Ellenzék, 1942. június (63. évfolyam, 122-145. szám)

1942-06-13 / 132. szám

I. § í 2 ] a si i a i 3 ELLENZÉK iVmö tarka napot rendez az idén a Református Nő szövetség Beszélgetés báró Bornemisza Elememével a Tarka napról és a Nő­szövetség munkájáról Kolozsvár, junius 14. (Az Ellenzék ,munkatársától.) Meglátogatjuk bánó Bornemisza Elemérnét, a Refwtmá- tuş N ószövetség elnöknőjét, hogy megkérdezzük tőle: mi lesz az idei Tarka Napgpa.1, ami kicsit foga­lommá vált Kolozsvárott s ami nél­kül szinte elképzelhet ellen nálunk a lgvár. Egyedülálló, kedves nap ez minden évben, amikor délelőtt 11 órától éjfélig együtt vannak az em­berek, hogy mindabból, amit elfo­gyasztanak, megnéznek, kenyér le­gyen árvák és elárvult öregek asz­talára, orvosság legyen a szegény betegeknek, könyv a szegény kis is­kolásoknak, egyszóval, anyagi hoz­zájárulás a Nőszövetség .sokrétű sze­retőim unkájához. Tudjuk, hogy a Tarka Nap jövedelméből tartotta fenn a Nőszövetség emberbaráti in­tézményeit, mert ezenkívül csak a szokásos téli bazár jelent bevételit a református asszonyok jótékony munkájának. — Mi lesz az idei Tarka Nap-pal? — kérdezzük a bárónőt. Néhány kép a falon, még a mult világháborúból, mikor a bárónő mint önkéntes ápo­lónő teljesített frontszoJgálatot. in­tünk egy gránátszilánkot, ami mel­lette csapódott le. Veszélyben volt, mint mindenki a fronton, de vállalta igaz magyar lélekkel, ahogy most annyian mások, magyar lányok és asszonyok. —■ A Tarka Nap ügyében — mond­ja a Nőszövetség elnöknője —• tár­gyalások folytak a Nőszövetség tag­jaival, munkatársaimmal, akikre olyan büszke vagyok és akiket ugv szeretek. Mindig junius első felében rendeztük, amint tudja, a Nő-szövet­ség. munkájának alapot adó Tarka Nap-ot a Napközi Otthon s legutóbb a református kollégium kertjében. Intézményeink fenntartása, betegek «ellátása, szegény gyermekek tand.’r ;ja, kicsik és öregek élete s kenyere függött a nap sikerétől. És sikerült eddig mindig, hála Istennek. Még a román időkben kezdtük a Tarka Na­pok rendezését, akkor, amikor az en­gedély megszerzése és az adminisz­trációs ügyek elintézése annyi mun­kába került. Mindenre gondoltunk, csakhogy szegényeinknek minél több jusson. A Nőszövetség tagjainak ké­zimunkáit, a Téli bazár egyetlen jö­vedelmi forrását, árultuk a kézimun­ka-sátorban, remek büffat csináltunk, volt Becsal! Csárdánk, cigányasz- szony jósnőnk, műsorunk, minden, amit csak ember ilyen alkalomra, ki­gondolhatott. Az iidlén nem rendez- h et üu k ilyen Tark a N ap-ot. N em ron- dezhetünk, mert háborúban élünk s nem találjuk illendőnek a hangos, zenés, vidám szórakozást. Nem ren­dezhetünk, mert az élei miszer korlá­tozások idején nem tudunk megfe­lelő büfférői gondoskodni. /Néma Tarka Nap-ot rendezünk nem éppen túl okos szó ugye, de nem tudom másképp nevezni. í’n- nepségrendezés helyett körleveleket küldünk szét azoknak, akikről tud­juk, hogy pártolják a mi ügyiünket. Megkérjük őket, hogy azt. az össze­get, amit a Tarka Nap-ra szántak, küldjék el nekünk, ha mi nem is tu­dunk érette ez idén egy vidám na­pot, nyújtani s csak hálával gondo­lunk legfeljebb arra, aki segítő kéz­zel fordul felénk. Nekünk létkérdés ez, a nagy időkhöz méltó komolyság­gal megrendezett akció. Mert más jövedelmi forrásunk nincs, mint a leli bazár (amelynek minden egyes darabjait tagjaink készítik a mai ne­héz anyagbeszerzési viszonyok közt, munkáit és időt áldozva) és a Tarka Nap... Ami engem illet, én nagyon optimista vagyok ebben a tekintet­ben. tudom, hogy az emberek meg­ért ik. elgondolásunkat és nem hagy­nak cserben minket... Gyűjtői vek kodik tehát a Nő sző vet ség szegé­nyeiről, betegeiről. Nehéz feladat a mai időkben a Napközi Otthon, az Aggmenház, az iskolások, a betegek ellátása. Ezer gond és probléma, de akik vállaikra vették, azok ismerik a küzdelmet. A megszállás alatt is heroikusán vállalták, önként, szere­tet bői. Arra leérem a bárónőt, mondjon valamit a nőszövetségi munkáról. — Legelőször csak azt mondha­tom — feleli — amit gyakran han­goztatok összejöveteleinken, közgyű­léseinken is-. Annak az «asszonynak munkáját és áldozatát értékelem nagyra, aki kis idejéből és kis pén­zéből ádoz a szeretet munkára. Sok­kal többet jelent ez, mint egy jómó­dú, házi gondokkal nem vesződő as«z- szonyé. Ebben az ért ék mérésben, azt hiszem, más is igazat ad nekem. Mert hogy egy olyan asszony, aki­nek sok a ráérő ideje és pénze, nem hoz akkora áldozatot a szegényekért és betegekért, mint az, aki maga lát­ja el otthon családját, maga cipeli haza piaci kosarát, az élet ezer gond­ja és baja veszi körül, az természe­tes. Csillogó szemmel folytatja: — Végtelen szeretem az én mun­katársaimat, a régieket és az úja­kat. A visszacsatolás után több anya­országi nő is bekapcsolódott mun­kánkba. Őszintén szólva, azt biti «ăi, hogy többen jönnek majd. De a mi­nőség nagyszerű: akik közénk jöt­tek, szivvel-lélekkel látják el felada­tukat s testvérként állanak mellet­tünk. Megtudom, hogy a bizottságokra tagolódott Nőszövetségnek lelkigon­dozói, szegényügyi, aggmenház i, napközi otthoni, iskolaügyi és bete­gek segé-Jyezése-ügyi bizottsága vau, A mostani idők tették szükségessé az anyagbeszerzési osztály létesíté­sét, amely azon fáradozik, hogy sok­sok magyar szegény gyermeket fel­öltöztessen télire s hogy anyagot szerezzen a kézimunkaakcióhoz. Nagy segítségére vannak a Nószö­vetség munkájánál a lelkes diako­nisszák, akikről nagy szeretettel és elismeréssel emlékezik meg az el­nöknő. Rendszer esitette ezenkívül a Nőszövetség a kórházi betegek ál­landó látogatását is. A Nőszövetség tagjai minden hó­napban egyszer összegyűlnek, hogy beszámoljanak munkájukról- Évente egyszer pedig közgyűlést tart az egyesület. Tarka Nap-ra készül most hát a nagymultu Nőszövetség. Ez a Tarka N.a.p nem lesz a régi, sátrakkal, ze­nével, vidámsággal, játékkal, móká­val telt Tarka Nap, de benső értel­met és jelentőséget kap. A magyar társadalom pedig- bizonyára megmu­tatja, hogy érti és érzi az ügy jelen­tőségét és horderejét, úgyhogy — amint biztosan reméljük — az idei „Néma Tarka Nap“ jövedelme felül­múlja majd az eddigi Tarka Nap-ok nagvszerü an vagi eredményeit is. <-n.) LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ Mikor kezdődnek az előadások Kolozsváron ? Kaptuk és szó szériát idézzük az aláb­bi sorokat: „Tekintetes Szerkesztőség! Mind jobban elharapódzói látom azt a kevésbé nemes igyekezetei, hogy a műso­ros esték, hangversenyek, bemutatók, elő­adások alkalmával nyomtatott plakáto­kon a belépődíjat nem tüntetik fel. Vagy csak azt Írják, hogy a jegyeket itt és itt lehet mégvásárolni. Sokszor még ennyit sem. Például: sem a Művészeti Hetek pla­kátjai, sem az utóbbi időben tartott Köz­gazda Majális, sem az Éneklő Ifjúság hangversenye ném tüntette fed belépődí­jait a plakátokon, sőt. a két utóbbi még azt sem közölte, hol lehet jegyet váltani. Pedig az Éneklő Ifjúság hangversenye a Művészeti Heték hivatalos müsonszáma volt Ez a felületesség kellemetlen az ér* deklődőkre. Különösen kellemetlen a messzire lakóknak. A város jiavadabni hi­vatalának, nem hogy maga is ilyen ptakáto kát nyomasson, de engedélyeznie sem volna szabad azokat, amelyek a belépti dijat nem tüntetik fel.“ „Az előadásokkal kapcsolatosan pedig szomorú tapasztalatunk az, hogy a legrit­kább esetben küzdődnek a kiirt, pontos . időben. A közönség megren dszab ály o zás a végett hatósági intézkedésre lenne szük­ség. Az irodalmi estről az a lűr járta, hogy a rádió is közvetíti, ennek ellenére jó félórával később kezdették az előadást. Hasonló volt a helyzet Mécs László ko- ílozsvár szereplésekor, amikor ugyancsak félórával később kezdetlek az előadást a hirdetett időnél és még ekkor is magának fiz előadó költőnek kelleti kérnie, bogy a későn jövők ne zavarják. Hasonló a hely­zet majdnem minden ilyen alkalommal. Ez rendkívül kellemetlen a pontos időben megjelenőknek, de keltemefclqn az elő­adóknak is. Segi lelni a helyzeten egyféle­képpen lehet; szorítsa a hatóság a rende­zőséget az előadások pontos megkezdésé­re. 7 iirhet&tlen, hogy száz reneds ember várjon azértf mert a másik kétszáz ren­detlen. A hal óság vonja meg az engedélyt attól, aki a kitűzőit időben az előadást nem kezdi meg. Az utolsó falusi műked­velő előadástól is elvárjla az ember, hogy pontosan kezdjenö ugyanezt elvárhatja a sokk afli magasabb kulturfokon lévő váro­siaktól is. Vagy a pontatlanság is ku'lura? Tiszteletiéi: egv régi olvasó“. A magunk részéről csak megerősíthet­A A?rf--i'2L‘m/n * ,* * * * iyüjtöivek jük olvasónk bírálatát, igényét és javasla­** 8zé*ku,dolf ,evclek utián .«rondo«- I tál. Az előadásoknak és mindennemű ren­dezvényeknek a meghirdetett időnél jóval későbbi kezdését, ha nem szívesen is, de hosszú évek óta szinte megszoktuk. Az utóbbi időben azonban magunk is azt ta­pasztaltuk, hogy ez a rendetlenség . sőt lel Idismer ellenségig menő pontatlanság ijesztő méreteket öltött. Á kolozsvári Mű­vészeti Hetek számos rendezvényben meg nyilvánuló eseménye végkép meggyőzhe­tett arról, hogy a legelemibb emberi fe­gyelemnek ez «az egyre nagyobb tömegek­ben való megnyilvánulása, amely európai mértékkel rendezett és fegyelmezett tár­sadalom elképzelhetetlen, nálunk any- nyira megszokottá tartják. Nem egyszer léptünk be pontosan vagy öt perccel ké­sőbb — éppen a legutóbbi időben — a Mátyás Király Diákházha & a vetítőgépet vagy a vásznat még csak akkor abnjgatták az altisztek'. Valóban tűrhetetlen állapot, hogy még az előadáshoz szükséges műsza­ki berendezést is a meghirdetett időnél percekkel később állítják be. Ezzel felbá­torítják a közönséget a pontatlan megje­lenésre. A Nemzeti Színház az egész idény alatt egyetlen egyezer kezdte meg előadását viszonylagos pontossággal, öt perccel a hirdetett idő után. Mostanság azonban busz perccel későbben, kezd. Eb­ből következik, liogy az előcsarnokban és a folyosókon nyolc órakor a személyzeten kívül még egy lélek sem tartózkodik. Ne­gyedóra múlva jön a közönség, termesze teisen nyugtalanul, lökdösődne s tolong­va a ruhatárnák A .szünetek alkalmával ugyanez a helyzet. Már harmadszor csalo­gat a csengő a nézőtérre s alig indulnak el néhányon. Mikor n függöny széllnyilik, akkor tolonganak be. egymást gyúrva, ta­posva. Illetlenséggel kezdődik, durvaság­gá, sőt boIránnyá fajul. Ezenkívül a ren­des ember a jelenei kezdetéből' semmit sem lát és nem ball. Szóvá tesszük tehát az ismeretlen le­vélíró panaszát, sőt aláhúzzuk a benne mondottakat. Ez a kolozsvári jelenség ugyanis már társadalmi tünetté dagadt, és lömegbetegséggé fajult Ilyen arányú fe­gyelmezetlenség és pontatlanság esetére a szigorú időbeosztásra kényszerüli ember lassanként , ha fájdalommal' is. de elma­rad a rendezvényekről. A Művészeti He­tek előadásairól ezért máradozott el a kö­zönség. Pedig az előadásokat éppen az a réteg látogatta volna tömegesebben, ame­lyet: civilizált élei körülményei ideje pon­tos beosztására kén vsze rí fenek. UJ KOftbJVEK BBBSB Prinz Gyufa; Magy «fcror&zátfg î&tâ't&jit a Az ember azt hinné, hogy a földrajz — ha politikai határok eltolódásától eltekintünk — változatlan valami és egy húsz évvel ezelőtt irt ilyen tárgyú munka ugyanazt nyújtja, mintha ma született volna meg. Pedig valójá­ban a tudományos felfogás haladása és az igények megváltozása a föld leírása terén ;s érezteti hatását. A mai földrajz egészen más, mint a régi. Sokkal többet várunk tőle — felel ezer­nyi aktuális kérdésre, kulcsot a politikai és gazdasági események megértésére, útmutatást az uj világszemlélet megközelítésére. Ezeknek a követelményeknek. felel meg Prinz Gyula, a kiváló magyar tudós, kolozs­vári egyetemi tanár munkája, mely a könyv­nap alkalmából a Renaissance kiadásában je­lent meg. Könyvéből az egész haza arcképe tekint ránk. Az általános műveltség szempont­ján kívül a munkának nagy gyakorlati jelen­tősége is van, különösen annak a résznek, mely_ egyenként ismerteti Magyarország vár­megyéit és városait. Erre a könyvre szüksé­ge van minden jogásznak, gyárosnak, keres­kedőnek, katonatisztnek, köztisztviselőnek, aki haladni akar a korral és tudása fejlesztését tekinti a legnemesebb szórakozásnak. Prinz Gyula Földrajza méltó párja és kiegészítője Eckhardt Ferenc „Magyarország Története" ei­ns ii kiváló munkájának, mely hasonló szellem­ben Íródott és hasonló kiadásban jelent meg.' Eddsheím Sf aîaî Eíia : Kői szemmel Az idei könyvnap szenzációja a Griff könyvkiadó kiadásában megjelenő „Női szemmel" cknü mű, melynek szerzője az irodalmi sikereiről idáig is jól ismert és kedvelt Edelsheim Gyulai Ella. Által ánog férfitulajdonság., hogy ne mond­jam: elv, miszerint a hölgyek által , elköve­tett1 müveket bizonyos szorongással, mint­egy előítélettel veszik a férfink kezükbe. Ebben az elvünkben itt, ennél a műnél igen- igen kellemesen csalódtunk! Alig olvasunk pár sort, mindjárt megcsap bennünket a Imii­ből kiáradó őszinte báj, a lenyűgöző érde­kesség és a finom, leheletszerű — mégis éles. női meglátásnak komoly, művészi köntösbe öltöztetett harmóniája! Igen., harmónia! Ez az a jelző, mely a mű­re minden vonatkozásban reáiililik! Harmo­nikus a jellemek megfestése a környezettel, melybe helyezi ökleit, s «a környezet a legki­sebb alomig harmonikus azzal az idővel, melyben a cselekmény játszódik! A szerző nemcsak finom fantáziájának já­tékát adja, hanem az életet szépségeivel és rútságával; mégis, ha tollát kénytelen az éleit ru.t oldalaira vezetni, bearanyozta,!ja azokat bölcs derűjével, szinte homéroszi hu­morával, lelkének nagyszerű nemességével! A műnek csak hatalmas sikert lehet jósolni! A szerző nemes gondolkodását mi sem íejezi ki jobban, mint az. hogy a sikerből nem akar részt s az egész jövedelmét, mely a könyvből befolyik, a szolgálatban megrok­kant és meghalt rendőrök gyermekeinek ado­mányozta! Mindenki vegye meg és olvassa el ezt a könyvet, sok élvezetes órát fog olvasójának az szerezni és — bárhogy is hangzik —- so­kat fog belőle tanulni! Well Sefienlfe: 4 sárgák kékdrofai A távolkeleti háború kitörése rendkívül idő­szerűvé teszi Wolff Schenkenek, a világhírű távolkeleti tudósítónak ezt a minden részletre kiterjedő, színesen és érdekesen megirt, alapos és izgalmas könyvét. Japán és Kína között, hosszú évek óta dúl a háború, némileg azonban más formák között, mint ahogyan Európában szoktak háborút viselni. Távoli, különös, sajá­tos törvényeket valló, sajátos formák között, élő világ ez. Wolff Schenke hosszú időt töl­tött a fronton és Kínában, remekül ismeri az ottani életet, kitünően tájékozódik eszmények, érdekek, személyi törekvések szövevényében s egyike ama keveseknek, akik világosan lát­ják, mi folyt és mi folyik Kínában. Müve nem szokványos haditudósitás; lebilincselő be­számoló, mely hiteles képet fest az egész mai Kínáról, arról, hogyan alakult a történelem fo­lyamán olyanná, amilyen. Ismerteti e számunk­ra sokszor érthetetlen társadalom szerkezetét és filmszerűen áll «tja elénk a háború egy-egy jelenetét, a kínai —, ’liók vándorlását, menekü­lésit, a kinni ha ’ «"''get és a keletázsiai tér ujjarendezéséért ! vdó japan szellem erejét Munkája szinte alapvető értékű, ha napjaink legújabb távolkelcti eseményeit akarjuk meg­érteni. A könyvet Székely Tibor fordította. Számos, kitűnő, izgalmas eredeti fölvétel tar­kítja, -

Next

/
Thumbnails
Contents