Ellenzék, 1942. június (63. évfolyam, 122-145. szám)

1942-06-22 / 139. szám

ELLENZÉK 19 4? janias 22. mmmMtsemmmmsmmt. I ilj színházi szezen fcöszöbén I,ia ; VI:« !5 JÖZSEF as* I Ma este befejeződik a kolozsvári £ Nemzeti Színház első szezonja a fel­ia szabadulás után. Küzdelmes, nehéz 0 esztendő volt az első színházi évad. BD Huszonkét év megpróbáltatásai után R a magyar színjátszás ismét vissza­él költözhetett abba a hajlékba, ame~ rf íyet annakidején a magyar kultúra b dicsőségére építettek Erdély íőváro­ü sában. Ünnepe volt az egész magyar tr nemzetnek, hogy a kolozsvári Nem­s zeti Színház ismét megnyithatta ka­ri púit. Kormányzatunk a legnagyobb B áldozatkészséggel támogatta a mü­/ vészi tervek megvalósítását és sziné­3 szeink a hivatás kötelességérzetéből t fakadó fanatizmusa mellett egyben 1 magyar kötelességet és feladatot lát­f tak abban, hogy ennek a nagymuitu 2 szánháznak a tagjai. A szezon befejezésével egyidejűleg í jelentős változások történtek a szin­1 ház művészi vezetésében. Táray Fe~ r renc igazgató, aki az első átmeneti > esztendőben vezette a színházat, le­li mondott állásáról és a személyi kér­dések ügyében most döntött a kul­tuszminisztérium. A vallás- és köz- * oktatásügyi miniszter elfogadta Tá­ray Ferencnek szinigazgatói szerző­dése felbontására irányuló kérését és a lemondást julius elsejei hatály- lyal tudomásul vette. Á miniszter egyidejűleg báró Kemény Jánost, a színház eddigi tiszteletbeli főigazga­tóját főigazgatóvá, Míhályífy Bélái drámai művészeti igazgatóvá és Va- szy Viktort zeneművészeti igazgató­vá kinevezte. A színház kapuzárása tehát nemcsak a szezon befejezését jelenti, hanem lényeges változásokat hozott a művészeti irányításban is. Î gességgel, illetőleg érzékelhető kö­zönnyel találkoztak? Mindezeknek a tapasztalatoknak összessége adja a közönség hangulatának keresztmet­szetét. Ezeknek alapján kell megten­ni az előkészületeket az uj szezonra, hogy a művészi vezetők, Aözönség és színészek tökéletes összhangban ápolhassák tovább azokat a hagyo­mányokat, ameilyek a kolozsvári szín­játszást naggyá és elismertté tették. Nem lehet tehát az a feladatunk, hogy hibákra mutassunk rá vagy érdemeket magasztaljunk, örömmel és megelégedéssel kell megállapíta­nunk azt a tényt, hogy a kolozsvári Nemzeti Színház túl van az átmenet kezdeti nehézségein és a kormány­zat további hathatós támogatásával mindazt nyújtani kívánja, ami mű­vészet, ami a magyar kultúrát szol­gálja és am! a közönség érdeklődésé­vel találkozik. Kolozsvár közönsége mindig rajon­gott a színházért. Még a mai rendkí­vüli időkben is, amiikor világrészek harcának vérzivataros napjai tartják izgalomban a kedélyeket, féltő aggo­dalommal és szer etette?! es érdeklő­déssel fordult a kolozsváriak érdek­lődése a Nemzeti Színház uj szezon­ja felé. Ebben az ősi városban nemcsak kultúrát, nemcsak szó­rakozást, hanem történelmet is jelent a színház. Nem akarunk visszakalandozná a múltba, hogy di­csőséges emlékeket és halhatatlan neveket idézzünk. Elég, ha az idegen uralom alatti idők hősi korszakára hivatkozunk. Ma már ez a korszak történelmet jelent, mert bizonyságot tett az erdélyi magyar életerőről, hit­ről, kitartásról és a magasabb nemze­ti célok iránti izzó lelkesedésről. A kisebbségi idők színészei éppen olyan fontos magyar hivatást teljesítettek, mint az idegen uralom alatti többi végvári harcosaink: a magyar szó szentségét és szívhez szóló erejét hir­dették sokszor nélkülözések árán is, a rivalda fényében. Együtt élte át a magyar színjátszás minden izgalmas megpróbáltatását színészeinkkel a város közönsége is, nemzeti! ügyé­nek, életkérdésének tekintette a színház sorsát és ugyanazt a lelke­sedést még fokozottabb mértékben ruházta át a Nemzeti Színházra. * Valamikor szinházhagyomány volt, hogy minden szezon befejezése al­kalmával az utolsó előadás után zá­porpróbát tartottak. Éppen igy a sajtótól is elvárja a közönség, hogy mérleget csináljon a színházi idény eseményeiről, megjegyzéseket te­gyen, tanácsokat adjon és az őszinte bírálat hangján hibákra és érdemek­re egyaránt rámutasson. A most be­fejeződött színházi szezonról még­sem akarunk ebből a szemszögből megemlékezni. Átmeneti év volt ez az esztendő. A színház vezetősége a legszigorúbb művészi szempontok szem előtt tartásával készítette el a S2iházi évad tervét. Azt kellett ki­tapasztalni, hogy mi kell a közön­ségnek. Mit fogadott lelkesedéssel, hol látszott meg az érdeklődés hiá­nya és melyek azok a darabok, ame­lyek úgynevezett jóindulatú semle­Minden személyi változásnál szo­kásos, hogy a tömegek szenzációt ke­resnek és várnak. Kávéházi Konrá- tíok „jólértesült megjegyzéseket“ tesznek és csalhatatlan véleményük­nek adnak kifejezést a délutáni fe­ketekávé mellett, Szerintünk a fő­benjáró magyar érdek: sohasem a személyes kérdéseket nézni, hanem az ügyet, amelynek szolgálatába akarunk állaníi. Táray Ferenc le­mondásában és az azt követő szemé­lyi változásokban nem kell tehát „kulisszatitkokat“ keresni. Kétségkí­vül nagyon nehéz, felelősségteljes és fáradságos feladatra vállalkozott, amikor a felszabadulás utáni első [ színházi évadban az igazgatói széket I elfoglalta. Bizonyos, huny a kultusz- I kormány választása éppen azért esett rá, mert Kolozsvárról szárma­zott el és gyönyörű színházi sikerek bizonyították népszerűségét ebben a városban. Táray Ferenc a most befer jeződő színházi szezonban is —• hogy sablonos kifejezéssel éljünk — fő* erőssége volt a társulatnak. Művé­szetét éppen azzal a lelkesedéssel ér­tékelte a közönség, mint a múltban és ugyanazzal a szeretettel íogadta minden fellépését, mint azokban az esztendőkben, amikor az idegen ura­lom alatt minden tehetségét és tudá­sát a magyar színházi kultúra szol­gálatába állította. Táray Ferenc min­den valószínűség szerint azt érzi, hogy mint színész még többet hasz­nálhat a magyar kultúrának, mint akkor, ha idejének legnagyobb részét a technikai vezetés és az ezzel járó gendok veszik igénybe. Kemény Já­nos báró, a színház főigazgatója tel­jes mértékben számit Táray Ferenc művészetére és az uj szezon állandó vendégének hívta meg. Értesülésünk szerint Kemény János báró külön is méltányolni kívánja azokat az érde­meket, amelyeket Táray Ferenc a Nemzeti Színház első évadjában szerzett. A budapesti Nemzeti Szín­ház mintájára, Kolozsváron is lesz­nek örökös tagjai a Nemzeti Szín­háznak. Azok a művészek, akik mun­kásságukkal ezt kiérdemelik. A szín­ház főigazgatója Táray Ferenc irán­ti megbecsülését kívánja kifejezni, amikor javaslatot tesz a kultuszmi­niszternek. hogy Táray Ferenc a ko­lozsvári Nemzeti Színháznak örökös tagja legyen. Azoknak, akik szenzációt keresnek a színháznál történt változások mö­gött, azt a tényt kell tudomásai ven­ni, hogy julius elsejétől kezdődőleg a színház művészi iráyitását ' báró Kemény János főigazgató veszi át. Fölösleges volna, hogy nagy szava­kat mondjunk báró Kemény János méltatására. Olyan ember nincs Er­délyben, aki ne ismerné nevét és ön zetien munkásságának gyönyörű, eredményét. Bála igazán el lehet mondnai, anélkül, hogy közhelynek hangzana: Kemény Jánost nem kell bemutatni az erdélyieknek. Ideáii­M ÉS Ellenzék + Estilap A VÖRÖSKERESZTÉRT Junius 25-én, csütörtökön este 8 órakor a NYÁRI SZÍNKÖRBEN RAGYOGÓ a magyar Vöröskereszt javai a. Közreműködnek a Nemzeti Színház legkiválóbb művészei közül: Tompa Pufi, Angyal Nagy Gyula, Krémer Manci, Benes Ilona, Versényi Ida, Rajnai Elly, F, Kosinszky Rózsi, Borovszky Oszkár, Percnyi János, Andrássy Márton és Fulop Sándor. I EÁCZ VAU A Magyar Artista Egyesület attrakciós számai közül: QUICK rodolfo yali világhírű zeneszerzők világhírű utánzója. bűvész k királya, királyok bűvésze. ember, akin minden ember nevet. Gerií Bercsa baba primadonna. Szcmit&ssy nővérek — Európa legjobb táncosnői — Gyimessf tánclíetíös, Orosz Katalin, Koltay Magda Műsorunk az előadásig uj szereplőkkel bővül. sabb lelket, áldozatkészebb kulim harcost nem lehot találni nála az er­délyi humuszon. Olyan időkben vet- te a kezébe a kisebbségi múltban a kolozsvári magyar színészet sorsá­nak intézését, amikor lét. vagy nem­lét kérdése forgott kockán. A min­den szépért és jóért rajongó író, az Erdélyi Helikon megteremtője, a legsúlyosabb áldozatok árán vállalta a kisebbségi magyar színjátszás lenn- tartását és ezzel olyan érdemeket szerzett, amelyek minden tiszavirág életű dÜcsérelné} ékesebben beszél­nek. Ezeket az érdemeket méltatta a knltuszkormányzat, amikor a ko­lozsvári Nemzeti Színház egész mű­vészi vezetését ráruházta. Sajtó és közönség egyaránt bizalommal és szeretettel fogadja, mint a Nemzeti Színház ügyeinek tényleges Intézőjét és feltétlen bizalmat előlegez tervei­vel szemben. Mihálvffy Béla, a színház drámai művészeti igazgatója, kinevezése után azonnal Kolozsvárra sietett, hogy megismerhesse a társulat tag­jait, meggyőződjék művészi képessé­geikről és művészi elgondolásait a személyes tapasztalatok felhaszná­lására alapítsa. Művészi múltja (Csa­thó Kálmán mellett hosszú időn át rendezője volt a budapesti Nemzeti Színháznak, elismerten kitűnő szí­nésze a Nemzeti Színháznak, a Bel­városi Színháznak, a Vígszínháznak és Magyar Színháznak) biztosíték arra, hogy személyében Kemény Já­nos báró olyan, segítőtársra talált, akivel együttesen minden nehéz fel­adatot megvalósítanak. Vaszy Viktornak zeneművészeti igazgatóvá való kinevezése osztatlan . rokon&zenvvel találkozik. Egy év alatt olyan eredményeket köszönhe­tünk neki a zenei kultúra terén, amelyeket helyesen méltányolt a kormányzat, amikor a zeneművészet körébe tartozó színházi megvalósítá­sok irányítását rábízta. Színészeinkről akarunk még szó­lam. A most lepergett színházi sze­zonban a régi szeretettel figyeltük azoknak munkásságát, akik együtt küzdötték át velünk a kisebbségi J kor válságos éveit, Be ugyanúgy sze- retetébe fogadta közönségünk a szín­ház uj tagjait is, akik valamennyien átérezték azt, hogy Kolozsváron szín­házat játszani nemcsak szerződést jelent, hanem ennél sokkal többet: őrszolgálatot a magyar Erdély fővá­rosában és gyönyörű kulturfelada­tot. A személyi kérdések megoldása kissé talán késleltette az uj szezonra való szerződtetéseket, ez azonban nem okozhat komolyabb nehézséget, mert a méltányosság és szeretet szel­lemében könnyű megtalálni a meg­felelő megoldást. A kapuzárás után elkezdődik te­hát az uj munka a Nemzeti Szinház irodáiban. Nagy tervek, nemes el­gondolások születnek, amelyek min­denben szem előtt akarják tartani a kolozsvári közönség kívánságait. Te­kintettel lesznek az első színházi év­ad minden tapasztalatára és ennek megfelelően történik majd a szünház munkatervének összeállítása. Mér­legkészítés helyett tehát bizalmat, szeretetét és támogatást kívánunk nyújtani a Nemzeti Színház uj mű­vészi vezetőinek és úgy érezzük, hogy ez az egyetlen becsületes ál láspont, amivel egyik legfontosabb nemzeti ügyünket szolgálhatjuk. rA KOLOZSVÁRI PIARISTA DI ÁL SZÖVETSÉG megalakulásáról, a rój. hol­ló giurn évzáró ünnepségeiről és <cz erdélyi evangélikus napokról az Ellenzék holnapi száméiban számolunk be. r LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől m legválasziékosabb kivitelig, legal« csobban az „ELLENZÉK’* könyves« boltjában, Kolozsvár

Next

/
Thumbnails
Contents