Ellenzék, 1942. augusztus (63. évfolyam, 173-196. szám)
1942-08-04 / 175. szám
KEDD. 1942 augusztus 4. T*ÎH£ éwfcriyMn 175. sjrnm .Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, JókaJ-u. 16., I. em. Telei.; II—09. Nyomda: Egye- tein-u. 8. sz. Tedef.: 29—23. Csekkszámla 72056 RLBPlIOm: fill RT Hit MIKLÓS , Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓVÁLLALAT- RL Kolozsvár. Előfizetési árak: 1 hora 270 P* negyedévre 8 P., félévre 16 P., égéi* évre 32 P. Az erdélyi állampolgárság®!; Az állampolgárság megszerzésének és elvesztésének szabályozása minden ország közjogának sarkalatos része. Ezeken a jogszabályokon — amelyeket az ország érdekének minden szempontját figyelembe véve alkot a törvényhozás — csak kivételes esetekben szoktak változtatni. Rendkívüli idők teszik indokolttá, bogy az állampolgársági törvény rendelkezésein, a honosítás és visszahonositás módozatain, bármely országban is változtassanak. Békeidőkben a jogfejlőtdés éppen olyan nyugodt mederben szabályozza az állampolgársággal kapcsolatos rendelkezéseket is, mint a mindennapi élet többi megnyilvánulásait. Tudjuk, hogy az állampolgársági ügyek rendezésénél két jogászi elv áll szemben egymással: a jus sanguinis és a jus solii elve. Az egyik álláspont szerint a születendő gyermek mincten esetben apja állampolgárságát követi, mig a másik íel- íogás azt vitatja, hogy az állampolgársággal kapcsolatosan az a terület az irányadó, ahol a gyermek született. A honosítás és visszahonositás kérdését a legkülönbözőbb’ jogszabályok határozzak meg. Minden országban figyelembe veszik a honosítási kérdések elintézésénél az illető állam különleges érdekeit. Közjogunk egyik legkitűnőbb törvénye az állampolgárságról készült törvény, amelyet a mult században hoztak, amikor a magyar törvényhozás munkáját elsősorban a közjogi kérdések rendezése jellemezte. A trianoni összeomlás után a békeszerződés intézkedett a Magyarországtól elszakított területek lakóinak állampolgársága ügyében. Hosszadalmas volna részletesen felsorolni, hogy a békeszerződés rendelkezéseit az utódállamok hogyan igyekeztek a magyar állam és a magyar kisebbségek terhére kihasználni. Erdélyben az elmúlt huszonkét esztendő alatt megtanulhattuk, hogy az állampolgársági bizonyítvány létet, vagy nemlétet jelent. Romániában többször is szabályozták az állampolgárság megszerzését és a kisebbsági sorsban élő magyarság csak a legnagyobb nehézségek árán tudott eleget tenni mindazoknak a rendelkezéseknek, amelyekhez a román főhatalom kötötte az állampolgárság elnyerését. A trianoni tragédia természetszerűen változásokat eszközölt a magyar közjog állampolgársági törvényén is. A törvény alapja azonban nem változott, csupán a rendkívüli viszonyok miatt beállott szükséghelyzetre való tekintettel módosították egyes szakaszait. A második bécsi döntés ismét időszerűvé tette az állampolgársági törvényen való módosítást. A bécsi döntés úgy intézkedett a felszabadult területek lakóinak állampolgárságáról, hogy mindazok automatikusan magyar állampolgárok lettek, akik 1940 augusztus 30-án, a b'écsi döntés napján a Magyarországnak visszaitélt területen tartózkodtak, illetőleg ezeken az országrészeken állampolgársággal vagy illetőséggel bírtak. Kormányzatunk már annakidején hangoztatta, hogy az erdélyi állampolgársági ügyeket a teljes méltányosság szellemében kivánja rendezni. Az állampolgárság megszerzésének alapjául a bécsi döntést kellett venni és az állampolgársági ügyekben való döntés jogát a belügyminiszter magának tartotta fenn. Gyakorlatilag ez annyit jelentett, hogy mindazok, akik román állampolgársági bizonyítvánnyal bírtak, az eredeti román állampolgársági bizonyítvány bemutatásával minden nehézség nélkül hozzájuthattak a magyar állampolgársági igazolványhoz. Az állampolgársági ügyek végleges rendezésére még rém került sor. Hatóságaink a kormány intézkedése szellemében , legtöbb esetben eltekintettek a magyar állampolgárság igazolásától és igy az átmeneti időben nem jelentett különösebb joghátrányt, ha valaki nem tudta felmutatni a belügyminisztérium által kiállított állampolgársági bizonyítványt. Az utóbbi időben azonban a mindennapi élet egyre több területén szükségessé vált az állampolgárság igazolása. Vannak olyan jogosítványok, amelyeket csak az állampolgárság betiiszerint értelmezett igazolásával lehet elnyerni. Egyes ál- omi járandóságokat is bizoayos határidő múlva csak úgy folyósítanak, ha a jogosultak igazolják magvar állampolgárságukat. Egyre gyakrabban találkozunk a hivatásgyakorlásnál és a gazdasági élet átállításával kapcsolatban is az állampolgárság kérdőiével, ami szükségessé létté, hogy a kormányzat mindazokat az eseteket tanulmányozás tárnyává tegye, amelyekről a bécsi döntés rendelkezési nem intézkedtek. A bécsi dön»«c éta az állampolpársági és honosítási kérdések üovében számos olyan esettel találkoztunk, amelyekről sem a múlt j században hozott állampolgársági törvény nem I intézkedett, (nem is intézkedhetett, hiszen a j szentistváni birodalom törvényhozói nem gondolhattak a vesztett világháborúra, a szörnyű békcparáncsra és az uj magyar hajnalhasadás- ra) és rém vehették számításba a jövőbeli jogeseteket a bécsi döntőbirák sem. Törvényhatóságaink tisztviselői viszont az állampolgársági kérdéseknél kénytelenek voltak betartani a törvényes intézkedéseket és igy nagyon sokan abba a helyzetbe kerültek, hogy nem tudták beszerezni az állampolgárság elnyeréséhez szükséges okmányokat Az Erdélyi Párt országos központjához a felszabadult területekről sokezer beadvány érkezett, amelyekben a párt közbenjárását kérték az érdekeltek és részletesen ismertették rendkívüli helyzetüket. Annak idején behatóan foglalkoztunk azzal az emlék- j irattal, amelyet az Erdélyi Párt az erdélyi állampolgársági ügyek egységes rendezése érdekében intézett a kormányzathoz. Az Erdélyi Párt emlékirata különböző kategóriákat állított fel és kifejtette, hogy kik azok, akik hátrányos helyzetbe kerülnének az érvényben levő rendelkezések szószerinti értelmezése miatt. Végül pedig azt javasolta az emlékirat, hogy mindaddig, amig a törvényhozás újra szabályozza az állampolgárság megszerzésének, illetve elvesztésének kérdéseit, rendeleti utón olyan jogi védelmet léptessenek életbe, amelynek alapján azok is az állampolgársági bizonyítvánnyal egyenlő értékű igazolványhoz juthatnak, akik a törvény rendelkezéseit rajtuk kívül álló okokból nem tudják betartani. Nagyhorderejű és döntő lépés volt az erdélyi állampolgársági kérdések rendezésének ügyében a belügyminisztériumban most tartott roiniszterközi értekezlet. A legnagyobb öröm mel és elégtétellel értesültünk arról, hogy az értekezleten különös figyelemmel voltak az er- iléyi szempontokra, amelyeket az Erdélyi* Párt képviselői terjesztettek elő. Az értekezlet ered- ményeképen rövidesen törvényrendeletet léptetnek életbe, amely az erdélyi kívánságnak megfelelően jogi vélelem uíján oldja meg mindazokat a kérdéseket, amelyek az eddigi eljárási szabályok szerint nem nyerhetnének kielégítő megoldást. Erdély lakossága bizalom mai várja az állampolgársági kérdések megöl dását jelentő rendeletét. Hisszük, hogy a méltányosság cs megértés szellemében módot ta Iáinak az összes jogos erdélyi kérések teljesítésére és egyetlen magyar ember sem szenved joghátrányt, ha a rendldvüli helyzet miatt nem ludja beszerezni mindazokat az iratokat, amelyeket az eddigi rendelkezések megkövetelnek az állampolgárság elnyeréséhez. VÉGH JÓZSEF. Megtörtént Moszkvában Sztálin és Churchill drámai találkozása RÓMA, augusztus í. Az NST jelenti: A Popolo di Roma Stockholmból keltezett kirt közöl, amely szerint Sztálin és Churchill moszkvai találkozója drámai volt. Sztálin állitólag szemrehányást tett Churcliillnek, amiért szerinte elárulta a Szovjetuniót. Illetékes német helyről közük; Berlinbe is eljutottak bizonyos, külföldön terjesztett fairek Churchill és Sztálin állítólagos találkozásáról. Illetékes német helyen nem foglalnak állást ezekkel az ellenőrizhetetlen hírekkel kapcsolatban. A Német Távirati Iroda közli: Munt a newyorki rádió jelenti, a szovjetkormány az Egyesült-Államok és Nagybritannia kormányához azzal a felhivással fordult, hogy azonnal állítsanak fel egy második arcvonalat. A német véderő főparancsnoksága néhány nappal ezelőtt, hogy megtörje London és Washington hallgatását az Északi-Jegestengeren elpusztított nagy hjókaraván sorsára vonatkozóan, közölte több elsülyesz- tet hajó nevét. Az angol nép azonban ezeknek az adatoknak ismeretében isb'iába követelte a kormánytól a nyilatkozattételt, amely fényt deríthetne a Szovjetnek szánt utánpótlás kudarcára. A véderő' főparancsnoksága most továbbfolytatja az 1942 julius 1. óta „Churchill által elhallgatott atlantióceáni veszteségekről“ szóló adatok közlését is. A Daily Milor moszkvai levelezője azt Írja, hogy a Szovjet élelmiszerellátása az utóbbi időben lényegesen nehezebb lett. Annyira szűkében vannak minden élelmezési cikknek, hogy néhányat, mint például burgonyát egyáltalán nem lehet látni. Nayyon hátrányos a lakosság ellátására a főzelék- és a kenyérszüke. A szovjetnép ellátásában nagy szerepet játszó kenyér immár nem mindennapi táplálék a lakosság asztalán. A rendkívüli hiányok a hatalmas termékeny területek elvesztésére, másrészt a mezőgazdasági munkaerők „fegyveres megkötöttségére“ .vezethetők vissza —. állapítja men az angolszász njságirő. A Stefani-iroda jelenti: A Times különtudósitója igy Írja le a szovjetközvélemény jelenlegi hangulatát: Tagadhatatlan, hogy szövetségeseink majdnem teljesen elvesztették az angolszász hatalmak segítségébe vetet bizalmukat. Csalódottságuk eddig csak mérsékelt és diplomatikus hangon nyilatkozott meg, most már azonban a szovjetsajtó is nyíltan kezd kifejezést adni a hadsereg soraiban mutatkozó elégedetlenségnek. Lehetséges, hogy ennek oka az ellenséges repülőgépekről a harctereken ledobott röpiratokban kereshető, amelyeknek szövege csak eny- nyi volt: „És a második harctér? 4 A csapatok körében gyakrau hangoztatják, hogy a Szovjet 14 nap óta teljesen egyedül állja a harcot és szövetségesei ez ideig csak ígérettel támogatták minden kézzelioohaió segítség nélkül. Teljes a zűrzavar a foglyok vallomása szerint a visszavonuló vörösök soraiban BERLIN, augusztus 4. (MTI.) A Német Távirati Irodai jelenti: Katonai részről a következőket közök: Élénk fény derült a keleti arcvonal déli szalcaszári Ti- mosenko menekülő csapatai között uralkodó zűrzavarra a Kalácstól északra fogságba esett egyik szovjet főhadnagy valló másából. A főhadnagy ezeket mondotta: A vörös hadsereg katonái az elmúlt héten visszavonulási harcaikban teljesen, kimerültele és összeroppantak. A tisztek egyáltalán nem tudják áttekinteni a helyzetet, mert az összeköttetés a magasabb vezető séggel csak igen kévés helyen maradt ép. ségben. Mindegyik tiszt arra vezeti csapatát, ahová jónak látja. így történt meg az a hihetetlennek tetsző eset, hogy a szovjet csapatok egymást támadták. Az én alakulatom oldalról tüzet kapott. Viszonozlak a füzet és támadásra indultunk. Amikor közelebb kerültünk a lövöldözőkhöz, akkor láttuk, hogy bolsevista egyenruhát viselő alakulattal találjuk szembe magunkat. Hatvannégy halottunk volt. A szembenálló szétugrasztolt kötelék pedig lSő embert vesztett. Politikai biztosaink, hogy az esetet eltitkolják, megegyeztek abbán, hogy a hadvezetőségnék teendő jelentésében el fogják hitetni: ,,bolsevista egyenruhába öltözött német csajotokkal harcoltunk” A Szovjetuniónak már nincsenek esélyei — Írja a Daily Netos cimü newyorki lap a Nya Daglight AUehanda newyorki jelentése szerint. Ha Tirnosenko nem kap segítséget — hangoztatja az amerikai lap — még nagyobb területekét kell kiürítenie. Újabb sikereket értek el a japánok Csekiangnái TOKIÓ, augusztus 4. (MTI.) A Német Távirati Iroda jelenti: Mint a esek ián gi harctérről jelenti a Domej-rroda, a japánok elfoglalták Hain kuven várost. A 33’ik csungkingi hadosztály 5—600 embere megsemmisült. A S'íefanHrocta jelenti: A csekiangi a re von álról érkezett jelentések szer ní az Ht működő japán csapatok az égek» íorróság mellett is újabb támadási indítottak meg Ringván vidékén. A japán erők a még visszavonuló kioai hadosztályok-it -‘i e^ész vonalon üldözik.
