Ellenzék, 1942. szeptember (63. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-12 / 206. szám

SZOMBAT. 1942 szeptember 12, LXUL évfolyam«, 206. szám* ^ ftRA IS FÍU£K Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, JókaJ-u. 16., i. em. Telet: 11—09. Nyomda: Egye­tem-e. 8. sz. Telel.: 29—23. Csekkszámla 72056 *lbpitoita BURJUII MIKLÓS Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓVALLAIAT' Rt. Kolozsvár. Előfizetési árak: 1 hóra 2.7© snegyedévre 8 P., félévre 16 P., egész évre 32 P«. Alig két évvel ezelőtt ezen a földön még mint kicsiny és szegény, elhagyatott kisebb­ség vergődtünk. A kisebbségi sorsban az ösz­tönös önvédelem jellemezte magatartásunkat s feladatunkat nemzeti örökségünk megőrzésé­ben, megtartásában láttuk. Törekvéseinkben csak saját erőnkre, akaratunkra, szervezettsé­gére és áldozatosságára számíthattunk, fenn­maradásunk csak saját magatartásunktól, mun­kánktól, öntudatunktól függött. így kényszerűen reálistáknak kellett lennünk, de ugyanígy hí­vőknek is, mert valóságos helyzetünk felisme­rése és az önmagunkba vetett hit nélkül ma- *gyar életet élni lehetetlen lett volna. A felsza­badulás után sokáig álltunk tétován és bátor­talanul életünk uj feladatai előtt. Nem tudtuk, vájjon kisebbségi magatartásunknak van-e je­lentősége a szabad magyar életben is, mert úgy látszott, hogy mindazt, aminek kialakítá­sán, megtartásán annyi nehézséggel fáradoz­tunk, Sokkal jobban, célszerűbben, eredménye­sebben tudja az állam megoldani. A társadal­mi erőfeszítés szegényesnek látszott s már-már azt hittük, nincs is rá további szükség. Az er­délyi kérdés megoldása nem a társadalom, hanem az állam feladata. Később, ahogy az egyetem*» magyar élet összes vonatkozásai­val érintkezésbe jutottunk, kezdtünk rendbe­jönni önmagunkkal s tisztázódott előttünk az, melyek lesznek az állam feladatai s melyek maradnak továbbra is a mienkek. Felismertük, hogy az állam nagyvonalú segítsége nélkül az erdélyi kérdés aem oldható meg, de az is tuda­tosult bennünk, hogy a magunk számára örök időkre fezt a földet csak saját erőfeszítéseink, munkánk, akaratunk tudja biztosítani. A kisebbségi idők védelmi elvét tehát építő gondolattá kellett átformálni. A lényeg azon­ban változatlan maraaL önerőnk kifejlesztésén kell munkálkodnunk, mert az eddig elért ered­ményeket csak a magyarság belső erőinek fel­fokozásával, belső minőségének megjavításá­val lehet biztosítani. A döntő kérdés tehát szá­munkra az lett, milyen tartalommal tudjuk itt a magyar életet megtölteni, milyen magyar jövendő alapjait tudjuk lerakni? Sikerül-e né­pünk minőm értékének, egész magyar lénye­gének kibontakoztatása s tudunk-e itt szellem­ben, tartalomban, igazságban gazdag magyar életet teremteni? Bele ludjuk-e épiíeni életünk­be mindazt az erkölcsi1 értéket és szellemi tar­talmat, amelyet bennünk az elmúlt két évtized nyomása kialakított? Mihelyt eljutottunk ennek a kérdésnek a (felvetéséig, már az is tisztázódott bennünk, hogy mindennek megteremtésében nekünk, az erdélyi magyar társadalomnak milyen felada­tunk és milyen felelősségünk lehet. Mert nyil­vánvaló, hogy az állam, vagy a politika nem tud a maga erejével sem itt, sem másutt élet­erős, gazdag, hóditó magyar életet kialakítani, üa^ nincs meg a belső értékeiben gazdag, élet­erős, feszitő erejű magyarság. Egészséges, belső energiáktól feszülő társadalom, melyet az igaz­ság, erkölcs, szellem törvényei éltetnek, előbl'- utóbb sajátiraga is megtalálja a maga útját a felemelkedéshez. Az ilyen társadalomnak a kia'akiíása tehát az erdélyi magyarság jöven­dőjének kérdését szinte önmagában is megold­ja. Olyan magyarságot kell tehát itt kialakí­tanunk, melynek minden rétege műveltségében, öntudatában magyar, anyagilag független, er­kölcsileg kiművelt. Ennek kialakításában meg­vannak az államnak is a maga feladatai, de megvannak magának a társadalomnak is — hiszen elsősorban ennek a közszelleme, élet­formájának, közszellemének alakulása, mű­veltségének elmélyülése hozhat változást. Az ország berendezkedésében korszerű kell le­gyen, a társadalom szerkezetében kiegyensú­lyozott s szellemiségében magyar. A Széchenyi értelmezése szerinti nemzetiség szélesbitése és el mély it és e, az általános felemelkedés utjá­nak egyengetése tehát a feladat s az ut a meg­valósulásig csak hosszú és nehéz lehet. Nem lehet elégszer emlékezetünkbe idéznünk Széchenyi szavait: „Nekem úgy látszik, min­denekelőtt az értelmességet tágítani s a nem­zetiséget terjeszteni kell s Nagyot, Dicsőt, Hal­hatatlant csak aztán vihetni végbe". A nem­zetiség terjesztése azonban nem egyebet je­lent, mint megtenni mindent, ami a magyart erőssé teszi Erőssé műveltségben, öntudatban, erkölcsben, anyagiakban. Senkit sem akarunk magyarrá tenni, aki nem az. Nem a nemzetisé­geket akarjuk magyarosítani, hanem p magya­rokat, magyar műveltséget és becsületes meg­élhetést biztosítva itt minden magyar ember számára. A magyarság lényegének, értékeinek, sajátosságainak szabad kibon^koztatás- tehát n cél. ami legkevésbé sincs ellenfélben a nem­zetiségekkel saamben folytatandó igazságos, bölcs és lovaglás magyar politika hagyomá­nyaival. Nem azért forgunk veszélyben, vallotta Széchenyi, mert kevesen vagyunk, hanem mert súlyúnk oly parányi, A magyarság belső sú­lyát, minőségét kell tehát növelni, erősíteni, ebben a szellemben kell keresnünk azokat a reális alapokat, amelyeken felépülhet a pozi­tiv fajvédelem, a mélyebb magyarság, a szo­ciális felelősségérzet, a gazdasági jólét. A gazdag, müveit és erős magyar nemzetet a nép széles rétegeire kiél! felépítenünk. Ahhoz azonban, hogy népünk a nemzetnek öntudatos, történeti hivafásérzetet hordozó, tevékeny ré­szévé váljon, nyilvánvalóan első feladat a nép kulturális színvonalának és gazdasági életszint­jének felemelése. Részeltetése a nemzeti mű­veltség értékeiben, ősi kulturjavainak feltárá­sa, tudatosítása s olyan társadalmi és gazda­sági viszonyok megteremtése, amelyek köz! minden benne levő képességét és értékét sza­badon kifejti,éti és érvényesítheti. Ma éppen ezen a téren várnak reánk a Leg­nagyobb tennivalók. Mert a városokon sok minden történik a legszélesebt' rétegek műve­lődési igényeinek kielégítésére, életszínvona­luk felemelésére. Elég itt Kolozsvár példájára hivatkoznom, ahol színház, előadások, tanío- íyamok, hangversenyek igyekeznek a magyar ember látókörét szélesbitení s magyar tudatát elmélyíteni. Ezzel pedig már hozzá is segí­tették íéligmeddig gazdasági boldogulásához is. A magyar sors azonban elsősorban vidéken dől el. A vidék élete pedig ebben a viszony­latban elhagyatottnak, mozdulatlannak tűnik fel a városhoz viszonyítva. A város és a falu között alig van kulturkapcsolat. Jövőnknek pedig egyik legnagyobb kérdése, hogyan tud­juk a magyar vidéket élettel, pezsgéssel, mű­veltséggel, igazsággal megtölteni. Különösen ott jelentős ez, ahol a magyarságnak nincs erős népi háttere. Miből merít itt ma tudást, önérzetet a hétköznapok magyar közembere? Életünk reális alapjait és feladatait keresve, rájövünk, hogy régen felismert igazságaink­nak a nagy magyar életben való értékesítése a kötelesség. Nacionalizmusunk éppen olyan kevéssé lehet romantikus, vagy illuzionista, mint ahogy a kisebbségi életben sem lehetett az s életünk döntő kérdéseit ugyanolyan ke­véssé oldhatják meg a hangzatos jelszavak, mint ahogy a múltban sem oldották meg. A maliban a védekezés volt a feladat Ma aj, gazdag életre akarjuk ébreszteni Magyarország 1 got Az a népi politika — gazdasági şzerve- i zettség, tervszerű népnevelés, okos egészség- I védelem, szociális magatartás —, amely ar. *’:"!só kisebbségi években egyre hangsúlyosabb lett, ma is éppen olyan követelmény, mint éle- j tünk eme lezárt korszakában volt s progra- I műnk a jelszavak és szenvedélyek helyett ma i is, mint a múltban, a „nemzeti erény poiitiká- I ja". Ma is a saját munkánk, eredményeink biz­tosíthatnak itt számunkra jövőt ma is a meg­levő magyar értékeket kell életünkben a leg­teljesebb mértékben hatóerőkké fennünk. A m> dennapcs életben, ezernyi apróságban, a magyar életnek kezünk ügyébe eső dolgaiban kell változtatnunk mindazon, ami hibás, rossz, magyarságellenes ebben az életben. Nemzeti egyéniségünk tudatos kifejtésére van szükség s ebben a munkában figyelmünk ismét a társa­dalom felé fordul, úgy, ahogy fordult a múlt­ban is, mert öntudatos, a maga feladatait tisz • tán látó és jól szervezett társadalom nélkül a*, erdélyi kérdés nem oldható meg. Mozgósíta­nunk kell tehát minden bennünk levő erőt ér- képességet az uj országépitéshez, minden nem­zeti erényünket és tehetségünket, megjobbitott magyarságunkat, küldetésünkbe *>6ta£t hitűi két, jövőnkért érzett felelősségünket bele kelt építenünk életünkbe és a munkába, amelyet itt végzünk. Nyugatról félkÖTCElakban Sztálingrádot bekerítették a németek Madagaszkár fővárosa felé nyomulnak az angol csapatok VICHY, szeptember 12. (MTI.) A Német Távirati Iroda közli: Az an­gol csapatok pénteken megszállták Nc&sibe és Morondava madagaszkári kikötőket. Szeptember IB-én jelentették Madagaszkárról, hogy az angol csapatok elérték Kamore kikötőt és hogy az első éjszakai órákban Moe- vatanana közelében álltak. A legújabb, Madagaszkár szigetéről érkezett hirek szerint, a partra- szállt brit haderők jelenleg a sziget ffívárcsa felé nyomulnak előre. A partraszállt brit csapatok a szigeten állomásozó francia védőkkel szem­ben fölényben vannak. A briteket két hadosztályra becsülik, míg a szi­geten. lévő francia csapatok létszáma csupán 15Ö0 fő, ezeknek is legna­gyobb része benszüíött. Illetékes német helyről közölték, hogy Majunga klikötőVáros, amely ellen az újabb angol támadás fő lökése irányul Madagaszkáron, elesett. A Svenska Dagbladet! londoni levelezője a madagaszkári angol had­műveletekkel kapcsolatban közli, a mostani támadást minden valószínű­ség szerint Churchillnek és Smuts tábornoknak Kairóban történt megbe­szélése után határozták el. PARIS, szeptember 12■ (MTI.) A Né­met Távirati Iroda jelenti: A francia nép­párt és több más politikai csoport csü­törtökön este Rouenben gyűlést rendezett, amelyen tiltakoztak az angolszász bombá­zás ellen. Határozatot fogadtak el, amely követei, hogy a megszállt területen élő brit állampolgárokat tartóztassák le, va­gyonát a bombázás kárvallottjai javára foglalják le és az angolokat — elsősorban Francia-Nyugatafrikában — túszként ve" gyek őrizetbe. Retain államfő e’nöklete alatt pénteken délelőtt minisztertanács volt. A kormány- élnök áttekintést nyújtott a politikai hely­zetről. Brevie gyarmatügyi államtitkár, fő­biztos a minisztertanácson ismertette a Madagaszkár elleni angol támadás lefo­lyását. A minisztertanács ezután megvizs­gálta az előállt helyzetet. Lava! meg tarló intézkedéseket helyezett kilátásba VICHY, szeptember 12. (MTI.—DNB.) Lávái pénteken délután fogadta a hazait és külföldi sajtó képviselőit, hoigy a Madagaszkár elleni újabb angol támadással kapcsolatban állást foglaljon. Mindenek előtt felolvasta az angol közleménynek a Madagaszkár elleni hadmű­veletek ujrafelvételéről és az Egyesült Álla­mok kormányának hivatalos közlését, amely­ben Washington helyesli és erkölcsileg támo­gatja az angolok eljárását. Válaszul erre a francia kormányfő n sajtó képviselőivel ismer­hette Madagaszkár főkormányzójának egyik; táviratát, amelyben a főkormányzó kijelenti, hogy Anglia eljárását semmi sem igazolja. A f»kormányzó visszautasítja er angol és amerikai állításokat és megállanltja, hogy el lex-í pcs tengeralattjárók soha sem kaplak segítséget madagaszkári kikötőkben. Fegy­verszüneti bizottság jelenlétéről. vagy más- fc.jta külföldi ellenőrzésről egy ál íróéban szó sem lehet. Japán repülőgépek vagy tenger­alattjárók soha sem Jelentek meg Madagasz­kárnál. Arra a kérdésre válaszolva, vájjon Franciaor­szág nem szándékozik e különleges intézkedé­seket tenni, Laval azt felelte, hogy pillanatnyi­lag nem. Arra a kérdésre, vájjon Franciaország szándékozik-e lépéseket tenni, Laval igéiméi felelt. Végül kijelentette, hogy az előzőleg felolvasott két közleményben Washington és London Is Ígéretet tesz, hogy F—uciaország később visszakapja Madagasz­kárt Sajnos — mondotta Laval — London és Wa­shington elfelejtette megjelölni a visszaadás időpontját. SZTÁLINGiRÁÍT KÖRÜL BE­ZÁRULT AZ QSTROMGYÜRÜ BERLIN, szeplember 12. (MTI—DNB.) A sztálingrádi térségben német és román csapatok egyre mélyebben előredolgozzák magukat a város védelmi rendszerébe. A bolsevisták kíméletlen, ellentámadásaikká“ különösen északra és délre a Volga felé előretört támadó ékek ellen ismételten megkísérlik elérni a német nyomás eny­hülését. Minden kísérletük, hogy az arc- vonalat északról, vagy délről felgöngyö­lítsék, nagy veszteségeik mellett meghiú­sul1, a frontálisan támadó német roham- csapatoknak pedig sikerült áttörni továb­bi erődítési müveket. A Sztálingrádért folyó harc a szó igaz» értelmében ercdkarc. Minden páncélos betonerődöt, minden kísérődét tüzérsé­gi és repülőelöhészités után lángszórók­kal és kézigránátokkal keli ki füstölni, , A hátráló ellenség ismét és ismét meg­veti lábát az előre elkészített ellenállási fészkekben, az aknamezők és az ott szét­szórt támaszpontok között, amelyek a gyalogság és az utászok számára csak lé­pésenként való előrehaladást tesznek le­hetővé. Úgy látszik, mintha a bolsevisták & nagy tér és anyagveszteségek nyomása alatt az arcvonal többi szakaszán táma­dásaik erejéből vesztettek volna és a súly­pontot Sztálingrád védelmére helyezték át. Sztálingrád helyzetét illetőleg legjel­lemzőbb, hogy már a német kötelékek a várostól délre is elérték a Volgát, Félköralakban ilyen­formán bezárult a gyűrű Sztálingrád város körül. Még kemény harcok lesznek, de az elíen- ségnek kifogyott a levegője a lélegzéshez és elfogyott a tér a mozdulatokhoz és a kifejlődéshez. KEDVEZŐ BULGÁRIA NEMZET­KÖZI HELYZETE SZÓFIA, szeptember 12. (MTI.) Az OFI jelenti: A parlamenti többség tagjai Bogdán Filov miniszterelnök és külügy­miniszter elnöklésével értekezletre tiltok egybe- A miniszterelnök beszámol az or­szág kiil- és belpolitikai helyzetéről. Ki­jelentette, hogy Bulgária nemzetközi hely zete igen kedvező és hangoztatta, hogy kormány kebelében teljes az egyetértés. Széchenyi útién Irta; VITA SÁ&mOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents