Ellenzék, 1942. november (63. évfolyam, 247-271. szám)
1942-11-26 / 268. szám
M « CLLENJüCK 1912 november 2 8. lsiK-túl kazdvOi, cl® külöttöfiooj a G7«ttk kiagyazÁs után a liberális korban a nemzetiségek kezelése torén, de küIüqömíd a aafarö&L. tétéiwk ellaul&aztáfiival elkövettünk. »»Egységes, szervezed tfőrsadalom a magyar evő legfőbb biz^osNéka!“ Az állami segítség teljes hiánya minden feladatot a társadalomra hárított és a magyar társadalom, amelyben egyházaink vezető szerepet vittek, vállalta is ezt a feladatok Ez a folyamat nem ment gyorsan, nem is egyformán. Az egyes megszálló területeiken hol hamarabb, hol később, die siómra került a szociális, kulturális és gazdasági felad átoknak társadalmi utón történő megszervezése és a társadalmi munka határozott fejlődésnek, természetesen ennek a folyamatnak, egészséges következményeképpen egy egészen uj világszemlélet alakult k. Ez az uj szemlélet egységes, szervezett társadalomban látja a magyar erő legfőbb biztosítékát, mely nem vár mindent az államhatalomtól, az embert a társadalom érdekében kifejtet munkája és teljesítménye szerint értékeli; az egyén ebben a társadalomban kezdeményezni mer, felelősséget vállal, de ugyanakkor hatáskört is igényel. Amikor a felszabadulás után megismerkedhettünk a felszabadult Felvidék és Délvidék magyarjaival, örömmel láttuk, hogy a szenvedések évei náluk is ugyanazt a magyar szemléi etet és lelkiséget feji észt ették ki, mint ami nálunk kialakult. Tisztelt Ház! Ne méltóztassanak félreérteni, én itt most nem akarok összehasonlításit végezni a magyarság egyik, vagy másik részének a javára, hiszen tisztában vagyok azzal, hogy a trianoni magyarságban is alakultak ki értékek és az itteni magyarság nemzeti érzésére is serkentőleg hatottak Trianon nehézségei, csak utalni akartam arra, hogy az ország mai magyarságában már mind a két szellem képviselve van. Tiszteit Iláz! Ivorfordulón állunk. A magyar nemzet gyakran került a történelem kereszt utjai elé, de mindig megtalálta a helyes irányt, mindig be tudott illeszkedni a kor szellemébe és mindig magyar módra tudott beleilleszkedni, anélkül tehát, hogy saját nemzeti jellegéből bármit is feladott volna. így volt ez Szent István király idejében, midőn a keresztény középkorba illeszkedett be, vaey Mátyás idejében az európai renaissunceba. Az erdélyi fejedelmek szerencsésen mentették át a magyar allamészmét a török és német nagyhatalmak Scillái, Chairibdisei között. A 48-as nagy aikotmányreform pedig magyar módra kívánta megvalósítani a francia forradalom reform- eszméit. Ma ismét koríordulón állunk. A régi Európa már letünőben van, de az újnak még csak körvonalait látjuk kibontakozni. Annyi már látszik, hogy az uj koreszmében a szociális gondolat fog dominálni, a közösség érdeke, az egyén érdeke eiött. Az uj korba való beilleszkedéshez az uj magyar szellemiséget is ki kell alakítanunk és ennél nem nélkülözhetők azok a szellemi értékek, amelyeket a visz- szatért magyarság a megszállás nehéz éveiből hozott magával. Az Erdélyi Párt politikai hitvallása Ezért maradtunk külön pártban, 1 de beláttuk, hogy a megnehezült • idők parancsolólag Írják elő minden politikai erőnek azok mögött való felsorakoztatását, akiken az ország vezetésének súlyos terhe nyugszik. Ezért léptünk a kormánypárttal pártszövetségre, ugyanakkor felhivással fordultunk a többi pártokhoz 5s a pártharcok felfüggesztése érdekében. Azóta a súlyos idők kiváltotta felelősségtudat közelebb hozta az ellenzéki pártokat is. A haladást akkor tudjuk igazán lemérni, ha visz- szagondolunk a két év előtti hangnemre és azokra a viharos ülésekre, ahol kis, jelentéktelen kérdések körül s igen gyakran vihar tombolt, tisztán pártálláspontok érvényesítése kedvéért és a bizottságokban is az ellenzék minden tárca, minden egyes költségvetési cimét leszavazta, „pártállásra való tekintettel“ és szembe állítjuk ezzel a mai mérséMi* vár a felszabadul területek magyarsága az ország ügyeinek előreviiele érdekében ? Tisztelt Ház! A mai beszédemben a kormányzat kérdéseit és országos kérdéseinket az idegen uralom alatt élt magyar szemszögéből kívánom vizsgálni és rámutatni arra., hogy mit hiányolunk mi a magyar életben és mit vár, mit követel a felszabadult területek magyarsága az ország és nemzet ügyelnek előbbrevitele érdekében. A sajátos magyar életszemlélet, amelyik a kisebbségi sorsban alakult ki, a társadalmi, kulturális és gazdasági élet szemléletében egyaránt jelentkezik. i Tisztelt Ház! Az egyes megszállott területek magyarságát az idegen eleél Mrdttkéfeom, közös munkával egymást támogatva és nincsenek kiépített és áthághatatlan válaszfalak. Fdiből kell Következnie, hogy a népi rétegből természetes utánpótlással frissül fel újra és újra a középosztály és azon át a vifjrtő réteg. Ebben a társadalomban a teljesítmény határozza meg az ember értékét és érvényesülését, a középosztálytól és a vezető rétegtől pedig mindig fokozottabb, nagyobb teljesítményt várunk, hiszen erre kötelezi magasabb társadalmi állása. Ez a szemlélet, ás felfogás hivatott a bürokráciát is csökkenteni, amo- Jyik ma már ólomsullyal nehezedik az egész magyar életre, de amelyik nem is egy önmagában létező valami, hanem folyománya és okozata egy helytelen szelekció következtében a bizalom és hatáskör hiányának, felelősségre nem vonásnak az egyik oldalon, a felelősség nem vállalásának és ez alól minden eszközzel előre való menekülésnek a másik oldalon. A rendiszer ma már olyan erős, hogy felőrli. magába kényszeríti a frissen, töretlenül, ambícióval pályájukra lépőket Is. ,,Semmivel se válasszuk e! a magyar* a magyartól ezekben a súlyos időkben kelt hangot és objektiv tárgyalási módot, amikor pl. a bizottsági üléseken az ellenzéki felszólaló mond esetleg elismerő szavakat és a kormánypárti gyakorol éles kritikát. A magyar országgyűlés a mai rendkívüli időben csak igy teljesítheti hűen hivatását és ilyen légkörben kell meghoznia mindazon jogszabályokat, amelyekre a háború eredményes folytatásához szükségünk van és amivel előkészíthetjük a háború utáni uj Maggyar- országot. Természetesen éppen olyan hiba volna, ha ez a komoly, megértő hangulat a teljes érdeklődés hiányába menne át, amire van némi esély és ha tavaly azt mondhattam, hogy „a. parlamenti üléseket az unalom jellemzi“, tartok tőle, hogyha igy halad a dolog, még ezt «pm fogom mondhatni, mert nem Ölsz, hogy ki unatkozzék. nyomás egyesitette, egységes társadalomba tömöritette. Az államhatalom ellenségként állt szemben, a társadalom az összefogással védekezett és öntevékenyen csak saját erejére és munkájára utalva látott hozzá a f el adat ok megv al ősit ás ához. „A MAGASABB TÁRSADALMI ÁLLÁS NAGYOBB MUNKATELJESÍTMÉNYRE KÖTELEZ!« Az ebből a társadalomból kikerülő ember természetesen a többségi életben is sokkal érzékenyebb a társadalmi válaszfalak, elválasztó osztályellentétek és elkülönülésekkel szemben. Osztálytalan társadalom nincsen. Nem is ezt kívánjuk. Tisztában vagyunk azzal, hogy a polgári társadalomban megvan a társadalmi osztályoknak a maga feladata. De osztatlan társadalmat követelünk, hol az egyes osztályok összefogva végzik a maguk feladatát, közös Mikor mi a cimkórságot és a címek túlzott használatát kifogásoljuk, nem a tradíció ellen szólunk. Természetesnek tartom azokat a címeket, amik akár a történelem során, akár az újabb háborús teljesítmények elismeréseképpen jelentkeznek. I’l. vitézi cim stb., hanem ebből a szemszögből nézve, mint társadalmilag elválasztó ellentéteket kifogásoljuk a sok és állandóan használt nagyságos és méltóságos, valamint egyéb címzést. Hiszen a hivatali és gazdasági életben amugyis megvannak a hatáskör és beosztást jelző cimek: elnök, igazgaitó, miniszteri tanácsos, tanár stb., minek azt még keleties, bizánci halmozással díszíteni, a beosztást jelentő cím helyett az annyira kedvelt „Öméltóságát“ használni. Mennyivel közvetlenebb, egyszerűbb volna enélkül a hivatali érintkezés. Semmivel se válasszuk el a magyart a magyartól ezekben a súlyos időkben. Az emelkedjék ki, aki eredményes munkával szolgál erre rá. A népért dolgozó vezetők lelkűkben hordják a kitüntetést, a lelkiismeret nyugalmát, hogy mindent megtettek, ami koteleségük volt és ami erejükből kitelt. SZOLGÁLJA A SZÉLES NÉPRÉTEGEK JAVÁT A POLITIKA! És még egyet szeretnék itt leszögezni. Mikor mi a népi 9zót használjuk, mert igenis, hangsúlyozni kívánom azt is, hogy népi irányt, erőteljes népi politikát tartok szükségesnek, akkor mi ezalatt nem azt az irodalmi fogalmat értjük, ahogy itt azt többnyire használják, hanem azt a gyakorlati kérdést, hogy a politika mindenkor és mindenütt valóban a széles népretegek javát és azok érdekeit tartsa szem előtt és céltudatosan vonjuk be a széles néprétegeket is kulturális emelkedésünk arányában az országos politika irányításába. Tisztelt Ház! A szociálpolitikánknak tehát fokozottabban ebből az elvből kell kiindulnia. Nem tagadom, szociálpolitikánk az utóbbi időben nagy haladást mutat és sok minden történt ezen a, téren. De én úgy látom, hogy lényegében ez ma főleg kenyérkérdésként van kezelve. A nincstelenek ellátására, gazdasági felemelésére van alapítva, pedig a szociálpolitikának a gazdasági kérdés csak egy része, ugyanolyan fontosságú, ha nem fontosabb a szellemi kérdés, a kultúra emelése, az „ember“ fontosságának tudatosítása. Éppen ezért az egész vonalon intézményessé kell tenni ennek a kérdésnek a kezelését. Ma még igen sok a karitatív elem benne. Ez nem alkalmas az egységes társadalomba való tartozás gondolata, az emberi öntudat és hivatástudat kifejlesztésére, ennek el kell tűnnie. Az iskoláokivüli népművelés társadalmi feladat Az ONCsA helyes elveken épül fel, ezt az irányt kell erősen fejleszteni, a karitatív részt teljesen ki kell küszöbölni és a gazdasági oldal mellett I a szellemi, szociális munkát is a legkomolyabban elővenni, aminek együk nagy munkaterületét az iskolán kívüli népoktatás képezi, ami nézetem szerint éppen annyira szociális, mint kulturális kérdés, amit állami támogatással a társadalom végezhet legeredményesebben, mert helyes népművelésnél két irányban kell dolgozni, nemcsak az ismereteket kell átadni és emelni, hanem ugyanitt kell a társadalmat is építeni, az egyéneket a társadalom öntudatos és hasznos tagjának beszervezni. Amikor én olyan nagy súlyt helyezek az EMGE téli gazdasági tanfolyamainak megrendezésére, nem abból indulok ki, hogy jobban elvégezzük azt, mint az állami szervek az állami tanfolyamokon, hanem igenis abból, hogy ez társadalmi feladat. Ezzel építem tovább céltudatosan a gazdatársadalmat, amelyik aztán szervezetten áll készen a nagy termelési feladatok elvégzésére. A földművelésügyi miniszter urnák, akit erről sikerült meggyőznöm, itt külön köszönetét akarok mondíani azért, hogy az ezévi tanfolyamokra is megadta az anyagi támogatást. De ugyanígy kell véleményem szerint a népművelés többi területén is eljárni állami támogatás, egységes irányítás és ellenőrzés mellett az egyházaknak és társadalmi egyesületeknek kell azt elvégzeni. Szüntessük meg a társadalmi egyesületek tuitengését! Tisztelt Ház! Â társadalompolitika terén mindenekelőtt szükségesnek tartjuk az állam és társadalom viszonyának rendezését. Mindazon feladatoknak a társadalom hatáskörébe utalását, amelyek társadalmi feladatoknak tekinthetők, természetesen állami legfőbb elvi irányítással, ellenőrzéssel és támogatással, ha ez szükséges. Véleményem szerint nemcsak azéirt kell állami támogatásnak biztosi tani a a feladatoknak társadalmi utón való végrehajtását, mert az állam adófillérekből, tehát a társadalom egyedeinek pénzéből teremti elő ezeket az összegeket, hanem mivel társadalmi utón sokkal jobban, sokkal szélesebb vonalion lehet a feladatokat végrehajtani és ugyanakkor ez ad gyakorlati célt a szervezett társadalomnak, ez bizonyítja az egészséges továbbfejlődést, igv tehetjük nemcsak magánüggyé, de szívüggyé is a közügyet. A társadalmi öntevékenység helyes értelmezése azonban nem jelentheti azt, hogy az állam a társadalmi egyesületek működésével szemben a teljes semlegeség álláspontjára helyezkedjék. A trianoni országban a társadalmi egyesületek száma ijesztő mértlékben megnövekedőit. A belügyminisztérium oca, 27 ezer társadalmi egyesületet tart
