Ellenzék, 1942. november (63. évfolyam, 247-271. szám)
1942-11-25 / 267. szám
ELLENZIK 2 IlHgUKflMBmRMB 'MímMéM'MM VtfU 1 fastţ: AtoUc&t éc Uní... A nctnzc isá^i Ultié* j Nagy figyelemmel és érdeklődés- j sei olvastam el dr. Mikó Imre or- ! szággyülési képviselő parlamenti ; beszédét, amelyet a miniszterelnök- j ségi tárca vitájában a nemzetiségi kérdésről tartott. A nemzetiségi kér- | dés olyan probléma, amely fölött j nagyon sokan szeretnének kényei- j mesen átsiklani. Helyesen állapitot- | ta meg Miké Imre, hogy a nagy { többség véleménye szerint a nemző- j tiségi kérdést majd a jövő fogja megoldani. Minden elismerést megérdemel tehát az az őszinte bátorság, 1 amellyel a nemzetiségi kérdés min- ! den részletét megvilágította a törvényhozás előtt. Mi erdélyiek, úgy érezzük, hogy a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatosan különleges kötelezettségeink vannak. Ezt a ki nem mondott, de lelkűnkben mindannyi- unk által érzett kötelességet teljesítette az Erdélyi Párt vezérszónoka akkor, amikor szigorú tárgyilagossággal boncolgatta a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos tennivalókat. Egészen bizonyos, hogy a beszéd- ! nek egyes részei a nagy tömegek előtt nem számíthatnak népszerű- ! ségre. Éppen ezért tekintjük külön- j leges értéknek megállapításait. , Könnyű lett volna olcsó frázisokkal : tömeghatásokra vadásznia! Mikó Imre éppen ezt akarta elkerülni. Hu- 1 szónkét esztendő tapasztalatai az er- , délyi magyarságot megtanították | arra, hogy a nemzetiségi kérdést igenis tudomásul kell venni. Nem szabad abba a hibába esnünk, hogy nemtörődömséggel, vagy pufíogó jelszavakkal elintézzük a magunk részéről a nemzetiségek és az államalkotó magyar nemzet viszonyát. Nagyon komoly és feltétlenül megszívlelendő az Erdélyi Párt vezérszónokának az a megállapítása, hogy ne próbáljanak az egyes tisztviselők külön nemzetiségi politikát csinálni a magnk portájánl Kormányzatunk nyíltan és félreérthetet- < lenül leszögezte a maga álláspontját a nemzetiségi kérdésben, amely elsősorban az 1838:44. törvénycikk alapján áll. Ez a szellem vezette a vallás- és közoktatásügyi minisztert is, amikor elhatározta, hogy a Néptanítók Lapját az összes nemzetiségek nyelvén is megjelenteti. Az államhatalom a maga erejéről tesz tanúbizonyságot, amikor nemcsak elismeri, hanem biztosítja is a nemzetiségek nyelvhasználati és tanszabadság! jogait. Ugyanekkor azonban őszinteséget vár a nemzetiségektőL Megnyugvást és megelégedést keltett Erdélyszerte, hogy a miniszterelnök a vita során elhangzott felszólalásokra adott válaszában külön is foglalkozott az Erdélyi Párt szónokának beszédével. Politikai éleslátására a legjobban jellemző, hogy az egész parlament előtt kihangsúlyozta: a nemzetiségi kérdésben elsősorban az erdélyi képviselők véleménye az irányadó, mert ők tapasztalatból tudják, hogyan kell a helyes nemzetiségi politikát irányítani. És fel kell jegyeznünk azt a megállapítást is, hogy az egyik ellenzéki párt szónoka is érdemesnek tartotta az erdélyi képviselő beszédét a kinyomtatásra és a minél szélesebb körökben való népszerüsilésrei Komoly és őszinte nemzetiségi politikát kell folytatnunk, mert belső frontunk egységének ez a legbiztosabb záloga. Mikó Imre dr. megállapításai méltóak voltak az erdélyi magyarság kisebbségi múltjához, amelynek politikai és történelmi tanulságait egy pillanatra sem szabad elfelednünk. p,fyzt Atr'ai UUühUUsz Rövid hir jelenti a budapesti lapokban, hogy Páger Antalt, a kiváló magyar művészt a I\éptanitúk Egyesülete tiszleletb Ai tanítóvá választotta és díszoklevéllel hin- tette ki. A díszoklevelet megható ünnepség keretében adták át a műrésznek a Magyar Néptanítók Fenj Oszkár-utcai Székházában. Ugyanekkor Kerecsenéi Kiss Mártont, a ,-Harmincadik" cimü fűm szerzőjét is meleg ünneplésben részesítette a Néptanítók Egyesülete. Páger Antal nagyon sok sikert ara'ott már művészi kar rierje soréin. Amikor azonban elolvastam, hogy a Néptanítók Egyesülete tiszteletbe]i tagjává választotta, tudtam, hogy ezt a kitüntetést többre becsüli a Ica forróbb színházi premierek tomboló tapsviharainál és bármilyen magas filmhon or áruimnál. Alkalmam volt többször is hallani a véleményéi a magyar film jövendő hatétsáról. Tanúja voltam annak a lelkesedésnek, amellyel a „Harmincadik“ felvételeire készült. Tévedés vo!na azt hinni, hogy a jó szerep izgatta és azért nyúlt az ismeretlen kis vidéki tanító ■,hóna alá“, mert felismerte a színészi lehetőségeket Kcrecsen- di Kiss Márton munkájában. Páger Antal őszintén foglalkozik a magyar kisemberek sorsával. Hiszi és vallja, hogy a magyar tanítók a nemzet igazi apostolai, akiknek sorsát szivünkön kell viselni és jövendőjükre gondolni legfőbb kötelességeink közé tartozik. Ez a hit adott erőt a művésznek wra, hogy minden színészi kénességét a film szolgálatába á'litsa és megelevenítse a közönség előtt a magyar közélet annyi szenvedésen keresztüímenő, névtelen, sokszor lenézett és kigunyolt hősét; a magyar tanítót. Vége kell már legyen annak az időnek, amikor a tanító harca Don QuioI H Itürtidem volt! A tutgyar fdmnnk o* ax tffmai hivatása, hogy a lomfgépszerűség hatalmas erejével ezekre a kérdések- re hívja fel a figyelmet. Hogy a „Harmincadik"" milyen hatást vált ki a közönség hűkéből: ezt Kolozsváron megállapíthattuk. A film sikere felért egy megnyert csatával, mert bebizonyította, hogy a közönség megérti és magáévá teszi a magyar sorskérdéseket. Páger Antalnak pedig a legszebb eredmény az a kitüntetés, amelyben a magyar tanítók részesít ették. Az a cim, hogy „tiszteletbeli tanítótöbbet ér számára minden Icülsö jutalomnál. Ebből a címből feléje áréul a tanítói: szivének melegsége, amely a művész munkájúért cserébe szeretetet küld. Az autbpuszöUia panaszkodik egyik olvasónk. Szükséges- nek tartjuk, hogy közöljük közérdekű panaszát. Szóváteszi levőében, hogy Sza- mosfalváról zsufoLt autóbusszal jött be Kolozsvárra. A szembejlövő társasgépkocsiról! a meggondolatlan ellenőr az uto’só pillanatban leugrott a kocsi elé. Csak a sofőr 1 élek je'érd étének köszönhető, hogy ar, autóbusz nem gázolta el. A hirtelen fékezés miatt azonban az á"ló utasok egymás nyakába zuhantak. Többen leestek és a csomagok is felborultak. Történetesen ezen az autóbuszon vitték 16 legénységi állományú katona ebédjét, amely a padozaton állt, $ a hirtelen fékezés következtében feldőlt. Tiz ember ebédje az autóbusz padlózatán gőzölgőit egé‘:z Kolozsvárig. Feltétlenül heyes olvasónknak a7 a kiváltsága, hogy az ellenőrök I!e <■- felszállását is k izárólag a megállóból vekre kell szabályozni. Ugyancsak a szvmosfá'vi autóbusszal kapcsolatban írja. hogy Sza- mosfaüva községben az autóbusz két helyen áll meg. Ezért az utért minden kalauz é-s kulnuznő 18 fillért kér a szamosfalvi felszállóktól, ami természetes is. mert két megálló szakasznak számit. November 20-án azonban a Kolozsvánró’ 10 óra 30 perckor induló autóbusszal jött a kocsin egv e'lenőr. aki két megállóért nem 18, hanem 34 filléres je>gv megváltását követelte. 0 vasónk erre is fivvelmez’eti az autóbusztársaságot, mert az ellenőr önkényes eljárása az utazók közölt indokolt elégedetlenséget és felháborodást kelteit. A>z itdeui ipaiceitizii tudvalevőleg szomorú" eredménnyel járt. Erdély területén közel tízezer keresztény magyar iparos elmulasztotta a miniszteri rendeletben kitűzött határidőn belül kérvényezni iparjogának elismerését. Ez a kérdés különösen a Székelyföldön katasztrofális körülményekkel járhat, mert több, mint ötezer iparos elvesztené iparjogositványát, ha betiiszerint alkalmaznák a törvényes rendelkezéseket. Többször foglalkoztunk már ezzel a kérdéssel. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy erdélyi életünkben az iparigazolványok ügye a legsürgősebben megoldandó problémák közé tartozik. Most állítólag a kormányzat is fóglalkozni kíván a kérdéssel és miniszteri bizottságot küld ki, hogy helyszíni vizsgálat során állapíttassa meg az iparjogositványok felülvizsgálatának módiát. Mindenesetre he1942 november 2 5. Ij4s, hogy a kormányzat gyakorlati lapv/.t*- Utole alapján jogUlíronle a kérdéssel. Úgy hisszuk azonban, hogy itt nem helyi jeVegu, hanem átmeneti intézkedésre van szül 'ég, l leinte az erdélyi közvélemény is azt hitt hogy az iparosok hanyagságáról és a tör '- nyék iránti engedetlenségről van szó Székelyföldi laptársaink: a marosvásárhelyi Székely Szó és a sepsiszentgyörgyi Székelv /Vép azonban figyelemreméltó adatokkal bebí/.'s- ryyitouák, hogy a mulasztásért nem a székely iparosukat terheli a felelősség. Éppen ezért az erdélyi iparrevizió ügyében ttjabb határidőt kell kitűzni, amely lehetőségei ad az iparosoknak arra, hogy iparjoguk elismerését ennek a határidőnek keretein belül kérhesse1?. Az ufaáfyicá tnífyfctsiié*1?' Több megbecsülést kért az ujságirónak Árvay Árpád országgyűlési képviselő, a miniszterelnökségi tárca költségvetésének vitájában. Árvay Árpád újságíró kartársunk velünk együtt küzdötte át a kisebbségi sors nehéz esztendőit. Ma is az ujság'rás a főfoglalkozása és igy a sajtó iránti kötelességének érezte, hogy képviselői minőségében szóvátegye az újságírók ügyét. Bizony a magyar újságírók ügyét. Bizony, a magyar uj- egyáltalán nem mondható kielégítőnek! Még odáig sem jutottunk el, hogy állami nyugdíjintézetünk le- gyenl Az újságírói minimál’s fizetés olyan csekély, hogy abbéi csak a legnagyobb gondok között lehet megélni. Pedig az újságíróra a nemzetnek a mai időkben nagyobb szüksége van, mint bármikor. Könnyű lekicsinyelni az újságíró munkáját, de nagyon kevesen vannak, akik mernék és tudnák vállalni az újságírói hivatással járó felelősséget. Az erdélyi sajtó munkásai nemcsak a felelősséget vállalták a kisebbségi sors idején, hanem személyes biztonságukat is számtalanszor kockára tették a magyar nemzet összességének szolgálatában. Vájjon mgknp- ta-e a sajtó ezeknek a szolgálatoknak ellenértékét a magyar társadalomtól? Árvay Árpád ország gvülésí képviselő férfias őszinteségnél! megmondotta a törvényhozásnak, hogy erre a kérdésre nem lehet igenlő választ adni. Az államnak és a társadalomnak egyaránt nagyon sok kötelessége van még az újságírókkal szemben és b<* a lensürgősebb tennivalókat vmlóra is váltfák: még akkor sem jutalmazták, legfeljebb el;smer- ték a magyar újságírók önfeláldozó munkájának értékét. Az az érzésünk, hegy Árvay Árpád felszólalása után nagvon sok társadalmi vezetőnk ellenállhatatlan kényszer hatása alatt léiekvizsgálatot fog tartani. És ez a vizsgálat csak eov eredményt hozhat: több megbecsülést és több tiszteletet a magyar újságírónak. LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a legválasztékosabb kivitelig, legolcsóbban az „ELLENZÉK“ könyves« boltjában, Kolozsvár. Bizony, van úgy, hogy a halál megelőzi az életet: belőle nő az esemény, köréje fürtösödik a zajt ást hajszoló figyelem. Az élet ilyenkor sután, hideglelősen megfakul, tán duzzog is, de tiszteleg idegesen, majd idegen, torz fintorokba menekíti maltacs- kodó önérzetét. .. 1. A villamos rég vesztegel. Utasok töltik fulladásig, a sűrű esti forgalom a lépcsőket is megtetézi. Újabb szaladok egyre jönnek s már a legádázabb könyök is hasztalan fúrja a testek falát, nem lelhet rajta rést, — de a villamos mégsem, indul: rendíthetetlen, merev önzés, meg nem enyhíti sem harag, sem siránkozás sürgetése. Így telnek percek, tán húsz is, hamarosan félóra múlik s a siető közöny fölé lassem már a mindenkit féltő aggodalom szép csokra gyük Újságot olvasó szemek felnéznek és tanácstalan kutatják a bizony- talan árnyakkal foltos idegen arcokon az ismeretlen bajt. Mert baj történt, kétségtelen. Arcok, szemek még nem Ítéltek, de holmi rejtelmes erő immár megdézsmálta az (tét fürge bízását, törleiését. A kép feledi ti'ok borong . . . titok, mein mindjárt nem titol: már: uj utas jön és lelkendezve lobogtatja a sirató hirt. Az oh, amely q villamost lehetetlen foglyaként tartja, talán száz lépéssel tovább fekszik a síneken; halál. Megcsavart, fica- mos emherlcst, tépett ruháján vérmaszat. a szája tátivá, úgy, altogy u sikoltás szétfeszítette. Mellette sötét sokaság, ácsorgó utcanép, tömeg, célt hajszoló járó-kelők, kiket céltalan lézengökké riasztott a megdöbbenés, és gépkocsik: halottvivők s mentők, kikre már semmi szükség. Komor csődület: a halál nyers, kusza, első díszlete. Közbiil a roncs: a vére gőzöl az őszutói alkonyaiban. Idegeiben még remeg talán az élet iUanása, de már olyan közömbösen fekszik a r.yüzsgő utca ágyán, mint a ködpárás járdaszélen a csenevész fák levele, íme, az ősz, a rendező, érlelő és megoldó végzés, ime, az ősz gyümölcsöt érleli: nyűgös hajszára pihenést. Mert lásd. a roncs igy törten is. borzalmával is mily szelíd, kegyelmes. Több, mint emberi türelme, mellyel szenvtelen hagyja, hogy nézzék szemtelen idegenek, — maga a béke. Hordágyra, kocsira teszik s bucswtlan elmegy, sorfalak között. Az utca népe ott marad a hideg kőkockák körűt, melyeknek olaj foltjai közt a vér már csak uj mocsok s mintha e mocsokban akarna értelmet, magyarázatot lelni sok meddő és keserves kérdésre, nézi konokul.. . 2. A villamos is útra készül, de van valami különös, óvatos készülődésében, valami, ami elüt a szokott villamosindu’ástól, valami kíméletesebb, frissizü másokkal- törődés. Mindenki ilyen egykicsit, udvarias. megilletődött, fiatalok szolgálatkészek, a- öregek szabadkozók. s az egész együtt emberséges, egymást becsülő szép közösség. A kalauz harsány „Vigyázat/“ kiáltásba virágozta!ja a halálvetette magot, aztán a villamos elindul s vele megindul a beszéd. A hirtliozó — ő látta is — még mindig lelkendezve mondja; — A kocsi szörnyen összenyomta. Az egyik karja leszakadt... — Meghalt? — Abban a pillanatban. Gonosz kis csend következik. A tömeg lelke felé méláz, melynek tükrén a belehullt szó halálfélelmet gyűrűzik. De lám. a kiutat keresve Ci borzongató hangulatból, amelyben az élet esendő voita egyre hatalmasabb. valaki igy szól: — Biztosan szándékosan ugrott eléje. Öngyilkos lelt, nyilvánvaló.. A riadozók ocsudón markolnak a mentőkötélbe és már mindenki helyesel; igen, úgy van, nem lehet máskép, nyilvánvaló, hogy öngyilkos lett, józan ember vigyáz magára, nem éri ilyen baleset. így nyugtatja önmagát az élet s gyorsan menekül az aggódás forrása mellől. Hasonló módon végbement régi öngyilkosságokat emlegetnek itt is, meg ott is. A szó sűrűn fakad s az ok, a csak iménti uj halott messzebb sodródik áramában, mint a tiz év előtti másik. Már a kalauz sem találtja állomásokon induláskor a harsány intő szól: „Vigyázat!“ ... A csak önmagáért való élet hegyként a holtra nő s amikor újra érte ás, már fintoros szóval idézi; — Félórát még várhatott volna. Elkéstem miatta Karádyt. — És én?!. . . Még meg akartam inni egy pohár sört s már nincs időm. A fene egye meg a bolondját! . . . — Lábon állva még megihalja. — Nem lehet. Mérges lesz az asszony. Cinkosul összemosolyognak. Valaki hangosan kacag. A kerekek közömbösen robognak és kicsit pihenni mcg-megáHnak időnként egy-egy utkeresziben, — mind távolabb. (Budapest.) HÓBAN JENŐ. Maflái - élet
