Ellenzék, 1942. január (63. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-26 / 20. szám

X

2 942 ff* SSW Hr 2 do

a

Tobt? udvariassá got

Néhány i»<6a®pp«3 ©zoiiőíí » kczelüátá^ (

*s?i miniszter um helyénvaló és időszerűi rendelkezést adott Sei, amelyet most |ón®k Satunk ismét a;? érdekeltek eirs- lékezetébe dézni. Ebben a rendeletben a közeüáfás miniszter nyomatékosan figyelmeztette a kiereskedöket és inintl- *z©kat, akik közszükségleti cikkeket .hozríű'k forgalomba, hogy a lehető leg» udvariasabban viselkedjenek a közönséggel szemben« Az ország1 közvélemény© nagy megelégedés-sál fogadta ezt a renieikeóst. A közeüátás minisztériw- .íríot az H tény készlete ennek a n vomaţi ékos f igy el mezt e t és u e k kiadására, hogy egyes kereskedők, a rendkívüli viszonyokkal visszaélve, udvariatlanul bántak a vevőközönséggel.

LéíeMan jelentősége is volt ennek a remie-íefnek. Kormányzaíunk tisztában >an azzal, hogy a mai időkben szükség van nemzetünk teljes egységére. Ezt pétiig akkor tudjuk a legsikeresebben biztosítaná ba- a kisembereik is éi-ik. feogy sorsukat gondos figyelemmel kS- sérik azok, akik az ország sorsát iinré- gTc. Az utóbbi napokban számos ói t ars panaş: érkezeit »Zerk-esztösegiii.-kbe»

améüyek kötelességünkké teszik, hogy îşgy a kereskedőknek, mint az elKnőr- 20 hatóság: -közegeknek leginyotnaleko-- ăsibban figyelmébe ajánljuk a vevőkö- íönséggel szembeni kötelező udvariasságról szóló kormányrendeletet.

. jMost, télv'z idején, amikor különösen kemény hidegek törtek ránk, minden város legfontosabb gondját a lakosság tűzifa ellátása képezi. Neir.rsak nálunk var? eg igy, hanem minden europa' államban és ezt a lakosság mindenütt be is látja. Tudjuk, hogv Kolozsváron is a •’’ért léptek fel átmeneti hiányok a tíKifaellátásban, mert száíls- tás nehézségek craft a már előre meg- | rendeli és lekötött tűzifa rakományok ! sokszor nem érkeztek meg ideiében, j Vannak olyan kolozsvári családok, eme- j lyek szerencsére nem érzik ebeket a ;

Mánvokat. Különösen a tehetősebbek j Jéelore olyan 'készletekről go-ndoskod- J t»k, amelyek az egész féli dénvre bíz- •: továtiak a meleg szobák Á s'egénvebb síénftsrtályfól e*t. sajnos-, nem lehet e!= : mondani. Azok, akik fix fizetésből vagy j feet bérekből tartják fenn család inkát, j nem nélkülözhettek komolyabb tűzifa» mennyiség beszerzésére elegendő össze- i geket Ezek a családok a tűzifa k’ske- ; resk«dőknél havonként vagy hetenként, i sőt nagyon gyakran naponként szerez- í íék be a háztartásukhoz szükséges üi- j aifamenny sé^ef. Elsősorban ezeket a j családokat érint? tehát, ha a íüzifaeüá- j tásban zökkenők mutatkoznak. j

Itt arra is rá kell mutatnunk, hogy ! m. érvényben levő jogszabályok szerint j tűzifáéísdóssal csak ar iparjogositvány- j nyal r^n-Aeikexő k'sikereskedók, illető- i leg kijelölt tizifa nagykereskedőik fog- | îa tkoz haltnak. A külvárosi körzetekben ! azonban rsagvon kevés ilyen fatelep ; van. Â múltban az volt a gyakorlat, ’ hogy a külvárosi lakosság a füs"erüzle= í íelcben, illetőleg a? úgynevezett sza-= i tőcshoftokbaíí % vásárolhatott tűzifát, i Ezeken a helveiken a közönség nem vá- ! sár&-i nagyobb tételekben A vevők a ■ iegszegénvebb fársads'lmi osztály'tagjai ; köziül kerültek ki. Krözus-számba ment, ; aki egyszerre e?y mázsa fát tudott rendelni, a megszokott mennyiség huszonöt kilő volit. Gyakorlat Tag jó’ bevált, hogv ereken a helyeken is lehetett íitzifát vásárolni, hiszen itt tulaidon- kénr»orj nem iis tüzifaáms'tás, hanem ».íakimérés** folyt, amelyhez kénest mér » detail iirleiték forgalma is nagy- kereskedelemnek számított,

A tüzifakereskedelmet szabályozó rendelkezések termesT'ests"’erőit g k zárták art, hogy a tűzifa elad ásnak ez a rendszere továbbra In megmaradjon, ilyenformán a külvárosi lakossá'? tűzifáké»’le* ét a körre téh^z legközelebb •.esi» kiskereskedőnél. Illetőleg nagvkg- reskeáő« telenen próbálja b^sze^ezn5. 4 rendkívüli idők k« vétkeit* ben az utóbbi időben többször zökkenők mu° tatkoztak a váró© tüí’’ifaellntásának fo?ytonosságáKan. Az egyes fakereske- döSc kiilörbőző 'Tőben jutottak hozzá a SB*egpetv*e»lf. tűzifa.készletekbe'7, Egyes börzétekben tehát megtörtént, hogv a lerpiobb akarrf mellett sem lehetett kí_ szolgálni fi közönséget. Máskor viszont ©Iván kesmermvwségü tűzifa érkezett, smsîjmefk ‘fazságos és arányos kio&z- '•íá‘»a szinte lehetőién volt.

■Ezekre a Hiányokra a város vezetősége és az illetékes kormányfénve’ők idejében felfigyeltek. Éppen lapunk ma? számáH»n_ közöljük, Hogv a földmüve- Üésügy? m’nls’Z'ter rer»deH<eTéce érteimé»

3?en a tü? faeMátás'“ irányifá-ái az erdő»

yetí® 'kiméh®, EMmaym te» lásakom» szekrények vagy ládák mélyén

Bifflit* Siógy csak átmenet» zökkenőkról volt sző, amelyeket a hatóságok gondoskodása rövideslein megszüntet. Közönségünk, amely mindig példás fegyelmezettségről tett tanúságot, nem is a hiányok miatt panaszkodik. Azt a viselkedési tette teljes jogossággal s iává „ amelyet a (rákeres k ed ok tanú:; tat- lak ezekben az időkben vevőkörükkel szemben. Egyik külvárosi körzet lakossága arra figyelmeztette szerkesz- tőségünket, hogy a lakásukhoz legközelebb eső két tüzifatelep tolajdonosa« a legnagyobb durvasággal intéz k oEan napokon is a tüzifaelosztásí. amikor aránylag nagymennyiségű fakészlet áll rendelkezésükre. Fatelepeiket le árják és egyenként engedik be a vevőket az udvarira. A közönség Ilyenkor kényt©» len az utcán fagyoskodmi, amíg a p'tizéért végre tűzifához juthat. E"* aránylag még az enyhébb eset. A tiizifake- réskedők ugyanis joggal érvelhetnek azzal, hogy a kŐ'öüség részéről olyan rohamnak vannak kitéve, amelyet csak ezzel a rendszerrel tudnak va’amennyi- re eíhár tan?. Hatóság! közegek h’ánvá- ban saját maguk nem gondoskodhatnak a rendfenntartásról és így kénytelenek ehhez a módszerhez folyamodói.

Vannak azonban sokkal súlyosabb esetek is. Olyan tények, amelyek .miatt újra és újra hivatkoznunk kei! a kötelező udvariasságra vonatkozó kormány» rendeletre, Ervik tűz fatelepen az történt meg például, hogy a tü ífake-es- k-edfí rászólt a vevőre: „7eíf.i e f-f kezem a mér! eV re a sávokat. ‘ Az otthoni füteíilen szobára gondoló v©vc erre bátortalan hangon megjegyezte hogy ez talán mégsem az ő kötelessége. Erre a it a kategorikus válás-t kapta, hogy

« f »keresik« dö mái- nagy írna fáradt és h« aveurai teíazák a kirvántág fifeljesátéa«, úgy

BBsienjen a legközelebb' iuziftekcreskte*-. dósibei, hátha ott másként hármak vei.©, A tűz if a mennyiség kiszolgáltatása körül ás állandó viták fordulnak elő *

vevőközönség és a fakereskedők közölt. A közönség számtalan esetben hivatkozott a törvényes rendelkezések?e és bizony nagyon sokszor megtörtént, hogy gorombaságokat kapott válás ul.

Azért h vaíiko/tunk elsősorban a tü- zifaekátásnál mutatkozó példákra, mert jelenleg ez a kérdés a legidőszerűbb. Nagy általánosságban véve azonban alkalmarni lebet ezeket a péfdíkat az egész kolozsvári kEkereskedeb m,re> Közönségünk éppen azokon a beszerzési helyeken van kitéve a légió b kellemetlenségnek, ahol naponta kénytelen megfordulni . Újra szóvá tehetnénk: a kolozsvári piacon uralkodó han/ne* meí. Ugyanakkor, amikor a kormány, a közigazgatási hatóságok' és a közellátás erre kijelölt szervei m ndent elkövetnek, hogy a közönség gyorsan és lehetőleg kivánságainák megfelelően jusson hozzá a n él leüli ö befehlen közszükségleti cikkeikhez. az árusok egv része azt érezteti, hogy valam" kü'Öj-ö- keg vet gyakorol a vevőkkel, ha hatóságilag megállapított áron kiszolgálja az árucikkeket. Ellenőrző hatósági szerveink anny ra el vannak foglalva, Siogi az ilyen esteteket a legritkábban lehet «zónái orvosolni. Korántsem azt akarjuk ezzel állítani, hogy a vevőkö önség nem kapja meg a méltó elégtételt, ha felje- j enters el fordul a hatóság) kö ebekhez. A kiskereskedelem ural azonban valósággá! félrevezetik a köbömseget. mely attól fél, hogy esetleg máskor nem jut maíA hozzá a közszükségleti cikkedhez, ha igénybeveszi a hatósági sev'tségct.

Közérdek, hogv ebben a kérdésben intézményesen rendet teremtsenek az

Rázárta az alléi a betörőre és rendőrkézbe ml i <*• é; $és

KOLOZSVÁR, január 26. (Az Ellenzék tudósítója ól.) Bravúros be'örőfcfásról számol be a legutóbbi rendőrségi jelentés. H®jdu Róza városi tisztviselőnő Árpád-utca 8. szám alatt lakos poniio sím akkor érkezeit haza, amikor ismeretlen férfi lakásának ajtaját fellőne es már a szobában levő szekrényt is kinyitotta, hogv kilopja onnan a ruha ©3 fe- hérnemüekel. A betörést váratlanul felfedező tisztviselőnő, amint meglátta lakásában & betörőt, első pillanatban aseg- í rémült, de azu'án h Helen kiró hant, rázárta az ajtót s a lakásban tartotta a betörői mindaddig, amíg a bázbetiek rendőrt hoz'ak 3 helyszínre. A betörőt a rendőrőrszem előállította a rendőrség bűnügyi osztályán, ahol kihallgatása során megállapiSoiták, hogy HaLhora Gáb*jr Gyula büntet© t előéletű egyénnel azoíios. Beismerő vallomása után átadták az ügyészségnek.

Idifs!cb!nzísl emsiBsitlál iter a kornKnyi a kolozsvári íparkamz

i«

KOLOZSVÁR, január 26, A kolozsvári adókivetések ügyében a különböző ér- dekképv seleT szervek a Kereskedelmi és Iparkamarával egyefemben a közeimül, ban megbeszélést tartottaki.

A megbeszélés eredményeképpen a kolozsvári kamara részletes előterjesztési hTézeít a pénzügyminiszterhez, melyben ismertette a tényleges helyzeteit s ennek következtében olyan rendelet kiadását kérte, hogy

1 ex- adókive esek elírni felebbeszésck beadására adjanak újabb méltányos h<r tár'dőí, úgynevezett feiebbezési <im°

nesz*iát, ' x

a felebbezés' eljárás során pedig a merev szabályoktól ezúttal kivételesen el1411 ki

iérő formában igyekezzenek megállapítani aet az adóalapot, amely anélkül, hogy Q kincstár érdekeit sértené, az adóalanyok teherbíró képességének m.eg- felel f

A kamara előterjesztésében kifejezésre jut atta a hazatért területek gazdasági érdekeltségeinek azt a felfogását, hogy ma. a háborús erőfeszítések dején mindenkinek kötelessége erejéhez mérten hozzájárulni a közterhekhez, de hangoztatja egyuKal azt a véleményt is, hogy a tényleges teherviselő képesség sem levesz'belő el szemelő1 Â kamara ezt a felterjesztését megküldött© az összes ér* tb’kkép visel eteknek, valamint a • kereskeí*.a mtneritnr« im, mi-rC’yl ?ra *3 L~

Fe

llîfyăs mm. ercíélyl levéltári anyag megmentése érdekelten

Az Erdélyi Nemzeti Muzeum az erdélyi magyar mult emlékeinek legnagyobb és legrégibb gyűjtőhelye. Nemzetünk vezetői 1859-ben azért alapi• olták, hogy az ősz rák önhényurfdomlói és a nemzetiségektől létében veszélyeztetett erdélyi ma- gyarságnak össze gyűjtsék és megmentsék iőriéne ének emlékeit és ezzel biztos -tűik azt a hi meríthet ellen erőforrási, melyei m mult ismerete jelen!.

A Muzeum 600 ezer dar ahol meghaladó levéltára teljes egészében a ma.gv<nr társadalom megértéséből' és áldozatkészségéből gyűlt össze. Minden magyar emberhez. mint régi munka ár sálhoz, fordid

ment ismét ú Levéltár, Olyat kér, aminek a nagyközönség .szántára semmi gyakorlati haszM-ú. értéhe nines. Kéri ß padporosodó régi családi írásokat, Senki ne tartsa régi, egérrág a, sokszor olvashatatlan leveleit elégetni való lomnak, hanem értékük felől tudakozódjék előbb a Muzeum Levéltárában. Számtalan példa bizony ja ugyanis, hogy sokszor egészen egyszerű emberek jobb időket látott leveles tari szrtyársk óiból is tudományos szempontból fontos hatok kerülhetnek elő.

Az Erdélyi Nemzed Muzeum Levél tárta elfogad adományként, letétbe, vagy megvásárol mindenféle régi iratot. Letétbehelyezés esc-én az rátok továbbra ?$ az ib le n család tulajdonában maradnak, <2 Muzeum saját költségén rendeztoti, szakképzett lev éh ár os okkal kezelteti és ţtidn~ mányos feldolgozásra borsó ű? ökot. A leiéibe helyező család címerét megfesleíi

arra hivatott hatósági tényezők. Figyel» mentetni kell t>ut ©(Semőrző közegeket,, hogy naponta többször \.z tartsanak vé>~ íratlan vizsgálatot a kö-zsziikségEíi cäkekek árusításával foglalkozó kiskereskedőknél, illetőleg a p acokon, Á törvényes rendelkezésék értelmében a ható« Ságoknak módjában áll, hogy a legeré- Syesebóen fellépjenek azokkal szemben*, akik nem tartják tiszteletben az udva- riassng legelemibb szabályai; és viselkedésükkel k hívják maguk ellen '* közvélemény jogos bírálatát.

Mindezeken a szempontokon tisíi még e-gy örökérvényű iga ságot ajánlhatunk azoknak figyelmébe, akik azt hiszik, hogy a rendk vüli időkben ku-« lönösebb érdemet szereznek azzal, ha ffi kő ön séget kiszolgálják. Nálunk, hála Istennek, nem kell attól tartari, hogy a közellátásban komolyabb zavarok !©• gcenek. Az átmeneti idők hemarosan elmúlnak és a kormány erélyes intézkedése' biztosítják minden állampolgár létfenntartását. Azok tehát, akik kereskedelemmel foglalkoznak, górd >' iának* arra, hogy a jó kereskedő éppen ilyenkor kell megmutassa a ga dasági élet* ben való elhelyezkedésre 3 hivaíottsá- got. „Jó kereskedő nehéz időkben kelS bebfcony tsa. Imgy türelmesein, udvariasan és igazságosan szolgálja ki vevőit,43 Aki nem érzi át ennek a tételnek igazságát, n(ern valf arra, hog\ szerepei kapion a kereskedőim” életben,

Meg vagyunk győződve, hogv az Ille« téke« hatóságok1 magukévá teszik azokat a szempontokat, amelyeket itt felsoroltunk. k’eméíjük tehát, hogv a k s- kereskedelemben is érvényt s7erezneîd annak av e’voe-k, amely a közigazgatásban már főlesően érezhető: hogy nem a közönség van a tisztviselőért, úgy «3 kereskedőnek is be kejf látnia, hogy ^ vevő mindenek felett“. j- Véyfy Józ$ef,

és az adományozók címereinek díszes so= rában elhelyezi. Az eladásra felajánlott iratokért a legmagasabb árat fize i, mivel célja nem nyerészkedés, hanem a régi erdélyi iratanyag megmentése.

Napjainkban mindenki tapasztalhatta, hogy mennyire fontos a régi család tok biztos megőrzéséről gondoskodni {származás igazolások!) Éppen úgy vél (s fontos nemzeti célok, mint saját maga és ufódat jólfelfogoit érdeke ellen az„ aki a birtokában lévő régi leveleket nem adja be, hanem tovább■ hányódásnak s elöbb-uióbb bizonyosan bekövetkező pusztulásnak teszi ki. Amikor régi iratai letétbehelyezésével mindenki saját uiódas java munkálja, közvetve a magyar tudománynak is hasznos szolgálatot tesz.

Az Erdélyi Nemzeti Muzeum Levéltára készségesen áll a családi leveleik jövőjéről gondoskodni kívánók rendelkezésére, Szükség esetén levéltárost hidd ki az iratok összegződésére, megbecsülésére és behozatalára. A neh adományozó t. vagy lété be helyezett irományok beszáíUíóuok nah minden költsége a Levéltárat terheli; ilyen küldemények cinére u ánvéttel»

bérmentesítés, nélkül feladhatók.

Á Levéltár gyűjtési köréhez tartozik minden 1900 előtti rat (oklevél. levél, bármilyen házira ). Ennél fiatalabb iratok is érdeklik a Levéltárat, ha: 1. tudományban, művészeiben, irodalomban, egyház -, politikaigazdasági életben, stb. kivédő szerepet játszó• t egyénnel kapcsolatosak, 2. a magyarság és nem- setiségek (román, szász, lót, rutén, szerb, horváti viszonyára, 3. a magyarországi románság életére (háborúéin ti nagyro- mán irredenta. as Astra. Albina szerepe, aht’ r ev‘ rá on izmus, sth. I. 4. a román megszállás alatt fontosabb énvckre (földreform. iskola- és eeyházi sérelmek, nyug- diiasok, t’sz viselők i7~ve, székelyek „visszaromános^ása“, kukurzönál, atra* vitások, visszaélések, stb). 5. az 1914—Î8. évi világháborúra és a rákövetkező for- radrdm: időkre, rclaminl a most folyó háhorf/ra vonatkoznak.

Akinek ilyen írnok vannak b’rackában, vagy tr’dia. hogv valaki másnál ilyenek találhatók, por o levelezői espen ss'veskediék az Erdélyi Nemzeti üftt- zanm Levéhárát (Kolozsvár, Mikó-u. 2 Egyetemi Könyvtári értés- erri.

KELEMEN LAWS sk múzeum’ és levéltári föigazg&tú, V A LENTI NY ANTAL sk, egyetemi könyvtári igazgató.

LEVÉLPAPÍROK, egyszerű tó? 9 leg®

választékosabb k vitelig, legolcsóbb*$

®2 ELLENZÉK ki>nvY©5ztâlvÂbÂi&, Mátyás kLráiy béf &