Ellenzék, 1942. október (63. évfolyam, 222-246. szám)

1942-10-24 / 241. szám

1942 o le t ó bei? 2 4? ELLENZÉK pmsm A székely kérdés lényege Dr. Veitsssel J&sssef előadása as ErdíiyE Fért ks^oxsvári tagozatának 1942. október 20.* cm tartott összejövetelé« A székely kérdés nem mai és nem is teg­napi kérdés. VaT\ annak már jó három év­százada, hogy a székelyt arról ismerik az ör- saágb-am, Erdéílyónsatágban és .Magyarországon egyaránt, hogy baja van, hogy kérdéseket, jkót ad fel az ország vezetőinek, s hogy a kérdések nem akarnak elesel ülni, a feleleti- adás után mindig ujnll erővel támadnak fék A székelyek bajairól szóló jelentések század- j-ól-századra ugyanazt ismétlik, bár minde­nbe század meg vo*!-t győződve arról, hogy tett valamit a székelystég érdekében. Tudjuk például, hogy legutóbb, a világháborút meg­előző -időszakban külön székely kirendeltség működik, székely kongresszust tartanak, a ta­nulmányok százai foglalkoznak a székegység ügyeivel és ma mégis abban a helyzetben va­gyunk. hogy mindennek ellenére a kérdésre nekünk kell felelni, a mai magyarságnak kell mások helyeit is felelni s ennek a felelet- adásnak most olyannak kelj! lembe, hogy a válasz felrcppenésekor a kérdés, ez a sokat hányatott és annyi izgalmat okozó székely kérdés •—- mint üres, élettelen lárva marad­jon mögöttünk. A mi feladatunk, ennek a mai nemzedéknek a feladata: megoldani a székely kérdést, megoldáshoz segíteni ff szé- hely népesedés mai vál ságát, melyben ott iz­gik minden megelőző korszak társadalmi fe­szültsége s amelyben újraéled ,a ,,székely TOmhás“ századadnak a XVII. és XV1IÍ. szá­zadnak minden gazdasági nehézségié. Nyilván nem könnyű feladat ez. Nem könnyű már azért, sem, mert » megoldásra váró problémák körében, a székely népjeles- leg és a székely élettér kérdéseiben még tá­jékozódni is meglehetősen bonyolult feladat. L Köztudott dolog, hogy a Székelyföld egy ­ke az ország legszebb népszaporulatot fel­mutató részeinek. Az utolsó hatvan esztendő átlagában a születés kereken 34 ezrelék, a ha­lálozás 25 ezrelék, a természetes szaporulat 9-10 ezrelék. Mind a születés, mind a ter­mészetes szaporulat szempontjából szebb a székely népmozgalom általános képe. mint ugyanez időben a magyarországi népmazga- lomé s a halálozás tekintetében is elenyésző a különbség a székelyföldi és a magyarorszá­gi halálozási szám között. És ma is az a helyzet, hogy a Székelyföld népmozgalma a maga 10.8 ezrelékes természetes szaporulatá­vá,'! vezető helyen áll a megnagyobbodott or­szág népmozgalmában, hiszen a 'természetes népszaporulat országos átlaga 1941-ben mindössze csak 6.4 ezrelék. Am a fényes nép mozgalomnak árnyoldala is van, — ha nem is népmozgalmi, de nem­zet politikai szempontból. Ugyanis: La 1880- tól fogva nyomon követjük a népszámlálá­sok adatait, azt tapasztaljuk, hogy ez idő ai'att a Székelyföld területén lakó magyarság mintegy 145 ezer lélekkel gyarapodott, ami évente csak 5 ezrelékes szaporultainak felel -meg. Már pedig azt mondottuk, hogy a szé- kelység ez alatt, az idő alatt évente általában 9-10 ezrelékkel szaporodott. Tehát 5 ezrelék- nyi hiány mutatkozik a népmozgalmi számok világainál: — ez az a bizonyos árnyoldal, mert e különbözet nem jelentéktelen. Ha csak Csík, Háromszék és Udvarhely vármegyéket tekintjük, úgy a hat évtizedes különbözet 101.789 'élek, arai a kiindulási alapul szol­gain 1880. évi népszámnak (343.373) a 29.6 százaléka. Vagyis az évi 5 czréléknvi hiány hat évtized alatt már a népességnek majd­nem egyharmadát teszi ki s mivel ez a kü­lönbözet évről-évre mind nagyobbodik, nyil­ván mondhatjuk, hogy a székedvség hiába mutat fel szép természetes szaporulatot, mert nem magának szaporít^ — valahol eHhányó- dik az, amit oly buzgalommal produkál. 1881 és 1890 között 21.879 fö hagyj® el szülőföldjét; 1891 és 1900 között 12.006 fő; 1901 és 1913 között pedig 15.352 fő, s ekkor már az útirányt is ismerjük: Amerikába ment 6*53 fő és Romániába ment 8599 fő. Ismételj ük. hogy nem jelentéktelen mftny- nyiségről van .szó a székely kivándorlás ke­retében. A háború előtt elvándorlók számát bátran hatvanezerre tehetjük, még nagyobb a román uralom alattit szétszóródott népesség száma, amely megüti a nyolcvanezret. S ez a száznegyvenezer főnyi népesség jóval több, mint bármelyik székely vármegye magyar né­pessége. Hat évtized alatt népünk egynegye­det veszítettük e/. Mert ez a kivándorló tö­meg jórészében valóban elveszett a magyar nemzetközösség számára — részben Ameri­ka telünk rpesszeeső térségein, részben a ro­mán Ökirályság idegen nép tengerében. És az aggasztó ebben a folyamatban, hogy nem volt aki megakassza azt. Nem volt, mert nem is ismerték fel a jelente ír igazi valóságos oklát.. Általánosan tagadták, vagy figyelembe sem vették azt a« egyszerű tényt, melyet most e jelenség szülőokaként 'jámeriink, azt, hogy a székely kivándorlás olta a Székelyföld tulnépesültsége. Azt mondták — még nem is olyan rég, —, hogy dehogyis van tulnépes-ül've a Székely­föld, hiszen népsűrűsége majdnem a legki­sebb az országban. S annyiba igazuk is voí’t ,a székely népsűrűség ilyen vizsgálóinak, hogy a Székelyföld .szokványos népsűrűség! szá­ma (négyzetkilométerenként 36-—37 lébek) vallóban kicsinynek mondható mind az erdé­lyi, mind ,a magyarországi népsiirdségi szá­mok mellett. Kérdezzük azonban: vájjon egyforma mértékben tartja-e e' az embert □ völgyi vagy lapályi terület, meg a havas, még akkor is, ha az a havas nem éppen szik­la. hanem erdő és Legel ő. Bizonyára a laikus­nak is szeget üt a fejébe ez az ellentétel s valóban helyesem felel, ha azt mondja: két­ségtelenül föld cs föld között különbség v«>a eltartóképesség szempontjából. Már pedig ha különbség van. akkor a népsűrűséget nem szabad csak úgy számit ami, hogy egyszerűen összevetem a szóbanforgó területét a rajta élő népesség számával- Hanem tekintettel keil lennünk arra is, hogy a különböző művelé­si ágak körébe tartozó területek nem egy­forma számú népességet tudnak eltartani 3 továbbá tekintettél kell lennünk arra is, bog)’ népességcltatfíás szempontjából más az érté­ke a c.S'ikii földnek, más a marostordainak, a kolozsinak és megint más a biharinak és a bácskainak. Mielőtt tehát a területeit össze­vetnénk a rajfia élő népesség szánjával, el! kell tüntetnünk azokat a különbségeket, am«-' . lyek a különböző művelési ágak között mu~ .j 'atkoznak és rí! kell tüntetnünk azokat a kü- i lönbségekel is, amelyek a különböző vidékek j különböző földje között mutatkoznaik. Az eredmény a Székelyfölddel kapesoi'uto- j sa,u az lesz — a számításokat bárki megta­lálhatja „A székely nép felesteg‘; c. dolgoza- ; tómban (Hitch, 1942. április) —. hogy már az első átszámítás után, amikor eltüntettük az egyes művelési ágak közti különbségeket, a , népsűrűség 100 kát. holdanként nem 17. ha- j nem kétszer akkora, 34.1. S ha elvégezzük a j második műveletet is, akkor a népsűrűség ! szánná még tovább növekedik; megállapíthat- j juk, hogy a Székelyföld valóságos népsürii- l égé scm nem 17, sem nem 34.1, hanem 46.2 j lélek 100 kai. holdanként. Ez pedig mind az | erdélyi, m-'md az Országos népsűrűségnél jó­vá;! nagyobb, mert Erdélyben 100 leat. hold­ra 36.5 leiek jut, országosan pedig 35.2 lélek. A székely kivándorlás jelensége ebből az eddig el nem ismert tényből következik. Év­ről-évre azért áll előttünk, mert a Ssékely~ J földön több ember él, mint amennyit ez a j föld el tud tartani, s mßrt es a népes­ség — ámbár bőrén érzi a túlzsúfolt­ságot — mégis erőteljesen szaporodik. E miatt időnként feszültség áll be a székely- ség körében s Oiz ellenállhatatlan békái nyo­más ki-ki présel bizonyos számú embert azo­kon a kapukon, amelyek a Székelyföld és más földek között nyílnak. Ez a kipréselt em- bermeHnyáeég pedig — miként már mondot­tuk •— a számba vehető hatvan esztendő alatt mintegy ssáznegyireneser fő, vagyis egy me- gyényi székelység. S még mennyi az otthon maradottak sorában a fölösleges, számfeletti! A Székelyföld normális körülmények között csak 300 ezer léleknek tud megélhetést hisz- tesitani ,s a Székelyföldön mégis 400 ezernyi magyar él. Tehát nemcsak a kivándorolt 140 ezer fő mutatja a Székelyföld hdnépesültsé- gét. hanem az otthonában maradt s öli nyo­morgó további százezer is. Nemcsak mozgó népfe’esleg van, hanem álló nép felesi eg is vau. S ez talán elég bizonyíték amellett, hogy a Székelyföld ma nem elég, nagy élet­tér a székely ség számára. IL További mondanivalónkat ehhez a megái - I api tűshöz fűzzük, hogy a Székelyföld nem elég nagy élettér a székegység számára, is­mételjük: a Székelyföld normális körülmé­nyek között csak 300 ezer embert tud eltar­tani — agrárvonai'on. És a Székelyföldön —• a románsággal egyiiíit — 500 ezer ember éh Tehát a Székelyföld csak hatvan százaléka annak az élettérnek, amire a. rajta élő népes­ségnek szüksége van, S intőéit az a kérdés, hogy ezt a hiányt mi- J képpen lehet pótchni, mert a székely népese­dési kérdésnek ebben rejlik a megoldásai. E hiányt két úton lehet pótolni, az élette­ret két irányban lehet növelni. Függőleges és viz8zintess irányban, vagy ahogy mondani szokták: vertikálisan és horizontálisan. Függőleges vagy vertikális tágítássá az élet­térnek azt jelend, hogy a meglévő területet növelem minőségileg, jővedelmezőképesség szempontjából, vagyis azt biztosítom, hogy kisebb területen több ember élhessen meg. Ennak megint két ulja van. Növelhetem a terület agrár jövedelmezőségét és növelhe­tem a terület ipari jövedelmezőségét. ; Az agrárvonalon maradva, megálLapilhat­jóik: ahhoz, hogy a Székel'yfőhl legalább az ál"ó népfcdesleget leköthesse, olyan mezőgaz­dasági, állattenyésztési és erdőgazdasági be­avatkozásra van szükség, melynek következ­tében a szántóterület jövedelme 27 százalék­kal növekedik, továbbá a rétterület jövedel­me 38, a legelőt er illet jövedelme 184 és az erdőt erűiét jövedelme 305 százalékkal. És ez elvileg el is •képzelhető. Minden attól függ, hogy egy ilyen nagyarányú beavatkozásnak megvannak-e. a maga nélkülözhetetlen előfel­tételei. Nevezetesen!: a föld úgy oszli;k_e meg az egyes birtok1típusok, mezőgazdasági üze­mek között, hogy a termelés intenzitásai nö­velhető: a falvak célszerűen szét vannak-e osztva az élettérül szolgáló területen; s a belső közlekedési hálózat eléggé siirü-e és megfelelően el osztott-e? E tekintetben, sajnos nem sok jót mondha­tunk. A birtoklipusok a lehető legegészségie- lenebb fejlődés eredményei. JVÍint általában Erdélyben, mérhetetlenül szétaprózod täte, olyannyira, hogy a megélhetéshez szükséges két katasz'tráiMs hold mezőgazdasági terület helyett ma már csak egy kát. hold. mezőgaz­dasági terület jut az őstermelő lakosság egye- deire — s ez a törpeb'rtokocska is szerte- , őriét fekszik a községek terpeszkedő határai­ban. A falvak térbeli elosztottsága szempont­jából, sent találunk megnyugtató helyzetet. Faüvaink a völgyekben tömörülnek s Így az élettér havasi részein előbb-utóbb azok Lesz­nek az urak, akik a havason étinek, mint pl. Csík keleti szegélyén, Maros-Torda északi, ré­szein. és Háromszék déli vidékén. A belső közlekedési, hálózat pedig katasztrofálisan rossz. Mert mit ér egyetlen keresztülhaladó vasútvonal, amikor a termelő területek na­gyobb része, főként a havasok vidéke, ki­esik e vasútvonal körzetéből, mert sem ipari vasutak, sem használhatóbb közutak nem kötik be a területeket a vasút fővona­láig. Lehet-e Itt emberi településekről, na­gyobb arányú faiparról s bányászatról szó ad­dig:, amíg e területek megközelítése általában életveszélyes feladat, s csak az évnek bizo­nyos szakaiban lehetséges? És egyáltalán lehetséges-e beszélni a szé­kely élettér vertikális bővítéséről agrárvona- lon. a fennebb ismertetett körülmények kö­zött? A féléiét nyilvánvaló. Csak abban az eset­ben, ka e körülmények megváltoznak. Ahhoz, hogy az üzemtípusok egészségesebbek s a korszerű mezőgazdálkodás és állattenyésztés elveinek megfelelőbbek legyenek, erőteljes beavatkozásra van szükség: az agrárnépesség' m egri tkitás ára, a sz étfaiócskáit terül etek új­bóli összeí’orrasztására, tagosítására, 9 az uj üzemi elveknek,a valóságban valló érvényesíté­sére. Ahhoz viszont, hogy a havasi gazdálkodás .intenzívvé válhasson, uj falvak. Jvavasi telepek létesítésére vau szükség s egyáltalán a ha­vasi állattenyésztés! korszerű feltételeinek a megteremtésére. Végül az intenzivebb erdő­gazdálkodáshoz, a nagyobb aránya faiparhoz és a sek lehetőséget ígérő bányászatihoz el­engedhetetlen feltétel a közlekedési utak sű­rű és jó hálózatának a megteremtése. De még- mindezen feltételek telj&süJé&e ese­tén is kétséges, hagy a székely agrár-élettér vertÉkáte bővítése megho*sa~e a®t a nagy­arányú élettérbővülést, ami a székelvségnek végeredményképpen szükséges. Tudniillik számításba kell venni azt is, hogy a székelv- ség egy év múlva) 10 ezrelékkel népesebb, egy év múlva mintegy negyvenezer lélekkel na­gyobb létszámú. S ez az állandó népesség- gyarapodás bizonyára kitölti nagyobb ré­szét annak a térnek, amielv az előbbi vál­tozások következtében ai Székelyföld körén Iveiül, mint uj éltettél’ keletkezik. Mi lesz te­hát azzal a népességgel, amelyet ki kell von­ni a mezőgazdasági üzemekből, hogy azoknak egészséges reformját meg lehessen valósítani. m. Az el»5 kézzelfogható javaslat errenézve kétségtelenül az, hogy a székely életteret vertikális irányban nemcsak az agrárterme­lés körében kell bővíteni, hanem az ipar és a kereskedelem vonalán is. A Székelyföldet villamosítani kell, a Székely földön gyárakat kell létesatenl, a Székelyföldet be kel-l kapcsol- ni szervesen az ország kereskedelmi hálóza­tába, aztán természetesen oda kell halni, hogy a székely ség egy része szakítson eddigi agrá­rius élet formájával s változzék át iparossá és kereskedővé. Vitán felül áll, hogy ez a javaslat nagy horderejű és tele fantáziával. Csak azt is fi­gyelembe kell vennünk a székely nép feles­leggé!' kapcsolatosan, hogy mi a székely uép- felesieget nem az egész népességből, hanem csak a földműves népességből számiitobtuk ki. S a Székelyföldön a földmüvosség mellett é! min légy 120.000 főnyi oyan magyar népesség is, melynek az «-let f orrú«!: éppen az, amiről itt szó van: az ipar. a bányászat és 5 _ a kereskedelem. Természetes, hogy az iparo­sodás folyamata, elsősorban a népességnek ezt a részét érinti, őket emeli versenyképesebb szintre. De aztán figyelembeveendő az is, hßgy az iparnak a vonzása nem kormányoz­ható s tudjuk a közel székely múltból, hogy etnikailag mit veszítettünk a századforduló iparosító és polgár i ásító mozgalmai közben. S végül figyelembe veendő, hogy az Iparoso­dásnak előfeltétele, hogy a Székely föM közle- kedésügyileg kapcsolatba juthasson a külvi­lággal!, ,s így legalább részijén kiküszöbölőd­jék az iparosodás szempontjából egy percre sem felejthető periférikus jellege és helyze­te. A Székelyföld igv sem lesz Dunántúl, megcsalt olyan sem lesz, mint a déli szósz, vidék. Nemcsak azért, mert itt az iparoso­dásnak nincsenek meg a hagyományai, de főként azért, ment gazdaság földrajzilag rossz a fekvése. Nem kapu terület. Nem haladnák át rajta gazdasági erővonalak, mint pl. a Du­nántúlon vagy a szomszédban., a déli szász- ság életterén. IV. Bármennyire sokat remélünk a .székely élettér vertikális bővítésétől, az elmondottak alapján mégsem várhatjuk, hogy az egész székely' nép felesleget, annak, álló és mozgó tö­megeit ez úton leköthetjük. így a horizontá­lis élettérbövitésre is Szükség van és szükség lesz, amiig a kérdés meg nem oldódik végle­gesen. Nemcsak a mai életterületet ke1!* mi­nőségileg nagyobbá tenni, hanem a székegy­ség uj honfoglalás,ék is eVő kell segíteni, a Székelyföldet területileg is bőviteni kei11, a térben kiterjeszteni. Tudjuk, mit yen .mértékben. Annyira., hogy legalább 150 ezer ember a mai határokon kívül találhassa meg a megélhetését. Sőt az irány is nydván- j való. Keletre nem bővülhet a székely élettér, . mert ott. határhegységek állják az útját. Déi1- j nyugatra sem, mert a BarcaságOu és a Nagy- ! kiiküllő völgyében a déli szászáig élettere j fekszik. Északra sem, mert a Ketemen-bava- I sok itt is határt vonnak. De még Északnvu- ! gatra sem, ment itt a tekej. dombvidék és a ‘ S®jóvölgy jobbára megint szász élettér, v..te, j O’.'t.l s te <. ' Tí.isAiteílL* 't6 a Iv?í.rí.s íjk?J.J& njí.g j. v'i dte ?**k.$. SAt-jst, a ifi 2U\’tóJiS »iif.í.i dS',! iréi.é.:í Hiúd,a sí. JÍ.U att ni tóíífet I sjtfflp 'ZU-rh'f”,. Hí ar t J íj-í#-'" AJ j <1/11 j-Á, eAfp'-- 'VMrr i -fJÁ A* í (P-. Gondolkodásunk sokban. Iiason'it a nf>- mád népvezető gondolkodásához. Az sem osztott és szorzott tervei készítésekor. Földet keresett s földet minden esetben ialáit Is. Ma a székclvség nincs jobb helyzetben, mint ama népek, melyeket egykor mozgásba ’ hozott a kis tér nyomasztó kényszere, vagy, hogy korszakunkban maradjunk: a nemei nép, melyet nem is olyan régen hozott moz­gásba a kis tér nyomasztó kényszere. Az em­legetett 100.000 fö már nem sokáig birja a ilefojtottságot. Előbb-utóbb mozgásba jön. Ki- áramliik, hogy helyet találjon. A Székely kérdés lényege az, hogy énnél, a kiáramlásnak id\ejében meg kell szabni az útját, idejét és módját. A székeIységnek nem sok kérdése van. A panaszok és sérelmek, mik fülünkhöz jut­nak a Székelyföld felől, nem sokféle pana­szok és - sérelmek. Mind egy forrásból fakad­nak s ez a forrás az, amiről szólovunk: o székelv élettér elégtelensége é\ v. *.V# ‘vluyA 4tVAV, ; ’,vd^y. iU WXWSWää. \Váj Bennünk js él azonban a hit, ami az esz - mélkedőt is élteti, hogy lesz, aki akarata é é fogja a székefliység még mlndág fiatalosan friss népi erőit és megteremti velük és álta­luk — bizonyára egész Erdély boldogulásá­ra — az uj Székelyföldet. Könyv újdonságok a gazdaságtan köréből: Br. Kadocsa Gyula: Gazdasági állattan, A hasznos és kártevő állatok ismertetése- tanuló éa gyakorló gazdák éá kertészek számára. Második bőv. kiadás 87 képpel 12 Szabó István: A kcmybakerti ier» menyek okszerű termesztése. Harmadik, javított és bővített kiadás. 155 képpel 10 Tomasovszky Imre: Erdészeiíaa. Uj kiadás. 72 képpel 8 Kaphatók az „Ellenzék“ könyvesbnitban Kolozsvár, Mátyás király-tér 9. Vi­dékre utánvéttel is azonnal szám­iunk. Kérje a gazdasági könyvek írt* gyenes, teljes jegyzékét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents