Ellenzék, 1942. október (63. évfolyam, 222-246. szám)
1942-10-24 / 241. szám
1942 október 2£. ELLENZÉK 32S ^4/20/ aPáris környéki békére az első ökölcsapást mérték.. Itália okt'ber 28.-án ünnepli a ,/M 3 rei'• suloma" húszéves évi öl dulójál MILÁNÓ, október hó. (Az Ellenzék kiküldött munkatársától.) A Dóm tetejéről letekintek a szédítő mélységbe: lenn a hatalmas varos palotáival, szürke házsorainak, irdatlan tömbjével, távolabb az Alpes ok hótól fehéren megcsillanó kékes hegyvonala . . . Igen, itt vagyunk Észak és Dél határán, a kettő találkozásánál, ahol mindegyik sajátosságai szerencsés szintézisbe futnak egybe; a uiediterán olasz fantázia, artisztik um. könnyed derű és az északi komolyság, rendszerező erő. Mágiánál ,a Dómnál, a lombard építészet remekénél érezzük meg elsősorban ezt, amely sorozatosan csalódásba ejt. Amikor először pillantjuk meg, az ábrázoló levelezőlapokra gondolva, talán azt mondjuk magunkban, hogy ,,nagyobbnak képzeltük“, azonban odabenn a belsejében és méginkabb ide fenn kiderül, hogy a Dómról kialakult: első elképzelésünk felel meg a valóságnak, csak még az eredetinél sokszorozott«!)!* értelemben. Vagyis kétszer kel csalódnunk, bogy reájöjjünk, mi is az a Dóm, amelynek egy-egy mesterién megmunkált márvány figurája mellett bizony elvész a roppant arányok tömkelegében az ■ide fönn sétáló. A torony csúcsán a ,,Madon~ ninu" márvány alakja, nagy nemzeti ünnepen. s amikor a Duce itt beszél a téren, fehér kő-tenyerében olasz zászlót; tari. . . A félsz akadozó szürkés ködön átszivárog a napsugár és kellemessé teszi a város őszi kéképekkel tüntetők ezreivel. A f as cis iákhoz csatlakozott számos, hazafias érzésű milánói polgár is, s & délután ős egész éjjel fo-lvó utcai harc végén hajnialba-n lángban ellőtt az Avanti“, a vöröseik lapjának az ujságpalo- 'lájia. . . Ee> volt a fascismus eúső nyűt vissz«- iitése, s ma az olasz katonák szövetségeseik oki alán a Don-nál állanak . . . Az uj Európa bölcsőjénél Vájjon, mit érzett meg az idegen ínogszál- > Ciá első leEszörnyiibb napjait éllő érdél).! ma- s'var.ság a történelmi fordulónak ebből az első Íiulíliámveréseiből? Aligha vaj'amii!, annyira jogosan lefoglalta a nyomasztó fekete sorsai pedig a Paris-környéki béisékre itt mérték az első ökölcsiapaSl, Ezt a kezdetet már négyéves szellemi előkészítő munka alapozta meg. A Duce állni alapított Popota d'livin' ajlsághasáhjaira gondolok. Igen, .ide is el kell menni, o via Paolo du Caniiobi-o-n levő egy kori kél emé leies bérházba — ma nemzett i z arán dokké',1 y — ahol ré gebben a ,,Popolo d l talia’ szerkesztősége volt. Mellékutca ez — ideszorult az olasz nemzeti gondolat — aminthogy szegényesnek látszó, ütött-kopott ez a ház k, ahonnan kelteződik az olasz történelem uj fejezete. A kicsi és összeszorult-levegöjií udvaron ott állnak a rozsdától' barnásán kimart szeges drót- sövények, amelyek a szerkesztőséget védtek ténylegesen külső ellenséges megrohanástól. Lenn a pincében is roliamsisakok és legyvr- rek rozsdásan és azon helyen, ahol! valamikor lógtak . . , Az akkori erélytelen és az izgatások következtében mindinkább balra tolódó okasz liberális kormányzat megokolná lei te az önvédelmet. . . Még Mussolini Íróasztalán is ott volt — amimt ma látjuk — a revolver . . . Cellánál nem nagyobb Mussolini egykori főszerkesztői szóivá ja, ahol airg vau { hely az egyszeriy sima Íróasztalnak, két széknek. egy keskeny könyvespolcnak, s az ajtó felőli sarokban egy kis szeneskályhának. Két- három emberrel! már meg is teli a kopott pi - rosta pót ás falu szobácgka . . . Az íróasztalon a legszükségesebb felszerelés: tinta,tartó, iró- m&ppa. sziirke-Crnyő» \ iHanylárapa, régi típus u asztali telefonkagyló ... A polc legtepét . . . Igen, őszit, mert amíg Rómában még . tűrd őz ők kel robog a villamosvonat az ostia i tengerpartra, s este is plusz 23—24 Celsius-t j muMt a hőmérői itt már a közelítő télnek j majdnem az a sejtelmess鮩 borzongat meg, j arait otthon a mi hegyeink között érzünk. Milánót modern és „csúf“ városnak mondják általában. \ alóban lehangoló a benyomás, ha esőcseppek parkolják lapos utcaköveit — uS az eső pedig elég gyakori, mindennapos vendég itt. mondják — de ha kisüt a nap. egyszeriben lehámlik róla csúnya szürke burka és megszépül, mint a táltos-csikó a mesében... Az első pi-latraitbau jelentkező csalódás azonban nemcsak a Dómnál fog el minket, hanem a világhírű ,*Sefffo‘*-nál is, amelynek a többjével majdnem egybefolyó komor épületét kividről látva, szinte nem is akarjuk elhinni, hogy „csakugyan ez az“, vászont odabenn az ámulatnak éppen az ellenkező végletébe esünk: ,Hát ez* az! Csodá»!“ Ami a modernséget illeti — erről, -azt hiszem írtam a múltkor — nem jelenti azt, hogy Milánónak nincsenek műemlékei — a Dómon kívül ■•'yen vonatkozásban csak a Costello Sfor- zesco-1, a SanCArnbrogio-1, a Loggia dei Mer_ centi a, a Santa Maria dolle Grazie a említsük — hanem, hogy ezek elvesznek szinte a város gigászi arányú fejlődésében. S ettől eltekintve, Milánó vo,'t mindig az a város, amely büszke dacossággal állította meg az Északról Itália földjére rontó hódítást, & » harci dühnek sok művészi érték áldozatul esett. . . Marcia su Roma,. Az egymillió kétszázezer lakost számláló Milánó Olaszország ipari centruma és három eg tetemével., nagy folyóirataival! és lapjaival talán szellemi fókusz is... A „legfiascistábh legolsszoJd» város, hallottam nem egyszer jogos önérzettel emlegetni. Igen, Milánóból indult ci diadalmas útjára az olasz nemzeti újjászületés gondolata, s átt érezzük meg a legtisztábban, hogy a „fascista:“ és az ..olasz“ azonos fogalmak, « itt látjuk ^egplaszÄusah- • >an az uj Itália kialakuló 'arcát. Azét az Olaszországét, amely nem akar Európának oak a múzeuma lenni, hanem népi erejéhez, •innak számarányához es dicsőséges történél1.- méhez méltó jelent és jövőt kíván k'iküzdená magának! Október 28-án ünnepli a Marcia m Róma“ húszéves évfordulóját Itália... A negyven- ezei feketéinges Rómába való bevonulása 1922 október 28-án Benito Musşolinive’l »z ch-n nemcsak Olaszország, hanem Európa fortenedében is korszakolskotó dátum. Itt Milánóban a fascism,us hőskorának ,a forrósága ősapja meg fiz ember arcát, amikor elzarán- rlokol azokra a helyekre, ahoH akkor még fanatikus, hivő, elszántan küzdő katakomba! eletet élte ... A Piazza San Sepolcro-n, a mdámü kereskedelmi kamara nagytermében a, akitolta meg 1919 március 23-án százötven le kés fiatalember és frontharcos az első ..Fascio di CombattimentouA, ß pár hónap nu va ez a növekedő, de számban még kisded labor felvette a nyállt harcot a Milánóban száradj,ára engedett vörös nemzetköz,iség törae- .'ei\o. Háromszáz fateista csapott össze a el fegyverzeti vörös zászlókkal és I^ninte jé 11 rukkol tálcán a feketekávés csésze, kiis- kanállfil és a kávéfőző. Forró „esprcsso‘*-val J n-siteile magát munkák őzben Mussolini, aki — ezt mi újságíróit tudjuk megítélni számos 1a pasztáit apróságból — kitűnő és sttakináját < Isőrangiiun értő szerkesztő is volt. Az egyik, terem ajtaján még ott a l igyelrneidetéá, amely s /érint ,,n szerkesztő urak ne távozzanak el, midőtt még megétkeztek volna“, vagyis: mielőtt kötelességüket meglelték vo»W. még talán „szerkeszlőséigii órákon" íul is. hiszen vérbeli újságírónak soba sincs igazában szabadideje . . . Tanulságosak azok ft falra ragasztott és nnakidején a .»Popoto d‘ltalia“-ban megjelent karikatúráik, amelyek lásztánlátóu az entemie-t, a nagy nyugati szövetségeseket figurázták ki találó olasz elmésséggel akkor, araikor még Olaszország — amelyet tudvalevőén kijátszottak ia békeszerződéseken — az ő táborukba tartozott! Igen jellemző közvetlenül a magyarországi kommunizmus bukása után készült karikatúra, amely Kun Béla torz alakját ábrázolja bátyusán a következő aláírással: ,,Bolsevéismo in maréin per... .'-‘Italia“ . . . A bofeevizmns ekkor valóban ,,útban“ volt ,,Itália felé" és meg is érkezett volna, ha a faseisnsius elébe nem megy, fel nem tartóztatja és vissza nem űzi az odvaiiba! Akikor még bizony a vörösök gúnyolták ,,odu“-nak, „Covo“-ma!k. a Papalo d{Italia“ egykori szerkesztőségét, amely ma a régi harcokra emlékeztetőén büszkén viseli ezt. a nevet. Meglátogatjuk a ,-Popolo d'Malin“ mai szerkesztőségét is, amelynek nyomdájában hatalmas rotációsok dübörögnek. Minden megváltozott a multkoz viszonyítva, csak egy maradt a régi: * harcos szellem! .4 világ lelkiismereféhez kiáltok,.. Búcsúzóul megások a Dósn-téren, amely .Százezres tömeget is benyel magába. luxion a Dóm erkélyéről szokott beszélni Mussolini a néphez. Innen mondotta el 1936 november másGclikán immár történelmivé vát ,,dis- corso“-jóban: tűrhetetlen, hogy négymillió magyart tartsanak idegen rabságban a párisi béke diktátumok jóvoltából . ., Most nem hömpölyögnek itt tízezrek, nem leng az erkélyen drapéria, mégis hallom ezeket a szavakat, amelyek a világ elaludt leíkii.smeretéhez kiáltottak. Hogy mit lett a magyarságért a Duce és az ő Ol aszéi szaga, arra elég tanulság annyi, hogy mindezt a szabad Erdély fővárosának mindig a magyar nemzeti gondolatért küzdő lapjában így megírhatom. Megirták a napilapok, hogy Ernái Jau- tóugs és Wolfgang Liebeneiner uj filmjét, ..Az elbocsátás“‘t, Göhbels birodalmi miniszter „n Héttizei filmje“ jelzőjével Hiú- telte ki. Ez mindössze a negyedik {'dm, a birodalom uj korszakában, amely elnyerte ezt a címet. Az előbbi három: Krüger upó\ „A .hazatérés“ és „A tmgy király“ vök.) De nemcsak e küJ&őleges alkalom- hód foglalkozunk e filmmel, hanem az egyébként tökéletes, rendezőt tudással ét; az elérhető legmagasabb művészi játékkal megalkotott képen túl a németségre és Európára nézve is, belső- döntő, elvi jelentősége miatt. Mikor Bismarck, a „vaskancellár“ 1890 márciusában lemondott, a nagy ember sorsában csak változás állt be, de a pillanat sorsdöntő volt a német nemzet életében. Maga Sutád or gróf, az orosz követ mondja: „Ezt lehetetlennek tartotta Európa“ . . . Ám a heve» vérmérsékletű, idealista és dicsőségre vágyó ifjú császár, II. Vilmos és a nagy kancellár közé kis törtetők, „perc- emberkék“ hada ékelte be magát. Az in trikusok és árulók elgáncsolták Bismarckot és müvét, a második birodalmat. Az 3890-ben elvetett mag 1918- ban érett meg ,.gyümölccsé“. Mi volt a titka Bismarck hatalmas alkotói személyiségének és mi volt az elbocsátás oka? Erre fele], a film, a kancellár emlékiratai, levelei, jegyzetei és a Reichstag ban elmondott egyik beszéde alapján. „Jellem, mint sors“ — ebbe a rövid képletbe lehetne tömöríteni a titkol és az okot. Az akkori, s a német nemzetre kalásziról ális órában még kevesen fogták fel azt, hogy mindenkor a jellem határozza meg, irányit ja és alakítja ki az egyes és a nemzet sorsát egyaránt. A jellem jár elöl határozott, kemény, vöffy gyárán tétova léptekkel és mögötte alakul a sors a jellem nyomóban. Ennek az egyenletnek ■ Íven értelmű megoldásúi ma már vilázo»w iţţasoijuk a Bismarck elbocsátása k*> riil lejátszódott események, az egykori lük lelő valóság történeti tényékké, adatokká „riáegüt.t“ halmaza. Az akkori, sorsot hordozó és kifejező személyiségek problematikája. ma a német nemzet sorsának jelképévé vált. Az elbocsátási óta eltelt idő pedig keserű lecke alakjában mutatta meg a németségnek, hogy a vaskón c~llár alaptétele nemcsak az egyeseidre, de a népekre is érvényes. Az elbocsátás körüli eseményekben alámierüll a jellem, majd bírom évtizeddel később elvesztette igazi önmagát is az általa alkotott birodalom. Ebben az órában azonban egy még ismeretlen géniusz élte meg ismételten annak a birodalomnak és nemzetnek vízióját, amelyért ma a háború zajlik, s amely visz- szsnyerte jellemét. Ez a látomás alkotta nirg a német nemzet jelleméből az uj1 birodalom sorsát ... »A politikának az a feladata, hogy lehetőleg helyesen ismerje fel azt, amit mások cselekszenek adott körülmények között.“ így szól a kancellár lesiumcnlurna, a mai német politikának Íratlan törvénye. Bismarck külön emberi tragédiája volt. hogy pályája végén figyelmen kívül hagyta saját magára nézve, elméletét. Ulti 1/haűttH Az este még azoAida gyözlemi indulóját hallgattad, aztán Bízet-t, de legfőképpen sok, sok Mozartot. Úgy tűntek eléd a salzburgi költő hangjai, a meglett férfi .szinte eidetikussá váló látásában, ebben a roppant sűrűben, ami agyadat és szivedet étidig el töltőt |e, mint fiatal nő fehér és karcsú. rugalmas és izmos lába. Amint a semmiben és a valóságban, a valóságban é% a (Semmiben táncol. Testetlenül is test. Megfoghatatlan és létező. S mint felséges ana- t óm fai leckében, láttad a tartósan, finoman és szívósan egymásmbornló szöveteNapszáritott« széltől kifújt« zsiros, pórusos arcbőrét szakszerűen hcl ■ rehozom. Legmodernebb arc és szájruzsok, hormonos és ránctalanilő arcalapnzók megérkeztek. iigyéni é* nIhalmi atchihésxitézeh l „ILLA“koEm.tiko. Tulajdonos: Pásmán^ Nóra Mátyás király-tér 27.s . Teleíonszám : 33—26. 0j tamtvánifkiképzés 1 két, a meleget adó zsírt, az artéria femoralis vonalát. Ez mind Mozart zenéje volt. Ültél a ka- rosszékben, s a végtelen pályán, agyad és szived közt titokzatos sürgönyök roha- nászlak. Vendégek, ismeretlen ismerősök jöttek egyre-másra. Többek közt ..személyszerinti'4 ismerősöd, a férfi és költő, a közönséges és rnagasrendü szenvedés professor ordinariusa: Csokonai. Haja szegletes-mereven csapzott homlokába és fülére. Az évszakokról, s az érzelmekről mondott valamit . .. Ez mind a Varázsfűvoía volt. Megejtett, elvarázsolt és elbájolt, szóval játszott veled. Messziről jött hozzád a karosszékig és messze tájakat kapcsolt. A leheleté édes volt, nehéz, fűszeres és fülledt. Felkeltél, megdörz,sölted a szemedet, s a lámpába néztél. „Laterna44, mondtad, s magadhoz tértél. Csak egy pillanat volt. Á „magica44 jelző még oda sem szökhetett megszokott helyére, barátod hucsuzásra nyújtott k-e zét. Ritka esték kiváltsága volt. Szép. De mi lesz holnap Mozart nélkül? . . . Aztán másnap egyszerre csak helédiit- közik egv dal. Egy másnemű. Mindegy, hogy hol. Az utcán, a földalattin, amikor egy templom kupoláját méregeted, vagy amikor a pincér egy hirtelen mozdulattal elviszi asztalodról a leveses tányért. Be- 1 édesimpaszkodik és szeretnéd lerázni, mint alkalmatlan tolakodót, rossz időben jött vendéget. ..Lili Mariéért“ — mutatkozik he a dal. Elmondja, hogy a sápadtan pislákoló lámpa alatt találkozik két szerelmes. De megbújják a kürtöt, a katonának el kell menni. ,,Viszontlátásraezt mondják egymásnak a lámpás alatt. Háború van. k. katona még visszagondol a lámpásra, s a kétíves szájára. Ki áll meg vele ezután a halvány fénykorban. Szóval •ennyi a dal. Igényt«ie«sé^. Bosszant is. hogy uton-utonfélen találkozol vele. Később rájössz, hogy van valami felsőbb értelme. Mikor nz indulat, az érzetem önző küzdelemre indnl, hogy az emberben egyeduralomra jusson, a férfiban mindent el öntsön a kedves szájának képzete és valósága, az igénytelen dal megszólaltatja a kaszárnya kürtösét. Hírt ad a külső világról amelyért meg kell küzdeni. A csók a lámpás alatt csak a harcos emberi jutalma. A lényeg úgyis á küzdelem marad. így lesz a dalból) jótékony, mindennapi higiena, mindenki számára. Érzelmi fegyelmező gyakorlat, amelyben milliók vesznek részt. A szív és ész hétköznapi svéd-tornája. Ebben a tornában, amelynek erkölcsi halványa van. találkozik a középkor páncélos lovagja a mai re- pülőfőhadnaggyal A széplelkü lovag az imént ring a Rózsa regényt olvasta, most búcsút int a mennyei donnának, leereszti sisakroste.yáf. s a hörend fele vágtat. Alai társa a kiirt hangjára indul a szürke kaszárnyába. A lovag Toldi Midós és Roz- yonyi Piroska históriája azoknál!, akik felérnek hozzá. A többinek ez a dal mondja el a }i«2"y leckét. Vagv /A1 rath Leander és Paul Hörbiger. A nagy Szerelemben. .-Fülbemászó' módon. Bizony semmi sem változik, csak a díszlet forog .. Mind járt felötlik a dolgofc niéreges ia Mozart beledöntöM egv vulkánba. Játékos istenek dobáltak meg benne forró lapillik- ke),. s időtlen éterükkel elaltattak. Ez a dal rendbeszéd, érzelmesén is fegyelmez az. utcára a földalattira, Ioholásaidra. Persze, igényesnek kell lenned, hogy felfoghasd hasznos igénytelenségét . . . SZABÓ ISTVÁN. (Berlin) LEVÉLPAPÍROK, etjysze rfiíol a lenválasztékosabb kivitelig, legolcsóbban a* „ELLENZÉK“ köravves- boltjában, Kolozsvár, Időstül A fetten mts
