Ellenzék, 1942. április (63. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-11 / 81. szám

rum

O

msMim

It f > L r K Z i: K

CUKORJEGY

— ELBESZÉLÉS —

Itta: HAGV

\ .'O'VO-. fnonrúl'.f dobta li» vzivhHlt-!. *«t ü u;1. ,i v <>is<m <t mondó Im/. N'.i'.’o a melegvizet ?• «!.>

pos kó. imv..v>ho-' ki - dott. Csuk úgy, n válla • -btt ól! • asszisztenséhez, tiki tűnőd

ve ügyei!*' . oli'lib megvizsgált beteg arcát.

— Nines ennek, kutya baja — mondta a fii- orvos o’.ţ» i..a elhagyhatja ti kórházat...

A beleg, oki eddig a keskeny, viaszosv:'.- szontKil ‘."'.’ont he vevőn feküdt, hirtelen L-l- *sn;e;kedo:t és fél könyökére támaszkodva, v/ti-peri-velo tekintetét beletúrta a főorvos f 'hérktiienyes hátába. Olajburua, sötét ar án j i-apások suhantak át, sűrű, kékesfekete »’bodor haja kuszái tan, csapzottan ! —ott hont- . ui< tba és liionagysúgu szemében lobogó lánggal égett a gyűlölet. Még, hogy ő nem beteg, —• gondolta vérigsértelt önérzettel... Ycg- , tagja if lefojtott, vad indulatok remegése s/.u- rilotta görcsökbe s torkát az életösztön feltörő, ves/.es sikolya szorongatta. Szája esőmben, nagv kiáltásra tárult, de csak lojtolt, hörgésszerű hang buggyant elé a vakító fehér fogsorok közül.

A főorvos megfordult a különös hangra f nyugodtan, de kemény szigorúsággal szólt n heverőn vonagló, hatalmas termetű cigányhoz:

— Hiába nyöszörögsz Rostás, nincs semmi bajod s még ma kirepülsz a kórházból. Vége az úri életnek, finom szanatóriumi kosztnak, puha ágynak . . .

Majd az ápolókhoz fordult s intett, hogy \i hetik a görcsökben vonagló embert.

— Hátha mégis komolyan beteg — kockáztatott meg egy kérdést a segédorvos, amikor egyedül maradt a főnökével.

Nem ismered te ezeket - válaszolta • főorvos — amióta megnyitottuk az állami kórhazat nem lehet bimi a környékbeli to- r.yai cigányokkal. Tavasztól őszig nincs br.i velük, de ahogy megérzik a te! szagát, valamennyien megbolondulnak. A városszéli putrik ős . es cigánysága hirtele-.i megbetogs;. i% s fel akarja vetetni magát ingyenes betegnek. Persze jó volna kitelelni a központi füléses szanatóriumban. Némelykor hihetetlen dolgokra képesek, csakhogy bejuthassanak. Megcsonkítják magukat, meszes vizet csvocz- tatnek a szemükbe j Ez, amint láthatod, íaerevgörcsöt színlel, szinte tökéletesen.

— S ha mégsem színleli a dolgot és csakugyan tetanusz-mérgezése van, — erósködöu tovább az asszisztens? Elvégre d lábán található sérülésen keresztül tízszer is megfért ő- ződhetett, a tünetek pedig szinte csalhatatlan jelei a kezdődő merevgörcsnek .. .

— Még sincs ennek semmi baja — jelentette ki leghatározottabban a főorvos -— a sérülés mesterséges, a tünetekből pedig legfeljebb egy kis hystériára lehelne következtetni, de

sem valószínű egy ilyen nomádéietü c gúnynál. Kitanult betyár a gazember. Régen! csakugyan meghalt évente egy-kei ember ke zülilk merevgörcsben, tehát volt etóg alkuim ennek is kitanuimányozni a betegség lefolyé sít. — Rajtam már nem fognak ki — mondt önérzetesen a főorvos — s jó lenne, ha del után alaposan felülvizsgálnád összes cigány betegeinket; most mar itt van a tavasz, szí retném legalább háromnegyedrészüket útra tenni holnap ...

Két perc múlva a főorvos már derűs nyi: galcmmui hagyta el a kórház épületét. Ne hány pillanatra megadott a diszkért kisks pújában s jóleső érzéssel hordozta végig te kmtetét a hatalmas épülettömbön. Többszá beteg beiogadására alkalmas állami kórhá volt, amelynek mindenható vezére volt a k: fünő sebész és belgyógyász főorvos. Látszó iag szigorú, komor ember, ..aki előtt reszkette alkalmazottai, de aki az, emberek ezreit szó Sflotta xnur vissza a halál mesgyéjéről s at napokig nem tudott aludni, ha egy-egy beteg minden emberi kísérlet dacára is áthajózott túlvilág rejtelmes vizeire.

Rendszerint a hátsó kiskapun távozott kórházból, hogy elkerülje a főbejárat kori várakozó ,,hozzutartozok ’ kérdezősködéseit é hálálkodásait. Hosszú, mély szívásokkal szivt be most a napsütéses tavaszillatot s arra gór dőlt, hogy hazamenet ibolyacsokrot vásárol feleségének;

Mikor kilépett a kiskapun, szinte megbo* iou valami piszkos-szürke goinolyagbai ,,amely a vaskapu ós kőfal sarkában sütke rezeit a napfényben.

Na, mi baj Zsófi mit akarsz? — ismert íel a főorvos a szennyes csomagban egyi legrégibb betegét, aki majd minden cszter dobén szedpncséltette személyével a szana tóriumot. Másféléves gyerekét, akit most ke belén szorongat, szintén ott hozta napvilágr a szülészeti osztály egyik hófehér termébei

— Náccságos ur, — kezdte Zsófi a cigány kodást; amikor kérni akart valamit, vagy ve székedéit, mindig nagyon cigányosan beszé — valamit mondani sereinek . ..

A főorvos zsebébe nyúlt, hogy nehány fiilé árán megszabaduljon a váratlan akadálytó de a cigányasszonv leintette:

— Nem pénzst ákárok most, náccságis ui üzsleteí sereinek kötni. ..

bet hosszuk: zmü, os.-,zellujlng.iloit

cédulái hu.-.ocf dó rongyai közül s vigyorogva lohn n tőorvoo azotno elé:

— Csukorjegy. Eládnáin.

A?ám, rukorjogy, - állapította meg egyetlen pillantással a főorvos h a pillanat ezredrésze alatt suhantak át agyán a gondolatok. Bizony a cukor mindig jó, ha van. Nem is lehet belőle soha annyi, hogy el ne fogyjon. Az ebédutáni feketébe mostanság csak egv kocka jutott, pedig a fiiorvos ur kettővel N eretic s a vacsorautáni lekete teljesen el ia maradt. Felesége vnskéz/el vezette a híz tarlást és gondosan vigyázott arra, nehogy átlépjek az előirányzott mennyiséget.

— Takarékoskodnunk kell -- jelentette ki nagyon sokszor a főorvos ur h.i/i boldogsága

. nemsokára itt a gyümölcsérés ideje, a befőzéshez pedig cukor kell.

A főorvos ttr szívesen femoncl.-it volna minden befőttről a vacsorautáni fekete kedvéért, de természetesen, erről nem mert szóbelileg nyilatkozni. Hiúba, nehéz. időkel élünk, takarékoskodni kell n szűkös adaggal is, gondolta belenyugvással. Még szerencse, hogy a szegényebb népréteg, különösen a városszéli cigányság sohasem veszi cukoradag- iát teljesen igénybe. Egylik-inásik sokgyermekes család széliében dicsekszik vele, hoge annyi cukrot sohasem láttak, egycsomóban, mint amennyit most kapnak. Ezek vilin kiterjedt zugkereskedést űznek felesleges cukrukkal és boldog, aki kétszeres, sőt háromszoros áron szerezhet tőlük egy kis „fekete" fehéret.

Mi tűrés-tagadás, n főorvos urnák is voltak rendes szállítói, akik havonkint hozzája vitték a „felesleget".

Zsófi eddig nem tartozott a „szállítók" közé, de most kétséget kizárólag cukorjegyei szorongatott barna mancsában, mégpedig ket darab, három hónapra szóló cukorjepvet. Ez több, mint három kiló cukor, ^.ámította ki gyorsan a főorvos és éppen barackérés idejére járnak le a szelvények. Látszólag fagyosan, de titkos belső örömmel szólalt meg;

— Mennyit akarsz kapni érte?

— A nárcságos főorvos urnák olcsón adom, mert az urámát is gyógyítja, Rostás Jánit,

c ik öt pengőt kérek

1Ó 'IVOi szemI<■ btifliI• 1: !:/.."!« ■ •

\ ui an V: ébreiágt<i az utalvine okát Ru-.p. a os léptekkel sietett lm/u,

Ma legalább három kockával .«zom .. t.'kelemet mormolta mag,, elé jókedvűen lehat ez az ádáz beteg Zsófi ié-ije gondolta megenyhültem - , na nem huj, még bent tai- toai néltánv napig, majd cln:eg: , ha meg uyjo ...

A sors azonban rendesen másként intézkedik, mint ahogyan az ember akuttá. A r<* gédorvo« ezúttal méltó akart lenni főnöke rinséretére s igy történt, hogv mim a lőor- vii' ur kedélyesen hajtotta ebédiit.un pihenőre lej.!., Rostás Jani már Ide. ge mellett atko •/’idolt az utcán.

Kidobtak - dühöngoií a behemót r-igúny ázst mondják, nem vágyók beteg . . .

Hogy a Dévlá verje meg átkozódolt Z-ióli is és arra gondolt, vájjon hová rejthetné el szerel me tis párját, mert nagyon kerülgették mostanában n rendőrök a eigányferlályt. Sok kisbáriny ineg miegymás tűnt el most.i- ,iában a tanyákról é; Rostás Janinak csepp. 1 sem volt tiszta a lelkiismerete.

Még, hogy lé uéin vágv béléig hadra- nyúlt tovább 7,sófi - rü-rn háj, mégbossullák én áz.Kon a főorvoson . . .

Nem sokkal ezután Zsófi mái a főorvosék konyháján sápito’/oM:

Jíj, drága nárcságos assony. borzsautó baj van. Rájöttek, tiogv a cigányok eladják á csukorjegyet és most ágyon ver a vajda. ha nem tudom felmutatni a két cédulát, amiket a főorvos urnák adtam. Csák tizs peresre tessék idéádni, hogy inégmutissám á vajdának, ,á/sután vfssáhozsom.

A főorvosné gyanútlanul odaadta a cédulákat, nem akarta ezért zavarni békésen szendergő férjét, hiszen csak tiz perc uz egész.

A tíz percből félóra, kátéira is lett. már eltelt az egész nap de Zsófi nem mutatkozott a két cukorjegpyel. Nem is lelt volna módjában, mert időközben négy pc-ngőért eladta u főmérnököknek.

Másnap ismét ott oubbaszlott Zsófi a kórház kiskapujtiban. Jo hely volt az, koldulásul nagyon alkalmas poszt, nem szívesen hapvta volna ott.

Délben, mikor találkozott a főorvossal, még nek: állott feljebb:

— Csák nem vis ,í térvényre ázsér á k:s n-mzs-T, néni ér űz;, ánnvit ó főorvos urnák. . Ázsián nem is szabid estikor jegyet vásárolni, rá vin írva minden csédulára . . .

lcségnek, fele

kirájságomo

ni ágé tűk adorr

.liútom ulán ri

. , . lK

J- va-i. lóh.y/.

«ityánj, \ >:!am

h cgjnillok I

den után. rh;a,

..szongy.i, n

•fr-m kélhónaní gnr-dolkozá

kell.

Na jól van,

a kiráj m7’g

■ggy* neki a k>h na;;j goncii 'koxn^i. D -i.

1» kiko'öHe

katona, ki t 1

onapig, úu)lg

IkozMc, ■

az ételt < gyt

?, mind a ki

•áj ászt az it a

igya, mind a

kirój. No jó

v-..ii, a kóthón

g on dókoz éi s k

izoe a katona

3étáls;atott, ki

városba s ki

a hátúiba, f

cc.-3r klmör.yöa

hátárra a ka

ona, hát a 1

áláron ojart k:::'

Bözödi népmesék:

A világgyavittó orvos

Bözödi György gyűjtése

I gyök, a másik pedig aszmongya; no. én ettől vai..» vagyok! Másik ászt mongy: én éltől • való vagyok. A katona mind szedte össze i azokat. A másik katona kacagta, hogy a mind szedi esszé a burjányokat.

Amind mennek, hát éccör az öregasszon ugv fut utinnok, mind a szél. úgy monyon utári- nok. — Ájon meg, vitéz, ur! — aszmongya az öregasszon. — Hí mi a baj, öregányám, aszmongya. — Ájon meg, aszmongya, pökjék a számba. — Un ászt már nem tőszóm, asz- mongya.fi— De i/eköm pökjek a számba, aszmongya. — Én mir nem, öregányám, aszmongya. — Hát nézze, ászt mongya, maga ott az este a húsból. —- Én igön, sszmongva. — Maga a tudományomat elv ötté neköm. — Kát nézze, aszmongya, maga már öreg, úgyse él sokájig, én fijatal vagyok s neköm kel), a tudómén. — Hát, aszongya, maga érti jó ezo- j köt s ezököt? — Kéz lem, aszmongya, érteni, I már hallottam. — No, aszmongya, akkor ha j nem pökik a számba, akkor monnyön el haza, aszmongya, maga élettyibe soha se dógozzék, i aszmongya, úgyis megél. Csak monnyön el, I aszmongya s jelentkezzek orvasnak, mágát bé- vcszik orvasnak. Maga, aszongya, á világon akárkivel beszéjön, aszmongya. de senkit meg ne csókojon a világon. Ha megházasodik is, a feleségit is meg ne csákója. Me ha meg- csókoja, akko a tudomántól elmarad.

Jól van, elmönt haza a katona, hogy ha- j zaérközött, jelentkezőit ő orvasnak. Bé is vették orvasnak a katonát, de ojan tudományos i orvas vót, hogy ojan betegöket vittek oda, j már hálál kapujánál vót, mégis jobban lőtt. No dehát ennek így hire futamodoit mindön- felé, hogy a mijen hírős orvas. Jó, éggy kiraj meghaja asztot, a kirájnak a felesége nagyon beteg vót. A. kiráj odavitette magához. — No, aszmongya a kiráj, ha ojan hírős orvas maga, aszmongya, a feleségomöt. ha jobban tuggya adni, aszmongya s jobban lössz a feleségűm, a léjányomat magának adom ícM *?Ty A POftSZAO,

Bélyegttzlet 1

Vétel, csere eladás. Újdonság szolgálat Bélyeggyűjtő kellékek. Tömeg bélyegeket és gyűjteményeket magas áron veszek. Szolid árak, Cégt, Veres R. Kolozsvár, Unió-u. 4,

inp/^ji virágok vadnak, hogy egge i. szobb •« másnál. Atnind mönyön, hát éccör éggy »/.('< virágot meglát, aszmongya az a virág ti. tó ,i. i.ek, hogy hájátok-c, itt van, ú8Zí/»uiig\... óggy katona, u? a világon mindöníéle nvel.- tud. Mindön virágnak, mindön burjánná!, a szavát érti. A kirájné beteg erőssen, a k.rój orlovitette magához, incr ez éggy nagvon h>- orvas, rlc aszmongya, ha ingömöt leszo k asz tana s hazavinne, tűnne belé ket pohár vízbe, abba a két pohár vi/.be főzne meg, kirájnéval itassa meg, a kirájné megfiatnlod nék s jobban lönne, ojan egésségüs lönne, mind az édös té.

As.zf a katona meghallotta, elmönt odr ' szépön <> bicskájával levágta. Bciétolte n ?•-. • bibe. Asz.t inoiigya a másik: Hej aszmongya, ha ingömöt levágna, aszmongya, az őregasz- szón ászt monta vót neki, a .Hágón sónk.1 meg ne csókojon, de ha ingömöt levágna, • világon akárkit csókolhatna meg bátron, mo a tudományától nem rnöntödnek meg úgyse. Meghalja, levágja a katona a bicskával, be- I. teszi ... zsebibo. Licitté haza. Elmönyön u a konyhába a szakácsokhoz, aszmontz a szakácsoknak: no, két pohár vizet tegyenek egge lábasba beié Belétöttek a pohárral két vizet a 1>hasba, lőtték a tüzelőre, 1 if « .

virágot s belétötte a lábasba Megfőzte â lábasba. megszurték. hogy Iügyön tiszt*. <•< a kirájnéval megitatták. Röggel már a kirój- nénak si.-mmi baja ncai vóí, énekölt a kirájné, io! matatott, mindön. nem vót som mi baja

No hát, a kiráj éggybe meghallotta, n felesége jobban lölt. kinek vót nagyobb öröme, J mind a kirájnak! Röktön kurs/ust indított j miudnöíelc, mindön országba, a népek gyüje- I nek éssze, csináim akar éggy vendégségöf. I Jo van, a m-pek összegyűltek, a léjányií odc- j alta a katonának feleségnek. Csinátak éggy j nagv vendégségöt. Jó van, éltek sokájig 1 éyvütt azomba a kiráj maga beteg lőtt, Árt,

I már ászt is jobban keli adni, hogy iögyön j jobban A katona eleget ide is, tova is eleget ‘ matat ide is. eleget tova is, semmiképpen • nem kan ojan burjánra, aki orvossága !ö- j gyön neki.

Lrcür táiáíkozik Krisztus urunkkal s Szűnt j Pétörrel. Aszmongya Krisztus urunk neki: . no te, az én atyám megengedte neköd ászt,

‘ hogy a kirájné jobban Iögyön De ászt nem j akarja megengedni hogy a kiráj jobban 13- ! gyön. Mégis, aszmongya. mégis mind ott van i neköd az eszed, hát megöngedi, ászt mongva, ojanformálag, hegy te soha mennyországba I béiutni nem tudói. Hát mékor \7álasztod má- ; most inkább, aszmongya, a kiráj jobban lö- i, gvön, vaj a mennyországba ne mönnv be? — j Hát én választom, aszmongva. a kiráj Iögyön j ionban. — Hú jó, válasszad. Eriggy mönnv el 1 föl, aszmongya, annak a högvnek a teieiire, I ott, aszmongya, vagyon annak a högvnek a tetejin három kórészál egymás mellett. Ászt a három kórész^lat vágd le. vidd el haza. •Asztot törd meg úgy mind éppey a ruikot. Tödd belé főiliter borba, ászt n félliter bort a kiráj igya meg.

Elmönt ki a högynek a tetejire, meg is kapta ászt a beírom kórészálat. Levágta ? elvitte haza. Elvitte haza s megtörte úgy, mind a mákot Eelétötte éggy féiliter borba, a kiráijal megitatta, ojan fijatal lőtt a kiráj. mind éggy7 tizennyóc éves legén, jó egésségös. No hát osztán akkor hire futamodott, mijen igazi h-- rös doktor a kirájnak a veje. Vitték mindön- felé. A kiráj nem akarta öngedni, hogy möny- nvön, ászt monta a kiráj, mongyon is le rőila, mer ö megélhet anélkül is, most jó módban van, megélhet anélkül is. De abbizon nem mondott le rólla. mindég fojtaíta a doktor: üzletöt. Hát éccör odakerül, meg keztíött vénülni, meg kezdőit öregedni, Gondóta magába. Istenem, bár o meghalna Dohát mennyországba nem eresztik bé. No jó van, mennyországba nem tud bejutni, gondóta magiba, bé- münyön pokolba. Megindul, hogy mönnyön bé pokolba.

Meglátták a kapuba, hogy monyon, aszmongya a kapus Pulutónak: né jő a katona! —- Hamar, aszmongya, zárd hé a kaput. Bezárta o kaput, nem tudott bemenni. Szépön el köi- lött mönnyön haza a feíeségihöz, darabig éltek a feleségivei még azután. Akko meghalt, lelkit sem a pokolba nem fogatták bé sem a mennyországba, itt bódorgott a világba Felesége marat! egyedül, igy a katona eltűnt Itt a vége.

{Mondotta; Bágyí János. BözchL ÎQ12.1

WMBBWWMBMaMimmfl

I, emelet, 3. zz. alatt levő

és

U |€pir#

iüÍilillil

siafflsuoiâfâhaii

kezdődik haladókéi kezdőknek

Fnsi KOS SSI III

I LI ti Ijfös-ií, 5,

Beiratkoz is naponta d e. u. 3—9-ig.

nműm isüerneii. “

awwiCT «.ffigîWigrraAii v>iTruiu.iiiiiaiwíiiig^

Hol voi, hot nem vöt, heteahetorszagon Is i tc.l vót, két katona mönt hazafelé szabaccság- j ra. Mentek hazafelé, Hát megláttak az v.jon éggy nagy békát. Bémöntek a faluba, el is -ötétödtek. a lakiba. Hát kerestek ők szállást j magoknak, hogy hájanak meg. Bémöntek eggyhejt láttak világosságot s bémöntek ocia, ] kértek szállást. Ott vót éggy lijatalasszoo, ; éggy fijatalembőr s éggy öregasszony. Ahajt, Î .hogy szállást attak, hit letelepödtek, ott be- i szélgetnek cggymással né. Mongya az éggyik. I »katona a másiknak, hogy haj, aszmongya, I te, életembe, mijóta vagyok, akkora békát nem j láttam, mind amijent most láttam, aszmon- - gya. Aszmongya az öregasszon: meheit lát- ; ták, vitéz ur? —- Itt láttuk csak a íaluvégün, aszmongya, né.

Az öregasszon kilőtt a házból, elmönt oda s meg is találta. Elvitte haza, otthon megölte, jó lábassal megrántott belőlie s ötté.

; Katona nézte távurról. Ami megmaratt belülié, főtötte a kürtő tövire, a cserepes tetejűre. Mikor elaluttak, gondója a katona: áj meg, me én is őszöm belőlie; ha nem halt meg téllé, én sem halok meg tolle. LevÖtte a katona s öllögetött belőlie.

Röggel rníkó fok-elnek. hit megmózsdódtak, a tyuk a csnrkékkel eléjő, önni ád az asszon j a csürkéknek. A csürkék amind öttek, be- j szélgettek, a katona mind kérdözte, hogy mit • beszélnek a csürkék. Mongya a másik katoná- i iiak az a katona: jaj te, azok a csürkék mijen j szépön beszélnek, mind mondnak, mind be- j szélnek éggyütfí. Mongya a másik katona: j hát te honnal értőd, hogy érted? — aszmongya. — Hát értőm, aszmongya.

Jól van. a szállást megköszönik, elmöntek ormát tovább. Mikor mönnek tovább, há haja, l a madarak mit beszélnék. Mongya a másik- i nak: haj te, ez a madár észt monta a máI

siknak! — Te honnat értöd. aszmongya. — Hit értőm. Mörmek tovább, hát ászt mongya ez a burján: én ettől az orvasságtól való va-