Ellenzék, 1942. november (63. évfolyam, 247-271. szám)

1942-11-28 / 270. szám

— 6 SLLENZfiK 19 4 2 november 28. KITEKINTÉS A VILÁGBA Irta: Heszkc Béla EGY IRODALOM SZÜLETÉSE ’A kisebbségi életforma irodá-'naut te­remi. Ne tűnjék merésznek vagy mondva­csináltnak ez a megfogalmazás, hiszen ép­pen Erdély szolgáltatta a legszebb példát erre. Triauou után ü/ erdélyi szellemi élet uj efűWagképbe lordull s uj arculatút mit' talta az éberen figyelő, mesterséges határ­ral elválasztott anyaország felé. Politikája a megtartás, a hagyományápolás és # hű­ség elvére alapozódott. Szellemi élete pe­dig, elsősorban a jelképek, a képes be­széd végtelen sorát rejtegető irodalomban kapta inog a legszebb és leghasznosabb ki­fejezési formáját. Alig telt el 7 év Tria­non után. s már beszélhettünk kialakult erdélyi irodalomról, nit'y már tol volt a kezdet romantikus megnyilatkozásain s maradandóságot igénylő müvekkel gazda­gította a megalázotlságbau is szépen ^ vi­rágzó ..tőrzsirodnlniat”., A kisebbségi élel- forma ellenállást sziló, befó'énézésre kényszerítő hatása nélkül nem lett volna, Erdély irodalma olyan. mint amilyenné lelt: egy aárt magyar tájegység sajátos szeleim életerejének történelmet és ha* gyoiuányőrzést példázó megnyilatkozása. El kellelt ezt mondanunk, mert a bel­giumi szellemi életben ugyancsak a ki­sebbségi életforma hatására, egy uj iroda­lom kialakulásának vagyunk tanúi. Belgiumban ugyanis a: 1940-i összc- omlásig n flamandok. úJi'k papíron és a világ szemében egyenlő jorjokat élveztek or or.-,zúg ádi részén hihó vallonokkal. tir lajdonképpen kisebbségben“ éhek. A francia összeomlással egy időben bekö­vetkezett belgiumi összeomlás pedig uj helyzetet teremtett. A vallonok, akik Pa­ris szellemi hatósugarában élve. elsősor­ban magukat tekintették Belgium igazi képviselőinek, minden eszközt megragad­tak arra 1940 előtt, hogy az ország északi részeiben lakó és ősibb, sajátosabb, né- pibb műveltséget hordozó flamandokat háttérbe szorítsák. A háború kitörése előtt ezt a háltérbeszoritást könnyén leplezhet­ték a franciás műveltség mezében ágáló vallonok, s elnyomó törekvéseiket nagy­mértékben 'leplezte az is, hogy a külföldi köztudatban erősen belegyökerezett az a téves felfogás, hogy Belgium lakói a ..bel­gák“. Ez pedig az uj korban egy éppen olyan hamis fogalom, mint ,,csehszlovák“, vagy „jugoszláv“. Miként a volt Csehszlo­vákiának sem csehszlovákok, hanem cse­hek szlovákok voltak a lakói, éppen igv semmitmondó az az elnevezés is, hogy ..jugoszláv“, mert mögötte nem egy uj nép. hanem két régi népfogalom áll: szerb és Hornit. A -.belga“ népi elnevezés is kettőt rejt magában: vadont ég fiá­ra an dot. A német lérolianás után mindez nyilván­valóbbá lett. A „belga nép“ meghalt s most már szabadon, a maga népi hagyo­mányainak tudatában megnyilatkozhatik külön a flymand, külön a vallon. A vallo­nok még az összeomlás előtt kifejthették a maguk szellemi vel-'ertásaikat. Nem úgy a f'amandok. Amit ,,kisebbségben“ kiala­kíthattak, azt most közölhetik minden fenntartás nélkül. Erről kapunk hirt a most megjelenő uj flamand folyóiratból (•■D?e Poorté“). Az uj flamand folyóirat — mely 1893 óta csak a nyolcadik, ami ugyancsak beszédes bizonyítéka annak, hogy a flamandok nem örvendtek vânând nagy szellemi istápolónak a belga, illetve vadon kormányzat részéről — nagyon ér­dekes erdélyi analógiákkal szolgái. Feltű­nően erosntk és mélynek látszik a fla­mand irók történelmi érdeklődése, akár­csak a „kisebbségi sorsban“ kibontakozó erdélyi irodalomb a n. Az uj flamand irodalom nevei még nem sokat mondanak a magyar olvasónak. Slijn Streuveh, Marcel Matthys, Filip de UJ tánciskola Szabó István oki. tanctanitó vezetése alatt, Kossuth Lajos-utca 7. szára. I. emeleti nagytermében, minden, szombat és vasár­nap délután fél 5—9 óráig össztáuc (gya­korló e3t). Szombaton kizárólag diákok ré­szére. December 1-től kezdődő tánctanfo­lyamon tanítja’ az összes magyar és mo­dem táncokat. 04472 Pitlccijn, Knrf'i van de Weestyne müvei bői meg egy sor sem jelent meg magyar fordításban. Német Iránéin közvetítés­ben azonban olvastunk már tőlük. Írásai­ban az európai irodalom legszebb hagyo­mányai példásodnak. A magyar megfi­gyelőt azonban már üz a tény is megör­vendezteti, hogy egy olyun szellemi jelen­ségnek ai újabb példáját látja Nyugaton, amelynek tanúja volt szükebb hazájában. Ez pedig az elnyomatás tisztítótüzében születő irodalom. A szenvedők sohasem társudanok. GENF, A MENEDÉKVAROS Kevés város adott a világon annyi hires és hírhedt, tekintélyes és két<*$hirii nagy­ságnak menedéket, mint Gént. Erre beszé­des bizonyíték éppen a jelenlegi háború következtében kialakult helyzet. Erről szól Édouard Martinet kis tanulmánya is. Azt bizonyítgatja a szerző benne, hogy Genf Európa ..ímnedékvárosn" már a Narips-i ediktum visszavonása óta, ami­kor elsőizhen özönlöttek el az idegenek, meneküllek és kalandorok. Azóta egész sereg szellemi, politikai és művészeti nagyság megfordult e városban. Akik most ott tartózkodnak, azokról a . nagy­ságokról“ nem >r Martinét. Mégis sejtjük, hogy kik -ehetnek azok. Annyit azonban tudunk, hogy mig a háború kitörése után az első hűtekben több mint háromezer la­kás, illetve lakosztály volt kiadó, addig jelenleg ott is lakáshiány van. Talleyrand mondotta .szellemesen, hogy a „világnak öt része vau: Európa, Ázsia, Afrika. Amerika és Genf“. Van v alami túlzás ebben a szeHemeske- déshen, de nem egészen alaptalan állítás. Az európai szellemtörténet sok nagyságá­nak volt köze ehhez a városhoz, mely a m»i ember gondolkozásában elsősorban mint a népszövetségi maffia tűzhelye éh Valamikor nem melengetett annyi politi­kai fondorlatot, annyi diplomatü-hidalgót ez a gyönyörű város. Itt született Rous­seau, s itt bta legszebb utijegyzeteit a périgordi bölcs, Montaigne. Ide zarándo­kol Milton £ az átutazó Goethe, Victor Hugo és Musset versben, naplóban örökíti meg Genf szépségeit. Itt esküszik meg Lamartine s itt élj legszebb napjait a ka­landvágyó Balzac. Ide menekül a lengyel Minckievvicz s a vá’ószinütlenül szép kék tó vizébe itt fullad bele Stendhal. A régi Saint Gervais negyed költői leírását itt készíti Gautier. A „Félkegyelmű“ meg­rendítő sorait itt Írja reszkess kézzel Dosztojevszkij. Liszt pedig itt tau'toU a Conservatoire-ban s üt ismerkedett meg George Sand-val. V agner és Saint Saens is hosszabb időt töltöttek Genfben. Corot itt festetté legszebb vásznait. Ide menekii't Mussolini fiatal korában, amikor még mint szélsőséges gondolkodású forradal­márnak ismerték. Genf adta Neckerl a francia diplomáciának, Rousseau! az iro­dalomnak s Henry Dunant. a Vöröskereszt megteremtőjét, az emberiségnek. Vájjon a jelenleg Genfbsn tartózkodó „menekül­tek“ közül kikre lesz büszke a város? Ezt nem szabad csak a politikának eldöntenie. Az utókor szellemi rostája kell hogy el­végezze ebben az esetben is a maga kö­nyörtelen kiválasztását. Eddig ez a rosta csalhatatlanul működött. Vájjon ezt is megváltoztatja u koreszme, melynek nevé­ben annyi minden megváltozik? ANGLIAI NAPLÓ Igen érdekes könyv jelent meg a közel­múltban a párisi Grasset kiadsásában a a mai háborús Angliáról. Szerzője Geor­ges Blond ismert francia regényíró. (B'lond: L Angleterre eu guerre — A há­borús Anglia. ! Szerzőnk közvetlenül a diínquerquei üsz- szcomlás után, 1940 június 22*én érkezett Plymouthba. mint a „Mistral“ francia torpedónaszád egyik hajóstisztje. Egyike volt annak a tízezernyi francia katoná­nak, aki a nagy francia összeomlás drá­mai pillanataiban úgy vélte legjobban ha­zája érdekeit szolgálni, hogy a reája bi­zolt hajót „elmenekiteUe“. A „szövetsé­ges“ angolokhoz menekült s első nagy meglepetése á* volt, hogy internálták lobb'.'zernyi társával! együtt. Tühhhónnpns angliai kénysízerljii'tó/kodús után u ,,Cw nada'* nevii V őröskeresztes hajón érkezeti haza Toulonbu. Angliai élményeit igen érdekes rs mindvégig 'lebilincselő napló­ban irta meg. Első megfigyelése az ang­liai pariraszálbís után az volt, hogy az angolok) egyáltalán nem. tigy élnek, mint egy élet-hálólluircot rívó állam polgárai. „A háború, amelyet Franciaország már elvesztélt, itt ugy látszik, még meg M in kezdődött“ — írja Blond. Csupán a be* özön lő fra ricia tengerészek áradata érez­tette, hogy „valami történt u kontinen­sein“. A Szigetországba menekült franciák­kal pedig a következők történtek: Felfű­zött szuronyos kísérettel „hivatalosan“ meglátogatta őket Sir Dunbar Nasmith, a nyugati angol hadsereg parancsnoka, majd miután „mozgási lehetőségeiket korlátoz­ták’, tud tokra adták nz angolok, hogy .,aki vállalja « háború továbbfolytatását a németek ellen, az angol fizetésben és ellátásban részesül“. Csakhamar megtud­ták azt is, hogy m<t jelent az „angol fize­tés és ellátás“. Internálták őket Anlree- ban, miután a gazda nélkül maradt hajó­kat a szó teljes értelmében kifosztották. V atkins admirális ugyan megígérte nekik, hogy teljes kártérítésben fognak részesül­ni, mindmáig „semmit sem kaptak“. (37. oldal.) A/ Anlrce-bau berendezett inter- na'ótáborhan igen visszás helyzet uralko­dott. Semmi sem éreztette, hogy' egy szö­vetséges állam látja „vendégül“ a vele és érte harcolókat. Mindez azért volt, bogy a tízezernyi franciát lelkileg annyira tönkie- fegyék. hogy azok szívesen és örömmel csatlakozzanak De Gaulle toborzó csapa­taihoz. \s elhelyezés embertelen és meg­alázó körülményeit az is magyarázza, hogv Angliában 1941) tavaszaig feltűnően kevés volf a kaszárnya, mert ..Anglia szárazföl­di, hátországi haton null ománva annyira kisszámú vi>It u békeévekben, hogy egyál­talán nem látták szükségesnek a kaszár­nyák építését. Ezért több mint 2 millió angol katona az ország különböző részei­ben magánosoknál volt elszállásolva“. Az internálás első hetei után Blondnak sikerült több mozgási szabadságot szerez4 nie s igy került el Londonba ig. Londont a ,h,ősies“ jelzővel tüntette ki nz angol sajtó. (,.Onr heroic London“ — „A mi hősies Londonunk“). A Londonró’l szóló fejezetben igen érdekes részleteket tudunk meg a mindennapos^égiriadó kö­zepette lokálokban és a földalatti vasút alagutjaiban és a pincékben élő angolok­ról. Leírja Blond, hogy nagyon sok lokál ..aggyal együtt“ szolgálja a vacsorát és nem ritkaság az a mulató, amelyben tánc után tábori heverőket osztogatnak á ven­dégeknek, akik kedélyesen töltik el a légn­rrrr %b***/-< H A MAU/AW m UJ BÉLYEG ÜZLET!! Világvárosi választék. Szolid árak. Albumok, bélyegkellékek raktá­ron. IIERCZEG ER- NONL bélyegkereske- dő,Dávid Terenc-u.12. Vétel! Eladás! Csere! Telefon 10—59. riadós éjszakákat. Gyakran olvasott Blond a londoni újságokban ilyen szövegű hirdetéseket: VÉGBE AZ A HF1 Y, AMELYET KERESETT! Csöndes éjszakák. Távol minden katonai célponttól, egy fényűző vidéki szállodá­ién. Enyhe tél. Kevés köd. Gépkocsiköz­lekedés az állomásra. White hors inn. Heaton. Hampshire. Kész Üdülés az ön idegeinek! Vagy egy másik hirdetés szövege; OTT VAN-E, MISTER BROWN? Igen, itt vagyok és nagyon örvendek, hogy végre nyugodtan alkatok egy kerve- j set. Az egész a régi franciaországi nya- i ralásom nyugalmát juttatja eszembe. Jó konyha, figyelmes kiszolgálás. Vidám környezet. Valóban nehéz itt elképzelni, hogy Anglia háborúzik. írjon tehát a J Cock Inn Hotelnek. Oulfon. Chestershire. Jellemző hirdetés még a londoni hábo- ms Sajtóban az altatószerek állandó ajánl- gatása. Még a hivatalos közlönyökben \- olvashatók az ilyen felhívások: .-Hasznúi] altatószert éa az ellenséges berepülések éj­jel megszűnnek számodra.“ Hosszú lenne mindazt elmesélni, urnii ebben a naplóban a háborús Angliáról Bbind elmond. N?m politizál. Érdekessé- grkot és szomorú tapasztalatokat, furcsa élményeket mond ej a szerző s csak a napló végén enged meg égy kirohanást az angolok önzése ellen, mely' „annyira vál­ságos helyzetbe kergette Franciaországot". Nem a rászedett szövetséges beszel ebben a könyvben, hanem a „nyugati ember", aki menedéket keresett a puázfű-'ás elől s helyette a kényszerlakhely szomorúságát s egy szigetrezárt nép önző nemtörődömsé­gét kapta. A mai háborús irodalom jobb müvei közé tartozik a könyv, mert igazi iróem- ber müve. Nem érzik mögötte sem a pro­paganda célzatos irányítása, sem az elfo­gultság és gyűlölet. Érdekes mozaikdarab apokaliptikus jelenünkből az utókor szá­mára. SZERELEM ■$î p r T & rA férfi újságot olvasott a díványon, ctz asszony az ablak mellett varrt valami fe­hér, hosszú és formátlan bábaholmit. Lop­va az urára nézett és amikor az összehaj­totta a lapot, ö is letette a varrást, felka­pott az ágyról egy tevesző rtáharót és azt maga után húzva szaladt u dívány felé. Betakarta á férfit, azután mellé húzódott, fejét az ura karjára fektette. — Szeretsz, kisapámf — kérdezte■ A férfi nem nézett rá, csuk szorosabban fonta karját a felesége vállára. Meleg és vidám mosollyal mondta: — Nem. Az asszony az ura szájára nézett, a sze­mébe kapaszkodott kérő pillantásával és gyerm ek csen sut lógta: — Miért nem mondod? Én ugy szeret­lek! A férfi h irtélen megfordult. Magához emelte a felesége arcát komoly, tiszta sze­me m agasságába. — Ne kérdezd soha, hogy szeretlek-e. Azt érezned kel! mindig, változatlanul. Neked nem lehelnek kételyeid és én nem erősíthetem szavakkal, amit irántad érzek- Mint ahogy nem szorul bizonyításra, hogy barna a hajam, á szemem szürke, orrom rendes. Érted, fiam? —r— Igen. Csak... — Aludjunk. Az asszony egészen befészkelte magát n férj!kar ölelésébe, nézte <i keskeny arcot és két keze közé szorította ă hosszú ujja­hat. Arra gondolt hogy igaza van az urá­nak, ö érzelgős, ostoba asszony, de mégis! Ha egyszer kimondaná, amit némán álad a kezével, meleg pillantásával, lélekzetével. amely még álmáfmii is alkalmazkodik áz ö szive veréséhez-! De végeredményben ez minden. A legtöbb! — tette hozzá gondo­latban és boldogan lehunyta a szemét. Időnként ismét félkivúnkozott a kérdés. Esténként, amikor a gyerek ágyú melleit állták és nézték az ökölbe szorult, apró kezet., a pufók arcot é$ hallgatták a jól­lakott szuszogást, az asszony az urúlioz támaszkodott és mintha elismerést várna, valamiféle jutáimat, megkérdezte: — Szeretsz? *— Nem — súgta a férfi és nevetve né­zett a csalódott asszonyra. Nagyobb nyo­mai éh kedvéért még a fejét is megrázta és keskeny kezével elu1 ás!tón intett. Néha meg játékos, gyerekes jókedvük közepet­te. amikor egymást kergették az asztal kö­rül és o gyerek harsány rikolt ozással bukdácsolt utánuk. Vagy egy szappanbu­borék után, amikor a fiúcska kövér keze belekapott a gömbbe, az asszony elvette szájától á szalmaszálat és harciasán lecsa­polt az unna: Szeretsz? A férfi fejét rázta, szép színesre felfúj­ta a gömböt, lásson a levegőbe eresztette és csák asul ári mondta: nem!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents