Ellenzék, 1942. január (63. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-26 / 20. szám

X 2 942 ff* SSW Hr 2 do a Tobt? udvariassá got Néhány i»<6a®pp«3 ©zoiiőíí » kczelüátá^ ( *s?i miniszter um helyénvaló és időszerűi rendelkezést adott Sei, amelyet most |ón®k Satunk ismét a;? érdekeltek eirs- lékezetébe dézni. Ebben a rendeletben a közeüáfás miniszter nyomatékosan figyelmeztette a kiereskedöket és inintl- *z©kat, akik közszükségleti cikkeket .hozríű'k forgalomba, hogy a lehető leg» udvariasabban viselkedjenek a közön­séggel szemben« Az ország1 közvélemé­ny© nagy megelégedés-sál fogadta ezt a renieikeóst. A közeüátás minisztériw- .íríot az H tény készlete ennek a n voma­ţi ékos f igy el mezt e t és u e k kiadására, hogy egyes kereskedők, a rendkívüli viszo­nyokkal visszaélve, udvariatlanul bán­tak a vevőközönséggel. LéíeMan jelentősége is volt ennek a remie-íefnek. Kormányzaíunk tisztában >an azzal, hogy a mai időkben szükség van nemzetünk teljes egységére. Ezt pétiig akkor tudjuk a legsikeresebben biztosítaná ba- a kisembereik is éi-ik. feogy sorsukat gondos figyelemmel kS- sérik azok, akik az ország sorsát iinré- gTc. Az utóbbi napokban számos ói t ars panaş: érkezeit »Zerk-esztösegiii.-kbe» améüyek kötelességünkké teszik, hogy îşgy a kereskedőknek, mint az elKnőr- 20 hatóság: -közegeknek leginyotnaleko-- ăsibban figyelmébe ajánljuk a vevőkö- íönséggel szembeni kötelező udvarias­ságról szóló kormányrendeletet. . jMost, télv'z idején, amikor különö­sen kemény hidegek törtek ránk, min­den város legfontosabb gondját a la­kosság tűzifa ellátása képezi. Neir.rsak nálunk var? eg igy, hanem minden eu­ropa' államban és ezt a lakosság min­denütt be is látja. Tudjuk, hogv Ko­lozsváron is a •’’ért léptek fel átmeneti hiányok a tíKifaellátásban, mert száíls- tás nehézségek craft a már előre meg- | rendeli és lekötött tűzifa rakományok ! sokszor nem érkeztek meg ideiében, j Vannak olyan kolozsvári családok, eme- j lyek szerencsére nem érzik ebeket a ; Mánvokat. Különösen a tehetősebbek j Jéelore olyan 'készletekről go-ndoskod- J t»k, amelyek az egész féli dénvre bíz- •: továtiak a meleg szobák Á s'egénvebb síénftsrtályfól e*t. sajnos-, nem lehet e!= : mondani. Azok, akik fix fizetésből vagy j feet bérekből tartják fenn család inkát, j nem nélkülözhettek komolyabb tűzifa» mennyiség beszerzésére elegendő össze- i geket Ezek a családok a tűzifa k’ske- ; resk«dőknél havonként vagy hetenként, i sőt nagyon gyakran naponként szerez- í íék be a háztartásukhoz szükséges üi- j aifamenny sé^ef. Elsősorban ezeket a j családokat érint? tehát, ha a íüzifaeüá- j tásban zökkenők mutatkoznak. j Itt arra is rá kell mutatnunk, hogy ! m. érvényben levő jogszabályok szerint j tűzifáéísdóssal csak ar iparjogositvány- j nyal r^n-Aeikexő k'sikereskedók, illető- i leg kijelölt tizifa nagykereskedőik fog- | îa tkoz haltnak. A külvárosi körzetekben ! azonban rsagvon kevés ilyen fatelep ; van. Â múltban az volt a gyakorlat, ’ hogy a külvárosi lakosság a füs"erüzle= í íelcben, illetőleg a? úgynevezett sza-= i tőcshoftokbaíí % vásárolhatott tűzifát, i Ezeken a helveiken a közönség nem vá- ! sár&-i nagyobb tételekben A vevők a ■ iegszegénvebb fársads'lmi osztály'tagjai ; köziül kerültek ki. Krözus-számba ment, ; aki egyszerre e?y mázsa fát tudott rendelni, a megszokott mennyiség hu­szonöt kilő volit. Gyakorlat Tag jó’ be­vált, hogv ereken a helyeken is lehetett íitzifát vásárolni, hiszen itt tulaidon- kénr»orj nem iis tüzifaáms'tás, hanem ».íakimérés** folyt, amelyhez kénest mér » detail iirleiték forgalma is nagy- kereskedelemnek számított, A tüzifakereskedelmet szabályozó rendelkezések termesT'ests"’erőit g k zár­ták art, hogy a tűzifa elad ásnak ez a rendszere továbbra In megmaradjon, ilyenformán a külvárosi lakossá'? tűzi­fáké»’le* ét a körre téh^z legközelebb •.esi» kiskereskedőnél. Illetőleg nagvkg- reskeáő« telenen próbálja b^sze^ezn5. 4 rendkívüli idők k« vétkeit* ben az utóbbi időben többször zökkenők mu° tatkoztak a váró© tüí’’ifaellntásának fo?ytonosságáKan. Az egyes fakereske- döSc kiilörbőző 'Tőben jutottak hozzá a SB*egpetv*e»lf. tűzifa.készletekbe'7, Egyes börzétekben tehát megtörtént, hogv a lerpiobb akarrf mellett sem lehetett kí_ szolgálni fi közönséget. Máskor viszont ©Iván kesmermvwségü tűzifa érkezett, smsîjmefk ‘fazságos és arányos kio&z- '•íá‘»a szinte lehetőién volt. ■Ezekre a Hiányokra a város vezető­sége és az illetékes kormányfénve’ők idejében felfigyeltek. Éppen lapunk ma? számáH»n_ közöljük, Hogv a földmüve- Üésügy? m’nls’Z'ter rer»deH<eTéce érteimé» 3?en a tü? faeMátás'“ irányifá-ái az erdő» yetí® 'kiméh®, EMmaym te» lásakom» szekrények vagy ládák mélyén Bifflit* Siógy csak átmenet» zökkenőkról volt sző, amelyeket a hatóságok gon­doskodása rövideslein megszüntet. Kö­zönségünk, amely mindig példás fegyel­mezettségről tett tanúságot, nem is a hiányok miatt panaszkodik. Azt a vi­selkedési tette teljes jogossággal s iá­vá „ amelyet a (rákeres k ed ok tanú:; tat- lak ezekben az időkben vevőkörükkel szemben. Egyik külvárosi körzet la­kossága arra figyelmeztette szerkesz- tőségünket, hogy a lakásukhoz legkö­zelebb eső két tüzifatelep tolajdonosa« a legnagyobb durvasággal intéz k oEan napokon is a tüzifaelosztásí. amikor aránylag nagymennyiségű fakészlet áll rendelkezésükre. Fatelepeiket le árják és egyenként engedik be a vevőket az udvarira. A közönség Ilyenkor kényt©» len az utcán fagyoskodmi, amíg a p'ti­zéért végre tűzifához juthat. E"* arány­lag még az enyhébb eset. A tiizifake- réskedők ugyanis joggal érvelhetnek azzal, hogy a kŐ'öüség részéről olyan rohamnak vannak kitéve, amelyet csak ezzel a rendszerrel tudnak va’amennyi- re eíhár tan?. Hatóság! közegek h’ánvá- ban saját maguk nem gondoskodhatnak a rendfenntartásról és így kénytelenek ehhez a módszerhez folyamodói. Vannak azonban sokkal súlyosabb esetek is. Olyan tények, amelyek .miatt újra és újra hivatkoznunk kei! a köte­lező udvariasságra vonatkozó kormány» rendeletre, Ervik tűz fatelepen az tör­tént meg például, hogy a tü ífake-es- k-edfí rászólt a vevőre: „7eíf.i e f-f ke­zem a mér! eV re a sávokat. ‘ Az otthoni füteíilen szobára gondoló v©vc erre bá­tortalan hangon megjegyezte hogy ez talán mégsem az ő kötelessége. Erre a it a kategorikus válás-t kapta, hogy « f »keresik« dö mái- nagy írna fáradt és h« aveurai teíazák a kirvántág fifeljesátéa«, úgy BBsienjen a legközelebb' iuziftekcreskte*-. dósibei, hátha ott másként hármak vei.©, A tűz if a mennyiség kiszolgáltatása kö­rül ás állandó viták fordulnak elő * vevőközönség és a fakereskedők kö­zölt. A közönség számtalan esetben hi­vatkozott a törvényes rendelkezések?e és bizony nagyon sokszor megtörtént, hogy gorombaságokat kapott válás ul. Azért h vaíiko/tunk elsősorban a tü- zifaekátásnál mutatkozó példákra, mert jelenleg ez a kérdés a legidőszerűbb. Nagy általánosságban véve azonban alkalmarni lebet ezeket a péfdíkat az egész kolozsvári kEkereskedeb m,re> Közönségünk éppen azokon a beszer­zési helyeken van kitéve a légió b kel­lemetlenségnek, ahol naponta kényte­len megfordulni . Újra szóvá tehetnénk: a kolozsvári piacon uralkodó han/ne* meí. Ugyanakkor, amikor a kormány, a közigazgatási hatóságok' és a közellátás erre kijelölt szervei m ndent elkövet­nek, hogy a közönség gyorsan és lehe­tőleg kivánságainák megfelelően jusson hozzá a n él leüli ö befehlen közszükség­leti cikkeikhez. az árusok egv része azt érezteti, hogy valam" kü'Öj-ö- keg vet gyakorol a vevőkkel, ha hatóságilag megállapított áron kiszolgálja az áru­cikkeket. Ellenőrző hatósági szerveink anny ra el vannak foglalva, Siogi az ilyen esteteket a legritkábban lehet «zónái orvosolni. Korántsem azt akarjuk ezzel állítani, hogy a vevőkö önség nem kapja meg a méltó elégtételt, ha felje- j enters el fordul a hatóság) kö ebekhez. A kiskereskedelem ural azonban való­sággá! félrevezetik a köbömseget. mely attól fél, hogy esetleg máskor nem jut maíA hozzá a közszükségleti cikkedhez, ha igénybeveszi a hatósági sev'tségct. Közérdek, hogv ebben a kérdésben intézményesen rendet teremtsenek az Rázárta az alléi a betörőre és rendőrkézbe ml i <*• é; $és KOLOZSVÁR, január 26. (Az Ellen­zék tudósítója ól.) Bravúros be'örőfcfás­ról számol be a legutóbbi rendőrségi je­lentés. H®jdu Róza városi tisztviselőnő Árpád-utca 8. szám alatt lakos poniio sím akkor érkezeit haza, amikor ismeret­len férfi lakásának ajtaját fellőne es már a szobában levő szekrényt is kinyi­totta, hogv kilopja onnan a ruha ©3 fe- hérnemüekel. A betörést váratlanul fel­fedező tisztviselőnő, amint meglátta la­kásában & betörőt, első pillanatban aseg- í rémült, de azu'án h Helen kiró hant, rá­zárta az ajtót s a lakásban tartotta a be­törői mindaddig, amíg a bázbetiek rend­őrt hoz'ak 3 helyszínre. A betörőt a rendőrőrszem előállította a rendőrség bűnügyi osztályán, ahol kihallgatása so­rán megállapiSoiták, hogy HaLhora Gáb*jr Gyula büntet© t előéletű egyénnel azoíios. Beismerő vallomása után átadták az ügyészségnek. Idifs!cb!nzísl emsiBsitlál iter a kornKnyi a kolozsvári íparkamz i« KOLOZSVÁR, január 26, A kolozsvári adókivetések ügyében a különböző ér- dekképv seleT szervek a Kereskedelmi és Iparkamarával egyefemben a közei­mül, ban megbeszélést tartottaki. A megbeszélés eredményeképpen a ko­lozsvári kamara részletes előterjesztési hTézeít a pénzügyminiszterhez, melyben ismertette a tényleges helyzeteit s ennek következtében olyan rendelet kiadását kérte, hogy 1 ex- adókive esek elírni felebbeszésck beadására adjanak újabb méltányos h<r tár'dőí, úgynevezett feiebbezési <im° nesz*iát, ' x a felebbezés' eljárás során pedig a me­rev szabályoktól ezúttal kivételesen el­1411 ki iérő formában igyekezzenek megállapí­tani aet az adóalapot, amely anélkül, hogy Q kincstár érdekeit sértené, az adó­alanyok teherbíró képességének m.eg- felel f A kamara előterjesztésében kifejezés­re jut atta a hazatért területek gazda­sági érdekeltségeinek azt a felfogását, hogy ma. a háborús erőfeszítések dején mindenkinek kötelessége erejéhez mér­ten hozzájárulni a közterhekhez, de han­goztatja egyuKal azt a véleményt is, hogy a tényleges teherviselő képesség sem le­vesz'belő el szemelő1 Â kamara ezt a felterjesztését megküldött© az összes ér* tb’kkép visel eteknek, valamint a • kereske­í*.a mtneritnr« im, mi-rC’yl ?ra *3 L~ Fe llîfyăs mm. ercíélyl levéltári anyag megmentése érdekelten Az Erdélyi Nemzeti Muzeum az erdélyi magyar mult emlékeinek legnagyobb és legrégibb gyűjtőhelye. Nemzetünk veze­tői 1859-ben azért alapi• olták, hogy az ősz rák önhényurfdomlói és a nemzetisé­gektől létében veszélyeztetett erdélyi ma- gyarságnak össze gyűjtsék és megmentsék iőriéne ének emlékeit és ezzel biztos -tűik azt a hi meríthet ellen erőforrási, melyei m mult ismerete jelen!. A Muzeum 600 ezer dar ahol meghaladó levéltára teljes egészében a ma.gv<nr tár­sadalom megértéséből' és áldozatkészsé­géből gyűlt össze. Minden magyar ember­hez. mint régi munka ár sálhoz, fordid ment ismét ú Levéltár, Olyat kér, ami­nek a nagyközönség .szántára semmi gya­korlati haszM-ú. értéhe nines. Kéri ß pad­porosodó régi családi írásokat, Senki ne tartsa régi, egérrág a, sokszor olvasha­tatlan leveleit elégetni való lomnak, ha­nem értékük felől tudakozódjék előbb a Muzeum Levéltárában. Számtalan példa bizony ja ugyanis, hogy sokszor egészen egyszerű emberek jobb időket látott le­veles tari szrtyársk óiból is tudományos szempontból fontos hatok kerülhetnek elő. Az Erdélyi Nemzed Muzeum Levél tárta elfogad adományként, letétbe, vagy meg­vásárol mindenféle régi iratot. Letétbehe­lyezés esc-én az rátok továbbra ?$ az ib le n család tulajdonában maradnak, <2 Muzeum saját költségén rendeztoti, szak­képzett lev éh ár os okkal kezelteti és ţtidn~ mányos feldolgozásra borsó ű? ökot. A le­iéibe helyező család címerét megfesleíi arra hivatott hatósági tényezők. Figyel» mentetni kell t>ut ©(Semőrző közegeket,, hogy naponta többször \.z tartsanak vé>~ íratlan vizsgálatot a kö-zsziikségEíi cäke­kek árusításával foglalkozó kiskereske­dőknél, illetőleg a p acokon, Á törvé­nyes rendelkezésék értelmében a ható« Ságoknak módjában áll, hogy a legeré- Syesebóen fellépjenek azokkal szemben*, akik nem tartják tiszteletben az udva- riassng legelemibb szabályai; és visel­kedésükkel k hívják maguk ellen '* közvélemény jogos bírálatát. Mindezeken a szempontokon tisíi még e-gy örökérvényű iga ságot ajánl­hatunk azoknak figyelmébe, akik azt hiszik, hogy a rendk vüli időkben ku-« lönösebb érdemet szereznek azzal, ha ffi kő ön séget kiszolgálják. Nálunk, hála Istennek, nem kell attól tartari, hogy a közellátásban komolyabb zavarok !©• gcenek. Az átmeneti idők hemarosan elmúlnak és a kormány erélyes intéz­kedése' biztosítják minden állampolgár létfenntartását. Azok tehát, akik keres­kedelemmel foglalkoznak, górd >' iának* arra, hogy a jó kereskedő éppen ilyen­kor kell megmutassa a ga dasági élet* ben való elhelyezkedésre 3 hivaíottsá- got. „Jó kereskedő nehéz időkben kelS bebfcony tsa. Imgy türelmesein, udvaria­san és igazságosan szolgálja ki vevőit,43 Aki nem érzi át ennek a tételnek igaz­ságát, n(ern valf arra, hog\ szerepei kapion a kereskedőim” életben, Meg vagyunk győződve, hogv az Ille« téke« hatóságok1 magukévá teszik azo­kat a szempontokat, amelyeket itt fel­soroltunk. k’eméíjük tehát, hogv a k s- kereskedelemben is érvényt s7erezneîd annak av e’voe-k, amely a közigazgatás­ban már főlesően érezhető: hogy nem a közönség van a tisztviselőért, úgy «3 kereskedőnek is be kejf látnia, hogy ^ vevő mindenek felett“. j- Véyfy Józ$ef, és az adományozók címereinek díszes so= rában elhelyezi. Az eladásra felajánlott iratokért a legmagasabb árat fize i, mi­vel célja nem nyerészkedés, hanem a régi erdélyi iratanyag megmentése. Napjainkban mindenki tapasztalhatta, hogy mennyire fontos a régi család tok biztos megőrzéséről gondoskodni {származás igazolások!) Éppen úgy vél (s fontos nemzeti célok, mint saját maga és ufódat jólfelfogoit érdeke ellen az„ aki a birtokában lévő régi leveleket nem adja be, hanem tovább■ hányódásnak s elöbb-uióbb bizonyosan bekövetkező pusztulásnak teszi ki. Amikor régi iratai letétbehelyezésével mindenki saját uiódas java munkálja, közvetve a magyar tudo­mánynak is hasznos szolgálatot tesz. Az Erdélyi Nemzeti Muzeum Levéltára készségesen áll a családi leveleik jövőjé­ről gondoskodni kívánók rendelkezésére, Szükség esetén levéltárost hidd ki az ira­tok összegződésére, megbecsülésére és be­hozatalára. A neh adományozó t. vagy lété be helyezett irományok beszáíUíóuok nah minden költsége a Levéltárat terheli; ilyen küldemények cinére u ánvéttel» bérmentesítés, nélkül feladhatók. Á Levéltár gyűjtési köréhez tartozik minden 1900 előtti rat (oklevél. levél, bármilyen házira ). Ennél fiatalabb ira­tok is érdeklik a Levéltárat, ha: 1. tudo­mányban, művészeiben, irodalomban, egyház -, politikaigazdasági életben, stb. kivédő szerepet játszó• t egyénnel kapcsolatosak, 2. a magyarság és nem- setiségek (román, szász, lót, rutén, szerb, horváti viszonyára, 3. a magyarországi románság életére (háborúéin ti nagyro- mán irredenta. as Astra. Albina szerepe, aht’ r ev‘ rá on izmus, sth. I. 4. a román meg­szállás alatt fontosabb énvckre (földre­form. iskola- és eeyházi sérelmek, nyug- diiasok, t’sz viselők i7~ve, székelyek „visszaromános^ása“, kukurzönál, atra* vitások, visszaélések, stb). 5. az 1914—Î8. évi világháborúra és a rákövetkező for- radrdm: időkre, rclaminl a most folyó háhorf/ra vonatkoznak. Akinek ilyen írnok vannak b’racká­ban, vagy tr’dia. hogv valaki másnál ilye­nek találhatók, por o levelezői es­pen ss'veskediék az Erdélyi Nemzeti üftt- zanm Levéhárát (Kolozsvár, Mikó-u. 2 Egyetemi Könyvtári értés- erri. KELEMEN LAWS sk múzeum’ és levéltári föigazg&tú, V A LENTI NY ANTAL sk, egyetemi könyvtári igazgató. LEVÉLPAPÍROK, egyszerű tó? 9 leg® választékosabb k vitelig, legolcsóbb*$ ®2 ELLENZÉK ki>nvY©5ztâlvÂbÂi&, Mátyás kLráiy béf &

Next

/
Thumbnails
Contents