Ellenzék, 1942. július (63. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-11 / 155. szám

KâKS ^ NOGAMI SOICHI : £ L L E N Z t & II. közlőin Any. A közösségi életnek nagy fontossá­ga volt Japánban gazdasági As szo­ciális szempontból is. _ Már a Tiduigav.a-korszakban hde- ,:eU egy jogilag elismert szervezet, a „Gonin gumi“ (go ~ 5, nin - csa- ;áu, gumi = csoport). Ez, mint neve jtj mutatja, egy öt családból álló cső- peri volt, melynek tagjai közül vá­lasztották a vezetőt, akinek joga és íeleJosscire volt fenntartani a cso­portban a rendet. A csopo-rt tagjai pedig kölcsönös segítséget, kellett nyújt ,01 na k egymásnak balesetek­ben — főképpen tűz és földrengés al­kalmával, ami Japánban igen gya­kori. Másik intézményük volt a „Za“ — ami megfelelt eéhrendszerünknek — ez magában foglalt a csoportonként az uizorruts mesterséget, folytatókat- A mestert és tanulót a jogi viszonyon kívül úgyszólván családi kötelék is összefűzte, amennyiben a tanom: a mester házában lakott, almi család­tagnak tekintették, részt vett a Csa­báddal a kirándulásokon, melyeket mestere a szokásos ünnepeken, min­ién hónap 5, 15 és 25-én rendezett és mikor elérte 20. életévét, tekintélyes összeggel ajándékozta meg öt gazdá­ja, amellyel aztán műhelyt vagy üz­letet rendezhetett be. Akkor a volt tanon e, hogy mestere iránti háláját kimutassa, üzlete nevét és cégtáblá­ját hasonló névvel jelölte, mint gaz­dájáé. :fc Mikor Japán megnyitotta kapuit \v. euro—amerikai áramlatoknak, az országban az angolszász árukkal együtt egyéni és liberális eszmék is elterjedtek, főként a nagyvárosok­ban, ahol fejlődni kezdett az ipari szervezkedés. Ezek az ál-liberális áramlatok — amelyek sok hívet hó­dítóiak maguknak — gyakori össze­ütközésekre adtak alkalmat kapita­listák és proletárok, nagybirtokosok és földművesek között, a szokott sztrájkok és munkáslázitások formá­jában. Főként a Taisho-korszakban (XX. század első három évtizede) sok kárt okoztak a gyakori incidensek, ami az ipar hirtelen fejlődésének is túl aj donit ható, amely, bár későn ho­nosíttatott meg, gyorsan, óhajtott arra a s-z in vonalra jutni, amelyet az európai és amerikai már elért; azon­ban hiányzott az idő és mód, hogy a különböző sürgős problémákat, amelyek felvetődtek, kellően meg tudják oldani. Közben az élet- és ellátási szük­ségletek arra kény szer Met lék Japánt, amelynek évenként egymillió uj ál­lampolgára. született, hogy a konti­nens felé terjeszkedjék. Ahogy min­den család természetszerűleg növek­szik, i így volt a japáni népnek is uj élettérre szüksége; ezt azonban nem más népek kárára óhajtotta megsze­rezni, liánom azokkal békésen ■együttélve és együttmnnkálkodva. Az idegenek azonban nem vetettek számot sem Japán szükségleteivel, sem pedig életfeltételeivel; ebből eredtek a inandzsiiriai összetűzések. Japán tehát kénytelen volt az or­szág belső ujj ászorv e zésé n ek problé­máját megoldani, hogy ezáltal egy­részt. megszabaduljon a hamis gaz­daság i-szoc jál is eszmékt.ő!, amely o k a nemzet életével ellentétben állot­tak és másrészt, hogy jobban tudja folytatni a harcot az angolszász be­folyás ellen. így származott a. „noo- nipponizmus“, hogy küzdjön egyfe- Kd a liberalizmus és marxizmus, másfelől a még károsabb sovinizmus és ál-nipponizmus ellen. Ez az áram- iai, egyre fejlődve és er ősöd ve ;m eg- alkotta az uj államrend alapjait, mind Japánban, mind Kelet-Ázsiá- ban, szoros együttműködésben a ten­gely államaival, ahol felépült az uj albim?zervezet, egy magasabb szo- otajis igazság szellemében. * Hogy ezen végcélt, elérhette, él kell ismerni, (mily fontos eró veil a japan nép közösségben való előle, amelyet nem vettek figyelembe a liberális ltontszakban. Megalkottak tehát mos­tan a népjóléti minisztériumot, amely figyelemmel kiséri es ellenőr­zi az egészségügy és sport megnyil­vánulásait, tanul mányozzia és ismer­eti a vit ám indus táplá lkozás mód­ját, m ege rosti a családi kótelekeket. és 'besorozza a család munkáját a nemzeti munkába. A többi miniszté­riummal együttdolgozva, több mint busz mezőgazdasági sejtet szerve­zett, amelyek megfelelnek a magyar gazdasági iskoláknak. Ezekben az iskolákban a fiatalságot elméleti és gyakorlati módon képezik ki, bogy a mezőgazdaság miniden ágában ala­pos ismereteket szerezzenek. Kiváló hírnévre tett szert. Ivanji Kató pro­fesszor, a Tokyo mellett levő Tomobe város Nemzeti Gazdasági Faiskola igazgat ója: t anif vá nya.inak csapata i gondozzák Japán és Mandzsukuó ül­tet vényeit. valódi japán gazdasági arcvonalat alkotva. Ezek a fiatalemberek tágas és ké­nyelmes iskolákban tanulnak, ahol minden napi tevékenységű két reggel a zászló felvonásának szertartásával és a Nagy Császári ős tiszteletével kezdik, meghajolva lsé temp lom a felé. Az elméleti és gyakorlati okta­tást gyakran előzi meg a teniszjálék, ami Japánban igen elterjedt és ked­velt sport. Ezen az arcvonalon dolgozik a nemzet nevelési minisztérium is, A ', v / - * v ( r r 'öt amely elrendelte, hogy minden fel­ső bbi sh oki és egyetem mellett mun­is a úgy oszt á 1 y t szervezze! ie k, tini i v e i nagyban hozzájárult az ifjak közös­ségi* életének elmélyítéséhez és tevé­kenységéhez, amelyeket gyakori or­vosi ellenőrzés támogat. A sportnak is megadják a kellő fontosságot és buzdításul a legérde­mesebbeket I, II. és 111. fokú érmek­kel tüntetik ki. Végül: igen nagy sikere volt, a Ili. népjóléti kongresszusnak, amelyet Tokyoban tartottak Japán össze* !adományai képviselőinek részvéte lével; ezen a gyűlésen a Hármas* kö­vetség kiküldöttei is megjelentek. * A nemzeti szellem mozgósít ásóval uj alakban érte meg újjászületését a légi „(roniugumi“ nevű szervezőt (öt családból álló csoport). Mostani neve „Tonurigumi“ (Szomszédok csoport­ja) és ez a nemzeti szervezet sejtjének tekinthető. Magja most is a család, mely a közösségi együttérzés szelle­mét fejleszti, amikor értékes fel ada­téin 1 a kölcsönös segélynyújtást tűzi ki és nem áll meg a kis sejtnél, ha­nem igyekszik mentői távolabbra ki­hatni. elérve mindenkihez, kivétel nélkül. A mostani háborús időkben a To- narigumi igen értékes támogatója a belső arevonalnak, a hadbavonultak és ezek családjai nak megsegítésében. Legértékesebb mim kátárs ismét csak az aszonV: női csoportok alakultak, melyek gyűléseket és előadásokat // A dunaparti kévéhéiz lerr ászéin két ur fekelézett. Eközben finom, stílusos mon­datokban cserélgették gondolataikéit. Hi­vatali dolgokon kezdték. A köznapi dol­gokról aztán magasabb, elvi síkokra emelkedtek s mint ilyenkor ez úriember­hez illik, egyszerre csal: sértegetm kezd­ték- egymást. „kérlek (dássan. nem is ért­hetsz meg, mert két szellem, két külön vi­lág vagyunk. V. *V. V. k'A, V.v.v/Y » ' • it'\ Kţ‘ V', sx, VJ\n iV,"* A másik et- súpadt. „Nos, már régen a begyemben vem, kimondom: i\'Í£\, l 'd’g ?' Erdélyben a megszállás alatt, igenis, újjászületett a magyar szellem! És ez­alatt, ti mit csináltató!:?... Iluszesgtendős függetlenségetek alatt Uidtutolc teremteni egy gerinces, tisztidL izzig-rérig magyar és az osztrák- idői: hatásától mentes jüg~ gellen szellemet?..?' A nemes vitát egy székely, harisnyás gyerek megjelenése mérgesítette el. Tajr- lusapkát árult. Mikor asztalukhoz lépett, egyik ránwrdid! s etzú-varta. A másik visszaírnia. Pénzt nyomott a markába, beszélgetett vele s úgy engedte útjára. — Lásd, iit már Laplósakpát is ti árul­tok! Ez mégiscsak sok, kérlek! 1 alóságos erdélyi invázió vau Pesten, kérlek! Ne haragudj, de törtetők vagytok! ,iAi g, * cfi 4? V /✓ 9 9 9 A Mert tehetsége­sebbek vagyunk! Az az nem tehetségeseb­bel:, hanem gondolkodásban, életszemlé- le'b*ji — akaratunk ellenére is — egy félévszázaddal fölélek emelkedtünk!... Ki­sebbségi sorsban éhünk. Felettünk gyor­sabban járt az idő. Szemünkéi lát óbbá, okosabbá tisztította a szenvedés..?1' * Tavaly Újvidéken találkoztam először székely taplósapkoéirus gyerekkel. Néhány fővárosi Jajt tudósítóját levitték Bácská­ba a Bukovinából hazatelepített csángók meglökni ősére. Nappal a telepeket, éjsza­ka pedig -— ketten erdélyiek — q nem- 7 eg felszabadult város utcáit jártul:. Szen­vedésben sorstársunk volt. Egy harmadik utódállamban élt velünk sorsközösségben. Kiváncsion hall gat tűk tehát köveinek, házainak s a városi csendben ölelő Du­nának a suttogását. Kevés szót váltottunk Késő éjszaka volt, mikor az éles, tiszta levegőről fáradton betértünk #gy Inkádba. /bújok, füstös helyiség, hon guhfí ám pá­vai, táncoló párokkal, a ..pezsgő élet" áporodofl levegőjén I és a leglciilönje­lélj h emberei: sokaságával. Kövér szerb ádat keresi: ed öl: magyar és német katona­tiszt el:. volt jugoszláv, must magyat álla­mi hivatalnokok. balkáni kereskedőik, ügynökök. ,‘lz első benyomás íjésztn ha­sonlatosságra és egy különös érzésre em­lékeztetett... Erdély! Ott éreztük ez1, ha beléptünk egy 1 almiba, hivatalba, vagy kávéházba: ..Itt járt valahi!'6 A helyiség■ a búi or ok, a házak a régiek voltak, de éreztük' p tekinteteken, a szemek redő­nyein, a köpök hajlott vonalain, a szmo­kingok szabásán, az emberek mozdulata­in, a hangulatlámpák hűvös árnyékán és a selymek suhogásán húsz esztendőn üt szüntelenül: ..Itt történt valami!... Az em­berekben!'1 Erdély után most itt találkoztam má­sodszor ezzel az érző-set — egy tekinteten kérésziül... Valahonnan (t székek, a há­tai: és nevelő arról: közül nézett rám. Egy gyermekszempár. Zavarba hozott. (Varinak gyermekszem el:, amelyekből (tny- nyi árudéin néz főink, hogy zavarba jö­vünk). — Taplósapkát tessék! Taplómütze bittel I Megszedi tol tűm. Kíváncsiságból — hogy nem tévedek-e — igy: — Se ai noroc! Vékony kis teste mégránduU. — Bune. &éara!... — válaszolt ijedten s tejein létünk összenlcadt. Nem szóltam. í Vártam, Mii tesz? Most mi fog történni?... Mosolygott. Egyre jobban, melegeb­ben , bizalmasabban. — Jői estél kívánok! — mondta ,s- neve­tett. Villanás ni Ott megértett. Tudta, mi­ért leltem s mi jászódil: le bennünk.. Letett4 kosarát mellém. Ez jóleset. Máshol nem tette le. Mell el lem otthon volt... Szerettem volna megölelni. — Hogy kerülsz ide, öcskos? ■— nézel: kosáréira. — Innét e! U jverbácróH — Cőmgó vagy? —- ,S igen! — Hete vagytok itt s már kereskedsz? — Élni ke! r Torkom forró tett. Akkori .,életünkre“ gondoltam,, gyermekkoromra, mikor nem 1 V t 2 j o ! i u s 11. Mumnxwwam rendeznek, könyvelőt \ í!m?:.'nak, főző é- vnrro' nfolyaruol, :r -zerve '- nok, iiii*í.* Iá ment jál. -.'viid a iuid- bavorniliuk hozzálarto/o t, sib- Eb ben a munk:d»í»ii a gyermeke!. > részlvepznek; például a hadim .oo'iü kereskedő feleségének az illető i t 1 minden gyermeke -git-égére van üz­letének fenn tart ásóban, a takarít; - riál, e-omngok szét-hordasánál, - A>. Mindezen munkák a legforróbb ha­zaszeretet jegyében folynál«, szidod jövő segíteni-készséggel. * Hogy meg lehessen nyerni egy há­borút, szükséges, hogy a nép faji lag egységes legyen, de feltétlenül szük­séges az 1«, hogy nép és kormánya egyetértésben és összhangban dol­gozzon együtt, az egész nemzet, jó­létéért. Nymodon a harctéri katona és -znronyok mögött dolgozó polgár testvéri közösségben érzi magák arnj arra ösztönzi, hogy egyre többet és egyre jobban dolgozásinak. Ez az a lelkierő, amely képessé teszi a har­coló japán katonát, hogy leverje a sokkal erősebb el le őségét; ez a nagy lelkiero lőtte lehetővé csodálatos gyözelm-eit a Csendes-óceánon és ez a nagy lelki erő viszi a japán kato­nát, a tengely bátor harcosaival együtt, a végső, közös nagy győze­lemhez. FnrdiieUa: PAWN JÓ7.SEFNÉ. AGY T O JLé IL olcsónT Tarka toll 70 íi!'ér, ;Obh LOO, sr vegyes fcs?- tclt —, jobb 2.60, még jobí> 3^--, finom szür­ke 3.00. I-eb^res fosztott Ubatotl 4.50, jobb fe­ltér 5 50, meg jobb K.50. IcIjkodiíoU jóminő­segü 7.50, pehelyest 0.— P.-t6l szálát 5 kilós papirzsf-.kcí.'magolásban, bérme.ntve, utánvét­tel Tis/.viselőknek 3 rjfw.’Uékos kedvezmény. VARGA ANTAL. «így ioU-vááaiala, Kiskuntéle^vháza. S7/*nt János-tér 34. szám. ..mint gyermekek‘‘ hcipluh u pofonokat... em tudtam szólni. Ö sem. Csal: lekin* telünkké! beszélgettünk, mint aid:or, mi­kor nem volt szabad beszélgetni. — IjŐUcan, embernek igyekezel! ■—• Készülök! — Az ott. apád? — Nem, ()... adóéit maradt. Le fogléik. Elhallgat inni:. — Rokonod? — igyekeztem elkerget­ni gondolatát — A... — Ő is taplósapkút árul? — L nem. Tüle veszem az árut! — csillan1 tekintetében a büszkeség, mint a gyémánt. Néztem. Tizenegy éves. Más gyermek, éjszaka alszik. () kenyeret keres. Száz ki­lo méter nyíre falujától, attól a fahdúl , ahova Bukovinából egy hete érkeztek, S egyedül. A maga erejéből, Törtető? Mert élni akar?... Magamhoz vontain. — Hogy hívnak? Kis üde gyermekszója már megnyílt, hogy megmondja, de ebben a pillanatban vad, idegemzerii kiáltás süvített áJ a dzsessz-!érmán a táncoló párok fedett. Hegrezzen r. Némán felemelte kosarát s megindult a hang irányába. Egy kövér, fekete, nagybajusza alak előtt állt meg. Vékony kis hátán láttam: í aiami baj van! Rosszul adhatott vissza? Î A nagy fekete Ixijttsz ahdt óriás, hú­sos szét} fáruit ki. Már-már elnyelte a meg-' rémült csöppséget, mikor a húsos szájon' hirtelen dörgő, harsogó nevetés tört ki. Mindenki nevetett. A kis tapló sapkás is. Csak mikor visszajött, akkor láttam: mo­solygó tekintete mögött rémület i'iílog! Meghökkentem, Hányszor láttam- ezt a te­kintetet!... Arcunkon mosoly, de tekinte­tünk’ mögött a szii> összeszorul, tüdőnk nem kap lélelrzetet s fülőnkben jéghideg sikolyok, tompa ütlegel: és a halálfélelem verne zug.- Kis fiam... — buggyant ki belőlem. Gyöngéd, elhárító mozdulatot lett. — ó, csak vicc véd!... Eldugott egy pengőt s azt mondta, hogy nem adtam ti sza, Elhallgatott. True» me gutter cr (ideit, mintha a mult emléke suhanna át rajta... H ami szór volt már része hasonló „viccek- ben“?! Lassan tekintete rámtévedt. Kicsit bo- csémv$1:é.röen, kicsit vigasztalóart. Aztán hirtelen, hangosan felzokogott... PETYKE MIHÁLY.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents