Ellenzék, 1942. február (63. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-12 / 34. szám

X t^’nTx t*rtnr&é* a £ L tL IS M & US Ä IRagjar-némsí szövetségi terv száz év előtt A F'Mi'cr fJiyá legut&bbi somnie Ibéi vrtzük óé *s débbi cikkei: < Koaegeth Lajos 1848 jatisss 11-i pénzügyi»; • ajsaOeri p rogrambesz édében résrieiteaen fog­lalkozott azzal az 1848. évi magyay kísérlet“ Kel, amely egy némeít—magyar szövetség smerite remi ésiére irányúit. A beszéddel kap- {csodáiban a Külügyi Szemle legutóbbi számá­ban Eöttevényi Olivér rendkívül érdekes ‘Un- süHloiánybau foglalkozik ennek a szöveißegi tervnek a történetével. Á szövetségi terv a frankfurti német nemzetgjiLese-n magyar részről végrehajtott diplomáciai akció során eaeriiít fel. Az első felelős raagyoir miniszté­rium fennállásának első hónap iaibais — 1848 májusától, szép te mix* rig —- ülésezett a maj- namenti Frankfurt városban a német nemzetgyűlés azzal oi feladaflitai, hogy megte­remtse a nagynéniét egységet. A magyar kor­mány igen fontosnak tartotta, hogy a frank* furti nemzetgyűléssel felvegye a diplomáciai érintkezést abból a céhből, hogy Németország és Magyarország közölt szövetséget hozzon) létre. A magyar kormány két megkatailma- soítat, Pázmándy Dénesi és Szalay Lászlót kiiddte ki Frankfurtba A meghaiiJinazást a király helyettese, István főherceg nádor adta meg. Mivel Pázmándyt időköziién a képvise- üőház e'nökcvé választották, Szalay egyedül maradt Frankfurtban. A megbízottaik kűlcu" leges utasításokat kaptak. Feladatuk to/í, mértékadó német kelyen kifejezni a magyar­ság nagy rokonszenvéj amelyet ű németekkel szemben érez és feladatuk volt továbbá, rá­mutatni arra, kegy Németország Magyaror­szágban és egy erős magyar nemzetben a leg­jobb és legbiztosabb szövetségesre talált. Ezt aj- célt azonban — az utasítás szerint — csak ekkor lehet elérni, ha Magyarországó a a mo gyarság tartja meg ca politikai vezetést és vele szemben nem áll fenn a németesítés szándéka Utaltak továbbá arra, hogy Ma­gyarországot kellemetlenül érintené, ha egyes örökös tartományok szláv áttlSniokká alakul­nának át. A magvar kormány a megbízottak átjárói és megbízatásuk tartalmáról érlesi- te’ték ? Wersdorf báió osztrák miniszterein ö- köl is. Frank fur tb-an a megbizartakPit a nem“ aetgyülés e'nöke. Gagern báró fogadta. A nemzetgyűlés nagy örömmel vette tudomásul a magyar lépést és az egyik képviselő javas- iatjot terjesztett be arra nézve, hogy .-c koz* ponti hatalom“ haladéktalanul tegye meg s szükséges lépéseket a Magyarcrszágagl velő szövetség megkötésére, A nemzetgyűlés tag­ijai helyükről felállva, nagy lelkesedéssel io= gedták el a javaslatot Röviddel később, mint ismeretes, a német nemzetgyűlés János fő* hercegei választotta kormányzóvá. Ekkor Szalay újabb megbízást kapott kormányától, amelynek értelmében a német kormányzónál1 akredi[áltatott. Szalay Bfct remélte, hogy a frankfurti nemzetgyűlés, illetve Jánofőher­ceg német részről meghatalmazottat küld Magyarországra. Közben azonban nehézség ek támadtak Frankfurtban. Hivatkozással arra az újabb királyi rendelkezésre, nady korlá­tozta István főherceg nádori jogkörét Ma­gyarországon, a frankfurti nemzetgyűlés kö­zölte Szalayval, hogy e miatt megbízatását megszűntnek tekinti. Egyidejűleg felstélíitöi- ták, Hogy a magyar kormány részéről újít­hassa meg megbízatását. Magától értetődik, hogy a do’gok ilyen fordulatában magyaréi- fenes erők játszc-Mak közre. Ezt sa kcvetkesS események is bizonyították, közöttük legfő­képpen azt, hogy a frankfurti ,.központi ha~ idom“ külügyminiszterévé Schmerlingel, az osztrák központosítás ismert hívét nevezték ki. Schmerling közölte a magyar megbízottal, hogy mesrbizatássi már csak azért is semmis­nek tekintendő, mert Magyarországnak nin­csen önálló diplomáciája. Eöttevényi Olivér fejtegetéseiből világosan kitűnik az a történelmi tény, hosy a megvár közvélemény a frankfurti nemzetgyűléssel szemben feltétlenül pozitiv beállítottságú volt. Teleki László gróf például a képviselő- házban a következőket mondott*«: i,Németor­szágnak éppen úgy árulója, mint Ausztriának os as ember, aki nem hajlandó elősegíteni Németország egyesülését az örökös tar iám ér ny okkal. Az osztrák uralkodó blúznak és . as örökös tartományoknak nem lehet jobb szol­gálatot tenni, mintha számukra egységet és centralizációi adnak és kimondják, hogy olt, ahol eddig az egyes országok között nem toltak kötelékek, ezt a köteléket a német bi­rodalom jelentse.“ Â fent idézett szavain ki* viil Kossuth Lajos is híUsonló szellemben nyi° §afikczotf: „Ausztriát csak akkor lehetne megmenteni, ha az örökös tartományok ® legszorosabban csatlakoznak a német szövet­séges államokhoz amely azuten szoros szö­vetségre lép a szabad. Magyarországgal.“ Erre a ke? idézetre Eöttevényi is utak tanulmá­nyában Hogy Magyarország miért azonos»- tóttá magát ilyen fs’íunő módon a frankfurti nemzetgyűlés ilyen célkitűzéseivel, az már kitűnik azokból kz marifásokból is, amelyet kiküldött megbizottalnak adotü. Â megbízó- levél tartalmának középpontjában 0*z az ag­godalom állóit, hogy szláv törzsek majoli* aákták a monarchiát. Ez az aggodalom sem- Dalesetre sem volt indokotetten Antikor a cagyaécaet egyesülés gomíuMa vaUaaBejarnyi m&rosrfţ oirssâg'ţ'î sc: aaazrtroszätsvizmus drígjkórít élte. Frfirok fariba valamennyi, a német szönreteéghéz tartozó országot meghívták, tehát Csehorszá­got és Morvaországot is, A frankfurti előké­szítő bizottság tanácskozásaira meghívták P*4lackyt, a híres cseh történészt is, aki azon­ban figyelemreméltó módon, osztrák beállí­tottságára hivatkozva, visszautasította a meg- hivásit. Válaszában különösen kihangsúlyozta azt, hogy szükségesnek látja az önálló Ausz­tria fennmaradását. Azt a felfogás! képvisel­te, hogy a Duna-medencében élő kis népek a legjobban a monarchia! kereteiben élhet­nek. Válaszát az azóta közismertté vál* mon­dattal fejezte be: „Valóban, ha az osztrák császári birodalom már nem 1 élezne régen, Európa és a humanitás érdekében sietni kel­lene, hogy megteremtsék.“ Mint ismeretes, ebben az időben- kezdte meg magyarellenes tevékenységét Jdasics horvát bán is. JeOsics nagy7 örömmel üdvözölte a Prágában akkor alapított cseh nemzeti bizottságot. A zágrábi országgyűlés a cseh kiküldöttek számára dísz­helyen biztosított és a maga részéről is kö­veteket menesztett Prágába. Ügyesebben sü­ldőben a szlávok kiáltványt intézitek a világ közvéleményéhez, majd röviddel később Prá­gában összeült a szláv kongresszus amely nemcsak Frankfurt hanem mindinkább a monarchia és Magyarország függetlensége el­len foglalt állást. Magyarországnak tehát mindenképpen megvolt az oka arra1, hogy tá­mogassa- a frankfurti törekvéseket, mert a nagynémet gondolat győzelmétől joggal re­mélhetne a szíáv hatalmi törekvések vissza­szorítását a Duna-medencében. Közel 100 éves történelmi fejlődés igazolta a legteljesebb mértékben a magyar szabad­ságharc áltömférfiaiinak érett politikai ítéle­tét. Annak ellenéie, hogy screkvéseik a habsburgi Ausztria akkori ereje miatt eleve sikertelenségre voltak ítélve, gon doin’mene­tük helyességét Bismarck már magyarországi utazás; i során fehsinerte Bismarck ez alka­lommal az osztrák—német nézeteltérések diplomáciai előkészítése érdekében bizonyos folds már felhasználta a magyar—német ér­dekközösséget. Ez az érdekközösség azonban csak a kiegyezés uilán Andrássy Gyula gróf sramaztsrre!aökffége idejíéiB kdb.cflwri míapjj* r, magyar poliAikárnak, majd annak növekvő icry lyánái fogva », habsburgi monarchia kereté­iben a közös külpolitikának. F.nnek a politi­kának első gyümölcseit Poresz-németország már a német—francia háború idején learat­hatta, Uünikor a monarchia semlegességét Bcust gróffal szemben Magyarország erősza­kolta ki. A berlini kongresszuson történt együttműködés majd a kettős szövetség vol­tak további fejezettéi ennek a hibátlan é3 megingathatatlanul megalapozott poétiká­nak. A német birodalom első kancellárjának utódai talán nem voltak képesek arra, hogy Bismarck nagyvonalú politikáját minden vo­natkozásában folytassák, a magyar vonal azonban változaf.ilanu 1 érintetlen maradt //• Vilmos császár személyes beavatkozása kö­vetkeztében a magyar magatartás a német— osztrák—magyar szövetségi politika megerő­sítésének legerősebb eszköze volt, amelyet egyébként' a monarchia más elemei — közöt­tük elsősorban a sz'ávok — megingattak volna. Bízvást lehet mondani, hogy Teleki f.ec- ló és Kossuth Lajos idézett beszédei, külföldi államférfiak első álás foglalása volt, amellett, hogy Ausztria csatlakozzék a birodaomhoz, amit főleg a szláv elemek, igyekeztek megrkar dálvozm. Magyarország poilnltiká ja tehát, ame­lyet az egységes birodatemmi'd szemben megr áillapitott és amelyet az 1848-as birodalmi gyűlés helyesnek és külpolitikai céljainknak alapvetően megfelelőnek talált azon a te is­merésen nyugszik, hogy a középhatalmi Ma­gyarország a nagyhatalmi Németország részé­ről sohasem érezte rn^gát függetlenségében vagy nemzeti szabadságában veszélyeztetve, amely veszély a habsburgi hatalom részéről évszázadokon keresztül fennforgóit Tisza István po’itikája, velaminl Hor’hy Miklósnak 1919 óta követett egyenes vonala megiugat- hatafU-an követése azoknak a száz övvel ez­előtt látnoki szemekke-1 felismert politikai, történelmi és gazdasági aIapféteTekn-ck, ame­lyek mellett Magyarország a hatalmas nemeit nép iránt érzett barátsága és maradandó ér­tékeinek. valamint egyedülálló ie'jesitmé- nyeinek elismerése melleit, hűséggé! és fér­fiasán kitart. CsölcSE©xif a kiütéses tífusz- megb@t©geáésels isims MaeoS'Topáéban MAROSVÁSÁRHELY, február hó 12. Mint már többször jelentettük, Marostor- davármegyében hónapok óta kiütéses ti- Î fusz puszi t. A betegségnek különösen Nyárádremetén volt több áldozata. A ha­tóságok megtették a szükséges óvóintéz­kedéseket, amelyeknek meg is volt a fo­ganatja, mert mint a marostordamegyei közigazgatási bizottság ülésén elhangzott orvosi jelentés mondja, a megbetegedések száma csökkent. Nyárádremetén decem­berben már csak 9, januárban pedig hét megbetegedés fordult elő. Marosvásárhe­lyen mindössze 1 megbetegedés történt. Itt irjrik meg. hogy a marosvásárhelyi 0NT€six4 3500 pengőt adományozott az ek hagyott szegénysoi-su gyermekek felsegé­lyezésére. Fajgyalázásévi és iopáséri mUiéliék Pamelas WilSíi KOLOZSVÁR, február 12. Â kolozs­vári bünteíőtörvényszék Csepreghy-taná- csa tegnap délután folytatta Samelas WiHi Áron, legutóbb kolozsvári lakos, zsi­dó kereskedő és társai nagy érdeklődést keltő bünperének főtárgyalását. Az ügy tárgyalásának kezdetekor, két hét előtt röviden ismertettük a kaukázusi Ktutakz- ban 1381-ben született, később Olaszor­szágba, maid Ausztriába, innen az An­schluss után Szlovákiába és végül Ma­gyarországra került Sameíás Wilíi Áron bünlajstromát, aki ellen az. ügyészség vádirata 18 rendbeli Üzletszerű lopás és két rendbeli bűnsegéd! bünrészesség bün­tette címén emelt vádat. Ez a vád az első tárgyaljáson felmerült adatok alapján faj- gyalázás bűntettének vádjával súlyosbo­dott. A tanúvallomásokból ugyanis kide­rült, hogy a 60 esztendős Samelás együtt élt egy 19 éves keresztény lánnyal. Az ügy másik négy vádlottja: Pollák Ganz j Béíáné, Fóliák Ganz Béla, Stem Herman líádeján és Teszler Jenő ellen részint lo­pás, részint bünrészesség, orgazdaság, il­letve közokirathamisitás ciméa emeltek vádat. Az ügyben több, mini 30 tanút bViS- gattak ki, jórészt a károsult kereskedő­ket, akknek üzletéből Sameláss 1941 jú­niusa és #klóhere kozott kLsébb-nsgyobb értékű árut lopott. A zsákmányt észre­vétlenül rejtette a felöltője bélésébe vá*- gott 40 cm. széles és 50—60 cm. mély ,,zsebbe.“ A vádlott egyébként a törvény­szék előtt visszavonta a rendőrségen tett beismerő vallomását, mindössze bárom méter szövet ellopását ismerte be. A töb bi vá-diolt szintén tagadta a terhére rótt bűncselekményt, egyedül Teszler Jenő is­merte be, hogy Samelás részére Fukez Áron névre kiállított hamis bejelentőla­pot készített és ezt az egy k kerületi rendőrségen óvatlan pillanatban lepecsé­telte. A tegnapi tárgyalás a tanuk javaré­szének kihallgatásával telt el. Ugyanek­kor „szembesítenék“ Samelást bűnjel­ként kezelt fele hőjével, melyet a vádlott elismert magáénak. A bélésbe vágott áruló zsebről azonban nem akart tudni. Ugyancsak a tegnap hallgatták ki zárt tárgyaláson a kiskorú leányt, akivel a 60 esztendős vádlóit együtt élt, A bizonyító eljárás lefolytatása után Kynsborg ügyész mondotta eű vadbeszé­dét, a tárgyalás folyamán felmerült ada­tok alapján 12 rendbeli, üzletszerűen el­követett lopás büntette és fajgyalázás büntet le c:mén kérve Samelás büntetését. Az ügyész a többi vádlottal szemben is büntetés alkalmazását kérte. Az elsőren­dű vádlott védelmében Miklós András dr. ügyvéd, hivatalból kirendelt védő vitatta Samelásnak a vád teljes értelmében! bű­nösségét és ennek megfelelően enyhébb büntetést kért. Gyenge László dţ. ügy­véd, mint Pollák Ganz Bélának és fele­ségének védőié, védencei felmentését kérte. Nagy Vilmos dr. hivatalból kiren­delt védő Stem Herman felmentéséért emelt szót. Teszler Jenővel szemben pe­dig a bűncselekmény kihágásnak való minősítését és ennek megfelelő büntet»' alkalmazását kérte. A törvényszék hoaaasaa tanávosfcoziA mtáia az esti órákban hirdetőit ítéletet, Samelás Will! Áront, butiősöéfs áüopÁta ki 12 rendbeli üzletszerűbb élkor été ' lopás bűntettében, valamint fajgyaUz^.- bűntettében s ezért összbüntetéskéot évi fegyházra és az országból való kik* táfira ítélte, örökre eltiltva a visszatérői­től. A fegyházbüntetésbe beszámított az előzetes letartóztatásban töltött két hó­napot. Teszler Jenőt, közokirajhamisitá és egyrendbeli folytatólagosan elkövetett orgazdaság bűntettében szintén bűnösnek mondta ki s ezért 8 hónapi börtönre, vfc íamrit 5 évi hivatal és politikai jogves^ lésre ítélte, beszámítva a büntetésbe a vizsgálati fogság két hónapját. Pol'lák Ganz Bélát és feleségét, valamint Stern Herman Hadejánt felmentette a vád és következményei alól. Oláslél évre ítélték a sikkasztó pmia- fiszliiselőt KOLOZSVÁR, február 12. A büntető; íörvényázék Csepregby dr. tanácseilnök eluöklésével tegnap ítélkezett Adax'árt I (Adaunk) János 27 éves postai forgalmi gyakornok felett. Az ügyészség hivatali sikkasztás eiméu emelt vádat Adavári el­len, A vádlott 1939 augusztusában ke­rült a békéscsabai postához, ahonnan két hónap előtt Kolozsvárra helyezték. iií 1942 január 1-e óta, mint forgalmi gya- körnek működött az u. n. leadási osz­tálynál, ahol január 3‘ika cs 13-ika kö­zött 5111 fiengő 48 fülért elsikkasztott az utánvétel es csomagok utján begyük pénzből. Az összegből mintegy 1000 pen gőt eldorbézolt, a fennmaradó összeg nagy részét pedig elkártyázta. Adavári a törvényszék előtt töredel­mesen be smerte bűnét. Elmondta, hogy először az „Otthon“-kávéházban ültek te kártyázni, makaót játszottak, mikor azon­ban a tulajdonos észrevette, hogy a ka 6zinójátékra kért kártyát szerencsejáték ra használják, elküldte őket és ezután két nőnek a lakásán folytatták a játé­kot. Vádlott társai szintén beismerték a tiltott szerencsejátékról szóló vádat, azon ban kijelentették, hogy az Adaváritó- nyert pénzt azóta nagyrészt mar vissza­fizették, a fennmaradó összeget pedig megállapodás szerinti részletekben fLes­tik a postának. A törvényszék a perbeszédek elhang­zása után egyrendbeli folytatólagosan el­követett hivatali sikkasztás bűntettében bűnösnek mondotta ki Adavári Jánost s ezért egyévi es hathónapi börtönre, va­lamint ötévi hivatal és politikai jog­vesztésre Ítélte. A postát kártérítési ige nyével polgári biróság elé utasította. Az. ítélet ellen az ügyész felébbezést, a védő semmiségi panaszt jelenteit he. Sm lövics Ödönt és Herman Andrást egy-egv rend­beli szerencsejáték ulián elkövetett kihá­gás cimén 40—40 pengő, Csorna Endrei és Jámbor Jánost pedig egy-egy rendbeli, folytatólagosan, tiltott szerencsejáték út­ját elkövetett kihágás cimén 60—60 pengő pénzbüntetésre ítélte a törvény­szék. Hagy p&mpával búcsúztatták a kötelességteljesités közben mea» halt próbarsadert BUDAPEST, február 12. (MOT.) Az emlékezetes rákospalotai csáládi drámánál kotelességteljesités közben meghalt Ta­kács VII. József ra. kir. próbarendőr hu csuztatása ünnepélyes gyás-zpompáva' folyt le a Mosonyi-utcai rendőrfőparapcf nokság udvarán. A gyászszertartást Br; s is tanügyi főtanácsos, cisztercita giisná ziumi főigazgató végezte fényes segédlet tel. Az egyház: szertartás után dr. TöriÁ János főparancsnok lépett a koporsóhoz, hogy meleg búcsút vegyen a rendőrség hősi halottjától, Dr. Toincsányi Kálmán államtitkár, Ruszkiczay-Riidiger Imre al tábornagy és Csipkés Ernő ezredes dr Éliássy Sándor főkapitánnyal a gyászoló családhoz ment. hogy a belügyminiszter illetve a honvédség nevében részvétét fe jezze ki. A temetésen az elhunyt kői rendőrnek csak apja jeJient meg, mer? édesanyja, amikor h rét vette fia halálá­nak, fájdalmában összeesett es azóta be tpgen fekszik. A bős rendőr holttestéi' Iklódbördöcére szállítják és ott helye*ifc örök nyugalomra..

Next

/
Thumbnails
Contents