Ellenzék, 1942. április (63. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-18 / 87. szám

í ') i I a |i t: I i i Si. i xmw&m&A »awm&i (P.) Egy időben, egymástól teljesen függetlenül két nagy művész* esemény: egy német íilm és egy ma­gyar dráma sorsa mutatja meg a polgári társadalom hitetlenjei leje, hogy a népben — legyen az német, vagy magyar — sokkal több müve szí hajlam rejlik, mint amennyit ká­véházi művészemberek szűk képze­lettel engedélyeznek neki, A népben, ma is minden művészet: önmagáért való művészet a tánc, az ének, az élet sok sok ünnepélyes szertartása a bölcsőtől a koporsóig, a szerelem, emberek találkozása, elválása, mert művészet maga az élet is, amelyet bizonytalan létalapra is íel tudott építeni. Sőt, továbbmenve, tiszta mű­vészetnek is nevezhetnők, mert nincs benne semmi a városi ember önánii- fásából, amellyel bármely alkalom­mal könnyedén magára ölti valame­lyiket, akár a táncot, akár az éne­ket, színészi képességgel megjátssza az élet fordulatait, A nép csupa: egyféleképpen tudja csinálni ezt: őszintén, Amikor szeretik kikiáltani, hogy a városlakó ember művészete az egyet* lén, kizárólagos művészet, ^ az igaz­ság kedvéért is célszerű kissé bete­kinteni á nép tanulatlan, de annál, meztelenül igazabb művészetébe. Egy német film, a Hamis eskü, nemrégiben általános sikert ért d mindenütt, ahol bemutatták. Nos, en­nek a filmnek igen sok szereplője között mindössze egy hivatásos szí­nész van, a többi egy szálig tiroli parasztember: nálunk régi, kedves szóval műkedvelőnek hívnak. Ugyan­akkor á magyar sajtó_ arról számol be, hogy Eodolányi János megrázó magyar drámája, « Földindulás, nemsokára kizárólag ormánsági pa rasztemberek közreműködésével ke­rül isméi színre; még hozzáteszik, hogy éppen a magapusztitó vidék egykéi mutatják be az egyke-kérdés szívbe markoló nagy drámáját, A si­ker itt sem kétséges, Ha még hozzátesszük az elég gya­kori, de bizony nem a tiszta művé­szet oldaláról megragadott egyéb népművészeti bemutatókat, a kiállí­tásokat, mintavásárokat, gyöngyös- bokrétás falufelvonulásokat, akkor a müvészkáváházi törzsasztal mellől, a nagy ablakon keresztül világba te­kintő művészembereknek is el kell ismerniük, hogy ez a töredékesen, ferdítve és meglehetősen Ötletsze­rűen bemutatott népi művészet sok­kal erősebb, éleísziuübb és iigazabb, mint ahogy hitelrontói szeretnék. Hosszú évtizedek során gondosan vigyáztak arra, nehogy a népi érté­kekből csuk egy csipetnyi is bejus­son a magyarság egyetemes nemzeti kincsei közé. Elővigyázatosan elzár­ták az utat a magyar répi zene előtt.  népi tánc íegíeljeöb a magyar táv­ba visszaszorított, vagy visszatért urak udvarházáig hatóit el, de sem­miképpen sem ért íel azokhoz, akik szívesebben sütkéreztek a császári, udvar hamis fényében. Legszomo- rubb az volt, hogy irodalmunk, ies­te szelünk, szobrászatank és építésze tünk, meg díszítőművészetünk is el­késve hámozta ki a regényesség le- feemyegeiből a paraszti értékeket. A magyar tudós dolgozott ugyan, de munkájának gyümölcse, a magyar népi élet helyzetjelentése jó! el vau temetve az Ethncgraphia évfolya­maiban. A magyar tudós — társa­dalmi és művészi életünk megszálló* sa következtében — nem dolgozha­tott n jelennek, vagy a jövőnek, csak a mult megmentése érdekében,  kipusztuló magyar életforma ne­ves, vagy névtelen jegyzője volt. Alig van mozzanata a magyar fa­lu életének, amelyet a nép ne a iisz ta művészet kelyhében nyújtana oda. Venczel József dr. nem is olyan rég tanulmányaiban kiásta a esik- Somlyói passzió-játékot; összeállí­totta a szövegei, kibogozta annak történetét, Egy gyűjteményes mun­ka az erdélyi falu téli szokásait ko főtte csokorba. M ü vész haji ivm ok szunnyadnak ebben a népben; mű­vészeti hagyományok ébredeznek itt is, ott is. Feltámadásukhoz azonban eddig kevés remény lehetett, mert magyarabb magyarságunk, igazi valónk elfátyolozó! tartották meg­szállva a magyar művészet csarno­kait s valami zagyva európaiság ér­veiből kovácsolt pallossal visszaver­tek a népi áramlásban jelentkező magyarabb világot. Az önmagára eszmélő uj magyar­ságnak nincs szebb és nagyobb hi­vatása. minthogy ösvényt taposson a népi ösztönökből felbuggyanó mé­lyebb magyar művészetnek, zenében, táncban, énekben, versben, életvitel­ben, beszédben és színjátszásban; mert ez egyszerűbb, igazabb és mű­vészibb, iráni az a másik. liegalaknlt az Mvdélyi P&vt vA*ospolitilcai blzoásig« KOLOZSVÁR. április 18. Az Erdélyl Pért tagozati helyiségében péntek este megalakult a párt várospolitikai bizottsága. Az aiakuló gyűlésen megjelentek Boga /lln-jo* kanonok, Bartók György dr. és Csekey István dr. egyetemi tanárok, Török Bálint, Salla'k De­zső, Szakáts Lajos és még számosán Ko­lozsvár társadalmi és közéleli férfias közül. Az aiakuló gyűlést Som-odi András dr. ve­zette be és ismertette a szalwszlály működési területét. Három irányban vár nagy feladat a szakosztály munkájára: önálló kezdemé­nyezéssel segítse a város törvényhatósági bi­zottságát, ennek munkáját tárgyilagos híré' latban részesítse és ellássa szakszerű ada­tokkal a város vezetőségét a kivitelre kerülő terveiben. A megalakult szakosztály a kü­lönböző ügycsoportok számára előadókat kért fel. Közegészségügyi előadó: Koronka István dr. főorvos, várusszépészet: Szopós Sándor festőművész, közoktatásügy: Csekey* István dr. egyetemi tanár, közellátás: Török Bálint, városrendezés; Somodi András dr., Á szakosztály részletes megbeszélés tárgyúvá tette Kolozsvár közellátási (hús, tej, vaj) ■ kérdéseit, amelyre vonatkozóim Török Bá­lint, íj szakosztály legközelebbi ülésére rész­letes javaslatért terjeszt elő. Ugyancsak meg­beszéltél: a. város területén parlagon heve­rő telkek értékesítésének problémáját. A szakosztály szempontjait■ 1törvényhatósági bi­zottsági tagjain keresztül érvényesíti. 6RD ÉLV RÉ3ZÍ-MANßYÄ V£«véS2 £T! GYÁ8A määos vÁ§Áfci*§tí#; mn ír « Féiaysssékí kai»© ólai als Tyulsperels: A vádlottak padján két ágról szakadt csa­vargó szorong. Jobbról és balról eg)-egy mar­cona fogházör iil mellettük. Izmos öklük ke­ményen rajcszül a karabély csövére s az éles­re fent szuronyuk hideg fénnyel villog a toprongyosok óira előtt. Félelmetes hatást érnek el. A két „előállított“ még a szem pil­láját sem meri rezditeni. Szóaésral, vagy va­lami más törvény beüti, özö lépésről mén talán álmodni sem mernek. Néhány órája cárnak már, míg ügyük sor­ra kerül, r, a jövő kilátásának bizony talán sú­gó, valamint a bírói emelvénytől feléjük sugárzó fsnsöségcs szigor égésien m»apu­hította őket. Nincs ctz a rendőrségi vallató- si módszer, Amely jobban megtörné ezeket az alkalmi- tolvajokat, mint a tő - ■ vényszéki tárgyalások végighallgatása. Mű kor a hozzájuk hasonló apró-cseprő bűnö­zök életének minden mozzanata feltárul a térvény képviselői előtt s mikor emberi sor­sok ügyét döntik el pillanatok alatt, a -lényszerű hallgatóság“, akinek még egy kis vaj is van a fején, egyszerre elveszti, la­be dó! a talajt. Alikor már oda kell állnia a komoran felmagtxsoáő emelvény elé, már ré - gén elvesztette minden ellenálló képességét. Lába, mintha felhőkön taposna, alatta go- melygó káosztan kavarog minden földi va­lóság, feje súlytalan valószínűtlenségben emeikedik -a bizonytalanságok régiója felé! Cfuik a bíró érces hangja zökkenti kissé magához. „ — Mi a neve? — kérdi az elnök s a de­likvens pillanatokig lapkod levegő után, amíg meg tud szólalni: — Kallós Sándor vagyok kéremszépen. A többi megszokott kérdésre már gyor­son peregnek a feleletek. Mo-H azonban ko­molyába tárgyra tér át a kihallgatás menete, mert a vádlottban feltámad az ösztönök vé­dekező ereje: , —• Nem igaz kérem, nem loptam semmit, becsületes ember vagyok ... —■ nézze, ne kerteljen. Maga már beval­lotta a rendőrségen, hogy több házhoz „be­mászott" z? külvárosban és néhány 'tyúkot, számszerini hatot lopott, amiket, 18 pengőért adott el egy piaci áruénak. Jobb lesz, ha bevctlja és könnyít a Iclkiismcretén. Ä vádlott pedig vall, mint c karikacsapás, mert ssabaa-uíni akar n mázsás tehertől, amely ólomsülyként szegezi a terem pado­zatéihoz. , Már majdnem rendben volna az ügy. csak Ítéletet kellene hozni, ha az elsőrendű vád­lottnak nem lett volna bűntársa. Matuzsá­lemiem, zömök néniké kerül elő a folyosó komolyból és meglepő fürgeséggel ,.gurul:‘ ft bírói emelvény jelé. Ö volt az, aki mezhö- nyörült <; szegény munkanélküli fiatalem­beren s ,,mélyen áron alul‘ urasához váll oi­ţa a szárnyasokat. Itt már hA'árczottabb ellenállásra talál a bíróság. A j óltáplált hóstáii néniké akarat ere-' iet igen nehéz megtörni. Nemhogy railana, hanem még ö fordítja a vádak halmazát a szereire- Cllen ..elsőrendűd' fejére. Mcst már nem úgy „nézel ki:1. te csa­vargó. Szinte nem ismeirt: rád1 Karc tagos l.ürr> ur kmem. egészen jó ruhája volt a gya­lázatosnak és könyörgött, hogy szegény, be- eg féleségének kellene orvosság. Nagyon megsajnáltam , , „ Nem tudtam., hogy tolvaj.-- De épért volt lelke potom áron meg, vásárolni a tyúkokat, — Dehogyis kérem, tíegfizet’H.m- becsület lésen, meg aztán én is szegény öregasszony vagyok, nekem is szabad keresni valamit. , , Szóval itt volt a kutya eltemet ve? . A föbünös megnyugvás*,^ fogadja a: egyhónapi szabadságvesztésről szálú bünte­tést és láthatólag Ön end, hogy végre ■ leüt­het. Nem úgy as é*eme.lett néniké, Minden idegszála megfeszül. * mindet} izma ugrásra lendül. Az elnök, alig lilája egyéniségének su­gárzó alocat erejével visszafojtani a vád­lottból fehdhoíiani hészülő tiltakozást. Magát pedig, —- hirdeti uz. Ítéletei >i törvényszék vagyon füve: vétség miatt i i ■ itéii ... r —• Ja jaja:jaj. drága jó Istenkém. W m ér­demiem meg. ™ Csend, legyen. Az enyhítő körülmények figyelcmberélteiével n bírót ae mellőzi a sza­badságvesztés kiszabása!, hanem Imp húsz- pengő-— Köszönöm szépen , -. „ — Büntetési;, — jajfyaj, drága jó eacesúgos ifi rá. vér, nem bírom én azt \i Szegény asszony va­gyok. Biztosan bejeit doh — Dehogyis hal. Maid az ügyész ur meg’ engedi, hegy havi. rér.zlMekhm fizesse meg. De többet ne vására.ion lopott jószága!. Jaj, dehogyis főáréra. Köszönöm szépen. Böbéizédüen zuhog belőle a szó. A terem- őr gyengéden kivezeti, de még a folyosó végéről is visszhangzik szapora beszéde.. Most az idősebbik toprangyos következik. Eddig látható egykedvűséggel ült csak n szája szélén remegett a lefújtait izgalom, A bíróság előtt pár pillanat rfalt összecsukni: mint a fanyelű bicska és hangosan filzokog. — Ne.nana, — e sitii ja jóakeirattcf az el- pök — nem kell kétségbeesni. Ha bűnt kö­vetett el, álljon helyét értő fél jmsan. — Igenis kérem. ■— Szóval maga tegnapelőtt- hajnalban a remid mellett feltolté az egyik újságosba- dót. Negyven pengő értékű- pénzt és köny­vet vitt el.--- Igenis kérem. Kellett négyen, a pénz. Feleségem^ gyermekem van, munkám- pedig nincs. — De minek kellett magúnak az a sok könyvé —■ El lehel adni kérem. Meg aztán olvasni is szeretek . . . Már rég szerettem volna ol­vasni a ,.7, öld szemű fn'ílóm titkát!e... Alig leheli a szót. Nagyon szégyenii magát. Az egyhónapi fogházbüntetést látható öröm­mel fogadja. Hogyisne. négy hétig biztos a teljes..ellátása. Emelt fowl távozik a fogház- őr előtt. éji, ), A DUNÁNTÚL irja; „A katona és a gazda a két nemzeti hőse a mai megpróbáltatásokban gazdag időknek. Hősi teljesítményt, az emberi erők teljes latbayetését kívánja tőlünk a nem­zet, az emberiség, a jobb élet törvénye, amely - •bek megvalósulásáért Magy arország küzd. Ha;? • a ássunk tehát a gazdamiaiszter intelmére és vegyük, elő, .támasszuk fei & magyar faj ősi szép szokását, a kölcsönös mankasegitsége•:. Az államhatalom minden lehetőt megtesz an­nak érdekében, hogy a hadbavonnltak érde­keli megvédje és az esetleges munkaerő hiányt kiegyenlítse. Ha annak szüksége mu- tátkozik, még katonai munkásszázadot ia igény ­be lehet venni a munkák elvégzésére. Az idei évben a magyar mezőgazdaságtól joggai elvár*, nagyobb teljesítmény igazi al-apja ionban a -'egyelem és az áldozatkészség." Á TISZÁNTUL-ban Zenei ponyva a magyar- sag ürügyén cím alatt Szende Aladár írja: ,,Közeledik az iskolai év vége ' újabb roham indul a „Ballag már a vén diák' kiirtására és a zenei ponyva népszerűsítésére ~~ a magyar­ürégyvü. .'•i ; \- .• ■ ; ■ . • i i, pan és Murgács Kálmán által levelezőlapon, minden iskolának megküldött „Diákbucsuzó" cirnü baiiagó-nótájáról igy vélekedik: „Mu?- gács neve maga is záloga a híg magyarságnak ez a daliam azonban-szentiaientálizmustól cse pego lötty. Még bozzá mindenféle magyarság megcsúfolására „íereelve' énekelhető. így vál­nak legnépszerűbb ’ nótaszerzőink a zene: ponyva térj esz tőjévé a magy ar iskolában. A szövegről még ennyi jó sem mondható, öt sza­kasz. szol a búcsúzó diákfájdaiomról. A „rí­mekből" Vélhetőleg vers akar lenni. A szaka = szók végének néhány szava mélabus vissz­hangként fityeg alá,“ A MAGYAR UT írja az akadémia ez év első felére közzétett költségvetéséről: „A tudd- raâny nemzeti iigy =, a nagyköznöség számára érdektelen, hogy az akadémia tagjai egymás­ról milyen dicshimnuszokat zengenek. Az akadémia ma már, vagy ma még, tagjaié és nem a nemzeté. Julaiomdijait nem a nemzet jobbjainak akarata szerint osztja ki (például a Vojniits-dijat tavaly Bókaynak, idén Marái­nak), kiadványai gyakran nem képviselik * magyar tudomány időtálló értékeit s például ugyanakkor mind magyar, mind európai vi­szonylatban égetően szükséges népzenei kiad­ványunkra annyi jut, mint a telefonköltsé­gekre." Az UJ MAGYARSÁG írja A velencei talál­kozó cím alatti „Az a feladat, melyre a ma­gyar ujsagiTas Velencében vállakozott, az egv- befoglalás s az összeegyeztetés feladata volt. a mód periig ahogyan ezt a szerepet betöltötte, azzal az eredménnyel járt, hogy a munka íoik­tatására és kiépítésére a kongresszus nemzetei­nek tanácsa egyhangúlag a magyar fővárost, a magyar környezetet s a magyar újságírás (tapasztalatainak közvetlen segítségét találta legalkalmasabbnak." A FRISS ÚJSÁG irja: .Lámpa, ut és ivóvíz az életnek és haladásnak, a többtermelésnek, a munka sikerének mind olyan feltétele, amely nélkül nem boldogulhat a legjobb szándékú magyar ember sem. Sajnos, sokáig kevesen vették észre, hogy nem közömbös a magyar jövő szempontjából, hogy van-e lámpája, ni ja és egészséges ivóvize a falunak. Most. az ipar­ügyi minisztérium maga veszi észre hozza nyilvánosságra, hogy az ország villamosítása terén mennyire elmaradtunk. Már pedig ahol kevés a lámpa, kevés lehetősége nyílik a ta­nulásnak is, a vállalkozásnak is . . iyí _. __ iiii -»* j -«r< gr ! Az üzlet régi jo hírneve aii nun ilafyas I ia i biztosíték arra, hogy nagyrabecsfilt vevői \ t,%4-brn alapított j megelégedését lelkiis­késmüves és szakldtszerész üzlete [ meretes kiszolgálással Kolozsvár, Kossuth Lajos-utca 1. szám. ezután is kiérdemli. NEMES aroma - kitűnő zamat KÓBUS LIKŐR!! Méoi színjátszás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents