Ellenzék, 1942. október (63. évfolyam, 222-246. szám)

1942-10-27 / 243. szám

/ 2 ELtENZirr 11 it t»kl6fc«r 27. Kirobbanó forró siker az újságírók előadás­sorozatának megnyitó estién mm K01Á)Z$\ ÂR, oktúbci 27. (A: Ellenzék munkatársul éti.) Hatalmas érdeklődés tnpl le.lt, zsufolt ház elolt rendezte nţeg első előadóestjét hétfőn este n régi Színkörben a Ma­gyar l jsiigirók Egyesületének Erdé’lgiészi 1 ugozatn. I tervbevett hz előadásból alléi sorozat megnyitó elmúlása a legteljesebb siker jegyében zajlott te és rolóban rnegmozţfatbi Ktdo :$vo» egész társadalmát. A: érdeklődést « maximumra fokozta az a körülmény is. Iu (fi i; fúvós fajsúlyú irodalmi előadóest töretében o legsztvéiy esehh készséggel rédlijlt sze I e ye: Pager Antal, az orszúgoshirü ka Und inuresz is. akinek szereplést magában t éve is élmény! jelentett. Mar jurái ez előadás megke:dés, előtt hosszú lóiért és Iitalsorok ontot­tak a közönséget a Színkör felé, s a réifi színház hatalmas nézőtéré és előcsarnoka csak­hamar megtelt (l IcgréilogaloHnbb elit közönséggel. amelynek sore.il,en a függöny felgördülte előtti rövid it! I énn i us pc ke i ónk során ott láttuk Kolozsvár polgári és katonai társadal­mának és halóságainak szilié-javát, Ugyárinkkor ürömmel fényezzük jel, Inigy megjelentek a: eláruláson néhány órai tiszta finotii szói ok ozásra az orosz harctérről hazakerült sebe­sült honvédőink is, és tt legteljesebb összhangban vegyülte]: el agy a földszint, mjnt ez erkély széksoraiban a legkülönbözőbb társadalmi rétegbeli csaladok. Es ez adta meg az első újságírói előadóestnek azt a valóban közvetlen, kedves, meleg, családias hangulatát, amely végig uralkodott az egész műsor->s est folyamán <i nézőtéren. Az elnöki megnyitó ségeink ellenséges megerősödése es egy olyan életfouna kialakulása önnek a korszaknak a ránkmaradt hagyatéka, amelynek temmi köze nem volt a magyarsághoz. — így volt ez szellemi téren is. Kávéházi asztalok mellett rágcsáltak szét a századfor­duló óta úgynevezett „korifeusok" mindent, ami magyar és hozsánnáztak minden intellek­tuális kéfüdzéenek, amelyet valamilyen izmus­sal Illethettek. Vánnyadt kis irodalmi parve- nuk kergüttek bele annak kutatásába, bogy mi nem magyar a magyarban. A budapesti aszfaltra korlátoztak mindent, amit magyar­nak „márkáztak" és jaj volt annak, aki ma­gyarul mert szólani! . . . Így volt ez az első világháború előtt és alatt ... és ... ha né­mileg csendesebben is, . . . de így folyt to­vább a trianoni Magyarországon, a Molnár Ferencek, Bus Fekete Lászlók, Miklós Andorok, Békeffy Lászlók és a többiek, idején. Magyar ember, magyar szellem, magyar eszme . . . alig érvényesülhetett. És akik megkísérelték azok Ady Endre, Szabó Dezső, Móricz Zsig- inond, József Attila, Sértő Kálmán sorsára ju­tottak. Szavaikat megsiketitették, életlehetősé­güket elvették, vagy ha meghaltak, rájuk­csapták a megfizethetetlenül drága diszkölé- ses „összes müvei" . . . kriptafedelét. — Mégis ezeknek a szelleme lett immár úrrá az országban, és akiknek közülük földi léte felőrlődött a kérlelhetetlen tusadokásban . . . azok áldozatos hagyománya messze vilá­gítja be a jelent és a> jövendőt! — Ennek a szellemnek akarunk hódolni mi is előadásaink során! — Jól tudom ... az újságíró nem örven­dett a múltban megbecsülésnek ... és nem örvend annak ma sem abban a mértekben, ^ahogy megilletné. De mint ahogy úgyszólván minden szellemi fegyver, a sajtó is kicsúszott az elmúlt évszázad alatt a magyarság kezéből. A zsidóság 70—30—90 százalékig szállotta meg £ magyar 6ajtót . . . mint ahogy megszállotta ngyszólván az egész világ sajtóját ... és igy lett a Kossuth, Kemény, Eötvös által hivatássá magasztosult magyar újságírás . . . nem egy vonatkozásában kétes foglalkozássá. Ezért let­tek bukott diákok, önmagukba fulladt poétács- kák, tehetségtelen kritikusok és színpadi szer­zők, meddő írók és féleezmék félrnüvelt meg­szállottái . . . újságírók . . . Ezekből lettek a „szemfüles riporterek" . . . ezekből « „köz­gazdászok" . . . ezekből a revolverlapok „szerkesztői" . . . társadalmi szénnyesterege- tők ... és a magyar élet más . . . tudatos aláásói , . . akik visszaélve a betű hatalmá­val, és a koreszme korlátlan szabadságával, bünÖ6 illúziókba ringatták a magyarságot, vagy akkor konditották meg a vészharangot, amikor legtöbb szükség lett volna hitre, erőre, kitartásra . . , bátorságra. — De mint a magyar élet minden mis meg- csufolt területén, az újságírásban is voltak igaz . . . küzködő . . . • vergődő magyarok, akik háttérbe szorítva és kegyetlen lelki és anyagi megaláztatások mellett is el tudták si- koltani a magyar fájdalmakat, meg merték mondani a magyar igazságot és hitvallást tud­tak tenni Széchenyi egy másik örökszép mondata mellett: „Lenyesik szárnyamat, libámon járok, ’e- vágják labamat, kezemen fogok járni, kisza­kítják kezeimet, hason fogok mászni . . . csak használhassak!" — Magam nem élhettem csak lélekben kö­zöttük . . . ezért elmondhatom, hogy az er­délyi magyar újságírók az elmúlt 22 év alatt ennek a mondatnak szigorú parancsa alatt él­tek és cselekedtek . . . Vezettek a legutolsó I sorból is . . küzdöttek a legelső borban ... vállaltak börtönt és clitéltetést . . . nyomorú­ságot és lekicsinylést . . . sivár jelent és kiet­len jövő* . . . de mégis szították a hű tüzé* . erősítették, a lelkeket és vallották az örök, egyetlen, Igaz magyarságot. Az áldozatos magyar újságírók m,*gvoté<w> kalászba szökött. Az Országos Magyar Sajtó- kauuirában megkaptuk rendi szervezetűnlet. Egyre nagyobb mértékben oldódnak meg szo­ciális kérdéseink. Megoldottuk a zsidókérdést. A majdnem maradéktalanul -zsidó vagy elzsidÓ6o- dott a sajtóban a zsidók immár csak országos számarányuknak megfelelően vannak képvisel­ve és sehol sem töltenek be irányító állást. — Méltó és csattanó választ adtunk arra az örökké visszatérő vádra és gyáva ijedeaésre, hogy a magyar nem való semmire, blem tud kereskedni, nem ért a bankszakmához, nem tud színházat vezetni, nem tud filmet gyár­tani, nem tud újságot Írni. Az újságírásból kitettük ui zsidót és megszületett a keresztény, magyar és szociális újságírás, amelyben a kereszténység nem antiszemitizmust, a ma­gyarság nein illúziót, a szocializmus nem párt- prograrnmot jelent, hanem mélységes hitet, büszke erőt és társadalmi igazságot! — Előadásaink jövedelmét — amint azt beje­lentettük — az erdélyi magyar újságírók meg­teremtendő jóléti allapja céljarra fordítjuk. Hozzá akarunk ezzel a magunk erejéve* já­mini w. uj«ágiróí rend uuwerordtwéhuz 1 A velem, jó példával én <«z erdélyi hagyományé . hoK hűen tárunk ej, araikor nem kdnyárguf * all ami Hügitnégért, nem »intarici ázunk nuru>.z*i tér urnánkban, near cBiuálnaJt az életünk l 1 aktát éfí bajtiuiiulnkból numerusokat, hanem > magunk erejéből igyekíozürk segítem az Dm c támogatásával magunkon. De úgy véljük, »régi ­ségére sietünk cazzel egyúttal hazánknak <# mindazoknak, akik érettünk és mindannyian}. ért a felehjöséget Vinciik. — Nem mulaszthatom el, hogy ehelyütt u um mondjak szív bűt jövő köszöntet mindaz a.- ruüc, akik előodémaink megtartása körül seg ) ségünk.re voltak re suyituégún*.te lesznek., t < »csorbán köszönetét mondok a kolozsvá Nemzeti Színház vezetőségének és minden egye» tagjának, köszönetét mondok hatóságaink nak és kövületeinknek, akik felkarolták ügy ír, két és támogatták törekvéseinket, köszöneté mondok Önöknek, mélyen tisztelt Hölgyeim u Uraim, hogy megjelenésükkel megtiszteltek. )■ különös köszönetét akarok ma mondani ry férfiúnak, aki a milliók közül kiemelkedve páratlan tehetségét a magas értelemben ve' nemzet és a magos értelemben vett haza s, ’ gálatáha állította. Köszönetét mondok a eh Kovács István, az Őrségváltás és a A har mhicadik főszereplőjének és szellemi atyján. Páger Antalnak, aki a mai estén csev< g formájában fog örök magyar igazságok; szólni önökhöz. — Ezeknek a gondolatoknak, ezeknek n eszméknek, ezeknek a lelkiismereti parancsok nak a jegyében nyitom meg előadássorozat un Icát. Magyar lángot oyujtunk meg ma itt Továbbadjuk. Kérem őrizzék és ápolják hi ven . . .! Gyöngyszemek a mé irodalomból A műsoros est a Himnusz Irániját val kez­dődött, amelyet Endre Béla karnagy vezény­letével u kolozsvári Nemzeti Szruház hatvan- tagú zenekara adott d'o. I tárni Zathmeczkv Gyula. az Újságíró Egyesület elnöke lépett a függöny elé és mondotta el komoly, tisztult ré'kituzé-seket tartalmazó, gondolatokkal teli­lett. végig lebilincselő alábbi megnyíló be­szédét. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! — A Magyar Újságírók Egyesülete Erdély- ré*zi Tagozata nevében magyar testvéri sze­retettel üdvözlöm önöket és köszönöm meg­jelenésüket. — Jól tudom . . . nem könnyű feladatra vállalkoztunk. Jól tudom, kifogás fog érni . . . gáncs ... és támadás. Jól tudom ... külön­böző magukcsinálta Parnasszusokról lekicsi­nyelnek mondvacsinált nagyok . . . és nem egy helyről fog felhabzani ellenünk a gyű­lölet . . . — Amit teszünk . . . lelkiismeretünk pa­rancsára tesszük! . . . Annak a lelki ismeretnek a parancsára, amelynek engedelmeskedve itt Erdélyben, a Felvidéken és a Délvidéken ide­gen impériumokkal és a trianoni Magyarorszá­gon egy idegen szellemi impériummal szem­ben magyarok tudtunk, mertünk és akartunk maradni! . . . — Ezt a magyarságot . . . ezt a tiz évszá­zada vérben, könnyben, szenvedésben, meg- kisebbitettségben. elavomásban és verejtékben nemessé és fénylővé vált magyarságot akar­juk Önöknek előadásaink során bemutatni. Hiányzani fognak trónusokra emelt tekinté­lyek és körültömjénezett úgynevezett „nagy hevek" ... de a lehetőség szerint itt lesz jninden, ami magyar . . . tehetség ... és , . . érték! — Legszentebb meggyőződésünk parancsára cselekszünk, amikor mi erdélyi magyar újság­írók figyelmen kívül hagyva az olcsó siker minden fogását . . . vállalva minden nehezte­lést . . . kritikát . . . megütközést . , , táma­dást . . . azt az egyetlen kötelességet teljesít­jük, hogy Erdély ifelszabadult földjén a felsza­badított magyar szellem hangját üssük meg. — Bizonyitékát akarjuk szolgáltatni annak, hogy mindig . . . történelmünk legszomorubb korszakaiban is világított és versengett Európa minden más szellemével a magyar. Páratlan szépségű magyaer verseket fognak hallani ma és a következő estéken, azokból az időkből, amikor tatár dúlta,, török pusztította, Habsburg nyomta el, egy idtegen szellemiség sajátította Jii a magyarságot. A magyar szellem ... a »agyar bölcsesség .... a széles horizontú ma­gyar életlálás fog kicsendülni a prózai írá­sokból. Izig-vérig magyar zenét fognak hal­lani. Megszólalnak, a régi magyar klassziku­sok és megszólalnak a legifjabb magyarok A magyar sorskérdésr ő! fognak elhangzani elő­adások, olyan miagyar szellemek ajkáról, mint Ravasz Lászlfi, Makkai Sándor, Kodály 7ottán, Ullein Reviczky Antal, Tamási Áron, Zdahy Lajos. Féja -Géza . . . — így afearjuk tűnőknek bemutatni mindazt, ha hiányosan és tSöredékekben is . . . amit a magyarság örökérvényűen teremtett a Kár­pátok medencéjében! Bemutatjuk önöknek. . mert talán az egész országban itt Erdélyben van a legnagyobb szükség igazi magyar ön­tudatra. igazi megyar méltóságra, igazi ma- gyz.r erőre! . . . — Kérlelhetetlen parancs, a lét vagy nemlét kérdése számunkra, htígv maradéktalanul át­érezzék és rettenés nélkül teljesítsük ezt a kötelességünket. Ne feledjük, hogy „Kelet népe" a „magát álomhajókon ringatni szerető Hunnia " népe vagvunk, akik mindmáig nem akarjuk, nem merjük, vagy nem tudjuk megérteni Széchenyi szavainak igazságát, melyeket híres akadémiai beszédében mondott, hogy: , A szólás még korántsem érzés, a nyelvnek pörgése korántsem dobogása még a 6/ivnek, és okúén a magyarul beszélő, sőt a legékesebben A léké« melegséggel, megértéssel és hosz- á/antartó tapssá-1 fogadott megnyitóbeszéd után J. Jfuii-só Adriennc régi magyar klasszi­kusok verseiből szavalt. Pompás előadókész­sége első pillanatra megtalálta a légiéijesebb (kapcsolatot nézőtér és színpad között. AnniirC felcsendültek ajkán a rég letűnt évszázadok­ból származó öröktVelü gyönyörű költemé­nyek, s/inte nem tudtuk, mit csodáljunk job­ban: ezeknek az igaz gyöngyszemeknek örök­ké élő szépségét-e, vagy pedig az előadómü- vésznő csodálatosan meleg orgánumát s sza­val ómüvészelének azt a hatalmas gazdag skáláját, amellyel egészen közel tudta hozni a közönség szivéhez Balassa Bálint, Zrínyi Miklós, Faludi Ferenc, A irág Benedek és a többi régi nagy költők halhatatlan verseit, amelyeknek minden bangúla'-árnyalatát ma­radéktalanul érzékeltette. Előadása tiszta, ha­misítatlan irodalmi é?vezetet szerzett a zsú­folt ház közönségének, amely hálás tapsok­kal ünnepelte a kitűnő szava'ónőt. Kodály Zoltán Háry-szülttéje következett ezután. A kolozsvári Nemzeti Színház hatalmas és kiváló zenekari együttese szólaltatta meg Kodály re­mekmüvét. A merengő magyar népi daitetnu.kj épp olyan pompásan szólották, mint a vérp. /s- i ditő Uvbor/ók. Endre Béla újból behizons _| tóttá egészen kivételes karnagyi fclkészü*!-é-1 gél. Színesen, csillogóan, játszott a zenekar vezénylő pálcája nyomán s a kirobbanó nagy sikert méltán megérdemelte. Szünet után Táray Ferenc, a kolozsvári Nemzeti Szánház ünnepelt kiváló művésze az „Eredj, hu tudsz!41 és „Ahogy lehet . . ebnii Reménvik Sándor-W-rsekct szuvalla olyan mii­vészi tökéllyel, annyira mélységes, férfias erővel éö ;*en dűl eltel, olyan igaz é-s legbcn- gőlib, szivből ! élekből fakadó átérzéssel, ho- v a két pompás költemény elhangzása után percekig zúgott a laps a . nézőtéren. Táruy Ferenc nagysikerű szavalata után a klasszikus magyar prózát szólaltatta meg Sc ­lav Kornélia, a kolozsvári Nemzeti Szinb.. x művésznője.. Szent Ferenc legendájából, Ano­nymus krónikájából olvasott lei részetek majd Pesti Gábornak egy meséjével ismer!«- rte-fct meg finom, közvetlen, megnyerő e!őadi>- készséziel. A felolvasás után Páger Antal előadása következett. A máit kilépett a színpadra, ki­robbanó, forró lelkesedéssel, percekig ünne­pelte a zsúfolt ház közönsége ezt az isten­áldotta nagy művészt, aki ezúttal kedvein egyszerű, keresetien szavakkal, vidám és mégis megindító „csevegéssel'1 szórakoztatta a közönséget. Küzdelmekben gazdag ifjúságá­nak emlékeiről szólt «'ran eredeti páratlan humorral, hogy amint elmondotta, életének, il'etöieg kisgyermekkorának egyik felejthe­tetlen, megragadó élményét, amely eÜndiToíMa őt az életbe, — bol megnevettette, hói! pedig könnyeket cSaJt Igaz és bátor ösíl-otosé-gével a közönség szemébe. Páger Anta! száma az elő­adóesten — amint mondotta — csak egy kis csevegés volt. De ez a ,.csevegés1" magábun- véve egy kis remekmű voót és színtiszta mű­vészt. A siker nein is lehetett más. mint ugyancsak őszinte és tomboló. A kolozsvári közönség eddig csak mint nagy művészt is­merte. de most megismerte a művészben az igaz embert is. Finom* pompás csevegése egyébként megérdemli, hogy az alábbiakban szószerint is megörökítsük. Bevezető szavaiban Páger Antal a kö­zönség minduntalan kirobbanó derűje, közben elmondotta, bogy hogyan nem lett podi um-színész, majd a következőket mondotta: Engem, az erdélyi újságírók kértek fel, korántsem magyar még." • i Az igazság az. hogy a liberalizmus aranyko­rában mindenki iránt liberálisok voltunk, csak j önmagunk irányában nem. Az eladósodott bir­tok. a magyar parasztság százezres tömegei­nek kivándorlása, a pénztőke egészségtelen ilhatalma, a bürokrácia tultengése, nemzeti­hogy ezen az estén néhány percig az tinói; terhére legyek. Ilyenkor, ha az ember csevegésre vete­medik, a legelső és legfontosabb a téma kiválasztása... Ha az itteni sporiegyesii- letek egyike kért volna fel, nyilván a spori testet-lelket nemesítő hátúidról besze. nék... Ha valarrvátyik dalár-egylet kívánta volna ezt töt era. úgy minden bizonnyal arról csevegnék, hogy a dal szárnyún rn• ként tisztul meg a lélek és hogy a hang jegyek birodalmában hogyan foszlik ‘e a. emberekről minden gyarlóság. Miről is szólhatnék most másról, mim a nyomtatott betűről. Az újságról, A jó- szándéldnd írott cikkekről... Hogy milyet, címen.?... Mélyen tisztelt Hölgyeim •• > Uraim, azon a cimín, mert az én életemet egy újságcikknek a nyomtatott betűi ír ti­ny it ott áh- Egy jól alkalmazott kis útra- i-aló, melyet én vezércikknek neveznek legszívesebben. Igen, ez vezércikk volt mert ez vezérelt engem sokaiig ifjú éle­temben. ez adott erői. ez öntőit belém akaratot a nem éppen göröngy ment es pá­lyáimon... Most pedig, mivel a történetem roló igaz és tatán kérkedönek látnak majd utó­lag, — Vbsztclettel engedet műket kérem, hogy elmondhassam, egyben hérem azt / hogy csak ami szép. ami tanulságos.-, csak azt tartsák meg emlékezetűkben... Teh.it engedelműkkel elkezdem... Nagyon régen, nem árulom ei, hány éire, csak annyit, hogy tízéves korom ű ni Műké váró sálban egy gyönyörűségesen ha­talmas palotában laktunk... Nem szánd kom önöket félrevezetni, elárulom, az em litert palota a magyar királyi pénzű - igazgatóság ivrit. Ott éltem sziShrimic 'Apám ugyanis a pénzügyégazgafó.. mel-* lé... beosztott altiszt volt. Hölgyeim- és Uraim, mindenkinek vem váUrnü kedves, kimagasló emléke a gyér mekkoráiból. A e kém a [esTnarlíánsalbb emlékes* a Palota. Páger átutal „csevegése“..

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents