Ellenzék, 1942. december (63. évfolyam, 272-295. szám)

1942-12-19 / 287. szám

6

Li.i. CNzr.r

IQ I'd doc iialMi 1$.

Ttlvidéki fonokb&H

Óm magyar szúlLishiriokou járunk, a cseh megszállás alól csonka hazánkhoz már vis.'/.a- -'.érült falvakban, városokban. Ahogy átléptük a trianoni ország északi határát, a nis- gvar földműves beszédjén is megérezni: ugyanazt az iskolát járta, amit az. erdélyi mag} ar és a délvidéki. Ma azonban már vsak iiapiöl-impra halványuló nyoma van annak az átmeneti megszállásnak, nem úgy, mim Erdélyben, ahol szániímgyar falvakban hatalmi kényszerből épített görög-keleti templomok hivalkodnak u magyar államiog palástja alatt. Az egykori cseh határvonalon túl a mesterséges ú llama Ikottnáriy légy veres védelmére teremtett kiserődrendszer fogad. A történelem azonban irt is kérlelhetetlenül megmutatta az. igazat, az az állaicszervez^t, amelvet belső gondolat, egységes eszme nem tart össze, nem lehet tégy vérrel és kölcsönnel meg védelme zab. A kiserődök egyresze ma is érintetlenül van, elszórtan, magyar termőföldszalagokon. Egy faluban, a népviseletéről híres Örhalmon túl, rgv magyar gazda udvarán van a cseh kísérőd. A magyar falusi nép humora grujaveremnek (krumpliveremnek) csúfolta ezeket a kísérőd őket; az illető magyar gazda is arra használja: kerti vete- ménveket és mezei terményeket rak el benne télire. A zöldségféle — amiut mondja — nagyszerűen megáll henne. mert száraz és meleg.'

Apró városkák maradnak el egymás urm. ló a táj csodálatos módon sűrűn tele m;U hintve kisvárosokkal. Az ember akármelyik oldalon közelíti meg a Felvidéket, a Eilu- csoportok mindenütt meg vannak tűzdelve kisebb-nagyobb városokkal. A tér lapolvasó csak Losoncot. Kimaszombatot, Rozsnyót es a hozzájuk hasonló városokat tartja nyilván. Az utazó azonban a mezei városok egész sorát találja, az olyanszerüeket, mint Pebőc, Tornaija és mások. Az önálló életre szorított kis magyar terület szellemi középpontja, Kassa, a magyarság erő feszit ínéból váratlanul akkora lendületet vett rövid két évtized alatt, amilyent a budapestkörnvéki kisebb magyar városok esetében belátható időn belül elképzelni sem tudunk. Vác, történelmi város, püspöki székhely, mindössze harmincöt -kilométernyire van Budapesttől, mégis kevesebbet érez és ért meg a magyar t óvárosból, mint a/, ország legtávolabbi kisvárosa, mondjuk: Sepsiazentgyörgy. A szellemi és anyagi önellátásra kényszeredett felvidéki városok azonban egészen más jellegűek. A kis Losonc például mozgalmasságban túllépte Balassagyarmatot (a magyarság egyetlen „gyarmatit“), Kassa messzire megelőzte -Egert, sőt Miskolcot is csak környezete, a magyar nehézipar telepei tartják meg vidékve-zető szerepében.

*

Az utak két oldalán keskeny szántóföld- pántlikák szaladnak fel a dombokra. Fájnia kell a szívnek, ha magyar, amikor ilyen éöldbirtokpolitikai tünetek mutatkoznak. Ez Ken azonban nem úgy kell védekeznünk, ahogy a Dunámul egyes vidékein a nép ösztönösen védekezik. Van az országban elég -zántóföld, van elég ipari és kereskedelmi lehetőség, van elég kereseti ág a magyarnak. Csak. szüljön a falu, adjon sok-sok erős karú, erős akaratú magyart az országnak. Az már a magyarság vezetőinek a feladata, hogy minden egyes magyar ember számára helyet teremtsenek itthon; földet, ipart, kereskedelmet, életteret a magyarnak!

A Felvidéken iu-ott (majdnem mindenütt) >lyan keskenyek a szántóföldek, hogy a fa» luvégi kőkereszt léckerítése két gazda földjét -- elfoglalja, eggvén nem fér el.

*

Erdélyi embernek olyan ez a táj, mintha •rdélyi képekből róttak volna össze; a begyek is erdélyiek, a völgyek is azok, csupán más- más változatban*. Némelykor azt hittük, hogy valahol Kalotaszegen járunk, máskor a Hargita jutott eszünkbe, aztán úgy éreztük, mintha valahol Alcsikban volnánk, Láttuk a Maros-szoros mását is, az udvarhelyszéki sxelid dombhátakét is. Ttt-ott csak útjelző tábla, vagy magyar 'emberek élénkebp be- szédüteme mondott valami olyant, hogy nem Erdélyben járunk.

&

itt is bebizorvult, hogy veszedelemben na- ;robb az összefogás, mélyebb a gondolkozás,

ÁGY TOLL OLCSÓN!

!■ árka toll 70 fillér, jobb 1.60, szürke vegye«, 40, jabb 3—-, móg jobb 3.4Q, finom szürke í.— Fehéres, fosztott libától) 5.50, jobb fehéres 6.50, meg jubb 7.50, kivaondott joining- xgü 8.50, pebölyist }(ró- P.-tsjl szállít 5 kiás papirzsák cáomagolisban bérmeatve, utánvéttel. Tisztviselőknek 3% kedvezmény — \ AÜGA ANTAL ágy t&ll-vállalata, JU&bun- íélegybáza, Szent János.lei 34.

messzibb néz a szem. A Felvidéken ulti lábán már régebb leiedéibe mente a népi díszítő művészet sok-sok magyar eleme. A polgárosodás nem adott 1 »elvet mindnek. A cseh megszállás azonban visszaverte a magyart a faluba, a földhöz és állatokhoz, az. egyszerűbb élethez. libben az időben a faluvezetők itt - is meglátták, mekkora népmegtartó erő van a népi sajátságokban. Egyik taautónő például olyan magyar ialuba került, távol a forgalmasabb helyektől, ahol az. asszonyok már- már elfelejtették a magyar hímzést, csipkeverést, a férfiak a magyar fafaragás ezer apró díszét. Ez a tanítónő, helyesen felfogva küldetését, néhány cv következetes és kitartó erőfeszítésének árán az iskoiásgyermekeke'n. keresztül ismét megnyerte a falut a magyar népi művészetnek. Ma —mondhatni — feltámadt a vidék sajátosan szcp diszitő művészete, mert cgv lelkes tanítónő (kert, hogy a nevét hallgassuk el) régi hímzésekből, farag- véoyokból, népi dísztárgyakból kiásta ennek a környéknek művészetét, feltámasztotta régi formanvelvét. Ez a névtelen tanítónő, minden utas névtelen tanítóval ck tanítónővel együtt, a magyar életküzdelem hőse. Megérdemli mindnyájunk háláját.

ír

Amint megérkeztünk egy faluba, ;l.f> este

felkerestük a fonóházakat. Itt is, mint a Székelyföldölt, a leányok „korosztályonként“ összeülnek minden este. ki-ki lefonja az aznapra előirányzott szöszt, vagy lenmennyiséget, közben dalolnak, mesélnek, tréfálnak, szójátékokkal szórakoztatják egymást. Nem tévedünk: amikor elmentünk a fonóba, a magyar mese tövére érkeztünk, itt születik a dal, itt a mese, a költészet, cletcryhitő és vigasztaló értelemben is.

A fonót minden este tánc zárja be. Mondani sem kell, hogy a leányok mellett ott ül a legény is. A maga világának minden kincsét éppen úgy a leányhoz hordja, mint a polgári világban, más formák között előírásos. Mesél, énekel, tréfál, szójátékot gyárt.

Mi is egy-kettőre be lezök kentünk a gömöri fonók hangulatába. Alig léptünk be az alacsony, ge rend ázott fonóházakba, rövidesen otthon éreztük magunkat, minden szavunk beleillett a társalgásba, mintha csak a Székely földön járnánk, talán mindössze a szomszédos faluban. Honnan van ex? Talán mert erdélyiek vagyunk? Mert egy iskolában tanultunk magyarnak maradni?

*

Ahova betértünk, páratlan és közmondásos magyar vendégszeretettel hittak asztalukhoz .s különleges megbecsülésük jeléül nemsokára legkedveltebb ételüket, a sztrapacskát, a burgonyás tésztából gyúrt túrós, vagy' lekváros „haluskát“ tették asztalunkra. Szerettük volna mindegyiket külön-külön a szivünkre szorítani.

tMikor visszatértünkben Egerbe érkeztünk, gyönyörű székesegyházáról és török mecsetéről hires tszakmagyarországi városunkba, csak ekkor tunt fel az „áo“- val beszélő felvidékiek nyelvi gondossága: ott sehol nem olvastunk hibás magyar feb rotor, itt pedig a legnagyobb szállodában négy nyugateurópai nyelven olvashattuk a házi rendet: mind a négy nyelven teljesen hibátlan helyesírással. Csak éppen a magyar felírás gyalázatoson rossz. Debar, istenem, elvégre az a fontos, hogy más nyelveket tökéletesen ismertünk ’ Nem igaz?

jk

Téli estéken, szabadtüzelők világa mellett, néha még most. is foglalkoznak a megszállók távozásával. Emlékeznek a felvidéki nyaralóhelyeken meg-megfordult cseh értelmiségiek 1 elszólásaira, akik vajmi kevés reménységgel néztek a jövendőbe, torzszülött államuk sorsát illetően.- Felemlítik a sok cseh pénzügyi ellenőrt, akik nem akartak elmenni.

Az első bécsi döntés napján tréfás kedvű magyar leányok magyar nemzetiszinü szalagocskát tűztek egyik cseh csendőr sapkájába- A cseh csendőr nevetett.

— Ma még cseh csendőr vagyok mondta tűrhető magyarsággal de holnap Hor- thy-csendőr leszek, s holnapután olyan magyar királyi pofont adok a rendetlenkedők- nek, hogy amíg élnek, el nem felejtik,

A csendőr ott is maradt volna a faluban, de társai erőszakkal is elhurcoltak.

A határmentőn sűrűn épített cseh pénz- ügyőri laktanyákban ríttak az. asszonyok, amikor csomagolniuk kellett. Siratták a jólétet, amit a cseh állam biztosított nekik meg- szállott magyar földön.

A tréfás beszédéről közismert magyar gazda odaszólt a síró asszonyoknak:

—- Különc népek maguk. Minden rendes ember szívből örvend, amikor hazamehet. Mi magyarok is boldogok vagyunk, hogy hazakerülünk, maguk pedig zokognak, hogy haza mehetnek. Érthetetlen.

PARAJ Dl INCZE LAJOS (Pelsoc).

'jjóvsgfeá'

JÓESTÉT!

Reggeltől-estig

vásárolhat rádiót, villanyvasa« lót« főzőlapot és akkumulátort. Részletfizetés. _ Eégi rádióját becseréljük.

Mayer Antal György Mayer Katalin

Hopthy-ut 2. szám. (Radák«utca sarok.) Telefon 33—48.

Könyvek, eszmék

ROMÁN ÉLET

X XancBó Eloraór .^erkos&t óvóban rnop'j ol o 11 (I T. i dói y i Ró kásások légii in bb kötet.óiLl Biró Sánilór pajló alá midizte Oroszhogyj Szab * Tózím* sorsüldözöU magyar t <iu«tida lom iuti ö.s orvos rövid vázlatát a bujdosó»- ban roegiamon Havasalföld tö-rtóne- ti, társadalmi, népi <>< rrköloM élr- tóröl, köz.veEmiül a dunai román vajdaságok csg-y^itóse* után. Oposz- hegryi Szabó .ItSzsa, a ka InuUns ólídit | magyar orvos józan itólat.ü, világosan látó elme* volt. A társadalom munkás átalakításának hive messzire elkerült. a magyar talajról; nem ■ Lhptto ki a >oisort, ao&Ply egész nemtöclékíd zilált sítTto a nagy világba tőlünk, me.«sziro űróit mindenkit, aki akart és merészelt valamit akkoriban. A magyar orvosok, mérnökök, pólizszak om«b et' ek, gazdák, katonák, államférfiak o bitó alól menekültek idegenbe, olasz földre, Amerikába, a Földközi-tenger mellékére s nem ütobsó sorban a Balkánra, éppen a dmmi román vajdaságokba: Moldvába és Havasalföldre. Az itthon egyelőre meg nem valósítható alkotások vágyával fogtak tij élet építésébe az idegenben. Biró Sándor a könyv előszavában érinti azt a szerepet, amelyet a tornán földre huzódiott magyarok betöltötték a román mii vetődés előre- mene tel ében, A szakmunkások, mes- terembeaek, kézművesek, iparosok, a Italában az értelmiségi szalmdfog- lalUoztVstbak jelentős százaléka magyar volt. A moldvai és havasait öleli magyar pép talajról viszont már többen is egész Könyveket áriak. Erdély, de ktilönősen a székelyföld be vándorolt amin kaineresői mellett, elsősorban a magyar szakemberek vittek nagy szerepet a román élet fejlődésében. A román orvo-smdoirány, bányászát, Térképészet, fényképésze t, mezőgfi zdasá yi sza k ok t a i ás,

földmérés, egészségügyi korm.-inyzai sokat kuszönhet ezeknek a lelkes In agyar szakemltereknek.

Oro szil egy i 8zal>ó Józsa alaposan körülnézett az uj államban. Megírja a nép történelmét, meg az ország földrajzát, valamire vak-« városainak iielyzetót, a nép szokásait, felfogás- világát, de mindenütt szemmel tartja a magyar nyomokat le az utolsó gazdasági gépgyárig, amit magyar ember alapított és vezet. Rábukkan a magyar eredetű helységnevekre s lair a kor szemlélete még- nem nyűit segítséget neki ebben, mégis igyekszik megfejteni. A tudomány nem ad eszközöket a kezébe, ő Inkább a maga megbizható Ítéletével közelii 1 meg a súlyos kérdéseket. Adatszerű ségre törekvő alapossággal feljegyzi, hogy Jászvásár (last) nyojevau- ezor lakosa közül húszezer zsidó s a városnak ötvenkét temploma és 58 zsidó imabáza van. Feljegyzi, hogy a komári hires román szőlő venyigéje Tokajból került oda. Foglalkozik az ország népi viszonyaival, a birtokviszonyokkal, közhivatali t i sztségbet öl tósse], a gazdasági ügyek ))Í7,onytn fans ágával. Éles szeme mindent megpillant, ami később, a t udományos eszközökkel dolgozó t ársadsüomviiZőgálat nagyirá- üveg'e alatt is beigazolódik. Látja a román társadalomszerkezet minden hibáját, a nép jó- és rosszai laj dón- «ágait. Mai olvasónak ez a könyv esem ege: bevi lágí t égy szom szédos nép belső életébe és egyszerre átvi- 1 ágii ja a homályosabb pontokat, a rejtett kérdéseket, (p.)

Székelyudvarhely legrégibb leírása

Jáucsá Kkmár, az Erdélyi Ritkaságok cirucn inüitott könyvsorozat szerkesztője, jakiovszky Dénes fordításúban kiadta Lakatos István Jé^us-Eársasási atyának 3702-bőí való aliuuyHvn írásának a szó Lely anyavárossal foglalkozó részét. A tudós pap munkája áHiíókig uyomtat-Vsban i« megjelent, a mai napin azonban csupán kéziratos példányai ismeretesek. A kiragadott rész is többirányú érdeklődésre tarthat jogosan számot. Megjátszik be- -ale, hegy Székelyudvarhely, mim az erdélyi városok zöme is, fejlődése során magához ragadla a szomszédos falvakat. Az is szemmel kísérhető, miként válik egy földmiiveskörnyezelhen févö város egészen kisiparos és kézműves jehegövé. A kialakuló polgári rend is nyomon követhető Lakatos István Írásában. \ katolikusok és protestánsok viszonya, a város közvagyonának vázlatos emiitése néhány egyháztöriéaeti, sőt miivokődéstörté- neti jelentőségűi egyéniség leírása teszi értékessé ezt a füzetet.

Számunkra kijilöu fejezetet jelent az a rész, anitéyben érinti a szókelyiidvarhelyi görög keleti kápolna kelelkezését, mert ez s néhány eor élénk fényt villant arra a kérdésre: miként terjedtek el Erdélyszorie, tttóg kevés románsággal bíró vidékekért is a görög keleti szertartásu templomok. Lakatos István azt írja, hogy ».nemrégiben egy görög ember kápolnát építtetett" a keleti egyház híveinek u Botos-utca végén. Aéhánv héttel ezelőtt jelent meg Kiss Pál könyve Marosvásárhely történt1 léről; henne oknyomozó módszerre] deríti ki, hogy egy dúsgazdag görög kereskedő' épületté fel az első görög keleti szertartásit templomot Marosvásárhelyen. Tehát itt is ík görögök építkeztek. Brassó városának román kiv városa, Bolgárszeg is Havasalföldről a magyar föld biztonságába méné- kiiU bolgár és görög emberek kegyes érzületéből kapta görög keleti templomát. A templom annyira a görögöké volt, hogy később, az odaszivárgoEt románok elszaporodása után, még Torzsa kodásra is sor került a két nép fiai között. Az orosz cári udvar is áFaudóau sogitette, bizonyosat» nem román nemzeti alapon, hauen» a v.d- hísközösyég elvén. A görögök, bolgárok,» oroszok keleti szertartásul templomokat alapítottak, s csak később jutottak ezek a templomok az egy re megsokszorozódó románság tulajdonába. A maros vásárból > i és székely udvarhelyi tempi ocaokmík is ez voJt » s«rjw* Übá