Ellenzék, 1942. november (63. évfolyam, 247-271. szám)

1942-11-14 / 258. szám

_ 6

uz : IJI a itt meţrl»eOSiil(Gr i*rk a/, rrdeke. Az állam ünmiagút védi, ha (komolyan .veszi ezt, <n orúnájának árt, ha ezt ívom k'M'Iiks/i. Do liúriuontiyin' ás erőtőljcsek len- uének r/.ok a Eülöiihözö iaió/inóiivök, Iui nin>- «•se.u szervezett társadalom. Il:l nincsen meg ay, embereknek hivatásijukéiul való erőteljes tömörülése, ha nincsenek cröleljeseu ki építőit hivatás-szervezetek, akkor nincsen míg a hirói nmnkiügyi felügyelő elölt sem egyenlő értékű tárgyaló képessége. egyenlő súlya a szervezett GyOSz és egyéb gyáriparos mmrka- arluknak — egy élvként nagyon helyes — egyesületekkel szemben. Az, államhatalomnak kell elősegítenie, hogy hivatásonként tömörüljenek a különböző hivatásit emberek, hogy ezzel tudják ellensúlyozni a munkai idők gazdasági, művelődési, betolyásbeii fölényét. (Nuk ennek a megérzése és csak ennek a bajnak az or\a*slása vezetheti le azxxkai a felgyülemlett feszüJCeégelcet. amelyek társadal- iminkat terhelik.

Nagyon helyes az alkotmány védelme. Akik uy alkotmányosságnak álláspontján vannak, azok teremtsék meg a feltételét annak, hogy a gazdasági életben, az üzemi életben, a vállalkozásban is a polgárok, a munkások megtanuljak az alkotmányos élet gyakorlatát. Alert az alkotmányos éleibe bele kell idegződni. Alkotmányos legyen a gyár. alkotmányos legyen a vállalkozás, alkotmányos legyen a mezőgazdasági nagyiizem és ebben az esetben az alkotmányos élet gyakorlatában vesznek részt az emberek. De ne kívánjuk mindenki részéről az alkotmányok haladékialan megbecsülését, ha nőm tesszük számukra lehetővé az alkotmányos élet gya- korlatát.

Szociális feladataink töméntelenek.

Gondoljuk meg. hogy ill igen nagy átalakulás következik be a háború folyamán es a háború illán. Minden háború ii ilalmos cserét jelent. Rétegek cserélődnek, elitek változnak, eszmék helyet cserélnek, nagy átalakulást jeleni minden háború. Ez az átalakulás bekövetkezik nálunk is. llogy milyen mériékii lesz, hogy vájjon tényleg emberibb. mU-gyarabb. keresztényibb Cetet fog jelenteni, ez az államhatalomtól és önmagánktól függ. A szociális reformokat először önmagunkban kell megkezdeni, önmaga üknek a reformálásával, önmagunknak szét iá- iisabhá tételével. Mindnyájan hozz i tudunk járulni a szociális reformokhoz. Mimlegvi- künknek vau valamilyen köze egyik vagy másik magyar embertársához. Mindegyikünk lehet abban a helyzetben, hogy függő viszonyba kerüljön egyik embertársával. Ekkor megmutathatjuk, hogy milyen mértékben vagyunk szociálisak. Vannak, ak k állandóan kritizálják szociális intézkedéseinket és napnap után a helyes szociális megoldásokat hangoztatják, de önmaguk a legkevésbé szociálisak. Kezdjük öitinragurrkon tehát a szo- eudit reformot! Adjuk meg az államnak, ami az államé, gyakoroljuk az igazságosságot a közhatalom irányában, hogy el tudjuk birului az államhatalom helyes, vagy helytelen magatartását, tehát legyünk igazságosak az államhatalom és közhatalom irányában és egymás irányában. \ au annyi tárgyilagosságom, hogy szomorodott szívvel mondjam meg azt a tapasztalatomat, hogy rrz emberközi igazságosságnak nem tapasztaltam »gyobb mértékét a felszabadult Erdély társadalmában, mint a csonkaország társadalmában. Ne viselkedjünk ragadozóként egymás irányában.

Igazságosság. államhatalom. közhatalom irányában, egymás között, emberközi éö magva rközi Yiszonylathan.

Ez a. feltétele -annak, bőgj- az osztó igazság a közhatalom részeiül megvalósuljon. Ali követeljük a közhatalomtól azt az erényit, hogy ez megvalósuljon. ennek feltételeit azonban önmagunkban kell megteremteni.

A szociális reformot meg akarjuk társadalmunkban teremteni, de ezt csak akkor lehet, ha miagunk éljük ezt az erényt és nemcsak inasoktól követeljük. Ezért kompromittálódik igen sok szociálpolitikai intézmény, mert a szociális reformot nem önmagunkon kezdjük és a legtöbb követelményt és a legtöbb áldozatot nem magunktól követeljük meg elsősorban.

Kell a magyar szociális reform, kell egy uj életforma, hogy ebben az országban élni tud jon a magyar. De csak akkor tesz ez meg. ha mindannyiunk önmagában elkezdi emelt ban magyar abb. krisztusit,!) életforma.

Német

Tudományos

Akadémia

ingyenes nyelvtanfolyama!. Beiratkozások naponta 4—7-ig Deák Ferenc-utca 1* sz. (Üzíethelyiségben.)

kllenzék.

\%i 2 nova mb er IC

mim

BUDAPESTI MUZSIKA

PANASZ

OPERAHÁZ

A „VüiiizfchoRTvdü" cimii modern német, dal*

mii bemutatásával az Operálni/ játék rend jenek egy hézagát töltötte be: műsoráról ugyanis régóta hiányzott a mai német reprezentativ opera. Hunok a hiánynak a pótlására — némi keresgélés után --- bizonyáru komolyabb nrn- vész.i fajsúlyú alkotás is kerülhetett volna az uj német zenei termés virágzó földjéről, mint az egyébként kitűnő tehetségű ligk Walternak ez a hétéves szerzeménye. A kiválasztást alighanem az a szempont döntötte el, hogy a „VarázKhegedü" szövege megkívánja a változató«, látványosan tarkabarka, élénk jelenete- zéat, a revue-sxertiocget, amely felé az utóbbi időben Operaházunkl—mint a földkerekség sok más, komolynak sziileXett rainbáza is —, egyre inkább eltolódik. Az operaelőadás legjelentősebb tényezője immár ivem az énekesgárda és a zenekar, hanem <i díszlet, a jelmez, ti rendezés, a fényhatások, és a mozgás. Természetesen, helyes az, ha a színház — az opera éppúgy, mint. a többi — súlyt vet ezeknek a tényezőknek a rangos beállítására is. Mindazonáltal számot kell vetnie azzal, hogy épp az ő közönsége elsősorban mégis csak n zenei élményt akarja. Ez az igénye pedig a „Varázs- hegedii"-hen csak közvetve, elégül ki. Egk, a zeneszerző szerényen megelégszik azzal, hogy lemondva az önmagáért való ,,zenei szép" megalkotásáról, csupán a szöveget fesse alá. Ezt o célt tökéletesen el is éri, különösen ott. ahol a népmese hangulata vaskos, sőt triviális kíséretet tesz megolkolttá.

A mese hő,.-:«? Gáspár, a vándorlegény, aki egy jóteltért varázshegedüt kap a Nagy Varázslótól. Cserébe le kel! mondania a csókról és hálátlannak és ridegnek kell lennie embertársaihoz. Noha a föltételeket nem képes megtartani, a bünte.té6, amely elveszi a hegedű varázserejét, csak ideiglenes; kécóbb visszakapja ezt is és mátkáját is, akivel boldogan hazamegy.

Az alapötlet Pocci Ferenc grófé, a mullszá- zadbeli német bábjátékszerzőé volt s Andersen Ludwiggal maga Egk. a zeneszerző dolgozta fel librettóvá. A sok rövid képre tagozódó s a népmese logikai átlátszóságát és kerekségét he- lyenkint nélkülöző szöveget ugyanilyen törmelékesen ható zene illusztrálja amely bajor népdaleleraeket használ fel Strauss Richard, valamint Puccini, Bartók és Stravinszki modorában. — A feldolgozás módja, a témaeeövés, hangszerelés rendkívüli szaktudást, technikai ötletességet, szinérzókel árul d. De kwvesei ad abból, amit a

köznyelv - • talán elavult, de újabbal még nem hely etted tett — kifejezéssel „költői sugaJlat"nak nevez.

Opera házunk ezúttal is „kitolt magáért". A szereplők első vonalában Hamui y Imre, Osvath Júlia, Fodor János, Orosz Júlia, Maleczky Oszkár, Kóréh Endre, Lauri«ín Lajos, Komárom y Pál énekelt és mókázott. Nidasdy Kálmán virtuózam elmés és eleven roude?.6se, Fii* lop Zoltán vidáman színes és rneaehangulatu : disz Létéi, Márk Tivadar művészi ko6Ztümterve- ztse, Berg Ottó gondos vezénylése én Lányi Viktor szakavatott fordítása egyaránt réev-esel voltak a bemutató síiercaak.

Az Oper ab áznak egyébként, mindjárt a zenei év első két hetében, több kiváló vendége i* volt, Müller Mária éh Svanholm Set ezúttal

i« a „Tannháuser"-ban kezdték meg vendég- szereplésüket, amelyben már oly sokszor ünnepelte őket a budapesti közönség. Második estéjükön már uj szerepben Léptek fel: a „Bűvös vadász"_ban. Jóllehet, Svanholm is

tökéletes illúziót tudott kelteni nagyszerű művészetével, ennek: az estének a hőse mégis Müller Mária volt, a német polgárlany eszményien tiszta, keresetlen, beusőségesiiaivgu ábrázolásával.

Két másik estén a Németországból hazatért karmester, Lukács Miklós báró komoly kvalitásokról tanúskodó vezénylése keltett egyhangú elismerést az Operában. Széleskörű zenei tudás, stilusérzék, előkelő Ízlés, zenekar- fegyelmező erő formálta mind a Verdi, mind pedig a Wagner-eiőadást. kifogástalanná.

HANGVERSENYEK

Nagy lendülettel indult meg október közepe táján a koncertek sora. Az első külföldi művész, a német Fischer Edwin, egy Beethoven* zongoracstét adott és egy zenekari hangversenyt barokk és klasszikus miisorral. Épp oly eggyé forr a zongorával, mint a zenekarral; minden idege együtt él, lobog és izzik a muzsikával. Múlhatatlanul magával viszi hallgatóit a maga tiszta, napfényes és örök ritmusban lüktető világába.

Két nagy tenorista egy-egy hangversenye jelentett zenei szenzációt. Az egyik Svar,hóim Set svéd dalestje volt. A nagy operaénekest itt ezúttal először láttuk a koncertterem dobogóján, de szeretnek remélni, hogy nem utoljára. Fölényes énekiculturája és iskolázottsága,

JULES LAFORGUE VEK SE

'A föld tnost ponloiun a, Mágnesnek suhan, benne kéklik a umger( háztetős városuk, s ezer vonat zokog,

Kiizdvén a vak terekkel.

Zengő parin hazárni Saint-A! aló magasán flistás kis templorrs-alja.

A tornyon szélkakai csillámlik, a/tăios hajóinak fogadalma.

Szép, feltett ablakok,

Kor ál-oltár lobog és egy zsenge Madonna szepegve ontja szét rubinlos ,nagy szivét, ruely haldokol ragyogva.

Csupa vér ez a szív,

s mind több, több véri vészit;

estéről virradatra

s hajnaltól esteiig

meghal, mert nem telik,

jaj, nem telik még nagyobb áldozatra!

kord. JÉKELY ZOLTÁN.

hangjának meleg, érces fénye és hajlékony pu-j- haságú s a művész széles skálájú kifejező-t képessége a daléneklésben is élményt adott j! lelkes közönségének. Különösen érdekelt a ns-i- lünk jórészt ismeretlen svéd szerzők: SödarB man, Sjögren, Slenhamman. Alfven, Atterberg, Larsson és Rangström dalaiból összeállított mü-j sor, finoms/.övésü. formás, választékos, jóllmng-; zó és őszinte ’irat sugárzó» muzsika.

A másik ária- és dalestet Tito Schipa adta, a világhírű olasz énekes: nemesizlésü őrizője a régi olasz operaéneklés patinás hagyományainak. A „belcanto" utolérhetetlen művésze, me* legzengésü, bársonyos hanggal és szinte boszorkányosán tökéletes technikával.

Az évad e’ső oratoriumestéjén Händel „Mer- siás"-át adta elő a Székesfővárosi Énekkar és Zenekar. Karvaly Viktor, a karnagy, mindem elismerésre rászolgált a nagy és nehéz mii gondos betanításával és szabatos előadásával; kár, iiogy ez a szabatosság volt az est egyetlen „művészi" eredménye.

Ottlik Pálma.

TÖRVÉNYSZÉKI KARCOLATOK:

„Csizmadia^ mint kisértet“

Hórihorgas, sovány ember. lábszárán tölcsér szerűen lötyög a csizma szára, rövid kabéiíujjtti csontos, szőrös kéznyeleken hatalmas, lapát tenyereket lógatnak Iá magukból. Öltözéke után ítélve, lehet falusi iparos, földműves, vagy munkás, esetleg mind a liánon egy szentélyben Ö birtokosnak vall ja- mayáit, de szerényen beismeri, hogy üres perceiben megigazgat egy-két lábbelit is. No. nem iparszerben, csak úgy szórakozásból. Legtöbbször a sajátját, vagy a családtagokét, legrosszabb esetben a szomszédokét, vagy jócimborákét. Azt sem pénzért, csak úgy, bizonyos t erm észe t be ni ellen szolgáltat ásókért.

Egyébként értelmes, okos ember. kár. hogy nem tudja magyarul is olyan jól megértetni magéit, mint anyanyelvén. Mgaytirul alig döccen belőle egy-két szé), anya- nyelvén folyékonyabban beszél, mint az a képviselő, aki mellett éveken keresztül korteskedett a letűnt idők parlamentáris korszokában.

Itt lakik, nem messze, az egyik határszéli faluban. Húsz hold földje és jókora kőhaza van. Két szobát még ki is adhatott belőle, italmérés céljaira■ ,,Községi

korcsma“ hirdeti messze a ház oromzatéin a felírás, hogy az épületben mindig szomjéit olthatja a vándor, mert a sönlés- ben jótágásu magyar ember méri a bu- felcjtöf. A hátsó két szobétbn a tulajdonos húzódik meg szerényen, szinte alázatosan. Olyan csendes, hogy napológ sem lehet botlani szavát. Legfeljebb olyankor éáén- hűl meg, amikor esténként.. decissrl a kezében. ö is felülhet a korcsma kiszolgáló asztaléira és elhallgathatja a másol: vélekedéséi a viUtgpolitikai helyzetről. Nem igen szól közbe sohasem, megtanulta még horcsmáros koréiból, hogy nem jó a mások beszédébe beleavatkozni. .Jobban szedret nagyokat hallgatva bólogatni, a mások beszédére s ez igen helyes filozófUrns éti- lés pont, meri ritkán keveredhetik vitába é's ennek kapcsán kellemetlenségekbe az ember.

Hogy most mégis á törvény elé kerültcstnlálalosképpen, minden óvatossága dacéra, a korcsmának köszönheti. \ogy táléin nem is a korcsaiéinak, hanem a korcsaiéban kimérésre kerülő jófajta gabona- pálinkának. Meg keil adni, ezt felette szereti, tehát megérdemli, hogy némelykor kis kalandokba bocsátkozzék érte az ember. Igaz, most talán túl nagy volt a kockázat, meri a bíróság elnöke éppen két perccel ezelőtt sózott kéthónapi elzárást ezért a nyakéiba. Még a lába is föld begyökerezett, mikor az ítéletet meghallotta

A magyar szöveget kevésbé értette, megmagyarázták tehát anyanyel-vén is. de azt is (dig-alig fogta fel értelme.

— Két hónap, Úristen, két hónap, — dadogta el fehéred ve —. ez mégis csak sok azért a kicsiségért, nem lehetne talán, elnök ar kérem, pénzzel megváltál?.. .

— Itt nincs alku, barátom — szól rá az elnök —, vagy megnyugszik, vagy ha nem tetszik, jogában étU feJebbait/li, de nem tanácsolom. Enné! méír igazán csak nagyobb büntetést kaphat a felébbviieli fórumon.

— De azért a kicsiségért, nagyságos jó bíró ur, alig néhány Uter pétiinka volt, megfizetném szívesen . ..

— Megfizetni, majd megfizeti á polgári bíróságon, mikor a károsult bepereli. Most nyilatkozzék afelől, megnyugszik, vagy sem. Gondolja meg alaposan a dolgot.

Meggondolni, igen, meggondolni, surran éit az agyán, amint a törvényszéki elnök emelvénye előtt latolgatja a lehetőségeket. Emlékezetében ismét feléled sok szép nyári éjszaka története. Látja magát lenge nyétri fehér öltözeiben, amint a kora hajnali szürkületben felkel ágyáról, odatapogatózik a gondosan becsukott ablakhoz, amelynek rámáján, szegre felakasztva, kulcsait őrzi. A hatalmas kulcscsomóval kezében elindul a fölismert utón, egy jéd- járó kulcsot bedug a jé>l megolajozott zárba, belép egy h< Hentesen hűvös helyiségbe, majd néhány /óltanai múlva ugyanolyan óvatosan visszasompolyog. A kezében ilyenkor h't-h ár óm üveget is szorongatott. Hát hiszen még nem lenne olyan nagy baj, mert a saját házában mászkál, csupán az u szépséghibája volt a dohig- ncdi, hogy rendszerint a korcsma céljaira kiadott szobáikba tévedt és kezéhez egykét pálinkásüveg ragadt mindig hozzá. Bizony, hetekig folyt az ingyenmubitság. Táléin még ma is tartana, hu nem leit volna túlságosan mohó. De gyanút fogott n bérlő és egyszer lesbe éiUott. Brr.. . Még gondolni, sem szeret erre az éjszakéira. Milyen kémény marka van ennek az áthozott Pistának, aki most a háta mégett haján képpel várja, mi lesz... Két tc-e üveg szesz volt már a markában és éppen a harmadik után kotorászott a polcon, amikor Pista nydkoncsipte. Mondhatott métr akkor bármit, a bizonyíték' ott volt a kezében. Előbb még megpróbálta a lehetetlent és erős félhomályt, valamint saját villogó fehér vászonulfőzetét felhasználva, kísérteties, siri hangon játszotta meg bérlá je nagyapjának túlvilágról visz- szazarándokolt, sírban sem nyugheió szellemét. Igazán milyen kár. hogy ezek a fránya magyarok nem félnek még a szellemektől, de talán az eleven ördögtől sem•

Bizony alaposan megszalasztotta, s miniéin körülszáladták az udvart, éppen ott fogta el. ahol nem akarta, a telek legkisebb épületében.

Révcdezéseibö! a bíró hangja riasztja ismét fel;

— Na, mi lesz, bar álom, nyilatkozzék régre: megnyugszik-, t'ogy felebbez?

— Könyörgöm, ha most megkezdem a

büntetésemet. mikor szabadulok, kai rétes on vr a hazamehetek?

— Hát az ünnepeket még mindenesetre. itt tölti, de mivelhogy az előzetes letartóztatásban eltöltött néhány napot beszél- miijük magéinak, pontosan december 31-én szabadul. ,

— De. vájjon már reggel kiengednek?

— Reggel éppen nem, majd úgy délfelé.

— Nem baj, úgy is jó lesz. instálom — válaszol szinte örömmel —. estére, óimat ö litt ni már otthon lehetek. Megnyugszom, kérem . •

áULri. KJUMÁO*