Ellenzék, 1942. november (63. évfolyam, 247-271. szám)
1942-11-26 / 268. szám
ß J ELLENZÉK 18 41 aoTBmber li kis kcaci i> sxáilitjAi caaUwutt idénybe veszt nora alkálin« <) »«^'«eabáptJ luruvlgwliúbaj UíÜv«l*r ríartfhajtá.sárn. A termelés érdeke ii azt kívánja, hogy a Meg kell erősNeni az erdélyi kis* és középbirtokokat A romin agrárreformot nemzetellenes szempontok szerint hajtották végre, azt magyar nemzeti szempontból felül kell vizsgálni és helyesbítem, tehát már most el kell végezni kelőié azt, amit 4 termeié> érdekének veszélyeztetése nélkül, a ma rendelkezésre álló személyzettel és Tszközökkel elvégezhetünk. Ne méltóztassanak félreérteni, nem a nagybirtok restaurálására gondolunk. Az agrár- reformok revíziójának a módját az országos birtokpolitika kell, hogy meghatározza. Egy országban csak egyféle birtokpolit’ka lehet. Nálunk ebben döntő elv kell, hogy legyen, hogy _ , ., az egészséges kis- és középbirtok kategóriákat kell növelni, éspedig azokat a y:rtok- tipusokat, amelyek a legnagyobb népességeltartó erő mellett a legtcrmelokepeseb- bek is. . Ez természetesen tájegységenként váltó* ni fog, mert míg Bácskában 6—8 noki c^y csa- ládot jól eltart, dombvidéken esetleg 15 — 1 hold fog kelleni, de síken feltétlenül sokkal több. A nemzeti szempont is döntő szerepet játszik és igy Erdélyben a magyar kisbirtoe szapciilasa 1 revízió során a legfontosabb feladat, ye ugyanilyen fontosnak tartom a kisajátítás után ott átvészelt, tehát életképességről tanúságot tett középbirtok megerősítését is. mert annak is vannak fontos feladatain.. . Szükségesnek tartom mielőbb felülvizsgálni mindazon juttatásokat, amelyek ^ nincsenek kisbirtokosok birtokában, azt a reszt tehát, ami aránylag könnyen megy es különösen sürgős megseminisitesét azoknak a juttatásoknak, amelyeket az országunk ellem fegyveres szolgáltatásért juttattak^ tehat a dobrovoci- jánokét és a volontaroket. JÓVÁ KELL TENNÜNK AZ IDEGEN URALOM PUSZTÍTÁSAIT örömmel tapasztalom, hogy a földművelésügyi miniszter ur milyen gondot tordit a vízrendészeti kérdésekre es tarcaja költségvetésében is milyen jelentős összeggel szerepel ez az annyira fontos kérdés. Azt hiszem, nem tévedek, ha a birtokpolitika után ezt tartom mezőgazdaságunk legfontosabb alapkérdésének. Ezzel egészen szoros összefüggésben van az erdők kérdése klimatikus szempontból is, de meg azért is, mert a forrásvidékek erdészeti kérdéseinek rendezese nélkül a vízrendezés sem lehet soha eredményes. A magyar erdők legnagyobb része a felszabadult területekre esik es talan a volt cseh megszállott területtől eltekintve, hallatlanul el van pusztítva. Nemcsak hatalmas területről irtották ki az erdőt, aminek most tekintélyes része ki van téve az elkopároso- dásnak, azokon a kopárokon felül, amik még a megszállás előtti bűnök eredményei, hanem az. erdőterület is mértéktelenül túl van használva. A magyar erdészetre hallatlan nagy feladat vár és ezt csak hatalmas költséggel lehet megvalósítani, de meg kell valósítani, ha nem akarunk nagyobb országos értékeket veszélyeztetni. Tulajdonkeppen egy második milliárdos tervet kellene az erdészet részére is felállítani és anyagilag biztosítani. Addig is azonban a jelenleginél sokkal nagyobb erővel kellene a fásításoknak és felújításoknak nekilátni és ehhez a munkaszolgálatot és szükség esetén a községi közerőt is igénybe venni/ Uj erdőtörvényre is szükség volna és ennek rendjén a parcellákból álló erdőknek közbirtokossági egyesítésére előzetes faállománybecsléssel közös üzemtervben lenne szabad csak engedélyezni ezek használatát, közös vágterülcttcl és eszmei hányad alapján való részesüléssel. Hihetetlen az a pusztítás, ami a parcellánként birtokolt erdőkben még ma is folyik a parcellánkénti használat által. A székely ségnek legnagyobb értékeit az erdőségei képezték, amit potom pénzért idegeneknek, kizsákmányol óknak kótyavetyélték el. De ma is vannak még értékes erdei és mezőgazdaságilag még legeltetésre sem alkalmas, de jól beerdősithetó területeik. Helyes erdőgazdasággal, a kitermelésnek és feldolgozásnak jó megszervezésével megint olyan állandó jövedelemmé lehetne tenni az erdőt a székehség részére, mely nemcsak sorsán volna hivatva segíteni, de egyik biztos anyagi alapjává is válhatna. S7.ékelvföldön sajnos, sok olvan területet lát az ember, amelyről nem tudja, hogv erdő-e, vagy legelő, mert erdőnek nem az, hiszen nemes fát hírmondónak sem találni rajta, de nem is legelő, mert mindenféle tövisbokor, mogvoró, fűz, vagy a boróka ellepi. Ezek a területek kitakarítás után és a meglévő legelők feljavítva, alkalmasak arra. hogy az állattartásban és szarvasmarhatenyésztésben újabb nagy jövedelemforrást nyissunk meg. Tisztában vagyok természetesen azzal, hogy hála Istennek, a székely népszaporodás és népfölösleg kérdését ezek sem fogják megoldani, azt az iparosítás és telepítés utrán kell a magyarság országos számaránya javára felhasználni. „Mi senkin sem kivániuk megbosszu ni a kisebbségi scis méliányielanságait Tisztelt Ház! A nemzetiségi kérdésben Mi- kó képviselőtársam olyan világosan fejtette ki a miniszterelnöki tárca költségvetésének tárgyalásánál pártunk álláspontját, hogy ahhoz nincsen semmi hozzátennivalóm. Itt külön is hangsúlyozni kivágom, hogy azokkal a nemzetiségekkel, amelyek a ma- , gyár állameszmét magukév áteszik, jó viszonyban akarunk élni. Különösen súlyt helyezünk az erdélyi szászokkal való együttműködésre, mivel az Ő érdekeik a mieinkkel azonosak. Szeretnék, hogy erre a belátásra jussanak többi nemzetiségeink is. Mi senkin sem kívánjuk megbosszulni azt a méltánytalanságot, ami minket kisebbségi sorsban ért és azt hiszem, ez a felfogása az északon és délen felszabadult magyarságnak is. Szeretnék reflektálni a miniszterelnöki tárcánál Oláh György képviselő ur által elmondottakra. Ahogy leirta Szilágymegye elkallódó magyarságának kérdését, az szóról-szóra igaz, de ugyanígy van ez még más helyeken is. A múltait könnyelműségét, bűnét az egyenlőség és engedékenység túlzott rosszul értelmezését Látja az, aki látószemmel bir Erdély földjén cs a mai állapotot nézi és belelát egy kissé a múltba. Itt ezen a téren, a szórványkérdés terén hallatlan nagy feladat vár reánk. Meg kell erősíteni még meglévő magyarjainkat és vissza kell hozni eltévedt véreinket. Helyesen mondotta Míkó Imre: „mi senkit sem akarunk asszimilálni“, de ami a mienk, azt nem hagyiuk elvenni. Ttt párhuzamosan kell, hogy haladjon a kulturmunka és a gazdasági megerősítés. A románok egész Erdélvt. a Székelyföldet is és máshol is, ahol esetleg egy emberük sem volt, keleties templomaikkal építették tele, hogv hirdesse vélt jogukat, hogy román jelleget adjon ennek a földnek. Nekünk nincsen szükségünk ilyen hivalkodásra, de ne hagyiuk elveszni, ami megvan, ami a történelmi jogot hirdeti ezen a földön„ ami megadja a táj magyar jellegét, a templomainkat és kúriákat. £s legyen magyar templom mindenütt, ahol csak magyar hívek vannak, vagy voltak, de eltévelyedtek és újra lenniük kell, mert az az ott álló templom a nemzeti erő tudatát adja a híveknek, és papnak kell ott lennie, aki gondozza, vezeti őket és nem hagyja többé elveszni. Igaz, hogy ennek nehéz anyagi kérdései is vannak, de ezeket is meg kell, hogy oldjuk, mert a magyar iskola és templom fontossági sorrendben mindjárt az ágyú és hadfelszerelés után következik. KÖTELESSÉGÜNK S2ÁMON- T ARTAN1 FAJTESTVÉREINK SORSÁT Tisztelt Ház! A népközösségi gondolat korszakában éviink. Amikor minden nemzet fokozott gondoskodással tartja számon azokat a fajtestvéreit, akiket a sors idegen országokba rendelt, mennyivel inkább kötelességünk nekünk, magyaroknak szántónt ártani T ~r- á sorsát, r. X * fv ? _\s* T "«* tjk W # $ \ fi i vN JT ja í f J JL Pártunk egyik hivatását éppen abban látja, bogy megkonditsa minden időben az elszakított magyarok AUantic*harangiát ,* T t < ">.]) •.? <ln f l a ü s y>, i . *. X' T* -j -r -' 1 * ' T * rijír bar De gondolatban velünk vannak azok ă magyarok is, akik az ezeréves határokon túl élnek. Nekik is köztünk a helyük, mert innen vándorok ki nagy részük azalatt, amíg az ország kapui nyitva álltak minden idegen számára. Az ő hazatelepHésük nélküli csonka volna a felépítésre váró uj népi Magyarország. Tisztelt Ház! A zsidókérdés bwinteté- ben már többizben volt alkalmam a Tisztelt Húz előtt álláspontomat leszögezni. Ezért most c«ak annak» megállapítására szorítkozom, hogy o zsidókérdés kizárólag n magyar nf-rrr zeti érdekek szempontjából szabad elbírálni és kezeim. Von a zsidóságnak hazánkban egy számszerűleg igen nagy rétege, az ortodox galíciai zsidóság< amelyik az utóbbi évtizedekben és különösen a múlt világháború alatt vándorolt be és I ömegesen él Máramuros- han, Szalmáiban, Szilágyban, Szolnok- Dobokában, de még másfelé is. Nagyrészük magyarul sem tud. Ezeket a legsürgősebben pl kell távolitani az ország területéről. , Nem kell hangsúlyoznom, hogy a zsidó á- got, unnak elszaporodását és főleg a kereskedelem és ipar megszállását a nemzetre nézve károsnak találom. Azt is megállapítom, hogy sainos, az ipar és kere.ţkc* delemben a zsidóság száma és érdekeltsége oly nagy, hogy eltávolításuk most a háborús termelés érdekében csak fokoza* tosan valósítható meg, de feltétlenül megvalósítandó mindenütt, ot[ és olyan mértékben, ahogy ă termelés sérelme nélkül lehetséges. De ammt tavaly .is kifejtettem, ezt az ír ütásl lényegében kell végrehajtani, nem külszínben. A strómanokról ma már nem lehet újat mondani. Azt azonban szijks< gesnek tartom leszögezni, hogy nemcsak a strómanok jelentenek veszélyt a gazdasági életre és ú keresztény társadalomra, hanem azok az őske resztények is, ókik, ha nem is zsidó tökével dolgoznak, de zsidó szellemben harácsolnak és gazdagodnak. A panama akkor is panama marad, hu azt keresztények követik el. A törvény szigorúságává kell sújtani azokat, akik a háborús gazdálkodás vámszedői. A ZSIDÓK MUNKASZOLGÁLATÁT IGÉNYBE KELL VENNI! Helye slern a hadügyminiszter ur bejelentését, hogy a nélkülözhetetlen zsidó Szakembereket a munkaszolgálatban és a maguk szakmáján keresztül kel! hasznosítani. A képzettségükben és munkájukban rejlő értéket nem szabad a munkatáborok csekély értékű munkájában elfecsérelni. Ez nem azt jelenti azonban. ho2\ a munkatáborokra nem volna szükség. Ezekben a táborokban kivétel nélkül! össze kell gyűjteni a zsidókat és kívánatos, begy ezek fizikai munkával járuljanak hozzá a honvédelemhez. Helyes propagandára van szükség a frontf megerősítésére ! Tisztelt Ház! Ugv érzem, hogy ezekben j az órákban nem hangozhat el beszéd eb- j ben a teremben, amely ne foglalkoznék a két front kérdésével. Háborúban vagyunk. Míg katonáink helyt állanak értünk távol Oroszországban, addig nekünk minden erőnket, tudásunkat arra kell összpontosítanunk, hogy a külső frontot természetesen kiegészítő belső front szilárd és megdönthetetlen legyen. Mindnyájan tisztában vagyunk annak rendkívüli nagy fontosságával, hogy legalább annyira kelléke a győzelemnek a szilárd belső front, mint az ütőképes hadsereg. De ennek a beí'ső frontnak fontos tényezője gazdaságpolitikánk, miről már eddig szólottám. De ugyancsak rendkívüli fontosságú a közszellem és a közhangulat kérdése. A helyes politika m|ndig a megelőzés politikája. Minekünk tehát ellenállóvá, ki- egvensulyozotlá kell tennünk a közhangulatunkat, meg kell erősítenünk tömegeink önbizalmát és hazafias érzését. M’ndehhez helyes propagandára van szükség, amely ápolja a nemzeti eszmét, erős öninda- tot fid. hitet és bizáimnt jövönkhen, amely ellensúlyozza az ellenség ellenünk törő gyűlölködéseit és közömbösíti ú közvéleményünk megbontására törő kísérleteket. Ennek a propagandának tengelvéken az öncéln nemzeti gondolatnak kell állania, mert csak az edzheti ellenállóvá, kitartóvá a magyar lelkeket. Mind a két fronton egyformán, mindenkinek éreznie kell, hogy a legmăgasztnsabb eszményért, ma” gvarságáért küzd, ki fegyverrel, ki pedig ékével a kezében. MINDEN ÁLDOZATOT MEG KELT, HOZNUNK HONVÉ- DEINEÉRT! Tisztelt Házi Mi csak helyeselni tudjuk, hogy a kormány felismerve a propaganda fontosságát, külön minisztert állított ennek élére. Meg vagyok győződve róla, hogy AnAal István miniszter ur vezetésével ez a propaganda igen komoly eredményeket j fog elérni. De helyesen mondotta Antal István: a propagandával nem lehet eredményt pótolni, helyes intézkedések kellenek, amelyek azzal párhuzamosan történjenek. hogy a propaganda célját elérhesse. Éppen ezért a magyar élet minden területén a pillanatnyi helyzetadla lehetőségekhez igazodva cselekednünk kell. A közhangulatra hatalmas befolyással bir á hadi- gondozás és közellátás kérdése. Ne feledkezzünk el arról, hagy ma minden csalódj tűzhelynél elsősorban a fronton Inizdn féri. gyermek, vagy más családtag kérdéséről ván szó. Azrdt, ak’k a legszentebb áldozatot hozzák hazájukért, akik helytállónak értünk, akik a harcterek szenvedéseit vállalták, azokat és hoz zárt art ozói kát illeii meg 'elsősorban minden gondoskodás, megértés és emberi szeretet. Örömmel hallottuk a hadügyminiszter ur bejelentését, hogy a hadisegélyek felemelése megtörtént. Semmiféle áldozat nem lehet elég nagy, hogy katonáink és hozzátartozóik ügye a lehető legjobban legyen megoldva. Meggyőződésem, hogy a hadigondozás állami feladat. Azt intézményesen kell megoldani és ebben a nagy egyetemes nemzeti feladatban társadalmunk minden erejének önként bele kell kapcsolódnia- A társadalom iitt is az államhatalom elsőrendű és legfőbb munkatársa és segítsége. A közellátás kérdését az adottságok, a termelés, a készletek határozzák meg. » A háború érdekében mindenkinek áldozatot kell hoznia, az itthon- élőknek természetesen fokozott mértékben a lemondásban és a takarékoskodásban. De a végrehajtás a közellátás mikéntje határozza meg azt, hogy hogyan viseli el a közhangulat a hiányokat. Az egyenlő elbánás elvének érvényesülése, az igazság érzete kell hogy a tömegeknél a nélkülözés nyugodt elviselését elérje. Ennek az igazságérzetnek a kérdésére a kis mezőgazdasági árdrágításoknál máir rámutatott Brau- neeker képviselőtársam' és helyesen kifejtette, hogy amig egyrészt valóban a helyes árarány kérdéséről van szó, márészt, hogvha megköveteljük a gazdák terményének rögzített áron való forgalombahozatalát. akkor intézménvesen el is kell valóban látni őket hivatalos áron elsőrendű szükségletet képező ipari cikkekkel. Én csak azt szeretném felemlíteni, hivatkozva Nagy Ferenc képviselő- társam felszólalására, hogy talán túlságosan általánosítanak egyesek a fekete árulást illetőleg, de elvétve azt a megjegyzést is hallottam már, hogy kezd parasztellenes * hangulat is kialakulni. Tekintettel arra, hoey a nemzet széles alapja a parasztság, ez éppen olyan képtelen állítás, mintha azt mondaná valaki, hogy Magyarországon kezd magyarellenes hangulat kialakulni. „AZ ERDÉLYI MAGYARSÁG TÖRHETETLEN HITÉT ÉS KITARTÁSÁT ADJA A VÉGSŐ GYŐZELEMHEZ 1“ Tisztelt Ház! Tudom, hogy a háború idején minden erőt a háború gtUiiziüevJáfbau mvMMÍ kalr&tfdrh váltóra s élljm ke, nsart mmÁm csert táhkasUkhel jár, de mégis vennak elkerülhetetlen teendők, amiket azonnal vígre kell hajtani. „A panama akkor is panama marad, ha az< keresztények kftveíík el“
