Ellenzék, 1942. november (63. évfolyam, 247-271. szám)
1942-11-26 / 268. szám
1642 ntti^pftcr Ii ELLENZIK megaiyerésérei kell öss-ap trnto&i tiaixi és mindazok a reformok, amelyek ennek rovásává történnek., a háború, utánra halasztandók,/varrnak azonban reformok, amelyeket éppen a habom megnyerése érdekéiben kell inegvalósiríani. Fentiekben azokat, a kérdéseket vetettem fel, amelyeknek a megoldására éppen azért van szükség, Ix-ogy a nemzet egyetemes erejét a habom megnyerése érdekében vet.lie.sse latba. Szervezett társadalom, céltudatos nemzetnevelés, gazdasági termelésünk fokozása és a mindezt 'tudatosító egységes közszellem, znegany- nyi feltétele annak, hogy a iiáborut úgy a külső, imint a belső fronton megnyerjük. Így látja a nagy magyar kérdéseket. az erdélyi magyarság- és a végső győzelem kivívásához a maga részéről azt a törhetetlen hitet és kitartását adja, amely az idegen megszállás legnehezebb idejében sem rendült meg. Gróf Teleki Béla beszéde után Toldy Zoltán, majd Mezey Lajos felszólalása következetté Ezután Tasuádi-Nágy András elnök félbeszakította a vitát és a Ház legközelebbi ülését csütörtökön délelőtt 10 órára tűzte ki. A KULTUSZMINISZTER BEJELENTETTE, HOGY KOLOZSVÁR UJ GYERMEKKLINIKÁT KAP Az appropriácios vita ülése után került sor az interpellációkra. Először a korábban elhangzott interpellációkra adott írásbeli válaszokat olvasták fék Ennek során felolvasták a kultuszminiszter válaszát Bálint József képviselőnek a múltkoriban elmondott interpellációjára, amelyben a kolozsvári gyermekklinika tarthatatlan helyzetét ismertette. A kultuszminiszter válaszában közölte, hogy a kolozsvári gyermekklinika ügyében sikerült kedvező megoldást találni, amennyiben a pénzügyminiszter r millió 700 ezer pengőt bocsátott rendelkezésére. Ezen a pénzen a kolozsvári Hargita-szállót vásárollak meg a gyermekklinika részére. A képviselőház a kultuszminiszter válaszát örömmel vette tudomásul. Az uj interpellációk közül első helyen Mi- kó Imre képviselő interpellációja állott, aki bejelentette, hogy a bánffyhunyadi román— magyar határincidens ügyében akart interpellálni, de mivel a külügyminiszter már választ adott a külügyi bizottság legutóbbi ülésén erre a kérdésre, interpellációjától eláll. „Missziómnak érzem, hogy hamisítatlan} magyar népi muzsikát adjak a magyar; közönségnek“ ; Tö ok Erzsébet, a fiatal ko'ozsvári Kodály-énekesnő edd’gi > működéséről, elgondolásairól beszél KOLOZSVÁR, november 26. Barátságos ott- ionában beszélgettünk Török Erzsébettel, az itthon s Budapesten egyaránt sokat szereplő Kodály—Bartók énekesnővel, a magyar népi zene kiváló propagálójával, akinek csütörtöki estje elé megérdemlő érdeklődéssel vár Kolozsvár közönsége. Mi vezette arra a gondolatra, hogy miisorszámait a magyar népi zene jegyében állítsa össze? — kérdezzük. — Látszólag véletlenül, de talán melyen, létekben, adottságaim révén jutottam el addig, -hogy magyar kötelességemnek érezzem a hamisítatlan népi dalok terjesztését. Tulajdonképpen drámai színésznőnek készültem, de mert vonzott a zene, a dallam, énekelni is tanultam A Kodály—Bartók feldolgozások mindig nagy feladatot róttak az énekesekre. Magam ee hittem, hogy ezekkel a feladatokkal megbaxátkozhatom. Egyszer, énekóra közben, rájöttem, hogy nehés, da szép magyar feladat ez. Amikor már tudatosan készültem rá, egyszer Kodály mester megkérdezte: kitől tanultam ezt a stílust. Nem volt nehéz válaszolnom reá: Udvarhelyszéki cselédleányaink voltak e egészen kis- lánykorom óta belémidegződött az éneklésnek ez a nagyon kifejező formája. Tulajdonképpen nem állíthatom, hogy csak erre készültem, hogy csak ez a művészetem mozgási területe. Énekelek én régi olasz, német, francia, orosz dalokat is. A hangsúly azon van, hogy régi. Mindezek a mai időkre vonatkoztatva: népszerűtlenek, ie lassan-lasßan tudatosodik a magyar közönség m ez a tudatosodás egyben azt jelenti, hogy folyton emelkedik a népi zene üflztelőnak száma. Legtöbb müsorszáaaom hangsúlyozottan a Kodály—Bartók feldolgozások interpretálása. Mindez terméKtetesen erdélyi 1 magyar Töltőmből adódik. Hiszen Basilfdes Márián kívül senki nincs ma Magyarországon, aki elsőrendű kötelességének érezné, hogy a magyar szivekbe be- leénelaelje az ősi dallamok tiszta szépségét iissioané^f évtől hetven éves korig kell fizetni <a hadmentességi váltságot Magyarországon az iskolák feladata, hogy mélységes zenei műveltséget adjanak — Mi a benyomása — kérdem — megértő-e közönségünk ebben az irányban? — Ó igen — feleli. —- S fogékony volt a múltban is. Példát mondok. Amikor — úgy 20—21 évvel ezelőtt Bartók Béla először hangversenyezett városunkban, tomboló) taps kisérte minden müsorszámát. Akkor, amikor az ország többi részein — szomorú, de igy volt — bizony r,- * f' l'í'if.i Nem szabad közönségünket lebecsülnünk azzal, hogy azt mondjuk: ez a muzsika keveseknek kell. Tény az, hogy ma még kevesen értik, de ebben nem a közönség a hibás. Az iskola kell, hogy megadja ehhez a zenei képzettséghez az alapot. Lelkeket kell a szmmagyar zenei1 elgondolások útjára vezetnünk. Mégpedig fogékony, fiatal lelkeket. A közönség korosabb része —■ sajnos — nem tud már velünk tartani. Ez még az a nemzedék, amelyik Ady Endrét is őrültnek bélyegezte. Ennek a korosztálynak kakofónia, kusza „zagyvasag" a Kodály-—Bartók feldoinozásu népi dallam. Természetesen nem jelentheti ez azt, hogy a haladó közönség s az, u| dütiy jelentőségét érzékelő, sőt lelkesedő rétegét is megfosszuk a nemes élvezetétől. Sokszor halljuk: ma kevés a kenyér, sok a goad nincs pénz. minek az a sok hangverseny? Erre csak azt felelhetem: nemcsak kenyérnél él az ember. Meg kell mozgatni a lelket, hogy örömmel dolgozzék a test. Tragikusnak tartom, hogy a nyugateurópai zenébe' a múlt század termését ismerjük csak G, —XVII. századbeli muzsika kiesett népünk tudatából. Filléres hangversenyeket kellene rendeznünk, mondjuk 50 filléres helyárakkal a tanulóijjuság, a munkásság, a falu s kisvárosok részére, hogy széles rétegekkel megismertethessük a népi zenét. Lelkes művészeink vannak, akik szívesen lemenőének a szórványvidéltekr« vasárnaponként, csak any- nyi segítséget kérnének, hogy autó aljon rendelkezésükre, mert hiszen lehetetlen máskép nehézségek, télviz idején mindenfelé eljutatok, Körülöttünk élő népek nagy propagandát vernek külföldön népi kultúrájuk mellett, Mi pedig hallgatunk. Pedig milyen előnyt jelentene számunkra, ha Palló Imrét, Basili- des Máriát segítenénk ki külföldre. Vannak, akik azt hiszik: mert idegen kultúrákon nevelkedtünk, ebbe bele id keil rögződnünk. S bizony mai társadalmunk nagy része se nem beszél, &e nem ir, se nem gondolkodik még | ma ee magyarul. S ez az idegenség végigvonul zenei nyelvünkön is. Jelenlegi kultuszminiszterünk az idők szavára hallgatva — úgy tudom — máris elrendelte ennek ellensulyá- sára az óvodákban is a kötelező népizene éneklést. Azt is hallottam sok helyütt: nem szereti a közönség ezt a zenét. A tangóharmonikát se szerette. De amióta állandóan azt verik a fejébe, hogy ez a mai modem időki hangszere, azóta megszerette. Mindenhez propaganda kell ma. Én igyekszem s hivatásomnak érzem, hogy ennek a népi iránynak, harcosa legyek e hogy egyben fiatal, magyar mu- zsuku&ainlcat is bemutassam. A népi zene művelőire gondolok itt, Farkas Ferencre, a Bűvös szekrény szerzőjére s Veressre, városunk szülöttére akiket alig, vagy egyáltalában nem ismernek. Mert velük senki se foglalkozik. — Rádiónknak kellene a népi zene első » legfőbb terjesztőjének lennie. Sajnos, alig-alig ad műsorában ebből valamit Pedig pld. Ádám Jenő zenei ismeretterjesztő előadásának milyen komoly a sikerei Intézményesen kell mego dani a művészek anyagi ellátásának ügyét A művésznő komoiy, kedves arcán újra borongás suhan át, amikor a nehéz küldésről, a müvéíizek anyagi helyzetének tarthatatlanságáról beszél. Kedvezőtlen körülmények között, napi gondok közepette cl a müvósznemzedék. Elgondolása szerint államilag kellene helyzetén segíteni. Mégpedig hamarosan. Alkotó képesébe tökélyének idején. Ha megfelelő hivatalos anyagi támogatáshoz jutna., nem kal- 'ódnék el, de idegen zsoldok szolgálatába se állana,- , > • • Manapság még mindig az a helyzet, hogy legértékesebbjeink is vagy eladják magukat, ! vagy testileg-lelkileg összeroppannak, idő ! előtt s mire islernek addig, hogy megfelelő i életet teremthetnek maguknak s családjuk- J nak, kiábrándult, csalódott emberek. Búcsúzáékor megszorítja kezemet s utánam | szól: Egyébként örömmel várom idei első i nagy találkozásomat a kolozsvári közönséggel. I JÉKBY VILMA, » BUDAPEST. November 26. Reményi- Schneller Lajos pénzügyminiszter rövidesen a képviselőház elé terjeszti az egyszeri hadkötelezettségi adóról és a had mentességi váltságról szóló törvényjavaslatot, A hadkötelezettségi adót azok a katonai szolgálat alól mentesüli állít ásköt el esek fize- tik, akik Áalmatlanságuh miatt katonai szolgálatot egyáltalán nem teljesítenek, vagy akiket póttártalékba helyeztek, vagy katonái szolgálatuk megkezdése előtt a honvédség kötelékéből elbocsátottak. Keresetnélküli kiskorúaknál, pályájuk kezde* tén állóknál, akiknek túlnyomó része szülői támogatásra szorul, a hadkötelezettségi adó kivetésénél nemcsak a saját jövedelmüket, hanem szüleik, ellátójuk jövedelmét is tekintetbe veszik. A hadmentességi válságot minden olyan polgár köteles fizetni, aki betöltötte 24-ik életévét, de nem múlt el 70 éves és ezidö szerint katonai szolgálatban, vagy honvédelmi munkában nem veszik igénybe, A váltsáig szó nem jelenti azt, hogy Séfizeté- sével a szolgálatot meg lehet váltani, hanem csak azt, hogy ezt a közszolgáltatást mindazoktól szedi az áH'am, akik tényleges szolgálatra, vagy honvédelmi munkára behívót nem kaptak. A hádkötelezeifségi adó mértéke sulyo- j sobb, mint a hadmentességi váJtságé, mert ez az adó a hároméves tényleges katonai szolgálat alóli mentesség ellenében jálr, ezt egyszersmindenkorra vetik ki és 3 év alatt kell negyedévenként egyenlő részletekben megfizetni. Ezzel szemben a hadmeitességr vakság mindig csak a háború vagy a háborús veszély idejére vethető ki. Beszedésének kezdeti és végső idejét a miniszterelnök állapítja meg. A hadkötelezettségi adó alapja az egyes hozadéki adókból alapul veti kulcs szerint fizetendő. A hadmentességi adóváltság kivetése a jövedelmi alapul vett jövedelem vagy a jövedelemre következtethető lakásbér összege alapján történik. A jövedelem alapján 0.6——4 százalékig terjedő progresszív kulccsal kiszámított váltság és a lakásbér alapján 3—10 (a nem kotöttbérü lakásokban lakóknak 1—8 százalékig terje-dő kulccsal kiszámított válság körül azt az összeget kell kivetni, amely á kettő közül nagyobbik. Mindkét adó alól mentességet csak az alacsonyabb életszínvonalon élők kaphatnak. Hir szerint azok, akik a jelenlegi háborúban 3 hónapot töltöttek a harctéren, a rájuk eső hadmentességi váltság felét fizetik, akik pedig 6 hónapig voltak kint, semmit sem fizetnek. Kedvező elbírálás alá esnek az elmük világháború harcosai is. Maiikényt György tragikus halála A magyar irodalomnak súlyos gyásza van: ötvenhétéves korában öngyilkos lett M ejt hány György, a kitűnő novellista és regényíró. Majthényi György még az első világháború előtt tűnt jel ízes, hangulatos novelláival, amelyek a különböző napilapok és irodalmi folyóiratok hasábjain jelentek meg. Szegedről indult ei, ott banktisztviselőskődött. Amikor Pestre került, folytatta tisztviselői munkásságát, de mégis az iradolam volt az. amely lekötötte érdeklődési körét és jövőbeli hivatását. A világháború alatt, a fronton küzdött és csak akkor tért vissza a lövészárokból, amikor súlyosan megsebesült: ötven százalékos rokkant lett. A világháború után ő is a „Napkelet“ írói gárdájához csatlakozott, itt jelentek meg értékes tárcái, színházi és irodalmi kritikái. Több figyelemreméltó regényt irt, igy például a „Május“ cimü munkát, amellyel nagy sikert aratott. Az utóbbi evekben gyengélkedett: közel két esztendővel ezelőtt szélütés érte és azóta egészsége rohamosan csökkent, kedélytelenné vált es kényszerképzetek üldözték. De a munkáról még igy sem mondott le: a tenyérjóslásról irt munkája egyike a legkitűnőbb szakmunkáknak s most akarta befejezni kiadója részére „Az uri fiú“ cimü regényét. Majthényi György Podmaniczky-utcai lakásán, hétfőn délután lett öngyilkos, revol ver golyó vetett véget a minden szépért jóért dobogó szív verésének.
