Ellenzék, 1942. január (63. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-26 / 20. szám

£ FT.llfíNTfiW Beszélgetés Tompa Miklóssal, a„Villámfénynél4 rendezőjével I színház: „razö'osta“. Hogyan történk az „előrdás megszer­vezése*? „Kémény, de le kis meretes kritiKct var a satólol a színház“... KOLOZSVÁR, január 26. Csalódik, sAi axt huraiT hogy a színházi bemutató .«?»« esökkcu a híz a színészek, a rende­lők s a színházi bennfentesek körében llyeukor all i»e az u b zouyos feszülf vá­rakozás, amikor mindenki arra vár, hogy ««rghallgat hassa az eLsó sajdlnmgol, v«ţy a közönség valamely megnyiia kozá- ^aról vtgyeu tudomást. így voll ez. a \ ULimfénynél bemutatója után, talán iaég fokozottabb ménekben, hiszen Nó sseth László tevékenységét mindig a leg­nagyobb figyelemmel kisértük itt Erdély­ben g eszme termékeny talajra taláhak közvéleményünkben. Azonkívül a Németh László darabja jelentette annak a bizo oyes, mondjuk: uj magyar és irodalmi hangnak első jelent közéjéi a kolozsvári Nemzeti Színház színpadán, amelyért uatízi nemes szándékú bírálattal elegyes Livanuiom hangzott el. Egyszóval, ülünk a kávéházi asztalnál várjuk a darabról, az előadásról és a szereplőkről szóló megnyiia kopásokat, j itt van velem szemben a fiatal 1 ompa ; •kNfciós, a Villámfénynéd rendezője. Va- I \amikor iskolatársak voltunk a székely- I udvarhelyi kollégáimban, ismerem édes* j apját, Tompa Lászlót, a költőt a a kör- j «vezet i, azt a légkört, érzelmi velcjá- j cóival, ahonnan klröppení. Hosszú éve­kig nem hallottam róla. A Nemzeti Szín- ilk? szervezésekor tudtuk meg. hogy Tompa László fia rendező lesz a mi szin­uszunknál. Tud.am róla, hogy soká;g dolgozott Neme h Antal mellett Buda- oe^ien. Nekünk, akik a kisebbségi évti- ledeket nagyon kevés időbeli megszakí- ással egvvégtében itt éltük át, terrnésze- ití^en sok mindent mondhat az anyaor­szági színház és színházt kultúra leve főiében élt fia’al rendező. Valósággal (taegTohamozom a kérdésekkel. Legin­kább izgat az. hogy mi mozgatta meg ezt íz erdélyi fiút, mi váltotta ki benne azt 57. elhatározás, hogy ..sznházi emberré“ képessze ki magát? Sz;n áls:ás a kisebbségi Időkben — Ä megszállás nyomasztó éve ben föinden valamirevaló fintal sokat tépelő- •iött azon, hogy az életnek melyik terű' ■tetéa szolgálhat a legeredményesebben as erdélyi magyarságnak. M k azok a gazdasági, kulturális, uemzetnevelő fegy- ■•©rek vary esaközök, amelyek megvédeá- .aezhetik az erdélyi magyarságot? — ve­tődött föl minduntalan az aggódó lelki* «snepetben a kérdés. Felismerések és ter­vek ssuiletiek. Nekem ‘alán legkönnyebb volt az erdélyi irodalom nagy szerepét Smernem, értékelnem és megszeret • -iá?®. Édesapám már gyermekkoromban érdekiődéseriiet azzal elégítette ki, hogy asponta é* órák hossza* művészeti kér­désekről, nemzeti gondjainkról és törek­vése!® kről bőszéit nekem. Ezeknek a be­szélgetéseknek kapcsán ismerkedtem meg számos színházi problémává! is. Később aztán éveken keresztül állandó 'látogatója voltam a kolozsvári sz nházi előadásoknak. Lassanként aztán meglát- tam, bogy az erdélyi színjátszás megnyo- >aB®ritv3 ©nívós anyagi és egyéb terhek* Ldi, kiválását csak a legnagyobb erőfe- á®?tésse! teljesítheti. Áz átü'őbb erejii és aaüvészi hivatását szabadabban k fejtő anyaországi ezi «házakkal nem tarthatott ■fesaa termékeny kapcsolatot. Éreztem, jbogy egy-két frissen tájékozott színházi ?mh?r igen elférne még Erdélyben. Elha­tároztuk Szabó Lajos tanárral — a ko* l©z«rrári Nemze's Színház mostan' igaz- igatósáfd titkárává!, — hogy az erdélyi sziníáíszás szeígálrpába »Hunié. Budapest­Pa - te tszési j muvMlatokat julányosait *álí:1 j Lőrinctí & C% | ZápoÍyíMítca 6® £s Ss rdery~ ü Si's utca 1. (Sebők-cu'<rá~zda) re utaztunk ahol terveinket Németh An­tal na^i jónkarillul támogatta. L'gy érez­tük magunkat ebben a/, időben, rn.nl két l'edezetnélküli váltó. Egyelőre magunk SIMM tudtuk, hogy a bonyolult, szétágazó sJi nháxtudományi kérdések közül melyik- nek elvégzésére válunk majd alkalmassá? A trig a rendező el^ut odúig. o. Mint valami ráiórostában, úgy rázó ga'ott minket Németh Antal meg nem szűnő türelemmel a lektori, dramatur­giai, titkári, rendezői, képzőművészeti és igazga.ási teendők és tudományok útvesz­tőjében. Jó színházi embernek - mon­dotta az ország első színházának igazga­tója — az égvilágon mindent meg kell tanulni, ami a függöny felgördüléséig történik. Még s, rni döntötte el az.f, hogy vé­gül is a rendezésnél kötött ki? — Tamási Áron húrom darabjának se- gédrendtzöi munkálatait bízták rum. Igen izgalmas, szinte a/.t mondhatnám, társasjátéknak tál,illám: különböző telki alkatú és befogadó képességű színésszel együtt dolgozni b zonyos művészi elgon­dolások érvényesítéséért. Másik részle'e ennek a munkának, a színészek iá ék inak eg* heh an gol ás> a a darab érdekében és »zeillemében Módszer, stílus és világnézet — Mi Nemeth Antalnak az uralkodó rendezői felfogása? — kérdezzük — mi a módszere, művészi világnézete? — Hát, amennyiben szabad ebben a kérdésben az ő nevében nyilatkoznom, munkásságából tanulságként az* szűrtem le magamnak, hogy a rendező mmdig konkrét esetekkel találkozik. Adva wo; egy darab, benne az írói mondanivaló. Ki kell tapogatnunk a darab lelkét és mindjárt megkapjuk a csak jelen esetre érvényes rendezői s dúst. A színházi el­adásnak az a célja, hoav az iró és költő gondolatát miivész eszközökkel a színház formanyel vén tolmácsol ja. ilmuliMái nuodn«r? Ajb • jó *»6d­iMitjf. armfillyot a rendező IloÍHő rdóre aoeg érlelni kepe* ji különléi« mervpekft, eţţj behangolja « különböző együtthatókat, egyszóval: megszervezi az előadást. l>cg nehezebb feladat ez a határidőre zzóló megszervező*. I Németh Antalban éppen azt csodál­tam, hogy majdnem mindegy volt neki mennyé idő áll a rendelkezésére. Ilosz- szabb c" rövidebb idő alatt egyformán volt képen elökész leni, azaz rendezni a darabot. Ehhez ,ei meszelésen külön adottságok• kellenek. Jé) szem, amely az adott színészi anyagból ki tudja válasz­tani a legmegfelelőbb „anyagól.*“ Mégis, melyik az a stílus, amit ná­lunk képviselni szere ne? — Voltaképpen nem a „stílushoz** vonzódom, hanem egyszerűen a mondán - valónak művészi formában való érzékel­tetésére törekszem, ami persze sok „ti­tokzatos"* dologgal füge össze. A ríni vészi világnézetnek csak akkor van álü'ő ere­je. ha egyenes célja van. Távol állok minda;tói, amit programszinháznak ne­vezhetnénk Oly egyszerű a kérdés: mű­vészeten kívülről jött elemek képvisel­hetnek vilái;nézc et, de miivészi vdéigné- ze et semmi esetre sem. De hiszen a színház is hirde<t világ­nézetet — vetjiik köbe. — EHismerem. de es ik azt szabad hir­detnie. ami a művészei teljes fegyverze­tében jeleli k mer — mondja Tompa rendező. Ami pedig a sajtót ilUni. — hogv ezt se felejtjük el — a sajtótól a színház leik!:fmerete«. kemény, de öszin le és szakértő bírálatot vár. Ismét itthon Erdélyben — Nos és most az ed.ső siker után ör- vend-e annak, hogy visszakerült Erdély­be? — tesszük fel az utolsó kérdést. — Hogvne, h szén — amint említettem — Szabó Lajmsal együ’t eredeti tervünk is az volt. Ezért és élveztük a kultusz­minisztérium ösztöndíját, amely arra kö­telezeti. hogy az okkor még megszállás alu t álló Kolozsvárra kellő felké«zült- 8éggel kerüljünk vi\oza. Ennek a lelkes­ségnek tulajdoníthatom, hogv Táray Fe­renc igazgató vállalta a kockázatot és Kolozsvárra szerződtetett anélkül, hogv köz, lebbről ismerhetett volna. Tehát az alkalmat, hogy Németh László darabját Kolozsváron rendeziiet'em, lyenformáu neki köszönhetem —- fejezzük be a be- szélge'éíst. Közben megérkeznek a friss lapok. Az asztaloknál mindenki a Villámfénynél kritikáit kezdi böngészni... (Sz. /.) A „"ummţs rtuílus" malls t fo^falt álást a magyar Ügyváüek Nemzeti Egyesülete BUDAPEST, január 26. (MOT). A Mayyas- Ügyvédek Nemzeti Egyesület© szombaton este tartotta szokásos év ösz- szejövetelét, amelyen Radocsav László igazságügy-miniszter és Antal István ál­lamtitkár is meg jelen'ek. Dr. vitéz Szabó Lajos, a MüNE elnöke ismertette a ma­gyar ügyvédek érdekében kifejtett . áldo­zatkész munkát és Re jelen te ‘te. Hogy az egyesület egyhangúan állás* foglal a ..nu­merus nullu.s“ bevezetése mellett. Az er' re irányuló javaslatot beterjesztik a~ igazságügy kormányzathoz. B usd Be Ibii falalvasG-ss |2 l&ozsvárcn ■Né­Â Német Tudományos Intézet január 28- án rendezi meg második kolozsvári fe o vasó- estjén. Ez alkalommal ílsuno lire hm, s? híres aémet iró olvas fel müveiből, Brekin neve közelebbi aiagya-i vonalkssáe* ban nem ismeretlen, hiszen .,A vi ágháborc trilógiája“ cimii müvében, amellyel lQ:*9-hen a német nemzeti könyvjutalmat elnyerte, megrázó és é'énk színekkel irta e az ösaz.e- omlásban vergődő Magyarországot A trilógia utolsó részét szinte teljesen a közelmúlt ma­gyar események története ábrázolásának szén- teli. A szudétanémet Brehra. a volt monar­chia é elének nagyszerű ismerője, nem ..szá­raz“ történetet ir, hanem a történeti tények és adatok hti közlése mellett a történeti sze­mélyek intimitásain keresztül ábrázol koro­kat és erkölcsöket. Majdnem minden könyve osztrák vonatko­zású. Nagyszerű ismerője a százsdfordu ói Becsnek t a monarchia emberei sajátos élet­stílusának. A békebeli Becsnek állított szép emléket az ..Auf Wiedersehen, Susanne“ (magyarul: Viszont at ágra. édes) cimii köny­vében. Ismertebb müvei: Die sanfte Cewa‘t. Die Grenze mitten durchs H”rs és Zu früh und zu Spät eiroüek. Brehmet megkap,-, leíró művészete szeretetreméltó humora, bensősé­ges gyengédsége é« józan realizmusa az uj német Irodalom kiváló és sikeres írójává tette. Bruno Brehra fe’olvasóestjéí a vármegye­háza dísztermében tartja me? január 28-an délután 6 érakor, A belépés díjtalan* A predikátum (ÜLJ Métyeu tkvzteijüfc * b»fgyrmi , nyuk«t, A hagyomhriyX c*ak *ä nem tiszteli, aik nek ... nincsen ha gyumánya. A nemesség is vép hu- gyomány. Tiiurtclete az ősük tisztele­te. Keleti testvéreink ereje, kultúrá­ja, h te exen tiszteleten nyuzszilc Magyar nemesnek nincsen szégyen- kei ni vaiójit. Elődei jól-rosszul, de becsülettel szolgálták a huzal. Ideg«- /iiekkel, oligarchiákkai. ui ulkodókkai és pusztító eszmékkel szemben szá­zadokon át ök s álltuk szembe, ük' voltak a... nemzet. Szociál san ma visszásnak látjuk szerepüket, de a korok erkölcsei változóan. Azokban az időkben minden bizonnyal termé­szetes volt minden az emberek sze­meljen úgy, ahogy volt, m ut ahogy ma elképpedne mindenki, ha akadna ember, akj a Ti ipartitumra hivatkoz­na, vagy előnyben akarna részesedni! azért, mert valamely k tiszteletre­méltó őse nemessé-get kapott Erdély­ben a grófok se igen „gyakorolják** imár a grófságot. Pedig ők igazán büszkék lehetnek arra, amik. Az élent állottak és magyarok voltak mindigt Tévedés ne essék, amikor a pred « kátummal foglalkozunk. Nekünk is van predikátumunk, jó is, több is, régi is. Nem vagvunk elfogultak se pro, se contra. Csak k ssé furcsáliuk, ha valaki „gyakorija“. K netiesség szerintünk beljebb költözött. A ci- merpajzsról a lé-lekbe. Bizony, meg­látható az ott is. Észre is veszik^ Meg s hajolnak előtte. Tiszteletben (részesítik. Sőt elöjoírei is vannak. A munka és a nemzetért hozandó áldo­zat terén. Örvendünk, ha a kül«ö és belső nemesség egyesül. De a nemes­ség szerintünk nem cim, amivel kér» kedn kelj. hanem életforma. Még pe­dig nem is könnyen élhető formája az életnek. Egy kicsit születni is kei! reá, csak éppen mindegy, hogy se­lyemben, vagy darócban születünk-e* Nemesek !gy is, úgy is lehetünk, vagy nem. Széles az országban preJikátnmoé csak a gentry használ. Bizony meg kell különb© tetni a régi magyar ne­mességtől. Ahogy a régi masyar ne« mes ma is képviselője valahogy a ba­rokknak, ugv a gentry hordozói® s/eikfü értelemben a neobarokknak. Fenn az ernyő, nincsen kas. Császár- királyoktól ered a „kutyabör*. rencL szerint „gutgesinnt“ szolgálatokért. Mindegy na. A nagyapák ügyeit ne bolygassuk. De kissé furcsájuk, hs manapság ez?el kérked k valaki. A Kállayak hírhedten gőgösek. Amikor az egyiktől megkérdezte Ferenc Jó­zsef, hogy „mióta laknak itt méltó« ságodék?“ hát rávetette a fejét és azt felelte, hogy „ezer esztendeje. Fel­ség!“ Bizony nevezetesebb fsmil á- nak tartották magukat, mint a ,Jcis habsburgi grófokat a nagy hegyek közül“, ha azok mindjárt német-ró- rr.ai császárok s lettek közben. Szs° pora nemzetség a Kárlayaké, sok él közülük ma is. Ismerünk is néhányat. De egyiknek a névjegyén se láttuk még a predikátumot, hogy „nag.vkái- !ói *. Tud ja a t ugv is m ndenki. Bez­zeg annál több prédikátuni olvasható más névjegyeken. Ilyenek, hogy „új­pesti“, „feketehegyi“ (de gener© SchwartzJ, „budai“, „kaposvári“ síb. stb. B zony, bizony. Nemzedékekként rohannak a belügyminisztériumba megerősíteni a „nemességet *. Kiir=> iák az ajtóra, rá nyomatják a név­jegyre, hangoztatják és megkövete- i k. Nem gondolnak arra, hogy má­soknak első gondolata: hát „fsak ennyivel“ vagy különb? Oh Te sze® génv XX. századbeli magyar gentry!! Akinek első nemesített őse sem kós­tolhatott bele a rendi élet gyönyörű­ségeibe, a XVIII, század rizsporos szépsége be se és most bolond álom- hajókon ringatva magad, keresed gőggel íep!e“ve félszegségeJet. ci® merpajzzsa! védve párvenü mivolto­dat. azt. amit igv soha el nem érhetsz* „..hogy igazi urnák nézzenek! Hogy annak elfogadianák! Hogv a7 légy! Erre a k s eszmefuttatásra az adott indítékot, hogv sértődött megkere- 1 sést intézett lapunkhoz valaki, mer! nem irtuk ki a prédikátumát. K b ánságának eleget tettunk, Kiir= tűk! a———a—————---— ——as 1 1 ■ — an— BsO Módosították m benz'.B-Psn^letet BUDAPEST, január 26. (MTI ) A Bu­dapesti Közlöny vasárnapi száma közli az iparügvi miniszter rendeletét a ben* zin és benzinszeszkeverék, a motslkő, gépoíaj forgaloinbahozatalára vonalköz© rendelkezés ojódositáss tárgyában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents