Ellenzék, 1942. augusztus (63. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-27 / 193. szám

ELLEHZ ÜK 1112 aiyiiztii 2 7. Tasnédi-Nagi ünárés emiékbeszédG Tusnádi l\;’gy András, a képviselőház elnöke az alábbi beszédet mondotta: Egy szó nyilallott a hazán leeresztő1: \y röpke szóban annyi fajdalain; vitéz nagybányai Horthy István, az ország kor- mám zóhelyettese fel áldozta mt+gút a be­csület mezején. Szent István napján, bora reggel, uz orosz harctéren, mint repiilSfő­had nagy hősi halált hah. Háláiénál elje­gyezte magát az Örökkévalóságnak1 egy­heti mélységes gyászba borította egész nemzetét. Szeretnék szaluikat keresni. ame- Ivekkel Inren tudnám kifejezni bánatun­két. de nem találok ohumobat. amelyek méltóan tudnák érzékeltetni fájdalmun­kat. inaikor gondolatban megállunk a néma koporsó mellett, amely az ő össze­tört testét és a mi összetört reményein­ket, <r jövőbe vetett bizakodásunkat, hoz­záfűzött, meghiúsult várakozásainkat ta karja. Emlékezzünk: a reménység ünnepe volt az itt. a magyar szuverén törvényho­zás es‘ rnokában. amikor ez ér február 19-én a mecrboldogultat a nemzet közös akarata a k< rmáttyzóhelve11esi melfóséig- ra emelte. Mennyi bizakodás ragyogótt a jelenU vők tekintetében, az édesanya sze -írében, aki melle Isten adta támaszul se- ■gitő-ársul- Milyen tiszta lelkesedés ragyo­gott a képviselők arcán, amikor a kor­mányzóhelyettes égreemelf kézzel, határé.- zott, férfias hangon elmondotta esküiét. Izzat a tudattal oszlottunk szét ekkor, hagy jó munkát végeztünk, mert hitünk sz<(int hosszú évtizedekre előre h>;tosi- tctliik az ország ügyeinek nuugodt, biztos■ menetét és amennyire a mi bölcsességünk erre képes, elhárítottunk a nemzet xtljn- ’' I norden nagyabb válságot, zavart és zi klánét. Sokai vártunk tőle. Tisztele- dini: és szeretetünk ei"k nőtt iránt i fl'íii- f;or uz el üdülés első lépéseit, ereiének első megnyilvánulásait szemlélhettük, h.s még innkább erősödtek ezek az érzések akkor, amikor nem törődve a személyét körülvevő nemzete aggódásával, arra a heretérre sietett, anal' en küzdünk megint, amelyen í7z ország létét. Elirónn iörnfét. a keresztem} emberiség műveltségén eh neme. éld) prl-::l'si-térrét, kélezeréves lelki és szeVerra alkotása't. emberi méltóságun­kat kell, hogy megvédelmezzii 1;. — Tudjuk jól, tudja mindenki, mit je­lent nw arra a harctérre menni. Tudtuk jól, tudta mindenki jól, ha egyszer bele­veti magát abba a szörnyű mérkőzésbe, ezt mint teljes ember, egész odaadással te­szi. Taxiiul: jót. mindenki tudta, ott sem a dolgok könnyebb végét keresi, hanem a férfi szív egész odaadásával, a jó katona tiszta kötelessé gér zc tévék magyar leihe önfeláldozó hazaszeretetével fogja teljesí­teni azt, amit vállalt. Tudtuk jól. száz ha­lál leselkedik rá és mégis, a mi szent hi­tünk könnyelműségével hittük, hogy di­csőséggel koszoruzott homlokkal tér maj­dan vissza szerettei közé és foglalja el is­mét a nemzet akaratából meghatározott helyét­— Isten méist határozott- Ügy akarta, hogy bázodalmunk, reményűnk, amelyet hozzákapcsoltunk, összeomoljon. Hogy holtan hozzuk haza azt, akinek létéért annyi tiszta imádság áJdozftii füstje emel­kedik az ég felé. De Horthy István jelen­tőségét nemcsak ez adta meg'és elhunyta nemcsak azért mérhetetlen veszteség, mert magas közjogi méltóságot viselt és mert vitéz katona volt, hanem mert férfi v olt, magyar férfi, n legjavából, telve köteies- ségtndással, hivat ásszeret étéel, erővel, ko­molyságéra!. tanultsággal, emberszeretettel, bajtársinssággal és nemes szerénységgel. — Horthy Istvánt akkor is megsirat­nánk, akkor is nehezen betölthető űrt ha­gyott volna maga után, akkor is, mint le­gendás hős, úgy élne népe szivében, ha nem lett volna kormányzóhehjettesünk. Halálát millióknak, gyásza kiséri. Gyász boruk reánk is, a nemzet törvényes kép­viselőire és tele van a lelkünk az együtt­érzés melegségével az F.desatya, az Édes­anya, az áldott lelkű ifjú özvegy és ki­csiny árva iránt, akinek csak hitűnk ere­je. a nemzet millióinak tiszteletteljes ra­gaszkodása és az idő múlása hozhatja meg a lassít vigasztalást. .,Es mégis — mint Arany János mondja — oszlását míg a család sirat in — Ó mert ily sebre hol van balzsam ir?. ■ Mi felelünk: a fájdalom idgasztal“. Halála lesújtó és mégis, az el­hunyt hősiessége, kötelességtudása és ön- f('táblázása miatt felemelő. t hadrakdt honvédsereg parancsno­kának' jelentési ből azt olvassálí\ hogy bol­dogult korniénujzóhelyetlesünk, vitéz Hor­thy István főhadnagy lő napos h íreién szolgádat a alatt huszonnégyszer műi­den második nap szállott fel <>l\m feladat teljesítésire, amely életénél, koc­káztatására! járt. Minden második napon élet-halálküzdelemben volt a nagy hábo­rús cél szolgálóiéiban. Ez n nagyszerű pél­da az, amely a nagy próbatétel idején or­ra kötelez minden magyart, hogy, ha éle­ténél: kockáztatása nélkül is, ib- minden napját, * gesz egyéniségéi, legjobb iadását és minden erejét a nemzet szolgálatába állítsa. Sötét felhők borítanak megint és még sötétebbe teszi a láthatárt a ráült szakadt gyász, de ha méltók leszünk ké­seinkre, ha méltóak leszünk vitéz Horthy István uugy áldozatnia, altkor a ború.' ti jön a derű, eljön ,i utbb jóm. Jldö, ' inéi­ért feláldozta m/Jgar. — Tisztelt Ház. Ezelctőt az érzésektől áthatva jelenjem, hogi) a Ház részvétéi u Fönu-ltóságu Kormányzó fJv és hitvese < i a K ormány zőhely el le< lir iizm-gyc. Öfö- méltósága elölt megfelelő módon tóiméi csoham. Javasolom, hogy gyászunk"! o mai illésünk jegyzőkönyvében juttassuk kifejezésre és a ravatalhoz u mostani gyű lés ultin testületileg helyezzünlt koszorút és a temetésen ugyancsak testül etilen re- gyünli részt. KéSBay Miklós: Ez a hő$s halott a többi áldozat élén köle3e$$éget param&ol nekünk... Í'.isnádi-Nagy András elnök megnyitó f/avai után Ráday Miklós miniszterelnök emelkedett szólásra és az alábbi beszédet mondotta: — A kormány élén az egész kabi­net és saját pártom nevében, de a képviselőház minden pártjának meg­bízásából szólalok fel. — Azt hiszem, mondhatom, hogy az összesség nevében, mert érzem, tudom, iyy van: az egész ország, inindöu igaz magyar ember ebben a pillanatban és a tragédia hírének vé­tele óta együtt van mindnyájunkkal. — Gyászol az ország. Gyászolja a kormányzóhelyettest, az ország vesz­teségét, gyászolja az Apa fájdalmát, gyászol egy rcpülőfőhadnagyot, egy heisi halált halt sorkatonát és sirat egy pompás fiatal életet. Mert pom­pás volt az ember, a magyar fiatal­ság ki virágzása: lelkében, testében pompás, daliás, egészséges, nemes és hős. Bátor, több: vakmerő katona, de nyugodt fővel gondolkozó az élet és a nemzet létének nagy kérdései­ben. — Nem ismerték elegen, nem tud­ták elegen, milyen képesség, tehet­ség, küielességteljesitésre termettség van benne. A nagy magyar ember- spektrumban kevés hozzá hasonlót ismertem. Most már megmondha­tom nyíltan, mert nincs iöbbé. Meg­mondhatom azt, amit szerénysége megtöltött r^olna, hogy elmondjam. Mindenképpen és mindig kerülni akarta azt, hogy születése, helyzete, állása valakit feszélyezzen. Amikor Amerikában mint egyszerű munkás dolgozott, érezte magát a legembe­ribbnek, függetlennek. Be alti egy­szer közelebbjuíott Hozzá, annál job­ban, erősebben szerette. — Hivatva veit arra a feladatra, amit a nemzet rábízott, mégis, min­dent elkövetett, hegy elhárítsa ma­gától, nügesak a kötelességtudás ér­vét nem sorakoztatták fel előtte. Szerénység, bajtársiasság és koleles- seyíeljesités veit jellemének alapvo­nása. Mint külföldi gyári munkás, mint az Állami Gépgyár tisztviselője, inimt az Államvasutak elnöke, a leg­pontosabb, a leglelkiismeretesebb végrehajtója volt a rábízott feladat­nak. — Amikor katonai szolgálatra je­lentkezett, mint tartalékcs főhad­nagy vonult be az első tartalékos re­pülők közül talán a legidősebb. A harci repülők között még jobban elő­térbe léptek ezek a tuladonságai és mindenekfelett hallatlan személyes bátorsága. — Szent István napján indult szá­zadik repülésére és huszonötödik be­vetésére. A legjobb repülő volt a ne­héz feladatok elvégzésében s egy könnyebb feladat áldozata lett még­is. Mint mindig, most is egyedül in­dult, kisérő nélkül szállt fel és ma koporsóját az egész nemzet kíséri. — Magyarország története, hála Is= termek, gazdag áldozatos fiainak hő­si legendáiban. Be többet raég a nemzetnek áldozatban két generáció nem adott, mint Horthy Miklós, a kormányzó és Horthy István, a kor- mányzóheíycttes; az Apa és a Fiú. — Tudom, mindnyájan tudjuk, voltak a nemzetnek máskor is meg­ható, fájdalmas napjai, mert tragi­kus az a kor, amelyben megbomlik a dolgok rendje és az apák temetik fiaikat. De nem indem, forrt-e ösz- sze ez a nemzet olyan jelentőségében az egységnek, mint ma, ebben a vesz­teségben. — Horthy Istvánon keresztül a szörnyű világégésnek minden ma­gyar hőse vetitődik a nemzőt elé- Minden férfihalál egyaránt felemelő kötelességet jelent. Ez a hősi halál a többi áldozat élén kötelességet pa­rancsol nekünk a szerető Apa felé, akinek itt jelentem a nemzet róftzvé- tet, hűségét, határtalan szeretetet.de kötelességet a nemzet felé is, mert csak a hősök formálnak nemzetet. A nemzet tragikus nagy gyásza acé­lozza meg a sziveket, legyen uj elha­tározások megindítója, kibontott zászló, riadó, hit és akarat a nemzet örökkévalóságában. Az Apa élete — a Fiú halála: a mi fajtánk felma- gasztosulása. Az Ur Isten adta őket nemzetemnek életükben, haláluk­ban. Példa van előttünk. Ha hozzá­juk méltóak akarunk és tudunk len­ni: felemelkedünk, ha nem, úgy el­áruljuk őket, az élőt és a holtat és minden hősi áldozatát küzdelmünk­nek. — Be magyarok vagyunk. Ezer­éves urai ennek a földnek. Ezeréves hordozói az európai eszmének. Ezer­éves jövő megr.lapitóinak kell len­nünk és Horthy Lstván, a hősi halált halt főhadnagy, az Apa fiának, a k o r m á nyzóh cly e t tesnek kopor so j a mellett felegyenesedünk és kiáltom és,>ve!em együtt kiáltja a nemzet mindenkinek mindenünnen és min­denhová az országban, az egész vi­lágon, hogy hallják és tudják: mint egy ember áll fel a Ház a nemzet képviseletében és könnyes szemmel, esküre emelt kézzel, 15 millió ma­gyar töretlen leikével felel rá: Éljen a kormányzó, éljen a Haza! A miniszterelnök beszéde után a képvi vr lők sokáig éltették a kormányzót, majd té­rni tiszteletadással adóztak az elhunyt «vidé­kének. Ugyancsak állva énekelték el a Szó­zatot. miközben kivételi nélkül mindeukmi k Lenny szökött a szemébe. Taanádi-Nagy András elnök indítványa' » a Ház ülését ezután bizonytalan időre elna­polták A kormány taglal és a képviselők a ravatalnál A képviselőház ülése után a Ház tagjai Tasnádi-Xagy András elnök vezetésével mind a kupolacsarnokba : vonultak, hogy leróják kegyeletüket a hősi halott kormányzóhelyettes ra- ' vata la előtt. A képvisel ti ház nevében Tasnádi-Xagy András elnök hatal- i más koszorút helyezett a ravatal lá- i búhoz. Ezután Kállay Miklós minisz­terelnök helyezett el négy koszorút, még pedig a miniszterelnök, a kül­ügyminiszter. a miniszterelnökség, a saját és felesége koszorúját. A többi miniszterek is sorjában mind koszo­rút tettek le, egyet mint a kormány tagjai, egyet pedig saját és feleségük nevében. Az egyes minisztériumok koszorúit a minisztériumok főtiszt- viselőiből alakult küldöttségek hoz­ták el. A hivatalos koszorúzások tar­tamára megszakították a közönség elvonulását, amelyet az óriási érdek­lődésre való tekintettel nem tudtak 12 óráig, mint tervezték, befejezni. Erdély kegyelete BUDAPEST, augusztus 27. A par­lament gyászülése után az Erdélyi Párt képviselő! Teleki Béla gróf or­szágos elnök vezetésével bevonultak a parlament kupolacsarnokában lé­vő ravatalhoz, hogy kegyeletüket le­róják. A párt nevében Teleki Bóla gróf koszorút helyezett el a ravatal­ra. A koszom szalagján ez a felírás áll: „A haza hő's halottjának az Er­délyi Párt/' A felsőház gyászülése BUDAPEST, augusztus 27. Szerdán délután 1 órakor a képviselőház üléséhez hasonló ünnepélyes külsőségek között gyászülést tartott a felsőház is, amelyen, megemlékeztek Kormányzóhelyetteö Urunk hősi haláláról- A felsőházi tagok feketébe öltözötten, csaknem teljes számban meg­jelentek az ülésen, a karzatokat pedig teljesen megtöltőtök a képviselők, ak:k a kupolacsarnokból átjöttek a felsőházi megemlékezés meghallgatására. A kor­mány tagjai, Káhny Miklós miniszterel­nökkel az élen, valamennyien resztvettek az ülésen. A gyengélkedő Széchenyi Ber­talan gróf elnök helyett Percnyi Zsigmond báró alelnök nyitotta meg az ülést. Meg­rendült hangon emlékezett rueg a Kor* mányzóhel.vettes Ur haláláról. — Alig félesztendeje annak, hogy núgv lelkesedéssel és alig látott egyhangúsággal knrmányzóhclyellessé választottuk vitéz Horthy Istvánt és ez a rövid idő is elég volt arra, hogy ö azokat is megnyerje, akik még nem ismerték, mert kitűnő ké­pességeivel, kötedességtudásával, ember- szeretetével, férfias erényeivel meghódított mindenkit. A nagyszerű atyának méltó fiát ismerték meg benne. Vitéz Hor’hy István a modern kor gyermeke volt, régi szép magyar erényekkel, azzal a magyar virtussal, amely őt annyira jellemezte és őt hőssé és mártírrá avatta- Vitéz nagy­bányai Horthy István nevét kitörölhetet­len betűkkel beírta a magyar hősök és mártírok nevei közé. Ezekben a nehéz órákban nv'nden magyar könnyes szeme a legnagyobb áldozatot hozó szülök, a nemzet rajon gin tisztelt és szereteti re­zére és áldottlelkü hitvese s a súlyos pró­bára tett fiatal özvegy és az árván maradt gyermek felé tekint. Ennek a gyásznak, ma nincs niég vigasza, de talán meglesz, a mi hálás szeretet ünhuek csodálatos gyó­gyító ereje és minden magyar együtt érzé­se erőt fog adni a nagy fájdalom elvise­lésére. Sarédl Jusstlníén gyászbeszéde Ezután a felsőházi tagok nevében Sé- rédi Jusztinión bíboros hercegprímás mon­dott gyászbeszédet. S eredi jusztinión beszédét azzal kezd­te. hogy a megrendítő csapás a Kormány* zóhelyettes Ur Ö főinél lóságának tragi ki 4 hősi halálával nemcsak országunk [cg, . dós vezérét és legmagasabb családjai, hu

Next

/
Thumbnails
Contents