Ellenzék, 1942. május (63. évfolyam, 98-121. szám)

1942-05-05 / 101. szám

1

EL.LEN7.CK

I ü '* 2 m á j u s 5.

A kolozsvári Műcsarnok építését még a tavasz folyamán megkezdik

Beszélgetés Vásárhelyi Zm Emilie1, a Műcsarnok létrejöttének hötűiményetrői és rendeltetéséről

Kolozsvár, május Erdély képzőművészeinek, a müpartoió közonség-- nek s a szükobb haza o^ye*eines művelődésének régi vagya teljesül n kolozsvári Műcsarnok lelépitésével. v jelentős anyagi áldozatokat kövei.elö építkezést az erdélyi képzőművészeti ('let legjelesebbjeinek évtiize- • ios küzdelmei és töprengései előzték meg. A Müesarnok legközelebbi meg- \ al csalása )>o!dog örömmel tölti el Erdély magyarságát-, melynek minien tagja közösségünk törhetetlen életerejének és fej 1 ödésképességének legszebb bizonyságát latja az immár megvalósuláshoz érkezett nagyszabású tervben.

Közönségünk tájékoztatása, végett munkatársaink felkereste Vásárhelyi Z. Emilt, az ismert festöművész-irót, amidenütt jelenlévő, mindenfelé újat iiozó, folytonosan újat alkotó, sokol- »ialu művészembert.

A Barabás Miklós Céh és az

erdélyi képzőművészet válsága

Köztudomású, hogy a Műcsarnok terve a Barabás Miklós Céhbe tömörült képzőművészektől indult, ki. Legyen szives elmondani, hogy '7. a nagyszabású terv a Céli közösségében hogyan érett tetté?

— Hogy ezt a kérdést megvilágítsam, vissza kell pillantanom a kisebbségi évtizedekre, mely időszak az erdélyi magyar képzőművészetnek ! több szerencsés megnyilatkozása ellenére is, legsötétebb korszaka volt. j Szervezetlenségünk és kritikánk ; gyengesége kikezdte a képzőméivé- i szeri életet. Kialakította az elszórtan j élő, egymás munkásságáról tudó- j mással sem bíró remetemüvészek ; típusát. Sülyedt a színvonal, képke- retező műhelyek és boltok „müke- reskedésekké'1 léptek elő, az alkotó művésznek ritkán volt megnyilatkozási alkalma, miközben az anyagiak miatt amúgy is legyengült erdélyi magyar társadalomi felett a hiányzó, vagy gyengehangu kritikától is bátorítva, eláradt a gicosek tengere.

Ezen a súlyos válságon óhajtottak segíteni az erdélyi képzőművészek, amikor 1930-ban létrehívták a Barabás Miklós Céh-t. Azóta is minden számottevő erdélyi képzőművészeti megnyilatkozást a Céh közösségébe tömörült képzőművészek rendeztek,

—■■ Legfontosabb célunk már kezel étkor az volt — mondotta Vásárhelyi Z. Emil — hogy állandó és vándorkiállításokat rendezzünk, mert egyedülálló művészek részére az idegen városokban vagy7- éppen a fővárosban való kiállítás rendezése anyagi okokból szóba sem kerülhetett. Hozzáférhetővé akartuk tenni már alkotóinkait a bírálók, a közösség és egymás számára, megszüntetve a remeteséget s kiépítve az akkor kisebbségi -ormi művészek szellemi közösségét és közösségi szellemét. Céljaink valóban ideálisak voltak. Szerettük volna — és ma nem kevésbé ugyanazt a célt hangoztatjuk — kihasználni azt a helyzeti energiát, amellyel az erdélyi magyar képzőművészet a nemzetközi áramlatok sodrában el- helyezkedheik. Művészetünk ugyanis kereszteződést területe lehetne az mrópai és ázsiai szellemvilágnak, nemcsak földrajzi helyzetünk, de néprajzi és lélektani alkatunk folytán is.

Mi teszi szükségessé a kolozsvári Műcsarnokot?

Közelebbről meghatározva lehat, rni volt az a feltétlen és gyakorlati szükségesség, ami a Műcsarnok- tervet létrehívta?

— Ismétlem, az, hogy most az uj helyzetben sincs megfelelő kritikánk, a Közönség tájékozatlan, tehát

! martalékául esik a gices-kereske- i (löknek. I lalaszthatatlan szükség vau * ezért egy megbízható fórumra, I amelynek művészi és erkölcsi fém jelzéséhez bizalommal fordulhat a nagy közönség. Másik igen. jelentős ok,

! mely a 'Műcsarnok megteremtésében I közrejátszott, az, hogy' nincs képző- i művészeti muzeum-helyiségünk, ho i lőtt például európai viszonylatban is ritka néprajzi gyűjteményünk van. Éppen csak nincs hova elhelyezni azt a kincseket érő anyagot, amely városokban és falvakban Erdély szerte kallódik, a majdnem biztos megsemmisülésnek kitéve. Magam láttám például egy helyt, hogy Barabás egyik legritkább kompozícióját (Zsuzsáima a fürdőben“) diványpárna gyanánt használták. Házilag anyag hányódik tehát az erdélyi részeken s egy ennyire hangsúlyozottan koltur- közponl jellegével biró városnak, mint Kolozsvár, nincsen képzőművészeti múzeuma. Látható tehát, hogy a Műcsarnok létesítése rendkívül sok szellemi, művészeti problémáinkkal függ össze.

Képzőművészeti muzeam, állandó és vándor- tárlat, mintamiihercshedés

— Beszéljünk azonban most gyakorlatiasabb szempontból elsősorban a Műcsarnok többirányú rendeltetéséről.

— A Műcsarnokot természetesen nemcsak egy* képzőművészeti múzeum hajlékaid szánjuk, oly intézményt akarunk teremteni, mely egyfelől letétekből és vásárlás utján szaporodó állandó muzeu inul szolgál, másfelől pedig a Barabás Miklós Céh állandó kiállításainak lesz otthona. Az állandó kolozsvári tárlatok rendezésén kivid azonban vándortárlatokat is akarunk szervezni, hogy ezek által elvihessiik a képző- művészeti1 kultúrát a vidékre is. Ugyanakkor célul tűztük ki, hogy a Műcsarnokban mintaszerű képkereskedést létesítünk, a „jó bornak nem kell cégér“ elve alapján. Ehhez a mükereskedéshez bizalommal fur- dulliat a ve\ö, mert itten feltétlen művészi sz in vonalú képzőművészeti alkotást vásárolhat annyiért, ameny- nyiért élelmes ,. műkereskedőktől'* csak giccset kaphat. Tudnivaló ugyanis — és haszontalan áLszemérmeskedés volna be nem vallani —

hegy a nagyközönség széles rétegei természetes módon tájékozatlanul állanak a képzőművészeti alkotás sz in vonalával és értékével szemben. Mint ahogy a festőtől nem kívánhatjuk meg, hogy feltétlenül értsen például a gyógyítás művészetéhez, vagy tudományához, éppúgy nem kívánható meg, hogy a nem-festő ember megbízható tájékozódással rendelkezzék képzőművészeti kérdésekben. Azt is tudjuk, hogy mindezen célok megvalósítása talán hosszú évek munkájába kerül, de mégis csak meglesz. Az elvhez mindenesetre ragaszkodunk: minden módot és alkalmat felhasználunk a közönség színvonalas és szakszerű vezetésére és tájékoztatására.

— A Műcsarnok tehát — folytatta Vásárhelyi Z. Emil — sok irányban munkálkodó, némely tekinteiben pedig éppen hézagpótló szerepeit betöltő intézmény lesz, amely a működési körébe eső kérdések minden viszonylatában, bár az eredeti eszmei célkitűzések alapján áll, feladatát úgy végzi, hogy szoros érintkezést tart fenn az eleven, a mindennapi élettel.

A Műcsarnok és a művészek szociális helyzete

— A Műcsarnok létesítése, reményeink szerint, feltétlenül kihatással lesz az érdé* 1 vi képzőművészek szociális helyzetére is. Tudni kell ugyanis azt. hogy a képzőművésznél tincs kiszolgáliatotlabb lénye Cl világnak. Mai középosztályunk tagjai anyagi és egyéb okokból alig vásárolnak képet, vagy más képzőművészeti alkotást s a kép vásárlás is igen gyakran nem művészi kérdés, nála, hanem egyszerűen csak egy bizonyos falfelület k töltésének kérdése. Ez talán még érthetőbb a trianoni Magyarország helyzetében, sajnos, azonban ez a belátás sem segit a művészen. A Barabás Miklós Céh, mint erkölcsi testület — minden reményünk megvan rá — képes lesz legyőzni ezeket az anomáliákat. Belső szervezete lehető\é fogja terűn egyeseknek, hogy részletre is adjon képet, amit az egyedülálló művész helyzetéből kifolyólag aligha tehet meg. A Céh a Műcsarnokon, mint eszközön keresztül tehát a művész kiszolgáltatottságán is enyhíteni szándékoz k.

— Az emlitett mücsarnokbcU mükeres- kedésre vonatkozólag hangsúlyozottan kell megjegyeznem azt, hogy ez a vállalkozás semminemű támadás nem akar lenit kisemberek ellen. Mi nem akarjuk elvenni a műkereskedők kenyerét, de összefüggésben áll ez a törekvésünk azzal a régi szándékunkkal, mely arra irányul, hogy a mükereskedőséget, m ni foglalkozást, képesítéshez kell kötni és lehetőleg ne legyen többé képkeretezőknek fenntartva. Azt is kívánjuk, hogy ez a képesítés szigorú kívánalmakhoz köttessék, bár e törekvésünket természetesen nem bárddal akarjuk elérni.

— Sietek leszögezni azt is — mondotta Vásárhelyi Emil —, hogy monopóliumra sem törekszünk és a Céh közösségén kívülálló alkotók müveivel is épp úgy7 szán- dékszunk a fentebbi elvek alapján kereskedni. Ebben a tekintetben máris összeköttetésben vagyunk Budapestről Basili- des Barnával. Ezenkívül felvettük a kapcsolatokat a Magyar Képzőművészek Or* szagos Szövetségével is és a szövetség köreiben igen k tüntető barátsággal fogadták törekvéseinket

— Jellemző az irántunk megnyilvánuló érdeklődésre az is, amit csak mellesleg jegyzek meg, hogy amint azt Szentgyörgyi Gyenes Lajos kormányfőtanácsos ma. levelében irta: a miénkhez hasonló szervezkedésre még nem volt példa. Ugyancsak ebben a levelében jelentette be nekem Szentgyörgyi Gyenes, hogy a Művészeti He tek alkalmából 140 tagú képzömiivész- esoport érkezik Kolozsvárra.

— Befejezésül szeretnénk még valamit hallani azokról, akik a Műcsarnok létesítése és építése körül a Barabás Miklós Céh közösségén k’.vüL, közreműködésükkel elősegítették a tervnek a megvalósulás kezdő szakaszához érkezését.

— A Barabás Miklós Céh fennállása óta most kerültünk abba a szerencsés helyzetbe, hogy önerőnkön kívül, a nemzeti kultúra jegyében álló épitőszellemü férfiak hathatós támogatását is teljes mértékben megnyerhettük. Illik ezt kijelentenem elsősorban Keledy Tibor dr. polgármesterről, aki fáradságot és áldozatot nem kiméivé, kolozsvári működésének el* ső napjától a lehető legnagyobb készséggel támogatta törekvéseinket, erkölcsiekben és anyagiakban egyaránt. Hasonló megértésre és támogatásra találtunk Say Géza miniszteri tanácsosnál, a kultuszmi" nisztérium művészeti osztályának vezetőjénél is. A kultuszminisztérium a maga részéről szintén jelentős anyagi támogatással segíti elő a Műcsarnok tető alá hozását. Természetesen a Barabás Miklós Céh is ebbe az építkezésbe fekteti be megtakarított pénzét,

■ i

Semminemű elíurjnit ;.y nem vc/ct minket...

—— Még csak egyetlen lényi g» :- «hdogr akarok :i kérdéssel kapcsolatban hang u lyozottan kitérni. A Barabás Mi kló •> C* h nek a várossal holott bérleti szerződ* ' ugy van megnzerkc.-ztv»', hogy a kiállít« sok rendezése -/»•inpontjáb»»! a Céh tagjai, annak közösségén e-etlog kívülálló mü vészekkel szemben semminemű f iőnyt nem élvezhetnek. Magái a Céhet sem vezet azonban semmiféle elfogultság. Bar a közösségbe tartozó, mintegy 25 képző miivé / feltétlenül az erdélyi képzomiiv. szeli élei szino virágát képviseli, a Céh a fentebbi -zempontból tisztán csak a művészi színvonalra ég értékre fekt**!i a fő súlyt, a színvonal alatt pedig egyikünk sern ért sem modernséget, sem konzervativizmust. Ilynemű btiluselfogultság mm uralkodik a Céh! » n .sem befelé, sem ki felé. Ezért a Barabás Miklós Céfi : várostól kapott megbízatást páEiajManu! képes végrehajtani.

— Ki tervezte a Műcsarnok épületét?

— A Műcsarnok Kús Károly terve

alapján épül, goknemü rendeltetésének k tűnőén megfelel és igen megnyerő kü * sejü lesz Kolozsvárnak ez a nagyfontor- ságu uj szellemi emporiuma. (—)

A bolgár filmgyártás magyar tanulságai

Közönségünk érthető érdeklődést mutat a néhány nap óta Budapesten vetített bolgár film iránt. A „Vetélytársak" a bolgár filmipar első terméke s ezért minden művelődési kapcsolatunkon túl, ugy tekintünk ra, mintha a magunk dolgát néznők, majdnem egy emberöltővel ezelőtt. A darab a bolgár falust élet belső összeütközéseit, külső színeit és megoldását hozza. Közvetlenül a világháború e*őtt két férfi versengett a falu szép, de szegény leányáéit: a tanító és a gazdag legény; az egyik szerelmet adott, a másik visszautasítás esetén elárverezéssel fenyegette meg a szülőket, mert váltók voltak a kezében. A gazdag legény, Völcso, tőrrel és pusk?val ront 3vetélytársára. Drágán tanítóra, mert Radu, a ragyogó szépségű leány, őt tünteti ki. A háború kitörése elodázza a végső ösz- szecsapást. A vetélytársak a harctereken is egymás mellett vannak, életük Veb'ecsülésével túl akarnak tenni egymáson. Egy merész éjszakai vállalkozásban Völcso megsebesült, de Drágán a géppuskatüzhen is hasoncsusz- va visszamegy7 érette, megmenti. Mikor a háború után hazajönnek, félreáll a szerelmesek uljából. sőt visszaadja * váltókat Is a Radu apjának.

Az első bolgár íilm elvi jelentőségű Igazságokat mond ki s már majdnem elvre csontosodott nézeteket dönt meg. Filmgyártóink sokáig azzal mentegetőztek a magyar iilm silánysága miatt nyakukba akasztott támadások ellen, hogy nincs elég műterem rendelkezésükre. Nos, a bolgároknak egyetlen műtermük sincs; az egész filmet a szabadban kellett fényképezni. Minden kjnt játszik, az egész csupa külső felvételekből áll. Ez mn- tat rá arra a ténvne. hogy a müteremgondok, amelyeket a kelleténél jobban szerettek hangsúlyozni nálunk, csak a kivitelben akadályozhatnak valamennyire, a targvat azon- fan természetszerűen nem érinthetik. Másutt volt tehát a gyökeres hiba Lám, a bolgár filmgyártás már első alkotásában rátapint a lényeges és fontos kérdésre: a falut viszi filmre, mégpedig természetes életkörnvezeté- ben, szépitgetés és balogos melléfogás nélkül. Az iskolásgycrmekek mindennapi viseletűkben s nem festői népviseletben járnak iskolába, mennek kirándulni a buzakalászos dombokon; bocskorosan táncolnak. A bolgár falusi ház berendezése is csak az átlagos mellett marad, pedio bizonyosan bőven találhattak volna cifrábbat. A ház falni meg vannak repedezve. Az őrmester csaladiasan vezeti a falut.

Valahogyan az az érzésünk, hogy7 a bolgárok már az első filmmel azon az utón vannak, amelyre mi csak annvi keresgélés, tévelygés után futottunk el. Filmre mertek vinni olyan embertípusokat, mint a dr. Kovács István némelyik alakja, vagv Az 5-ös számú őrház szegényembere. Rá jöttele már, hogy a filmnek a regényével rokon hivatása van, tehát hazudnia nem szabad. A filmszerűség kiváló alkalmait éppen arra kell használni, hc»Tv olyan területek nydianak reg a néző előtt, ahova egyél' eszközzel nem tekinthetne be.

Ha ezen a szemüvegen át nézzük a filmiparunk eddigi eredményeit, bizonv. az önellá-: tás jóleső érzésén túl inén kevés pozitívumot mutathatnánk fel. MegVnően fedezzük fel, hogy amire némi büszkeséggel hivatkozhatunk, majdnem kivétel nélkül az utóbbi évek terméke. De i^v sem végzetes. Még mindig jobf későn találni meg az igaz utat, de megtalálni egyszer, mint sötétben elmenni mellette. Kelet-Európa ilyenszerü erőlködését nézve kiielenihetjük, hogy a bolgárok a filmgyártás kísérletezési szakaszénak csalódásain, lélekgyilkoló önvádjain kívül nem sokat szalasztottak el azzal, hogy c=ak most, de ezzel szemben most már a bolgár élet hiteles felvételeivel kezdhetik meg művészetük fejlesztését ebben az iparban-