Ellenzék, 1942. augusztus (63. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-19 / 187. szám

- - l JSzerkesztóség és kiadóhivatal: Kolozsvár, ßlßPITOITß: Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓVÁLLALAT* Jókaí-u. 16., L em. Telef.; íl—09. Nyomda: Egye- teitt-a. 8. sz. Telei.: 29—23. Csekkszámla 72056 BIRTHfl MIKLÓS fit. Kolozsvár. Előfizetési árak: 1 hóra 2.70 P., uegyedévre 8 P., félévre 16 P., egész évre 32 P. Tizennégy ellenséges hajót sülyesztetíek e 7 a németek 24 óra alatt ISTVÁ IRÁLY ÖRÖKSÉGÉ Irta: LÁSZLÓ DEZSŐ I. Az utóbbi években egyre gyakrab­ban hallunk a szentistváni gondolat­ról, egyre inkább emlegetjük az ® örökségét. Meglehetős ritkán gondo­lunk azonban arra, ami a szentistvá­ni rendszernek legbensobb lényegét jelenti: István kiirály a pogány ma- | gyarok üdvére keresztyén egyházat j szervezett, a keresztyén egyházat j beleépitette a magyar nemzet és ma- i gvar állam testébe és a keresztyén i egyházon keresztül elhatározó lö­kést adott a magyar lélek átminősü- ; lésének. Szokás azt mondani, hogy i mindezt politikai számításból tette. j A lények azonban azt mutatják, hogy a szentistváni mü teljes valójában j több volt a pillanatnyi politikai ér- j dek kielégítésénél, az ö keresztyén j egyháza örökre megszabta a ma- j gyarság sorsát. Nemcsak úgy szabta j meg, hogy ezzel a lépéssel íelíüg- 1 gesztette a rokon hun és avar po- ; gány népeket elsodró történelmi j végzet rajtuk való beteljesedését, j hanem előre tekintve, olyan alapot j rakott a magyarság alá, amelyről lé- j te feladása nélkül többé le nem tér- j hét. Világosan kell látnunk, hogy a j szentistváni keresziyénség iníézmé- j nyes egyházi keresziyénség volt. Ez ! az egyházi intézmény szerves élet- ; szerve a nemzet és állam életének s j ennek ellenére mégis Mzíosiiani tud- í ta benne a személyes lélek szabadsá- ! gát és az egyháznak az államtól va­ló lelki függetlenségét. A szentist­váni egyház a nemzet és állam leg­döntőbb érdekeit szolgálja és még­sem szolgája az államnak, hanem egy államfeletti hatalomnak: Isten­nek eszköze a nép üdvözitéséxe s a világban való sikeres eligazítására. István király a római egyházhoz kapcsolta a magyar népet, de ez a i nagy, nyugat felé fordulás nem je>- lentette a sajátos magyar lélek sor­vadását, vagy pusztulását. Csak most, az újabb magyar középkori kutatások nyomán látjuk, hogy mi­lyen sajátosan magyar középkori keresztyénségünk volt. Ez a középkori magyar keresztyén egyház az örökkévaló isteni világ­hoz kapcsolta hozzá a maga hivő gyermekeit, s mialatt Krisztus felé fordította a nép tekintetét, olyan művelődést és polgáriasodást ered­ményező, mindennapi, földi munkát végzett, amelyhez hasonló jelentősé­gű a magyar történelemben sehol sem található. , H. Át tudta-e a nemzet ezt az öröksé­get menteni a magyar történelem évszázadain? Az egységes szentistváni keresz­tyén egyház helyett ma féltucatnyi keresztyén egyház végzi a magyar nemzet pásztorolását. A keresztyén gyökérről leszakadt filozófiai és tár- 1 sadalomtudományi elméletek „mo­dernné'1 tették a magyarságot. A li- berálizmus szelleme igyekezett el­homályosítani az egyházak dönt® je­lentőségét, s közszellemünkben egy­re jelentéktelenebbé vált az egyház fontosságának tudata. Találkozunk mozgalmakkal, amelyek az egyhá­zakban a szellemi és társadalmi ha­ladás legnagyobb kerékkötőit látják. Sőt a magukat komoly keresztyének­nek tartók között olyan lelkek is akadnak, akik a mély vallásos hit ki­élésére az egyházat alkalmatlan ke­retnek tartják. Azok soraiban pedig, akik az egyház döntő fontosságát el­ismerik, sokan vannak, akik az egy­házat minden szellemi szabadságá­tól megfosztva, az állami élet feltét­len kiszolgálójává akarják tenni. A j modern íormák között meglepő erő- j vei kezd érvényesülni a bízantiniz- i más. Ez a helyzet azt mutatja, hogy ; Szent István örökségét veszedelem | fenyegeti. A felszínes szemlélő szerint a leg- j nagyobb veszedelmet a magyarság j egyháaái széttagoltsága képezi s van- j nak, akik úgy képzelik, hogy nem- j zeti érdekből állami parancsszóra ! egyik napról a másikra egyetlen j egyházba kell és lehet a nemzetet j tömöriteni. A mi felfogásunk sze- j rint nem az a legnagyobb veszede- j lem, hogy több egyházban él a nem- j zet, hanem sokkal inkább az, hogy ' az egyháznak nem látjuk azt a dön- j tő nemzeti és állami jelentőségét, j amely István örökségének alapját [ képezi. Nagy baj az, hogy az egyház­nak jelentőséget tulajdonítok igen tekintélyes tábora nem tudja elis­merni az egyház és állam olyan vi­szonyát, amelyben az egyház Isten­től függő lelki szabadsága teljesen megmarad. Egyházakat állami pa­rancsszóra sem egyesiteni, sem al­kotni nem lehet. Bárki próbálta meg ezt a merényletet, vállalkozása csú­fos kudarcba fulladt. Az egyházban Istennel él a nép együtt, Isién ural­ma, oltalma, pásztorbotja és áldása alatt. Minél inkább ezt az alapigé­nyét tudja az egyház teljes szabad­ságban kiélni, annál több lelki és anyagi jó származik belőle a rábí­zott nép javára. Minden magyarnak fáj a magyar keresztyén nép egyhá­zi megoszlása, de ezt a megoszlást emberi, történelmi erők latbavetésé- vel eltüntetni nem lehet. Nem ennek elüntetésén ksil tehát fáradozni, ha­nem sokkal inkább azon, hogy min- denik egyházat a maga területén, a másik egyházzal való súrlódások nélkül, a maga módja szerinti leg­teljesebb életre segítsük. A magyar keresztyén egyházaknak nem egy­más ellen, hanem egymás mellett, a jó hatásokat egymástól kölcsönösen elfogadva, kell az egyetlen magyar nép gondozásával Istennek szóigál- niok. S a magyar nemzetnek és ál­lamnak a szentistváni alapvetés ér­telmében kell az egyházaknak min- I den külső támogatást, s az Istenben j bizó hitből fakadó teljes belső sza- j badságot megadnia. Az igazán Isten- \ nek engedelmeskedő és szolgálni \ akaró egyháztól sohasem szabad a nemzetet féltenünk. Csakis az ilyen j egyház tud a nemzet életében szel- I ierni megújulását, erkölcsi megtisz- I tulást és elszakíthatatlan belső ősz- j szefogást eredményezni. j m. Amilyen mértékben megyünk be­le a most dúló háborúba, s érez- ; zük annak erköcslaziió, lelki nyug- j taianságot és szekadozást támasz­tó itthoni hatását, olyan mérték- j ben halljuk az esedékes és szűk- : séges fölhívást az itthon élő neon- j zeki társadalom belső megszervezé- j sére. Társadalmi és nemzetvédő ala- j kutatok vezetői és széles tömegei ! tesznek vallomást arról, hogy a nem- i zet belső frontjának kiépítésén eyy- ! re fokozottabb erővel fognak mun- ! kálkcdni. Föl kell tennünk a kér- ; dést, hogy van-e a nemzet életében ' a nemzeti egyházaknál döntőbb nem- j zelvédelmi szerv és keret? Nem az egyházaké-e elsősorban az a feladat, > hogy a nemzet lelkét a nemzetet el­sorvasztó lelki betegségektől meg- j tisztiigák s a nemzet életében a leg- \ döntőbb erkölcsű erőket mozgásit- j sák? A szentistváni örökséget öntu- j datcsan ápoló magyar egyházaknak J különös módon kell arra gondol­niuk, hegy az 1918-ban bekövetkezett nagy nemzeti katasztrófáért nem­csak az azt előidéző bomlasztó moz- j galmak, hanem ők is felelősek, mert j elsősorban nekik kellett volna a nemzet legjobbjainak és széles töme­geinek olyan szellemi irányítást és szervezetet adu Sok, amelynek ke­mény falán minden nenizeíetbom- lasztó áradat megtörik. Pár év óta nemcsak a római pápa alá tartozó katolikus egyházak, ha­nem a protestánsok is megünneplik István király napját. Ez az örvende­tes tény nemcsak azt jelenti, hogy fokozódott a magyar keresztyén egy­házak belső összetartása, hanem azt is, hogy a szentistváni keresztyén gondolatot minden keresztyén ma­gyarra nézve nyilvánvalóan kötele­zőnek ismertük el. Ma egyetlen ma­gyar egyház sem térhet ki a közös feladat elvégzése alól: végezni a leg­döntőbb súlyú keresztyén nemzetne­velést és társadalcmszervezést. Ezt a ma elengedhetetlenül fontos nemzeti missziót azonban csakis akkor tud­ják a magyar keresztyén egyházak elvégezni, ha a keresztyénség meg­maradásáért folyó mostani gigászi i küzdelemben egymás között legtelje- i sebb treuga Deit tartanak. Aromán uralom alatt eltöltöttasz- . tendeink megmutatták, hogy egymás : hitbeli megbántása nélkül az erdélyi magyar egyházak a magyar műve­lődés szolgálatában a legerősebb egységes arcvonalat képezték ki és tartották minden ellenséges táma­dással szemben. A kolozsvári „Há­rom püspök-iere“ s az abból kiveze­tő három püspökről elnevezett utca nem üres forma, hanem lényeget jelképező valóság. Hisszük, nemcsak a múltra, hanem a jelenre és a jö­vőre nézve is­A Kolozsvár városi társadalmi munkaközösségben a legtestvéribb módon szervezték meg a kolozsvári egyházak pászterai és nőszövetséyei a Magyar Norma mozgalmát s vég­zik a város szegényeinek rendszeres gondozását. Ezek a jelek azt mutatják, hogy a szentistváni keresztyén gondolatot a több mrgyax egyházon keresztül is lehet eredményesen és gyümölcsö­zően szolgálni Ami lehetségessé vált egy országrészben s kipróbált munkarend egy nagyvárosban, álta­lános törvényévé és életgyakorla­tává lehet egy egész országnak! Ma az a feladatuk a magyar ke­resztyén egyházaknak, hogy a ma­guk hitvallása, élet- és munkarendje szerint saját híveiket minél teljeseb­ben fordítsák az örökkévaló Isteni világrend valósága, értékei és törvé­nyei felé, vigyék bele saját híveik leikébe a nemzetet megtartó szelle­mi és erkölcsi erőket. Mindenik egyházra éppen elég magyar ember van hízva, ezeknek óriás tömegei igazán rá vannak szorulva arra, hogy a saját egyházuk részéről mi­nél teljesebb lelki gondozásban és erkölcsi megtisztulásban részesülje­nek. Bizalommal, életrevalósággal teljes, másokért keresztet vállaló, ál­dozatos magyarokat kell minden egyháznak a maga templomaiból kibocsátania a magyar élet minden területére. A hitben egy nevezőre jutni nem tudó egyházaknak a nem­zeti élet nagy érdekeinek szolgála­tában a legteljesebb egységet kell mutatnick. A művelődési, társadal­mi szolgálatban pedig látható mó­don ki kell ábrázolatok, hogy ők az egységes magyar nemzet legfonto­sabb nevelői, gondozói és szervezői. Abban a hitben irtuk ezeket a so­rokat, hogy az abban foglaltak nem egyetlen magyar embeT korszerűtlen elmélkedései, hanem számos magyar vezető ember meggyőződése s széles magyar tömegek magatartása és óhaja. A szentistváni keresztyén gondolat komolyabban él a mai ma­gyar nemzetben, hogy sem gondol­nék, mert a magyar keresztyének legkomolyabbjai tudják, hogy ennek a gondolatnak érvényesilésén dal el a magyarság belső frontjának s egész életének sorsa. Gondokkal terhes, őszre hajló nap­jaink sűrűsödő ködéből igy világtik ki, igy tündöklik elő István király ragyogó öröksége.

Next

/
Thumbnails
Contents