Ellenzék, 1942. szeptember (63. évfolyam, 197-221. szám)
1942-09-12 / 206. szám
2 19 4 2 ü7. opteniber 12. fiLL E MZtK raMWUMa rmaum. ma?iatiwar>y*i ubm w-a: .iBginMttA^yJlWBaeih Szabó Endre riportja: Ezeréves kolozsvári magyar sirleletek nyomában Honfoglaláskorabeli magyar sírokat tártak fel a Zápolya-utcában — Az ! Erdélyi Tudományos Intézet ásatása felbecsülhetetlen értékű eredményekre vezetett Kolozsvár, szeptember lói. (Az Ellenzék munkatársától.) A varos bér- házainak rengetege felett siklik a szem tova. Rohanások piszka és pora sűrűvé teszi a levegőt. Az őszi napsugár megtörik rajtuk s tej fehérré festik a tért. A mából múltba száll az emlékezet. A képzelet esodagépén őseink nyomába rugtatunk. A láthatáron nyoma sincs bét házaknak, gazdasági kultúrának, gépi civilizációnak, irdatlan erdők közt kanyarog a Szamos és partjai mentén honfoglaló őseink itatják megfáradt lovaikat. Vándorlásuk azonban nem ismer pihenést. Üzi-kergeti szenvedélyük. Uj hazát, uj otthont keresni. Ki a végtelen tisza-dunaközti sikra, fel az embememjárta erdélyi havasok csúcsaira. Akadályt nem ismer o harcos nemzedék. Szivében bátorság, kezében kard és a köztudatban engedelmesség a Vezér iránt, ki hont foglal es tűzhelyet rak évezredekre vérei számára. A kép élettel teljes. Megmozdul és csodákról regél, amint e folyami te- rasszról végigsuhan a tekintet a szőke Szamos mentén. A csendét mi sem zavarja. Kemény izomzatú munkás magyarok mellett ott fekszik a mindennapi kenyér: ásó^ csákány, kapa. Déli pihenő van. A kivájt árok mentén, illetve mélyében azonban serény munka folyik. A fiatal magyar tudós nemzedék felkészültségének és szorgalmának legékesebb példája. Hosszú és megfeszített kutatás után feltártak ismét egy honfoglalás korabeli magyar sirt. Kései magyarok jelentkeztek őseik hamvainál. Megzavarták az évezredes nyugalmat, hogy az eljövendők számára tisztán álljon nemzetünk írott és Íratlan története — például és okulásul. Ő&magyar temetkezési hely A Pata- és a Zápolya-utca közti hely, a pompás kilátással megáldott rész, az ősök első települése volt s nyugodalmul szolgált a nehéz földi éíet után. Hogyan került felszínre ősmagyarjaink temetkezési helye? Adjuk át a szót Kovács István egyetemi m. tanár, múzeumi igazgatónak, a kiváló őstörténeti kutatónak, akinek munkássága felbecsülhetetlen értékekkel gazdagította tudományos életünket. — Samonfi Ákos kolozsvári polgár építkezett még 1911-ben, valamivel keletre innen — kezdte nyilatkozatát Kovács István tanár — és gazdag kavicsos rétegre bukkant. Kavicsbányát nyitott a jó jövedelem reményében. A kiaknázott réteg szintje egyre mólyedt s egy szép napon a munkások porladozó csontokra leltek. Julius volt s tűzött a nap, mint .most. — Kiszállásunkkor azonnal megállapítottam, hogy honfoglaló őseink temetkezési helyére kukkantott a véletlen. Ez alkalommal megmentettük, ami menthető volt, de még ez évben 8 honfoglalásbeli lovas sirt tártunk fel. Ezek közül egy szórványos lelet, kettő lovas és egy szah- lyatöredékes sir volt. A női sirok közül különösen egv volt gazdag. Ebben arany és ezüst függőket leltünk, A Darmoi hashajtó! utána zák. Ügyeljen, mert mind« tablettán r „DARM 01 szónak ésT alakú beyágá nak kell lenni. Kimondott; ersóaU csomagban kérj gyönyörű példáját, az akkori ötvös- j művészetnek. De valamennyi feltárt j sírból előkerültek azok a keskeny ezüst fémszalagok, amelyek a föl - hasított, ruha összefogására és díszítésére szolgáltak* Nézze ezt a kis pityke gombot. Itt. találták. Ezüst. Motívuma oroszországi népfajok díszít őseire utal. Kezemben tartom a kis diarab ezüstöt. A kard szövet foszlányát, ezeréves vas darabját. Szólni alig tudok. Mekkora mult egy darabka fémben... Mit bizonyítanak a leletek? — A leletek a magyarság településének kontinuitását bizonyítják. Es ami különösen érdekes: ezek nem a Marosvölgyre néző területeken talált leletekkel mutatnak rokonságot, liánéin a Tiszavidék és főleg a tokaji J leletekkel. De inig az itteni leletek a j Pori'tus vidék ötvösművészetére utal- ! nak és kétségtelenül megállapíthatóan még használati tárgyakként kelültek a kolozsvári sírokba, — a tokajiak inkább relikviákként szerepeltek. Tellett jóval későbbiek. E sírok keletkezését 950 körülire teszem. Eddig ugyan még nem találtunk pénzérméket, de fel kell bukkanjanak Eszak-Olaszország akkori érméi, melyek a kalandozások ékes bizonyítékai. Több mint ezeréves magyar földön állunk. Vérük itt omlott, testük itt porlad. Az első magyarok köré gyűlt a többi, az elsők sírja mellé sokaké. Itt éltek, itt haltak. Ki meri tagadni, hogy ez nem magyar föld... Újabb leletek bizonyítják az ezeréves magyar Erdélyt Amíg a mult dolgaira figyelünk, a kutatások mostani vezetője, László Gyula egyetemi m. tanár, az Erdélyi Tudományos Intézet fiatal tudósa, akinek kievi kutatásairól elsőnek számoltunk be az Ellenzék hasábjain, gondosan, centiröl-centire tárja fel az értékes leletet. Érdekes nyilatkozata a jelenre ébreszt. A kiszáradt agyagos talajban porladó szablya, kengyel, nyeregteger és csontok mellett patinás bronz üti fel fejét. Hogy mi lehel, aligha tudni még. Titkát ezer év köde rejti előlünk ... — Kolozsvár területi fontosságát változatlan adottságok adják meg: az ősi kereskedelemnek délről-kelet- re, a Meszes-kapu felé vivő utak — kezdte nyilatkozatát a kiváló tudós. — Ismerve azt a nagyszabású kereskedelmi szervezetet, amiben a honfoglaló magyarság élt, kétségtelen az, hogy nemcsak központi helyiségeket szállt meg, hanem szokása szerint az ide vezető utakat is biztosította. Ebben az összefüggésben csatlakozik a Zápolya-utcai temetőből eredő lelet ahhoz, amelyet Háromszék vármegyében, az Ojtozi-szoros felé vezető utón Eresztő vényben találtak. Ebből következik, hogy Erdélynek a magyarok által való megszállása, legalább is ami a terület lüktető ereit, a kereskedelmi utakat illeti, már a honfoglalást követő első évtizedekben meg kellett történnie. E sirok ékes cáfolatai Anonimus állításainak, aki a terület megszállását Szent László korára teszi. — Talán még nagyobb jelentőséget tulajdonítunk e feltárásoknak, ha azt mondom, hogy már a honfoglalás korában eldőlt és kirajzolódott a történeti Erdély határvonala. Ezt több, mint ezeréves ásatási leletek tanúsítják. — A másik fontos útvonal mentén, a Maros völgyében, ugyancsak egymást követik a honfoglaló és árpádból i temetők. — Egylól-egyig bizonyítékai a magyar Erdélynek... A kutatások, amelyeket még Kovács István kezdett meg 1911-ben, félbeszakadtak az első világháború fegyverzajában. Pihent kapa és ásó í a román megszállás két évtizede alatt is. Ki áldozott volna erre a célra? Aki áldozott volna, az szegény volt s napi kenyerére is alig jutott. Az állam? Aligha állt érdekében ... Kutatások az Erdélyi Tudományos Intézet költségén — Ma az Erdélyi Tudományos Intézet költségén vezetem a feltárásokat — folytatja László Gyula — s munkámnak ez az öröme. A tavaly és az idén is, egy-egy lovas sirt sikerült feltárnom. Nem feledkezhetem. ■meg e helyen nagynevű elődöm, Kovács István említéséről, akinek munkáját én csak foytrtom, de akinek nevéhez e terület felfedezése fűződik. A fiatal tudós zászlóhajtása ez a tisztes kor és érdem előtt. Kövessük László Gyula példáját. Érdemes... A sir félig feltártan áll előttünk. Emberfej mellett hatalmas lófő por- ladozik. A test mellett rozsdaette szablya, mellette nyereg és kengyel. Különös érzés fog el szemtől-szem- be ál larii az ezeréves múlttal... Milyen volt az ősi magyar temetkezési mód? — Ez a temetkezési mód a magyar honfoglalás, a X. századnak jellegzetes lovassági temetkezése és a közhittől eltérői eg nem a teljes lóval való temetkezést mutatja. Már akkor is, ősi szokás szerint, csak a ló ! fejét és lábait temették el. A tüzete- I se.bb kutatás azonban megállapította, hogy a ló fejét és csontjait rendszerint oly módon temették el, mintha az gazdáját teljes egészében követné. — Hogyan? — A lovat a gazda halála után levágták és úgy nyúzták meg, hogy feje és lábcsontjai bőrében maradtak. Az a tény, hogy a ló dereka táján minden esetben ott találjuk a kengyelt, hevedereket és egyéb szerszámokat, arra enged következtetni, hogy a ló bőrét ki is tömték, gondosan vigyázva arra, nehogy munka közben csonttörés álljon elő s csak azután helyezték — embert és állatot — örök nyugalomra. Ez a temetkezési mód ma is él az Altáj-hegység vidékein és az altáji népek samanisz- tikus vallási szertartásaikon éppen igy nyúzzák meg az elhaltak lovait. Itt kötező még a ló szivének a bőrben való elhelyezése is. így lehetett ez honfoglaló őseinknél is, melyet tárgyilag bizonyítani természetesen nem lehet, hisz a szív finom izom- zata nem birhatja ki évezrediek természeti megpróbáltatásait. Rokonságunkat napkelet népeivel mi sem bizonyíthatja jobban. a—mmm i i— ii— Tükörkép... A figyelme« nézőnek ín feJUinhet, hogy a sírban minden fordítva von Kard, nyereg, kengyel a holttest bai ján őrizte gazdáját. A lovat és a fegyverzetet az el hunyt mellé temették — világosit fel László Gyula —, írnert őseink a túl világi életet úgy képzelték el, mint a földi élet folytatását, tehát, eszközeire itt is szüksége volt. Erre utalnak a feltárt sirok. Mivelhogy az eszkö zok az elhunytnak ellentétes oldalán találhatók—mint az életében hordta -, elképzelésük tisztán áll előttünk: a tulvilági élet tükörképe földi életüknek. Ez a hit ina is megvan a középázsiai népeknél, melyet meg is magyaráznak: a túlvilágon a bai jebbkézzé, a jobb balkézzé változik. Milyen távolabbi megállapításokra vezetnek a honfoglalónkon sírok feltárása? — A régészet igen érdekes és értékes anyagot tár fel a szellcmtörténű és politika számára azokból az időkből, amelyekből iráso-s történelmi dokumentumok nincsenek. — Eddig például az volt az általános felfogás, hogy a honfoglalás szellemi és anyagi kultúrája a kereszténység felvételevei megszűnt. De a régészeti leletek néprajzi módszerrel való megszólallatása (módot adott arra, hogy napjainkig követhessük — szerencsés esetekben — a honfoglalás élő hagyatékát. Érdekes tudni azt, hogy a honfoglalás kultúrája sajátos keleti és európai (déloroszországi) ötvözetű volt s egyre gyarapodnak a leletek arra nézve is, hogy erős szálak fűzték az ősmagyar kultúrát a hun műveltséghez s arai különösen figyelemreméltó, az avarok átugrásával. — A hun legenda kezd valósággá válni... Az Erdélyi Tudományos Intézet működése — Mi az Erdélyi Tudományos Intézet régészeti osztályának, végső feladata? — A Tudományos Intézetnek kétirányú működése van. Egyrészt, hogy a már feltárt anyagot reper- toire-szerüen kötetekben közreadja. Az első mű, Roska Mártonnak kiváló munkája, a közeljövőben meg 1» jelenik, de munkában vannak a dál, római és népváVidorláskori feltárások végleges rendezése is. A másik • irányú működése újabb leletek feltá rásában nyilvánul meg. Ennek egyik láncszeme a Zápolya-utcai ásatás is. Megilletőd.Ve nézzük az egyre inkább kibontakozó ezeréves sírhelyet. Harci eszközei közt nyugodt eddig a 35—40 éves honfoglaló magyar. Hantja felett évszázadok viharja dübörgőit át, mig kutató kezek simoga- tása — késő ősök tudásszomja — sírjáig hatolt. E hős magyar ma is nemzete szolgálatában áll: mindennél és mindenkinél ékesebben bizonyítja Erdély magyar voltát. Egyik pörgekalapu bajszos magyar munkás dörmögi mellettem: — Szép ez kérem, nagy dolog. Ez az ezer év ... És mennyire igaza van. Megjelent az 1942—43. iskolaévre: íanifúi zsciiiffiff Főbb részek a tartalomból. Órarend. Iskolai szünnapok. Naptári rész. Határidőnapló. Tanítói fizetés-kimutatás. Lakáspénz kimutatás. Illetményeket terhelő levonások. Fizetési jegyzék. Korpót'ék. Hadipótlék. Fizetési előlegek. Tisztviselői kölcsön. Igazgatói pótdij. OTBA ügyek. Illetmények utaványozása. Tanítók szabadsága. Költségvetés. Különböző iskolai ügykezelési módszerek. A nyolcosztályos népiskolákról szóló rendelet. Fontosabb illetékek. Postai díjszabás. Napló. A 160 oldalas tartalmas könyvecske ára tartós vászonkötésben 1.50 pengő. Kapható az „ELLENZÉK" KÖNYVESBOLTBAN Kolozsvár, Mátyás király-tér 9. Vidékre 1.60 pengő beküldése ellenében azonnal postázzuk.
