Ellenzék, 1942. május (63. évfolyam, 98-121. szám)

1942-05-04 / 100. szám

( ELLENZÉK 10 4 2 in Zi I ii mm*'** '4fa iJi Î ncxc La,«** Emlékművekben magvar történelem Rimái nyomok magyar ítfidön — a magyar kiputmiiviszet első hajtásai — Mátyás fényes udvara — „«ét növény“ tosztcgai — Nyomaveszeft magyar szubrak Aquincum DOBI volt , nagy hely" a rótt#» I lu:oddlombdti, de védelmi szempontból iţl(n I -.-.agy fontosságú volt; u Duna természetes vé- j delmi vonalára támaszkodó hadászati rendszer- | ek ugvunis e? volt az északkeletre kitolt elő- | őrse Mint mindenütt, a rómaiak --- katonák, ajzgutasi szervek és poli árok itt is ott- j honosán rendezkedtek; minden városban egy j kis Romát teremtettek, szabáliyos útvonalak- j kai, isten- és császár szobrok tanúsága szerint ■ Aquincum szobrok és emlékoszlopok tekint»'- | lében is római város volt. A talapzatok, tem- | ;»lomhelyek s a minden római várostelepülés- : íien azonos módon alakított közterek beosz- isa bizonyítja, hogy Auqincumban sokkal Kitti emlékmű — szobor, oszlop, sirt'mlék — volt, mint amennyit a szoborcsonkok, töredé­kek, leletek alapján az eddigi feltárásokból is ki lehet mutatni. Ma csak az aquincumi múzeum leleteti be­szélnek a hajdan virágzó római város életéröl. V kövek szólalnak meg másfélezer esztendő távlatából, a táj műveltségének hagyományai mellett. Lzek a kövek az aquincumiak tej lett temetkezési kultuszáról vallanak. A szobrászat alkotásai — sajnos — nem voltak ennyire sze- encsések: nagyobb részük porrá zúzódott a itpvándorlás sodrában erreíel tóduló gyalo­gos -s lovas népek lábai alatt. A népek áradata letiporta a kulcshelyzetü római városi s a művészete — akár Pompeji- ben — a föld alá húzódott, hogy csendesebi) lobén. amikor majd a történelem rendelése szerint egy államalkotásra' érett r.ép nyugal­mat és biztonságot teremt ezen a tájon, a j»> indulatu földréteg védelme alól napfényre ke­rülve, hajdani műveltség kiáltó szava Y?gyen. A római kövek nekünk azért beszédesek, mert mi vagyunk az a történelmi küldetéssel ideál- iilott nép, amelynek nem csudán államot, ren­det és létállandóságot kellett teremtenünk az állandó mozgásban levő népek és törzsek kö­zött, hanem — ugyancsak rendelésből, hivatá­sunkat ideiében felismerve — műveltséget és művészetet kellett építenünk mások számára is. így a római után a miénk, az ugyancsak latin ■iőielü műveltség az előbbinek egyenes foly­atásául tekinthető. Annak a műveltségnek kevés művészeti em- léke maradt meg. Az aquincumi muzeum töb­bek között egy életnagységuníl valamivel na­gyobb méretű, aranyozott bronzlábat őriz. A ’ábtartisból következtetve, bizonyára ülőszo- '•orhoz tartozott. Később egy bronzkéz is elő­került; lehet, hogy más szobor része volt. Két Aetna'gysigunál nagyobb fejet is találtak; « gyik márványból, másik mészkőből való. Mé- releik után Ítélve, a császárok nyilvános em- ekszobraiból maradtak meg. Akik járatosab- »ak ókori dolgokban, az egyik fej eredetijét Lucius Veiusban keresik. Nincsen leletünk, mégis a korán kérész- lénnyé lett Aquincum terein, az utak mentén két sorban elhelyezett síremlékek közt a ke­reszténység műemlékeinek is helyet adunk. * A magyarok megjelenése uj korszakot nyit Pest és Buda műtörténetében. Béla király' név­leien jegyzője (Anonymus, azaz P. mester) honfoglaló Árpád vezért is a székesfőváros inai területén temetteti el, sőt a sírhelyen emelt szentegyházról is tud. A Képes Krónika szent Gellert emlékére a vértanúhalál helyén bevésse! 1047 után épített kápolnáról beszél. A tabáni templom kisméretű Kriszíus-dombor- müve és a Halászbástya múzeumában őrzött angyaldombormü már a keresztény magyar szobrászművészet bimbózásáról ad hirt. Ak­koriban minden a vallás szolgálatában állott s igy természetes, hogy a magyar művészet­nek is egyházi köntösben kellett a nyilvános­ság elé lepnie. István királyt és Imre herceget alig féíszázaddal haláluk után szentté avatják s a két magyar szent bizonyára megragadja a magyar épitők képzeletét. Ebből az időből kevés szobortöredék maradt meg; s igy nem állapítható meg, hogy nyílt téri szobrokról vagy épület belsejében elhe­lyezett müvekből maradtak fenn. A magyarok akkor is müvészetkedvelő nép voltak. Ez a tu­lajdonságuk nem is maradhatott megrovás nélkül abban a szigorú erkclcsü világban. Tamás spalatói archidiákonus szemére hányja a magyaroknak szertelen fényűzésüket. Az fiatok szerint, boldog Margitot két koporsóba hitték: egy vörösmárvány koporsóba, maid f gy fehérmárvány koporsóba, amelyen az ő csodatevései is ábrázolva voltak. Történelem- búvárok szabadon álló mennyezetes síremléket látnak ebben a leírásban. V. István királynak n margitszigeti apácák templomában elhelye­zett márványkoporsója is műemlék. A tatárjárás nem töri meg a magyarság di- v/itő kedvét. A XIV. század végén Kolozsvári Márton és György nagyváradi szoboralkotásai: Szent István, Szent László és Szent Imre - obra, sokat beszéltetnek magukról; Szent ! -szló lovasszobráló messzeföldon feljegy­zik, hogy „fénl'k. mint a nap". Ekkor emelték Budán is az első igazán világi I míékszobrdt, Zsigmond király ércszobrát. Művészi alkotás lehetett, hiszen Mátyás, a magyar renaissance-fejedelem is méltónak ta­lálta palotája díszítésére, sőt Országh Mihály ádor meg is ujittatta (azaz, hihetőleg, ujra- ...ranyozlatta). Ez a magyar szoboralkotás meg- eíozJ Donatello Gaítamelata 1453-ban feálii- t ott, híres yátLuai szobrát, csak — sajnos ~ nem maradt lenn az utókornak, mini amaz. Hunyadi Mátyás király uralkodásának i>Jcj<\ amennyire nagy magyar törté*nelnii korszak volt éppen annyira a tudományok és művé­szetek virágkora is volt Magyarországon. 1 less András budai nyomdájában ekkor nyom­tatják az első könyvet nálunk s jellemzi'): tör - vénykönyveket. Gondoljunk csak a Korvi­nákul, amelyeket müveit íródeákok egész cs.i- pata másolgatott szorgalmasan fényes feje­delmi udvarokban. Mátyás nemcsak a hadvise­lésben, országlásban volt nagy; igazi renais­sance-fejedelem volt: az emberiség újjászüle­tésének eszméit nem csupán lényeg szerint, de külsőségeiben, művészi kisérőjegyeiben is megvalósitotta az udvarában. Hadvezérek mellett iudosok tanyáztak körülötte s egyiket eppen úgy megbecsülte, mint a másikat. Udvara díszei közt n leírások három fegyve­res gyalogszobrot emlegetnek első helyen. A iőbejárat hármas szoborcsoportjában „közé­pen Mátyás, sisakosán, elgondolkozva támasz­kodik pajzsára és lándzsájára, jobbia felöl apja s balja felől bátyja, László, búslakodó arccal". Az udvar közepén levő márvány-me­dencéjű érckuton sisakos Pallas. A belső ud­var bejárata e!őtt kétoldalt „egy-egy mezte­len ércszobor pajzszsal, bárddal, karddal i - nyegetőzik". A palota leírásában több helyütt emlékeznek meg herkulcszi szobrokról, ercaj- íokról; a leirásoicból, a többi közt, Pilla;, Diana, Herkules és Apollo szobia feüamer- hető. Messzeföhiről ellőttek megcsodálni a királyi palota vízvezetékét, melybe a vizet nyolc szurkos és úlomcsüvön nyomt ik fel. Az udvaron szökőkút is dis2l»ítL A török idők pusztulást hozlak erre a felmér betétién magyar kincsre is. Mátyás várpalo­tájának rzobidit a nagyvezér isztambuli kert- jvbe szállítják, olt állítják hl a hites nagyvá­radi szobrokból ágyét öntenek. Nagyboldog­asszony templomának lalán Hunyadi diadalai­nak megörökítésére elhelyezett emléktábla is elpusztult. A megcsodált márvány rzökőkutak bol, görög istenszobrokból, dotnborntüvekből alig maradt több a Halászbástya múzeumában őrzött vöiöstn.írváin Madonnánál, az eszter­gomi gyűjteményben levő visegrádi Madonná­nál, négy sarkán egy-egy torz emberi tejet ábrázoló pillérlőnél és pillérlábnál, a király, vár szobordíszei közül. Szórványos leletek, márványmedence-töredékek, faragványos Kö­vek beszélnek Mátyás építő és diszitő kedvé­ről. Kél hatalmas bronzgyhrtvnlartóról tudjuk, hngy nz isztambuli Hagia Sophia mecsetben áll. Amit a török nem vitt el s az ostromban iii’iii pusztult el, az a hé» si haditanács gondos­kodása folytán, 1714-ben a budai várparancs­nokhoz intézett utasítás értelmében valame­lyik bécsi múzeumba k» rült s mai is ott por­lad. Csak a páram sból tudjuk, hegy „már­ványszobrok, feliratok, medaillonok és inás régiségek" voltak még ekkor is a várban. A török uralom e két város műtörténetének mélypontja. Az uj urak, a Korán tanításaihoz híven, mindent elhanyagoltak, csupán liird<> kot, kutakat építettek, megjavították a vízve­zetéket és 14 mecsetet emeltek. Amint 1 ittuk, amikor l(j86 szeptember 2-án Ramocsaházy András huszárkapitány s a vé­rüket bőven hullató magyar hajdúk serege felrontott Budavár fokára, ez megdöntötte a törökök uraimét; de az ostrom romhalmazzá zitzla a városi is. Ámde a városiasság tudata hamar győzedelmeskedett a busuló magya­ron: eltakarították a királyi várban, templo­mokban, utcákon és tereken torlódó romokat, hajlékokat kezdtek építgetni. Alig hogy város- település tormája volt ismét, megnyitották ka­puit nz uj művészeti áramlatnak, a bároknak. Az elszegényedett Pest és Buda kezdeti ba- rokja nem volt azonos a Napkirályéval, kissé le volt cgyszerüistve. de azért a szentek és angyalok lassan csak kivonultak a templomok hom'okzatára s onnan nemsckiia lejönnek az uiCÄiü, nyiu tcrekic. Így 1 tjiő'Jik ki a/ can..a egyházi bzobriszüt. Véletlen folytán a várom pohpíj kyban mecénás jelentkezik. 1691-ben )'e*t< n oly; dögvétz pusztít, ho'.;v >i megrettent polj;/i; .ág fog.idiilm.it tesz egy Szenthíromság-bzobor ■; Utasára. Közadakozásból .1 következő ••vhen fel is áll it jók >1 szobrot ,,in loro”, vagyi <« hetivásórtér közepén. 1098-ban <1 zenlói gyű /elem emlékére fartőtl hílaadó kör meneten négy diadalív is állott. Ez .1 s/oká megmaradt; az 1760-os diadalívekről j.ij/.oi is maradta,, lenn. Buda város tanácsa — annak örömére, hogy egy Jézus-társasági pap megjavította a régi vízvezetéket 1723-ban a budai vízműre szobrot állít Loyolai szent Ignácnak. A je­zsuiták Attilának és Budának, a pogány hunok fejedelmeinek mellszobrot állítottak .1 szemi­náriumból a Vízivárosba vezető lépcső mellett, tehát a múltba tekintő hazafi bennük na­gyobb voit a papnál. Az. említett Szenthárom­ság-szobrot 1712-ben álhelyzik Újlakra, de ek­kor már Szent István és Szent Imre szobra is rá vari épitve. A jezsuiták. 1723-ban Szerit István-szobrot helyeznek a Boldogasszony templomának homlokzatára. A vallási tárgyú szobrászat mellett megje­lenik a gö^ög istenregek jelképes alakja: Her­kules, Alias, stb. Ezek azonban nagyebbára csupán épületoromdiszek. ,\y omaveszett szobrok egész sora volt haj dán Pesten. Némelyiket az idő rágta el any- nyira, hogy közveszélyes volta miatt el ke'- lett távolítani; mások nem feleltek meg többé a kor Ízlésének, azért bontották le. A Sobcs- tyén-tér sokáig őrizte Szent Sebestyén szob­rának emlékét. Szent Miklós püspöknek a Ró- kus-kórház előtt volt szobra Nepomuki Szent Jánosnak többfelé volt szobrocskája (akkor még nem tudták, hogy cseh az Istenadta?). Buda városának nem nyilt alkalmad), hogy a török hódoltság alóli felszabadulásának em­lékére legalább akkora emlékművet emeljen, mint a kis Győr városa, de félszázaddal ké­sőbbről is feljegyzések vannak a szeptember 2-án, a bástyatöréshez vezetett körmenetről. Éppen olyan kegyeletes heiyi emlékünnep volt, mint később a római „breccia"-nál, a Ga­ribaldi csapatai által tört résnél, amelyen be­rontva, elfoglalták az örök Várost. színház és iv.uveszet Jézusfaragó ember Nyirő József szinjátékának bemutatója a Nemzeti Színházban Örvendetesen tapasztaljuk, hogy színhá­zunk, mely megújhodásánx:k kezdeti szaka­szában kissé idegenül állt nz <<rdélyi földön, most mintha lassan belenőne sajátos erdélyi feladataiba. Tamási Áron Énein < madará­nak. most Ayirö József Jézusfaragó cfnberé- | nek előadása és műsoron tartása, s egy pH- j lantás a koiozsváii Művészeti Hetek színházi | műsorára, azt a jogos reményt kelti, hogy j Nemzeti Színházunk a fővárosi, s főként fő- j városi szellemű darabok!ú! légre függetlent- j ti magád s ha lassan is. de végre azzá vá- 1 tik. amivé lennie kell: Erdély színházát á E magéit]apitás tulajdonképpen <s részben még mindig csak kivánalom, de az errefelé vezető szándékot és megvalósít ást jóleső ér­zéssel jegyezzük fel. S nem változtat rajta az sem, ha a Jézusfaragó emberrel, mint drámával. színpadi alkotással nem is va­gyunk teljesen kibékül re. A jövő szem pánt­jából nézve: fő, hogy le gyérük erdélyi da­rabok, s ha szüleinek ilyenek. azok első I megnyilatkozási lehetősége és fóruma a kc- ! lozsvári Nemzeti Színház legyen. Derülátó számítással jó évek múltán :alán elérhetjük, hogy a színház műsoránál: túlnyomó hánya­da szinvonalas és művészi értékű erdélyi dur abokból telik ki. Ezzel az általánosságban nemzeti, köze­lebbről erdélyi szeniszögü dramaturg aval természetesen nem megyünk addig, hogy megakadályozhasson nyilvánvaló igazságok kimondásában. Annál kevésbbé, minthogy a Jézusfaragó emberben megtaláljuk mindazo­kat az elemeket, amelyek a kivóítképpeni erdélyi népi drámának mágiát alkothatják, s mégis ezeknek a: alkotóelemeknek együt­tese, maga a darab, novellisztíkus modorá­val, drámai szemmel nézve: vontatoitságávitl a legnagyobb mértékben kielégítetlenül hagy. Általában, ahol a darab, mint színjáték meg­áll, ott cselekvés helyett a szereplője elbe­szélése igyekszik segíteni a helyzeten, s to­vább lendíteni a darabot. A Jézusfaragó em­ber ezért nehezen állja meg helyét a szín­padon. Felszínes és túlságosan is Látható mértékben épít hatásokra, s tesz engedmé­nyeket a művészi tartalmasság és a helyesen megoldott drámai forma iránti jogos kivár nalmaknalz. Ajnúdi Ferencet, a művészi Kubányi György alakította tiszteletreméltó törekvés­sel. Játékában azonban több volt az értel­mező munka, s a tudatos tolmácsolás, mint az. ösztönös megélés kisugárzása. Hangjában, gesztusaiban kissé szélesebb volt, semhogy azt egy naturalista színészi ábrázolás is meg­kívánta volna. Szende Mária, Anikónál;, a művész feleségének szerepében egyszerű, fi­nom és elhitető volt. Jó por asz! asszony t ala­kított Véri szerepében Kollár Móric. Mind­össze o Iá/nyelvi saját osságokat vétette el, ilicfve cserélte fel itt-ott. Ismét nagyon jó alakítást láttunk Kamarás Gyulától. ügy látszik számára a tájidegenség semmi gát­lást nem jelentett. Ártó Mihályi, a favágó- legényt alakította, aki szive szerinti asszo­nyára rágyújtotta a hazat Természetes és őszinte vök. Nagyon jól játszotta a vétkes ember Lujkálódó, szembe nézni alig merő magatartását, s a havasi ember ..tempós" be­szédét. Jé> voll Smkálszky Endre Eltes Dá­vid szerepében. Tóth Elek Cdö Mártonja megkapván szép művészi alakítás. A leg- zamatosnbb. l'^tőrő'metszeUebb népi figura a Czoppán Flóráé, s a Tompa Sándoré volt. Czoppán Incénél, a szegény és elesett mii- i ész csuíádján anyai és angyali jósággal őr­ködő szomszédasszonyt páratlanul színesen, ízesen és üdén alakította. L'gyanezf mond­hatjuk Tompa Sándorról, aki különben a darab tájában cs nyelvében a leglökéleteseb­ben otthonos. Lantos Béla plébánosa túl fi­nom volt, inkább valamely szalon halk, okos (inatolcfrancc-i abbé-jául Hint, semmint a miridcnnajji kenyérért halálos líüzdel&nben. élő, szerelemért bűnöző falu és havas plé­bánosát el tudta volna hitetni. Friss és ked­ves jelenség volt ifj- Szécsi Ferenc függöny elölt megjelenő hívogató legénye. Jó volt Benes Hona Anuílija, Bodő György Karúja, Csengén Aladár, Perényi. János. Dancsó György. Szffntes Ferenc. Hétházi Erzsébet, a kis gyermekszereplők Fleth Lenke és Ko­vács István, Kicsijóska szerepében Komá­romé Attila és a többiek. A rendezés munkáját Kubányi György vé­gezte. A legcsekélyebb zökkenéstől is ment, jól pergő előadás az ö érdeme. A díszlete­iét Voiga Mátyás tervezte. A stílusos kísérő­zenét irta és vezényelte Stefcmidesz József. A közönség mcieg iinneplésben részesítette Nyirő Józsefet, a szerzőt s az együttes főbb szereplőit. (sz. i.) Mágnás Miska Az Erdélyi Fúrt műkedvelő csoportjának előadása a Nyári Színkörben A békeévek gond alan légköré aradt két napon át a Nyári Színkör deszkáiról. Bakonyi Károly, a János vitéz nagynevű . zerzőjének operettjét, a Mágnás Máskát mutatna be szómba*on és vasárnap kei­kéi előadásban az Erdélyi Párt Kulturális Szakosztályának Központi Műkedvelő Cso­portja. A lelkes és fáradságot nem kímélő műkedvelő gárda fáradozásait iá legszebb erkölcsi és anyagi s kér koronázta. Mind a négy előadást zsúfolt nézőtér nézte vé* gig és igen nagyszámban voltak olyanok, akik nem kaptak jegyet. Műkedvelői elő­adás ritkán könyvelhet el ekkora, sikert. Az Erdélyi Párt tagozati vezetősége a szombat délutáni előadáson vendégül látta hcnvétlkö’e'éke nket. A termet tiszt­jeik vezetése mellett zsúfolásig megtöltői­tek honvédeink. Orbay Ferenc tart. ref. tábori lelkész-főhadnagy iaz örök inagyl.tr honvédeszményt domborí totta k beveze* tő beszédében, aminek segítségével sike­rül a nagy magyarság egységét megterem­teni. Az esíi előadások bevezető beszédét dr. CrCtái Alajos országggyülés' képviselő, az Erdélyi Párt csikmegyei tagozatának társ­elnöke mondotta. A magyar színjátszás az erdt1 yi rendek szinjátszó-mi;kedvelőséből született meg. Olyan hagyomány és olyan történelmi tény ez, amelyre méltón lehet­nek büszkék az erdélyi műkedvelők. A műkedvelő csoportok szellemét pedig át­hatja a magyar egység szelleme, aminek a közéletre való átértékelése a legszebb eredményekkel jár. Azt, aki lebecsül;, ezt a munkát és lelkesedést., erélyesen vissza kell utasítani, meri látni kei!) azt a végső célt, amelyért mindenki tehetsége, hajla­ma és képessége szerint a nemzet szol­gálatéiban áll. c Gaál Alajos dr. országgyűlési képviselő bevezető szavait, mint az előadást, nagy tapssal jutalmazta a nézőtér. Az előadás mindvégig vidám, szövegéhez kedves és hangulatos zene s múl s Rolla-Baracs, meg Marcsa-Miska kellőséhez, kit nem fűznek kedves emlékek ? A szereplők valamennyien sikerrel áll­ták meg helyüket a színpadon. Rolla sze­repét a széphangu Bokor Ilonka játszotta/ ügyesen, illúziót keltőén. Király József, az ismert mükedvelő-bonviván BaraeS Iván nagybirtokos szerepében voU figye- ie-mreinél'ó. A vidámságot Marcsa*Miska kettőse képviselte. Szabó Duc-i és Kletz István minden mozdulatát hálás tapsok­kal jutalmazta a közönség. Mindkét sze­replő szépen énekel és táncot. A fősze­replők mellett k tűnt Korláih gróf szere­pében Dálnoky István és titkára, Bálint Andoi*. Kivétel nélkül jók voltak K. Fá­bián Mlargi1, Cseh Ká roly, Rácz Zoltán, Fekete Sándor, Cs. Balogh Margit, Ro­mán Berta, Vranny M'-klós, Bora Sándor, Horaték Irén. Váradi Lajos, Bogdán Ist­ván, Potyó Mária, valamint a nagyszámú statisztéria. Ha a tömegjelen'ekbe k ssé több mozgást és é-'etet visznek, kifogásol ni valónk aligha lenne... A rendezés nehéz munkáját Dálnoky István sikeresen oldotta meg. A Kolping Szimfonikus Zenekarát és az Erdélyi Párt műkedvelő csoportjának vegyes karát Zattler Sándor vezénylete. A darabban előforduló táncokat Kde z István tanította he. A közönség kellemes est emlékét v tte magával. A „Mágnás Miska“ előadását a város­ban megnyilvánuló érdeklődésre való te­kintettel, a jövő héten valószinüle?. meg- ism étük.

Next

/
Thumbnails
Contents