Ellenzék, 1942. augusztus (63. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-04 / 175. szám

ellenzék

1942 Auyuw.tus i.

_ 2

r memaassaoM tmamnMu^om-.vsvi

Több évszázados elnyomatás után Ismét jdentkezik az Oroszországban elnyomott népek nemzeti öntudata

Európai államokban a hadzusivir a Iu-inzetlx'l származik, OrostzorSzág- ban **/. mindig- magképp volt. A ta árok lo iga ztak a moszkovitak ösoit, meg mielőtt állammá forrtak volna, v moszkovita hercegek minden nagyobb ellenállás nélkül fogadták a uaár kiián uralmát, sőt a loiigázo hatalomra tánnaszkodva szedték az adót önmaguk fenntartására és a : egyözük számára. Tiilajtkmképpen ■Rettenetes Ivan (1533-—1584) tekint- hető a moszkovita állam megalapítójául. Megtörte a kazányi khán Imáimat s ezzel a Moszkváénál mákét. folytatja, mint cári korszakában. Lengyelország keleti rés. unok megszállása, n .Haiti-államok elfő; lalása, a finnek elleni támadóháln- ru, mind a bolsto ikiek imperial,/. musát mutatja, hogy ne is emlil- sük a Kaukázus vidékének vörös megszállását, vagy most utóbb Irán elfoglalását.

Ellenben most, a vörös hadsereg megtörése után, több évszázados’elnyomás alól szabaduló népek nacionalizmusa jelentkezik. A tatárok, ukránok mozgalomszerűen jelét adtak annak, hogy élnek és akarnak

< i;ii. Ez a háború isméi, egyesítette a moszkovita urakat a nuo«zko<vita néppel, de nem az elnyomott nemzetek kék A bolsevik lek ugyani« mindig féltve elzárták a vörös haxl- sereget a „szövetségi“ megnyilatkozások érvényesülése elől. A hadfié j-eg különben mindig a h'gerőaebb asszimiláló erő volt a moszkovita urak kezében.. De ez a háború, különösen az eredménye, világosan megmutatta, begy a vörös hadsereg ás, a kommunista elv is, csupán a mofcvZikoviták nagyhatalmi törekvésének egy ig(*n hathatós, de mosit átlátszó eszköze volt. Jegy nép egyik társadalmi rétegének akart örök •időkre uralmat biztosítani leigazolt, népek, megtört nemzetek', anyagi javak és mérhetetlen földterületek fölött.

gasabb műveltséget rombolt le. A moszkovita állam területi terjeszkedése sokkal gyorsabb iramban haladt, mint a politikai és nemzeti fejlődése. Mar Iván az líraion túl, az Irt is* folyóig terjesztette a határokat. Nyugatra, a Balti-tenger felé a svédek, a szabad Hanza-varosok és Lengyelország az orosz terjeszkedés útjában állott.

A ntuigatd terjeszkedés I. Péter ear alatt kezdődik, aki európai utazását a hadsereg átszervezésére és korszerűsítésére használta fel. XLI. Károly svéd király és Madeppa ukrán hennán sikertelen harcai után Péter megszerezte Ukrajnát, Lengyelországot és a Balti-tenger mellékét. Csupán a krimi háború kudarca állította meg az orosz hatalmat terjeszkedésében.

A terjeszkedésben a moszkoviták még a nevüket is feláldozták céljaikért: a IS. századtól kezdve oroszoknak kezdik nevezni magukat, hogy magukba olvasszák az ukránokat és fehér oroszokat is, ha teltetik. Éhben a névváltoztatásban igen nagy veszedelem volt, mert hatalmas szakadék támadt a felső vezetőréteg és a magát továbbra is moszkovita műveltségűnek tekintő népi rétegek között. Az orosz hadsereg a más nemzetek fölötti moszkovita uralom biztosításának eszköze lett s egyben az orosz birodalom egyetlen összetartó ereje volt. A moszkovita imperializmus ugyanis lényegében más, mint a többi európai nemzet imperializmusa. A spanyolok, portugálok, hollandok, franciák és angolok politikai és nemzeti fejlődésük után, belső erők feszítésére kezdenek gyarmatosítani. Az orosz terjeszkedés mái* folyamatban volt, de az orosz nemzet még mindig nem született meg. A moszkovita földesurnak joga volt el is adlni jobbágyát. A jobbágyság felszabadítására csak 1860-ban került sor. Ettől kezdve a nemzeti államrendszer összeomlásáig, 1918-ig eltelt, nem egészen két emberöltő semmiképpen sem lehetett volna elég a nemzet megalakulására.

Az orosz terjeszkedés Napoleon korában érte el tetőfokát. Napoleon Európában hóditóként jelentkezett, Oroszországban ellenben felszabadítóként szerepelt volna, a lengyelek, ukránok és más kis nép felszabadítójaként, a jobbágyság helyzetének rendezőjeként. Okmányok megdönthetetlenül bizonyítják, hogy Ukrajnát el akarta választani az orosz birodalomtól. Sőt, a lengyelek nehezteltek is ezért a tervért, mert maguknak szerették volna megszerezni az ukrán területek egy részét. A Napoleon által hozott „veszedelem“ még egyszer egyesítette a birodalom hatalmas urait és a moszkovita népet. Oroszország ekkor aratta utolsó győzelmét. Azóta sorozatosan elveszhette mindén háborúját, a krimi háborút (1856), a japán—orosz háborút (1905), a világháborút (1917). Most vitatják a negyedik nagy háborút is. S ezek a következetes veszteségek, a mérhetetlen anyagi lehetőségek mellett, mind csak azért vannak, mert az orosz nemzet politikailag mind a mai napig nem tudott kialakulni.

Oroszország bolsevizálása ói a is ugyanazt az imperialista törekvéseflmerikakangoj ellentét a második front kérdésében

BERLIN, augusztus 4. (IP.) A Titn-skou- t i nx* í i c Press diplomáciai szerkesztője a/. ..Economist' lapnak a második frontról irt cikkévé,1 kapcsolóiban a következőket irja:

M bulin kább világossá válik, hogy miképpen értelmezték Churchill és Roosevelt Molotov- nak adott azon Ígéretüket, hogy még ebben vz esztendőben egy második frontot létesítenek Európában: az amerikaiak «/. angolok akciójára, az angolok pedig az amerikaiak akciójára gondoltak. Ez kitűnik abból :i rendkívül élénk sajtóvitából, amely ebben a kérdésben az angolszász sajtóban folyik. A Vw York I)..!il\ INe\s- nemrégiben teljes nyíltsággal azt ;i követelést állít itta fel .hogy az angolok menjenek elöl, mert Európához ők vannak közelebb és 4—5 million} i hadsereg á'j rendelkezésükre, amely ezdószerint nincs foglalkoztatva. Azonkívül Anglia üzent háborút, hogy Danzigot és a korridort megtaitSO a lengyeleknek. Erre a barátságos felruolitás- ra most az Economist cimü angol folyóirat vitázó cikkben válaszol, anie'ybcn esősorban annak az állításnak az élet akarja ven- r.i, mintha az angoloknak komolyan számításba vehető seregtöbbletük lenne t kontinensre irányuló invázió végrehajtásához. Lehetséges. hogy tényleg 4—5 miliő angol állampolgárt szólítottak fegyverbe — váü az Economist cikkírója —, de ennek a tömegnek legnagyobb részét a légi haderő, a tengeri haderő, a polgári védelem és az egész világon szétszórt kulcsiTlások, különösképpen azonban a küzdi és közeiké'.etii kulcs- állások védelmének cél jára veszik igénybe. Az anyaországban álló csapatoknak csupán kis része »U kiképzett különleges egységek- 1 cs1, ciuinökre az Európába irányuló betöréshez szükség van. Egybevetve ezt azzal a lénnyel, hogy a német csapatok nyugaton még mindig igen nagy számban vannak és tekintettel ,,Európa mértékén fel üli ipari és

stratégiai lehetőségeire'4, az invázió alig véghezvihetőnek látszik, mielőtt megfelelő mennyiségű amerikai csapat min á 1 rendelkezésre. , Az USÁ-nnk ré-vzt. kell vennie ebben az ügyben”, — ez az Economist végső következtetése, amelyet szembeállít az amerikaiaknak az angolokat első sorba tuszkoló ös/töuzé'nivel. A cikkíró tisztában van vde, hogy az ilítvá/.iós akció kesédéi me zése menynyire veszélyes a Szovjet megmentésénck a szempontjából. „Teljes mértékben igaz — mondja az Economist —, hogy hu Szovjet- oro^zországot legyőzik, mielőtt Németnrsza- got nyugaton térdre bírnák, a győzelem u legjobb esetben messze időre kilo-ódnék és a legrosszabb esetben egyszerűen lehetetlen né válik, mert ekkor újból mcgje'cmue a láthat áron az Angi a cb'eni invázió ré>gi veszélye. De semmit sem nyernénk azzal, ha megsemmisítenék a veszély elhárítása céljából európai partra szál itotr csapatokat. A nyugateurópai ún>áziós ksérlct kudarca még valószínűbbé tenné az Anglia dien irányuló inváziót“.

Az Economist ezen fejtegetései, a mélyek JényegiikJben megegyeznek az angol sajtó tul- nvomó többségének állásfoglalásával, teljesen világosak és alig kell valamit hozzájuk fűzni. Ezekből nyilvánvaló, hogy az ellenséges táborban cisztáiban vannak azokkal a veszélyekkel. amik a Szovjet rnep^egité9e céljából vállalt kétségbeesett kisérlet'.cl járnának. Más- részi azonban nyilvánvalóvá teszik azt o feszültséget, amely ebben a kétségbeejtő helyzetben az. angolszász tai>or kebelében keletkezett. Bármiképpen fejlődjék ez a vita. egy dolog bizonyos — és ezt az angol sajtó is megerősíti —: Németországnak és szövetségeseinek n:ncs okuk arra, hogy az angoi- fzászeknak a kontinens e< len irányuló esetleges akciója miatt gondjuk legyen.

J

Segítség a „hátsó ajtón" keresztül

Minthogy az angol népnek eddig vajmi kevés győzelmi hírrel szolgált Cuhrchill, a

Madagaszkár-sziget én lévő Diego Suarez flottatámaszpont megszállását és a néhány ezer francia katona lefegyverezését óriási győzelemmé avatta a brit. propaganda. t(dójában a japán előretöréstől való félelem vezette az angolokat erre a katonai lépésre, hiszen ct japán csapata]z néhány hónap leforgása alatt Hongkong, a Fiilöp-szigetek, Malaya és a lioilandindiai szigetek meghódítása után kijutott az Indiai-óceánra és már itt is veszélyez- lelik a brit utánpótlási hajózást. A jár :ménység-fokot megkerülő hajózási vonal szorosan a keldafrikai partok mellett vezet. Ezt az útvonalat a Madagaszkártól Ceylonig terjedő különböző szigetcsoportok védelmezik' Az angolok azt hitték, hogy ezen a tengerré- szén biztonságban jutnak el a szállítások Szuezbe és a Közel-Keletre. A japán tenger- alattjakáíámc.dás Diego Suarez ellen mutatja, mennyire csalódlak az angolok ebben a reményükben. Hogy mennyire bizonytalannak érzik már itt is a iáit hajózást, arra bi- zoyiték az is, hogy már most xij szárazföldi utánpótlási vonal kiépítésén fáradoznak, amely a guineea partoktól Afrikán keresztül Szuezbe vezetne. 1 ehintettél az utba- esö kiterjedt mocsarakra és a sivatagi útszakasz hosszú voltára, törne g s z áll it ásókra ez az ut sohasem lesz alkalmas. Az angolokat egyszer itt ugyanaz a sors fogja érni, mint a kínaiakat n Burma-utnál, ^melynek elvágása szivén találta a csunkingi kormányt.

rricsitfs!

M/IHSAY MMlAW

villany és vízvezeték szerelő s/.ak- U/lelét a H mhy-ut 39. szám alól áthelyezte IfOr.IlQ Ul ti szám alL

Az újságírás hősi halottja

l.ehet-r mélységi o nugha^ olt.mg unitit olvasni u hadi jeleni é',< kbvn néJwj közt< adóit vexzlegéglistút? \rrn szorul•> a szivünk, amikor azoknál: az ifjaJ.n• nevét olvassa!:, akik mindent feláldoz! egyetlen, drága életüket adták oda azut. hogy majdan, egy: :tr szebb, örömteljesebb, napsugaraa jövő virradjon a Kárpát1 bén koszorúja között < ö egységes és <> -- lattan magyar népre, hogy jobb jövő virradjon a vajúdó Eurájmra és a most' n 1 tűzkeresztségben újjászülető egész f ' kerekség < mhert&égére. Ilösöket avat ez Idő és a Történelem. Igazi hősöket. Ab nem beszélnek, nem vitatkoznak, nem j • lititálnak, nem akusznaJ:, hanem rgys' - riien, magátólértetödöcn teljesítik Jröteb - Hegüket akkor is, ha annak életük az ára Minden egyes ilyen gyászkeretben jelsor“, kozó név az újjászülető világnak cgy-rgy nu gszenlclt, drága alapköre. Elmehetünk- liát szótlanul mellettük? Elmehétül.! anélkül, hogy ne véssük nevükéi és emléküket örökre szivünkbe a szeretet időtálló vétőjével?Es lehet, lehet.c megindult* íz nélkül közreadnunk a hirt, amely amil szól. arról számol be, hogy közülünk szólított el valakit a kötelességteljesítő*r Amely arról szürruA be, hogy újabb ujsde* iró neve bukkant fel u hösihaiattak listáján. Újságíróé, aki nem fegyverrel ment ki a harctérre, hanem tollal, ceruzával, iró- ■ géppel és egy kölog kézirat papírral, houv hűségesen óráról-órám tudósítsa a közvéleményt mindarról, orrú od\ikünt történik. Hogy Lehet, hogy öt is? — kérdi talán az olvasó. Lehet. A végzet halad a maga utján és nem válogat. Fehértáji Tibor sorsa is ez volt. Futárszolgálat közben, a fronton érte a halál. A lapokban egy napihir. Az olvasó tudom/isául teszi: hösihcdált h{ T egy újságíró! — eztán továbblapoz. Talán e{ is csodálkozik kissé, hogy — lám, már az újságírók is!... Pillanatra talán meghatódik, de azt nem tudója, hogy Fehér- táji Tibor alig töltötte be a harmincad il; évét... hogy — viszontlátásraszóval ai e búcsúzott el fiatal hitvesétől és Jcisgyermr. kétől, akik aggódó szívvel hazavárják öt. . és azt se tudja az olvasó, hogy a fiat a mngyc.r ujságirógenerúeiónck egyik igen értékes és tehetséges tagja volt Fehértóji Tibor, akit élete virágában ragadott el a halál.

Megindultan, elszoruló szívvel, de egyben valami fájdalmas büszkeséggel búcsúzunk tőle. Az ö gyászkeretes neve is egy újabb alapkő lesz. Az újjászülető Magyar- országnak, a szebb, békés, napsu-garasabh jövőnek egyik alapköve. Amelynek megteremtéséért tollal harcolt, hiszen — csal: egy újságíró volt... De igazi hős is volt. mert meg tudott halni érte!... (g a.)

ADAGOLJÁK A KÁVÉT, A TEÁT ÉS A CUKROT AMERIKÁBAN

STOCKHOLM, augusztus 4. (DNB ). A brit hiriroda jelentése szerint Kanadában augusztus 3-tó,! megkezdik a kávé és tea adagolását. Személyenként a heti teaadag 1, a kávéadag pedig 4 unica lesz. Az Egyesült Államokban egyre nagyobb mértékben mutatkozik a cukorhiány. A Cu^oradigot a rendes fogyasztás egynegyedére szállították le.

Tizennégy hónapi börtön va ulaslbalásért

KOLOZSVÁR. augusztus 4, (Az El lenzet munkatársától.) Többször beszámoltunk arról a nagyszabású valutásából'ási büuperrő .

amelynek vádlottjai Wertzberger Mózes^ > gya'lui sakter és Herez Tibor ugyancsak gva- lui illetőségű kereskedőtanonc voli.ak. Nevezetlek a szökésben levő Jakab Jenő énxu- hályfadvai lakos segítségévéül 1940 november navában követték el a terhiikre rótt bűn- cselekményeket. A dolog értelmi szerzője Jakab Jenő volii aki 1940 novemberében a román papírpénzek beváltása határldefr lejárása után felkereste unokatestvérét, Jţ'ertz- berger Mózest, akinek elmondotta' hog\ Romániából csempészett valutával sok pénz) lehetne szerezni. A bűnszövetkezet tagi u közel másfél millió értékű lejt szempészU-k át a határon, amelyet zugforgalomban ért, kési. lettek.

A budapesti bümbetőtörvényszék, mint illetékes uzsorabiróság külföldi fizetési eszközökké'; elkövetett visszaélés büntet!,- miatt Wertzbergert és Hercz Tibort Fejenként egyévi és háromhónapi börtönre Ítélte. A királyi Kúria mindkét vádlott büntetését egyévi és kéthónapi börtönre '•á:t0if::atu