Ellenzék, 1942. szeptember (63. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-18 / 211. szám

— 2 ELLENZIK' mmnammamu fÄATATEHEKET LÁTOGATNAK A FINNORSZÁGBAN IDoZÓ MA­GTAR NÓI KÜLDÖTTSÉG TAGJAI HELSINKI, szeptember 18- (MTI.) A finn távirati iroda jelenti: A mugyar női küldöttség szerdán meglátogatta a karjakü földszorixron fekvő Suomma hires csata teret. A vezérkar vendégei voltak. A pa­rancsnokok üdvözölték a magyar vende­geket és hangoztatták a két nép vérro- koirságát. Amikor a magyar nők átlepték a finn*orosz határt, a finn haderő tábor­noka és Lotta-alakulat fogadta őket. Va­lamennyi épületen magyar és finn zászlók íengtek és az egyik kotta magyar nyelven köszöntötte a vendégeket. A küldöttség ezután a tábornok vezetésével a kilátó­helyről megtekintette a szentpétervári templomokat és épületeket, majd meg­szemlélte a csatatéren lévő Lotta-alaku'a- Jok kantinjait. A magyar vendégek a késő esti órákban visszautaztak Viipuriba. Visszaállít5^ ÉrscmMnea Kazlr.cz/ Fsrenc szobrát NAGYVÁRAD, szeptember 18. Tudó­sítónk jelenti: Mint ismeretes, a biharme- cyei Érsemlyén községben állott a román uralomig a község fiának, Kazinczy Fe­rencnek a szobra. A szobrot, amelyet an­nakidején a szintén érsemlyéni sziretésii Fráter Lóránd emeltetett, a román ura­lom alatt eltávolították helyéről és részeit Zilahra szállították. • Szatmári Káro'y érsemlyéni református lelkész még az elmúlt évben mozgalmat indított a szobor visszaállítása érdekében. A nagyváradi Szigligeti Társaság szintén belekapcsolódott a mozgalomba. amely­nek most már remélhetőleg rövidesen si­kere is lesz. A szobor helyreállítása érde­kében bizottság alakult, ame'ynek élén Szalmáéi Károly református lelkész; Gom- pé János érsemlyéni rom- kát, plébános és Szunyogh Rudolf földbirtokos, vala­mint a község elöljárósága áll. Tagjai Horváth ^ iktor református lelkész pa­rancsnok vezetésével az érsemlyéni Ka- zdnczy-cso.rkészek. A szobor helyreállítás ához szükséges kőanyagot már biztosították, amennyiben a kisse,besi kőbánya tulajdonosa felaján­lotta, hogy ingyen rende'kezésre bocsátja. Amennyiben nem jön közbe elháríthatat­lan akadály. a szobor uibó'i felállítása már október folyamán megtörténhetik. A NcwprK Clierembsn I • MÄGYARI iliâ ü budapesti uunapalofa liárnofes priiuasa ö fa Hu lenchoröval msauen este fUJj^jJYERSENYEZ Halálra sújtott a villanyáram ecjy többgyermekes siapssámost KOLOZSVÁR, szeptember 18. (Az El­lenzék munkatársától.) Megrendítő sze­rencsétlenség történt csütörtökön de’ula.i 3 óra körül a Csányi Lászlé) téré í. A sze­rencsétlenség áldozata Túrós János, szász - leneşi illetőségű, 30 éves napszámos, aki a Csányi László-téren lévő transzformátor aknájában dolgozott egy másik munkás- társával együtt. Társa közben néhány perire kijött az aknából és azalatt •űr­ién: meg a szerencsétlenség- Túrós János munka közben valahogyan hozzáérhetett valamelyik dróthoz, vagy pedig a kapcsoló nem volt eléggé elszigetelve, úgyhogy a magasfeszültségű villanyáram a szeren­csétlen munkást halálra sújtotta. Társa azonnal segítségére sietett, kihívta a hely­színre a mentőket is. akik megpróbálkoz­tak mesterséges légzéssel segíteni, de min­den fáradozás hiábavaló volt­A munkústragédiúl jelentették a rend­őrségnek is, amely megindította az ügy­ben a vizsgálatot annak megállapítása vé­gett, hogv a halálos szerencsétlenségért kit terhel a felelősség. Az áldozat mun­kástársát is kihallgatták az ügyben, de ő, mivel a szerencsétlenség pillanatában nem tartózkodott az aknában, arra vonatkozó- lag, hogyan történt a szerencsétlenség, nem tudott lényeges vallomást tenni. A rendőrhatóság egyébként ma délelőtt tart helyszíni szemlét a halálos szerencsétlen­ség színhelyén. Az áldozat holttestét be­szállították a bonctani intézetbe s a tragi kus esetről értesítették Szászfenesen lakó családját is. Túrós János ugyanis több- gyermekes családapa volt. Törvényszéki karcolatok TÉLI KALAND Uj htsdihUünieíés A Budapesti Közlöny legközelebb meg­jelenő száma közli a magyar tiszti arany vitézség! érem alapszabályait. A Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet Magyaror­szág Főméltóságu Kormányzója haduri jógánál fogva a m. kir. honvédvezérkar főnökének előterjesztésére az ellenség el­len végrehajtott és beigazoltan férfias ön- feláldozás és a személyes bátorság igen magas fokáról tanúskodó fegyvertények, vagy cselekmények elismeréséül a m. kir. honvédség és csendőrség tisztjei számán adományozza. Az érem a Magyar Arany Aitézscgi Éremmel azonos kivitelben ké­szül és azt a báromszögalakban összehaj­tott hadiszalagon a bal mellen viselik. A Magyar Vitézségi Érem — tisztes: számá­ra— hadiszalagját a magyar Szent Korona aranyból készült és babérágakkal, vala­mint kardokkal övezett kicsinyített mása disziti. A kitüntetés ismételi adományo­zását az éremszalagra illesztett egyegy 3 mm széles aranyozott páni jelzi. A kitün­tetéssel kiváltság nem jár. Adományozása díjmentesen történik és az a tulajdonos elhalálozása esetén az örökösök birtoká­ban marad. A kitüntetés magánalkalmak­kor kisebbített alakban is viselhető. ■911 szshvéBirdOzefeft Selles taksára az „Eli v®zékst könyvesboltban Kolozsvár, Mátyás király-tér 9. — Szilágyi Mihály, Bloza László — ol­vassa az elnök az ügyiratról a neveket­Az ajtó sarkából két mezítlábas, ron- gyosruliáju legényke keemereg elő. Alig húszévesek- Hosszú gyalogút lehet mögöt­tük. mert alig vonszolják magukat. Amint mondják, több, mint kétszáz kilométert tettek meg, hogy a bíróság előtt számot adjanak 'tettükről. Alkalmi munkások, mindketten a szatmánnegyei Józssfházára valók és tiltott határátlépés vétsége mi­att kell felelniük a bíróság előtt, görög­katolikus vallásnak s ámbár a második, szemmel láthatólag, a vályogvetők nem­zetségéhez tartozik, egyikük sem tud egy szót sem más nyelven, csak magyarul. Meglehetős egyöntetűen adják elő hossza­dalmas históriájukat, csak a kisebb rész­letkérdéseknél keverednek ellentmondá­sokba. amelyek — a bíróság legnagyobb bosszúságára — újból és újból felbontják a már-már tisztázottnak látszó „tényál­lást“. — Hát úgy volt az, kéremszépen — kezdi jó folyamatos, szapora beszéddel a történelmi nevet viselő —, hogy még ja­nuár elején megegyeztünk' Nagybányán egy céggel és beszegődtünk vagy harmin­cán kőfejtő munkásnak. — Miféle cég volt az? — érdeklődik az elnök. — Zsidó cég — válaszolják készsége­sen mindketten —, de már nem tudjuk, mi volt a cég neve. — Rendben van. aztán hogy történt to­vább? — Ezek aztán elvittek bennünket Oláh- szentgyörgyre, egy kőbányába. Elég szép bért igéitek: három pengő készpénzt köbméíerenkint, aztán hétenkint egy ki­ló málélisztet. egy kiló szalonnát, egy kiló túrót, hat kiló kenveret. Mikor fizetésre került a sor, még felét sem adták meg annak, amit ígértek. Vagy bárom hétig dolgoztunk, majd elhatároztuk, hogy ha­zatérünk. — Vonatra volt-e pénzük?-— Nem volt kérem nekünk egy árva krajcárunk sem, mert ami készpénzt kap­tunk. elköltöttük élelemre- Egyik társunk e'adta a pokrócát, csak annak az ára volt nálunk. Csak ucy, gyalogszerrel indultunk el s mikor a falu határába értünk, már erősen hideg volt. Harmadik társunk, aki , a pokrócot eladta, behívott egy utszéli korcsmába melegedni. — Persze, aztán alaposan feilt ák’ ma­gukat ... I —- Nem kérem, mert előbb csak egy féldeci pálinkát ittunk és már nem is akartunk többet fogyasztani, de a tár­sunk erőltetett. Igv aztán több, mint egy liter pálinka fogyott el. — Attól ugyan alaposan elázhattak mindhárman. — E! Is, kéremszépen. Bizonyisten, alig láttunk már a részegségtől, amikor elindultunk. — Rendben van, de most arra felelje­nek, hogy kerültek át a határon? — Hit mikor a korcsmából elindul­tunk, egyszer csak olyan helyre értünk, ahol az ut kétfelé ágazott. Tanakodtunk, hogy merre menjünk. Mi azt mondtuk, hogy jobbra, a harmadik azt mondta, hogy ő jobban ismeri a vidéket és a má­sik irányt ajánlotta. Megindultunk hát balfeié. Addig mentünk, amíg beestele­dett és meg is virradt. — Éppen mint a mesében... — Lehat, kéremszépen, mert egyszer csak katonák vettek körük akik románul beszéltek. Azt hittük, tréfálnak 8 még mondtuk is. hogv beszéljenek magyarul. — Mit válaszoltak? — Nem szóltak semmit, csak pofon- vertek. — Mmd a hármukat? — Nem. csak kettőnket, mert ä tár­sunk tudott románul, őt mindjárt elen­gedték. — Azután mi történt tovább? — Ezek a katonák elvittek az őrszo­bába és megint megvertek. — Várjunk csak — szólj az elnök —, az iratokból az tűnik ki, hogy maguk Ko- lozsnál mentek át a határon, hát hogy ke­rültek ide? — Nem voltunk mi itt kérem. soha. Oláhszentgyörgyről indultunk el és Kosna mellett mentünk át a határon. — Az már más, ez már hihetőbb. Na és azután mi történt tovább? — Hát. mikor a határőrök elvittek, az őrsön vallatni kezdtek. Nem feleltünk, mert nem is volt mit, hát megvertek. Az­után bezártak egy pincébe és ott tartot­tak három hétig. •— Pincébe? — Lehet, hogy börtön volt, mi pincé­nek néztük. — És mit csináltak három hétig? — Mi semmit, ők némelykor felvittek, vallattak, megvertek, aztán visszavittek. Három hét múlva aztán elengedtek. — Csak úgy elengedték? — latén, azt mondták, menjünk, ahová akarunk. — Különös. Aztán hogy kerültek ha­za? — Elindultunk. Két hétig mind men­tünk a hegyek aljában, a falukat minden­ütt elkerültük, mert féltünk, hogy ismét letartóztatnak. — Miért nem jöttek át ă hegyeken? — Ott meg a farkasoktól féltünk. In­kább csak a völgyeken keresztül igyekez­tünk. — És mit eltek ezalatt? i—• Semmit... ; 1142 niptsmkír 1 8. — Semmit? Az lehetetlen! — Nem semmit — javít a mimic —% kéregettünk a falusiaktól — Az előbb azt mondták, hogy a falu kai elkerülték! Hát volt wgy i“ bogy bementül!! valahova. Szóval ez homályos körülmény. To­vább, hogy volt? Addig jöttünk aztán, amrg Maro.» vásárhelyre értünk... Csak úgy mindjárt Marosvásárhely­re? Messze van ám ez a határtól!-— Nem oda, te — eug oda a másik Brassóba értünk. Ez meg rnár miféle beszéd? Egyszer Marosvásárhely, egyszer Brassó? Nagy falu legalább ez a Brassó? — Elég nagy. — Szóval most sem mondanak igazai. Mondják meg már végre, hogy hu! jöt­tek át. — Igenis, kérem, mindent elmondok -- 1 nzgólkodik az első —, az úgy vo>t, ki rém, hogy mikor u határ-vadászok elfog­tak, elvittek Nyárádtőre. — Most meg már egyenesen a Kükiil- lő partjára? Ez még zavarosabb beszéd- mini az előbbi. — Bizonyisten, bizony-úristen — er ősi t- getik mind a ketten . . . A LÍróság tagjai tanácstalanul néznek, össze, az ügy-ész a fejét csóválja. Az el­nök még megpróbálkozik egy kérdéssel: Szóval állapodjunk meg abban, hogy végül is Marosvásárhelyre kerültek. Olt mit csináltak? — Jelentkeztünk a községi bírónál .. . : Mély csend következik. Másodpercekig senki sem szól, aztán megszólal a barnábbik képű: •— A társam rosszul emlékszik. Ez már Brassóban történt... Tjjabb csend, a bíróság tagjai dermed- ten néznek egymásra, aztán az elnök ösz- ezesug a birákka], majd két perccel ké­sőbb Ítéletet hirdet: — Tekintettel arra, hogy a vádlottak vallomásából a tényállást tisztázni lehe­tetlen, a törvényszék bizonyítékok hiá­nyában mindkét vádlottat felmenti. Men­jenek haza és máskor ne keveredjenek ilyesmibe. — Igenis kérem — koccantják össze mezítlábas bokájukat —, szebb jövőt! — köszönnek levente módra és vígan kocog­nak kifelé .. . (n. h.) Walter Emil a külügyi sajtóosztály vezetőjének Helyettese Walter Emil követség» tanácsos, a kül­ügyminisztérium sajtóosztályának nj he­lyettes vezetője, 1901-ben született Buda­pesten. Édesatyja is magyar külügyi szol­gálatban állt. A budapesti egyetem állam­tudományi fakultását végezte. 1922-ben lénett a magyar külügyminisztérium szol­gálatába. Több mint tiz évig teljesített szolgálatot külföldi követségeinken. Hel­sinkiben hosszabb ideig működött, mint állandó ügy-vivő, majd Rómába nevezték ki, mint első követségi titkárt és végül rö­vid központi szolgálat ntán a pozsonvi magvar követséghez nyert beosztási, mint követségi tanácsos. Zilahi Sebess Jenő távozása után, akit a külügyminisztérium kulturális és pro­pagau da osztályának vezetőjévé neveztek ki, Walter Emil követségi tanácsos kerü't a külügyminisztérium sajtóosztálya veze­tője helyettesének székébe. A magva» sajtó messzemenő várakozással tekint Walter Emi! követségi tanácsos működébe elé- * i GAZDANAP NAGYSZALONTÁN Nagyszalontáról jelenti tudósilónk: A Me­zőgazdasági Művelődési Társaság október i én Nagyszalontán gazdanapot tart, ame­lyen Bárányos Károly földművelésügyi á iamtitkár is résztvesz. Diáknaptár Fontosabb részek a tartalmából: Órarend. Ta­náraim névsora. Naptári rész. írásbeli dolgo­zatok naptára. Házi dolgozatok cime. Házi ol­vasmányok határideje. Értékes számadatok a világ minden részéből. Magyar vonatkozású érdekességek. Osztályozási napló, stb., stb. Ara 50 fillér az „ELLENZÉK'* KÖNYVESBOLTBAN Kolozsvár, Mátyás király-tér 9. Vidékre 60 fil­lér beküldése ellenében azonnal postázzuk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents