Ellenzék, 1942. november (63. évfolyam, 247-271. szám)
1942-11-16 / 259. szám
ELLENZÉK «V Kolozsváron színházat játszani felelősságteliesebb feladat, mint bárhol hazánkban/“ — *?iflRrfof?a b$ró Kemény Jnos főigazgató az erdélyi szlnlótszás 1jO *V2| ^ubílcu rtánatc ünnepén — Megha'ő ünnepség keretében hjdolt a színház és a város társadalma a mult emiekeinek A „Bánk béwM díszelőadásán Fáy István államtitkár átadta az örök&t tagok okleveleit KOLOZSVÁR, nov. 16. (Az Ellenzék munkatársától'.) Az erdélyi magyar színjátszás száötvmcdik évfordulóját ünnepelte. Erdély fővárosa a iuo! sorsdöntő idők hangithttához alkalmazkodó, csöndes, kegyeletiinncpség keretében, cm'lynek melegsége azonban átjárta az egó-sz ország lakósságúnak szivét, s nurrt valami szent láng, ugv sugőrzött a kincse varosból kiindulva végiét a magyar rónákon, magyar hegyeken, magyar városokban és magyar fa!va kon és mindenütt, ahol magyar şziv dobog. Ez a szent lang, amely kegyeletkép pen újból [elrobogott ezen a novemberi késő őszi napon reges-régen gyűlt ki, százötven esztendővel ezelőtt még a tizennyolcadik század utolsó cvtizt (Then. De akkor csak kis pislákoló gyertyafények : szók utódait, akik odaadással szolgálják rrm- 1 vészetekkel a szent magyar ügyet. Az elődök iránti tiszteletét a város ebből az alkalomból , azzal fejezi ki, hogy a mult emlékeit össze- . gyűjti és azokat megmenti az utókor számára. Hiszem, hogy ez a gyűjtemény nemcsak 11(2 nor«nf)«r fV. ——IWHII m huni — ■ Bili i—w—ini muzeális érlék lesz, hanem rnegerőutője és lelke siló je a neu színjátszóknak *» Ígéret ar ra, hogy érté keinket mindig meg tudjuk he c sülni. Főigazgató ur! Az évforduló alkalma bői Kolozsvár sz. kir. város közönsége rvr>é- ben zászlót ajánlok fel a kolozsvári Nemzeti Színháznak. Ez a zászló nemcsak a múltnak hódol, hanem jelképezi a ma kötelességét a holnapéit. Mert mi, akik ma itt tisztelgünk a mult emlékei előtt, felelősséget kell vállaljunk a magyar jövőért! Keledy Tibor dr. polgármevter üdvöziő beszéde után gyönyörű hímzett zászlót adott át a város nevében a kolozsvári Nemzeti Színháznak, amelyet báró Kemény János főigazgató vett át. A kék-piros him/ett zászlón a város címere fölött ez a felirat áll: „Kolozsvár város közönsége“. Az ajándékzászlót Kemény János báró főigazgató meleg köszönőszavak kíséretében vette át, majd a kolozsvári Nemzeti Színház nevében válaszolt a polgármester beszédére. Báró Kemény Jénor.: „Itt a színpad a szellem honvédelem hülye volt és marad'“ világítottak o Jóira', utcai Rhédey-házban, ahol először hangzott el játékos magtjar szó. Minő izgalom minő lelkesedés tölthette be az ekkori első úttörő komédiától; szivét? Mekkora hevület töb hette be a kolozsvári főúri ház dhzmagyarbn öltözött lakóinak lelkest, amikor először g"\m jtották meg a ma gyár színjátszás apró kis gyertyafényeit, a megnyitó első előadása előtt. Gondolhat ták-e... tudták-e, hitté’k-c, hogy ezekből a pislákoló kis gyertyafényekből éi>századok multién újra és újra fel fog lobogni az a szent bine, amely örökké és holhntathrwá teszi egykor a magyar színjátszás!?.-. Ennek az emlékét, ennek a fehnérhe heted énül napy eseménynek a rruísfélév- szúzádos emlékét ünnepelte vasám>ip a kolozsvári Nemzeti Színház és a város közönsége. Emlékezés a régi Farkas-u*caí színházra... A nagymultu, régi, kedves Farkas-utcában I állunk, a Mátyás Király Diákház előtt, ahol az egykori hires régi kolozsvári színháznak j volt a hajléka. Mindenki eljött, mindenki itt , v*n, aki szivvel-lélekkel úgy érzi. hogy i köze van a magyar színjátszáshoz. Négy- j százharminc tagjával vonult fel az ünneplő J kolozsvári Nemzeti Színház Kemény János | bhó főigazgatóval az élén, valamennyi mü- j vészével, valamennyi munkatársával együtt, j Eljött a vármegye képviselete Inczédy-Joks- I man Ödön főispánnal, a város vezetősége, • Keledy Tibor dr. polgármesterrel, az egyete- ; mi tanács. Kovrig Béla dr. rektorral az élén. | Itt látjuk a honvédség képviselőit, az egy- ' házakét, a diákságot és minden irodalmi és j társadalmi közéletünk képviselőit. Az ünnepség előtt Budinszky Sándor be- J mondja a mikrofonba rövid, tömör tudósitá- j sát, hogy viaszlemezre véve, megörökítsék. Szószerint lejegveztük. Ezeket mondotta: — Százötven esztendeje annak, hogy az akkori kolozsvári színházban kivirágzott először a magyar szó gazdag, szép vetése. Hogy a nemes ifjak, kolozsvári és envedi kollégiumi diá- ! kok a magas főkormányszéktól nyert engedé'y alapién a magyar nyelv művelésének és pallérozásának céljaira 1792 őszén úgynevezett ,,játszó társaságot" alapítottak ée november derekán, most 150 éve, megkezdték előadásaikat. Ezeknek az úttörő nemes ifjaknak nevéhez fűződik az erdélyi, a magyar nemzeti já- i tekßzin megterem*é6e, amelynek óriási je'en- ; tősége messze túlszárnyalta a bérces erdélyi > haza határait Az őszeeti és nagy izgalommal várt előadás diszmagyarba öltözött mágnásközönsége, vagy az előkelő guberniumi tisztviselők, de maguk a színészek sem gyaníthatták, csak mi, a késő utókor látjuk, hogy milyen óriási jelentősége volt a magyarság szempontjából ennek a szinháznyitásnak messze túl az erdélyi játékszín megalapozásán. A hálás utókor emlékezik és a mai időknek megfelelően szerényen ünnepel. Reggeltől estig ünnepel a kincses város. Itt állunk a kedves öreg Farka6-utcai régi színház előtt. Hűvös idő jár itt, de igen sokan jöttek el emlékezni. Lobogók, szalagok, koszorúk és ünneplők felsorakozó nagy tömege színessé, meleggé teszi most e helyet. Ünnepelni készülnek mind a magyar színészek úttörőit, akik égő hittel, feltörő tehetséggel, sokszor talán keserű szenvedések között is, de mindig rendületlenül járták a göröngyös utat. Szól ez minden ’gaz magyar színésznek, de mindenekelőtt felma- gaszta’ása a nemzet emlékezetében megdicső- ült komédiásoknak. • Budinszky Sándor rövid bevezetője után felcsendült a Himnusz, amelyet a kolozsvári Nemzeti Színház énekkara énekelt. Utána Mihályit Béla, a Nemzeti Szinház művészeti igazgatója, Bartalis Jánosnak, a neves erdélyi költőnek ezalkalomra irt gyönyörű ünnep! ódáját szavalta el. A megragadó szépségű költemény —. amelyet az Ellenzék vasárnaoi számában közöltünk — mély hatást váltott ki Mihálvfi Béla mélyen átér- zetc művészi tolmácsolásában. Ezután Keledy Tibor dr. polgármester lépett a/ emelvényre és Kolozsvár város közönsége nevében mondotta el beszédét. — A mai nap, ami te or az eraciyi magyar ; szinjá'stás fennállásának százötven éves év- j fordulóját méltó keretek között ünnepeljük, j Zalájában nem szükebb hazánk részének, Er- i Helynek, hanem egész M agyar országnak nemzeti i-nnepe. Nemzeti ünnepe azért, mert a színjáték megteremtésének gondolata a magyar nyelv megvédését, művelését és fejlesztését szolgálta s ebben a legnemesebb magyar célba vetett hit hatotta át azokat, akik százötven évvel ezelőtt, 1792 november 11-én a kolozsvári Rhédey-ház báltermében, a színjátszók első előadásán meggyujtották a gyertyákat. Ezekből a szerényen pislákoló gyertyákból ragyogott fel a magyar színjátszás htját megvilágító fény. — Ezért nemcsak a magy car országi színjátszásnak, művészeti és irodalmi életnek, hanem az egész magyarságnak ünnepe a mai nap s Kolozsvár jogosan büszke azokra a nemes elődökre, akik százötven évvel ezelőtt a magyai színjátszást megteremtették. 1792 november sí-én mondta ki Kótsi Patkó János az első magyar szót a Rhédey-ház báltermében a „Titkos ellenkezés, vagy Kölcséry“ című posszéban. És százötven év óta sohasem némáit cl a magyar szó Kolozsvár változó szín házhelyiségeiben, amelyek az idők követelményeinek megfelelően bővültek és szépültek de ezalatt éppen úgy fejlődött, csiszolódott a mi édes anyanyelvűnk is, ami nagy- részben a magyar színpadi írók és színészek é: deme. — Százötven esztendő nagy idő még egy nemzet éleiében is s bizony nagy az időbeli távoLág az első igazgatóktól, Fejér Jánostól. i\oisi raueo janosioi — varo i\emeny Jánosig, a kolozsvári Nemzeti Szinház mai loigazga.ó'Jig. Bizonyos azonban az, hogy ez az első állandó jellegű magyar színtársulat mindenkor betöltötte a maga kultúráli és nemzetn.velő hivatását és az is kétségtelen, hogy mindenkor törekvéseit megértő és támogató közönségre talált. Az állandó szvt- iáiszó társulat megvalósítását nagylelkű mecénások tették lehetővé, az utódok áldozatkészségé im ozánsan nyilvánult meg a Farkas utcai szír ház felépítésénél is, mint ahogy most a magyar kormányzat bőkezű gondoskodása tette lehetővé, hogy a százötvenéves í kolozsvári színészet méltó keretek között 1 Ejthesse ki további működését. Ez a színház I azzal is büszkélkedhetik, hogy valóságos nevelő iskolája volt a magyar színjátszóknak, mat hiszen a magyar színművészet legkiválóbbjait adta a nemzetnek. — Örökre emlékezetes marad a százötven év küzdelmes időszakából az a huszonkét év, amiker kiüldözték otthonából a magyar színezetet s minden törekvésük az volt, hogy a színpadon elnémítsák a magyar szót. Ez a törekvés éppen úgy nem sikerült, mint ahogy más vonatkozásokban sem tudták a magyarságot hazájától, fajtájától és hitétől eltántorítani. Meg kell emlékeznem a százötven- éves kolozsvári színészetnek erről a hőskoráról, amikor a szinház a magyar kultúra vára, a magyar hit temploma volt, a színész több, mint a magyar kultúra harcosa, hanem annak valóságos hőse volt. — Kolozsvár város közönsége nevében 1 szeretettel köszöntőm a régi magyar szinját— Méltóságos polgármester ur! Kedves ünneplő közönség! Mélységes megilletődött- séggcl kös7.önöm meg 470 kolozsvári színházi ember nevében az elhangzott szavakat és azt a nagy elismerést és jövőbe néző buzdítást, amelyet a most felajánlott zászló jelképez — mondotta a főigazgató. — Itt, ebben a városban színházat csinálni, színpadról tolmácsolni az Örök emberi és örök nemzeti gondolatot felelősségteljesebb feladat, mint bárhol más helyen hazánkban. Mert Kolozsvár az a város, amely szellemi vonalon elsősorban képviseli Erdélyt, volt mindig az a hely, ahol a színjátszásnak döntő jelentőségű nemzeti feladatai voltak. Iti sohasem válhatott a színház öncélú játék hajlékává, itt a szórakoztatás mindig csak eszI köz és alkalom lehetett arra, hogy a szinpa- ; dón keresztül a nemzet céljai, vágyai és hite j megnyilatkozhassanak. Ebben a városban j minden kiejtett szónak megnövekszik a súlya I és elmélyül a jelentősége, mert itt a színpad, mint minden olyan hely, ahonnan magyar szó hangzik, a szellemi honvédelem helye volt és az is kell maradjon mindig. Nehéz feladat itt színházat csinálni és színpadon játszani, mert 150 esztendős múlthoz kell mérni a színvonalat. Kolozsvárt a színház sohasem volt a kivá- J lasztottak találkozóhelye, hanem az egész kolozsvári társadalomé. Nem véletlenség az, 1 hogy a kolozsvári színjátszást -emelkedett szellemű fourak, nemes polgárok és áldozatos lelkű kisemberek közös akarattal teremtetlek meg. A templom és az iskola mellett a szin- i ház az a hely, ahol a kolozsvári társadalom I nemzetépitő akarata mindig találkozott. '• ezért kell itt különösen igényelni a magyar I színpadi művésztől, hogy magát Thália pap- '' jának vallja. Ezt cselekedtek régi nagyjaink I s ezt kell cselekedniök azoknak, akik ma dolgoznak a magyar színpad műveltségéért a kolozsvári Nemzeti Színházban. Amikor Kótsi Patkó János a Rhédey-házban először szólott mint színész a magyar kolozsvári közönséghez, amikor E. Kovács Gyula ajkáról hangzottak Bánk bán intelmei, vagy amikor Szentgyörgyi István szavain keresztül az örök magyar Tiborc követelte jogainak és áldozatainak elismerését, vagy amikor a kisebbségi sorsot vállaló színész a törhetetlen magyar hitet hirdette, mindez több volt színpadi játéknál: a legnemesebb értelemben vett politikai tett volt ez, a nemzed sorsközösség vállalása és vallomás a magyar nemzet törhetetlen ereje mellett. — Az erdélyi színész útját a régi nagyok példája meghatározza. Szinházvezetők és művészek ezt az utat választják és meg vannak győződve arról, hogy Kolozsvár társadalma, mint a múltban, úgy a jövőben is töretlenül és egységesen áll a magyar színjátszás ügye mellett. — Az egész ország megérezte, hogy a mai évforduló nemcsak Kolozsvár ünnepe. Örömmel látjuk it a kultuszkormányzat mellett Magyarország jelentős színházi és közművelődési intézményeinek képviselőit. A magyar nemzet szellemi egységének megdönthetetlen bizonyítéka ez, mely büszkeségére válik Kolozsvárnak és dicsőségére az egyetemes magyarságnak. Mindnyájan hiszünk abban, hogy ez a magyar szellemi összetartás, a magyar közművelődésnek és művészetnek minden vonalán állandóan meg fog nyilatkozni, amint hogy nem akad Magyarországon egyetlen egy olyan magyar ember sem, aki ne vállalná a teljes magyarság összetartozását, bárhol is él azon a földön, amelyhez a jogot ezer esztendős véráldozatával és szellemi szolgálattal a magyar nemzet örökre megszerezte. A főigazgató beszéde után Beness Ilona elszavalta Remény ik Sándor „Ige“ című verset, finom átérzéssel. Ezután a Nemzeti Szinház énekkara Farkas Ferenc vezényletével elénekelte a magyar Hiszekegyet. Az első hailék e őü . A hatalmas ünneplő csoport a Farkas-utcából átvonult a Jókai-utcába, bogy a 4. szám alatt lévő Rhédey-házban, az erdélyi magyar színjátszás első hajlékán elhelyezett emléktáblát megkoszorúzza. Itt folytatódott az ünnepség, a régi kolozsvári főúri ház 1 előtt. Az emeleti falakat ódon, kopottas • színpadi függönyök borították be, fenyőágak, i címerek és nemzeti színek díszítették. Lé- ! lekemelő, megható pillanatok. Itt all most a ; jelen, az utókor, a régiek, az úttörők egy- '■ kori hajléka előtt. Elsőnek a vallás- és köz- ; oktatásügyi miniszter, Szinnyei-Merse /cho ; koszorúját helyezte el rövid jelmondat kisé- I rétében vitéz Haász Aladár kultuszminiszte- i ri osztályfőnök. Utána sorrendben helyezték i el a koszorúkat a régi ódon ház falán a2 emléktábla körül a város nevében Keledy Tibor dr. polgármester, a kolozsvári Nemzeti Szinház nevében Táray Ferenc színművész, a budapesti Nemzeti Szinház nevében Uray Tivadar, az Operaház nevében Morlin Amadé főtitkár, a Zeneművészeti Főiskola nevében dr. Székelyhidy Ferenc, a Magyar Szi- nészkamara nevében dr. Cifra András, a Szi- nészegyesület és Nyugdíjintézet nevében Mészáros Sándor s a Szinészképző nevében egy fiatal növendék. A Jókai-utcai emléktábla megkoszorúzása után az ünneplő csoport a Nemzeti Szinház előcsarnokába vonult. A mikrofonba halkan bemondja bucnnszKy Sándor: Az emlékezés a kolozsvári Nemzeti I Szinház ragyogó előcsarnokába hozza tovább ! az ünneplőket. Két régi lakó tért vissza ide 6 I most itt állanak előttünk fehéren, kőbe vésve ismét, Kótsi Patkó János és E. Kovács Gyula ; visszahelyezett szobrai,, akiket az idegen uralom száműzött a magyaT szó régi hajlékából. Most visszatértek és őket köszöntjük. A rövid bevezető után lehullott a lepel Kótsi Patkó János szobráról s Tóth Elek a színtársulat nevében mélyen meghatott hangon ■ mondott néhány kegyeletes szót a nagy elődről. Utána Réthely Ödön ugyancsak a színtársulat nevében emlékezett meg E. Kovács Gyula leleplezett szobra előtt a régi nagy művészről. — Életed példája legyen és iránymutatója nemzeti és művészi szolgálatunknak — mondotta. Az előcsarnokba visszahelyezett két szobor megkoszorúzása után Kemény János báró főigazgató rövid beszéd kíséretében átadta az Két régi fakó visszatért . . . általa alapított vándorkelyhet a színtársulatnak. Ezzel a délelőtti ünnepségek végetértek. A Házsongsrd-i temetőben... Délután 3 órakor Kelemen Lajos professzor és Kőműves- Nagy Lajos dramaturg’-rendező vezetésével a Nemzeti Szinház népes csoportja i elzarándokolt a rég elhunyt kolozsvári nagy j színművészek sírjához a házsongárdi temetőbe I és 14 régi művésznek, E. Kovács Gyulának, ; László Józsefnek, Pergő Celesztinnek, Jancsó , Pálnak, Szentgyörgyi Istvánnak, Szakács AnParkettezésl munkálatokat jutányosai Tina) Lörfnczi i Co., Zápolya-utca 14. és Szentegy- ház-uíca 1. (Sebők-cukrászda) ^ ■ - - - «mr •mwiraíw aarmrinCTiíif T —— K&íeefy Tiber dr.: „Az egész rra cárságnak ünnepe a mai nap2”
