Ellenzék, 1942. február (63. évfolyam, 26-48. szám)
1942-02-13 / 35. szám
Smiesztiség és fciadáhlvatal: Solozsv r. ^ lé'tsl-aíei 11„ I. Buslst. TelaTan: U—19. Hyanls: íf*íese»-Btea 8. szíül Teîsfsn sz.: 2S—23 »fii 1 ($6 1*9?« »íais •tidsg »ÜSíSl 9Y3M áo bt űsm iof ÍOlÍE áfSg Á3t isa ‘ást áa« bail TB(| >2ÖÍ •is? A lir* 7ö| síd BSÍ ííá 73$ sOÍ ’ßx (öl Itt Oi, I9l Mf fii át » 3» ifi \2, Különös magatartás a hibák keresése, a megfontolás legelsősorban a törvényhozók feladati. A parlamentarizmus klasszikus elvei alapján ezért teljes megértéssel fogadjuk azt is, ha valakinek a kor- mányzóheiyettes körüli problémák” ban aggályai, vagy megfontolásai vannak. De nem fogadjuk megértéssel azt, hogy ezeket az aggályokat és megfontolásokat a vüág nyilvánossága előtt tegyék szóvá akkor, amikor mód adatott arra, hogy megfelelő helyen és megfelelő körülmények között azokat szóvátegyék. Különösen értetlenül állunk azzal a magatartással szemben, amely egy megtett Ígéretre! és e’ioglalt állásponttal szöges ellentétben következett be . Síagától értetődik, hogy a parlamenti pártoknak életszükségletük a „politizálás“, akár a hatalom birtokán belül, akár azon kivül. Be végeredményében ezernyi alkalom akad erre. Nem tudjuk megérteni, hogy miért éppen egy ilyen kérdéssel kapcsolatban volt szükség arra, hogy az ország két jobboldali pártja ellenzéki álláspontot foglalt on el olyan körülmények között, amelyek a legsúlyosabban sértik az ország méltóságát, rontják egységének hitelét a világ előtt és nem kis mértékben csökkentik azokat az erkölcsi értékeket, amelyeket — híva, vagy hívatlanul — éppen ezek a pártok hangoztatnak a legerélyesebben. A módszeren túl, csodálkozunk az ellenzéki állásfoglalás ténye fölött is. Senki nem vetheti szemünkre, hogy ne a legélesebben mutattunk volna rá minden alkalommal, akár kormányzatunk, akár nemzetünk hibáira akkor, amikor arra szükség volt és úgy, hogy elfoglalt álláspontunk országos érdekeket ne sértsen. Talán joggal mondhatjuk, hogy az országban élen állunk azok között, akik megújulást és változást követelnek és hirdetnek minden olyan jelenséggel szemben, amely megváltoztatandó és megújítandó. Azonban, ha visszatekintünk a független Magyarország politikájára és Kormányzónk, valamint államférfiaink politikai gesztiójára, akkor a legmélyebb hódolat, hála, elismerés és bizaiom szavai tódulnak ajkunkra. Mert Kormányzónk volt az, aki Kun Béláék uralma után helyreállította az országban a rendet és közbiztonságot, aki személyének mérhetetlen tekintélyével visszaállította az anarchiába fulladt országban a tekintély elvét és aki — minden egyebektől eltekintve — kétszeresére növelte a trianoni Magyarországot, amely ma középhatalom Európában, birtokában a jövő minden lehetőségének és reménységének. A Kormányzó kormányai oedig (miniszterek tévedtek és tévedhettek) az elmúlt 22 esztendő alatt fokozatosan, de szakadatlanul előrébb vitték ar ország ügyelt és ha ma nincsenek is olyan ideális állapotok az orszánban, mint ami- 1 ven eket szívből kivannak, mégis lépést tudtak tartan? az általános emberi és eurérjoi fejlődéssel és Magyarország számára olyan hitelt és tekintélyt tudtak teremteni a világ előtt, amely biz ívsí tóttá minden körülmények közötti függetlenségét, szabadságát és további fejlődési lehetőségét. Nem áll jogunkban Erdély, de jogunkban áll az Ellenzék nevében beszélni. Változatlanul szolgáljuk azokat a magas erkölcsi elveket, amelyeket az egykori ellenzéki politikus, lapunk alapítója, Bariba Miklós hagyott reánk. „Megmondani az igazat fennt és lenni egyaránt, üldözni a gonoszságot, kinevetni a* üres gőgöt, védelmezni az üldözöttet, kihirdetni az erényt, leálcázni a büni és a nyilvánosság jogát és Is nem kötelezett hangját vinni be $ közérdek tusaiba“. Minden rendelkezésünkre álló esz* közzel és minden erőnkkel a magyar élet hibáinak kiküszöböléséért és a magyarság megujhódásáéri küzdünk. Be amikor országos ügyről van szó, a legteljesebb bizalom* ma! fogadjuk a magyar nemzet akaratának egyedüli törvényes kifejő* zését, a magyar törvényhozást és azokat a döntéseket, amelyeket hoz, Ezért széliünk a legélesebben szem* be mindazokkal, akik bármilyen oknál fogva (nem olyan nehéz ezeked az ©kákát felfedni) szembehelye? kednek az ország törvényes képvl* sóletének akaratával, anélkül, bog) eszközeiket megválogatnák. Á ma gyár erkölcs nem ismeri azt, hogş ma igy s holnap úgy beszéljen, és úgy se tud magyar ember kéííéN nyelven beszélni, hogy egyfelől tag* fa a törvényhozásnak, másfelől nma ls?n «r! el annak illetékességét, ÍZ) Néma megdöbbenéssel figyel» tűk a hét parlamenti eseményeit. Az események olyan időkre emlékeztetnek, amelyeket legszívesebben örökre elfelejtenénk. A parlamentnek lényege az, amit az angoí klasszikusan a tisztesség elvének nevez. Etiől a lényegtől bizonyos időkben a világ valamennyi parlamentje többé-kevésbé eltért. A pártok arénájává iettek a parlamentek, ahol a „politikusok“ egyéni érvén3?e- sülé&ükért és a hatalomért versengtek A magyar parlamentben, Isten- uek hála, kávás ilyen időszakot jegyezhetünk fel. holtak obstrukciók, taktikázások és előfordultak egyesek részéről meggondolatlan cselei kedetek, de országos ügyekben a parlament mindig megtartotta méltóságát és a fentebb említett alap- velő elvet.  magyar parlament egy rendkívüli fontosságú közjogi törvényjavaslatot tárgyalt. Ennek a törvényjavaslatnak a fontosságát azonban bizonyos vonatkozásokban mégsem szabad eltúlozni. A törvényjavaslat kihatása nem dönti el a magyarság lövőjét. A kormányzóhelyetfesú méltóság létesítéséről szóló törvényja- vaslat nem hoz alkotmányos változást és nem teremt megmásíthatatlan helyzetet a jövőre nézve. Mint azt Bárdossy László miniszterelnök legutóbbi parlamenti beszédében is leszögezte, a javaslat lényege az, hogy a kormányzóhelyettes megválasztásával levegyük forrón szeretett Kormányzónk vállairői a terhek ®gyrészét Egy olyan férfiú terheit csökkentsük, aki 22 éven át egyes* «gyedül szakadatlanul állt őrséget sorsunk felett és akire a mostani történelmi időkben az eddigieknél még súlyosabb és még döntőbb feladatok várnak. Ez az esztendő és a következő idők Európa újjáalakításának időszaka lesz és szükség és parancs, hogy az óriási változások idején éppen Horthy Miklós álljon töretlen egészséggel, munkabírásának teljességével Magyarország élén, latbavetve jellemének szilárdságát, akaratának teljes erejét és nemzetközi tekintélyének egész súlyát. Az Isten kegyelme Kormányzónkat friss erőben és egészségben tartotta meg mindmáig, de mégis számolni kell a természet törvényeivel, amelyek előrehaladott korban kevesebb teher viselését parancsolják. A kormányzóhelyettes munkássága ennélfogva elsősorban és kizárólag ezt a célt szolgálja. A meg választásáról szóló törvényjavaslat semmiféle olyan utalást nem tartalmaz, amely a távolabbi jövő tekintetében különösebb jelentőségű®! bírna. Mindezek alapján magyar kötelességnek tartottuk, hogy a legnagyobb megértéssel és szeretettel, valamint bizalommal fogadjuk törvényhozásunk döntését és Kormányzónk akaratát, elfogadva és végrehajtva azt azzal a méltósággal, amely az ügyet és magunkat megillet. Agnályok és aggodalmak minden kérdéssel szemben vannak és lehetnek. Hibát is lehet mindenben és mindenütt találni. A menfontolás- nak míndfn és minden körülraénvek /között helye m Az aggáiyoskodáSg Bárdossy Léss/ó miniszterelnök: „A mai rendkívüli időkben megengedhetetlen az, hogy az államfői főhatalom gyakorlásában, akárcsak rövid is, megszakadásáfffo#? Harmadszori olvasásban is elfogzdla a képviselőház a kormányáé' helyezteti méltóiig létesítés érői gró. minők r£tzle:esan ismertette a párik&zi értebezieten törté nt megáiiapodáts Hát uf erdélyi képviselőt hívtak a BUDAPEST, február 13. (MTI.) A képvisellőház csütörtökön délelőtt 11 óra után összeült. Bárdossy László m nisztereinök az ülés elején több, mint félórás beszédében ismertette a helyzetet. Bárdossy László beszéd© — Amikor a kormány gondos megfontolás után és a felmerülő alkotmányjogi kérdések lelkiismeretes mérlegelésével arra az elhatározásra jutott, hogy a kormányzó helyettesítésének kérdéséről törvényjavaslatot terjesszen az országgyűlés elé, alkalmat kerestem arra, hogy a tör- vényhozás tagjaival ezt a kérdést előzetesen megbeszél jem. Tettem ezt nemcsak az országgyűlés tagjaival, hanem poltikai életünk, közéle tünk és szellemi életünk veze'ő és mértékadó tényezőivel 's. Ezek a széles kör- hsa (oiytatött beküó ittesbe&zétlések aat a bizonyosságot szolgáltatták nekünk, hogy az országgyűlés túlnyomó többsége nemcsak helyesli, nemcsak szükségesnek tartja e kérdés megoldását, hanem a megoldás sürgősségére is súlyt helyez. A kormányzatnak az volt a kötelessége, hogy a javaslat törvényerőre emelkedését a tárgyalás menet éneit olyan Irányításával biziositsia, amely lehetőleg minden vitát kiküszöböl, ellentétek felidézésémeglévő ellentétele napvilágra hozását, kiélezését kizárja. Ezért kerestem alkalmat, hogy az ellenzék igen tisztelt vezéreivel részletesen megismertessem » törvényjjava&Uia-fu Meg keli állapitauom, mindem igyekezetem arra irányult, hogy az ellenzék egyik részéről a javaslattal szemben felmerült elvi aggályokat tisztázzam, hogy ez aggályok tekintetében felvilágosítással és tá jékoztatással szolgáljak. Itt mindjárt hangoztatni kell. noha nem kételkedtem és most sem kételkedem abban, hogy az ellenzék egy része álfái támasztott aggá Ívok mögött becsületes belső meggyőző dés áll, amelyet én tiszteletben tartok. De nem erről volt szó, hanem arról, hogy a javaslatnak nagy közjogi jelentő gége miat! és azért, mert a javaslat az állami főhatalom gyakorlásával van köz vétlen összefüggésben, a kormánynak úgy érzem kötelessége volt a tárgyalásnak olyan menetét, olyan lefolyását biztosítani, amely ünnepélyes formában és méltóságteljes lefolyása mellett teszi lehetővé ennek ■fi tőrvényjanaslttímak a k
