Ellenzék, 1941. december (62. évfolyam, 275-298. szám)

1941-12-13 / 285. szám

- ' V. >/ &... V1. - >1 % u? t £ '4 i é to M t> to It iS iit. ya*Ä*w5*i6i Vii., Kolozsvár leihe rainddirhit meg- igéz. Hatása alól nem lehet szabóé 'dúlni, belőle ‘ékhzefei renn: hosszú Utak, nagy rárollétrf: után is sietve risxatériink, csak falai között érezzük otthon, a legidevalóbbnak magunkat, há­zait szeretjük, hangját hátijuk, babonás ra­gaszkodással hűségben maradunk iránta. 1z u.'óbbi időkben, idegen divatok fúr* jjitls légköréhen kissé clkaliódotí, bizony talonul lappangod, sokszor száműzetést^ jutott ez a lélek. Ősi nyugalmát elvesz- jette, évszázados kultúrájúi megkoptattál:, i aiái kozó helyei i feldúlták, szokásait sem- mibevették, sör üldöztél:, Komoly volt c veszély és az aggodalom, vájjon a legszf) retobS hívásra tu ttja Idd taíály es a lé* lék, ráismerné úz ismét feltáruló kapukra és szívesen- erősödik"? ismét vissza her üoxsvár régi lelkei7«. .4 próba most c.z nimmt napokban k> >■ - ;- é váratlanul jött és úgy tetszést, mintha igv hír télen ében kissé túlzód is lat ven* ntt, A kolozsvári Nemzeti Színház meg” nyílott és nép“nap után könnyű szórako­zások ígérete nélkül operát ás történelmi drámát ; űzött műsorára. Ugyanakkor nyílj meg a Redout dísztermében az Országos Szépművészeti Muzeum képkiállitása es o színház első nyilvános estjére! egyitfőben rendezte hangversenyéi cs? ország egyik l c shit Fai óbb h e.gcáümii i esze, Néhány hónappal ezelőtt, alig egy fék Őre. még egyetlen kulturális esemény sem. toi elegendő rákhoz, hogy v. közönség ér­deklődéséi annyira“mennyire is felkeltse. Üres terem ásított a komoly hangverseny rendező művészek minden igyekezete je' ié,. félterem- ..Tallózott" sorai hallgat ók nemrég az ország sok híres íróját, költő­jét, kik közös matin én mutatkoztak ho Erdély fővárosának. Most egyszerre három esemény is znv folt termeket produkált a legelvontabh művészi érdek’adósból. A lélek Tehát nem. részéit el. Az aggó- 'dalom, mely jogoson félt ez üres rég-em láttán, végre elosztod, az igyekezet, mely a komoly művészet ígéreteivel tóttá pró* bóra a kolozsvári nézőtér fogékonyságát, gyönyörű győzelmet aratott. Nem kenyerünk a hízelgő szó, nem ozok'unh — különösen nem -— hivatalos tényezőket dicsérő jelzőkkel kőrútodra” rolni. Most mégis elismeréssel kdl gone dőlnünk orra a szív szerint érzett izgalom* ra, mellyel Kolozsvár polgármestere maga is némi aggodalommal fogúit a az Orszá­gos Szépművészeti Muzeum, föigazgaiójét akit ő masa erőszakolt bele Székely Bér* talan és Páli László drága kincseinek le" szállításába: vadon eléggé megmozdüKe c, záros érdeklődése ennyi hét köznapi gond és kenyér után futkos ás közben a Redout falai felé és hajlandó lesz-e fest­mények holt kincsei iránt valant-ennyire is érdeklődni.. i A megéri5 és a kultúrát példaadő mó­don itsztelő kolozsvári polgármes 'er, aki Magyarországon nem. tapasztalt tisztesség" adást, tett Erdély elhalt nagy költőjénél:, nem. oh nélkül löbogóa'aiia fel gyászzászr lókkal a városi fí költő halálaikor, nem hiába rendéit országrűszóló gyászpompái a költő ravatala köré és utolsó aljára. Hs’ií Cir/ii Bsiamst, Viii. Caokoaay-n'ca 14- Nemzeä Szín- h \z 'á. Családi szállói a a város szí* vében, U onnan benniezve, központi fűtés, hideg és meleg folyóvíz. — Ossl sg-gíri árai!! Ifit nap snzgitíemk QitS&ifyll&ZÜH.k Imim 'atm&saíb ii&jftbáuhf ívz Irtíilyi Xafi@ndéri«iiai ára 1 psts®§. I Kolozsvár észrevette ez! a hivatalos he» ivekről és tényezők részéről eddig meg j j.(-m szobait megértési, mint ahogy mi meg £ hallotta kultumev eltet ősé ért fáradozó jj igyekezel tiszta értelmét a Redout fohás j magyar mü örtéjicti kincsekkel teieagga- ‘ ró hiédlitásrendezés hivatalos ténykedései” j bői is. ^ i II így je meg Keíedy Tibor, Kolozsvár nyilvánoson kei e$et iái haló, elfoglalt por- gármexiera, hogy a néhány kong, a né­hány mondat, mit idönkint künn a váró* polgársága felé ejt és tesz, nem midik el észrevétlenül. Rendeletét, melyei a tiszt­viselők jUvaffdi magatartásaiul adott ki, nem q betű hiábavaló ■fon-‘<&skodáso, ha­nem a lélek BÉánééba töltött« meg és tette emlékezetessé: JbTgy távozzék mindenki ® város hivatali helyiségeiből, hogy érezze s itt segítő, rele törődő magyar testvéreket talált“ ’ f .4 régi kolozsvári- lélek uf feîragyogdsâ" hun és kulturális hí teljesedésében nagy része van é költőt megbecsülő, képhiáUu- tást rendező, hangversenyt megtölteni -ur dó szellemnek, mely ott úgy van ott­hon. ahol és ahogyan ily példaadóst és befso kulturális szándékot érces. hy lesz a színházzal is. Es’éit ha nant ] töitík meg jţres frázisok és jelmezbe öl- ■ töltetett formaságok, hímem, maga a mir • vészét és kultúra szolgálata — mbit eher ) gyárt operai előadásaink zenei színvonalé máris nagy segítséggel emef'-e vissza régi szmokingos, estély int hús zsufoh nézőterei: magasságéig az operáról beszélő, oda élő­re készülő közönség napi életét — ott >■* ez & lélek fesz ismét ott honos és boldog. Megérdemlik a lelkes fáradozol: a krö­nt kas örvendő mcgáUapiiásá \* jó és szett Kolozsváron élni, ahol ismét töredezik •:* kultúra szeretete, az országosan is példa- adásra hhatott régi, tisztü ftoHozsvúri lé* Ich. }Hag,%awuzácfóH eeeddi &ÍH<ké$&ei* w&v&U immíski Wiktor bácsi SftmmJ. közösség nem fűzte a főváros­hoz, az uivák iájához, a kávéházaSdioz, az aaíQbu&g* és a villamosforgalomhoz, benssülöttpkhez és polgárokéhoz, mozik­hoz és színházakhoz. A havasai: fia volt­es az is maradt utolsó pillanatáig, vadász és ka on& iáit életének minden megnyit* . tanuláséban 1 ügy szorította meg a ke­zedet, mintha vaskapcsot akarna rad ten ni, hangfa Ifigharőt&ágosabb percei!ten is vgy pattogott, min hú vezényésavalu/.t ropogtatna, éles tekintető pedig betekéin - lelt a mi é szemben áBó tchinte őbe, kit iáivá, vizsgálódva, hidegen, jóval I id a havimon, fiatalos könnyedséggel jjattara kerékpár jója, mert u'ália c vUlamost ús mivel autóra nem tellett, hát a kerék párt választotta közlekedési eszközéül. Télinz idején, dermesztő fagyiam, kiske hátban jár: és kinevelte azokat, akik még a bundában is fáztak,’ ilyen ember toll Maderspack Viktor, az erdélyi havasok fia, o Ráreng és n Reiypzát- erdőségeinek volt ura, vándora, akii a kisebbségi sors elszakít olt hatalmas erdőségei Öl, ősi ud­varházától, vágyát öl, boldogságától szerelmétől: a havastól! ? Magyar ország kormányzójánál: öccse. Horthy jeno, a neves Afrika~radSsz me­sélte egyszer: évtizedekkel ezelőtt össze­beszélt Viktor bácsivá?, hogy e.s egyik behavazott vadászházikónál találkoznak, ott töltik az éjszakát., hajmjra lesre men­nek. Madérpo.ch Viktor csak nem érke­zett meg. Horthy .Jenő és társai lé feküd fék, azután hajúéiban, amikor kinyitől tnk a kuliba ajtaját, a küszöbön hatal­mas hóltupdeo* tolóitok. A hó kupac — Moders pech Viktor vol t. old éjnek ide­jén érkezeit fel a vadász-tanyára, banb leit nem oltárt a felébreszteni, lefeküdj <* küszöbre és ott dud a kt magát., jóízűen, rnínt más q tollas ágyban! A mi Viktor bátyánk, aki hetekkel ezelőtt még kö ■ 4 iiitkb’cp járt és akit egyik úréir\H <r mű síkra- szóktó l el Menny).! Gazdánk, az örök vadászmezőkre, bizony-bizony igazi ősember vollf Fiatalabb í veiben teljes 'tárasfelszereléssel, tábori úájusxtirung • hun olaszfalui? a zajló hunéin, kis háti­zsákká' b tár'a ázsiai Törökország he- Kanadába jjavfoQskQdQtz $ voh ott iri&s András ntépifö is, idehaza pedig, Budapest tövé­ben, mátyás főid Î Gthonában másra se gondol,, másról se ábrándozott, csak or­rá!, amikor « Retyegmt oldalában, erdő­ségeiben, sziklahasadékaiban, tálon éppen agy mint nyáron G régi M ad erspar h Vik­tor. it fenegyerek járt a medvék, a far­kasok és a vergeh nyomában! * Hányszor, denányszor mesélte cl ne~ keni, milyen nagyszerű ér vidám is volt ott az élet. a ÁUtdcrspach-huriáiL. ,\ ebi még olyan vadászmestere volt. mini a jo Buda Adum (melyik erdélyi nem ismén ezt c nevet?!), kor ács puskával vadászol!, mert az öreg Madcrspcich azt is megkö­vetelte fiától, hogy ne csak jófajta fegy- rerekkel menjen, a vad után. hanem- olyannal h, amelyikkel „cr'eni hall a vadászát hoz." Mcderipach Viktor, a ml- 1 ikior bácsink, ez a nagy és felejthet tctlenüt kitűnő erdélyi vadász most hi■ zanyáim oif jár a Párértg és a Reiyezat vidékén, szúvibavcszi mind-pz*, amit nem láthatóit é< ami az eltelt huszonhárom esztendő alatt torién!, bekukkant? az őst házba., hegy megnézze, mi is maradi ot­tan és rucát jó vadászhoz, ülik: szemle! tart az intőn, mi maradi meg a vadai- lománybóU . .. És hagyott itt- nekünk, barátainak, tiisieivmek és olvasótáboréi­nak egy nagyon szép könyvet. ..Havasi vadásza'aim'" címmel, A mi különös, nyers, látszólag rideg Viktor bátyánk úgy rajongott c l/ctűért és az írásért, mint a legfiatalabb, lángoló költő! A oki az írás életsziikségU ‘ volt, irt és irt egy ' re, nőitek e kéziratok, halmozódtak c jegyzetek! Megírta változatos életének minden eseményét, de mivel elsősorban vadász volt. az erdők és a szabod élet ura. hát természetesen Szive legjobban azokhoz a történetekhez fűzte, ahof ál­latokról. nomád ételének kedvencéi ól Írhatott. Fs ebben nagy tudós ioíj Ma- der speech 1 ikior! Nem. tudom, melyik magyar vadász mond fújt ja A ’magáról, hcn\ annyi medici cs annyi zerge* vitat volna A. most -V. Viktor bá'vánl: ra aászurai sohase ruhák luriióvadászodok, nem HU ke < sak <■,egy* két nanva • icsfho!vru. nt tn dchn-cia mer c terű1 "rét és cserkéhq óz « vadőrf mert Viktor bz­1 iyánk mindent maga végzett Egy szv l mélyben volt vizsla ás kopó. hajié ás j nyomkövető, vadőr és vadász! í gy tudott tövasni oz erdő talajon, a tisz.n szűz hóban, csőtől azon araron, mint ‘ix indián rcolász és úgy irt hálán dór, izgalmas szép vadászat aired, ming Jack London! Posthumus köny ve, amely most került ki u könyvpiacra: emlék é* utolsó üdvözlet egy szó mái eben. Emlők azoknak, akik órákon at hallgatták őt. tudományos és sardag fejtegetéseit u- fillatok világáról, medvékről, farkasok­ról, liGetísi nyuhtkrói. zergéhöl, nyel­tekről, vidrákról ás siket fájd okról. Olyan szépék, olyan megkapok ezek a fejesetek, hogy olvú$á<n!: kozbert c!ábráttdozguí ne ember, felejti a világváros minden zn teása.', nyugtalan, sáf:eltolását w VvAéot bácsival egyetemben elmegy, ellzerül oda ahol szel zug a szurdokokban, fenyői hajladoznak ás hú hull, egyre hull arra a birodalomra, chol csak olyan embereh tudnak meglenni. mint amilyen a mi Ma derspaeh Viktorunk volt! És utolsó fid vödet íz a könyv attól az ember tolj akt valamikor mérhetetlen vagyonok ura voli. hatalmas földesur. favágók barátja, he gyicü-tászok cimborája... szerelmese a természetnek, rajongója -a szabadvilág- v.ak .. . és aki le tudott .mondani min dtnői, ütni kényelmet jelent a magunk fajta éledben, te tudott mondani min denről, atni egy kicsit is az elet boldog- súgóhoz tartozott, csalt agyról nem: Et dély halasairól! A karosok után fájt « lelke, dobog,ott a szive, ás csal: orra várt. hogy újból r iszap Iái hussa régi otthonul„ u Maderspachok ősi fészkei! Most már nyitván látja, olt járhat, arrafelé borún- golhur. emberi szemektől elrejtve, az rr dő minden áUnfátó: köszöidtvc - • a Páí reng és a Retyezát vidékén! Nekünk pedig ;t{hagyta czf ü könyvet, amelyet kezébe már nem vehetaRf. a- ,!Havasi vadászataimszén Történeteit itthagyta azzal, hogy beszéljen, meséljen nekünk egy >zctib világról, amelyet elzár nők előlünk >r bárkátok. . 'várni: kémé­nyei. Vjsárnan îs nyitva tartanon ü pos ci'iiwií iíök V I r .'us I j.'ost JiolVii'oií'. ;.;v, líonyiíiiiúsa celia.l'ot 1. In. \a ‘ /'.■> po iabtvntalok 8 órától H ó és péoa':ÁKM dan I. nuj4 a.

Next

/
Thumbnails
Contents