Ellenzék, 1942. augusztus (63. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-08 / 179. szám

I f««9 — 2 Ct.I,£NZe* tmuuamMMctmxax AMI I HÁBORÚ SZiNFÜlli MÖGÖTT TÖRTÉNIK Mos- iua; annyi ideje tort a háború, hogy ■t'in : .'gtolIa lu egész. érdeklődésünket;^ miül óbb gondolat lordul a távolabbi jövő fel., amelyben újra béke honol majd a világon Milyen lesz akkor az élet? Ez a kérdés persze újra visszavezet a háborúhoz, mert hiszen az államok épen áruit szálltak hadba, hogy arná dönthessenek, müven legyen a bukó. Mégis, a kérdés tágabb, mint az, hogy kié lesz a légy veres győzelem. Magában foglal c° v má­sik kérdést: azt, hogy rai történik időközben. Ide hát mi történnék? Nem titok: a háború táplálását szolgálja szinte az egész világnak minden erőfeszítése. így volt ez már a múlt háborúban, s most nug inkább igv van: ezért beszélnek ma totális háborúról. Már a mult háború megmutatta azonban, hogy a háborús eroteszités nemcsak az egyes csaták és egész iád járatok eredményéről dönt, hanem megvál­toztatja minden ország és ezzel az ■'gesz világ belső szerkezetét, s a változás annál nagyobb, minél hosszasabb és megfeszitettebb volt az erőfeszítés. A háborút követő béke igazi arcu­latát a katonai és a szerkezeti változások szabják meg. Elóreláthatók-e a szerkezeti vál­tozások? Tarlósak maradnak-c a háború után? Lássunk legalább egy történeti példát; vegyük a gazdasági élet körűből, liogv, ha már nem beszélünk mindenről, arra irányítsuk figyel­münket, ami a" élet alapja: a mindennapi kenyérre A világgazdaság 1914-ben A világgazdaság alapvonása 1914-ben nz volt, hogy lényegében Európa középső és nyu­gati része játszotta az egész földkerekség ipari műhelyének szerepét. A belterjes mezőgazda­ság nem volt elegendő ahhoz, hogv táplálja a — durván számítva — Danzig és Triest vonl­ától nyugatra fekvő európai terület 300—350 millió lakosát. Nagy mennyiségű nyersanya­got hoztak be erre a területre, hogy aztán feldolgozva kivigyék; munkabér fejében nyers­anyagokat és élelmiszert kapott Nyugateurópa a világ többi részétől. További jövedetemfor- :ása volt a tengerhajózás és a gyarmatok igazgatása. Anglia, Franciaország, Németor­szág. Hollandia, Belgium, Svájc és még néhány kevésbé tőkeerős európai ország együttvéve n kilencszázas évek elején 150—200 milliárd aranymárka tőkét gyümölcsöztetett külföldön. Az ebből eredő tőkejövedelem is lehetőséget nyújtott Nyugateurópának nagyraányu bevá­sárlásokra a világ minden táján. Nyugat- Európa ipari túlsúlya bizonyos előnyökből adódott. Természeti előnyei közül a legfonto­sabbak voltak szén- és vasbőeége, a tenger­partok kedvező helyzete, a folyók hajózható­sága és az időjárás alkalmassága. Fő törté­nelmi előnye az volt, hogy itt keletkezett a nagyipar. Az európai munkásság művelődési színvonala magas volt, ami azt jelentette, hogy jó bér fizetése esetén is kevesebb mun- kaköltség esett egy-egy termékre, mint például Oroszországban, vagy Japánban, ahol a mun­kaerő olcsóbb volt, de gyakorlatlanabb. Ha­sonló előnyökkel Európán kívül csak az USA rendelkezett, de az amerikai ipar még fiatal volt, s 1914-ben az Egyesült Államokat világ­gazdasági vonatkozásban még az agrár-kivitel tultengése jellemezte. Az európai nagyipar annyira jól jövedelmezett, hogy nemcsak a *őkések éltek mind nagyobb bőségben, nem­csak az uj tőke képzése haladt rohamosan, hanem a munkásság Í6 rendkívüli kedvezés­ben részesülhetett. Az élelmezési cikkek tö­megfogyasztásának adatai világosan bizonyít­ják az európai életszinvonal általános emel­kedését a századforduló előtt és után. Forra­dalmi megrázkódtatásoktól csaknem mentes volt ez a korszak. S h^e’u «»ztfasigi hatá­ra5 Európában A háború négy évig tartott, alighanem azért ilyen soká, mert a két hadviselő tábor csak­nem egyformán erős volt és olyan nagy érde­kek forogtak kockán, hogy, ómig a legcse­kélyebb reménye maradt a győzelemre, egyik fél sem adhatta fel a küzdelmet. A harc magva Anglia és Németország vetélkedése volt. A végén Anglia kerekedett felül. De gazdasági téren nemcsak ez történt. Lássuk először azokat az országokat, ame­lyek elejétől végig hadviselők voltak; ;de f irtózik Anglia ép úgy, mint Németország. Ezekbep az országokban a fogyasztásra köz­vetlenül, vagy közvetve alkalmas javak fel­halmozása mind inkább csökkent, majd pedig nemcsak a készletek fogytak el, hanem a ter­melés gépezete kezdett kárt szenvedni. Az erőltetett hndianvaggyártás felszívta a mun­kaerők tetemes részét; sokan elestek; odahaza pedig a kemény munka és a gyengébb táDlál- kozás a munka termelékenységének csökken­tesére vezetett. A termelés tárgyi eszközeit közvetlen katonai károk rongálták; a gÓDek és épületek természetes romlását nem ellen­súlyozta kellő pótlás; az újonnan felhalmozott orvak természetesen mindenekelőtt a hadiipar bővítésére voltak szükségesek. Az állam többé-kevésbé kénytelen volt a bankóprés za­katolását gyorsittatni, hogv fedezhesse hábo- rus kiadásait. A pénzbőséggel egvidejü áru­hiány üzérkedésre vezetett; az állam kénv- telen volt közbelépni, a legfontosabb cikke­ket ellenőrizni, elosztásukról gondoskodni. A h*. amely nem tudta megkaoni mindazt, l13?^ a városban szokott volt beszerezni, mind n.Eabb arra tért át, bogy csak annyi éielmi­Gazdasági változások eyvlor is mos ,’i‘rt termesszen, amennyire magárnak volt szüksége, viszont lehetőleg minden egyé'» szükség'etének ellátásáról is maga p-md kodjék. Ugyanekkor a városiján uj Ipari úzo- nirk dandúra kelelkezctt olyan g i/d ií m ágakban, amelyek a háborút tápláltuk- ló eg a vegyi és a fémiparban. A gazdasági ólet kedvezőtlen clválav/.áca természetesen nem volt egyformán jelentős minden hadviselőnél. Annál erősebb volt, minél szegényebb, szervezetlenebb volt az ország, a világforgalomtól minél Inkább elvág- 1 tik pénzügyileg minél gyengébb volt, s minél i .anvobb területi: vált kőzveltenül hadszin- 1 uh. Mindent egybevetve, *»z elváltozás Ausztriában voll a legnagyobb, Angliában a legkisebb. A kis európai semlegesek eleinte, mint hodi­s/nllih’k, hasznot húzlak a háborúból. Utóbb azonban a világforgalom fokozatos megbénu­lása és európai szomszédaik elszegényedést} ökot is fojtogatni kezdte. Valóságos javak helyett csak aranyat és külföldi papírpénzt tudtak felhalmozni; sok áldozatukba került <a semlegességük megszilárdításán* hivatott fegyverkezés is. Hogyan lel! Amerika világíttatom? Egészen másként alakult kel európánkivüll nagyhatalomnak, , z Egyesült Államoknak és Japánnak a helyzete, amelyek részlvettek ugyan a háborúban (mindkettő az antant o'da- Ján), de csak 'amúgy távolról és félkézzei, vagy csupán az utolsó menetben. A háború a maga szolgálatába állította és elterelte n világpiacokról nz európai hatn'- mok iparát és tengerhajózását. Az USA szinte veUTytársak nélkül maradt, főleg Közép- és Délamerikában; ugyanakkor fő hadiszállító­jává vAH az antantnak, amelyet ellátott lmdi- anyaof d. élelmiszerre», nyersanyagokkal. Mezőgazdasága eleve erősen fejleszthető volt: arról, hogy legyen elég mezőgazdasági termék, nem úgy kívántak gondoskodni telni' . mint az európai szárazföldön, ahol maximálták a mezőgazdasági áraka'. hanem ellenkezőié'1, minimális árat bizloslfc’fak a gazdáknak, csakhogy növeljék termelésüket. Ennek feltó- tcio volt természetesen az ipari termelés nagvaránvu növekedése, amelv valóban 1914. és 1919. közöd tehát Őt év alatt ?7 százalékot ért el. Mio 1905-ben az USA ccak 4G0 millió dellár értékű készevArtmánvt. de több, mint 1000 millió dollár értékű élelmiszert és nyers­anyagot exportált, addig 1919-ben nz élrlmi- ..erkivitel értéke n behozatal levonásival 1408 millió dollár volt, n készgyöfTmú- I,yoké azonban már 2072 millió dollár. Ame­rika ipaii kiviteli állammá lelt. igaz, hogy európai szövetségesei a kiviteli többlet tete­mes részével adósat maradtak. De nemcsak hitelezővé vált adós államból Amerika, hanem visszaszerezte azokat az. amerikai értékpapí­rokat. amelyek addig európai kézben voltak, sőt rrapa nyert befolyást részvényvásárlások és kölcsönnyújtások révén nz eurónai iparra, s hozzá került a világ aranykészletének több. mint. a fele. A végeredmény az volt, hoov 1920-ban már az Egyesült Államok torme’ték n világ gépkr,csiszüksé-glétének 85 százalékát. <a tengerinek 75. a kőolajnak GG. a oyapolnak 00, az alumíniumnak GO, a szénnek 52. n hor­ganynak 50, az ezüstnek 40, az Acélnak és vasnak 40, a búzának 25 és nz aranynak 20 százalékát — mindote eovüttvéve egy orezá" cov-mnoában. Amerika lett a világ vezető gazdasági hatalmassága. Katonailag részese volt annak a szövetségnek, amelv diadalmas­kodott Németország felett., gazdaságilag azon­ban Angliától vette át a vezetést. Hz Inarasodó Kelet Hasonló volt Japán gazdasági fejlődése is, I rsak sokkal kisebb méretekben, mert a tavpl- ! keleti szigetország nem rendelkezett annvi j természeti kinccsel, annyi termelési eszközzel ' és oly képzett munkássággal, min1 Amerika. ! Főleg a feldolgozó ipar ée a hajógyártás ter- i jeszkedett; a valóságos termelés növekedését ! még túlszárnyalta az alapítás láza. A japán tőke úgy látta hoov helyzete egy csanásra megváltozott, korlátlan lehetőségek állnak előtte, versennyel —• legalább is az ázsiai piacokon — nem kell számolnia. S most lássuk azokat a területeket, amelyek nagyjából gyarmatinak nevezhetők. A há­ború alatt állandó volt a hajótérhiánv. A világtengereken hiányzott, a német és nz osztrák-magyar kereskedelmi flo'ta. Az antant kereskedelmi hajózását, megtépázta a tengeralattjárók hadvise’ése, s erőcrn ioénv- bevette a csapat- és hadianyagszállitás. Gyen­gült az anyaországok kapcsolata a gyarmati területekkel. Az ott termelt nyersanyagok el- szállifatlanul felhalmozódtak: párhuzamosan romlott n gyarmatok eurónai iparcikkekkel való ellátás1 A tengeri s^á^’tás d*ia hallat­lanul felszökött. Mindennek következtében a gyarmati területeken ioen nagy lett a kiűönb- ség n nyersanyagoknak és az azokból kóczül» iparcikkeknek a-» ára között, uavhopv otestek azok a ténvezők. amelyek biztosították a háború előtt a Nyugat ioarmühelv-jelleoét. Ne mesoda, bogy a legtöbb gyarmati terüle­tre V-nvegesen meggyorsult az inarosodas; lehetővé, «őt égetően szükségessé vált. hc°v iparcikkokkel va'ó r"á‘ásiiVat függetlenítsek a megbénult világpazdasAntnl. Igv volt ez Kínában, IndiAhan. Délafrikában és kisebb- nagyobb mértékben egyebütt is (Folytatjuk.) SZERELMES FÖLDRAJZ Ha nem éppen Szabó Zoltán és nem mostanság pirongattn volna meg a hivatásos kritikusokat, amiért két kézzeii bőven szór­ják a dicsérő jelzőket minden terjedelme­sebb nyomdatermékre, csakhogy ne kelljen elolvasniuk, — akkor most igen nagy szo­rultságban volnánk, mert nehéz volna cőyan cseppet sem kopott, liileles jelzőket találni, amelyekkel kifejezhetnők ennek a könyv­nek, a Szerelmes földrajznak űéleldnditó szépségeit. Nem panaszkodhatunk könyv­kiadásunkra: egy idő óta özöune-1 zúdítja ránk a betűt; ember legyen, aki félnappa- lait és egész éjszakáit fei'-áldozva. dolgozó­szoba remeteségébe bújva is egyik könyv- vásárlói a másikig, júniustól karácsonyig és észtől a tavaszi könyvnapokig hivatása be­töltése mellett el birja olvasni azt a busz- huszonöt könyvet, amit széles tájékozódásu magyar embernek valamik épen el. ke.il ol­vasnia, nem mindig az értékéért. hanem bizony leggyakrabban csupán önálló véle­ményalkotásért. Mert hány és hány könyvet csalódottan állítunk fokra a könyvespolcon, hogy a "ehető legrövidebb idő alatt még azt is felejtsük el. nagyjából mi van benne! Hány szép kiállítású könyvre csupán azért emlékszünk még vissza, mert a bosszanko- dásnak, amit olvasásakor éreztünk, még min­dig nyoma van bennünk: És okkor vesszük kézbe Szabó Zoltán vékonyka könyvét, a Szerelmes földrajzot. Az író, mint a kirán­duló, utat nem ismerve, ösvényt nem kö­vetve, merész képzetet:e;! ötletszerűen szá~ guldja be az országot, megmutogatja vidé- j keit, de közben hányszor és hányszor kicsap a Kárpátokon túlra, nem csak északra, de ' nyugatra és délre is. Látszólag hegyet, völ­Mtrc jó o hadifogságba cselt nutó: Jókedvnek r. fiul;, nem kell cvalosolniol; n $árh>m gyet. dytnbhajl*t<>r rt utk.< i »• trte/őtl* és tavat luutat, itt r»á(la.si»kr:i irányi*. i Ügyeimet tovább tavoii Uiiiiyuk U'ó *»> főváron urán egyikét k.i»vtáFWrt Ui felvetít i vászonra, de csak futő'jag, mu<mivi uir/r tfhlbat az emílékezMberi; •- < al amikor v, vau a .sétának r* ö a*/a*csuk\ •> •< könyve:. /• les Nagy-Ma zyui országból ví*tt«tériiuk t dolgozószoba hinta*z«kj*:b<*, akkor ve /n észre, hogy mm vidékeket, mm is rg- ■: s/ápot nyargaltunk be kedvtele b<»! '•» z-m vágtató lovasként, szettében o hosszában, ti'im-m a buzit, a .szép m e/', a, iuZÍ 3 IBI gyarság minden értékének böic-őjet és iliL - 11ijéI néztük meg forrón ,‘e künkhöz tapad» lú jah1>un. Mi <z. a Szerelmes földrajz? írója sorban leemelj a magyar írókat és költőket a p<»h rólI felüti útirajzaikat és. tájat hozó verői­ket (melyik költő nem beszél1 v tájró1, a h/ükebb hazáról, amely őt adta?), aztán kézen fog, h mi vele együtt elindulunk i sejlelriu's cim után kereszt ül-kasul az or«z.i". ban. Ékkor 'áljuk, mennyi mondfWr.vn ó \ in mindenütt, mennyit tudnoik mesélni a he­gyek, a vizek, n város kövei, a régi rom Nem c-Siipán térten. időben is nagy u‘ u teszünk meg; itt“ott vissza-visezalépünk a múltba, mintha esak úgy rnegtántorodtuak volna, aztán ismét a jelenben gázolunk, mint aki szendergéshől riad a válóra. Ho > megszeretjük ezeket a tájakat, amelyek ni ár nem csak történelmünk tanúi, hanem r,z'- nősen társaink, bajtársajnk, ntíkÜük n.i semmik volnánk, mint a csiga ház tiéd.ö Ebben a hangulatban egy villanással m g- értjük: mit jelentett egykor az olvasás, mondjuk, ugv Kármán József idejében Lü> lugasban ülő ábrándos kisaSszouyakuak, i „honleányoknak“, akikből magyar asszony "k lettek. Ézen tűi a könyv 'esz számunk rí minden. Mint egy-egy parányi ablakon, lm. kinyitjuk, oda tckiuthetiinti. ahova kedvűns tartja; történelműiknek azt a rekeszét bont­hatjuk fel, amelyiket akarjuk, megnéz i i sorsliordozó eleinket, azt idézhetjük magunk köré, akár a keskeny íróasztal lapjára, amit akarunk, ember földrajzot művelődéstorténe tét. népet, állatvilágét csillagokat, de mind»' nek előtt az élet megszépített rnásác. j solia nem hervadó művészetet, az írás művész tét. Emberekkel találkozhatunk, akik száza­dokkal ezelőtt vértanúi lettek e?. árva nép igazának, vesztet: csatákat1 nézhetünk m< g újra, éppen a válságos pillanatban, amik r meg nem tudni, kinek a javára dőli el; és tájakkal találkozhatunk, magatartást sugal­mazó vidékekkel, eleven dombokkal és el­merengő rónákkal, dacosan égberontó h ■ gyekkel és derűs zölden megcsillanó tavak kai, .s bár kevés embert látunk rajtuk, mégis tisztán és meghatódottan érezni: ez a haza Bárkit sarokba lehetne .szorítani a kérdés­sel: mi adja ennek a könyvnek a varázaá:. Nincs biztos felelet rá. Talán az, hogy léiek- bőá csorduló szerelemmel végigjárva a nekünk adatott földet, felfedezzük: mennyire tágas, mennyi érlék és mennyi írj tennivaló, örök mairyar feladat van még itt. á agy talán a/, hogv- amíg mások hatalmas térségekben vet­nek számot a világgal, mi megrendültén tudunk nézni egy patak gázlójára, amely mérhetetlen pusztulási hozott ránk. Él­ménnyé válók a magyarság, de már nem csak időben, hanem térben is, nem csak tör­ténelemben. de tájban is. A Szerelmes föld­rajz e kettős élmény összefonódása: a ma­gyar ember végigsimogatja a szelíd hajlatu dombokat, a haragos sziklaormokat, a re.n - dületlenül konok bérceket, a folyóvölgyeket és terpeszkedő rónákat, s rájön, hogv nem csupán az idő. n táj is alakította a sorsot, 'történelmünk úgy kanyarog, mint folyóvíz a völgyben, látszólag szeszélyesen, mégis min­dig törvényszerűen. Olvasás kézben eleinte kezdjük aláhuzo- 5 gat ni a sorokat, amelyek különös meglátá- ' sokra nyitják szemünket. De amikor az olda­lak felét kell soronként oláhuzogatni, inkább csak oldal■: huzunk egy vonalait, ellátjuk felkiáltójellel, kettőt-hármat is teszünk oda. nem sajnáljuk, a magunk figyelmeztetésén1 szánjuk. S végül is, amikor összecsukjuk könyvet, hosszas elgondolkozás után azok közé szorítjuk le, amelyeket időnként kézbe szoktunk venni, kissé belélapo-zni. jóbará- itiainknak meghitt beszélgetés közben e’gv találomra felnyitott résznél kiragadott mon­datokat felolvasni, vagy — ha nagyon meg ■akarunk ajándékozni valakit -— egy sort le­másolunk belőlük. PARAJDi INCZE LAJOS ÉRTESiTÉS. A Városi Vízmüvek Iiva^ga- tósága értesíti a fogyasztó közönséget, hogy a vízhálózati fővezeték halaszthatatlan javitá-i munkálatai miatt augusztus hó 8-án, szómba ' toa este 9 órától augusztus hó 9-én, vasárnn p reggel 7 óráig a Fellegvári-uttói kezdődően Szamos balparti részén — az alant felsőre ■ utcák által határolt területen — vizszolgált. tási^fzünetet tart. A határoló utcák: Feite1 vári-ut, Radák-u., Árpád-ut és mellékutcái Kandó Kálmán, Kajántói, Zsigmond kirátv, Imre király, Nagy Lajos király, Nagybmdog- asszony-ut, Kővári László-u., Budapesti, Kál­mán király, Andrássy, Erzsébet-utcák, beleéri- v? a, Horthy Miklós-ut ée melékuteái,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents