Ellenzék, 1942. június (63. évfolyam, 122-145. szám)
1942-06-20 / 138. szám
£LÎ.S3WZ£fi HTML-.a , „ A A Szovjetunió külügyi népbiztosa titok- stf ban Londonba és Washingtonba utazott és [u u j megállapodásokat lét esitett Nagybri tan- in' 'mával és az Egyesiiült-Átomokikal. Moszkva Ms London között uj szövetségi szerződés öj;1 'jölt létre, amely nemcsak a bábom toriam á- E'ti fra szol, hanem érvényben marad még légin' 'alább húsz évig a békekötés után, hacsak bi> .időközben fel nem oldódik egy általánosabb vŢ >szerződésben. Az uj brit—szovjet szerződés n1 'n réginél. nyomatékosabban állapítja meg, dl ‘hogy a szerződő felek nem kötnek békét a m mai, vagy a mostanihoz hasonló német korai mán vaui tál, valamint annak szövetséges társaival 9 hangsúlyozza, hogy sem N&gybritanii ni a, sem a Szovjetunió nem törekszik te- 1 ríileténeík gyarapítására és nem óhajt heti avatkozni idegen államok belügyeiíbe. A há- d ború befejezése után a két hatalomnak « e szerződés értelmében együtt kell működnie ß abban, hogy biztosítsa a béke megóvását. 1 London továbbá kötelezte magát arra, hogy J több hadianyagot szállít Moszkvának, mint î eddig. Washingtonban Molotov hasonló értelmű megáik)podátsra jutott Roosevelttel. A t megegyezésről kiadott közlemény szerint í azonban egyetértettek a tárgyaló felek ah- l ban éj, hogy sürgető feladat“ még az idén i második európai hadszíntér létesítése. A washingtoni megállapodás nem szabályszerű katonai szövetség, hanem csak rövid közös nyilatok ozat Molotov és RoogeveŰ/t megbeszéléseinek eredményéről. De nem biztos, hogy ennek az eltérésnek van jelentősége, mert az USA nem szokott szabályszerű katonái szövetségi szerződést kötni. Nincs ilyen szerződése Washingtonnak Londonnal sem. A Roosevelt—Molotov közleményt az ’Egyesült-Államok kongresszusa sietett jóváhagyni. * Ezek a brit—szovjet—amerikai megállapodások roppant feltűnést keltettek világ- szerte. Holott N&gybritannki, a Szovjetunió és az USA eddig ds szövetségestársa volt ’egymásnak a Németország ellen viselt háborúban. Csakhogy az angol—amerikai badvi- , selés Németország ellen eddig túlnyomórészt védekező jellegű volt csupán. A brit hadve- ' zetőség egysaer-kéts'zer csekély erőkkel, rajtaütésszerűen megkísérelte a partraszállást j Franciaországban, támadásba lendült Észak- Af rákéban és kisebb-nagyobb légi támadásokat hajtott végre német városok ellen; a Szovjetnek pedig Anglia is, Amerika is szállított hadianyagot. Sokan mégis erősen kételkedtek abban, hogy az angolszász hatalmuk tudnak (s ha tudnak, alkarnak-e?) köz- vitíllíe® balon a i segítséget nyújtani Moszkvának s nem örülnek titokban annak, hogy a nagy keleti összecsapástól egyaránt gyengül Németország és a Szovjetunió. Most pedig az angolszász nagyhatalmak nemcsak erre a közvetlen segítségre kötelezték magukat, hanem még arra is, hogy győzelmük esetén egyenrangú félként maguk mellé veszik a bökevikj Oroszországot a világ ügyeinek rendezésében; sőt Anglia jóelőre biztosítja a Szovjelundót arról, hogy ha bármikor 'támadás éni Németország, vagy annak európai szövetségesei részéről, fegyverrel siet a &e- gitségére. Ilyen szabályszerű katonai szövetségért Franciaország a világháború után két évtizeden át héjába kilincselt Londonban. Kevesebbet jelentett ennél a nevezetes locarnói egyezmény is, mert abba London Franciaországon kivül Németországot is bevonta; alá érá a diplomácia nyelvét, annak számára világos volt, hogy Loearnó gz ellen 'irányult, aki kimaradt belőle; a Szovjet ellen. Húsz éven át a brit diplomácia nem állt félreérthetetlenül Pária mellé, hanem dnljább a döntőbíró szerepét óhajtott« játszani Franciaország és Németország között. Ma már alig kétséges, hogy mi volt London magatartásának titka. Az a brit elv, amelyet úgy hívnak, hogy „balance of power’1, s amely évszázadok óta irányadó volt a Forreign Officeban: az a szabály, hogy Anglia nem tűri az európai szárazföldén katonai főhatalom kialakulását s ezért mindig a legerősebb szárazföldi hatalom eOllenlába- sai't támogatja. Már pedig annak, hogy a Mólót óvva] Londonban kötött uj szövetség gyakorlati jelentőséget nyerjen, az a feltétele, hogy a* angolszászok a Szovjettel együtt megnyerjék « háborút;, akkor pedig az európai szárazföld legnagyobb hatalmassága kétségkívül a Szovjetunió lenne. Még akkor is, ha a társadalmi ellentét nem lenne oly nagy London és Moszkva között, érthető vo-Jna a világ közvéleményének elképedése afölött, hogy Anglia elejti az ^európai egyensúly“ politikát elvét, És a Szovjetunió? Feladhatja Moszkva a világ, vagy legalább is Európa forradailmo- sitásának tervét? Lemondhat-e a Szovjet a területi terjeszkedésről? őszinte iehot-e az az ígérete, hogy, ha Németország katonai ereje megtörik és fegyveres hatalom alig állhat már útjában, bölcs önmérséfklellUeil megtorpan Köaépeurópn kapujában? Ezt vajmi kevesen hajlandók elhinni. És sokan kérdezik, hogy akkor hát mi az értelme és jelentősége az egész angolszász—szovjet megállapodásnak. * Erre a kérdésre igen könnyű felelni, ha abból 'indulunk ki, hogy az angolszász'— szovjet szövetség amúgy sem nyerheti meg a háborút, vagy, ha legalább oart feltesszük, hogy az angolszászok titkos véleménye sorine a Szovjetuniónak, Moszkva véleménye szerint pedig Washingtonnak és Londonnak nem lesz az európai szára&földön komoly ereje a háború után. Ha a szövetségesek egyöntetűen rosszul álinak, akikor közös érdekűje, hogy akármilyen llemondó nyilatkozatok árán tartsák egymásban * leiket ég katonai téren megkíséreljék a lehel ért lent is, egyben pedig a ,jközÖs győzelem“ utáni időre szóló nregéltepodásukkal megzavarják a tengely államok lakosságát. Miért ne ígérje London a Szovjetnek síkár évszázados brit elvek feladását., ha úgy véli, hogy a háború után Moszkva ugystem akadályozhat meg semmit, amit az angolszászok terveznek? S ha viszont Mtxsákva ennek éppen ellenkezőjéről van meggyőződve, ugyan máért ne mutatkozzék mosft a lebet® íegeugedéke- nyebbneh? A tengeivstojtó ig úgy vélt bogy az angolszász—szovjet megállapodások nem fognak megvalósulni, meri a tengely győzelme meghiúsítja az eálentábornak minden íervezge- téeét, amely a háború utáni időre szól, A lervezgetések komolyságában azonban Berlin nem kéteflkedik, sőt felháborodva állapítja meg, bogy London — ha rajta múlik — igenis kiszolgáltatja Európát a Szovjetnek. Azt valószínűnek tartják ugyan Berlinben, hogy a Szovjetunió nem törekszik egész országok egyszerű bekebeáezéisére. Emlékeztetnek arra, hogy a Finnország felett aratott szovjet győzsölem után Moszkva csak némi ha bárki igazit ást kénysweritett a bóteiinki kormányra; ezenkívül pedig bér heve trie a bangói haditengerészeti támaszpontot, amely uralkodik az egész Finn-öböl felelt. Feltehető, — mondják Berlinben — hogy a/ Szovjet a mostani háború utáu is csak támaszpontokat óhajtana, egyes bánók szerint, például Dániában, hogy biztosítsa szabad kijáratát a Baócbtengerből az Atlanti-óceánra, vagy Isztambul környékén, hogy hasonlóképpen szabadon járhasson-k<l!;essen flottája ® Feköte-tenger és a Földközi-tenger között. A területi nyereségről való lemondás azonban, berlini vélemény szerint, nem értelmezhető úgy. hogy a Szovjetunió hajlandó feladni a bălţii államokra, Keletlengyelországrs, Bukovinára és Besszarábiára vonatkozó igényét. Végül pedig, ha a Szovjetunió részt- vehet még abban a „rendőri haderőben“ is, amelyet a szövetségesek győzelmük esetén, hír szerint, az európai szárszföldön kivannak tartani, akkor mindez együttvéve mégis csak azt jelenti, hogy Európát kiszolgáltatják a Szovjetuniónak. Ez Berlin véleménye. & Mas okuk is van arra, hogy az angolszász—• szovjet megállapodásokat ne tekintsük puszta porhintésnek a nagyvilág, vagy egymás szemébe, legalább is, ami a szerződő felek szándékát illeti. Az egyik okot elvinek, a másikat lélektaninak nevezhetjük. Nemcsak a hadászatnak, hanem a diplomáciának is aranyszabálya, hogy lehetőleg nem csinálnak olyan tervet, amely csak egy lehetőséggel számol. Ha még annyira biztak is a szerződő felek abban, hogy a végén be tudják csapni egymást, gondolniok kellett arra, hogy hátha mégis mások lesznek a háború után az erőviszonyok, mint. ahogyan az imént előbb az egyik, majd a másik szerződő fél rovására feltételeztük. Churchill-nek gondolnia kellett arra, hogy, ha ki akarja semmizni Sztálint, a mostani szerződés ezt legalább is megnehezíti, mert erkölcsi tekintetben a Szovjet helyzetét javítja, már pedig erkölcsi érvek nélkül nehéz kivivni a nép hozzájárulását valamely politikához. Ugyanez vonatkozik Sztálinra: ha most, e szerződés után, mégis meg akarja kísérelni Európa katonai birtokbavételét, számolnia kell azzal az erkölcsi felháborodással, amelvet e lépése nemcsak londoni kormánykörökben kelt, hanem az angolszász népek tetemes részénél is, már pedig ez az erkölcsi felháborodás megkönnyítheti Washingtonnak és Londonnak, hogy fegyveresen szembeszállHogyan és miért jött létre az új angolszász-szovjet megállapodás ? — Egy dipiomáciai szenzáció kulisszatitkai — ,i i. jón volt szövetségesével. Az erkölcsi poxició- szerzésuek ez a szempontja gyakran közrejátszik diplomáciai megállapodások létesítésénél és mint látjuk, nem lehet azt mondani, hogy gyakorlati jelentősége egyáltalában nincsen. Néha azonban inkább vállalják az erkölcsi polc elhagyását, minteemhogy lemondjanak kézzelfogható előnyökről, úgyhogy ez a szempont egyedül irányadónak nem tekinthető. A másik oka annak, hogy a szerződő felek szándékát ne tekintsük komolytalannak az, hogy akármennyi nehézséggel küzdenek is az angolszászok és Moszkva, lélektani valószínűtlenség. hogy Roosevelt, Churchill és Sztálin nem bizik a győzetmében. Bizonyos értelemben vett hit — akár vakhit — nélkül ily válságos időkben politikai és katonai vezető képtelen kitartani helyén. Még ha. puszta becsvágyból ragaszkodik is állásához, okkor is kifejleszti a magabiztosságát, mert különben az ingatagság légkörét árasztja környezetében. Ha tehát még annyira bizonyosnak tekintjük is a tengelyhatalmak végső győzelmét, akkor sem árt komolyan vennünk Molotov megállapodásainak tartalmát, mert ezek az egyezmények igen érdekes bepillantást j nyújtanak az újdonsült törhetetlen szövetségesek politikai gondolatvilágába. * Ha az elengedhetetetlen fenntartásokkal feltételezzük, hogy a Molotov-paktumok valóban a szövetségesek közös győzelmére számítva jöttek létre és nem azzal a hátsó gondolattal köttettek, hogy betartásukról szó sem lehet, akkor bukkanunk a legérdekesebb felismerésre: arra, hogy a szerződések nem jelentik sem az angolszászok, sem a szovjetpo- iitikusok távolabbi céljainak feladását. Mi lehet a szövetségesek legvérmesebb reménye? Az, hogy megnyerik az európai háborút. Mi az, amivel okvetlen tisztában vannak? Az, hogy még ha győznek is, akkor is gyengültek. Az angolszászok óriási távolkeletj, gyarmatbirodalmat voétak kénytelenek átengedni a győzelme« japánoknak s helyzetük ott is megrendült, ahol egyelőre meg tudták vetni a lábukat, igy például Indiában. Ezekről a területekről nem mondhatnak le, mert hiszen éppen itt van viszonylagos gazdagságuk fő forrása. Amellett, ha a háború most nem is engedi napvilágra tömi az ellentéteket Anglia és Amerika között, annyi bizonyos, hogy e két nagyhatalom erőviszonya és politikai kapcsolata mindeddig nem tisztázódott teljesen. Ausztrália, Kanada, Argentina, sőt India és a Közelkeiet kérdéseiben is egyelőre tisztázatlan a politikai, de legalább is a gazdasági érdekterületek elhatárolása London és Washington között. Bizonytalan a kinai piac jövője. Sőt még az is homályban van, hogy mik a szövetségesek tervei — ha netán győznek — Franciaországgal, A német hírszolgálat arról tudósit, hogy Anglia állandó támaszpontokat kíván szerezni a francia tengerparton. De fontosabb-e mindez az angoloknak, min az európai egyensúly ősrégi brit elve? tón? hogy az európai „balance of power" már tu zamosahb ideje nincs mindig teljesen <•-■■■/ hangban a „balance of power" ama változata val, amely világméreteket tart szem elől!. A világháborút követő két évtizedben, mint már említettük, Anglia gyakrjpn dolgozott többé-kevésbé nyíltan Franciaország ellen. De azért mégsem állt egészen Németország oldaléra, akkor sem, amikor még nein lehetett !: •-- tes, hogy Franciaország az erősebbik hatalom. Ez a háború utóhatása volt. Másrészt viszont Németország ereje már rég nagyobb volt Franciaországénál, amikor Chamberlain még hajlandói volt engedményekre Berlin irányában. A gyarmati kérdésben ugyanis Németország ekkor még csak fenyegető veszedelem volt, Franciaország pedig régi versenytárs; Páris szövetségi rendszerének veszélyeztetése árán London remélhette Németországnak keletre való terelését: a Szovjetunió ellen. A Szovjetunió világnézeti ellenlábasa volt Londonnak, veszedelem Kínában és Indiában. Valószínű persze, hogy a brit politika sohasem óhajtotta az orosz állam teljes pusztulását, elszigetelt német—szovjet háborút azonban, melyben London gyakorlatilag a döntőbíró szerepét igényelte, nem látott érdekei ellen valónak. Az európai „balance of power“ elve végűi mégis felülkerekedett újra: kitört a háború Anglia és Németország között. Chamberlain újszerű elgondolása két fő akadályon bukott meg. Anglia kétszinü magatartása arra bírta Berlint és Moszkvát, hogy megegyezzék egymással. A francia politika alakulása csak két lehetőséget mutatott: vagy szilárdan hozzáköti magát London Franciaországhoz, Vagv pedig a franciák is a németekkel való szorosabb kapcsolat útjára lépnek. Ribbentrop és Bonnet megállapodása intő jel volt London számára. Az európai egyensúly elvétől való eltérés azonban talán nem a Cham’oerlain-éle formái ’ ölti és alighanem időállóbb marad, ha Amerika több megértést tanúsít Anglia politikai igényeivel szemben. Mert ez a döntő változás a világháború óta: Anglia, amelynek politikájában más országok bizonyos mértékig sakkfigurák, voltak csupán, maga is szinte sakkfigura lett az USA kezében. A világháborút Anglia csak Amerika segítségével tudta megnyerni és a háború után már Amerika volt a nagyobbik hatalom. Amerikának pedig ekkor mar úgyszólván saját „balance of power“ politikája volt. Az Egyesült-Államoknak a világ minden részén éppen Anglia volt a legnagyobb versenytársa. Ez a magyarázata annak, hogy ugyanakkor, amikor a brit egyensluyi politika Németországot támogatta .Franciaország ellen, az újdonsült amerikai „balance of power" elv Párist tüntette ki a kegyeivel. (Folytatjuk.) Szevasztepel u$c hevernek, a város BERLIN, junius 20. (Búd. Tud.) Moszkvába csütörtökön délután 6 órakor érkezett utoljára jelentés SzevasztopolbóL A jelentésből kitűnik, hogy a hadikikötő helyzete válságos. Huszonnégy óra hosszat tartó ágyúzás után a (földalatti erődítmények és az összekötői oly o- sók egy része beomlott. Szevasztopol ostroma valószínűleg már utolsó szakaszába lépett A küzdelem már a Belső erődrendszert.én folyik, mert Szevaszto- pol észak irészén a tiz kilométer szélességű kiépített rendszert a német támadás leküzdötte. A város eleste küszöbön áll. Szevasztopol lakosai — hangoztatják a jeh©ly2©f© válságos ienlések — a pokol lakóivá váltak. Május vége óta ugyanis egyáltalán leheíiitlen a házak ban lakni. A lakosság katakombaszerü helyiségekben tartózkodik. Azokat a munkásokat, akik a legszükségesebb teendők ellátására kint tartózkodnak, tábori konyhákról élelmezik. Gépkocsin, lovaskocsin és kézikocsin szállítják a szükséges pótlást az arcvonalaknak. A Szevasztopolért folyó harc, mint a svájci lapok jelentik, a jelek szerint döntő fordulatot vett Manstein vezérezredes csapatainak javára. Az ostromlott Szevasztopoíról közölt helyzetképek szerint a házak százai és egész utcasorok hevernek romokban. * HADIROKKANTÁÉ. HADIÖZVEGYEK és hadi Árvák országos nemzeti SZÖVETSÉGÉNEK temetkezési gyorssegély- osztálya. Értesít!üde tagjainkat, hogy Nikola Samu hadirokkant felesége 51 éves korában meghalt. Alig egy évi tagság után 190 pengő temetkezési segélyben részesült. KERÜLETI KERESKEDELMI ÉS IPARKAMARA KOLOZSVÁR 15707—1. 642—1942. Tf. Tárgy: Kerékpár gumiab- roncselosztáa Ti ötó! Kerékpár gumiabronccsal való ellátás érdekében, felhívjuk kamaránk kerületében lévő összes kerékpár gumiabroncs forgalomba hozatalával foglalkozó kis- és nagykereskedőket, hogy ebbeli szándékukat kamaránknál 1942 ju " lius hó 1-fg jelenítsék be. A bejelentéshez szükséges űrlapokat kamaránk 9. szánni szobájában d. e. 11—13 órág lehet beszerezni. Kolozsvár, 1942 junius 17. Kolozsvári Kerületi Kereskedelmi é- iparkamara. Dr. Torda Balázs főtitkár, miniszteri biztos megbízásából iigyv. titkár. SZERKESZTŐI ÜZENET Alig 24 órája jerfent meg az Ellenzék és Estilap közleménye a jut)ins 2 őrén tartandó tarka estünkről, máris tömege enj$orduhuik\hozzpnk olvasóink felvilágosításokért. Legtöbben a műsor szereplői iránt érdeldődneh, azonban minden kedves olvasónknak csak azt felelhetjük, amit tegnap és ma telefonon és személyesen százszor elismételtünk: olyan meglepetéseket tartogatunk, amilyenben a kolozsvári közönségnek niég nem volt része. Tekintettel, hogy ez lesz az első Vöröskereszt javára rendezendő előadás, gondoskodtunk arról is, hogy a célnak megfelelő keretek között játszódjon le. í teljes műsort és a szereplők neveit hétfői számunkban közöljük. Annyi t minden esetre elárulhatunk, hogy a ragyogó tarka est belépő jegyeinek árát úgy állapítottuk meg, hogy az előadás megtekintését mindenki számára lehetővé tehess ük. I jegyek árusít ásót egyébként hétfőn már megkezdi az Ellenzék könyvesboltja. önállósítást Alapból BIMKELEHGYí és HŐI DVflT-UZLET megnnllt! BEREcz bírta, Deák Ferene- utca 7. szánt.
