Ellenzék, 1942. június (63. évfolyam, 122-145. szám)

1942-06-22 / 139. szám

2

CLLCN7.&K

9 4 2 J ii îi 1 u s 2 2.

Hogyan és mién lőtt létre az ui angolszász—szouleí megállapodás?

Egy diplomáciai szenzáció kulisszatitkai

11.

IlOmlon vuoüt szuDíitivszet ü ku-toiiui szövcd- íé.c-i .szerződést kötött Moszk«avul. Amerika pedig csak közös nyilatkozatot irt alá u Szovjetunióval, s mégis ''K aS-hriigtonban kell keresni a/, uugtvl-szás/ magatartás kulcsát. Amerika neui annyira a Szovjetunió ajan- dtait fogadta el. nnint inkal>l> Loudon indítványát. Mi volt ez az nulii vány? A londoni Lconomist-nak. (amely nemesük gazdasági, hanem pol-tikai kérdéseikben is súlyos stjvu he! lap) Iőszerkesztője, Crowlher. a befmhá sós amerikai Foreign Aífftirs-ben nemrég olv;'ii cikket jelentetett meg, timely megad >a kérdésünkre a választ. Crcwther arra hívta fel a brit-amerikai barátság lövőinek fi* gyeimet. hogy a szoros együttműködésnek tárgyi nehézségei vaunak, A fő nehézség szerinte gazdasági téren az, hogy Anglia piac-bajokkal küzd, az LSA pedig vámfalakkal elzárkózik a hru árud; elöl. politikai :ekintotben viszont tíz a baj. hogy Amerika nem köti meg u kezét európai kérdésekben, Anglia pedig, minthogy nem számiihat jóéi őre és biztosan ;tz Egyesült-Államok telje* katonai segítségén?, nem gzigitediti el magát az európai szárazföldtől, hanem annak iisveit kénytelen állandóan oberen figyelni, '•kénytelen szerepet vállalni bz európai szárazföld politikai al- kulásában. A gazdasági és a politikai probléma egyébként Crowther szerint összefügg egymással, mert unnak, hogy Angliai sem tért vissza a szabad viüág- kereakedefem elveihez, részben éppen az a/, oka. hogy egyes hadászati iparágait kénytelen mesterségesen védeni. Crowther azonban •át kivezető utat, és ez nem más, mint, hogy Amerika végérvényesen hagyjon fel a politikai el-ságéteJődéssel, kösse hozzá magár Angliához; akkor London elejtheti ré«ri európai elveit, gazdasági tekintetben pedig megkönnyítheti azá, hogy együttes érövéi keressék a gazdasági fellendülésnek a szabad világkereskedelmen keresztül vezető útját.

Nem úgy hnngzuk mmdoz. mint a Molo- tov-paklumok megfejtése? 1 udjuk, hogy' Amerika a háború kitörése óta szánté teljesen felszámolta az elszigetelődés külpolitikai elvét. Az Atianti-óceáuOn kötött Roosevelt-—Church'll egyezmény után bajos elképzelni, hogy Amerika a háború befejeztével ismét ugv visszatér a maga (szintén Angliától örökölt) „splendid isolarion“-jáhox. mint ahogyan két éviizeddel ezelőtt tette. Az angolszászoknak még halvány reménye sem éhet a háború megnyerésére, ha az USA roppant termelési lehetőségeit nem tudják i idejekorán teljes mértékben kihonUtkozttat- ni. De akár tűi későn történik ez, akár idejében. az amerikai termelés olyan lesz a háború végén, mint a túlfűtött kazán; óriási feszítő erejének ezért már most utat keresnek. Amerika megtette Angliának a»zt * Crowther által kívánt engedményt, hogy megígérte közreműködését a háború utáni* rend kialakításában, s ennek ára van. Ang- ia a háború után — ezek az angolszász elképzelések — kénytelen lesz figyelmének javarészét világbirodalmára és az USA-val vaió gazdasági együttműködésire fordítani; az Egyesült-Államokkal szövetségben, akkor sem fél Moszkvától, ha az Európa keletén szárazföldi főhaUniómmá növekedik. Meg fehet vele egyezni az érdekterületek elhatárolásában. A Szovjetunió — ha túléli ezt a háborút — megkaphatja régi határát, esetleg kaphat egy-két kereskedelmi és ha- - 'b'Zítlá támaszpontot, hogy végre ne panaszolja szorongatottságát, g a győztesek, asztalánál ülhet, amikor elrendezik a világ kérdéseit, Amerika és Anglia mindenesetre két szavazat, a Szovjet pedig csak egy. „Más államoknak“, tehát Közép- és Nyugat- Európának az ügyeibe tilos beavatkozni. Ez nem azt jelenti, hogy Moszkvának szakítania kell a Komdnternnei; a szovjetállam mindig vállalta a beaemavatkozás kötelezettségét, de mindig azt mondta, hogy más a Komintern, ég más a szovjet áll am. Ellenben azt jelenti, hogy Európa politikai fejlődése immár nem szívügye az angolszászoknak, bár termiészetesen azzal a hátáé gondollaitttial, hogy a háboiutól kimerült Európára nagyobb hatással lesznek a tengerentúli éiékni^izerszállitmányock és aţţ esetleges aranykölcsönök, mint a ezociálFs agitátorok Ígéretei. Háborút nem viselünk Európa birtokáért — ha ti ig úgy akarjátok Moszkvában,

*

De akarhatja ezt Moszkva? Azt kell hinnünk, hogy igen. Még pedig nem azért, mert őszintén lemond a világ f orrad aImositávúról, hanem éppen annak érdekében. Hogy jobban megismerjük a tengely ellenségeinek politikai gondol alvilágát, abból a feltevésből indultunk ki, hogy még mindig látnak esélyt a győzelmükre, de azzal mindenesetre tisztában vannak, hogy a harc befejezése után kiilÖD-ikiilön gyengébbek lesznek, mint

«•hitte voltaik. Ez a Szovjetunióra, amelynek Igiv»/ nyugati része elpusztult s amely máris borzalmas érvágást ivenvedett, talán még inkább vonatkozik, mint szövetségeseire. Máris beszélnek arról, bog) Amerikának nemcsak fegyvert, hanem élelmiszeri is kell majd szállítania a Szovjet unióba. Tegyük fel. hogy ci német hadsereg ereje megtörik. Akkor nincs katonai akadálya annak, hogv a Szovjet fegyveres erővel birtokaira vegye csaknem egész Európát. Eide* azonban természetesen a/, angolszászok mégsem egyezhetnek lie'le, Ha Moszkva mégis erőlteti a dolgot, mi törtéuhe'.ik? A/ amerikai fegyverkezés a brittel «rye tóin ben eleno fordul. Európa — feltételeztük, hogy úgy a uhuinak a dolgok, ahogy u szövetségeik elképzelik — már tönkrebombázolt terület, nme- ve« éhező, rongyos, elkeseredett emberek iit-k. Az angolszász oatramzáx újra élcibe- lép. Nemeseik Európa, hanem a Szovjet sem kap többé se fegyvert, se élelmiszeri. Európa lakosságonak nem cseké’v ré'7e ellenáll u Szovjetnek. Megkísérelheti-«' a kétszáz- milliós Szovjet, hogy rákényszerítse akaratát a háromszázötvenmilbós Európára, s hogy ugyanekkor —• az európai háborúnak ki tudja, hányadik évében — folytassa a háborút az angolszász hatalmak ellen? Nem kecsegtetőbb-e Sztálin számára a máék le- hetőség, amelyet most tálcán lönáJ az angolszász világ?

Alert ez a lehetőség sem megvetendő Moszkva számára. Már láttuk, hogy ct Mo- lotov-paktmuok értelmében győzelem esetén mindenesetre a Szovjetunió Európának, de legalábbis Európa keleti felének főhatalma. Nemzetközi tekintélye összehajsorvl l- hatatóanui nagyobb, mint a háború előtt. Kafonui beavatkozás nélkül is megkísérelheti, hogy s/.orosan magához fűzze a környező államokat. Gondja lehet rá, hogy még Németországiján is olyan kormányzat alakuljon. amely megfelel szerényebb igényeinek. Az uj Németország ez esetben talán demokrácia, de forradalmi demokrácia, amelyben a kommunista párt s/tibadon működhetek. s ha afféle népfront-politikát üz is, épp oly nagy befolyásra teliéi szert, mint annakiilcján a Szovjet által támogatott spanyol köztársaságban.

Mindez azonban még nem világforrada- lom. És elszalaszt hatja-e Moszkva azt a nagyszerű világfor rad almi lehetőséget, amit Európa összeomlása jelent? Erre a kérdésre c■ ak a sztálinizmus, politikai lélektaninak '.-mérete adhat választ.

Hatalmas tévedés azt hinni, hogy a sztálinizmus nem világforradalmi politika. Troc- kij elveitől nem ebbeu különbözik, hanem abban, hogy más elképzelése van a világforradalom útjáról. Trockij híveinek szemében a Szovjetunió léte és bizlcnsága nem feszélyező szempont, ha valamit lehet tenni a többi ország forradalmi mozgalmainak szitására. Sztálin a Szovjetuniót ‘látja a vi- lágforradalom zálogának; ragaszkodik az ebben a, birodalomban kivivőit államhatalomhoz.

Európa erőszakos meghódítása kedvéért Sztálin aÜgRa hajlandó kiilháborura, már csak azért sem, mert húszén az európai forradalom még mindig nem ríiágforradalom, hanem csak egy — bár nagy — tűzfészek, amelyet a külvilág ég a belső ellenzék együttes erővel még mindig eltaposhat. Ezért aligha teszi kockára az angolszászok óikkal kínált másik lehetőséged. Mert mit jelent ez a másik lehetőség a sztálinista vSágforra* dalnvi taktika számára?

A sztálinizmus — Leninre hivatkozva, — azt vallja, hogy a világháborút követő első világforradalmi hullám elülte és az oroszországi szovjetkormányzat gazdasági és poétikai megszilárdulása a huszas évek közepe táján újszerű helyzetet teremtett. Ennek lényege — szerinte — a kapitalizmus és a szocializmus erőinek párhuzamos fennállása. Sztálin minden Írása tanúskodik arról, hogy nem hisz ennek a békés egymásmelIetkség- nek örök fenmaradásál>3n, mert véleménye az, hogy két ennyire ellentétes társadalmi szerkezet tartósan nem állhat meg egymás mellett. De az is világos a sztálinizmus meg- nyila'tkozásaiból, hogy a ^zovjetpolitikosok nem látnak okot ennék az e gy m ásmell erí - ségnek erőszakos felboritására. Mert — és ez a lényeg — nézetük szerint az idő nekik dolgozik. Úgy gondolják, hogy a szovjetgazdaság fejlődési üteme szükségképpen gyorsabb, mint a tőkés országoké, hogy tehát a szóvje'.állam és a külvilág hatalmi eszközöl közötti arány az idő múltával mindinkább a sz óvj e túriam javára tolódik ei.

Azt hiszik, hogy ezzel párhuzamosan a szov- jet társa da lom belső összetartása mind nagyobb lesz, a polgári társadalom nehézségei pedig fokozódnak. Ezeket a nézeteket természetesen sem a tengelyhatalmak, sem' az, angolszász világ államférfiai nem osztják. Most azonban nem erről beszélünk: hanem

a »/.ovjetpolíáika gondolatvilágáról, s hogy a Szovjetek körében a politikai fanatizmus - nak milyen példái taláiküzuáfk, arra már n hadi jelentések is nem egyszer rú mutattak. TeJjesen felesleges Sztálint azzal mentegetni, hogy maga sem hiszi, amit csinál.

A szovjet pori tik a két évtizeden át félelem é» remény közölt élt. Mindig attól félt, hogy egy szép napon a polgári államok ös-z- s/efoguak ellene, ha csak abban a formában 'is. hogy mindeuiképcu támogatják azt az egy államot, amely katonai utón lép lel . i vulágforradaJora záloga“ ellen. Remélte viszont, hogy ha sor kerül a Moszkvában mindig elkerülhetetlennek hirdetett összecsapásra az „imperialista hatalmak“ közölt, ükkor ettől a háborútól távoltaitlyatja magát, úgy hogy a vére* küzdelem végeztével a szétzüllött polgári világ ; ránytalanut erős szovjolhatalommai találja szemben magát. Jx-ket, hogy akkor valóban világhódit ás ra

indult volna a vörös hads«?reg, hogy miként a francia forradalom hadserege telte, bajo- neftek hegyén hordozza szét a forradalmi tiiz csóvákat.

Am végül gom a legkedvezőbb, sem a ieg- ro szabb eset nem következett be. Az történt, ami az éleiben a leggyakoribb: valami a két véglet között. 1909 nyarán a Szovjet ruár-már azt Ritte, hogy ütött az az óra, amelytől mindig tartott: hogy London be : karja ugrasztani a uémetellenes háborúba s aztán épp úgy cserben hagyja, miint ahogy később Lengyelországgal történt, sőt még rutabbul, mert Chamberlain kormányzata esetleg suttyomban kiegyezik a németiekkel. Hogy a veszélynek ezt ci kockázatát kikerülje, a Szovjet inkább az egyetlen másik lehetőséget váiasjítoltu, ame.y gyakorlatdag kínálkozott: megkötötte Németország kezét. Ezzel azonban Németország cscdokvé&i szabadságot nyert nyugaton, g minfiiogy ekkor már Derűn m megelégelte a britek bizonytalan magatartását és örökös döntőbírói igényét, ki őrt az európai hál>oru. Moszkva most azt remélhette, hogy akkor, amikor a többiek gyengülnek, ő viszonylag is erősödni fog. De azért a német katonai hatalom ellen, főleg annak elsöprő nyugati győzelmei után, nem győzött elég „tárgyi biztosítékot'* kívánni. Végül maga is belekeveredett a habomba.

Kommunista szempontból nézve most úgy fesl a dolog, hogy a Szovjetunió háborúban ál 1 ugyan egy kapitalista hatalommal, de számos más kapitalista hatalom nem a polgári, hanem a kommunista államot támogatja. Ez sajátos helyzet, amelyet nem lehet megérteni általános politikai elvek rá- agea-fásával. Aligha tévedünk azonban nagyot, ha azt állatjuk, hogy Sztálin (tudván, hogy állama a számára legkedvezőbb esetben is szörnyen megtépázva kerül ki a küzdelemből, de látván azt is, hogy az ugyancsak megtépázott nyugati világ, ameiy azonban nem kevésbé bízik a maga társadalmának fölényében, mint ő a szovjetében, hajlandó átengedni neki azt, ami az «angolszászok számára nem életkérdés) komolyam vállalja azt a kötelezettséget, hogy határt szab igényeinek. A szovjeávezetőket uera a francia forradalom példája csábítja, sőt Napoleon üstökösszerű pályafutásra inkább óvatosságra inti őket. Ha mir példát keresünk, azt mondhatjuk, hogy Amerika lebeg előttük, amely lényegében belső fejlődése utján jutói! el oda, hogy — ez kétségtelen — a világ vezető gazdasági hatalmassága lett. amely csítík most, pályája delelőjén kezd igényt emelni a világ politikai vezetésére, s ezt s<?m annyira közve'-Ic'u területi terjeszkedéssel kiváuja elérni, mint inkább gazdasági túlsúlyával, fegyverkezésének üte- inéval, támaszpontok szerzésével és politikai gondolatvilágának, az amerikai fziaezeta Liberálknmsnak és demokráciának terjesztésével. A Szovjet házi jelszava még mindig ez: „Utolérni ég elhagyni“, már mint Amerikát. Ebhez kell legalább husi év. Épp ennyi időre szólnak Molotov megálLtpodíí- s®. Aztán — majd meglátjuk.

*

Mindez érthetővé teszi az angolszászszovjet megállapodást a szerződő feEk szempontjából akár sötéten látják a hely- ze'iiket, akár tele vannak bizakodással. Nem kevésbbé igazolja azonban azt a fel- l aborodástt, amit Molotov paktumai a ien- gelyhatfilmak állama bac kelteitek. Nem kell aat mondanunk, hogy az ; Dgolszászok- íiak a majdani békeidőre szóló reményei csalókák, mert hiszen ezzel azt a moszkvai tételt fogadnánk ei, hogy a béke fenntartja esetén a szovjetgazdasáíg ok vei lenül 'aiszárnyalja a polgár.* társadalmat. Az ingói zasz világ talán megengedheti magúnak azt a kísérletet, hogy a történelmi jövőre bizza a döntést: ki marad felül a versengésben. Az ő polgári létérdekeik nem forognak közvetlen vészé ívbe ti. De más Középpn lie' v/' te. N m ü li< i i»<,d.ilr;í h' , ' Közepcul ópa vüKto .ö.it I:* I /* /.*ii. apa:a találókat szereztek a >/.ovj«'t fr.gjveikfcíéu

< ioíeszitéecinck tabudba itlm erediuéuye*- lói. in-ui érc/.n < Kedvet :i történelem ki .séiI« Ii nyúláiial s/ercpére Ib rliu }<•?£*• mulat rá arra. hogy nem b léuygeS. vájjon van-e titkos /.írailei,.; o brit-tzOvje; s/övei. s»< gnrk. A döii'ö a tenzeiyhatalmok «;űuíÚ/ í ln:,•'. Kitűnt, hogy a riyuzati pluli kraCia é» a 1 < it Ii I»oÍk \ unus s/ö»rKége szer«-‘abb, mini hrimj Jelié.ctt. A Umgelyhatilmakuak most valóban végérvényetsen mind a kettővel kell végezriiök. Világossá vált, hogy akár vannak titkon megállapodások, akár uinc' <•- nek, akár l>e akarja kebelezni a Szovjetunió «rgész Európát, akár nem, Középeurópában a szövetségesek győzelme esetén Moszkva a legnagyobb erő. Ez pedig könnyűszerrel az egyesült baloldal politikai urai inára vezet bet Európa szivében.

,Világos tehát, hogy a tengelyhatalmak vá laaza Molotov paktumaira «^ak egy lehel; könyörtelen hnre, az utolsó csepp vérig. Derlin c-s Róma nem kételkedik benne, hogy ez> a küzdelem meghozza a végső győzelme*. És ebben az értelemben mégis hivságosnal. —- bár tanulságosnak — tartja üz angolszászok minden megállapodását Moszkvával.

v. e.

Kenyérgazdálkodás

Nem a mai nap tanított meg bennünket egész keresztmetszetében szendéin! a magyar életek Az a korszak adott soha el nem íéledhető leckét tiszta magyar látásból,

amelyben másodrendű honpolgárként kerestünk menedéket az ellenséges indulatok zápora elől. A magyarság életrevalóságának íenyes bizonyítéka, hogy nem engedi elkallódni az akkori helyes felismeréseket, hanem sorozatosan értékesíti.

Marosvásárhely polgármestere rendelettel szabályozta a kenyér sütését és forgalomba hozatalát. A székely főváros területén csak a sütés után tizenkét órával lehet forgalom ba hozni a kenyeret; igy is egyszerre csak egynapi szelvényt lehet beváltani. Ez a két fontos intézkedés észszerüsfti a fogyasztást, egyenletessé teszi a napi szükségletet A polgármester azonban itt sem állott meg Társadalmi lelkiismerettel és hivatali felelősségérzettel nézi a gondjaira bizott város mind«] polgárának érdekeit Előrelátóan arra is gondolt, hogy a népesebben lakott, szegényebb városnegyedek élelraiszerkeres- kedői nagyobb? mennyiségű kenyeret kapjanak szétosztásra, hogy az am úgyis sok bajjal küzdő szegény ember, munkás, napszámos, kisiparos, ne legyen kénytelen at- cahosszat szaladgálni üzletről-üzletre egy adag kenyérért Marosvásárhely városi hatósága nem tűr megkülönböztetést vevő és vevő között a kiszolgálásban. A kereakeA£ kőteles minden vásárlóját egynapi kenyéradaggal kiszolgálni, amig készletéből tart. Amelyik kereskedő vét ez ellen, azt egyszerűen kizárják a kenyérszétosztásból, sőt a többi kötött élelmtezerárasltási jogát Is visszavonják tőle.

örvendünk, hogy/ egy székely város ismét élre ugrott, példát matatott. Odaszól a most erősödő magyar kereskedőnemzedék* nek, hogy’ — amennyiben eddig nem tette volna ;— minden vásárlójában becsülje meg az embert, a polgárt, a közösség értékes tagját, az önérzetes magyart. Ebben az oí sxágban munkája után mindenkinek joga van az élethez és egyenlő bánáshoz. A ma* rosvásárhelyi és a hozzá hasonló szellemű hatóságok figyelme arra is kiterjed, hogy a végrehajtásban se károsítsanak meg senkit, a legegyszerűbb embert se, még akinek nincs is magas pártfogója. Ebben az országban a törvény, erkölcs és méltányosság a polgár legerősebb pártfogója.

Sokan tanulhatnak a székelv főváros nagyszerű magyar magatartásából.

Kik igényelhetnek befőzési tükröt

Budapest, junius 22. (MTI.) A vasárnapi hivatalos lapban rendelet jelent meg az 1942. évi befőzési cukor kiutalásáról. A rendelet

értelmében minden olyan személy, aki 1930 január 1-e után született, 2 kiló befőzési cukrot igényelhet. Azok az ingatlantulajdonosok és egy évtizednél régebb idő óta haszbonbér- lők, földieperből, ribizkéből, málnából, cseresznyéből, meggyből, körtéből, birsalmából, kajszinbarackból vagy őszibarackból külön- küiön vagy összesen, a legalább 3200 négyszögöles gyümölcsösök tulajdonosai, akik gyümölcsök és izek eladásával Üzletszerűen nem foglalkoznak, legfeljebb 20 kiló befőzési cukor beszerzésére jogosító engedélyt igényelhetnek. Azok az ingatlantulajdonosok akik gyümölcsbefőtiek és gyümölcsizfélék eladásával Üzletszerűen foglalkoznak, húsz kilónál nagyobb mennyiségű befőzési cukor beszerzésére igényt tarthatnak, ha a községi elöljáróság igazolja, hogy gyümölcsbefőtt vagy gyümölcsíz készítésére megfelelő felszereléssel rendelkeznek. Az az ingatlantulajdonos, akinek 3200 négyszögölnél kisebb területű gyümölcsöse van cs a Gyümölcstermelők Országos Egyesülete valamelyik tag- egyesületének tagja, legfelebb 15 kiló befőzési cukor bevásárlására jogosító engedélvt igényelhet.