Ellenzék, 1942. augusztus (63. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-19 / 187. szám

194 2 augusztus 19. ELLENZÉK (I hírverés érlelnie (B) Olyan kérdésről beszólit Antii] Isi* vájd miniszter Debrecenben tegnap a nyári Elkobozzák a névnélküli kenyériegyeket egyetemien, amiről általában nem szoktak, beszélni. A hírverés, köznapi idegen ne­vén: a propaganda., —• bármily nyílt, sőt minél nyíltabb a megnyit váiuilása — ön­maga rejtett dugáru szokott lenni, amiire rá-rásiitik a bélyegek kézlegyintve, kávé­házi magaslatról reá lenézve, mondván: ..ugvan, hiszen ez Ls c.sak propaganda". Milyen jól lette a magyar kormány, hogy ennek a rosszul és gyermekesen ér­telmezett fontoskodásnak a lektnyhitásá- ra egyrészt nyíltan szervezett a magyar hírverés ügyének látható irányítására mi nisztert a propagând iminiíszter sze­mélyében. másrészt milyen jól teszi maga a propagi.mdaniiuiszter, Antal István *«-»gy a maga meggyőző egyéniségével és való­ban rendkívüli képességeivel nyíltan ne­vezi nevén a gyermeket és magáról a hír­verésről beszél. Még talán a „hírverés** szó nem egé­szen helyesen ható alkalmazása is valósá­gos értelmet kapott ennek a beszédnek a fogalmazásában. Valódi értelmet, a „fél* világositás“-t kapta meg. És mondatról- moadatra lv-dadva Antal István világos beszédén, egyre inkább kínálkozik a szük­ség. hogy az emberek minél szélesebb körben és minél kávéházihb körökben is olvassák el e magyarázatok szavait, hogy ráébredjenek a valóságra: a hi wires élőbb-utóbb ölesé komédiává válik és Ki­ábrándítóan árt szervezőinek, ha túllépi '» felvilágosítás igaz és tisztességes kerget. Jól emlékezünk az európai 1 b .ralis gajíó ,,hírverőire", akik a budapesti kör­úton is és Paris. London. Neuyork sajtó­jában is csak egyetlen hangot fújtak a né­met és olasz nemzeti újjáéledés születésé­nél: meg gun voltak, európai bojkottra ítélték és nevetségesre kicsinyítették a fa­sizmus és a nemzeti szocializmus első si­kereit. Hitlerről és Mussoliniról csak vic­cek keretében írtak komoly meggyőződés­sel és uralomra jutásukat a kultúra ször­nyű tévedéseként emlegették. Az európai közvélemény mielőbb megsemmisítő elíté­lésének biztos kultur-szem ét dombját lát­ták csak Róma és Berlin baltímás nép: életóredmenyeiben. Bethlen és Gömbös teogelypoliitikájában döbbenetes rövidlá­tást láttak és valóban nem rajtuk mult. hogv hírverésük nem juttatta országun­kat Csehszlovákia, Ausztria és Románia sorsára. Hírverés, tisztesség és valóság nélkül, elvakult és nemzetközi zsidó érdekből megharsonázott önző hírverés volt ez a propaganda, mely egyszer már a korábbi világháború Ieggyőzehnesebb, mindenütt idegen ország földjén harcoló honvédőink nagyszerű hadieredményeit is szétzülleszt­ve dobta oda jelszavaik prédájának Ma; gvarországot- Hogy szidta, nyelte, hitte a magyar jámborság akkor ezeket az uszítá­sokat! Hogy indult társadalmi o-ztá'y tár­sadalmi osztály ellen, munkás a tisztvise­lőre. napszámos a gazdára, csizmás a nad­rágodra és■ hogy elsikkadt e mögött a hír­verés mögött a lényeg: a sorsközösség felismerése, a csalók, hadserogszálHtó- iizérek, hivatásukat nem teljesítő tisztvi­selők, vagy más megtévedet lek és alkal­matlanok mindenkori figyelése és eltávo­lítása. Hiba, míg emberek vagyunk. mindig lesz. De mennyire, más az. ha egy-egy vonalon tisztulni látjuk életünket! Ha lát­juk. hogy kiesi ugyan, de egyenlőén ki­mért a napi kenyér, hogy e sorsközösséget oszt ja a zsír adagolása is és ha akad még hiba. tévedés, vagy mulasztás, annak megjavítása és megtorlása a. meglévő fe­gyelem szigorú és értelmes továbbterjesz­tése lehet csak az irtja és oém a meglévő rend felbontása, vagy kikezdése. Éretten viselkedik a magyar társada­lom- És ez az érettsége teszi érdemessé is arra. hogy nyíltan beszéljenek vele. Er­dély magyarsága igen nviU állapotot .szo­kott meg az idegen ürülöm nem nagyon leplezett elnyomatásában. Az áldozat tu­data sohasem tette gyengébbé, csak erő­sebbé. Ezt a világos áldozattndatoi: kí­vánja vá látni most is. És amikor a propa­gam! «miniszter beszédét olvassa a hírve­rés igazsságáról és ősz in les égéről, öröm­mel ismeri fel és várja a továbbiakban is. értelmi és lelki megingath :tatlanságának. eurór>a: magyarságának ezt a megbecsü­lését. KOLOZSVÁR, augusztus 19. A város közellátási hivatalának ellenőrei tegnap nagyszámú liszt- és kenyér jegyet koboz­tak el. amelyekre nem volt a beváltásra jogosított tulajdonos neve föltűn tetve. A közellátási hivatal hirdetményben, sajtó utján már löbbiaben figyelmeztette a kö­zönséget, hogy kenyér, liszt, cukor, petró- leumjegyeire tintával irja fel nevét és lakhelyét. Ugyanekkor figyelmeztetést kaptak a kereskedők és pékek, hogy csak olyan jegyeiket váltsanak be. amelyeken a tulajdonos neve és lakhelye fel van tűn­tél ve. A közélelmezési ellenőrök arra1 jöt­tek rá, hogy Kolozsváron nágyon sok név é» cím nélkül ellátott kenyér- és lisztjegv vau forgalomban és ezeket elkobozták. Ez az ellenőrzés tovább tart és a jövőben is minden, ilyen jegyet elkoboznak. FeS-tebető ugyanis, hogy azok, akik többszöri fi­gyelmeztetés ellenére sem látták ej nevük és lakhelyük pontos megjelölésével a ki­utalási jegyeket, azokhoz jogtalanul jutot­tak hozá. A város közélelmezési hivatala ezután figyelmezteti a közönséget, hogy aiz elkobozott jeg-yek helyett újat még ak­kor sem ad ki, ha apnak tvifeajdiouoo« jó- j biszemiiségét igazolni tudja. Mindenki ve­heti magának azt a fáradságot, hogy az ellátási jegyein kitöltse azt a rovatot, amely nevének és lakhelyének meg jelölé­sére szolgál. A közéiImezési hivatal tovább folytatja ezirányban a legszigorúbb ellen­őrzést s éppé® ezért mindenki saját ér­dekében tegyen eleget az előirt rendelke­zéseknek. Vé$U láz se j : Atnwol ébd&fn ikni 9 & & A HELYES NEMZETISÉGE POLI­TIKÁRÓL sokat vitatkozunk. Köz­jogunk sarkalatos tételei megállapí­tották a nemzetiségi poáiüka irány­vonalát és kormányzafamk mté.zke- déseiben mindig ezekhez a szempon­tokhoz alkalmazkodott. Na9'/fontos­ságú kérdés a nemzetiségi iskoláz” tatás. Legutóbb az elmúlt évben kuí- iuszmmiszteri rendelet szabályozta a nemzetiségi iskolák létesítését. Á rendelet intézkedései a közjog szel­lemében teljes szabadságot biztosí­tanak a nemzetiségek nyelvén való oktatásnak. Ezúttal azonban nem a nemzetiségi politika elvi kérdéseiről akarok fejtegetésekbe bocsátkozni. Nagyon sokszor az életből ellesett jelenetek minden jogi okfejtésnél többet mondanak. Ezért jegyzem fel az alábbi történetet, amely beszé­desen bizonyltja, hogy milyen a ma­gyar állam iskolapolitikája és ho­gyan válnak be a valóságban a kor­mányzat által kiadott rendelkezések. A napokban Nagybányára indul­tam a délutáni személyvonattal. Há­rom fiatal tanítónővel utaztam egy fülkében. Most mentek haza a falu­jukba a tanítói továbbképző tanfo­lyamról és természetesen kolozsvári élményeikről beszélgettek. Szamos- ujváron uj utas szállott be a fülké­be. Fiatal román lelkész, aki mint régi ismerőst üdvözölte az egyik ta- niitónőt. Beszélgetésükből csakha­mar kiderült, hogy a lelkész ugyan­annak a szamosvölgyi falunak gö­rög katolikus papja, ahol a tanítónő az állami népiskola mind a hét osz­tályát tanítja. A tanítónő az otthoni hiirek után érdeklődött. A lelkész részletesen elmondotta, hogy most fejeződnek be templomának újjáépí­tési munkálatai. Lelkes szavakkal vázolta, hogy az újjáépítés az ö el­gondolásai alapján történik és a templom falfestményeit Cornea Emil festőművésszel készítteti el az egy­házközség. — Bizony köszönetét kell monda­nom címek, hogy amikor a gyerme­kek segítségére volt szükségem, min­dig megértettük egymást — mondot­ta mosolyogva a lelkész. — Ez csak természetes, íőtiszte- lendő ur, hiszen a faluban a papnak és tanítónak együtt kell működnie. Ideje volna azonban, hogy az állami J iskolákat is restaurálják, mert, mint tudhatja, itt is szükség volna újítá­sokra — felelte a tanítónő. — Ahogy befejezzük a templom- épitésí, én is buzdítani fogom a hí­veimet, hogy az állami hozzájárulá­son kívül szintén áldozzanak az is- 1 kola szépítésére — mondotta a to- í vábbiakban a lelkész. Beleavatkoztam a beszélgetésbe. Megkérdeztem a tanítónőt, hogy a községben milyen arányban van képviselve a magyarság? — Tiszta román községben taní­tok — mcndoíla a tanítónő. — Mind a hét osztályban román nyelven, ro­mán gyermekeket lanitok, kivéve a nemzeti tárgyakat, amelyeket a tan­terv szerint magyarul kell eló'adnL — És hogyan birja a román nyel­vet? — kérdeztem, — Erdélyi vagyok. Itt éltem a ro­mán impéiium alatt, azt hiszem elég jól beszélek románpl, de természete­sen teljesen tökéletesen akarom bír­ni a román nyelvei. — Őnagysága csak szerénykedik! Semmi hiba nincs a román nyelvtu­dása körül. Őszintén mondhatom, hogy a működésével nagyon meg va­gyunk elégedve — szólott erre újra a lelkész. A továbbiakban a beiratkozások­ról és a jövő tanév terveiről beszél­gettek. Abban a lianynemfoen, aho­gyan olyan faluvezeíok értekeznek, akiík között sohasem volt vélemény- különbség. A leszállásnál a román pap vitte a magyar tanítónő néhéz I csomagját és felajánlotta, hogy az ő kocsijával menjen be a faluba. Eddig szól a történet. Karcolat az életből. Úgy hiszem, hogy érdemes volt feljegyezni, mert igazolja, hogy azok a tanerők, akiket nemzetiségi vidékekre nevezett ki a kormányzat, tiszta lelkilsmereitel és komolyan végzik hivatásukat. Minden politikai vitatkozásnál és ténymegállapüiás- nái többet ér, ha a gyakorlati élet j eredményeit keressük. A tan^ónó I nevét, sajnos, nem sikerült megtud­nom. A lelkész Muresanu Emil gö­rög katolikus pap, aki á szamosmen- ti görög katolikus egyház egyik leg­tevékenyebb lelki vezetője. * í A SZÉKELYFÖLDI FÜRDŐK idegenfor- I galmărol kimutatás jelent meg a lapokban. I A kimu'laláisból megtud he tjük, hogy a mult j évhez viszonyítva semmit sem csökkent a : fürdő idegen forgalma. Szóvá ta vezet, de Bor- j szék mindjárt utána következük. A stalisztikai i adatok feltétlen érdeklődésre számíthatnak. I íme az eddigi kimutatás a fiirdővendégek számáról: Szováta 1800, Borszék. 1500, Gyil­kos tó 700, Tusnád 600.Nagy7 látogatottságnak örvendett a Hargáta'Türdö és az üz Beaace- menedékház. Kommandó fürdője úgyszólván színüllig megtelt. Érdekes, hogy a nyaraló közönség eg} előre nem fedezte fel a székely­földi kisebb fürdőhelyeket, aim elvek pedig festői szépségükkel mindenképpen nagyobb látogatottságot érdemelnének meg. Igaz ugyan, hogy ezeken a csendes ikiis fürdőhe­lyeken a fürdőkuRura egyelőre nagyon el­hanyagolt állapotban van. A fiirdőzők általá­ban meg voltak elégedve a székelyföldi nya­ralással. A kozeilátátssal kapcsolatban alig merültek fel panaszok. Mikii Lás:ló főispán, a Székelyföld közellátási kormánybiztosa gondoskodott arról, hogy a székely fürdők mindenütt jó, ízletes és bőséges kosztol szol­gál hassanak a fürdővendégeknek. Bizonyos, hogy ezek a szép eredmények a jövő ujahh j fejlődési lehetőségeit alapozzák meg és a ; fürdőszövetség is jnváteszi azokat a hibákat, j amelyeket a reklámhoz ás és a fürdők kar- i hantartása körül helyenként elkövetett. .U .MAGYAR ZENE. MAGYAR DALA hnr.gr versen vt adlak Nagybányán a Szent 1st i án- | hét kérd éhen. Szándékosan választottam a ; hang vei tényről való megemlékezést attól a beszámolót ál. amelyet a Szent István~héiról irt um. Étinek a hangversenynek nem a: volt a célja, hogy u zenekultúráról értekezésed: ; keretében tájékoztassa a közönségei. Elsősor­ban Nagybányáról elstzú/rnfizotí zeneszerzők miinek ehneiutette fel. Németh Róla, trz or“ szagoshirü nagybárufai születésű zeneszerző több műsor száma szere jreit a hangve/stngeu.. Nótáit dr. Eözárié' Révész Ili adta elő, akt ugyancsak Nagybányáról származott el én a Szent Isiiken-hétre Iá tagat olt. el újra szülőnéT rosába. Megható feljegyezni a ruunJcúsfóiskor la szimfonikus zeni-karának és a Nagybányai Magyar Dalegyesüleuuak szereplését, ügy a zenekart, mint az én&klutrt Szőke Béla pré­post vezényelte. A nyugalmazott főpap hét“ vennégy esztendős. Auül or a karmester i do­bogóra lépett, percekig ünnepelte a közönség. Nem csoda, ha a nagybányaiak a szeretet és elismerés minden jelével jutalmazzák műn." kaját. Olyan eredményeket ért el, amelyek <r nagybányai műkedvelő gárdát megbecsUílUí' teszik. Magyar mozgtilmainlcnak ilyen em­berekre vart szüksége, akik életük idfajttyáu sem vonulnak vissza a közszerepléstöt, ha" nem tudásukat és tapaszt alatt adtat a jóm nemzedék net>cléiére jordítják.. * AZ ÉLELMISZER JEGYEK ügyé* hon érdek es levelet kaptam Szilágyi József uyugaltn ázott jegyzőtől, az Ellenzék előfizetőjétől. Levelét ért arra hívja fel a figyelmet, hogy az utóbbi időben egyre jobban elszapo­rodnak az é lei m tszerj eg ve k kel vadó visszaélések és lopások. Valósággal szükségesnek mutatkozik, bogy uj paragrafussal bővítsük ki a büntető- törvény könyvet, amely drákói szágó rnságu büntetést helyez kilátásba az él el műszer jegyek tolvajainak. A ha­tóságok azoknak panaszát sem or­vosolhatják, akik önhibájukon kívül v észt e 11 éik el éleim iszerjegyü kát, mert az esetleges kivételezés a vis­szaélések tömegére adna alkalmai, A nyugalmazott jegyző, mint köz- igazgatási szakember, azt indítvá­nyozza, hogy változtassanak az él-eb miszerjegyek rendszerén. Jegyek he­lyett a vásárlási könyvbe való he* jegyzés utján szolgáltassák ki az él el mi szer-fejadagot. Előfizetőnk ér­zi azonban, hogy ez kissé bonyodab mas lenne és ezért a továbbiakban azt javasolja, hogy minden család ban bízzanak' meg valakit, aki a je~ gyeket beválthassa. Ezt a kijelölt személyt fényképes igazolvánnyal kellene ellátni, ami eleve kizárná a visszaéléseket. Ezek a javaslatok természetesen elgondolásoknak nagyon szépek, gyakorlati kivitelük azonban nagy nehézségekbe ütköznék és az: is va­lós zinu, hogy már a kiinchiíáskosr nagy vitákra adhatna alkalmat, Mindenesetre érdemesek arra., hogy foglalkozzunk velük. Városunk pol­gármesteri hivatala éppen most adott ki rendeletet, amelyheqi meg­tiltja az olyan élelmiszeriegyek be* váltását, amelyen a tulajdonos neve nincs feltüntetve. Ez a hivatalos in­tézkedés azt bizonyítja, hogy- az ille­téke^ hatóságok maguk is szüksé­gesnek látják a fokozottabb ellenőr­zést. Olyan megoldásra van tehát szükség, amely egyszer s minden­korra megakadályozza az élelmiszer jegyekkel való üzérkedést és lehetet­lenné teszi a rendkívüli viszonyok által kitermelt* uj bűncselekményt: az élelmiszerjegyek ellopását. LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől * Íegválasztékosabb kivitelig, leg ab csobban az „ELLENZÉK“ köuyve** boltjában, Kolozsvár Uj dalőskirnyv! Uj énekeskönyv ! Ujjé, a ligetbe** A nagy slágerek daloskönyve. Valahol Oroszországban. Tábori levelezőlap. Jó éjt, drága kis hadnagyom. Mindig az a perc a legszebb. Viszontlátásra, had­nagy ur 3 kislány, 3 honvéd. Gullás Miska — Káposzta Sári — és még 80 film, operett, dal, magyar nóta szövege. Ára 60 íiUér. Fülesmle miad ezt fújja. 99 székely népdal. Énekesek és bármely hangszeren játszók ré­szére. Szöveg-fel írással. Ára 3.-- pengő. Kaphatók az „ElLpiazök“ könyvesboltban Kolozsvár, Mátyás király-tér 9. Vicékre 80 fii. ler, illetve o 20 pengó előzetes beküldése mel­lett azonnal száRItjuk,

Next

/
Thumbnails
Contents