Ellenzék, 1942. május (63. évfolyam, 98-121. szám)

1942-05-16 / 110. szám

1 9 i J m a j ii s 1 ö.

mm feresc:

ellenzék

Hagyarságré!, iársadaiomfól» politikáról, Erdélyről és örök magyar értékeiről

SZIGETSZENTMIKLÓS, május 16. A tegnapi eső .után finom pára szakad fel könnyedén a verőfényben, a sarjadó vetésekről. A látóhatár «•/élén egyforma falusi házak állnak sorfalat az ut két martján. Sehol egy bucka, a talajnak egy játékos hullámvetése; tökéletes alföldi magyar táj ez, a Duna nagy szigetén. Egyébként is parasztmenedékhely. Nyugat felől, túl a Nagy-Dunaágon, a belsőerdélyi vidékéhez hasonló dombsor egészen a folyamig szalad; az tagadhatatlanul igazi Dunántúl. Az erdélyi ember könnyen megszokna, hiszen — éppen úgy, mint nálunk — mindén hegyorom, minden bérc egy-egy mondába szőtt várrommal van megkoronázva; a történelem sűrűn itt hagyta kézjegyét a tájon. Keleten viszont, túl a Kis-Dunán, a főváros hatása, a helyi érdekli vasúthálózat mentán külvárosi jelleget nyom a falvakra; Pestszenferzsébet. Soroksár, Duna- ftfnvszti és a többi, külsejében már a nagy gyárváros lakótelepeihez tartozónak látszik, De itt, a szigeten, a két Dunáig védelmében, az, Alföldről beszökött életvitel, a formájúban romlatlan falu virágzik tovább.

Nyugalom olvasható ki a vidékből. Néha egy csavargőzös orra furia szét a Kis-Duna vizét., néha nagy vontatógősösök párosával vonszolják az uszályokat a Nagy-Dunán, jeléül annak, hogy a közelben fontos kikötőváros van: Budapest. A hajókürt tompa bugása azonban elhal', mielőtt, ideérne, a friss vetésekkel üdén zoldelő mezőre. Amott, a jegenyesor végén három hatalmas vasépitmény nyúl a magasba: a lakihegyi, nagy leadó háromszáz méteres tornva és két kisebb, a régiek. Ezek azonban csak a nagyvilág számára beszélnek: közölnek nagy eseményeket, közvetítenek megváltó beszédeket, folytatnak szellemi hadakozást, végeznek bajtársi szolgálatot. Akinek azonban nincs vevőkészüléke, élhet a leadótorony tövében is mint a şzigetszentmik- lósi magyar kisgazdák. egy hajitásnyira az egésztől, mégsem jönnek izgalomba azon, amit a magas tornvok a másodperc tört része alatt a világűrbe röpítenek.

1 A falutól távol, a csepeli ul mentén, ahova •csak a harangszó jár látogatóba, kis cserén- J fedeHi ház piroslik. Éppen olyan, mint a többi akár egv forgószél emelte volna ki a faluiról és eitette volna ide. Körülötte az útra haránt futó. fiissen megmunkált földeken emberek mozognak, hajladoznak. Eoynek puhán íéomló, ştirii, fekete haja van. Erős csontozata ember. Kemény építésű arcúban, koromfekete szemöldöke alatt acélszürke szemek kisérik a maga és más munkáját Csizmában van, néha súlyosan \'-o egv-egyet. a homokos talaj her- seg a nehéz lépés alatt. Széltől szétszórt b"íjjal, izzadságtól fényes arccal hajladozik, többet dolgozik, mint egy élőmunka?, mert azt csak fizetik, ő pedig szenvedélyből, hivatásboly szeletelte! ülteti sorosan a hagymát, ellenőrzi a más serény kezemunkaját.

Fz a kéménv. barna ember, aki ekkora szakértelemmel ülteti a hagymát, a falukutató magyar irodalom egyik legérdekesebb alakja:

:Erdei Ferenc.

Néhány könyve {alapvető munka valameny- nyij igen széles körben ismertté tette a nevét. A falu sorsáért szenvedő értelmiségi magyarok tudják, mit jelent Erdei Ferenc a magyar parasztság felszabadításában. Munkáját ismerik, de róla alig tudnak valamit. Kevesen tudják, hogy az okszerű hagymatermelés és nö- • vény nemesítés külföldet, járt, képzett szakembere. Makó, ahonnan indult, nem csupán hagv- j-májáról hires e hazában., hanem politikai táié- jkozatlansigában és gazdasági tanácstalanságban rostokoló kisgazda- és főbérlő rétegéről fis. Makó jellemző a „viharok" rnagvar parasztságára: önmagában sem tud teljes biza- llommal hinni.

j Erdei Ferenc — nem felbuzdulásból, hanem gazdasági munkatervül — feltette ma- jgában, hogy szervezéssel megmenti ezt a paraszti tömeget legnagyobb ellenségétől, a hitetlenségtől. Külföldre ment, tanulmányozni a ■ hagyma termelését, feldolgozását, érték es? te- ;sét, nemesítését, a hagyma termelők társadalmi jviszonyait. Amikor hazajött, különösen a Hollandiában tapasztaltak után, értékesítő s?n- !vetkezetekbe tömöríti a hagymatermelőket. Ez jniég csak az első, de célirányos lépés volt a fpaíaszttáísadalöm megszervezésében. A szövetkezettel majdnem egyidőben önbiztositó ; paraszttársulat létesült a gazdák és bérlők kö- .20«, amelv évi 4—5 fillér árán átlag kétszázezer pengő parasztkezekben maradását eredményezi. A következő lépés a parasztság oo-1i- 'fikai szervezésének megkérdezése; Makó maidnem egészében a • Március Front mögé állott, amely akkoriban leginkább, lobogtatta ja NojsntM magyar eszméket. Ez a folyamat hallatlanul érdekes volt. mert egv Önmagába keseredett paraszt társadalom az öntudatosod ás nlján egészen addig eljutott áh ni a. hemv már a nemzet sorsa, munkája, jövője is érdekelte, ' sőt foglalkoztatta, izgatta, cselekvésre sarkalta.

Erdei Ferenc ebben az időben kmzdi meg .tollal ;s dolgozni ezért a sokat inérő magyar parasztságért. Megírja a makói parasztság társadalommizát; a kis könyv ma is irányt mutató. Cián a elén sűrűn következik a Ma- gvarors'-'ig felfedezése sorozatba iktatott ..Fühlhorn oh", maid a ..Magyar Falu", a „Mapvar .város", a „Parasztok", a „Magyar paraszttár• sadalom" s most. a tavaszi könyvnapra megje- j len;k a „Magyar tanyák". Társadalorntudomá- I nyos eszközökkel paraszti létformát kutató könyvei azonban csak szövegezésben fektetik le a meglátásokat, szervezési elveket, a parasztságban rejlő erőket és felfeslett sebeket, amelyeket Erdei Fereac a magyar parasztság éle.tcmek társadalmi, politikai és gazdasági eledének szervezése, vagy szervezési kísérlete során kétségtelenül tapasztalt.

A makói birtokot hátrahagyva, a főváros közelében bérelt földet. Most itt ültet hagymát; mindenféle konyhakerti vetemény nemesítésével foglalkozik s tizenkétfajta holland tulipánt termeszt; úgy tesz, mintha semmi nem érdekelné ebben az életben. Pedig tudom, mennyire figyeli az éiet minden rezzenését, löszén annak a közösségnek a sorsáról van most szó, amelyért ő is annyiszor síkra szállott. Csak egy-egy hangsúly, egy-egy szó utánrez- gése, a szürke szempár nyugtalan fellobanása árulja el, hogy amiről beszélünk, sokkal mélyebben érinti, mint amennyire Önfegyelemmel mutatja.

Bevezet a lakásba'. Háromosztatu kis parasztba/, középsőben a kemence, jobbról és balról hálófülkék. Az ágyak fejénél egy-egy halom könyv puposodik. Itt mindenki olvas: az apa, a testvér, talán még a kisszatmári cseléd is; esténként, a napimunka végeztével, bizonyára tárgyszerűbb beszélgetések folynak életről, írásról és holnapról, mint a főváros úgynevezett irodalmi kávéházaiban, ahol elsőségért versengő írók buzgón kopasztják egymás babérjait.

Fehér, falusi kenyér kerül az asztalra s a szalonna mellé mindjárt kitálaljuk a magyar életet is. A magyar nép felsz’abaditásáért indított politikai és irodalmi küzdelemről esik szó. A harc igazi, rendeltetés szerinti színtere a közélet, vagy •— ha szebben hangzik — a politika. Sohasem öröm az, ha a napi élet kérdései beszorulnak az irodalomba. Látó ember számára ez azt jelenti, hogy amit már rég ten- jii kellett volna, azt még csak leírni lehet. Az irodalomnak messzire elöl kell járnia, talán egy emberöltővel is előbbre. Klasszikus irodalmunk örök emberi mondanivalókkal merítette tele korsóit. Némelyek még boldogok is ma, hogy irodalmunk a nap eleven kérdéseivel van teletűzdelve. Nem volna-e sokkal jobb. ha ezeket az eleven kérdéseket már felbukkanásuk pillanatában rendezhetnek s az irodalmunk ‘ ismét előreláthatna egv félévszázaddal, általános nagy eszméknek szállást készíteni?

— A magyar parasztirodalom is kóros tünet — folytatja — mert azt jelenti, hogy a harc politikai síkon már elveszelt. A nagy szellemi alkotók ,akik arra születtek, hogy kevésbé mostoha viszonyok között egy nemzet társadalmi szervezői, nemesebb értelemben vett politikai és gazdasági útmutatói legyenek, most arra vannak kényszeritve, hogv színdarabban, regényben, elmét csiszoló egyéb Írásokban rajongják körül a .gondolatot, amit már reg meg kellett volna valósitanunk. Ez, természetesen, szépirodalomnak nemcsak silány, de hamis is, tudománynak nem elég komolv, politikai cselekedetnek nem elég súlyos, sőt egyáltalán nem is vehető számításba. A népiség törekvése ilyen formában mint gondolat is csőd: egy politikum, alkonyát előre megérezve, a bukás elől irodalomba fut; a magyar megújhodás szellemi hajtóerői cselekvés helyett önmaguk kiírására vannak kárhoztatva, az alkotás megnyugvása helyett egy olvasmánycsemegére vágyó polgári réteg elismerő mosolya jutalmazza meg tikét. Az igazi hatás is inkább a képzeletvilághoz, tartozik, hiszen az olvasók túlnyomó része érdekességet keres a “’népiség könyveiben s mindössze egy parányi tábor érzi meg, mennyire sorskérdés, ami bennük lüktet.

— A csődöt semmi sem bizonyítja élénkebben, mint a bomlás. Kevéssel ezelőtt amennyire egységes volt a népirók arcvonala, éppen olyan reménytelen, széthullott Márpedig diadalmas táborban nincs civódás. A viszály mindig ott üti fel a fejét, ahol a küzdők megsejtették a kudarcot.

Szó szót követ. Neveket hozunk fel, egyre sűrűbben, annak kimutatására, hogy az egykor példás hadirendben álló tábor mennyire szétzilálódott a küzdelemben. Egy része jobbra vetődött, más része balra tolódott el; egy-egy kisebb csoport valamilyen részletkérdésre veti magát s mint egykor a lovagkori harcok beláthatatlan. kavargó forgatagában, rettenhetet- lenül verekszik, de már nem látja, miért viv a többi. Ki-ki a mega célját, igazolását, harcit és eredményét látja, a másét nem. Kis csoportok küzdenek nagy ügyért, körülvéve igazi és képzelt ellenfelekkel, viaskodnak, vadgalkoz- nak s gyakran egymáson is «ebet ejtenek.

Németh László és Veres Péter egyfelé szakadt, keresik a megváltó parasztgor.dolatoí; Kovács Imre, Szabó Zoltán és Darvas József másfelé sodródott,. ők polgári utakat, egyengetnek a parasztság lába elé; Kodolányi János a történelmi vonatkozásban ősi magyarság felé tekint; Sinka István a népi vonalon romlatlanul megmaradt erőket szabadítja irodalomba; Fája Géza csiszolt Íráskultúrával a.kisem- beri létnek nyitogat politikai nyilvánosságot; Erdélyi József ifjúsági mozgalom árjába került; s két ember van csupán, aki sem ide, sem oda nem kapcsolódott, hanem csak a maga munkájának él. Az egyik Illyés Gyula. <*) ma is, minden ellenére is először az írói terepeken akar rendet teremteni, valamelyes átfogó gondolatot mindenkire ráruházni. A másik magános ember Erdei Ferenc. () viszont azért nem „társul be", mert tisztán látja: minden kapcsolódás az egész feladását jelenti a részletért; márpedig ma inkább, mint bármikor, az egész a fontos, nem a részlet; a részlet lehet téves is, lehet túlméretezett is. Erdei Ferenc az egészet akarja.

Nemcsak iiók, nemes szándékú falusi tanítók beszélnek a rendszerváltozás szükséges voltáról, hanem a múltkor még egy uj miniszterünk is ebben az értelemben nyilatkozott. A rendszer nem azonos a politikai berendezkedéssel. A rendszerváltozás. természetesen, nem Dolitikai természetű, hanem társadalmi vonatkozású. Rendszerváltozásra pedig feltétlenül szükség van. Némelyek a középosztály fel- frissítésével akarják megoldani. Mások azonban már azt is látják, hogy a megvádolt középMai hősök:

Tüzkerm&ztség

Egyik gépkocsizó lövész zászlóaljunk 1941 julius 4-én azt a parancsot kapta, hogy Zales- ciki községnél a Dnvesz.ter-hidig törjön előre és akadályozza meg a hid felrobbantását. A visszavonuló oroszok ugyanis a háború kezdete óta minden hidat felrobbantottak csapataink előtt;

Kerékpáros zászlóaljunk a visszavonuló oroszok nyomában volt már s tűzharcban állott. A gépkocsizó lövész zászlóalj feladatának végrehajtására az első tevékenység az előretörő élcsoport összeállítása volt. F. százados parancsnoksága alatt egy szakasz géppuskás és egy árkászraj Bolond terepjáró kocsikra ült fel. 'Honvédeink szeme csillogott. Mindenki tudta, hogy most a tűzkeresztség következik. A Kárpátok átlépése óta a gépkocsizó lövészzászlóalj csak második lépcsőben volt és az ellenségből eddig csak a felrobbantott hidakat és hátrakisért foglyokat látta. És irne, most szemtől-szembe állanak majd az ellenséggel.

A Botond-gépkocsikon elhelyezkedett hon- védeink. élrajával ment F. százados, a csoport parancsnoka is. A gépkocsik az esti szürkületben indultak. Nemsokára kerékpáros csapataink emberei között rohantak. A község alsó végénél vezetett az ut. Házak suhantak el mellettük. Kerékpáros honvédeink a házak falához húzódva, lépésről-lépésre haladtak az oroszok- nyomába. Még egy utkanyar és az orosz erők hátrahagyott utóvédéinek, tüzgépei között vannak a gépkocsik. Minden honvéd kezében kézigránát van. A kocsira szerelt géppuskák csöve töltve merednek előre. Az arcokon nyugalom ül. A gépkocsivezető a parancsot és a feladatot jól értette. Az utkanyar után még sebesebben vezeti kocsiját. Ebben pillanatban látják meg, hogy az ut mellett az oroszok egy löveg mellett sürgölődnek. Talán az izgalom •tanácsolta a gékocsivezetőnek, hogy még jobban taposson a gázpedálra. Mint a szélvész suhant el a Bolond a meglepett oroszok mellett. A gépkocsiban ülő honvédeink kezéből egyszerre repült a kézigránát az oroszokra. Robbanás. füst, néhány jajszó s már halottak borították az úttest melletti gyepei. Mire a második Botond-kocai is odaért, a veszély megszűnt. Az éíkocsi pedig robogott tovább. Keresték. az, orosz tömeget. Egyszerre az ut irányából piros folt villan fel, erős dörrenés hallatszik. Az orosz tüzérség a kocsira lőtt. A gépkocsivezető fékez; csúszik még a kocsi, de honvédeink az árokba ugranak. Előttük alig 200 méterre az orosz üteg egyre tüzel. F. százados máris elől rohan az utmenti bokrok között, utána az első kocsi emberei és .megrohamozzák az orosz üteget. Pár pillanat múlva mögöttük géppuska kattog. Minden fej lvitra fordul. Talán bekerítette őket az orosz? Nem! a tüzvonalra érkezett a második Botond-gép- ko-csi is s Nagy tizedes a légvédelemre felszerelt géppuska csövet vízszintes helyzetbe fordítva, sorozatokat küld az orosz ütegre. Néhány sorozat és az orosz tüzérség emberei a tüzelést beszüntetik; menekülnek. F. százados gépkocsiról szállt csoportja pedig előretör és a tüzérségi állásra ront.

A meglepett oroszok feltartott kézzel adják meg magukat.

Ä gépkocsik tovább rohantak a Bug-folyó hidjáig, inig a parancsot teljesítették.

*

A foglyok vallomásából lehetett azután tiszta képét nyerni a Botond-gépkocsicsoport bátor magatartását illetően. A tábori őrt és az orosz tüzérütegállás emberei is azt hitték, hogy 60 kilométeres sebességgel előretörő páncéloskocsik. füzébe kerültek. Nagv tizedes bátor géppuskalövés sorozata megerősítette ezt a látszatot. A gyorsaság annyira meglepte az oroszokat, hogy á rengeteg lőszerrel rendelkező üteg alig adott le lövést s máris a menekülésre gondoltak.

A gépkocsikon előretörő csoport gyorsasága oly meglepetést szerzett, a túlerőben levő ellenségnek, hogy az menekült, illetve megadta magát. A géppuskát irányitó Nagy tizedes a legnagyobb orosz tüzérségi tűzben gyors sorozattal kilövi az orosz kezelő legénységet és megadásra készteti1 (Meet. A gépkocsizó lövész zászlóalj előreküldött kis csoportja már a tűzkeresztségben szép példáját adta annak, hogy a harcban nem a fegyverek hatása és számbeli tulsulva a döntő, hanem a gyorsaság, a bátor fellépés. Itt is, mint. sokszor a háborúkban,- a magyar honvéd ősi harcos erénye kivívta a győzelmet.

os/iíiy ebben, az egyben igazán ártatlan, húszén maga is igen nagy mértékben ér/1 a renc

s/.ei hátrányait. MI hát az a titokzatos, vxi\>- tugliatatlap, de mindig hatékony rendszer? \ rendszer az, ahogyan egy gondolat olAkamí. ..

3 agy mellétata!, ahogy finoman, szinte a se- giUés látszatával el tudják venni egy eszme (-lét. Rendszer az, hogy a gondolatok és ter- w k gazdátlanul futnak, senki sern tudja be íolyasolni őket, tétlenül nézzük, amint szétlm- zodnak valamin. A hatalom is változtatni oka: a rendszeren. Nem jó az, amikor a szent szándékok, a napi élet őrlő malmaiba jutva, nyom- talanul szetporladnak, a valamit akarók fe*- szivodnak, u prófétákból jó érzékű üzletembe rek, vagy hallgató karthauzi szerzetesek lesznek! No, rie a rendszerváltozás ina mír nem politikai, hanem társadalomszerkezeti kérdés Szóval: kevesebb kilátása van. Mert ha politikai volna, egy jóbelátásu államférfi akarata is elég volna a megváltoztatásához. De, mert a társadalom felépítésének kérdése, az egészet képleteire kellene bontani és átrélegezve újraépíteni. Ehhez pedig nyugalom, teljes egvet értés és legalább száz esztendő szükséges. Ez az, amit Szabó Dezső — nagyon tömören és találóan — az elsikkadt magyar forradalom következményének ismeri f<M.

Erdélyre terelődik a szó s rgen nagy távlata nyílik az összehasonlításnak.

— Már középiskolás koromban is. de később az egyetemen még inkább, néhány társammá: leplezetlen rajongással és egy kis áhitattai tekintettem a szenvedő Erdély férfias hősiessége felé — mondja Erdei Ferenc. — Akkor is, ma is azt értékelem tinálatok legtöbbre, hopv ott hisznek emberekben, eszmékben, bíznak mozgalmakban számítanak a tiszta szándékok, eredményeire. Ti ott, akik részint csináltatok részint benne éltetek, el sem képzelitek, mekkora nagy magyar élmény, kívülről nézni, hogy a szellemi vezető szava egv szoros közösség véleménye, mert minden magyar azonosul a vezető kijelentésével. Egy Kós Károly, az erdélyi magyar élet ezermestere, rokonszenvesen kimagaslott a szervezkedő Erdélyből — Könyvet irt, épített, irodalmat szervezett, politikai kiáltványt szerkesztett minden és mindenkit megmozgatott; munkásságáról ma leire* mondani ezt-azt, de senkisem csorbíthatja meg azt az rrdemét, hogy az összerázott világban is talpra esett. Elismeréssel álltunk meg Makkal Sándor előtt, aki nemzetpolitikai tanulmányaival egy nemzedék nevelője volt, Erdélyben azt a szerepet vitte, amit talán Szabó Dezső a csonka-országban,

A beszélgetés során kölcsönösen neveket dobunk fel, az erdélyi áttörés egy-egy jelentő? egyéniségének nevét. Feltűnően jó tájékozó! sággal beszél a helikoni törekvésekről, folyó- iratkulturánkról, Reményik Sándor, April'-, Tompa, Bartaiis, Molter és mások szerepéről. Kemény János vécsi áldozatkészségéről. Majd. az újabb irodalomról szólva, váratlanul azt mondja:

’ — Tudjátok-e értékelni otthon, hogy a magyar irodalomnak Móricz mellett Tamási a legtisztább népi elbeszélője? Ebben a két Íróban találtam meg az írói hivatás legvilágosabb felfogását. Tamási Áron is, éppen mint Móricz, legnagyobb müveiben alkalmat ad az élet valóságának, hogy a saját nevében beszéljen. A nagy író nem mond véleményt a világról, hanem a világot állitja az olvasó szeme elé, hogy nézze meg maga. Az Ábel havasi könyve 20 « év magyar irodalmának múlhatatlan eredménye.

*

Irattáskámbói előveszem a Hitel egy-kéf utóbbi számát s meglepetésnek szánva, hirtelen a szeme elé tartom.

— Ismerem — mondja s örömmel nyúl utána. — Szorgalmasan olvasgattam, mert az erdélyi ijuságot láttam mögötte s ezen a réven azt a magyar gondolkozást, amelyet itthon is meg szerettünk volna valósítani. Figyelemmé- kisértem az Erdélyi Fiatalokat is. A Elitéi mindig kimondhatatlan öröm volt számomra. Most a legutóbbi számokkal eléggé bizonyítva látom, hogy nemcsak a negyedévi megjelenés tette annyira tartalmassá. A kimondott szakmai folyóiratoktól eltekintve, ez az egyetlen folvó- irat Magyarországon, amely tárggyal foglalkozik. A pestiek véleménylapokká váltak; egyik, vagy másik tekintély elmondja a maga személyes felfogását erről, vagy arról. Ezzel szemben a Hitel tárgyról beszél, tárgyszerűen. Levélben meg is irtára a szerkesztőnek.

— Nem különös — mondja és nevetve rámnéz — hogy e pillanatban két vidéki lap, a kolozsvári Hitel és a pécsi Sorsunk a legjobb magyar folyóirat?

Kis hallgatás után hozzáfűzi:

— Addig vagytok kikezdhetetlenek, amíg nem véleményeket hangoztattok, hanem a tárgyat, az életet, a tényeket mondják el. Azzal nem lehet vitázni, a véleménnyel pedig igen. Nézd meg Pesten, jön egy gyakorlottabb kezű/ ember s az újságíró eszközeivel elhódítja a, tapsoló tömeget egyik véleménytől a másikhoz. De a tényeket sem megcáfolni, sem elkendőzni nem lehet; azaz hogv egyféleképpen lehet-, ha a teendőket megvalósítják, viszont akkor elértétek a célt.

*

Bucsuzáskor mggszoritottam Erdei Fere"’ kemény kezét. Alig haladtam ei a szélben m- korgó gémeskut mellett, ő már lehajolt a munkáját folytatni: hagymát ültetni, tulipángumót, nemesileni, uj veteménvfaitákat keresztezni s közben önemésztö gondokban a magvar parasztság útjait keresni. De ez a parasztság már nem a mai életszinten tartott réteg les/ hanem egy polgarosult, még nagy áron is polgárosod. paraszti réteg, amely merevségéből feloldódik és beözönlik a magvar politikai, gazdasági és társadalmi élet járataiba, hogy lefoglalja és munkájával kitöltse.

Paxajd.1 lőcse» Lájo*