Ellenzék, 1942. április (63. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-04 / 76. szám

H \: i. L. j.; x /-1 H tt j i 111 í 11 inr wa»> i—é Ősi dallam a] szöveggel íríar Pá fí? Kdrolj országgyűlési képviselő Kert'om stilusu tnagyu riet meg­'■>'•lütkoxtfSai' a nem:rí kultui t magúmé.; valoiulásanak ruiiüJeu területén. Figyelem • onmlk a •• ’ellet;» és lélek sajátosan népi gyö­kerű magyar voltát, de kutatom azi is, liogv >■: a- ősi lelök miképpen válik maivá, hogyan teremt kapcsol ltot a inat magyar emberhez «••; kö/össoghr-'. Ahogy- igv bolyongok em­berek, könyvek, dallamok, jellemek, alkotá­sok, teltek, álmok és hitvallások között, hogy n mérteket, a feltételt, a szempontot, de mondhatnám úgy is, hogy az iránytűt el ne M's/.itsem magamban mondogatom ,1/ eqyko- i honvéd-,.ciberét ősi dallam uj szöveggel, ősi dallam uj szöveggel. A dallam alatt szel­leme!, ősi lelkilletet, sajátosan magyar minő­séget értek; a szöveg ugyanebben a kitágí­tott értelemben <1 lélek és szellem változatos, de mai kifejezési módjait jelenti. Lámpást vettem a kezembe. Ezzel jártam két hónapon keresztül 31 falusi legény ás kö­zel 50 különböző foglalkozású munkatárs tár­saságában a magyar múltat; az irodalom, a magyar önismeret, az aktuális magyar ólet és feladatok útjait. Alkotások, emberek és korok, sorscsapások és nemzeti fcllobbanások, versek, ritmusok között, Isten örökigényü ki- jelentése fényénél ös a magam lámpásával kerestem, ami egészen magvar, ami idófelcttl s a kettőből próbáltam megfogalmazni, össze* állítani azt. ami a holnap számira célt, irányt, hivatást, utat: életet ielent Gyakran kese­regtünk a látottak miatt, néha csodálattal telt meg a tekintetünk, de volt. amikor újra pusz­taságokon vándoroltunk, vértengeren, re­ménység nélkül. Gvultak ismét tüzek az éj­szakában, valahol messze világosság deren­gett Ahogy közeledtünk századunkhoz, egvro bujábban nőtt a bozót, dudva, idegen gyom. Szinte lefogta egészen az ősi dallam mély zengését. Most azíán elszabadult csikóként száguldott s idegen csengettyűkkel láttuk és hallottuk csilingelni a ..szövegét" A fül meg­telt idegen dallammal, a szem idegen for­mákkal. a lélek kimozdult az ősi kerékvágás­ból. Mír megérkeztünk a huszadik századhat szivünkbe nyilaltak Adv sikoltásai és oorci- kánkban éreztük 1Ó1R felfordulását Kirándul­tunk Dániába és Kalevala országába fis az­után szétnéztünk ismét magunk körül, tájéko­zódtunk korunk vajúdásai közt és megnró. báituk mai magyar hivatássí, éle.tes élet­programmá lm«-vér és lélekéletté gyúrni ma­gunkban mindazt, amit jelképesen a régi dal­iam és az uj szöveg jelent Igyekezetünkből megszületett a régi daliamu de uj szövegű in­duló ..Kárpátkoszoruzta Magyar haza szélit, erős hittel iövünk hazát építeni itt. Krisztus­ra felnézünk Szebb jövő? köszöntünk Isten­nel hazánkért bátran indutenk mind." fMi dalaink ..Elment az én rózsám' Î* A hit vonalán. A Krisztussal való élő kap­csolat létesítését tekintettük legfőbb feladatunk­nak. Azt, hogy a fiuk tapasztalják az örökké­való Istennel való személyes kapcsolat kegyel­mét és a bennük munkálkodó Szentlélek áldá­st- Nem vallásos nevelés ez, hanem az a/ igye­kezet, hogy a fiatal magyar ember hívővé le­gye«, akinek élő szálakkal van élete a meg­váltó Krisztushoz kancsolva. Ez egyrészt ke­resztyén látást, életfeladatot, lelkületet je­lent s az ember életének a Krisztushoz való hozzáigazítását. Másrészt életkedvei, bizal­mat. derűlátást, lendületet és életbátorságot. Szélesebb körben keresztvén élet- és világ- szemléletet, önmagának, nemzetének és hi­vatásának az örökkévalóság szempontja alatti való szemléletet; belülről az egyéni élet fej­lődése szempontjából lelki motort, mindig többre és többre hajtó lelki éhséget és szom­júságot Mindezt a népfőiskola keresztyén szellemben való együttlakással, áhítatokkal, .bibliaórákkal, a hitvallás Ismertetésével, az egyház életének és szolgálatának a felmuta­tásával igyekezett elérni, öröm volt hallgatni az ajkukon felcsendülő ősi zsoltárokat, régi és aj énekeket és hallani a lélek indításából imádkozó legényt, mint a legnagyobb csodát és eredményt. A régi dallam: Taten örök kije­lentése az Evangélium; az uj szöveg pedig az átalakult, fiatal magyar életkedv, vidám­ság. lelki-szellemi szomjúság. A magyar múlt ismertetésének területen emberek, történések, tragédiák, bűnök és mu­lasztások, küzdelmek és nyomorúságok, győ­zelmek és elbukások sorozatán keresztül fel­tárult az „ősi dallam“: a magyar lélek, hogyan állta a vihart, hogyan bujkált és menekült, ho­gyan veszítette el önmagát és hogyan talált ismét önmagára. Ez a szemlélet hitet és bátor­ságot ébresztett sok szomorúsága mellett is a fiatal lélekben a jövőre nézve. Amit az ese­mények elmondottak, azt ábrázoltuk az irodal­munkkal. Sem önmagáért való történelmet, sere îlven „irodalmat" nem (tani tot tünk Minden előadásunk a magyar életet, a magyar ember életét igyekezett felmutatni úgy. amilyen az volt, vagy amilyennek lennie kellett volna, fis ezt a történelmi képet csodálatosan, kísér­ték ősi népdalaink: ,,Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek ...” „Elment az én rózsám Idegen országba“. „Bujdosik az árva madár”. „Árva vagyok, árva“. „Elindultam szép hazám­ból", Idézzem-e még a magyar emberre any­ányira jellemző nóta-szövegeket; s tréfáló buncutkodó, hetvkélkedő. mogablzó lélek ősi tükörképeit? Ezekkel a dallamokkal itattuk bele a történelmi tudatot, a magyar önbizal­mat, a magyar sors vállaását a telkekbe. Mond­hatom, csodálatos volt. Közben megeredteí: . a mesék: az Ősi lélek ábrándfal, látomásai hite, bizalma, reménysége. Balladákat olvas- n&k s «tsekea. süßt kit&rolt ablakokon I gett egyre tisztábban az „U. dallam'1 ni ' ugyant.; t lelek. végigjártuk a népművészet virágos kertjét, hogy a dallamhoz :íiUU ez illa• *ot, i.-le.t és lut.i-t r- Kapjunk. Mindezt előre megfontolt szándékkal tot tűk. A magyar népfőiskola nem jár még leita- | posott utakon: keres és kísérletezik. Mi így j próbálkoztunk Annyi bizonyos, hogy a nép- * főiskolán nem tanit ini, hanem láttatni Kell. 1 Nőm tudást ad és nem is ismereteket halmoz, hanem megérezteti nem oktat, hanem nevel i és öntudatosit. Népi iskola, mort célja n megbomlott népi élet és lélek uj szintézise, a < népi életformának Kíván uj, modern fejlődést I ,biztosítani, n falusi élethivatást akarja uj tar- ! tolómmal megtölteni. De főiskola is, mert vo- ,zeti u hallgatóit és nem oktatja; láttatja cs I nem tanítja; nem befejezett munkára türek- j szik, hanem úgy akarja megbontogatni a lé- ! lek szárnyalt, hogy azokkal azután szárnyalni is lehessen. A falusi életkeretben élő ifjút rém akarja kiemelni közösségéből, hanem igyekszik n népi műveltséget vele megszeret­tetni. Szakismeretre se igyekszik. Ehelyett tájékozottságra segíti növendékeit. Vonatko­zik ez elsősorban a gazdasági ismeretekre „A í népfőiskola anélkül tanított meg a világ leg- j jobb vajának elkészítésére, hogv akár cgv ! szót is szólt volna a vdjkészitésrőr* — mon- I doMa egy dán gazda. Ha a tanulás vágyát, n tud’s értékét és megbecsülését felébresztette növendékében a népfőiskola, elérte célját. Majd az ifjú megszerzi a szükséges ismeretet, hiszen erre ma ezer és egy alkn'ma van. Vi­szont a népfőiskola nem áltathatja magát »óz­zál. hogy két-három hónap alatt alapos szak­képzést nyújthat a tagjainak II* Honnan vesszük a népfőiskolához e/.eket n szempontokat? Ez az a kérdés, amire még vá­laszt kell adnom. Egy bizonyos: nem azért fogta el a rnauvar falusi társadalom felelős vezetőit a népfőiskola! láz. mert a dánok is ezt csiná’ták Miért nrm jött ez a „divat" a dá:i mozgalom után közvetlenül? Egyszerű rá a fete’et Ha körülnézünk kissé a magyar szel­lemi es társadalmi élet berkeiben, hallatszik az ősi dallam uj szövege: a mélyről táplálkozó, 1 átír.» Kultúra lett résére, Kilője r.'.y « . • n vágy, hogy «/. egész m m/» i.f.Aomdidoi" kö?.- kinccaé legyen Nem ukrfrok mont ezcmlAt tart ad a magydr kulturális, tái utalni', szel­!i'iui törekvések I 'lőtt ló:, uerucn csupOMo- .töm azokat az eseményeket és tényeket, nolyeket két hónap alatt megfigyeltem a m . jvásárhely 1 tantolyumon. Kilenc >7.omszédos faluba látogattunk e . ' tűit teltünk, beszéltünk, énekeltünk, az j*zr- ! őség varázsával hatott, A lain mai érve#»-, it».*: ti. gondolkozása, szemlélete f.lcu'cü • Ou ...tllínn uj szövegének. A tála ott túrt, ..hol a zázadvégl zagyva szellemiségű, Idegen lzU sü, l.lvutástudatnélküli váróul társadalmunk tar- tott Ez a megállapítás nem kárhoztat!-. A ni;- ovi lélek időszerű és értékes alkotásai, a po- itiv »':•« sajátos magyar lelkiség, a jövőt és < le­tet jelentő, megújulást hozó népi, szellemi, t i' snf!almi és politikai törekvések Idegenül hat­nak .1 faluban, amely a gyors és léleknélküll . ivüizálódás utján ténferog Válságban van. Ez indokolja és sürgeti a faluval való komoly tö­rődést n nóp/felé való fordulást, mert ha ké­rik oz öntudatraébredés, o belátás, a bajok meglátása, katasztrófa elő néz ;i nemzet. Kel­lenek terűt a tanfolyamok, népfőiskolák, iskn- KínkivüH népnevelés, gazdasági s/..ikoktatát;, le'ki ébresztés, magyar önismeretre való Jutta­tás. Kell az uj élet- és világnézet — az uj j rvmzetépitő gondolat büki forradalma. Vissza kell vezetni népünket arra az egyenes útra. «■melyről végzetesen letért, mert elvész nemzeti és népi értékünk sajátos életstílusunk. Ízlé­sünk, szokásaink, művészetünk iránti fogé­konysága. Vájjon szabad-e pihennünk, nyugod­nunk, olcsó sikerek és könnyű eredmények után szaladnunk? A baj olyan nagy és annyira mélyen ivódott a népi lélekbe, hogv tüneti gyógykezelés mit sem ér. Meg kell láttatni élet- ilányának, gondolkozásának, nemzeti és élet­ellenes voltát és rá kel! vezetni az uj. de még­is ősi, az időszerű de mégi« magyar, a falusi, cic mégis müveit életformát. Ezt tette a náp- fóiskola. Az eredmény uz volt, hogv ha az első pillanatokban talán le is sajnáltak „koldus" nótáink miatt, a végén lelkesen velünk éne­keltek, balladáinkat megkönnyezték és új­szerű bohóságainkon jól mulattak Elámult a szemük, amikor 31 szép szál legényt fegyel­mezetten, népviseletben láttak együtt. Egyik vasárnap titokban — csak a rendőr­ségnek szólva — bevonu’tunk Vásárhely piacá­ra, hogy az ott ezerszámra együtt sétáló, in­cselkedő honvédekkel, szolgáló leányokkal és legényekkel ogv-két népdalt megtanítsunk. A piacon kikiáltottuk, hogv mit akarunk. A vállal­kozásunk újszerű volt. Bámult ezer falusi szem­Tehér töltőtől? ('H írógép < lltol 0/0(t iicáit remit u in szánt alá, pit N'f-ljcZ' f: tudtuk megn; '-fiú <-zi a tómű;. ' Bamba, kö/ü'.'ibö’., hiú a? ok. fog .óta! A népfŐH)?olások i. mi gü; obent' k. h t>-g 5 né:.- lélek é« a tanácskozásra nine* Idő. Cselei edi.\ i.oli, de nem úgy, ahogy 20---30 esztendő vei j ezelőtt talán jó lett volna, hanem magyarul j A régi dallam uj szövege Jegyében... így n falu: szomorú helyzetében is óiu . kincs, az egész magyar holnap. Ha öntudatlan Is, ha beteg irányba Indult is, az o puszta tény, hogy van, él és létezik: a reményteljes nid^ya; holnap lehetőségét jelenti. Ellenben gyógyulóban van a városi táraada- lom. Erősödőben van értclmi.-.ég: létegeinkricí a mély rnagy .rsng leié való igyekezet, erőibe- dik a népi réteg iránti felelősség, tisztul a am- gyar Ízlés és egyre erősödik a nemzed öntu­dat. Jelek: Népfőiskolánk Vásárhelyen február­ban rövid műsoros délutánt rendezett, amely­nek célja volt, hogy ismertesse a munkát és támogatást kér ion. A műsor után 1000 pengőt ajánlott fel a kisszámú közönség. Azt tapasz­taltuk, hogy egyre nagyobb megértéssel fo­gadja a város a népi műsort: népdalokat, bal­ladákat. örömmel láttuk, hogy Vásárhely leg­nagyobb asztalos üzeme rátért a népi bútor faragásra. A Nemzeti Munkaközpontban -s magyar úthoz való visszatérés igyekezetét ta­pasztalhattuk Vásárhely azonban modern ma­gvar öntudatáról az Ifjú Erdély estélyén lett bizonyságot. Nem érdeme, de kötelessége ezen az utón járni. Vásárhely pedig tapsolt ennek, örült, ujjongott s az. ami* kiemelünk, hogy ki- vergődött már a közelmúlt szellemi és Ízlés­beli hínárjából és lendületesen fordul az u; irá­nyú magyar értékek felé. Mit látunk tehát: Falusi népünk körében nagy szükséget, értelmiségünk részéről lelki megértést azzal a belső magyar építéssel szem­ben, amit a „régi dallam, uj szöveg" szimbó­lumával fejezünk ki. Most már csak kitartás és szervezet keli és az uj mozgalom végső ro­hamra indulhat az értéktelen, kávéházi, ide­gen és felületesen, gyökerteien lelkiség és ter­mékei ellen A népfőiskolái tevékenység ennek a szellemi szabadságharcnak a nép felé néző arcvonala. Hogyan készül a ponyva? Szemtől-szemben áll velem a ponyva szü- ! lóatyja. Az az ember, akinek szellemi ter- j mákéiról olyan sokat cikkeznek mostanában j < iapok. Irtóhadjirat indult a ponyva ellen, j Mintha reszketnének az újságárus bódék- í ban, kapualatti könyvzsibvásárban, dohány- tózsdékbon a rikító, színes fedőlapu pony- I vak. Érzik, hogy valami történt, "hogy ütött j az utolsó órájuk, hogy nem sokáig tart már ■ népszerűségük. Ha az úgynevezett „nemes j ponyva", nagy irók olcsó kiadású, igazi mondanivalója veszi át helyüket. t3iin nem i.s támadnak fel soha többet, hogy rémítse­nek. hamis képzeteket keltsenek, vad fantá­ziájú mondanivalóikkal. Nem rémíthetik meg j többé iskolásfiuk, inasgyerekek, bolti lányok I és — sajnos — tapasztalt de ponyv-« r'ésü j felnőttek idegeit. Gyilkos Bili. cowboy lim, ! aianyszőke, leánykereskedők karmaiba ke- í tűit Anette a mult furcsa emléke lesz csak, I ha — amint hisszük és reméljük — eltűnik i a ponyva a magyar falvakból, hág»' helvet j adjon annak az irodalomnak, ami t3nit, fel- j emel. tisztit és gyönyörködtet. ; Így lesz-e? Megvalósul-e a ponyva halála? j Nem tudom, Csák nézem most ezt a fiút. — I tnert hiszen még fiusorban van, alig 23 éves j — nézzük őt. gyilkosok, filmcsillagok, vad- j nvugati hősök, zord farmerek, sz ínséges és I borzalmas kalandokba keveredett hajadonok. j és idegenlégiósok ponvvába süntőiét és ba- ; gyom, hogy beszéljen. Szólaljon meg a pony- ; vairó s mondja el. — mint ahogy a vádiot- ! tak nádján a bűnös elmondja mindazt, amit [ felhozhat mentségére — hogy miért teszi, I amit tesz. — Hogvap lesz veJakiből ponyvaíró? ~- ! kr rdóvreui tó:e. — Egv budapesti kőházban találkoztam az egyik ponyvaíróval. Szó voit a ponyvare­gényekről. Megemlítettem, hogy ilyet én ia tudnék irní. Azt mondta, írjak. Hát írtam. «— Akkor mível foglalkozott? — Diák voltam —- mondja . Elnézem. Olyan most is, mint egy diák. So­vány, magas fiú, nagy, értelmes, élénk tekin­tetű szemekkel Különben nincs rajta semmi különös. Olyan, mint mis fiatalember as 5 koriban. — Mindig nagy fantáziám volt —■ mondja — gyerekkoromban soha meg néni történt vad történetekkel szórakoztattam diáktársai­mat Csodálatos dolgokat eszeltem ki, játszi könnvedséggel. Mint ponyvaíró Í3 csak ezt folvtattem. *— Nem gondolt arra. hogy ez a nagy fan­tázia, ez a könnyed meseszövés írói tehet­ség? Miért nem próbái egyszer valami igazi dolgot iraí? — Hiszen azt akarom, —• van is kész szín­darabom. A ponyváimat pedig természetesen álnéven írom. — Honnan szedi az álnevet? —- Pardon, álneveket. Mert egész «aeaî ál­nevem van. S hogy honnan szedtem őket? Már nem is tudom, Mulatók plakátján meg­tetszett egy artistanév. Francia és amerikai regények hőseinek »eve. Persze, szőá® ke­reszt-, meg a vezetéknevet összekombináltam. Harry Morgan. Charles Demain. Bili Phipps. De van még egy egész csomó, — És hogyan dolgozik? — Nem is dolgozom. Nekem ez játék. Ed­dig több, mint 120 regényem jelent meg tiz- tlzenkéf név alatt, és tudja, hány példány­ban? Több példányban összesen, mint a nagy magyar klasszikusok és modernek együttvé­ve. 85 ezertől 250 ezerig jelenik meg egv-egy regényem. Hangjában most határozottan és félreérthetetlenül jelentkezik a dicsekvés Büszke a 250 ezres peldányszámra. E'képesz- rő, ha meggondoljuk, hogy legnagyobb ja ink irodalmi eseményt jeientő müveinek kiadott példányszáma elenyészik, e mellett a fantasz­tikus szám inellett. — Nem gondolja, hogy ez kétes dicsőség? — Természetesen, — feleli könnyedén — nem vagyok ostoba és tudom, hogy’ mindez üzlet. Én magam is rengeteget kerestem vele. Hát még a kiadó. — És mennyit keresett? —Ne haragudjon, ezt nem vagyok hajlandó elárulni. De sokkal többet, mint amit el tud képzelni. . — És mennyi idó a'iatt ir meg egy ilyen — hogyhivjákot? — órák alatt, Egyszer fogadásból, baráti társságban egy’ óra leforgása alatt gyártot­tam egyet. Olyan ez nekem, mint gyakorlott suszternek a postamunka. Könnyen és gyor­san Írok. — Dehit a tárnái? Ennyi idő alatt hogy le­het mégis összeütnie valami öcszefügő törté­netet? ■— Elárulom a nagy titkomat, — szól mo­solyogva — mert én is bízom abban, hogy ha ir rólam, nem említi meg a nevemet. S ez a titok nemcsak az enyém, hanem összes többi ponyvaíró kollégáimé. Összesen öt vagy hat témám van. Azt variálom. Húsz-harminc fi­gurám, s ezeket szerepeltetem állandóan, csak a nevüket cserélem ki, meg a külsejü­ket. Meg aztán a cselekményt teszem át hol Mexikóba, bot Zanzibárba. Keverem a kár­tyát ügyesen. Ez az egész. Vannak apró, j nagyszerűen bevált, ügyes fogásaim. Adja mindezt össze, tegye hozzá plusznak az óriási gyakorlatot, cs egy órán belül kész az uj ponyva. — Rettenetes, ■ - montam önkéntelenül •— rettenetes, hogy amit maga ilyen hűvösen, gyakorlottan, sőt cinikusan megcsinál, azt I faluról jött kis cselédek, bolti szolgák, k's munkiälanyok és fiuk csillogó szemmel, oda- adón és izgalommal olvassák. Rettenetes, hogy aggódnak a hősnőkért, és reszketnek, he gy a hőst el ne fogja az intrikus. Mindez szörnyű. Nem érzi? Nem érzi, hogy egy' kicsit méregkeverő? — Nem, — feleli nagyon határozottan —- nem érzek semmi ilyesmit. Mert az én re­gényeimben mind a kétszázhusz regényem­ber, az erkölcsi rend megingathatatlanul ér­vényesül. Dicsérem benne az igazi erényeket, a bátorságot, a hazaszeretetc-t. az önfe'lldo-- zást, a tiszta szere1met és a jóságot. A rossz mindig elnyeri a büntetését, a ió jutalmat kap és a gonosz tett kérlelhetetlenül meg­torlást tartogat már önmagában. A gyávát, arc • t és hitszegőt kigunyolom, mrtrt mt.- gezrém 1 ?'♦ a lelkeket? Kis v'dőberzéde u án uţ.y á előttem ez a különös Harry Morgan—'""hartes Demain— B ü Ph’pps mint aki köröm-izakadt t g védi a maga igazát. Mint aki n-m tehet semmiről. Ní gv fantáziája íráskészsége var. lát .aztán? A kiadók jól megfizetik. Könnyű munkával, játékkal pénzt keres. Százezrek olvassák. Úgy érzi, hogy neki van igaza, mert a tények ne­ki adnak igazat. — Rólam már egy nagy pesti szerkesztő io irt, — mondja büszkén — rettenetesen le­szedte rólam a keresztvizet. De nem tudott meggyőzni. Népszerűségemnek nem ártha­tott. S a ponyvát ma is éppen úgy veszik, mint valaha. És elárulok valamit. Neja^gak a kisemberek, a szegények is veszik. WTzik azt olyanok is, akikre maga nem is gondol. De azért abbahagyom. Egyszer abbahagyom. Úgy mondja ezt, mint bukóíéiben lévő po­litikus, aki kijelenti hogy majd egyszer — nyugalomba megy. De csak akkor teszi ezt, ha rákényszerítik, és ő sem hagyja abba. Nem, amig kiadják a müveit, amelyeknek kétes értékében ő maga sem kételkedik. Hi­szen az egész beszélgetés alatt sz volt az ér­zésem, hogy mélységesen lenéz.’ azokat, akik ponyváit olvassák. És lenem a kiadót, akt alaposan megfizeti, de aki még többet keres az ő ügyességéből. Igen. Mig iesznek kiadók h ponyvaolva­sók., addig a ponyvaíró is dolgozik. Gyilkos Bili, Cov/boy Tim, és aranyszőke Anette to­vább szöknek, lovakon nyargalásznak, szeret­nek és gyilkolnak. És íoggai-KŐrömmel véde­keznek a megsemmisülés ellen, míg történik valami igazi és erélyes lépés, amellyel kiirt­ják őket végleg, hogy helyet adjanak azok­nak az igaz írásoknak, amelyek nevelik és gyönyörködtetik a ponyva könnyű mámorá­ba szédült, de lelkűk mélyén valódi élményt kereső szegény, ártatlan ponyvaolvasókat. Marton Lilt.

Next

/
Thumbnails
Contents