Ellenzék, 1942. október (63. évfolyam, 222-246. szám)

1942-10-27 / 243. szám

19 4 2 október 2 7. ELLENZÉK Igen, a Paíatei. Én még ma rs iffy hívóm,: a Palota. ' . d( Pöío*« « Sswrt János-téren állóit... Szent János-*ér... mennyi emlék rohan fe­lém... kápolna,,, áJcácfák... szabályos há- roTMZÖglatii fér... és a hárrnnszog sarká­ban a PaJoto... lakkéi pös, fehérzóhnis fás lábak rúgjál: a futballt... és odébb, két fás mezítelen láb... álldogál.,, az én két kis mezitlábam.., Emlékszem, nem. szívesen álltak..., de a lakkcipők azt mondták, nem játszhatnak... mert a lakkcipők könnyen letapossálc az ilyen mezítelen lábakat. Uram bocsáss, én akkor azt hittem, szen­tül. hogy szégyelltek velem, a szegény hi­vatalszolga fiával játszani... Akkor igy gondolkoztam, sőt magam is szégyellem kicsit azt, amire ma a legbüszkébb vagyok. Ejgv olyan, mezitláb-kompfexum-féle volt bennem kialakulóban... Ma már bölcsen meg vadam állapit (mi, hogy semmi sem fontos, hiszen mindannyian, Önök is — egyszóval mindannyian mezítláb szolé tünk születni... csak az egyiknek hama­rabb. a másiknak később kerül a... cipő a lábára­Ott álltam, a Szent János-térert. sajgó szívvel néztem a meccset... Egyszerre csak a Palota Lapujából édesapám hang­ja hallatszott. Tóóónü... ide gyere!... Oda szaladtam... Apám kezében egy papírból kivágott féltalpmintát tartott... Ja, igen!... elfelejtettem megmondani, édesapám ere­detileg csizmndiamester volt..., ,,Itt <t min­ta, szaladj Löwin ge r he z, mondd meg neki, jó sürii, vékony talpat adjon.“ Édesapám minden szava erélyesen és röviden pattogott. Megtanulta a parancso­lás módját, hiszen mint mondottam, hiva­talszolga volt. sokan, nagyon sokan pa­rancsoltak neki. Ő nekem pirrancsolt... Csattogva vittek a kis mezitláhüim. Nekik én parancsoltam. Csattogó talpaim szinte ütemesen veri ék ki a parancsomat: Mindjárt véget ér a meccs, hogyha két láb nem sietsz. Lötvinger jó sürü, vékony talpat adott. Visszafelé a püspökkert előtt egy sorsje­gyet kezdtem rugdosni... egyszer csalj., már a gimnázium előtt látom, hogy nem olyan egyszerű sorsjegy az Felveszem, ki sinii tóm, — az volt rányomtatva: Száz korona. Megfordítom.... Ott meg az állt: Hundert Kronen... Én nem voltam ijedős Ids fiu, de ez a dófog nagyon szivenütött... ugyanis a mi családunkban nem egy szá­zast, de még egy tízest sem igen láttunk egytagban. Lábaim szinte meg sem. várták paran­csomat... Mintha puskából lőttek volna ki. Egyenesen a nappaliba szaladtam és letet­tem a százkoronást a konyhaasztalra... So­hasem felejtem el, hogy lobbant fel csalá­dom. A százas otj feküdt a viaszkos vász­non. Édesapám ott állott édesanyámmal — nézték a nagy vagyont. Anyám szeme rátévedt a lobomra. Láttam a szeméből, hogy máris kis lakkcipőt, zoknit varázsolt rájuk, lás hontáros nadrág és kékcsikos tornaing került a testemre... Édesapám azt mondta: a Jóisten küldte ezt a pénzt.... én csak néztem őket... miért változtak igy meg egyszerre?... Nagy csend után én szó­lal tóm meg: ..Édesapám, valaki ezt a pénzt elvessUette, vissza kell adni.“... Útban voltam, apám kiküldött. Megálltam a Pa­lota kapujában. Valami végzetszerü volt abban, hogy a rikkancs éppen akkor hoz­ta a frissen nyomott Makói Újságot és, hogy szemem éppen arra a cikkre tévedt, amelyiket hozzám írtak: ...Kucses Imre asztalosmester tanonca ma a püspökkert és gimnázium tájékán elvesztett egy száz- horonási. Kérjük n megtalálót, juttassa vissza a károsultnah... Egy pillanatra még fcl'enivVíant apóm arca, mikor a rriaszkos vászonról felkapott százkoronással elsza­ladtam.... Mint a filmeken, úgy ugrálnak előttem a képek... Üvegezett, verandából avanzsált irodahelyiség... előttem áll Ku­cses Imre asztalosmester... vörös kefehaj.., még 'peresebb nagy bajusz... az egész em­ber vörös volt-., arca, füle, orró.., ahogy néztem., hirtelen az villant át rajtam, hogy egy róka áll előttem.... — Ki vagy te, kisfiam? — kérdezte. mi­kor átnyújtottam neki a százkoronást. — Páger Antal — mondottam. — Páger Sándor csizmadia fia? — Az. — Derék ember vagy, kisfiam, mi ódig ilyen becsületes légy, akkor boldogulni fogsz az életedben. Aztán odahívott az Íróasztalához. Régi, divatjamúlt, faragott kis íróasztal volt. — Ülj ide. — ölébe ültetett. — Húzzad ín ezt a fiókot... — Kihúz­tam. Egy régi, kopott liubaszivaros doboz feküdt, benne. — Na, nyisd ki... Kinyitottam... rengeteg aranypénz rótt benne, csupa flzkoronás arany. —- Na, kisfiam, vegyél ki egyet és soka ne felejtsd el ezt a napot. Én ezt a napot soha nem felejtettem e*. Hazafelé menet nagyon gazdagnak érez­tem magamat a nvarko mb aizzadt arannyal} Az jutott eszembe, hogy mégse a rókához hasonlít oz öreg. Mié! öt t még megtalál­tam volna a világ legszimpatikusabb álla­tát, újra a nappalinkban állottam és letet­tem a kisaranyat az üres viaszkos vászon­ra, o Százkoronás helyére. Apám keze a fejemre tévedt. Arcát nem láttam. Valami titkot irhát ott ki rá. mert elfordította. — vagy talán, mert könnye­zett de kez&n át éreztem, hogy nagy >n büszke rám. Édesanyám szembe velem őszintén, leplezetlenül sirt... Másnap a Makói Ujság-ból a követke­zőket olvashatták a makóiak: „A iegnoo elveszett százkor orvát Páger Sándor pél­dás condofkozásu Antal nevű fia megta­lálta és azt vissza is adta. A példás gon­dolkozása legényke jutalmul egy kis ra- nyat kapott, de legnagyobb jutalmát a ma­ga tisztességében fogja megtalálni Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim, itt meg is érkeztem újra oda. ahonnét ezt az én kis történetemet elindítottam, az újság­hoz, a nyomtatott betűhöz. Ez ugyan nem az első oldalon jelent meg, hanem az utol­són, és nekem mégis vezércikk Ja igen! Még mielőtt eltávozom innét, meg kell mondanom, hogy a következő napon a Szent János-téren, úgy mezítlába­sán, ént lettem a cent er csat ár... Végül a Rákóczi indulót játszotta eil a ze­nekar Berlioz átírásában. Zseniális alkotás ez, amelynek győzelmes lendületét és ujjongó ritmusait magávalragadóan adta elő a zene- kai, a kitűnő Endre Bélával az élén. * Befejezésül sem mondhatunk mást, mint ateit beszámolónk elején tárgyilagosan megál­lapítottunk. Nemcsak nívóban és irodalmi űdaikd kezdtük a {mert a száj és a fogai ezer vészé!? főzött egész napon őt munkában vannak. Az O D O L- fogpép a fogakat tisztán és egészségben tartja és a szájat felfrissíti. Tékát a mindennapos Máj* és fogán oláshoz Taszná íjunk ODOL - foggépeL ÜÁGYARÖR SZÁGI Ö EÖ.LM.Ű VEK BUPApesí értékben nyújtott szépet, értékeset és mara­dandót Kolozsvár közönsége számára az új­ságírók eted művész est je, de ez az előadóest egyben közvetlen, kedves, meleg és családias hangulatával talán egy kicsit bent Í9 maradt a zsúfolt nézőtér közönségének szivében. S annak emlékét és hangulatát talán még is fogja őrizni... fg- (■>) Hazaérkezett a harctérről a honvédelmi miniszter BUDAPEST, október 27. (MTI ) Vitéz nagyhaczcrai Nagy Vilmos ve­zérezredes, honvédelmi miniszter a keleti harctéren küzdő magyar csa­patoknál tett látogatásáról hétfőn délben visszaérkezett a fővárosba. A kultuszminiszter nyitotta meg a képző- művészeti főiskola ezévi közgyűlését BUDAPEST, október 27. Az országos m. kir. képzőművészeti főiskola hétfőn délelőtt tartotta évadnyitó ünnepi köz­gyűlését. Pilch Dezső ezidei rektor meg­nyitója után Szinyey-Merse Jenő kultusz­miniszter szólalt fel és nagy beszéd kísé­retében adta át a rektornak a kormányzó adtai adományozott rektori dijszel vén ve­ket. A kultuszminiszter beszédében rövid visszapillantást vedelt az országos képző­művészeti főiskola múltjára, majd a főis­kola jövő célkitűzéseit vázolta. — Az újabb magyar művészet történe­te — mondotta többek között — szaka­dozó ütemű, lázas felilángolások és fel'lob­banó újrakezdések sorozata. Ennek a leg­főbb oka az, bogy eddig nem volt intéz­ményünk, amely a hagyományokat koron­ként összefoglalva átadta volna a követ­kező nemzedékeknek. Amig pedig ez meg nem történik, mindaddig egységes magyar művészeti fejlődésről, a művészetnek: a közszemlémet formáló szerepéről nem be­szélhetünk. A képzőművészeti főiskolá­nak legelső feladata, hogy a festészet és szobrászat feladatait összegezve átörökít­se. Egyáltalán nem kívánatos, bog}' kül­földi áramlatok elől elzárkózzék, die eze­ket a magyar céloknak megfelelően kell értékelnie. Nem lébet továbbá az sem cél, bogy a népművészet motívumait másolja le. Művészetünk európai jelentősége ak­kor emelkedik majd csúcspontra, ha euró­pai színvonalú lesz, de egyúttal’ eredeti magyar világképe! tud kifejezni. — A mi­niszter végül közölte, hogy a fenti cél ér­dekében megfelelő intézményeket fog lé­tesíteni és belföldi művészeti ösztöndíja­kat is fog juttatni az ifjú művészeknek, hogy az országot bejárva, magukba szív­ják a magyar táj szépségét és a magyar nép tiszta érzelemvilágát. Sírjainkon az elmaradt gyertyafény helyett ott lesz a kis fehér kereszt. Tolón szükséghelyzet, amely a halót taknapi világítási tilalmat létrehozta megtanít bennünket mélyebbre nézni. ,,Hiszek az Örök ÉletbenHirdeti kis kereszt felirata, melyet a Kot öli kit Nöszövetség hoz forgalomba. S ezzel felirattal szólni akar hozzánk. Hozzánk akik a kegyelet adóját talán csak kills* fénnyel akartuk leróni. Beszél arról, hogy a be'i'drőj való mé­cset gyújtsuk ki, az irgalmasság és a. áldozat értékével vigyük közelebb el­hunyt szeretteink lelkét örök céljukhoz A kis keresztek, melyeket 30 rogy 5t fillérért megváltunk, a nálunknál szegé. nyebbeket segítik. Hisszük, hogy egyetlen sir sem les* temetőnkben, mélyen ott ne világitarj<. a kis kereszt szimbólumában apró áldo­zataink fénye. A keresztek beszerezhetők mindert templom előtt. KIFOSZTOTTÁK IVÓTÁRSUKAT — A RÖGTÖNITÉLŐ BÍRÓSÁG ELÉ KERÜLNEK MAROSVÁSÁRHELY, október 27. Tudósítónk jelenti: Temesvári Albert, Blásek György és Kertész Sándor maros­vásárhelyi lakosok vasárnap este az egyik marosvásárhelyi korcsmában együtt mu­lattak. Mulatozás után hazafelé indultak. Temesvári be volt rúgva. Kertész az egyik utcában rátámadt és kilopott a zsebéből 260 P-t. Ebből Blaseknek, aki végignéz­te a lopást, 60' pengőt adott, a 200 pen­gővel pedig továbbá^t. Temesvári felje­lentésére a rendőrség őrizetbe vette Bla- sek Györgyöt. Kertészt körözik, ügyük valószínül eg a statáriális bíróság elé kerül. Hamisított fuvarlevelekkel .Huszonegyezer pengői sikkasztott két marasvásárhelyá zsidó fiatalember MAlRíÖvSíVáiSAMELY, október 27. Tudósítónk jelenti: A maroisv ás árhe­lyi Ibusz-Col fös megállapodást kö­tött a mimiisMenköái bizottsággal és ■a >MAV igazgatóságával, hogy a Szé­kelyföldről faragott fát és fűrészelt fát szállít az anyaországba. Nemes Nagy Elemér, az Ibusz-Collls igazga­tója megegyezőit Mikó Imre szászré- geni fuvarozóval, akinek 80 teher­gépkocsija és 300 két.f ogat írja vitte a fá.t hónapokon keresztül a rendelte­tési helyre. Ennek a Mikó Imrének egy Neumaim László nevű zsidó tisztviselője összejátszott az Tbnsz- Colljis Faragó Béla nevű Zsidó tiszt­viselőjével és hamisított fuvarleve­lekkel kifizettetett az Ibusz-Colliissial 21.000 pengőt, amelyet Mikó nevé­ben felvettek. A nagyarányú csalás kiderült és a rendőrség elfogatási parancsot adott ki Neumann ellen, aki jelenleg munkaszolgálaton van, Faragó Bélát pedig letartóztatta, és átszállította az ügyészségre. A vizs­gálat azt is megállapította, hogy Fa­ragó fajgyal ázást is elkövetett, ami­ért szintén eljárás indul ellene. Erdély M©ssgé Telefon: 31—60. Ma premier: Moszkva Shanghai Fősz.: Pola Negri és Kari Diesel. Rendezte: Paul Wegemr. Elcaadá- sok kezdete 3, 5 és 7 órakor. —- M a g y a r és német vllághiradó ! Jön! Október 30-tól! Jön! Egy lány elindul. Páger—Szörényi.

Next

/
Thumbnails
Contents