Ellenzék, 1942. augusztus (63. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-19 / 187. szám

/

_2

CU.rNZÉK*

I !H5inHSB»ÂBa*l

1 SU n u u u R / t ii s 11

FENYEGETNEK...

Irta: MAKRAI SÁNDOR

\i .»kinti cikk ü Református klet legutóbbi számában jelent meg. I r- dekessegérv való tekintettel, teljes egészében közöljük.

Már a? első világháború idejön láttuk azl a jüvendöinondó ellenséges térképét, melyen Magyarország helyét temető jelezte. Akkor is tény égették., meg is próbálták valóra váltani, de azért mégis élünk. A mostani, eget-löldet betöltő c? mélyen érezzük: döntő küzdelemben megint lényegétnek. Hol egy angol, hol egy amerikai ,.tervezetről" jut hozzánk a hir, hogy mo6t már igazán elakarnak törölni a föld színiről. Nálunk tízszer, húszszor nagyobb <s hatalmasabb óriások részesítenek minket al- andó ádáz íigyelmükben s ígérgetik eltupo- fásunkait.

Honnan van ez a rendkívüli érdeklődés csekélységünk iránt» Hiszen ezek a titánok nemcsak velünk és elsősorban nem is velünk szállták harcba, hanem a sokkal erősebb és félelmesebb Németországgal... Mégis, minden győz Ierni" elgondolásukban hangsúlyozottan kitüntetnek valami különleges^ fenyegetéssel, többek közt azzal is, hogy szőröstől-bőröstöl át lógnak telepíteni Szibériába, mar t. i. a kegyesen életbenliagyott részünket. Mert pld. u magyar intelligenciának nincs mért félnie a nagy úttól, ez a rétegünk a bevált szovjet- módszer szerint a hazai földben log maradni, hegy megtermékenyítse a talajt a kommunista gazdálkodás javára.

A magyar természet azonban a fenyegetod- zést nem veszi be. Alapos tévedés azt hinni, hogy a magyar nemzetet effélékkel meg lehet félemlitni, el lehet kedvetlenitena 6 harci erejét meg lehet törni. Ellenkezőleg. A józan magyar ész mindezekből azt olvassa ki, hogy élekszámunkat messze felülmúló mértékben elentöß tényezője vagyunk az Európa jövőléért vívott küzdelemnek. A fenyegetés tehát megnöveli a magyarság önérzetét, önbizalmát s arra serkenti, hogy teljes testi-lelki erejének megfeszítésével vegye fel a harcot, éppen azért és annál inkább, mert létéről vagy nem létéről van szó.

Mi magyarok, ezeréves történelmünk viharaiban sohase voltunk ijedős természetűek s mikor az ellenség előre fenyegetódzött, hogy ezt meg azt szándékozik csinálni velünk, mikor majd a földön fekszünk, nem estünk térdre előtte, könyörögve, hogy gondoljon valami jobbat, hanem talpra álltunk és elébementünk a próbának.

A magyarság egésze is mindig tudta, hogy nemcsak az ellenség, hanem önmaga is csinál majd valamit, ha rá kerül a sor. Álltuk a harcot, nem azért, mert úgyse volt vesztenivalónk, hanem mert tudtuk, hogy ha nem harcolunk, mindent elveszítünk, ami drága nekünk. Tatárral, törökkel, labanccal, muszkával így

szálltunk szembe százaüokról-századokra *>

vérünk omlásával verekedtük ki létünket Nem arról volt szó, hogy a fenyegetéseket üres hencegésnek vettük. Tisztában voltunk ellenségeink szándékának őszinteségével. S volt úgy, hogy a fenyegetésből valóság lett. A fizikai túlerő olykor győzött felettünk s zsarnokilag tiport reánk. Hiszen éppen ezekből tanultuk meg, hogy a fenyegetést milyen módon kell komolyan venni? ügy, hogy annál- keményebben álljunk ellene.

Mindig élt a magyar lélekben az a történe- lemfonnáló hit, hogy a fizikai túlerő győzelme sohasem végleges. Ebből a hitből következett, hogy éppen külső levereHeteseinek idején fejtett ki a legnagyobb lelki ellenállást, szállt magába, ujult meg szellemében s kerekedett föléje végzetének. Történelmünk nagy tanítása az, hogy a létszámbeli és fizikai túlerő, bármekkora legyen is, sohasem képes megsemmisíteni ezt a nemzetet, akármilyan kicsi legyen is hozzámérve, amelyik ismeri önmaga belső mértékét és ahhoz hü marad.

Magycrrország földje már többször volt szétszaggatva és földarabolva. A tatárjáráskor azt írták róla Nyugaton, hogy már meg Í9 szűnt létezni. A török uralom alatt éppen a legősibb, szinmagyar területek pusztultak ki. A trianoni műtét után lehetetlennek ’átszőtt fiz életbenmaradása. Miért tudott mégis újra és újra eletrekelni? Mert van lelki, szellemi Magyarország is, amelyet, semmi hatalom soha nem tudott szétszaggalni, feldarabolni. Az örök magyarság ebben a lelki és szellemi egységben rejlik s ennek értékei és müvei erősebb ^ kötelekkel fűzték össze a szétszakított 1 es.részeket bármiféle politikai kapocsnál. A magyar műveltség éltető tőkéje maradt a po- iitikai újjászületésnek is. Mindaddig, amíg hiszünk szellemi s erkölcsi értékeink erejében, fizikai létünkre vonatkozó fenyegetések meg nem törhetnek.

i adnunk kell azonban, hogy ezek a fenyegetések ma sokkal rémítőbbek, mint valaha. Mögöttük csakugyan roppant fizikai hatalom cs elszánt.pusztitóakarat liheg. A „tervekre', melyeket a világ négy sarkán szőnek ellenünk, nem szabad elbizakodott, öncsaló könnyelműséggel legyintenünk. Komoly aggodalommal kell önmagunkba néznünk: elég erősek, vagyunk-e lelkileg, fel vagyunk-e vértezve belső fegyverekkel ellenük?

A harctérén is, ah-ol honvédeink küzdenek, ez az. igazi biztosítéka a győzelemnek. Mert a mi harcunk itthon is, a távoli harcmezőn is ugyanaz az egyformán döntő. Itt és ott egyet- • en, történelmi jelentőségű feladatunk vám bizonyságot tenni arról, hogv komoly értéket képviselünk Európa jövőjét illetően s nemcsak me*tc*k vagyunk az uj Európát megteremteni «Karo szövetségeseink megbecsülésére, de eh- alkotáshoz szükség is van reánk s nél- .ui-.mk nem lehetne azt szilárdan és egészségesen felépíteni és fenntartani*

Honvédségünket csuk u napokban érte olyan elismerés, mely fényesen hirdeti ezt az igazságot a fegyveres harcmezén Nagy c/övetje- gescink bizonyáiu napróJ-napru mélyebben és világosabban ismerik fel, hogy ezzel a ne; ..öttel érdemes és szükséges együttműködni, hogy ezt a hűséget, becsület«.- '-get, inogb hatóságot, vitézségét úgy kell méltányolni, mint az eljövendő munkásbéke egyik lege kisebb tartóoszlopát. Ebből a szempontból nekünk nincs szükségünk más propagandáin, mint tetteinkre. De kibeszélhetetlenpl főnie« az, hogy a halálos fenyegetéseknek ebben a légkörében az itthon élő és dolgozó magv ír társadalom is bizonyságot tegyen megbecsülést érdemlő és követelő belső érték ességei öl A fizikai létünket is megoemmisitéssel fenyegető tervekre u megRemmisltheteÜen lelki es b ellőnii értékek megmutatásával kel! telelnünk. mert ezek a bizonyítékai és biztosítékai cunak, hogy az elet örökkévaló tüivényei szerint minket se kiirtani, se hazánkból kidobni noha nem lehet s hogy nincs olyan hatalom a földön, amelyik megváltoztathatná art a tényt, hogy magyarok vagyunk és maradunk, valameddig mi magunk le nem mondunk önmagunkról.

Eismerem, hogy ma nehéz ezekben a lelki valóságokban bízni, mert a háború tényei künn é6 benn látszó’ag ellentmondanak. De esek látszólag. Valójában éppen ez a háború

I bizonyít jtt fmpról-napM a s. “!Ioízii |,l; eiko 1 - } M erők győzelmi, fölényét a puszta u<meg- ,-.,Ók. felett Sohase .- abnd kételkndnünk abban, hogy szellemi es erk.o)r*í nzgyuágban « legnagyobbakkal is egyenlők lehetünk « így a tömeg és anyag haUiJina rajtunk «<* vehet diadalt.

Az a küzdelem, melynek részesei vagyunk, rppf*n i\ <*s orkölffl ttí£iid»ífc»uíi nKjpulo tin*

tlkrlaztusi bálvány led öntéséért lolyik. A

fegyver, melyet föl kell vennünk, ellene, Krisztus evangéliumában van fölhalmozva, önfegyelem, öiunoghipnd««, á klozatkéazség, testvéri szolgálat, a bit elszánt kockázata azok n légy verek, nuilyek köpesse teszik .íz elmét rs szivet minden találékonyságra és erőfeszítésre a Merénylővel eremben, «ki az emberiségből éppen azt a méltóságot akarja kiölni, ami létünk értelme <« koronája.

Rendíthetetlenül legyünk meggyőződve arról, hogy életünk, jövendőnk egyedid attól függ: milyen lelki és erkölcsi minőséget s ebből fakadó testvérszolgálatot hidunk megmutatni a világnak, úgy’ barátainknak, mint ellenségeinknek. Az a nemzet, amelyiknek a háború ürügye arra, hogy mindennapi kötele é- jjeit lazábban, unoUabban, <i ,.ki tudja mi lesz?" és a ,,minden mindegy!" vállrándításával hurcolja * létlenül bámuljon a holnap elé: elveszett, még ha óriás volna is. Az a nemzet pedig, amelyiknek a háború életpróbájává vélik, hogy legkülünb képességeit kifejtse és munkába állítsa: győzni fog. mégha parányi is. Ezzel a hittel és tettel feleljünk minden fenyegetésre, tudván azt, hogy a fenyegetőzés nem az igazi erő nyilvánulása, hanem a belső gyengeség és bizonytalanság vészjele.

Befejeződtek az Erdélyi Helikon írói

közösségének tanácskozásai

KOLOZSV ÁR, augusztus 19. Az Enicht Helikon íróinak X\ • találkozója au- gusztus I I-, 15. és 16 n ipjan történt meg Kemény János vendégszerető marosvécsi otthonában. A találkozón a következő irók •vettek részt: Asztalos 1st ráfi, Rarta- lis János, Bátifjy Miklós, CrQgyi László, Hunyadi Sándor, Járosi Andor, Jékely Zoltán, Kemény János, Kiss Jenő, Kovács László. Maksay Albert, Malter Károly, Szabódi László. Szenczei László, Szent inr rei Jenő, Tamási Áron, Tcia zy Sándor. Wass Albert.

A megjelenteket a közgazda, Kemény János üdvözölte néhány keresetlen szóval. Kifejezést adott abbeli örömének, hogy az elnyomatás hosszú évei után a Helikon irói eLsőizben találkozhatnak szabad magyar földön. Az uj helyzet a Helr kon régi munkásságának felmérésére és uj feladatok vállalására kötelez. Javasolj ', hogy a mostani találkozó éppen az uj helyzet által megszabott tennivalókat jelölje meg. Elmondotta, hogy a helikoni találkozó összehívását 1940-ben a fóliaía- lomváltozást megelőző feszült légkör tette lehetetlenné. 1941-ben pedig a már ösz- ezehivolt találkozót az orosz háború kitörésével járó közlekedési nehézségek miatt nem lehetett megtartani. Bejelentette, hogy a Helikon valamennyi tagja ebben az évben is meghívót kapott: akik nem jelenhetlek meg. távolmaradásukat levélben mentették ki. Lj tagokként a helikoni közösség: nevében örömmel üdvözölte Asztalos Istvánt, Jékely Zoltánt. Makkal Lászlót, Szabód! Lászlót és a DéJerdéjy- ben élő \ ita Zsigmondot, aki nem jöhetett ek Meghatottan közölle, hogy Debrecenből a következő távirat érkezett a Helikon címére:

„Csak Erdély el ne hagyjon, mi már görcsösen öleljük Erdélyt. ‘ Szeretettel, tisztelettel Móricz Zsigmond, H'Jnkiss János, Németh ImszIó, Kosáriné Réz Lola, Keresztüly Dezső, Juhász Géza, Csobán Endre, Kiss Árpád, Ternok János, Sir

máruli Pál, Veress Péter. Piiski Sándoréi:, Tóth Endre. Márkányi Nándor, Kéki Róla, Csuka Zoltán, Gulyás Pál, Szabó Lőrinc Sapka Géza“

A Helikon Móricz Zsigmond címére a következő távirattal válaszolt:

..A magyar Géniusztól elválaszthatatlan Erdély irói ölelést eket forró öleléssel viszonozzák.“

A Helikon ezévi tanácskozásain az elnöki tisztet Tavaszy Sándor töltötte be. Megnyitó szavaiban emlékezte Lett arra,

hogy ez az irói közösség az idegen uralom alatt a szellem és gondolat .szabadságának őrhelye volt. Az örvendetes uj helyzet az oh régóta vári nemzeti szabadságot meghozta Eszr.kerdélv és a Székelyföld számára. Az uj szabadsággal még meg kell tanulnunk élni- Ebből a szemponlhól a találkozók kétévi kényszerű szünetelése talán meg hasznos is volt. Időt adott tájékozódásra v.7, uj helyzetben és a Helikonra váró uj feladatok felismerésére. Felkérte Bánffv Miklóst, ismertesse azt a

nyilatkozatot, melyet az első találkozó alkalmából szükségesnek láttak megszövegezni.

A nyilatkozat, melyet a Helikon irói beható megbeszélés tágyává tettek, számot ad az ’elmúlt idők közösségi munkájáról, \izsgalat alá veszi a jelent és megjelöli az uj munka alapjait. A szükséges módosítások megejlése után a tagok a nyilatkozatot elfogadták é* nyilvánosságra hozatalához hozzájárultak.

A második n .pba átnyuJó megbeszélések során Szabód: László bejelentette, hon—* a fiatalabb irók ez év tavaszán ugyancsak magyar nemzett és népi kulturális célok szolgálatára irói munkaközösséget alakítottak. Enuck tagjai közül e találkozón is jelen vannak: Asztalos István. Gagyi László, Jékely Zoltán. Kiss Jenő. Szabédi László, Szenczei László, Wass Albert. Kéri. bogy a felsoroltakat tekintsék az uj munkaközösség képviselőinek. V H tóikon irói a bejelented örömmel vették tudomásuk mert a csoport munka- terve a Helikon programjával teljes összhangban vanAz uj viszonyok a Helikont is tágűbb mozgási lehetőségekkel ajándékozták meg. Hogy az évente csak egyszer összeülő Helikon ezzel a nagyobb mozgási szabadsággal élni tudjon, szükségesnek látszott a

Mielőtt zongorát venne,

keresse fel hl /.a! ómmal a

DÁVID

Hangszer ház k. k. I. Kolozsvár, Unió-utca ÍZ s/. céget.

Vi! ág in árkás pian inok, zongorák nag?y választékban, kedvező áron.

közösség munkarendjének ilyen iráns-i átalakítása- Bánitv Miklós javasolja, hogy tartsak fenn az eddig bevált kötetlen for mát, de kérjék fel a munkaközösség lehuny tagját, hogy találkozótól találkozó a Helikon folyamatos képviseletét lás ..k #-l. nevében (-seténként azoim il foglal ián , k állást, a hozol t helikoni határozatokat hajtsák végre, uj találkozók helyét és el jél tűzzék ki és végül uj fagok rnvglm ■' sára ők tegyenek indítványt. JaNa.vial.it cgvliaugulag elfogadták é.-» egy évre szóló meghatalmazással Bánffy Miklóst, Kemény Jánost. Kiss Jenőt, Kos Károlyt. Tamási Áront ée Tavaszv Sándort kühl ték ki.

' Az inditványdlc során Asztalos István kérte: J. Olcsó és komoly irodalmi könyvsorozat indítását a Helikon nemzetneve'ö munkájának minél szélesebb körű kifer- je*ztésére. 2. Ugyanilyen céllal előadáss > rozat rendezését fal volton és kid városa !' ban. 3. Az irói közösség esetenkénti kin lását a nemzet egységét veszélyeztető szociális méltánytalanságok ellen. Az in/h! vány szintén egyhangú elfogadásra talált és végrehajtását az állandó bizottságra bíztál:.

Az első nap tanácskozásai után Mól tér Károly idézte bensőséges szavakkal a feledhetetlen Kuncz Aladár emlékét. A má- sod'k nap estélyén Tavaszy Sándor emlékezett mély megindulással a holtában is irányt mutató Reményik Sándorról. A találkozás harmadik napján a Helikon irói a marosvécsi református templomban Isten-tiszteleten vettek részt, melyen Mai sa- Albert az njkenyér úrvacsora* alkalmából hirdetett igét. m’g a közéneket Járosi Andor kisérte orgonán.

Az estebéd után az írók nevében Asztalos István mondott meleg szavakkal köszönetét Keménv Jánosnak és feleségének harvományosan szives vendéglátásukért. Kemény János búcsúszavaival a XV. ma- rosvé-csi irói találkozó bezárultA Helikon iróközösség egyébként nyilatkozatot adott ki, amelyben összefoglalja a mult munká ját, ismerteti a jelen- led helyzetet és vázolja az uj műnk;! alapjait. A nagyéruekeseégii nyilatkozatot fanunk vasárnapi számában teljes terjedelmében közölni fogjuk.

Leventék gyűjtik össze Nagyváradon m íwnvé~ deinhnek felajánlón téli rtthanemiiekeí

NAGYVÁRAD, augusztus 19 Tudósítónk jelenti: A nagyváradi Vöröskereszt Egyesület hétfőn d- lután köri'ya'.éri tartott, amelyen meg áasztot'-’ uj tisztikarát A gyűlésen ng,amikkor b.J;e.ii ideit»k. 1 * gy az egyesület keret* ben r. rgakikult a vértadó. valamint i szociális, az ápolfin*: ói-, a tudósitói sz ikoiztálv. A vérta«lő s/ikosztály tagjai köpött hah aunigyen ajánlót iák fel vérüket a Vöröskereszt cél- j< ira. olyanok, akik eddig a N anzelvédelmi Szövetségbe és a Némzelvédo'mi Keresztesek táborálfa tömörült ■‘■h, I

A A öröskereszt Egyesület közgyűlése után Hlatky Endre dr. főispán elnöklésével értekezlet volt a télhuha-sejély rm>z* galommal kaposolntban. Az értekezleten Terek őrnagy, a levente intézmény nagyváradi vezetője beszámolt a technikai munkáról,, nn-lyct a levente intézmény a mozgalommal kapcsolatban \égzelt. Nagyváradon ugyanis a levente intézmény bonyolít ji le a téláruha-segély mozgalmai s az összegyűjtött téli ruhaneműt puskás leventék szállítják a gyűjtőhelyekreHlatky Endre dr. főispán hangsúlyozta az értekezleten, hogy seuki ne gondoljon téliruha-adományának pén za d o m á any a 1

való megváltására. A mozgalom nem is fogad el pénzt téli ruhanemiiek helyeit, minthogy arról van szó, hogy az orosz tél borzalmainak enyhítésére meleg tél: ruhákat küldjünk katonáinknak. Ezért főképpen prémekre, meleg szőrmékre, boákra, sálakra van szükség s ezek felajánlását kérte minél nagyobb számban honvédeink részére. Az akció kiterjesztése érdekében különben a polgármester a napokban részletes felhívást intéz a város közönségéhez.

Az értekezleten egyébként mindjárt meg is történt az első megajánlás. Incze Ki pót nagyváradi mérnök a mozgalom részére felajánlott 152 merinói gyapjuszőr mét, valamint mosómedve utazó bundáját Az akció sikere érdekében az egyházak vezetői a templomokban a szószékről is kérést intéznek a nagyközönséghez,

özvegyi jog és a zsidótörvény. A fennáll ' törvények értelmében az iparos halála után az általa gyakorolt ipart életben maradt b-i- zastársa a saját jogán, újabb iparigazoivány, illetőleg iparengedély nélkül folytathatja. Köteles azonban az üzlet átvételét az iparos halálától számított három nőnap alatt az iparhatóságnál bejelenteni. Az 1932. évi XII. ‘c. paragralusa 7. pontja, mely szerint a zsidó iparosok ietszáma egy községben az iparosok létszámának hat százalékát nem haladha’ia meg, erre az esetre nem vonatkozik, harsén csak az uj iparigazolványokra.

Utazásnál

a változó életmód zavarja a rendes emésztést. Ez émelygést, fejfájást okoz. N!e felejtse hogy utazáshoz szükséges-a jó hashajtó,.