Ellenzék, 1942. április (63. évfolyam, 74-97. szám)
1942-04-04 / 76. szám
1 îi i X d jl X x i. t » £ L JL £ N Z Jfc £ Németh László: Az értelmiség önén©te Németh László m szegedi meghívására ez alábbi előadást Szegeden Alábbi közleményünket időszerűségére és elvi jelentőségére való tekintettel a Magyar Ut legutóbbi számából vettük áí. Arra kértem meg az est rendezőit, hogy miután március géniusza előtt a parádés áldozatot bemutattuk, néhány testvéri szót intézhessek azokhoz — akik ebbe az auditórium maximumba összegyűltek. Az egyetemi hallgatóknak szól ez a vallomás, akik azért pusztítják ebben a városban a követ és a kenyeret, hogy egykor tanárok, orvosok, gyógyszerészek — azaz értelmiségi emberek legyenek. Újabban gyakran olvasom magamról, hogy én is népi iró vagyok. Ez, azt hiszem, amolyan szemhuny ássál a mellemre tűzött medália, amelyet illik megköszönni — komolyan azonban nem vehetem. Én volnék a legboldogabb,» ha könyveimben egykor a nép is találna valamit, már csak azért is, »mert akkor bizonyára másképp lenne a nép mint ma. A valóság az, hogy a műveltebb ifjúság olvas. S ebben nincs is semmi meglepő. Apám tanár volt, a folyton tanuló diákok fajtájából s más formában én is az maradtam. Amit elmondok, egy ilyen diák-tanár vallomása az értelmiségi ember fájdalmairól és büszkeségéről. Az ifjúságot mi arra tanítottuk, 1 hogy értelmiség legyen s ne közép- j osztály. Mi a kettő között a különb- ! ség? A középosztály fölött van egy felső és alatta egy alsó osztály; az értelmiségi ember azt tudja, hogy van munkásság, parasztság s ők hárman a nemzet. A középosztályi embernek hivatala és fikszuma van: az értelmiségnek munkája és hivatása. A középosztályinak az, hogy vannak nála nyomorultabbak, tekintély, büszkeség; az értelmiségnek: 1 elkiismeretíundai ás és felelősség. Ki tagadhatná, hogy tanításunk az értelmiségről épp a legmagya- rabb ifjúságban nem veszett kárba. Vannak már s.okszázan, akik középosztályi helyükön is értelmiiségüek iparkodnak lenni s igaz szolidaritással keresik a másik két osztály- kezét. Eihagyottságukat, gyógyíthatatlan értelmiségi sorsukat, ebben a kézfogásban fogják megérteni. A tulajdon nyájukat magukra haragítják, a másikba legföljebb beledolgozhatják, belehazudhatják magukat; otthon benn soha. sem lesznek. Nemrég egy paraszt és egy munkás iró voll nálam. A munkás iró akkor szaladt nekem az egyik újságban s utólag elvekkel próbálta bírálatát igazolni. Ezt mondta: Én s alá mellettem ül, összegezünk valamit. Sokezer paraszt kopott el az alföldi sziken; sokezer munkás a kolozsvári külvárosokban, amíg -a névtelenek hekatombája fölött, mint egy a sok helyett, mej&leníünk <mi. De mit ősz- szegezel te? Hol van az az ember- csoport, amelynek a nevében te beszélsz? Töm,eged nincs, de van szavad a tömegek ellen. Minőségről beszélsz, csak — hogy a mennyiség« nek — fölébe kerülhess... .Én ezt feleltem: Nekem valóban nincsenek tömegeim, igaz az is, hogy mindig csak a magam nevében beszélek. Az én osztályomat •ugyanis nem összegezni kell, azt elvégzik vígjáték írói, hanem felbontani. — A legjobbak éprn azt várják, hogy kivezessék 6\m belőle. A minőség pedig nem azt jelenti, hogy ellenségei vagyunk a mennyiségiek; uanem, hogy mi, értelmiségiek., két lelkiismeretű emberek vagyunk. Nincs semmi félteni valóm'a nép igazságától. Attól, hogy nyomor van a földön, tán jobban szenvedek, mint á tia -gazság tétetik; csak az egyik lel kiismeretemen könnyítettek. A másikat akkor sem adhatom föl ~~ ■sőt, csak hangosabb lesz bennem. iS: ez a lelkiismeret az, amit ti sose fogtok megérteni. Mert ti teljesen meg vagytok elégedve, ha hívek vagytok azokhoz, akik mögöttetek vannak. Mi ■mögöttünk azonban az emberiség nagy tapasztalatai, az örök ideálok vannak s azoknak tartozunk hűséggel. Értelmiségi embernek én nem is azt nevezem, aki valamiféle diplomát szerzett, hanem akinek az, hogy Sokrates méregpto- harat ivott és Mozart a szegények sírjába került, olyan parancsoló esemény, mint nektek, amit a külvárosok utcáiban saját szemetekkel láttok. S mi a ti győzelmeteket is úgy kívánjuk, hogy az tartós legyen, az emberiség eszményeivel megszentelt. Ezért maradunk szinte törvény- szerűen alul: a rosszhiszemű hízelgőkkel szemben; — nemcsak a nép kegyében, de a ti szemetekben is. Mindez megint eszembe jut, midőn Veres Péter rólam tartott előadásának a szövegét oivasom. Rossz szokás, hogy az Írókat egymás bámulására szorítják s a meggyfától (mint a székesfővárosi népművelési bizottság is) azt kívánják, hogy’ a barackfát méltassa. Veres Péter azonban eleget tett a felszólít ásnak s énnekem semmi személyi okom sincs, hogy- megbecsülő munkáját kifogásoljam. Inkább fajtám, az értelmiségi ember nevében érzek valami szomorságot. Ekkora hát a szakadék; ilyen nehezen ér át rajta, a jóakarat is. Ha Veres Pétert magam elé képzelem: ő olyan tisztán áll előttem, mint egy szépen nőtt fa, melynek látom a talaját, gyökerét, ágait élvezem gyümölcsét. S ezzel mindnyájan igy vagyunk. Azon lehet vitatkozni, hogy túlbecsülj ük-e, vagy sem; azon, hogy fa voltában jól látjuk: alig. Veres Péter arcképéből ez hiányzik. Nem az arckép készítéséhez nincs érzéke vagy én- hozzám hajlama — akkor elő sem hoznám — az értelmiségi ember leikébe nem tud belehelyezkedni. Mi az én írói múltom ellen az o három fő kifogása? Hogy minőség- szociálí'zmust, kertmagyarországot és harmadik oldalt prédikáltam. Amíg tömegszociáüzimis nincs, hagyjuk a mnőséget. Kertet akarok Magyarországból, holott termelni sem tudunk. A világban két oldal van: harmadiknak a döntő órában föltétlenül belé kell olvadnia a másikba. Nem veszi észre, hogy itt nem három furcsa gondolatot kifogásol — hanem egy másfajta gondolkodásmódot: az értelmiségi emberét. Az értelmiségi ember a legégetőbb teendőket is mindig valami örökkel, ■a legjobbal, a legideáíisabbal akarja összekapcsolni, korrigálná. Szociá] izmus kell; erre megy termelés, technikai világ. De ha mi még csak ezután csináljuk meg, csináljuk -úgy, hogy abba Európa háromezerével géniusza, a vállalkozó kedv se. essék áldozatul a keleti kultúrák végzetének: a bürokráciának. Kezdetben î V<>É a föld, falvaával; azután jött a város gyáraival. Az uj forma5 a kert s a fariét egyenletesebben beborító elektrifikáit minőség-knlitura. Ez részben tény, részben ideál. S ha Magyarország máris be van oltva Kecskemétekkel s nekünk egy uj országot keli építenünk, mért ne esá- náj>ak (szellemben és gazdaságban) a kert-ideál szerint. Ugyanígy a harmadik oldal. Én fal álfám 3 ti tizenötévé: ogy asszimiláns ellen forr ad almi jobboldalt s egy zsidó érdekvédő baloldalt. A gyakorlati ész, lehet, azt latoita vájjon melyiknek van több esélye, melyik érhet ci többet ,a maga fajtájának* Az értelmiségi ember azonban őzt mondta' az ideális egy harmadik, magyar oldal volna a magyar mélységekért — és meghirdette. És nem ijedt meg attól sem, hogy teljesen magára marad. Mert hisz ö egymaga is tud oldal lenni; sőt azt is, mindaddig, amig a másik két odal közül az egyik he nem bizonyítja, hogy -az Övével azonos. Mostanában, igaz keveset beszélek minderről. Veres Péter azonban még korán dicsér meg, hogy fölhagyok különcségeimmel. Ma nem a javas- lás, hanem az átvészelés korát éljük és én is az át vészelésnek próbá lok gondolataimmal kohéziót adni. Ezért beszélek: kisebbségi heroiz- musröl, tnélymagyarságróí. A téveszmék azonban, sajnos, e téli háncs alatt is ott vannak: mint alvó rügyben a tavasz. S nem is gyógyulom el, amig mindazt . ki nem irtják belö- lem, amit Európáról és magyarságról tudok. Szernrehányá snak, ant ikritik ának ne értsék, amit mondok. Pályájuk szomorúságát vethettem maguk elé; föltéve, hogy azok lesznek, aminek lenniök kell. S azt. se higyjék, hogy csak az írók, szellemi vezetők kóstolják meg ezt a keserűséget. Teli lesz vele a szive és a szája mindenkinek, aki igazán értelmi ember. Agyúval lőtt kertemben, a. Cseresnyésben: én ezt írtam meg. Az értelmiség jóakarata azon a többleten bukik meg, amivel az ideálishoz ragaszkodik. A nép visszautasítását ott egy Pór Péter nevű kubikus vágja a hős szemébe. Nos, az Aíöldön van nekem egy barátom, aki a. maga módján csinált már egy Cseresnyést, eredményesebbet, mint az enyém. Érdeklődöm a múltkor egy odavaló volt paraszt képviselőiőí, ' adass larsis likőr! Székelyföldi növényekből készíti 22 Erdélvrészi Hangya 3um- és U körgyár, M a r © s v á s á r fe el y.» akivel öt percei beszedem oaoraiai •megszerettem, n.sodáikozl’v, hogy*, nem ismerem, o azt hitte, hogy Pór Péterben őt Írtam meg. Amikor be próbálták ót vonni maguk közé, pontosan igy utasította vissza őket. Hogy lehet elviselni ezt a magányt, ezt az el hagyatottságot ? Csak úgy, hogy ha épp ebből az eU hagyatottságból értjük meg az értelmiségi ember helyét és feladatat a világban. Egyszóval: erényként hordjuk a szorultságot 1 '.rtelmiségi embernek lenni mindig ex vök és ez lesz: segitetlenül .segíteni és megér- tetlenül megérteni. S ez nem is; olyan borzasztó; egyszerűen: szellemi. Az értelmiségi ember egyszerre anyja mindenkinek és mostoha fia. Gyámolií, gondoskodik, őrködik, hogy gyermeke úgy nőj jön föl,» ahogy föl keli nőnk-. De tartsa természetesnek, hogy még is úgy bánnak vele, mint aki nem tartozik a családhoz. A középkor jól értette ezt, mikor Jézus szeld arcára gon- ' dolva, szerzetes rendekbe vonsüa az értelmiséget. Osztályok mindig lesz nek — amit kiversz az ajtón, bojürs az ablakon. — Az igazi értelmiségi ember azonban mn-dig osztály talan, még ha osztályban él is. Ez a fájdalma s ez a büszkesége. , Úgy tudom, hogy itt egy magyar ságismereti szeminárium estjéül beszélek, Magyarságismeret: ez ma! annyi, mint népszeretet. Én azt pro háltam megmagyarázni, hogy sze- §k a népet. Merüljenek bele, le-! gyesnek. velük, ha ro- . ■-. — és ez a valószínű — és n© hegyenek nagyon fölháborodva, ha jómagában fölfaíja magukat, A világ rendje ez; fontos csak az, hogy mindig legyenek, akikben a kétféle lel kiás merer, egy lánggal ég s a csLIlagoí. kapcsolatot tartanak fönn a foMön vívódókkal. äs Erdélyi Párt húsvéti beszámolókdruija KOLOZSV ÁR, április 4, As Erdélyi Párt képviselőt & parlamenti szünetet is 3 hu.-. ■ véii Ünnepeket arra használják fel. hogy beszámolókat tartsanak, résztvegyenek a tago~ zcírtk ülésein és meghallgassák a magyarság időszerű, kérdéseit. Ás Erdélyi P» mcgoíor hutása óin legjobb céljául tűzte ki, hogy a magyar tömegekkel minél szorosabb kapcsoló, tol tartson fenn es minden jogos kívánság teljesítése érdekében közbenjárjon, Ez jelit- mezie a párt parlamenti és parlamenten kívüli munkásságát, amelynek tárgyilagos széllé mét o.z ország egész közvéleménye elismerte* A húsvéti beszámolók sorén Albrecht Dezső országgyűlési képviselő, a párt ügyvezető a!elnöke Kalotaszegien tart beszámolót. Csipák Lajos és Caál Alajos képviselők a Székelyföldet látogatják meg., ahol számos községben beszámolót tartanak és panasznapot rendeznek. Április 7‘én, husvét harmadnapján a szí- lágyságban, össiválaszl mányi gyűléseket rendez az Erdélyi Párt. A szilágy sági gyűléseken igy többek között Var sole és Kraszna községekben, búró Braunecker Antal és Nyíró Jó zsef képviselők mondanak beszámolókat. Április 9 n Désen az Erdélyi Párt szol nők da bokamegyei összválasztmúnya tart ünnepi gyűlést, amelyen a központ kiküldöttei is rész-r- veszneli. A pártközpont részéről László Dezső és Yenczel Antal képviselők, vatmniní Pált György ár. országos főtitkár utaznak Dósra. Ezen a gyűlésen az Erdélyi Pari most bein lent s zoln ok doho käme gyei képviselő’, Szilágyi Károly és l ehér vary Károly is beszámolót Htart orrok, » ■? i &ze*vzctttfya t áf*UU$ f-tötminden- este a ti let/ eééeev ned-stjscv&s-cv trt y.c*. énekel! I
