Ellenzék, 1942. november (63. évfolyam, 247-271. szám)

1942-11-26 / 268. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókai-o. 16., I. em. Telet.; 11—09. Nyomda: Egye- tem-a. 8. sz. Telei: 29—23. Csekkszámla 72056 ALfiPITOIII: BARTHS MIKLÓS Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓVÁLLALAT** RL Kolozsvár. Előfizetési árak: 1 hóra 2.7& ?•» negyedévre 8 P., félévre 16 P., egész évre 32 ?. Erdély teljes erejével részt láván venni nemze­tünk egyetemes sorskérdéseinek intézésében Gró! Teleki Béla, az Erdélyi Pád országos elnöke, a megajánlás! vitában nagyszabású beszédben fejtette ki az erdélyi álláspontot ® „Az erdélyi magyarság a végső győzelem kivívásához törhetetlen hitét és kitartását adja*' 4 cimkőrság, az egyesületek kfiengéie, az egységisentélí és siroisniaranak ellen minden eszközzel harcolnunk kell i Á képviselők áz tegnapi ülésén, az 1940 augusztus 30-án szabaddá tett keletmagyarországi és erdélyi részek népe, két év után most első íz­ben nyilatkoztatta ki, hogy Erdély a jövőben immár cselekvőén részt iog venni a nemzet sorskérdéseinek intézésében. Eddigi közéleti tevé­kenysége sem szolgált más célt, hiszen valahányszor Erdély kérdésedről szólott, mindig a teljes magyar élettérben gondolkodott, de azért mégis úgy Ítélte, hogy bizonyos időre van szükség ahhoz, hogy többmint két- év tized es távoliét után ismét felelősséggel folytathassa történelmi kül­detését, amire ugyancsak történelme tanította: mindig elsőnek lenni a sorsvállalásban s mindig példát mutatni az áldozatkészségben. A kisebbségi sors tenger vesztesége mellett két erkölcsi igazság vált bizonyossá: az erdélyi magyar helyt áll bármilyen történelmi viharban és annak tanúságaként a felelősség nála nem szürke, közhasználatú ki­fejezést jelent, hanem magát az élő lelkiismeretet. ítéletét sohasem a külszín alapján, a mának talán könnyen múlandó elemeiből alkotja, ha­nem mindig figyelemmel van a jövendő kötelességeire is. Aki szerdán délben a magyar országgyűlés képviselőházában majd­nem két órán át fejtegette ezeket a magyar tanításokat, a mai Erdély leghivatottabb szószólója. Hármas adottság teszi erre alkalmasa. Első helyen az egyéni képességet, a teljes hivatástudatot kell említenünk, hogy utána a népi alapra hivatkozhassunk. Gróf Teleki Bálát, az Erdélyi Párt országos elnökét a magyar közéletbe egyetlen szempont küldötte: a né­pi alap, az a tény, hogy Erdély millió kisemberének testvéri munkakö­zössége élén áll. Végül pedig az a törhetetlen meggyőződés, hogy a ma­gyarság minőségi munkával nemcsak hogy biztosan átvészeli, hanem győzedelmesen kerül ki a mai súlyos időkből. Az a légkör, amelyet a megajánlást vita során tartott beszéde teremtett, az összes politikai pár­tok részéről megnyilvánult, egyöntetű, páratlan érdeklődés mindennél beszédesebben bizonyítja, hogy miként annyiszor a magyar mult folya- mán, ngy Erdély ezúttal is döntő szerepe hivatott az egyetemes magyar életben. „A (sarcot a maga égésiében diadalmasan végig kell kuzdeniink!“ BUDAPEST, november 26. A képviselőház szerdán megkezdte az apropriációs törvény- javaslat tárgyalását. Cselényi Pál előadó is­mertette az apropriációs törvényjavaslatot. A vezérszónokok közül elsőnek vitéz Itn- rédy Béla, a Magyar Megújulás Nemzeti Szo­J lehessen győzni a kormányt, de ez elsősorban az interpellációs jog becsületes gyakorlását kivánja meg. Nem szabad félni a tisztességes bírálattól. A háború végével fognak csak iga­zán jelentkezni belső problémáink — folytat­ta —. Teljes megújulás kell az egész közfel­fogásban, szellemi .vonalon éppúgy, mint er­kölcsi vonalon. A zsidókérdést átfogóan kell rendezni. ’A z$:dó vagyonokat ellenőrzés alá kell vermi. Véget kell vetni a szociáldemokrata ara­lomnak a munkásság életében és szellemi irányításában. A szociáldemokrácia nem illeszthető bele az uj Magyarországba, Felvetette a tájegységek szerinti közellátási szervezés gondolatát. Az uj európai gazdasági felépítést előkészítő ter­vező és szervező munkába azonnal bele kell 1 kapcsolódnunk, hogy mennél előbb helyet biztosíthassunk magunknak az uj Európa gaz­dasági életében. A földbirtokpolitika további folytatását a zsidóbirtokon tulmenőleg is elő kell késziteni. — Lelkiismeretünk azt parancsolja — fe­jezte be beszédét vitéz Imrédy Béla —, hogy mindig törvényes keretek között, mindig tiszta fegyverekkel, elszánt és kemény küz­delmet folytassunk a parlament porondján a nemzet sorsának jobbrafordulásáért. A felhatalmazási javaslatot vitéz Imrédy Béla nem fogadta el. Basánk ban szikla sziláid a belső egyensúly Kölcsey István, a Magyar Élet Pártja első vezérszónoka másfélórás beszédében foglalko­zott a magyar élet valamennyi időszerű kér­désével. Hangoztatta, hogy az országvezetés munkája ma egyet jelent egy uj, erős és szo­ciális Magyarország megteremtésével. A to­vábbiakban hangoztatta, hogy a Magyar Élet Pártjára támaszkodó kormány kikristályoso­dott világnézetet hirdet: a nemzeti és keresz­tény szellemiséggel telitett jobboldaliságot. A világnézeti harc Magyarországon már régen véglegesen eldőlt és a kormány min­den erőt a nemzeti keresztény szociális vi­lágnézet szolgálatába állít. Magyarország egyike azoknak a kevés államoknak, ahol a belső egyensúly sziklaszilárdan megvan. Magyarország karddal a kezében hiven ki­tart szövetségesei oldalán és a magyar hon­véd dicsőséges harcokban védi az országot azok ellen, akik az igazságos magyar élet­érdekeket veszélyeztetik. ICiméleiien eszközzel kell fellépni a zsidók ellen Ezután megbélyegezte azokat, akik a bel­ső frontot felbori tani akarják: a zavartkeltő- ket és a suttogó propaganda terjesztőit. Rá­mutatott a zsidók szerepére ebben az akna­munkában és ha szükséges, a legkíméletlenebb eszközöket kérte a zsi­dók mozgási szabadságának korlátozására. A belső front legfontosabb feladata a ter­melés fokozása, az állattenyésztés fejlesz­tése. Az iparban át kell térni fokozottabb mértékben a tömegcikkek előállítására. A közellátás tekintetében reméli, hogy jobb megszervezéssel és elosztással sikerülni fog az eddigi nehézségek nagyrészét kikü­szöbölni. Befejezésül hangoztatta, hogy a Magyar Élet Pártja Gömbös Gyula szellemében az erős, a szociális Magyarországért küzd és rá­mutatott a szociális téren el4rt eredményekre. A Magyar Élet Pártja nevében a felhatalma­zást a legteljesebb bizalommal megszavazza. Szöllősi Jenő, a Nyilaskeresztes Párt ve­zérszónoka beszéde után gróf Teleki Béla. az Erdélyi Párt vezérszónoka emelkedett szó­lásra. Gről Teleld Béla: „So!i mindent megláttunk, amit a többségi sorsban élők nem láttak meg I _ . “,1 ciáiista Pártszövetség vezérszónoka emelke­dett szólásra. — Mennél súlyosabbak az idők, mennél kegyetlenebbek a feladatok, mennél jobban közeledünk az ország sorsát meghatározó döntés küszöbéhez — kezdte beszédét vitéz Imrédy Béla — annál jobban koncentrálódik figyelmünk. a nemzet egyetemét érintő nagy és lényeges kérdésekre. Meg kell cáfolnom azokat az ostoba pletykákat, amelyek nábo- tus szolgálatommal kapcsolatban terjedtek el. Ki kell jelentenem, hogy politikai nézete­met nem revideáltam és nem kínálkoztam fel a rendszer szolgálatának. Változatlanul és törhetetleniil hiszek és bí­zom fegyvereink győzelmében, ami egyben a szövetségesek fegyvereinek győzelmét is jelenti. A becsület és az érdek egyaránt azt írják elő számunkra, hogy a harcot a maia egészében diadalmasan végig kell küzdenünk. Győzelem esetén is lesznek súlyos problé­máink. Ezután arról beszélt, hogy a parlamentá- lis rendszer ki nem elégitő módon működik. Fontosnak tartja, hogy a parlamentben meg Gróf Teleki Béla, az Erdélyi Párt országos elnöke a következő beszé­det mondotta: Tisztelt Ház! Pártom nevében má­sodszor nyílik alkalmam a felhatal­mazási javaslathoz hozzászólni. A mult hónapban volt két éve an­nak, h-ogy elfoglalhattuk itt helyein­kéit,, mint a felszabadult keleti és erdélyi részek hehivott képviselői és ez év májusában mult egy éve, hogy pártunk megalakult. Azóta, veszünk komolyan részt a magyar politikai életben és figyeljük, tanulmányoz­zuk azt. Hazánk magyarsága, hála a több­szöri országgyarapodásnak, ma mái’ nagy magyai' tömeggel növekedett, azokkal, akik a megszálló területen csehszlovák, román, vagy szerb ál­lampolgárokként idegen uralom és elnyomás alatt élték át a Trianon utáni 20—22 esztendőt. Természetes, hogy e kétféle sors­ban élt magyarság szemlélete, lelki­sége eltérően fejlődött, habár ugyan­az a magyar érzés, minden magyar összetartozásának gondolata és cél­ja is fütötte őket. Az is természetes, hogy a trianoni magyarság, mely az állaim segítő, támogató erejét állan­dóan maga mögött érezte és a ma­gyar folytonosságban élt, jobban fej­lődött, nemcsak anyagiakban, hau nem tudásban, szakképzettségben és tudoínányos haladásban is. A megszállott területek magyarsá­ga azonban, amelyik nemcsak hogy nem számíthatott az állam segítségére, hanem az többnyire el­lenségként állott vele szemben és létére tört, kizárólag a maga ere­jére volt utalva, ha meg akarta tartani magyarságát. Kemény, nehéz, létért való küzde­lem kezdődött, ami igen nagy áldo­zatokkal, igen sok veszteséggel járt, főleg az ■anyagiak terén — de sok mindenre rávezette a küzdő magyar­ságot és sok mindent megláttatott vele, amit a többségi sorsban élők vagy nem láttak, vagy nem értettek meg. Ilyen volt az a rengeteg hiba, amit

Next

/
Thumbnails
Contents