Ellenzék, 1942. október (63. évfolyam, 222-246. szám)

1942-10-17 / 235. szám

ELLENZÉK £ 3942 oklóbér 17. lemzetí társadalmiSHtii erőviszonyai LÁSZLÓ DEZSŐ beszéde az Erdélyi Párt kolozsvári tagozatának 1942, október 13.-án tartott összejövetelen Ebben az előadásban mérlegre keM. ten­ii iiiink a mai magyar társadalmat, meg teli v vizsgál remik annak belső erőtényezőit:, s azo- l tat a feladatokat, amelyeket saját maga fej­rí lődé&e és megerősödése érdekében el kell ? végeznie. Lényegében három kérdést táir- § gya'junk: miképpen alakult ki a mai magyar t társadalom, milyen lielső erőket hordoz s mi a módon tudja erőit feUökoani és sajátmaga a szolgálatába állítani? I. A maii magyar társadalom az 1848-as tvagy j magyar átalakulásból született. , 1848- e'őtit egységes, minden magyart ösz­i szefogói nemzeti társadalom nem voit. A ma- i gyár állam keretei között élő emberek ki* í »ebb hányada zárt rendi társadalmat alkotott j's a rendiségen kivüli jobbágyság, mint nem- t aeti társadalmi tényező, nem jöhetett szá- , caitásba. A fő- és köznemesség, valamint [ papság tagjaiból képződött nemesi rend és ; a külön jogok birtokában élő, önmagát cé- [ hőkben megszervezett városi polgárság vál­lán nyugodott a nemzetért és államért való teljes felelősség. A teljes polgári jogok gyakorlásából ki­zárt jobbágyság óriási tömege jogok nélkül, csupán terheket hordozott. Nemcsak a magyarságnak, hanem az or­szágnak élő nemzetiségeknek az óriási há­nyada is a jogtalan jobbágyság körébe tarto­zott. Nagyobb számban csupán a városi pol­gárok között találunk nemzetiségeiket, főleg németeket; a románságból, szlovákságból és szerbségből ás azonban sokan felemelkedtek a nemesi rendi társadalomba. A zsidóság semmiféle polgári jogot nem élvezett, csu­pán megtűrt rétege volt az országot alkotó lakosságnak. Európában a francia forradalom indí­totta, meg azt a történelmi folyamatot, amely az egyes országokban egymás titán bontot­ta fel a mi 1848. előtti társadalmi beren­dezkedésünkhöz. hasonló társadalmi helyze­tet. E történelmi folyamat következtében 'megszűnt a nemesség rendi kiváltsága, s az országok minden polgára az egyenlő jogok és kötelességek birtoklásához jutott. Az ad­digi kötött társadalmi rendszert a francia forradalom szabaddá tette s lehetőséget nyi­tott arra, hogy az ország minden polgára szabadon felvehesse a versenyt egymással. Nálunk az 1848-as törvényhozás mara­déktalanul törvénybe iktatta az Összes polgá­rok törvény előtti jogegyenlőségét és kimon­dotta, hogy az ország minden polgárának egyformán kell a nemzetért és államért való felelősséget hordoznia. A jobbágyságot az 'általa müveit földesúri birtokok tufajdonlá- ba juthatta. Á rendi és polgári kiváltságok mg&züntetésével a nemesi céh beli keretek feloldásával az ország miuden polgárának megadta a szabad verseny és egyéni érvé­nyesülés miniden lehetőségét. Ez a korszakos nagy társadalmi átalakulás Európa egyes országaiban, általában több és értékesebb gyű rnöl'csöt termett, mint Ma­gyarországon. A nyngateurópai Országokban a megsemmisitett nemesi rendi társadalomi nemzetfenntartó történelmi szerepét, átvette Q forradalmi átalakulás által előnyökhöz ju* tobt városi polgárság, amelybe óriási mér­tékben kezdett felszívódni a felszabadított! jobbágyság. A nemesi rend helyett egy anya­gilag és szellemileg is gazdag polgári rend vette át az egyes nemzetek és államok fenn­tartásáért való különleges felelősséget. Nálunk ennek a nagy belső társadalmi át­alakul ásnak csupán az alapját vette meg és végső célját tűzte ki az 1848-as alkot­mányreform, valójában azonban uj nemzet­fenntartó történelmi osztályt a tégi nemes­ség helyett nem hozott. Jobbágyságunk föl­szabadult s az általa növelt földesúri bir­tokok tulajdonába jutott, de ezzel együtt nem vállalta azokat a szellemi és társadalmi kötél ességeket, amelyeket addig a nemesség hordozott. Nem volt meg az a műveltsége és szervezettsége, amelynél! fogva a nyert jogok és anyagi előnyök birtokában azoknak meg­felelő módon tudta volna a nemzetért való felelősségben részét kivenni,. A föld népe kis mértékben vált polgárrá. Jobbágyságunk­nak nemzeti társadalommá való alakulását nagyban hátráltatta az a tény is, hogy a földesúriak kezén lévő lntbizományd földek, legelők, kaszálók, erdők nem mentek át a földszabaditott jobbágyok kezére s igy azok gazdasági erőkifejtésének számos akadálya támadt. Gazdasági és kereskedelmi szerve­zetlenségük, rossz közlekedési viszonyaink Szintén közrejátszottak abban, hogy job­bágyságunk valóban megerősödhessek és fel­em elkedh essék. Városi polgárságunk Számban és minő­ségben egyaránt gyarapodott, s annak nem magyar rdegc is gyorsan és nagymértékben, megmagyarosodott, de nem tudott odáig fejlődni, hogy a kialakuló pénzgazdaságban, ipari és kereskedelmi vállalkozásban ő ma­ga legyen a kezdeményező. Az ország javai­ból képződő tőkét, gazdasági életet szolgáló hitel-lehetőségeket az egyre nagyobb szám­ban szaporodó zsidóság 'kaparintotta meg, s úgy jutottunk oda. hogy a minden állampol­gár számára szabaddá lett ipari és kereske­delmi élei legnagyobb lehetőségeit nem mi magyarok, hanem a zsidóság élvezhette. Főnemességünk kezén az 1848-as löidbir- tokreform után is naigymennyiségű í öld ma­rad, a nemzetért való felelősséget hordozó középncme-sségünlk azonban mérhetetlenül el­szegényedik. s a 'kiegyezés után megnyíló városi, vármegyei és állami hivatalnoki ál­lásokba tódul. A szellemi vezetés meglehe- tőseu nagy, a gazdasági élet vezetését pedig teljes mért ókiben kiengedi a kezéből. Úgy gondolja, hogy magának az államnak a ke­rete a szorosabb társadalmi szervezés nélkül is elég erőt tud a nemzet megtartására ad­ni. I I ' '■ y jü I ••*- '■*. i A főleg idegen tőkék bevetésével megin­duló nagyipari és kereskedelmi élet uj ma­gyar munkáistársadalmat alakit ki. g meg­kezdődik a faluról nagyvárosokba, vagy ipar és bányatelepekre fölszivárgó fatusi réteg elproletarizálódása. Az 1848-as jobbágy felszabadítás a jobbágyságnak csupán egy részét juttatta földbirtokhoz, azokat, ak'*k a tizedért és más szolga Imányokért a f öl- desur birtokának egy részét művelték. A jobbágyságnak az a része, amely az udvari földeken, vagy az udvarban mint zsellér dolgozott, a jobbágyfelszabadítás után sem jutott földhöz, s igy jogai birtokában is csak föld nélküli! szegény ember maradt, A jobbágyságnak ebből a rétegéből alakult ki az az óriási tömegű, főleg alföldi és dunán­túli agrárprolei’áxiátus, amelynek létszámát ma hárommillióra teszik. El kell ismernünk, hogy7 nem tisztán a magyarságon múlott az. hogy az 1848-as nagy társadalmi átalakulás nem ho-zla meg a kel­lő gyümölcsöket. Egyfelől a szabadságharc elvesztése és az azt követő majdnem kéíév- tiizedes osztrák önkényuralom, másfelől nem­zetiségeink óriási száma akadályozta meg az 1848-ban elinditott belső reform betető­zését. Ennek az önkényuralomnak a végére, amikor a magyar nemzeti és társadalmi erők összeszedésének szabad lehetőségei kialakul­tak. nemzetiségeink már gazdaságilag és szellemileg megerősödve fenyegették a ma­gyar éi'et érdekeket. Az 1867-ben elindult magyar politikának az egész magyar állam létét biztositó külpolitikai érdekeket kellett elsősorban szem előtt tartania. Ha mindez bizonyos tekintetben indokolja is a magyar nemzeti és társadalmi erők szervezésének elhanyagolását, másfelől éppen annak sür- igős végrehajtását követeke volna. A világháború és annak 1918-ban Imkö- vetkezelt elvesztése Magyarországot nemzet- fenntartó történelmi osztály nélkül, magyar nemzeti társadalmában megszervezet lenül találta. Az 1867. utáni korszakban a nem­zetnek csupán egyik erőkarja, az állami szervezet fejlődött ki, s mig 1848-ig a ne­mesi rendi társadalom teljes mértékben hor­dozta az államért való felelősséget, 1918- ban az egész nemzet által bámult csodálatos magyar államgépezetről kitűnt. hc£y nem­zeti, társadalmi alépitménye aligha volt. Ez­zel szemben az ország nemzetiségei szelle­mileg, társadalmilag, sőt katonailag ás tel­jes szervezettségben törtek elő s külső se­gítséggel óriási darabokat vágtak ki a ma­guk számára az ország testéből'. A magyar liberalizmus korában polgári jogokhoz és szabadverseny lehetőségéhez juttatott, s nagymértékben nemzetköziséget hirdető zsi­dóságról kiderült, hogy az ország egyik fa­jiig legjobban megszervezett külön társa­dalma. Az 1918-i magyar összeomlás okai: nemzet­fenntartó történelmi réteg és szervezett ma­gyar társadalom hiánya, az állami szervezet nemzettáraachílmi alátámasztás nélküli mi­volta. a jól szervezett, nemzetiségi és zsidó társadalom előtörése. A háború elvesztésekor mindezek a tények napvilágra jöttek, g az állam szerkezetében beállott katasztrófa rombadöntötte az egész országot. II. A világháború után az országok társadal­mi megszervezés ének két uj útja indult cl. Oroszországban a boisevizmus u munkásság forradalmán és diktatúráján keresztül a többi társadalmi tényezők elpusztításával vagy teljes íé Írét olásává! az osztálytalan társadalmat igyekezett megvalósítani. Hogy ez milyen súlyos belső veszteséggel, katasz­trófával és eredménytelenséggel járt, nem kell külön bizonyítani. A társadalmi szer­vezés másik útját Mussolinii és Hitler ta­posta ki. Az ő általuk kezdeményezett és kitartóan vezetett társadalmi szervezésnek alapgondolata az országot kitöltő nemzeti társadalomnak belső megszervezése és ösz- szekapcsolása. Ebben az uj szervezésben minden' társadalmi rétegnek és foglalkozási ágnak meg kell találnia sajátmaga életfel­tételeinek legteljesebb biztos,itását. s az egész országnak a leül ön-külön megerősí­tett egyes osztályoknak a nemzet és állam érdekében való összefogását. Mig a megelő­ző korszakban az állam és társadalom meg­lehetősen szétvált egymástól az uj Euró­pában az állami élet szervesen megerősített társadalmi alátámasztást nyert. Nem vélet­len, hogy mind Mussolini, min'd Hitler ai maga mozgalmát nem a fővárosból, hanem egy-egy vidéki gócpontból indítóit a el, s lé­nyegében mindketten saját országuk főváro­sa ellen vonulták fel. Az 1918-as összeom­lást előidéző összes hiányok, legelsősorban a nemzet élő testéből lélekben elszakadt fő­városokban mutatkoztak meg, itt tűnt ki legdöntőbben az állami gépezet és a nemzeti társadalom egymástól való éles elszakadása. Magyarországon a viíighábonu utáni ma­gyar nemzeti társadalom kialakulását elindí­tó mozgalom szintén nem a fővárosból, ha­nem egy vidéki városból. Szegedről bonta­kozott ki. Az bizonyos, hogy ez a mozgalom nem teremtett olyan lényeges és gyökeres társadalmi átalakulást, mint a fasizmus, vagy nemzeti szocializmus, de nem szabad el nem ismernünk, hogy a világháború után valóban elindult az 1918 előtti magyar tár­sadalmi élet katasztrófát okozó tényezőinek kiküszöbölését célzó uj magyar nemzeti társadalmi törekvés. Amint 1848. után is számos, tőUink független történelmi oka volt belső reformunk betetőzésének, ugyan­úgy 1918. után is számos kikiiszöbö 1 betét­iéin akadálya volt belső átalakulásunk gyorsabb menetének. Sohasem szabad a vi­lágháború utáni magyar társadalmi átala­kulás folyamatának vizsgálatánál figyelmen kívül hagyni azt a mérhetetlen nehézséget, amelyet az ország megcsonkítása és az ösz- szeomlolt ország állami szervezetének belső felépítése jelentett. Amikor Gömbös Gyula kormányra jutásával a belső magyar társa­dalmi reform gyorsabb menetén ek lehetősé­ge is megnyílott, az ország minden erejét arra az uj katonai felkészülésre kellett for­dítani, amelytől egyedül remélhettük az elt- Iszakatolt országrészek visszakerülését. Min­den nagy társadalmi átalakulás belső gaz­dasági nehézségeikkel jár, egy ellenségektől körülvett, megcsonkított és leszegényedett országban különösen háborúra való felkészü­lés idején a gyökeres belső reform keresztül­vitele a nemzet teljesítőképességének idő­szaki csökkenésével járhatott volna. Amilyen mértékben meg kell állapítanunk, hogy nem történhetett meg az az esedékes nagy magyar társadalmi reform-, amelynek során a nemzetet alkotó összes egyének, családok és társadalmi rétegek mindazokat az anyagi és szellemi feltételeket megkap­ják, amelyek segítségével külön a maguk s együtt a nemzet létét tudják biztosítani, ugyanolyan mértékben hangsúlyoznunk kell, hogy a belső magyar társadalmi reform elő­készítése és tényleges megindulása jóval na­gyobb mértékben kezdődött meg, műit ahogy azt általában gondolják. A mai ma- j gyár társadalom nem egy társadalmi re- ! form előtt, hanem egy valóságos társadalmi i reform folyamatában él. Sőt azt is meg kell ZSEB ÄS1TÄLI REKLÁM FÜL! NAPTÁRAK és xtciptár-bl&kk&k! Legolcsóbbnri megrendelhető az © R1E N T - n^©ntdáii€itu Kolozsvár, Széntegyház-utca 8» zaoatdaxiimk, hogy a* esedékes, feMécWi* szükséges, a nemaetel megerősítő mosta'ai reformra a magyar nemzet sokkal Tiakábij fel van készülve, mint volt 1848 előtt. S ebből kifolyólag ennek a társadalmi átala­kulásnak minden bizonnyal éppen a ma­gyarságra nézve jóval nagyobb előnye lesz, mirft volt az 1848-Oisnak, amely után nem zetiségeink és a zsidóság a magyarságnál nagyobb mértékben erősödhetett meg. Ma nem arra van szükség, hogy az egyik vagy másik Európában bevált uj társadalmi rend­szert alkalmazzuk Magyarországon, hanem arra, hogy az ilüt sajátos módon megindult uj nemzeti társadalmi törekvéseket végső ki­bontakozásukig tovább segítsük. Röviden tekintsük át azokat a tényekei, amelyek fenti állításainkat igazolják. A mai magyar nemzet szellemileg teljes mértékben fel van készítve és alklamas a legnagyobb szabású nemzeti társadalmi re­formra. Íróink, költőink, művészeink, poli­tikusaink és papjaink nagy számban megnyi­latkozó legkiválóbbjai mindaiynyiau hirdetik a belső társadalmi átalakulás szükségét s azt a gondolatot, hogy ez nem lehet más, mint a nem/etet alkotó összes tényezőknek ön ma­gukban való minden iránya megerősítése és egymással való szerves összekapcsolása. Tel­jesen világos, hogy a magyar nemzet derék­hadát és legtisztább rétegét adó magyar föld népe az uj nemzetfenntartó történelmi osz­tály. A magyar közép osztó; y csakis ennek ezo-lgáleLábáig találja meg hivatását és élete értelmét. Ez a gondolat a legteljesebb mér­tékben áthatotta az intézményes és szabad keretek közöt-t a megszervezett és fejlődő magyar ifjúságot. Tagadhatatlan, hogy legelsősorban a ma­gyar mezőgazdaság szóiul rá egy olyan át­alakításra, amelyben a magyar föld úgy tud­ja a legtöbbet teremni, hagy egyben a leg­több magyar embernek biztosítson minél na­gyobb kenyeret és művelődést. Magyarorszá­gon elindult a föld birtoklásának és megmű­velésének magyar nemzeti célokat szolgáló, esedékes reformja. A zsidó birtokokra vo­natkozó uj földbirtok politikai törvény azt mutatja, hogy ez az esedékes és szükséges folyamait egyre fokozódik. A nemzet szellemi rétegének és egész társadalmának teljes sú­lyával kell e folyamat gyorsabbulasát és ki- az élesedés ét sürgetnie. A zsidókra vonatkozó s a zsidóságot bál­térbe szorító törvényieink lényegesen járultak hozzá a nemzeti társadalom szellemi és gaz­dasági megerősödéséhez, szociális célzatú újabb törvényeink sok magyar életnek é* családnak adták meg azokat az életlehetősé­geket, amelyeknek hiánya eddig csirájában fojtott meg sok nemzeti erőt. Az a busz esztendő, amelyet a mai magyar nemzet tagjainak jelentős hányada a kisebb­ségi sorsban töltött el, éppen a kisebbségi sorsot kiállott magyarságot nemcsak ráéb­resztette a magyar társadalmi szervezkedés szükségességére, hanem annak megvaJósLtá- sában is jelentős eredményeket hozott. Az anyaországtól különzárt magyarság kiöl aki- tolta gazdatársadalimánaik szellemi és anya­gi érdekeit védő nemzeti szervezetét, s az értelmiséget nagymértékben kapcsolta hozzá a magyar tömegek érdekvédelméhez. A tár­gyilagos szemlélő az egész országban fölta­lálja a nemzetet alkotó foglalkozásé . ágak belső szervezkedésének mozdulatait és tényeit s azokat az egész ország átfogó nemzetvé­delmi szervezeteket, amelyek közül a legki­válóbb, a kormányzónk álltai alapított vitézi rend. Hitler Adolf, a nagy német társada- lomszervező csodálkozva állapítja meg. hogy ez az igazi magyar lelki tulajdonságokon felépülő vitézi szervezet magában foglalja és kielégíti a leglényegesebb nemzeti, társadal­mi és gazdasági igényeket. A mai magyar nemzet határozottan látja a magyar belső reform szükségességét, a nemzet széles rétegei ennek a reformnak végrehajtására szellemileg föl vannak ké­szítve, s a nemzet a maga alkotmányos ut­ján ennek mejgvalósiltására lényeges lépéseket tett. Sem 1848-ban, sem 1918-ban nem volt ebben a belső helyzetben a nemzet. Ma az a legfontosabb érdek, hogy a nemzet ne csak lássa a társadalmi szerkezeiében mutatkozó hiányokat, hanem ismerje fel, hogy ezek kiküszöbölésére az egész nemzet már elindult s h igy jen abban, hogy sajátmaga véghez is tudja vinni mindazt, amibe belekezdett. Sok­kal inkább higyjen ebben, mint bármi más­ban s erőit sokkal öntudatosabban állítsa ennek a szolgálatába. Ma egyetlen magyar erejének sem szabad beteges sopánkodásban, borúlátásban, hitetlenségben terméketlenül szerief óival». III. Végül ró kell mutatnunk arra, hogy a fo­lyamatban tevő magyar társadalmi reform menetének gyorsítása és sikeres befejezése érdekében mit kell lennünk mindnyájunk­nak. Hangsúlyozom, mindnyájunknak. azaz éppen azoknak, akik szavaimat hallgatják., u nemzetünket kitévő kis embereknek. Saj­nos, mi szívesebben beszélünk nem a ma­gunk, hanem a mások feladatairól, ezek a szavak is szoktassanak lnozzá a sajátmagun^ tennivalói nak sz á rnba vő tel é hez. Minden társadalmi átalakulás legdfeőeor-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents