Ellenzék, 1942. július (63. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-27 / 168. szám

ELLENZÉK 1942 falia* 27. «sa———bibi iii ie Részletes hivatalos jelentés lonvédség rendkívüli szerepéről, mely «lente volt a Hon-menfí karcokban Á Magyar Távirati Iroda jelenti: A 13-ik számú hadi jelentés.^ A honvédjVezérkar főnöke közli: Az elmúlt héten a honvéd hadsereg Voro- nyezstől délre a hadsereg részére kijelölt Don-szakasz egész kiterjedé­sében átvette és megszervezte a folyó védelmét. Csapataink megakadá­lyozták az ellenség kisebb osztagainak a Donon való átkelését és tüzér­ségi tűzzel hatásosan támogatták a szomszédos német hidfők védelmét. Megszálló csapataink egy része sikeresen végzi a nagy kiterjedésű erdők­nek az odaszomit partizánoktól való megtisztítását. Illetékes közlés a 15. sz. magyar hadíjelenlés kiegészítésére A honvéd vezérkar főnökének szombaton kiadott 13 számú badijetaötésévei kapcso­latban beavatott katonai körökből a követ­kezőket közölték a Magyar Távirati Iro­dával: A kelleti hadszíntéren küzdő honvéd had­sereg alakulatai egészen rend ki vidi ered­ményeket értele el. Azok a hadműveleteit, amelyek a junius végén végrehajtott áttörő csatiát követően a Donig lendítették előre, az arcvona'l közepén, valamint az ehhez csatlakozó déli részeken További nagyszabá­sú hadműveletek keresztülviteléi' tették le­hetővé. A Don fel szakaszának kézbevétele után gyors ütemben foghattak hozzá a kö­vetkező hadműveleti: (lépés meg valósításához. Erős gépesített és páncélos oszlopok dél­kelet, majd pedig déi felé fordulva, egyrészt a hátába kerülhettek a Domec vidékén még ellenálló szovjet seregeknek, másrészt ezek­nek az ellenséges erőknek elszigetelése után rávethették magukat a Don alsó szakaszára, valamint az így immár keletről és északke­letről is fenyegetett Rosztovra. A német hadi jelent ésakből ismeretes en­nek a nagyszabású és igen merész hadmű­veletnek teljes sikere. Tudjuk, hogy ezek a páncélos és gyors erőesoportok elérték a Don alsó folyását és meglehetősen rövid idő alatt elfoglalták a Szovjet részéről a vég­sőkig tartaná szándékolt Fosríovot. Ennek a kiválóan megszervezett és mintaszerűen heresztülvátt ha l műveletnek természetesen elengedhetetlen falapfeltétele v dt. hogy mi­nél nagyobb páncélos és gépesített erők sz 'baduljanak fel rs áüljanUc rendelkezésre rnindenirányu előretörés céljaira, továbbá az, hogy e nagykiterjedésü területen a had~ mozdufla tóikat és azok gyors végrehajtását semmi meglepetés te fenyegethesse északról, c'c főleg a Vorace ezstől keletre lévő tér­ségből. E két aiapfeltétel megteremtésé és biztosítása körül igen jelentős szerepe volt és van ma is az ott küzdő honvédhadsereg- rek, amely feladatához híven széles arcvo­' nalon keresztül álvette a Don felső folyásá­! nak védelmét és ezáltal erős német seregek felsztabaditását tetie lehetővé. A Don vonla­idra felzárkózott honvéd-seregteslek tehát iuegteremtel'ték a további német előretörés feltételeit s Ugyanakkor szilárd védelemre rendezkedjek be ezen az arcvonalszakaszon. A honvédhadsereg feladatai tehát lényegé­ben azonos azzal, amelyet a mult év őszén a Dnyeper mentén megvalósítottak, amikor ia dnyeperi arcvonal védelmével a honvéd­erők lehetővé-tették a német erők számára a ■kievi átkaroló csata sikeres végrehajtását. Az ellenség egyébként látva minden arcvo­nalon a váratlanul bokövetkezetu változáso­kat, rést keresve a kibúvásra, az elmúlt hé­ten is igen ideges kísérleteket tett a hon­védség erőviszonyainak! felderítésére és egyes kisebb erőkkel védett szakaszom meg- lepetésszerü támadásokat akart indítani a védők meghátrálására, az éber magyar vé­delem azonban minden áttörő kísérletet csi­rájában ártalmatlanná tett, jelentős veszte­séget okozva a támadó osztagoknak. Ezekben a napról-napra megismétlődő elhárító har­cokban nagy Szerepe van) tüzérségünknek. Tüzérségünk, a magyar hadsereg gerince, rendkívül korszerű és eredményes tűzveze­tési rendszerének alkalmazásával hatásosan támogatja a szomszédos német Don^hidfők védelmét is. Megemlékezett a hivatalos ha­dijelentés az arcvonaíl mögött működő ma­gyar megszálló csapatok sikereiről is, ame­lyek az orvlő vészek ellen vívott harcokban működnek eredményesen. A Szovjet déli had­seregcsoport válságos helyzete természete­sen a legkétségbeesettebb tevékenységre sarkalja a Dnyepertől keletre elterülő terü­leten az orvlővészbandákaü is. A partizán- bandák megfékezése és ártalmatlanná tétele most fokozott erővel folyik ég az ennek végrehajtásában elért sikerekre <;é!oz a hiva­talos jelentés említőit szakasza. A veszte­ség azonban mind az arcvoniailon, mind a Dnyeperkörnyéki erdők vidékén működő csapatainknál alig szémbavehető. Az ui magyar történelem aranylapiaíról A páncélot dandár harcai A világháború döntő eseményei és fkütő sikerei — a hadvezérek gondos tervei és előrelátó, előkészítő tevékenysége mellett — a kis harcos egységek lelkiismeretes, ta­lálékony, igen sokszor öntevékeny és ön­feláldozó részletcselekményeiből tevődnek issze. A legzseniálisabb terv és a leglátnokibb oőkészités is kevés a sikerhez, ha a végrc~ 1‘ajtó csapatot nem hatja át a jeltétien bi- :alnm a vezérben alárendelt csapatai iránt is fordítva: a csapatban vezetője irdnt. Eme 'iölcsönös bizalom mellett szükséges még. ingy a csapat és az egyes harcos feltétlenül ázzék önerejében és a kezébe adott jegy- 1 'erekben, hadiszerekben. Ily feltételek fennforgása esetén nincs dycin harcos feladat, melyet magyar csapat neg ne oldana. A következőkben ismertetünk néhány ese~ et, melyek eme állítást igazolják. Az ese- nénijeket maguk a bennük közvetlenül részt­evő alparancsnokok fogják előadni. Ezeket a részleteket az l. gépkocsizó dan~ Wtr az oroszországi hadjáratban részlvell. ninden seregtesten belül számos, hasonló, a lyitiánosság elé kívánkozó cselekmény zaj- ott le. Résztvevőből a névtelen hősök tö- ncge került ki. leltek légyen azok paranc.T lokok, beosztott harcosok, avagy gépjármű­vezetők. A sikerben egyformán osztoztak, íz előadandó cselekményekkel tehát nem karunk egyeseket kiemelni a nagy értékes ömegbol, csupán csak egy-két példái szer­etnénk előadni a hatalmas, eddigclé még ratlcm példatárból. Pecsara elfoglalása­Az 1. gépkocsiba dandár az LIE német li citest kötelékében harcolt. Feladat volt me hadtest 100. hadosztályának előrevetült söpörtját megsegíteni, majd a Bug folyóra lőretörni, annak keleti oldalán hídfőt al- otni. • Ugyanis a 100, német hadosztály előcsa~ patai oly merészen törtek előre a Bug felé, hojgy közéjük és zömük közé az oroszok nagyobb erővel beékelődtek, sőt az előcsa­patok élét Rogosna-tól nyugatra teljesen körülfogták, A beékelődött orosz erőiket az 1. gépkocsizó dandár 3. gépkocsizó zászló­alja verte ki és ugyanez a zászlóalj szaba­dította ki a körülzárt német bajtársiakat is. Rogosnia-uáil a Búgot elérve, a 2. gépkocsizó zászlóalj megkezdte a, hidfőképzést, mig a dandár zöme az L1I. hadtest parancsnoká­tól újabb parancsot kapott. Immáron a Bug mentén délkeled felé kellett előretörnie, Pecsara-t kézbe venni, a hídfőt kitágítani az említett várostól északkeletre levő Bug haj­latáig. Pecsarától délnyugatra nagyobb orosz erők álltak ellen. Ezeket az 1. gépkocsizó zászló­alj arcban támadta, a 3. gépkocsizó zászló­alj pedig a hátukba került, míg a felderítő zászlóalj részint biztosította a 3. gépkocsizó zászlóalj harckocsik által támogatott, átka­roló támadását, részint pedig felderített a Bug déli partján. A támadás fényesen sikerült, jóllehet .az oroszok számok előrelő kést kíséreltek meg gyorsan mozgó csapatokkal és harckocsik­kal. Eme előrelökéseket megkönnyítette a magas gabona és az egyébként is fedett te­rep. Egy ilyen előrelökés érte meglepetés- széf üen az 1. gépkocsizó zászlóaljat támo­gató gépvontatásu üteget Ulvga községnél. Ulyga körüli harcok Az I. gépkocsizó zászlóalj kora reggel t.lvga községen át délkeleti irányban ürö­miét előre. A neki alárendelt ütegem egy­előre azt a parancsot kapta, hogy az emlí­tett községnél^ lesállást foglaljon és legyen készen a zászlóalj támogatására. A terepszemrevételezés után S óra 43 perc­kor a kPövés miatt csak n község délkeleti kijáratát találtam lesállásra alkalmasnak és a iőfigyelát is közvetlenül az I. löveg mel­leit, az uthoz közel helyeztem el. A tüzelőálkis és főfigyelő hely elfoglaűá- sa után, — tekintettel az üteg előző napi súlyos Imrcaina, melyeknél az ütegnek, több sebesül tje és egy tteüiftatktlatja is volt ■ az egyik lövegben — a figyelés megszervezése után, az ütegnek pihenőt rendeltem el. 10 óra 30 perckor a figyelő tisztes c tü­zelőállás előtt (kb. 1 km.-re lévő dombhul­lámon 6—7 gépkocsit vett észre és bekiákja; a tiizelőáilágha: ..Jönnek az oroszok!“ A gépkocsik ellenséges, vagy saját voltát meg­állapítani már nem lehetett, mivel azok má~ sodperceuken belül az 1. és 2-ik dotnbbul- láni közötti bo'íá'ihatatjari részen eltűntek. A kezelők a csövűket az első dombhul­lám útrészére irányozták be abból a célból, ha netán mégis orosz gépkocsik tünné»ck fej, azokat rögtön tűz alá vehessék. Feltehető volt, hogy saját gépkocsi is jö­het hátra az elől lévő zászlóaljtól esetileg foglyokkal. Az élgépkocsi pállanátok alatt tűnt fel a tüzelőállástól kb. 100 méterre levő perem- vonalon s most már kétségen kívül meig ál la­pítható volt, hogy orosz gépkocsikról van SZÓ. ' i , , - . Az üteg a peremvonal útrészére a tüzet megnyitotta. Közben azonban az első ellen­séges gépkocsi a tüzelőáJtlásba futott be, le­fékezett és a rajta lévő oroszok egy főhadr nagy parancsnoksága alatt megrohamozták a tüzelöállágt. A főhadnagyot még az utón találat érte, a töblbii azonban berohant a UizeJcállásba. Amíg a kezelőlegénység s pe­remvonalon megjelenő gépkocsikat vette tűz alá, addig — mivel a puska efevételére nem volt idő — a lövegekkel el o&tn fog­lalt legény.*.ég vezetésem alatt a ke zeii gye be ( íó esálkáuybaltát, lapátot ragadta meg es a támadókat ártalmatlanná tették. A közer támadás utáni elrendel lem, b.-gy a tÖzelőállás környékét vizsgáljál; át Ez a parancs annál is inkább índokojt vo1!. u - it a tüzelőállás előtt elhúzódó árokban való ban találtok 3 teljesen fel fegyverzete és pusikát, illetve, kézigránátot a kezűkben szo­rongató, magukat halottaknak lette’ő orosz katonát* akik csak a kellő pillanatra vár ' tak, hogy a tüzelői'lási ar hói is inegtáinud- hassűk. Ezeket — fölfedezésük után — p-ila- uííok alatt harclcépl elen né tettük. A tüzelőd!ládán levő Sóvári Mihály őr­mester, aki később a Dnycpermerifci har­cokban hősihalált halt, egy járőrrel i tű - ‘zeiőálíás előtei búzatábla átfésülésére ment ki Egy ott talált orosz löveg legénységét eűzve, a löveget birtokba vette és azzal a menekülő ellenséges csoportot azonnal eted* m<’ ryesen tűz alá vette. A kb. 90 főhői álló eüientámadó csoport- hól csak 3 üres tehergépkocsi menekülhe­tett el, mert «z üteg tüzében meg nem m m- misült, gépkocsikról lengráit, megfélemlített oroszok a búzatáblákban bújtak, el. Azokat később a-z előrenyomuló 1. gépkocsizó zászílóalj hátsóbb lépcsői semmisteették nteg. Eredmény: Saját veszteség nem volt. Zsákmány: 3 tehergépkocsi (kis javatások után üzemképesek), 1 löveg iőszerrel együtt, 3 golyószóró. 1 távcsöves puska, 3 automata puska, több puska és pisztoly, 1 mozgó­konyha, ezemhivül több, az orouzoik adtai a németektől zsáimónyóit ftiszerrfiésí cikk. Levonhaíó tanulság;: 1. Az oroszok meglepő támadásával még hátgóbb lépcsőben is szánuolh atunk. 2. Koeelbiztösitás megszervevése. (Jeten esetbeaj a tüzelő fejőrt az eáső dombbal- iámra ká kellet» volna reodrluc 1 géppter1 kával megerősitve.) 3. Kézifegy ver pitesnőben is kéznél tegyen., lanovka GjuU «fik. Timoscnho elvesztene arcvonató déli szárnyának felzfositâsât A Pester Lloyd berlini kjflö* tMwittéj a rtssditirSt kéeto jánlobai számod b*> p.osztov eieslének politikai és stratégiai jelen tőségéről. A tudósító szexint Botztor katonai és hadigazdálkodás! szempontból elsőrangú jelentőségű. Katonailag a oorjetoevowd dél nyugati támaszpontja volt Rosxtov eleste által ezt a támaszpontot vesztették el a ssa>rtetek és ezzel déli o4dalb*tt<wttásukaL 'fi»©smkó most azzal a tényei áfi nemben. hogy harte»' regének déli szárnya a levegőben lóg. A azorjetnanaO Voresfievgxácl eiesse után th'.rió- ban volt azzal, hogy az egész Donee-kőne* táz&sélag Rosztovra támaszkodhat. A BŰwbá- ges csapatok előretörése a Dofnec-medencéb aa és as a körülmény,, bogy átlépték a Dont, amelynek partja Timoeeakó számára a menekülést kellett volna, hogy Jelentse, a toy messzebbmenőm keresztül hozta a Szovjet g zámitásaií. Roaztov azonban katonai fcthiotoe- désl szempontból is eésőrangn centram. Ddlomrroasnig, Ukránig te Középáráéi« f rág egész vasúti és úthálózata losxtovban luxemtesődik, Rosxtov destéved teljese» megírt «totl xeawt közlekedés ezeken a területeken és eoxet egybe» megbénult a kvéanai esoportoaftfeok le­hetősége is. Az elleniéi táborában csak most tudják lemérni annak, a xSassae tekintő k—osp dónak az értékét, amely a fengdhybaiaimak támadó hadm&ueleteit brányitotta, aanrtwr 2f nappal ezelőtt a ckarkov—kursskl térből keleti irányba mighttnit a tikira dói, amely mill hirtelen délkeleti irányba kanyarodva, az egész Donec-körzetet átfogta és annak tánégét Vorosilovgrád bevételével a tengelycsapatok előtt megnyitott*. A Szovjet as utóbbi fél ess- {emlőben Rosztovot elsőrangú erődttmtenyé építette H A város védelmi körzete 59 kfiasé tér mélységű volt és áttört*érvéi minden egy» apró erődítményt késdtaekval kefiett elfog­lalni. Rosztov eleste azonban a Szovjet legis ateeabb Máféjémk «lettét jelesül és ennek ka tonal értéké felbecsülhetetlen. A Pester Lloyd berlini tudósítójának fente&b kivonatolt jelentése világosai* matat ví annak a mérhetetlen teljesihuényaek eredményére, amelyet a tesgetyesapetok az tóért tá­madás megindulásának első hónapjában elértek. Kötélátíali halába ítélték egy Í2 éves liubska rablógyilkosát Bűntársát 10 évi tewvházzal sújtották Sepsászentgyörgy, juMhiís 27. A tör­vényszék tegiruap tárgyalta Veress Árpád, és Fejér Imre gelmcei bako­sok gyilkosság-! és rablása bünperét. Néhány héttel ezelőtt történt, hog-y Péterfi József 12 éves fiúcska ebédet vitt- a koniandói fatelepen dolgozó apjának. A munkás átadta a kerese­tét, 384 pengőt a kisfiúnak, hogy vi­gye haza Sepsiszentgyörgyre. Veress és Fejér az erdő szélén találkoztak a gyermekkel, akitől megtudták, hogy pénz van nála. A két elvete­mült ember elhatározta, hogy a kis Péterfi Józsefet megölik és kirabol­ják. Veress terkonragadta a gyermeket és íojtogatni kezdte, majd nadrág, szíját leoldva, a szijjal egy fához kötözte. Végül egy kővel fejbevág- ta, úgy, hogy a kisfiú kiszenvedett. Ezután a gyilkosok a pénzt Péterfi Józseftől elvették és egy fa tövében rejtették el, mert nem akarták, hogy a nagy összeg elárulja őket. A ható­ságok azonban hamarosan letartóz­tatták a rablógyilkosokat és az igaz­ságszolgáltatás elé állították. A tárgyalás izgalmas légkörben folyt Le. Az ügyész vádbe<szécLétben a legsúlyosabb büntetést kérte a vádlottakra- A védőbeszédek elhang­zásakor a közönség soraiból hangok hallatszottak: — Köteletl A közönség csak az elnök több* szőri rendreutasítása után csillapo­dott le. A törvényszék egyórás ta­nácskozás után hozta meg Ítéletét: Veress Árpádot kötéláltali halálra, Fejér Imrét pedig 10 évi fegyházra ítélte. Az ügyész és Fejér megnyugodott az ítéletben, mig Veress, ihletve védője fellebbezést jelentett bo. így az ügy másodfokon a marosvásárhelyi Ítélő­táblához kerül.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents