Ellenzék, 1942. május (63. évfolyam, 98-121. szám)

1942-05-05 / 101. szám

É ODD, 1942 május 5. LXIII, évfolyam 101. szám. to tü flIÍÉK 4Szerkesnőccg és kiadóhivatal: Kolozsvár, ,jókai-u. 16-, I. emelet. Telefon: 11—09. Nyomda; , Egyetem-utca 8. szám. Telefon sz.: 29—23. LáPiíona: Kiadótulajdonos: PALLAS K. I'., Kolozsvár. Előfizet, si árak: havonta 2 r i(» Üli.. negyedévre 8 P, félévre 16 P, egész évre 32 i\ amikor 45 évvel ezelőtt a szentmar­gitai papilak tornácán állva, össze- szoruló szívvel döbbent meg a rop­pant veszedelem látásától, mely az idegen iszapban sülyedésnek indult magyar falni fenyegette: akkor bi­zonyosak lehetnénk arról, hogy nem­zeti fennmaradásunk alappilléreit nem csupán szónoki frázisok, ha­nem kemény lelkek kötelesség tudá­sa őrzi és építi. Ez az írás nem Kovács Gábor töm- jóneizcsét kívánja szolgálni, bár meg­érdemelné, hegy ősz feje előtt a nemzet zászlói meghajoljanak. Mert a munka, amit végzett, több volt, fontosabb és nagyobb, mint sok más, amit nagyképü gyülésezők ez alatt a negyvenöt esztendő alatt zöld asz­talok mellett igazitottak. Ez az írás azért született, hogy tisztelgés le­gyen a nemzet kis őrtállőinak szol­gálata előtt és egyúttal buzdítás és bátorítás. Lehet hittel és igaz aka rattal nagyot cselekedni a nemzet jövendőjének dolgaiban, bármilyen kicsiny őrháznál is álljon az ember Mert a nemzet igazi, évszázadokra szóló nagy ügyei nem a ilisze ün­nepségeken dőlnek el, még csak nem is a zöld asztalok mellett, hanem ott kint az eldugott falvak magányában, nádfödeies házak árnyékában, a ma­gyar élet hétköznapi sarában, gond jaiban és kínlódásaiban. Tisztelet és hála a Kox'ács Gáboroknak, akik a magyar jövendő igazi politikusai prófétái és hadvezérei. Kovács Gábor, szentmargitai reíor- oiátus lelkész nyugdíjba vonult. Egy­szerű napi hir, nincsen benne sem­mi különös. Az erdélyi magyar élet egyik megfáradt munkása lelép a küzdőtérről. Ha azonban mélyére nézünk en­nek a szerényen félrevonuló emberi életnek, az erdélyi magyarság mii lt­jának különösen tiszta metszetét láthatjuk. Kovács Gábor lelkész negyvenöt évvel ezelőtt került Szentmargítára, A magyar fellendülés hires nagy korszakában, a milleniumi óvek ü'iszmagyaros, pompázó színfalai kö­zött foglalta el helyéi a kis Szolnok- dobokai eklézsiában. S inig a budai várudvaron díszes felvonulások, a pesti országházban diszmagyaros j ünnepi szónoklatok tömjétiezíék Szent István országának ezeréves fennállását, az alatt Kovács Gábor arra döbbent Szentmargitán, hogy az ünnepi díszbe öltözött ország né­pének egy elkallódott kicsiny töre­déke, István király árva szentmargi­tai magyarjai nem tudnak magya­rul. A szentmargitai magyarok az Ur­nák 1897-ik esztendejében nem tud­tak magyarul beszélni. Egyszerűen aerm tudtak, mint ahogy nem tud az angol, a francia, vagy a szeressen. Nem értették azt a nyelvet, nem moz­gott az agyuk a nyelvnek az ütemé­re, melyet őseik használtak, kik mii- ieniumi ünnepségekhez segítették munkával és vérrel a hazát.- Mikor Kovács Gábor Szentinargi- iára érkezett, egyedül az öreg kurá­tor tudott vele beszélni, de az is csak törve és nehezen. És néhány vénasszony emlékezett még valaho­gyan a Mii Atyánk ra. Ilyen állapot­ban volt a kis kallódó magyar szi­get ott kint Szoinokdobokában, az ünnepes nagy idők derekán. És ina, miden negyven ötévi nehéz szolgálat titán, a román megszállás keserves lelki elnyomatásának huszonkét esz­tendeje után faluját elhagyja: min­den liive magyarul köszönti, a gyer­mekek magyar énekkel búcsúztatják s ifjak és vének ajka magyar [imád­ságot mormol. Meghatottan és lelkünk mélyéig döbbenve állunk meg a szerényen távozó lelkipásztor előtt. Egyetlen ember igaz szolgálata kellett csupán s egy falu visszanyerte nyelvét, ön­tudatát, eredeti magyar színeit. Gon­doljuk el: egyetlen ember szolgálata megváltott egy falut, megakadáyoz- ta, hogy hasonlóvá váljon annyi sok szolnokdobokamegyei községünkhöz, hói Szabók, Varrók, Forgácsok és Buzgók élnek idegen érzések közé ültetve, a magyar nemzeti szellem­nek idegen életet. Egyetlen ember szolgálata. Hűsé­ges, becsületes, törhetetlen szolgá­lata, Gondoljuk el: mi lenne ma, ha negyvenöt évvel ezelőtt csupa Ko- I vncs Gáborok költöztek volna be az ! elhagyott falvak düledező paroehiái- ba? Ha csupa ilyen Kovács Gábo­rokból állott volna az a bizonyos gombaként felnőtt falusi vezetőosz­tály, mely a milleniumi lobogók ár­nyékában, sajnos, úgy érezte magát, mint aki helyett az örök ezer év salait már minden küzdelmet elvé­A FÜHRER ÉS A DUCE salzburgi talál­kozójával hope sóletban a sajtó utal az £z alkalommal kiadott közleményre, valamint a találkozóról közölt here t j el ént ésre és meg­állapítja, hogy a két közlemény kimerítő be­számolót aderít a találkozó jegyzökönyvszerii kifolyásáról, épp úgy, mint annak politikai tartalmáról. Berlini félhivatalos körök idol­nak arra a feltétlen szívélyességre, amely ezen a találkozón megnyilvánult. Mindenki, oki ott volt a találkozón, a győzelemnek szinte határt nem ismerő bizonyosságával tért haza. Az esküvel fogadott német—olasz barát­ság el műt hatat lanságán dk érzelme és tudata egyúttal beszédes alkotórésze azoknak a kapcsolatoknak, amelyeket a tengelyhatal­mak tartanak fenn Japánnal és a háromba­talmi egyezménybe tömörült minden néppel és nemzettel, amely ebbé a szent közösségbe tartozik. AZ AUSZTRÁLIÁT fenyegető japán tá­madás előkészületeinek jelei egyre fokozód­nak. A burmai japán sikerek lehetővé teszik a japánoknak, hogy haderejük lényeges ré­szét onnan elszállítsák és Ausztrália ellen használják. Ausztráliának súlyos megpróbál­tatásokra liell felkészülnie. Különösen ver széiyeztetett helyzetben van Port Moresby és Port Darwin. Blamey tábornok vezetésé­vel a szövetségesek nagymértékben fokozzék Észak-Ausztrália védelmét. Valószínűnek látják, hogy Ausztrália előretolt kikötői el­len a közeljövőben súlyos támadások indul­nak. A japánok főleg az Egyesült-Államok és az Ausztrália közötti tengeri utat veszé­lyeztetik. 1 OKIÓ, május 5. A DNB jelenti: Mint a Dome’ iroda a burmai harcokról közli, azok a japán csapatok, amelyek az Irratvady-folyó mentén folytatják előre­törésükét északi irányban, krómétól 25 kilométernyire délre és Rangunt ól észak­nyugatra 240 kilométerre megsemmisített éh a Marsival! tábornok parancsnoksága alatt álló amerikai csapatokat. Lz rossz hir az angoloknak, mert Mandalay elestével két irányba is kedvezőt­len helyzet állott elő. 1. Az összeköttetés Csungking-—Katával teljesen megszakadt; 2. India kitűnő alkalomra tesz szert. hogii megszabaduljon az angol uralomtól. (MTI.) Teljesen megszakadt az összeköttetés Csungklng-Kínával TOKIÓ, majái® 5. Ä DNB jedenti: A ja­pán hadsereg szóvivője közöltéi, hogy a burmai arcvonaíról érkezeit* jelentések szerint az egyesült angolok inai harci erők abbeli kétségbeesett erőfeszítéseik so­rán, hogy ai japán előrenyomulás* feltar­tóztassák, mérges gázt használtak és visz- szavonulásuk ellőtt a víztartályokat, kuta­kat és folyókat megmérgezték. A hadse­reg szóvivője megállapította,, hogy a,z új­jászervezett 22-«k csungkingi hadosztály április 12-ikén Thagiaiyanánál, 200 kilomé­terre Mandalay!ól délre, a nemzetközi jog semm bevevésiével a támadó japánokat mérgező hatású gránátokkal lőtte. Ápri­lis 14-ikén az egyesült indiai csapatok a Magwetól délkeletre Jezia/jíMt csatában. Mandalaytól 200 kilométerre déluuyagat- ra, nagymennyiségű mérgező gázt hasz­náltak. Ennek hatásától azonban valós/r niileg a heves szél rniaít, kizárólag az el­lenséges csapatok szenvedtek, amelyek ilyen körülmények között a bgnagyobb feje Men s é gge-1 sv.éf szórod tik A szóv vő feltűnőnek mondta, hogy merges gázt a csungkingi és burntol arcvonal angol főparancsnoka, Alexan­der tábornok, valamint Shiivelt eme rikai tábornok közölt i ölöddel azelőtt lefolyt értekezlete után használta az el­lenség i és kijelentette, hogy a japán kormány a legkomolyabban figyeli a népjogot sértő fegyverek nyilváa alóan tervezem heve zelését. (MTI.) A brit csapatok megkezdték visszavonulásukat Burmából India felé BERN, május 5. Csuugkingi knai forr <- bői jelentik, hogy a japán csapatok Lashio tói élszakna száz kilométernyire heves tá miadásoikiaí intéznek a kin«! állások eí'en A veszteségek ágén súlyosak. A brit csapatok megkezdték a visszavonulást Burmából In- dia felé, A visszavonulás első cé ja a toan- dalayi vasútvonal mentéu ötveu kilométer nyíre nyugatra lévő Myikvina. A megveri és visszavonuló csapatokat a japánok mindkét oldalról veszélyeztetik. A szövetsé­gesek kétségbeesett: erőfeszítéseket tesznek helyzetük javítására. (Búd. Tud.) Mimianao-szigetén végső ősz szeomlás alőtt áll az ellenség ellenállása Tokió, május 5. Az OFI jelenti:Min- danao-szigetón Cagayan közelében hétfőn hajnalban japán csapatok szálltak partra, hogy végső támadást indítsanak Mindanao-szigetén maradt amerikai csapatok ellen. A partra szállás az ellenség elkeseredett el­lenállásával szemben ment végbe. A japán csapatok az amerikai csapa­tok ellenállásának megtörése után, kivetették az amerikaiakat erős vé­delmi állásaikból. x\ japán fővárosba érkezett egybe hangzó jelentések szerint Mindanao- szigetén az ellenség ellenállása köz vétlenül a végső összeomlás előtt ah Az ellenséges csapatok maradva nyait, amelyeknek erőssségét a Do ■mei-iroda jelentése kereken 30 ezer főre becsüli, teljesen bekerítették ÍIszÍeÉf§é$ & sjE0f«gála< elüli iss«; WASS ALBERT I geztek s akinek csak az önhaszmu élet kellemes kiaknázása maradt, I mint egyedüli élethivatás- ! A múltat visszapergetni bűnbánat­iul sem tudjuk. Azt uban Kovács Gá­bor páldáján tanulhatunk. Mit je­lent egy ember helytálló, kötelesség- tudó igaz szolgálata. Ha mai közéle­tünk és magánéletünk — mert ez a kettő egymástól el sem választható — valamennyi papja, tanítója, jegy­zője és birtokosa, vagy egyéb, ma­gát vezetőnek nevező ember átérez- né azt, amit Kovács Gábor érzett, w un Bh M j A A SO Mindanao szifjétén. megtörték; a szövetségesek ellen*» állását; — Mar se kall tábornok amerikai csapatait meg* semmisítették a japánok Burmái)an SredmányesiámadásaJages-tengeFen biztosított Ha jókaraván elisn

Next

/
Thumbnails
Contents