Ellenzék, 1942. május (63. évfolyam, 98-121. szám)

1942-05-04 / 100. szám

ellenzék Gyermek és anya a hőse és dédelgetett alanya a Bu­dapesten május 3-án kezdődött Nemzeti Gyermekűéinek. Egy hét ünnepségein, előadásain, szórako­zásain és gyermekjátékain keresz­tül az Világiik ki még egyszer és még hangsúlyozottabban, hogy egész életünknek, fegyverrel és tudománnyal vívott létharcunk­nak egyetlen értelme a magyar jö­vő várományosa, a magyar gyer­mek. ügy kezeljük, ahogy a kis ki­rályt szokás: kívánjuk, szeretjük, óvjuk, útját egyengetjük, jövőjét — tőlünk telhetőén — biztosítjuk. Nem önmagunkért dolgozunk; a fiainknak akarunk néhány kraj­cárt tartalékul élére rakni s a krajcárok mintájára szellemi java­kat, erkölcsi törvényeket, megtar­tó hagyományokat hátrahagyni magunk után. A mii munkánkból annyi lesz a magyar örökkévaló részese, amennyit át tudunk adni nekik, vagy amennyit ők hajlan­dók lesznek megbecsülni, hordozni és továbbadni­S még valami megszólal ben­nünk. A mi gyermekkorunk íegy- verropogásban veszett el, játékok helyett a szülők gondjai omlottak ránk; ifjúságunk nem készülődés volt az életre, hanem maga a kö­nyörtelen élet: verekedés, kenyér­harc; s most, féríikorbaii ismét csak a kötelességteljesités lehet osztályrészünk, akár a harctere­ken, akár gyárakban, üzemben, íróasztalnál. De ma már felszaba­dult, nagy nemzet vagyunk, ta­lán egy kissé gazdag is, hiszen rendelkezünk eg gyei-mással. Szent elfogódottsággal most mindent meg akarunk szerezni a mai ma­gyar gyermeknek, amit az idő megtagadott tőlünk. Kényelmet elvből nem adunk, de azon túl mindent szívesen, amink van: er­kölcsös és hazafias szellemű neve­lést, önképzési alkalmat, munka- lehetőséget, bátorítást, tanácsot, védelmet, mint ahogy eddig is óv­tuk az egyház révén lelkének, zöld- keresztes mozgalmunkkal testé­nek épségét, egészségét. Küzdel­met indítottunk az egyke ellen, ezúttal nemcsak szóval, a nemzet­halál rémének fest égetésével, ha­nem házhelyadományozó mozga­lommal, sokgyermekes családok­nak juttatott társadalmi előnyök- kel, családi pótlékkal, alkalmazá­si elsőséggel, nagyobb megebesü- léssel s legutóbb, a külföldi ma­gyarok hazatelepitésekor, a gyer­meknek már külön egy darab föld járt őse? földjéből. Ez az igazi ma­gyar gyermekvédelem í Mintha a véletlen hozta volna, a Nemzeti Gyermekhét megnyitása napján a Hivatásszervezet Buda­pest legnagyobb ilyencélu helyén, a Vígadóban ünnepet rendez a munkásanyáknak. Síiért a mun­kásanyáknak? Azért, mert a ma­gyar anyák többi része más utón, esetleg a sajtóban is találkozhat a magyar méltánylással. A munkás- anya ritkán jut el annak tudomá­sulvételéig. Szükséges, hogy a társadalom a kiküldöttjei utján el­mondja annak a munkásasszony- n?k ,ÍS a nemzet elismerését, sőt háláját a világra hozott és hősie­sen felnevelt gyermekekért. A munkásanya az élet bizonytalan­ságától sem riad meg, bízik a ma­ga erejében, nélkülözések köze­pette is megszül és áldozatokkal felnevel öt-hat gyermeket. Szük­séges, hogy a magyar nemzet Mécs László és a többi előadó által még egyszer hálával köszönje meg a munkásanyáknak ezt a nehéz kö- telessógteljesitést. (p.) a Mátyás Király Diákházban. Műsoron : Bach, Beethoven, Brahms, Chopin, Fauré, Ravel, Debussy, Dohnányi és Bartók müvek. — Jegyek az „Ellenzék“ könyvesbo.lban. Telefon 11—99. Budapest, május 4. (MTI.) A Ma­gyar Tii'domáuyos Akadémián, ahol többszáz vállalati munkás részére állandó továbbképző aminkásfőisko- lát létesítettek, a munkásság -szom­baton szerzői estet rendezett, ame­lyen m égj el ént Varga J ózs e f i parügy i miniszter is. Az est műsorát, munkás Írok, köl­tők és zeneszerzők szerzeményed al­kották. Az estély folyamán Varga József miniszter beszédet intézeti a munkássághoz: — Tehetség csak egy van: amit az Úristen adott — mondotta többek kö­zött. Ez a tehetség pedig nem függ attól a munkahelytől, ahol dolgoz­nak. Szükség van arra, hogy a mun­kások ne csak egyedül szakszerű munkájukkal foglalkozzanak. Foly­tonos továbbképzéssel tevékenyen ki kell venniük részüket a tudomány­ban, művészetben és sportban egy­aránt. Az országnak öntudatos, ha­zafias érzésű, szellemileg alaposan felkészült munkásságra van szüksége. Örömét fejezte ki a miniszter, hogy* a művelődési mozgalom, a tudo­mányiszom j és a magasabb kuitur- szinvonalra való törekvés, mint osz­tályjelenség éppen a munkásságban nyilatkozik meg örvendetesen. A miniszter beszédét többször sza­kította meg a nagyszámú közönség lelkes tetszésnyilvánítása. Az elő­adás végén melegen ünnepelték. NAGYBÁNYA, május 4. (Az Ellenzék tudósítójától.) Ar. Erdélyi Pián nagybá nya. tagozata a Polgári Kör nagyterme- ben tartóéra meg 100-as intézőbizottsági értekezletét. A gyűlésen megjelent Szűcs K álmán országgyűlési képviselő, az orszá­gos központ részéről pedig Orbay Ferenc, kolozstvármegyei titkár. StoU László dr., a nagybányai tagozat elnöke üdvösödé a megjelenteket, majd Szü-cs Kálmán- or­szággyűlési képviselő mondott nagyhatású beszédet, amelyben a kormány politikai célkitűzéseit mébalta és ismertette a kor­mánynak az sidó földbirtokok maradék­talan kisajátítására irányuló terveik Hosz- Szasan foglalkozott a város polgárságát és munkásságait érintő kérdésekkel. Be­szédében kitért más pol likai pártok ék" verési kísérleteire, amelyek azonban az Erdélyi Párt egységén megtörnek. Az Erdélyi Pártban — mondotta — hát érbe szorul a kicsinyes pártpoliti­ka romboló szelleme, mert a réndldvüli idők szmára hallgatva, egységbe fogja ' össze a visszacsatolt területek magyar­ságát. Orbciy Feremrr az Erdélyi Párt orszá gos központjának üdvözletét tolmácsolta a nagybányai lOö-ra» intézőbizottságnak, majd a párt megalakulását, törekvéseit és eredményeit ismertette. Dl érnedy Gabor, Szentgyörgyi Ferenc dr., Stoll Lászlóf Ko- véics István, dr. Gruber Jenő, Oláh Sán­dor, Tréger Lajos és Szaldó dr. polgár- mester felszólalása után a Himnusz el” éneklésével az értekezleteit az elnök be­zártál. Nagyvárad, május 4. (Az Ellenzék tudósító­jától.) Vasárnap, május 3-án kezdődtek meg Nagyváradon a Szent László-hét ünnepségei, melynek első napját az Arany vonat megérke­zése tette különösen ünnepélyessé. Reggel a városban ezer postagalambot en­gedtek fel, melyek a lábukra erősített kis üze­netekkel hírül vitték az egész ország lakossá­gának, hogy Nagyvárad városa megkezdte szent királyának emlékére rendezett ünnepsé­geit. Az ünnepélyek műsora szerint vasárnap lá­togatta meg Nagyváradot a Szent Jobbot hor­dozó Aranyvonat. Az Aranyvonat reggel 9.30 órakor érkezett meg össi felöl a váiosba és tekintettel arra, hogy az állomás szüle lett vol a a Szent Jobbot fogadó előkelőségek be­fogadására, egy holt vágányon az Aranyvo­nat a Tüzér Hadapródiskola előtti térre érke­zett meg. Az ünnepélyes fogadtatáson először Ciffra Kálmán dr. Bihar vármegye főispánja, majd Hlatky Endre dr. Nagyvárad főispánja, végül I Soós István dr., a város polgármestere üdvö­zölte az Aranyvonatot és a Szent Jobbot kisé­lő Serédi Jusztinián bíboros hercegprímást, valamint Homonnay Tivadar budapesti főpol­gármestert. Az üdvözlésekre a hercegprímás válaszolt, kiemelve, hogy az országot a tria­noni békeparanccsal megcsonkíthattuk, de so­ha nem csonkíthatták meg a hercegprimás ha­táskörét, mert Csonkamagyarország hercegprí­mása mindig Nagymagyarország hercegprímá­sa volt. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás be­széde után négy irgalmasrendi szerzetes le­emelte a Szent Jobbot tartalmazó ládikát az Aranyvonatról és a menet a Szent László-térre vonult. ^ Erre az alkalomra Nagyváradra érke­zett Márton Áron gyulafehérvári püspük, aki egyben Nagyvárad nüspöke is, GÍattfelder Gyula Csanádi püspök, Capik Gyula esztergo­mi püspök, Neszlénvi Zoltán esztergomi segéd­püspök és Antal István meghatalmazott tárca- nélküli miniszter. A menet, melyet az egyházi, polgári és ka­háziipari és népművészeti bolt uj cime: Kolozsvár, Mátyás király-tér 5. sz. órás és ékszerész, Plßlyäs tíirá'u-tér St>. Telelőn: 14—-65 mm tonai előkelőségek kisértek, a Mezey Mihály utcán át a Szent László-térre vonult, - hol ■ az alkalomra egy ideiglenes templomot ju­tottak lel oltárral. Az oltárnál Serédi • •-./t­nián hercegprímás csendes misét. '■ * zen be­szédet tartott, majd a menet a hídon, ,x Rú- kóczy-uton és a Horthy Miklós-utón r a székesegyházba vonult, ahol elhelyeztek. Szent Jobbot. Délben a püspöki rezidencián Márton no. püspök adott ebédet, majd délután <j -/'ke- egyházban szentmise volt, A szentmise után -. menet a Szent Jobbot visszokisőHe az Ar.<or­von áthoz, mely 5,30 órakor elindult Bud apes' • felé. A Szent László-hét első napján, vasáru-..■. érkeztek meg Nagyváradra a Csillag-tura ver­senyzői is. A töbszáz főnyi mezőnyt ünnepélye­sen fogadták és Révész László ezredes ) iot-z- totta a. dijakat. A Csillag-tura résztvevői .nagyváradi kerékpárosokkal együtt több íeí vonulást rendeztek a városban. A Rhédey-kertben a Gyöngyös-bokréta tag jai tartottak nagysikerű előadásokat, az Fa zsébetligeti sporttelepen pedig Kőrösvidék Erdély válogatott labdarugócsapata mérte esz sze erejét. A mérkőzést a Kőrösvidék válogo tottja nyerte a nagyváradi Tóth (4j, Spielman- (2) és Szöliősi (1) góljaival 7:3 (4:1) arányba: , az Erdélyi válogatott ellen, melynek góljait , a mezőny legjobb embere, a kolozsvári Tóth lőtte. Este 7.30 órakor Antal István minis?.! --r sa tóértekezleten fogadta a nagyváradi sajtó tag jait s rámutatott arra a nagy felelősségre, méh a sajtó minden egyes tagjának Váilára nehe zedik és összetartásra hívta fel a megjelente két. A hétfői nap folyamán, délelőtt 11 órakor a katolikus írók és hírlapírók köre tart élés Az ülésen GÍattfelder Gyula csanádi püspök Szent Lászlóról, Brisik Frigyes egyetemi tanár pedig Pázmány Péterről tart előadást. Tol; László, az újságírók egyesületének elnöke no­velláiból olvas fel, Mécs László pedig költenn nyeiből ad elő. Este a Szigligeti-színházban rendeznek nagy­szabású ünnepélyt, melyet Nagyvárad polgár­mestere, Soós István dr. nyit meg. Schrifíer? Béla dr. apostoli kormányzó Szent Lászlóról tart előadást, a Hittudományi Énekkar pedi._ Heltai László megzenésített költeményeit adj elő. A.ntal István, miniszter Szent Lászlóró az áliamépitőről, Makkal Sándor reformau püspök pedig Szent Lászlóról, a vitézről tait előadást. női divatüzletét âtll€8ţjeil Máltás ftirá?tf-t£r 15. sz. alá. (Piébánía-épület) (Z.) A Székely Szó cimü maros vásárhelyt laptársunk szükségét érezte unnak, hogy al kaimul használva lel az Ellenzék mult szom­bati számában megjelent nyilatkozatát, tá­madást intézzen Tamási Áron «eile::. Köteles ségünknek tartjuk, hogy erre a támadásra választ adjunk, nemcsak Tamási Áron, ha nem annak az erkölcsnek a védelir ben Ls. amely erkölcsöt minden igaz magyarán- es Igaz embernek meg keli védelmeznie. A Szé ke^y Szó cikke egy olyan szellemiség me«- nyiivánulása, mely szellemiséget, istennek hála, a magyar életből már sikerült kiküszö bölni, de úgy látszik, árnyai még ma is ki sért»írek. Miután a cikket senki nem irta ai... annak megjelenéséért a lap szerkesztője a felelős. Nem tudjuk, mi vezethette Szász End­re kartusunkat, hogy ennek a cikknek lapja ban helyet adott. Mert vitatkozni és ítéletet mondani lehet, sőt gyakran kötelesség, ne ilyen eszközzel támadni nem egyeztethető össze semmiféle erkölccsel. Tamási Aronnck az Ellenzékben megjelent levele egyik ujut'b tanúbizonysága annak a magas erkölcsnek, tiszta magyarságnak és gerinces féríiasság- nak, amelyben mindig példaadó volt. Ha va­laki ehhez az emelkedettséghez no«»: tud f emelkedni, ha az elkövetett hiba Lilvailis- szerü beismerésének bátorsága előtt nein hajlik meg, abból szükségképpen hiány zik az erkölcs és a bátorság. Szükségképpen isme­retlen fogalmak ezek számára. Mélységes megdöbbenéssel olvastuk a Szé­kely Szó cikkét. Stiluss, tartalma, célzata a magyar történelem egyik legtragikusabb, legelesettebb' korszakira «zmk'keztet. A leg­rosszabb értelmű „kávéházi illat" áramlik ír- lénk a cikkből. Azoknak a kávéházaknak il­lata, amelyek márvány, vagy kártyaasztala' mellett titubáltak forradalmat gargarizáló zsi­dó firkászokkal barátkozva, bukott éjszaka? lovagok, kártyacsaták hősei és jobb sorsra érdemes fiatalok, akiket megszéditettek a csillogó szavak, a gyakorlatban kommunába gyilkosságba fuló humanista »elméletek, a rombolást hozó „reformeszmék" és a gene rálszószként mindenre reáfolyó „szent" Iibe ralizmus. Ez a társaság ítélkezett elevenek és holtak fölött és emelt fel egyeseket és „végzett ki" másokat, ugyanolyan eszközök kel, ugyanolyan isrkölcsi és ugyanolyan „.bá­torsággal", mint ahogy- most lőtte a Szók«-*', Szó cikkírója Tamási Áronnal szemb en. In­nék a szellemnek a képviselőit csak egy íz ben láttuk a kávéházi üvegablakokon kívül Egyetlen esetben mentek az „isteni né; közé, amikor egv negyedszázaddal ezelőtt számukra örök időkre emlékezetesen kinyi lőtt az őszirózsa. Azután ki-ki elfúl >tr közű lük a „reakciós" országból, vagy hüsolnl vo nult valamelyik fegyintézet falai közé, v : . ha cselekedetté nem volt képes erőszakol«»« szellemét, visszavonult a kávéházi asztalok mellé és onnan eregette íulánkjail mindabba ami cletesebb, erősebb, nemesebb voli náia Ennek az szellemnek, ennek az erkölcsi ségnek, reméljük, »egyik utolsó inegnyüalko- zása magyar nyelven a Székely Szó cikke Nem szállunk vitába állításaival, mer! mél­tatlannak tartják magunkhoz és az ügyhez « vitatkozást. Az ügy meritumát biro« utón keit elintézni. Mi csak a szellem ellen tiltakoz­tunk, amely megnyilatkozási format talál bate»« a Székely Szó hasábjain.

Next

/
Thumbnails
Contents