Ellenzék, 1942. június (63. évfolyam, 122-145. szám)
1942-06-20 / 138. szám
KLLEflZE* Úti jegyzetek 3 háborús Olaszországba? TIVOLI HÁROM ARCA dm it(2 jiiniut zu. Ma csal; vonattal lehet Tivoliba érkezni. Iiíaz, hogy így mé;: jobb, mintha autóval, .v.-gy a iiabom előtt oly sűrűn közlekedő, autóbusszal ci ke. aénk. Vonatunk nagy kanyarokat irt le. Az. egész sikon végig megy. Szánté bemutatja ennek a tájnak minden szépségét és minden jellegzetességét. Romok, kertek, tanyák os kis kiránduló helyek követik egymást. És amikor a síkról ráérünk a hegyes-dombos részre, érdekesen integetnek felénk a hegyen épített varosok és falvak tornyai, házai és pincéi, ciprusai. Tehetetlen arra nem gondolni, hogy legközelebb egy-egy ilyen várost, ilyen hegyen épült várost, nézünk meg. Annyira vonzza az embert, hogv p.em lehet elenállni: csupa titkot Ígérő és álomszerű a vonatból szemlélve. Tivoli is igy' fogad. Már jó messziről elénk tűnik. Előbb csak körvonalai bontakoznak ki. S.inei és tiszta látképe nem. De ahogy egyik alagút a másik után elmarad mögöttünk és ahogy egy-két forduló után úgy érkezik a vonat a város közvetlen közelébe, hogy magunk is meglepődünk, már a város teljes kö- elségében és a maga jellegzetes változatosságában áll előttünk. Hirtelen nem is tudjuk mit csodáljunk rajta, Azt a völgyet-e, mely félelmesen mély.- vagy azt a sziklát, melyen egyik oldalról épült, vagy a házak sűrű egymásfölé épített okadalmát, kertjeit, vízeséseit, várát, antik középkori, vagy éppen modem épületeit, szűk utcáit-e, vagy a nagy hegyet, mely felette emelkedik As lassan sürü fenyőkkel osztja meg magánosságát. A benyomások egyre érnek minden lépésnél és szépen rátalálnak a város lényegére: három világ ötvöződött itt össze és három világ él együtt itt tökéletes egységben és békében: az antik, római, a középkori és modern. * Természetes, hogy az állomáson konflis fogad. Vagyis fogadna, mert nem szállunk fel rá. Autónak nyoma sincsen. De konflisból ti2-tizenkettő is van. Egész nagy sort alkotnak az egyszerű, kis állomás mögött. Hogy látják idegen arcunkat, bizonytalan, de mégis ényeget kereső mozgásunkat, nem szűnnek meg kinilgatni szolgálatukat. Hol az egyik, hol meg a másik hajt mellénk és nagy számokat emleget az egyes látnivalók távolságát illetőleg. Mi élvezzük ezt a nagy körül- udvarlást. Tetszik. Benne a ma nyilatkozik meg: az ember élelmessége, kitartása és szívóssága. Hiszen mikor a Villa Gregoriană elé értünk, akkor is úgy köszönt el tülünk a kocsi, hogy ő itt vár, csak nézzük meg türelemmel és nyugodtan a villát és majd néhány líráért azután ő mutogat meg mindent. Valóban várt is bennünket, de hiába. A2 azonban nem vette kedvét, hogy ennek ellenére sem használjuk ki a nagyon kedvező alkalmat és nem vesszük igénybe az 6 vezetését, amit oly olcsón igér, hogy „máshol a világon sincsen Ilyen olcsó kocsi", mint az övé, szépen pödö- rit egyet bajszán és megnőgatja jól táplált lovát és máris másfelé hajt. Tekintetében nyoma sincsen a legkisebb árnynak sem. Egyetlen szó, ■ megjegyzést sem tesz. Úgy megy kocsijával tova, mintha nem is szenvedett volna vereséget. Természetes egyszerűséggel. Talán még meg sem fordult gondolataiban az, hogy bezzeg a jó világban, akkor, amikor a háborúnak még se hire, se hamva nem volt, volt munka és volt idegen bőven. Ma, ha akad egy-két utas egész nap, az is jó. Ts az életet úgy kell venni, ahogy lehetőségeivel jön: csak éppen a lehetőségekkel élni is kell tudni, ó pedig élt: nálunk is megkísérelt mindent, amit csak megkísérelni lehetett * De hadd beszéljünk a Villa Gregorianá-ról. Ahogy kinnről nézzük, nem látni belőle majdnem semmit. Van egy egyszerű bejárat, melyre ki van írva a neve és semmi más. Az embernek eszébe se jutna, hogy itt egy egészen rendkívülien szép és a maga nemében .világhíres villa fogadja a belépőt. Pedig igy van. Egy óriási szakadék van kiépítve villának. Vagyis lefelé kell megtenni minden lépést és azután felfelé. De ez a lépcsőzés megér minden fáradtságot. Egyik ámulatból a másikba esik az ember. Vízesései, kilátása, kanyarjai, barlangjai és az egész mély szakadék a maga tökéletes szépségű, gazdag növényzetevei: bokraival, fáival, virágaival úgy hat az emberre, mintha varázslat volna az egész és nem is valóság. Álomszerű az egész. A vadon színei és az emberi képzelet alkotó ereje találkozik minden kis részen, helyen és fordulatban és oly tökéletes egységgé formálódik ez a melység, hogy képzelni sem lehetne különbet. Lenyűgözi a szemlélőt és leülteti a szó legegyszerűbb értelmében a kínálkozó padra, hogy szemlélje, hallgassa, figyelje az eléje táruló egészen rendkívüli képet és hogy hallgassa azokat a nesz- szeket. melyeket a patakok és a vízesések hol erősebben, hói meg álomszerű, szinte zeI $ , _ A Darrno! hashajtót utáne*» zák. Ügyeljen, mert mindé« tablettán a „DARMÓL® szónak ésT aiaku bevágásnak kell lenni. Kimondotta« Síádeti csomagban kérje. i ci hanggá finomulva, feléje küldenek. Úgy v/ere triónk a villa magányában maradni, mint a kövek, meg a patak. Vagy a Iák, melyek soha nem is gondolnak arra, hogy levessék örökké zöld ruhájukat és tavaszi', vagy őszi színeket öltsenek. Az időtlenség tökéletes illúziója kel mindenfelé. S hogy mégis elhagytuk a villát, annak csuk az az egyszerű magyarázata: más a feladatunk. A város utcáin megint az az érzés lopakodott be szivünkbe és egyre azt elemeztük, hogy hogyan tud a inai ember középkori, sokszázéves épületekben élni? Csupa-cszpa ilyen ház szegélyezte a tökéletesen nem mai város minden utcáját. Szűk utcák, szinte átnyúltak egymásnak. Vagy ha a házak nem nyúltak át, egyszerűen és jelegzetosen nyúltak át egyik oldalról a másikra a ruhaszárító kötelek és rajtuk lengett a frissen száradó ruha. Tarka látványt nyújtott Így a kép. Néha félve tekintettünk egy-egy frissen kiterített ruhára: meghúzódtunk közvetlenül n falak mellett, nehogy a nedvess-.-gből ránk îs hulljon. Is ha néha sikerüli', inosd|’yogVd vettük utunkat egy-egy szabadabb tér felé, ahol meg a vidéki város piaca zajlott, zöldséggel, gyümölcscsel cs temínytélén néppel. Figyeltük az embereket. Úgy adtak és vettek mint a legbékésebb évek legverőfénye- sebb napjaiban. Vidámak voltak és éppen olyan gyorsan beszéltek, mint békében. Kínálták áruikat, éppen úgy, mintha nem is a legszigorúbb jegyrendszer korát élnénk. Nagy kocsikon zöldéit a sok tipikusan olasz zöldség. Annyi voit belőle a piacokon, mintha ez- | zel akarnák elárasztani az egész várost. Eny- nyire szereti az olasz a zöldséget? Talán éppen ez teszi lehetővé, hogy a nagyon szűk, napot sokszor alig látó utcák s régi házak népe makk egészséges a viszonyokhoz képest? És a modern részek népe is tudja a zöldség nagyon nagy hasznát? Ez kell, hogy a magyarázat legyen, mert kétségtelen, hogy ez a jelenség nem egyszerű háborús jelenség. Természetes, hogy fagylalt mindenütt van. Úgy mérik a fagylaltot az utcai árusok és a bárok, mintha ingyen adnák. Igaz, hogy ez a legjobb hiisitő. És legolcsóbb is. És jegy nélkül lehet kapni1. De kapni- cédrust is rrog citromot is és nagyszerű savanyúság együtt, egy-két kagylóval fogyasztva. Ebédet lehet igy könnyen, ha nem is elintézni, de legalább pompásan bevezetni. Mert minden bizalmat felébreszt az a sok csirke és nyúl, amit szerte a piacokon cs a házak udvarain, sőt lépcső- házaiban láttunk mindenfe'é. Tehet étvágyat felterjeszteni: van ma is bőven minden. Mert jegy ide. jegy oda. van még sokminden, amire mégis csak nincsen jegy, de meg, ha jegy is van, akkor is adnak eleget. * A piac után megint csak kikapcsolódik életünkből a mindennapok zaja. A Villa D'Este csodái közé érünk. Ahogy végigtekintünk a legfelső emeletről és a ciprusok, vízesések magas szegélyét látjuk magunk alatt, úgy érezzük: megint valami egészen rendkívüli dolog történik velünk. A tökéletes csend és a természet illata, szinei, vonalai, úgy lengenek körül bennünket, mintha kizárólag ez létezne csak a világon. Es ahogy lejjebbi lépünk, ahogy beleilleszkedünk az egész villa művészien finom világába, ahogy a vízesések, kutak, utak, virágágyak szépségeit vesszük szemügyre, a középkor pazarló ereje lép közel hozzánk. Az a kor, mely úgy tudott építeni és alkotni, hogy időfelettivé tett mindent, amihez nyúlt. Minden vonalon, szobron, vagy éppen a kert fáinak suhogásában nem a pillanat egész kicsinyes, vagy szükségszerű igénye lép elénk, hanem a távlatok ny'togatják mindenben lapjaikat: évszázadok lebbennek meg maguk minden titkával és sejtelmeivel. És az ember lelkének, kiérlelt harmóniájának pazarló bősége rámád meg. Nem is tudiuk. hogy mit nézzünk. Itt minden tökéletes ellentétje a Villa Gregoriană világának. Itt az ember alkotása áll előttünk. Ott a természeté. Itt azzal járunk az utakon, hogy ez a mienk. Ott arra gondoltunk, hogy mégis a természet a legnagyobb. Itt mi érezzük a bennünk feszülő öntudat szárnyait: ezt mi alkottuk, az ember. És van is minden, amit csak kőbe, parkba, vízesésbe lehet álmodni. Olyan az egész kert, mintha egy álom lenne. Az ember álommá alkotta azt, amit elképzelt. És olyan is az egész villa, mint az álom: csendes, magányos, nesztelen. Ha repülők szántanak el a közeli égben, a ciprusok egyszerűen szétporozzák a hangot. Be sem ér már ide az igazi hangerősség. Az utca meg tökéletesen kivül marad, pedig az egész kertet a város kellős közepére építették. A magas kőfal felett régi, szürke, vakolatukat teljesen elhagyott emeletes házak tekintgetnek. De hang, az élet hangja és nesze ide nem hat el. Ciprusok, fenyők sátoroznak és állnak őrt. Még betekinteni is nehéz, a kiváncsi ablakokból és kitekinteni csak a síkra lehet, arra, amerre szép, zöld a fii, amerre végtelen a szemhatár, az örök Város felé, amerre nem futnak hegyek. Vagyis az ember, ha ebbe a kertbe tért, a természet szépségeit és a magányt kereste. Ezzel tudott önmagával tartani lépést. így lett neki minden valóság, még az is, amit alkotott. Mi a gyöngyvirágos ágyaknál éreztük leg-1 jobban az otthon hangulatát. Az erdőt és a! fi.rnd édességéi. Bennünk -iLkor T tf érli»-* u pillanat, ennek a \ Hágunk pillanata, amikul a; első gyöngyvirágot a tilalom ellenire )• letéphettük és illatát bcszivhuttuk. Az otthon szépséges ize gyűlt bennünk össze n pillanat nagyszerű környezettel ékes történésében és játszi kedvvel éreztük magunkat otthon a nagy kertben, mely felett évszázadok tökéletes nyomtalansággai tűntek el és kibugy- gyant belőlünk a legegyszerűbb vallomás: be szép vagy elet. .. + Azután az érdekelt bennünket, hogy milyen 1; a hires minta-olajlas? Egyet-kettőt kellett csak lépnünk a lefele vezető utón és máris láthattuk a jámbor olajfákat. Törzsük ezeknek is éppen olyan volt, mint sok inás, millió társuknak. Azt a benyomást keltették, mintha villám sújtotta volna őket, vagy mintha éppen a kiszáradás előtt állnának cs még csak az van hátra, hogy egy-két fejszés ember lépjen hozzájuk. Pedig sem villám, sem pedig a halál nem leselkedett rájuk. Igénytelenségük jelvénye volt ez csupán és egyáltalán nem jelentette a minőséget is ez a külső. Ez a természetes az olajfánál. Tehát semmi különöset sem találunk az egészben. Ezek telemnek tehát, ezek a Iák. Ez a minta olajfás. Külsőre nem jelentős az egész, de teremni terem, nagyon terem, sokat terem. Egyenletes távolságban vannak ültelve a lak. Gondozottak töveik. Levelük ép, ágaik erősek. Őszei ezek adják a legzsirosabb bogyót. Érdekes ez a szerénység. A mának szimbóluma ez. Feltűnés nélkül élni, de a legtöbbet produkálni. * Az olajos után, lenn a sikon, már távolról integet a cipruserdő. Legalább is távolról erdőnek látszik a Villa Hadriana ciprusai. Csak amikor közle érünk, látjuk, nem erdő a villa, erdőnél sokkol csodálatosabb az. Romjai ma is olyan erőről beszélnek, a római kor olyan erejéről, amilyen a lehető legritkább, még Itália földjén is. Nagy távlatok és az élet fejedelmi vonalai tárulnak elénk mindenütt. Bár az egész hatalmas villa és minden épülete tökéletes rom és a romok a legtökéletesebb kifosztást mutatják, mégis ez a hely az, ahol legjobban találja magát az ember. Itt a szabadság távlata az, ami legtermékenyebbé tesz. Nem á'om, nem álmodozás jellege ennek a kertnek, de a reális élet. Itt a múltból csak a csupasz falak maiadnak meg. Es-mi! megírniól •:/ amelyik egy :dőbeu fe:e«log':"cen tjd?* nőnek a villának minden szépségéi <■ márványából, szobi álból egyczcrüeo me,//.» í vagy tégla kötőanyagot csinált. Vagyis a tévedés, az ember tévedése is k: van ábrázolódva a barbár ember nyomait követhet Jók. Nagyon szép itt minden. Még jórészt feltáratlanok a romok. Nagy területek teküsznek érintetlenül. De ami látszik, az elegendő an 1. hogy a római kor gazdaságét vetítse elér, Van ebbm a Villában minden. A római élet- és világszemléletnek megfelelően. Színháztól a könyvtálakig, a cirkusztól a fürdőkig, a lórumoktól a tudós társaságok épületeiig. Amulni lehet a tökéletes elképzeléseken. Vízvezetékeiből ma is pazarló bőség;-' árad a legíinomubb friss viz. Úgy csobognak a források, mintha ma is állna a villa, a római villa, éppen olyan épen és egészen, műit hajdan. Virágok milliószámra nyílnak. Pázsitja selymes és bársonyos. Es az ég valami egészen rendkívüli módon kék, a lellegek szinte elkerülik. Közelből és távolból semmi féle nesz nem érkezik. Távol van a város <■'- távol van minden, ami megzavarhatná az egységes hangulatot. Az embernek kedve kerekedik leheverni a fűre és nagyot nyújtózni, vagy beletúrni tekintetét az ég kékjébe Mindent szabad itt. Nagy egyedül vagyunk Még az őrök is alig járnak. Zavartalanul lehet szívni a tiszta levegőt cs nézni mindent Es még azon sem csodálkozunk, hogy egy- egy még fel nem tárt rész beültetésre került. Itt nem hat elevenen az, hogy háborús kertté változott egy-egy fórum pázsitos négyszöge. Ez is széles és ajándékozván gazdag beny - mást kelt. Van hely, mindenre jut, csak ei kell kezdeni és folytatni kell. Es’e futottunk a vonathoz, de kiderült hogy hiába, mert bár rendes körülmények hozott éppen elértük volna, tehát lett voma értelme, most ellenben késett egy jó órát. Igv késő este távoztunk a városból. Csillagok ragyogtak már felett.e És a hold is nyájasan bandukolt a csillagok között. Fények gyűltek ki egy időre, hogy azután eiszégyeijek. magukat és eltűnjenek. Mikor elindultunk, vonatunk ablakából csak a sötét várost láttuk. Az elsötétített, tökéletesen fénytelen Tivolit és arra gondoltunk: Rómában is ez fogad majd. TÖKE LÁSZLÓTARKA HÍREK A N GBÓL Négy turista elsöizben érte el az Andes csúcsút Sportembereket, de főleg hegymászó* kát érdeklő hírt közölnek a világlapok. Buenos Ayresből jelentik, hogy négy argentin alpinista elérte az Audes'hegység legmagasabb csúcsát, az azelőtt emberi lábtól sohasem érintett 7130 méter magas; Aconcaguát. A négy turkia hegyi vadász: Emili an o Hurta hadnagy, Graseti és Paes őrmesterek és Ramirez közkato* na Puente del Incából indult a veszélyes, soha nem járt útnak. A négy merész hegyi vadász tiz nap alatt érié el ezt a hegyfokot. amelyet annakidején George Link expedíciója megmászott. További tiz nap kellett a hatalmas Aconcagua-csucsig, amelyre a bátor katonák kitűzték az argentin lobogót. Útközben rendkívül érdekes meteorológiai megfigyeléseket tettek és mosL hogy négyheti távoliét után visszatértek Puente del íncába nagv ünnep" lésben részesítették őket. Az elvesztett rádium Bruno Bonomoni páduai professzor a szórakozott professzorok között is egyike a lesszórakozotlabbakuak.. Csak igy történhetett meg vele, hogy" Paduából \ rcen- zába menet vonaton felejtette azt a vagyont éi'ő kis csomagot, amil Uicenzába, Qz egyik ottani tudományos intézetbe akart szállítani. A csomagban harminc inili gramm rádium volt gondosan és légmentesen elzárva. A harmincezer lírát érő parányi rádium csomag után most va" Jóságos bajsza folyik,- de még egyelőre nem találták meg a podgyásztartóban fe* lejlett csomagot. Érdekes régészeti felfedezés Genua mellett Génua mellett az úgynevezett Arene Candide barlangoknál végez jelenleg kutatásokat az 0<a?z Paleontológiái Intézet. Az ásatásoknak rendkivül érdekes ered* menye van. A tenger feleit mintegy 900 méterre fekvő helyen ugyanis gazdag csomtMetet találtak a tudósok, mégpedig a legkülönbözőbb korokból. Kősirokban térdeplő helyzetben lévő csontvázakat találtak, ezenkívül az emberekkel együtt eltemetett állatok csont marad vány it is. A osontok mellett na cvmérlókü csont farag" vámokat is leTek. Eddig mintegy tiz különböző sírt tártak fel s valamennyi másmás korszakból való. Ezt a csontok helyzetéből, a temetkezés módjából és az eltemetett tárgyakból állapították meg a hozzáértők. Az ásatás iránt olasz tudomá" nyos körökben igen nagy az érdeklődés. Furcsa esküvő A napokban furcsa esküvő zajlott le Nápolyban. Egy Colafiore nevű fiatalember feleségül vette Rosa Garganoí, egy ná" polyi kereskedő 21 éves lányát. A szertartás után a násznép ebédre gyűlt össze a. Possüipo egyik tengerre néző vendéglőjébe®. Lehettek úgy nyolcvanon. Az egyik vendég magával vitte szelídített majmát is. A szeliditelt majem azonban megva" dúlt a lármától és a sok embertől és példátlan botrányt rendezett. Először egy üveg bort vágott gazdájához, akire valamiért megharagudott, aztán az asztal közepére ugorva, elkezdte üvegekkel és tallérokkal dobálni a násznépet. Eredmény: egy sebesült pincér, mintegy öt komoly sebesült vendég, akik között olt volt a vőlegény is. akit úgy homlokon talált a ..szelíd“ majom, harry kórházba kellett szállítani. Három éve alszik egy norvég kislány Három éve alszik Stockholmban egy norvég kislány: Dagmar Gerda Holmgren s orvosi vélemény szerint nem is ébred fel többet. A fantasztikus betegségben szenvedő alv ó kislányt egy norvég faluból vitték Stockholmba, de minden kísérletezés hiábavalónak bizonyult vele kapcsolatban. A kislány 6 éves és külsőleg teljesen normálisnak látszik. 1939 áprilisában aludt el, miután nagyon fáradtan vitték haza egy hosszú sétáról. A kislány idegrendszerét támadta m< g ez a furcsa betegség. Folyadékkal táp lálják egy gumicsövön keresztül, dé felébredni nem fog soha. Furosa. hogy a gyerek álmában szépen nő, fejlődik csak életfunkciói, szivének, veséjének, gyonr ráuak, s^b működése rendkivül lassú ritt inusu. „Csipkerózsikának“ nevezik a kórházban a szegény kislányt. (—)
