Ellenzék, 1941. december (62. évfolyam, 275-298. szám)

1941-12-24 / 294. szám

fi Ţj & I» N J >x A

I •* 1 I ti » i r tu it 4 i

1LÁ g épül

i r t a ' ti O B Á N / E N Ö

* Aíif) botez o kunyhó ablakán, köszöntőn, este búcsúzán ás vgéss napon at yjáfégesen* Éjszaka is «u van és éberen -(Treli. hogy a »xelek irigyen függönyt sic- .fék a hús körül u hóbői. Szikráz* fehér wiú* u kegy, u nagy )jogaiban rendíthetetlen *órK okit nem Hihet el se fogy, se orkán, rnv'-ytöl megfutottak az emberek, fis ö itt a legközelebbi szomszéd.

Valahai h un. a hűddel ébn dó, re}ti> mely égben, messze valahol vonnak még mások i»: munkás, meleg, néha csókokba nyitó catbcr- ,;i,teL\ lapuló hátak, csodálkozó barmok, fed have A tél tat őszig olló úthtiolhnuuUvi tor- tiszóin, dák emlékező, lefelé hajló goná szc ■idült kedve, t.zihxjadó mérge taposhat utót 'wzzájuk i* bókán, vadat bujtató rengi te gén d. A lenn a völgy s falu, ahol az est; gyér* • zg-vij beSzeel egy küldi a t olászít.

.... Mihály ott fenn eddig tán megfagyott.... De Mihály nem fagyott meg. Kondiul áj’ja .. vállalt sorsot a hegveti, védve asszonyát $ ,!■- immár kőzet látof<a ósro ina alt gyermekéi.

Mikor c hitvesi uóp vó'gybc iert, hívta. iiOßV menjenek, istenkiséctés a hegyen maradni a télen át, hó temeti he a kunyhót s jodállat les a merészre., aki itt telel. Mihály jól tudta mindezt m«r*u is. do azért rr.égis a “hegyen maradt s ha addig él se meny * Hibe oda, hol nem vár ró ház. testvér, %t rokon csak uz irif,y pletyka fuUánkos nyelve, mely Jani. nap óhal csuk ősszel megáldott fiatal boldog- ágát is kikezdte álssunt óbégatás'd. mert Virág szoknyája dől kurtább von kicsit.

— Mingyórt-minfgyárt c jrdp cnébe ejtj — pusmogtak tir asizanyok titkosan, de ugv, hogy ha lehet, mindenki hallja s szegény Vi* rág r.eia tudta merre nézzen, fogvacogósan émelyítő kínban a föld nyílásáért imádkozott. Mihályban akkor vetett fekete lángot a harag faluja irán-', moly gyenge asszonyát az Ur előtt ilyen könyörtelenül megtiporta.

Bolondnak mondtuk, mikor kideriih. hogy száműzi magától a fdut, házaival. , meleg fészkeivel. «3 bajban segítés közelségével. Az Viszonyok mindig sokat hetiéinek, tudja azt még a szopós gyermek is, de ki hullott olyant, hogy beszédüktől férfiember a bujdo*ásba menjen. 3 árvának kinn maradjon a hegven

— Ne menj világ csúfjára remetének — mondták Mihálynak, de haszontalan. Aztán c$ok bólogattak; ■— Kemény ember . . Vesztébe viszi még a gyermekét is... — .S mór a hegyről lefele indulóban: — hton áldjon családostul, Mihály, $ hn a hő ereszt, egyszeregyszer nesz le.

— Oda többé nem - - csikorgatja most jogéi között Súlyosan a szót, mini partra ér! tsxó « homokot, melyet iszajsos víz szájába 'gyűjtött. Az emlékezés görcsösen keményre merevíti iszonyú ionost s fejszéje, mintha m egész világot akarná leszakít ni tengelyéről agy zúdul a hegy ing jajduló öreg fenyő szói roppant derekára. Az erdőn riadózva nyög a hang, de szemközt a hegy értön visszazárja,

Mihály valóban az egész világnak szánifi ezt a fádéin geto ütést. A világnak, amelyet fát hagyott, hogy helyét újjá! töltse életében ... Virágra gondol, akibem a vendégeiét

holnapra láb inár "éri gyürnöKr > Tar kara • máük remetetársra, aki a hóba butt gertrii fészer párájában gondoskodó burát. Az <s 'anyának készül, bins, ■mcihuitutp k‘C'> borjú is lesz a fiús körül... .

Vihig épül köréje, érzi, tudj*, szere lat ttot harcból snip, uj világ. Tima világ, amclybe M Úristen hé’hálna p is szívesen l alagút hat, nem kell szennytől fél tente ián gát •. - c-f kánt óvták meg ott. fenn gonoszok, etr a aurájában is szép világot! Mihály hun isincl bm- got vet a méreg, ökle fehérül a fejsze nyelén.

Oda többé nem! ■ parolik dühös hm. turnusai i\jakéról fi -s:ó s a hegy.^ mint aki érti. tudja, Így jó. biztatóan viaszakiáltj«: „ .. . nem/*’ ,

Mihály most mór <, hégy fék: be.s .el: _

Sem cn többi - oda immár ■falut, fii fenek ahogv tudnak s nélkülem. Építek én maiimnak itt világot üngyaltts menny or szögöt a hegyen, az I- tcn kegyes térde közelében . . . Kiesi világ lenzen. u< az envem.

A hegy tcyujlottan ráfelel: .......enyém.

Miháiv ’ Modul “ürge ti a: alkon v át még a ’chvo körül ij dolga > an. Jó lesz Acini. Valiéin nagy teher, héhez fatörzsit ioúszói á'- q lejtőn, o kunyhó felt . Ebből lesz meleg. í> t, meleg immár bizony sietős, merj c legény' he. ha levetkőzi, nx (Hívet ohulrrurzét melegét, .ncgdnvlené a hegyi hide1',el . . f.egéttylte^ At /(ó».r •*»: Midia a nerve. . .

a

Az éjszaka mind a kunyhóba (■ y<dl. de a tűz lángja melegen pilúgit s kikai-agja u szél uiakacskodiUút. ahogy u gerendák közt josze- gei. Kinn a holdvilág csuszkái (t hiffttn s beleesik a fenyők nyár she gyébe Mein nagyon messze éhes farka* ordít, hangja bukfencet vet a hegy felett r nyögve a völgy fenekére szakad. Jó lesz éjjel kinézni a tehénhez n* hogy kárát okozhassa a t <ui. Kemény u fé szt rajton a retesz de c. fCrkas közvlolálkodú- sa Tarkát erősau megijesztheti, pedig most áz is várandós, szygény

Mihály melegen clmosotyódik Ju ha társakról gÖndoskudhatunk. Asszonyára nézMir gondolsz,. Virág, a kicsi borja mikor születiky

A borjut kérdi,, de maga fiára aimsja tér- téríteni a szót.

Az áeszony kicsit eltűnődve hallgat: A varas megnyílt te fiarei arcát « ahogy -t tűz fénnyel i.iegsimo^a:fQ, Szűz Mária fájdalmas arca az. A nézése is befelé ügyel, mozgása is befelé óv fitos, mikor szelíden rtióglUntazsa teltét eleven bölcső: tente. Mishit, tente . . . Az arcán szerongás mellett öröm.

Tarkának tán még von vagy egy hete. de fes éti idom erősen közel jött — szólal aztán hídban. — LeJiet már holnap . . „

.S elhallgat, nnrtr okj uj jelt /»gye — Ugye?! — Mihály orca piroson. ;, síéi- véste <irkurban jorróság grill

.Az idő elteli, a gyümölcs megért.. Az asszony inkább magának beszél. Keze ott nyugszik éktelen kosán. Nagyon komoly most és nagyon nyugodt. Már-már félelmetes ét idegen. Titkos csudákat őrző ősi bálvány n tmammmaasa&aatarwnewmiRszmmm—«mi——i

cár «Sri .if«, b»«i» “2“

Ut. Mit.., j.tvM m /■">!■ v'«r

löse. In cu . Ui;, hidlfiatijn muncite

— l'új ölár

Mihály hozzuugrik.

feküdj lf. 11> ,J9' l ehudj If * pthctn,

fin majd ügy előli. .......

Úgy vetkőzieli, kedvesen eget, bujtat pl bt- a pokrócok aiá. ahogy gyermek* Arat- gat a falnőtt, öregesen biztatta:

— így. VirágAztán leül a kályha hözMt, ih^t ügyel4 ni, kt ,u fdudttk... Az üstben vi z go. »log, ki ne hűljön ...A sarokbon teknő larnmz- kodih . .. Készi n t un minden .; uz 1-ten i* Ht lesz, hogy áldásából fiikajlán helyütt nehogy száraz keresztfa virágozzék . .

Kezén a fagymarta kemény bogok sujorra érzik a -üz közelségét, ra se ügyelve Aue» dörisóU. Agyában tilágé/ő gondold, azt fa ragja, simítja, csinosítja.

...Tán nein is uzérr jöttem én d» remetének, mart megszóllak Virágot hámozza magában szcvuImi. - Ventmuooybetzéd,

macik any ái ugtis bur iánzik » reggelig sem

él... Tűn azért jöttem ide, mei t az fiién valami na«\ dulgu' ckui csinálni ... Hot ha Így megbecsüli, én megsegítem, y ketten meg M* csináljuk iigvecen . . Segít V icág is néz tíz a tzonsilra. fipitühh a hegyen

olvnn világot, heps h jóikat is mellé izeliiül.

Nem tiutja mer. mi less ez u iiblg. de é.rzi, hogy szép le*s cs tiszta cs jó. S nem látja, liofy ntr.r .-ziníe-szintc késs, hogy a ma ga megépítette otthon, színétéiben eggyé olvadt család eze IA háromsága, cpu, anyu, gyermek örökké- és egymásért valósága ez a uyér nyörőségéi szcji odn:- de crh, hogy i>Kjg- sem konok bolond, aki dühöngő dacból vakmerőt nurt. hanem igaz Xdnn jár. fis nyugodt ...

Az asszony felriad:

— hl vagy, Mihály?

•— /ír. Virág... Br-j tan?

— Semmi... céak maradj itt . ■

Ismét csend i a»/. .í forró i i~ neftzez <t tiis dorombol ■'Zúm\ilr>ar.iafi.

Mihály jelijed. litszunnyacn kicsit. De nem okúig. 4 para:* rn*. ;r izzó. V iráx as. ágyban I:ino.y.’:i szuszor. Vt l.eu-n mozdul. Néha néha nyög. 4z aldokon bevilágít a lél s kísérteties fényt terít az ágyra. Az asszony homloka verejték gyöngyös héja ni-dvesvn a bőrhöz tapad. Mihály ho» -Un, me.gujeledten nézi,

— Nyugtalan szegény ... Mái nem sói: ltokét-. — tűnődik, majd ijedi eszméibedét#ei <« tüzuÖT lép és lobogóra szítja

Kintről zörej haitik.

— MegPtmm J atkát.

íz ajtót sietősen huzza be. de íi lUá-g így is nagyot harap a kunyhó gözöc, iflott male eéböl.

Szemközt veK sziporkázik: a hegy. Elrejti szikiúit. mint pihenőben a hius is behúzza karmait. Mihály int neki:

— .Kor csuk rr.eglenzvn — aztán a fagyott havat csikoretilre, elkanyarodik u kunyhó mögé.

Nincs baj, Int ja már kinn, s+Jud nyom mely ártó vudrU uról áruUutdné.k Benn a fészerben Tarka szelíden az ismerős léptek elé*1 bg fordul Ha»a szélesen, ígérőn feszül, Mi- I háfy ráülöyei becézgetőn. Csípői meleg t>«r>

it/ bann t rerm»**ny cU>ni A<m tokán

varja \ Ktztirn*, \

l I.unitiéi elő't tűre ’./('// iii>- ' c i ■ oly jt.t. ne., rnvlyui kod

Vájjon rím cunulnuh? engeszti-lödik * többet már nem haragszik u-fikm-. Mélyei, belél ctfz; a fogyott v-f-endel. Váró áld tat p> r /nete- az égből, hajnal előtti, békét (■■ írna .

— Mihály! .. Mi - hú • Üy ... /

Emberiden kin torkol szétfoktitf/ > ml *<

i’Htan rtad benn a húdrtUt 1 a csendet ■zi'-ún kokra szétveri, A férfi szinte torkáról szakítja az ajtót, ahogy súlyoson tu ront. Aztán mert ven megáll, tehetetlen. E.cze, tóba, leim- máz sunyi kö. A -zeiué, rémülő tagra feszíti n fél homályból belé: zuh-ná képA jajkroc lec»ufzo'-t. Virág a 'zétdult ágyon egymagában viaskodik, ttlorinl; tente szörnyű kínban felreng a tagjai furcsa, vt.-- lázzinüflen helyzetben idegenül rzélexök. Szc me iirctuen mered Mihólyra <■ nézés» juiruri csői: .,Ne közelit»! Ne nézz rám!“ -— és kér: ... .maradj kijzclemben“. Néma harcában hősi óriás,

Müuly szédülve, szegye nü ten érzi, rojr j>anr. ereje ut huniont (dán. s keze. a súlyú" jókat döngető kéz, mó l is csuk öltiA, nem idevliléi. Tehetetlenül hajtja le fejéi és tézi ezt a két idétlen bunkót, fagyok tgyötörte durva, ncţj kezét, me y emberrel, állottal és anyaggal i;i'oít csatában győzni segítette tibeti a perben, lám, semmit sem ér. Hoge fogja majd meg simogatni ezvl az idétlen, mdr-nuír csak anyaggá durvult otromba kéz lel u fiút- ki bebc-c-átcsl várón hinetglt" (iüri^eti már a világ kapuját?!...

Igen, a világ kupujabau ah már u fia és ezt u világot ö, Mihály s (Z az /Urornba, üur ia kéz keretezve a gyermek ottUonáuulié fis mo*t megérti: ö a kéz, erő, a szerző s védelmező küzdelem, aki világot t-pit fel hereinek, melyben u gyermek cél é% érlelem. .

A percek útja ilyenlior nehéz, kelepcék között búvik titluruin, már-már cMtfjdába fut, de isteni gemeoskodáisai végül révig ér,

— Mihály!

A hang c»ak aLg haUhaló, dt jő öröm és wegen gesztelődé».

Felnéz. Virág ^/jCbdi-cvi mo-miyoţ. Mutatja

i mondja M;

—r Miska . .. fiú . .

Mély vízből érkezik try az úszó ismét a napos, levegős világba. Horkanva issza be a levegőt, hogy a tüdejét szinte megrepeszti, aztán félóráit:

— Hát megszületett’. - 9 r/darohan. Néz.:

— Kic»i fiom! ,.

Ökölnyi, nyöszörgő, másznioj ember, rajta

t an míg a nehéz ut sara. Nézi s úgy énr, mindjárt széthasítja a szivét az elbirhaUtilan jóság, meg kell hogy ossza kincséi, $ok «:• egynek---Kihirdetem*

Virág mosollyá! bólint s Mihály kiróni <t kunyhó ajtajún Megáll. Erőt, amilyen még doha, A lába eldönthetetlen cövek. S o karja, ahogy keresztként feszül, akaratién a íeey szebb vallomás: m világot öleli öröméhez, o mindenséget és minden lakóját. A hangja zeng:

~~- Halld meg világ s te hegy ... Miska, az én fiam megszületett!

A hegy tovább adja; Jt... megszületett?*

— s a fagyott erdő csilingelte ujjong

i mikor rátefirik a hordágyra, odaiiiti a két gyereket. S »«t mondja kicserepese- lett szájjal;

•— A kamarában — a legfelső-polcon két kis csomag van. A kék papírban levő a tied Juci — a fehér csomag a fanié —, abban van a karácsonyi aján* dákotok... De addig fel no bontsátok!..

A gyerekek fogják a/, anyjuk kezét, a kórházi szolgák türelmetlenül állnak, 3&ár vinnék a beteget. Ó, ok annyi beté*4 fel visznek, olyan ez nekik, mint hordárnak a snaga terhe. Ügy kapjak fel özvegy Kova esnél, misst a p elv hét s a gyerekek mennek mellette, Iicí az anyjukat nézik, hol egymás rémült arcát. Kovácsáé azí mondja * még mosolyogni is próbái és úgy mondja, mint a harcba készülő katona, aki számol a veszedelemmel:

— Ne szómorkodjatok. Akármi iesv; velem, bele kei! nytigndni. Mert minden, 3rni van, az isler» ren«leié»e.

Többet nem is mond. bezárni egy fe* Kér ajtó. Jani és Juci egymásra néznek.

— Méri mondtíl ezt? — kérdez? Juci s taegrrtneg a szája —- íaíán esnk nerű ar^ ra gondolt...

—- De a;-<-<* — bólint Jam és keményen tartja magát, hogy ne sírjon.

Arra megy egy fehérkopenyes férfi, f < jukszól:

—- Nem szabad ezen a folyosón tar tóxkodni, kérem.

Megfogják hát egymás kezét ş kimen-' aek a másik folvosóra. Olt ülnek mániái óra hosszat Zavaró« másfél óra. né“ harséba arrajön e«v önkéntes ápolónő s híreket hon: —- Már felvágták ■— nagyon bátor ;—, rátettem a kezem a homlokára s azt mondta: — lóé jó hide-g keze van. — ~ S üzente a gyerekeiuek, hogy ne féljenek.

•x De bizony:félnek. Elszürkülve ülnek a pádon, mint két kis csapzottollu veréb. Juci sir. imádkozik, za-» árosán beszél. Jani próbál férfias lenni, de ködös előtte minden a fogadalmát tesz. Megígéri a titokzatos Istennek, élet és halál urának, hogyha anya meggyógyul, sohasem cigarettázik többé. Azt képzelt homályos ősi ösztönnek hogy a fogadalom kedves az Istennek $ cserébe visszük ap ja az

anyja életét.

Aztán újra nyílik a fehér ajtó « kigu-* ritanak rajta valakit, kz a valaki özvegy Kovácsné, de alig kimerik meg. Szeme lecsukva, alatta fekete árnyak, szája fehér, arca sárga, őszbevegyült ha* ja csapzottan, verejtékben úszva buti ar arcára.

Valaki a gverekek snedé lép.

— Nem rdíaduk — mondra —, na* gyón szenvedett. S nagyon bátor. Csöndé* ben és szépen viselkedett.

Most már Jani szeme fa könnvbehorul. Iszonyvj büszke az anyjára. Juci hango* snn sor a ménné az anyja után.--- Nem szabad — mondják — men- knek s-zépen Kara. Jöjjenek holnap. Legyenek maguk fa bátrak. Komisz do* log voll, de-talán megmenekül.

ÍJgv mar beléfúk az a kis „tíilán'4 fizó, mint éhrven húsba a tüzes voe. Dazamerr nek.

Otthon elvan minden, mint máskor. A regi bútorok, anya virágáé apa katouariibás kédí; s falon, a tüzhelv félti* n

pirosvarrásos kézimunka. És inégfa >d;r mi szörnyű üresség van. a lakásban.

— Te mondja Juci J«unnak — most tudom csak. hogy az, hogy otthon, anyut jelentette, ha hazajöttünk. Ez most itt nem otthon, tbak égy lakás.

Hossbu és álmatlan a/ éjszaka. .Másnap rohannak az anyjukhoz. Hála Istennek cl, de nagyon lája-s, nem is szabad be* szélűié, csak par percre engedik l>tí hozzá ŐkM. " *

Egy bét «telik el. Közbeu Jani a mü* heűybén, Juci a varrodában csak olyanok, mint két gép. De minden gondolatuk reggeltől estig s estétől reegeiíg dz anyjuknál van. Vele álmodnak « álmukban az anyjuk mindig egészsége«, krumple süt, meg iángost és dalol, furcsa kis nótákat, amiket csak ő ismer.

Egy hétig tart a nagy láz, a nagy veszély, a vérmérgezés. Aztán egy reggel csoda történik. Kovácsáé jobban lesz. már enni tud, már mosolyog is s boldog; ha látja a két gyerekét.

— Olyan, mintha visszajött volna va* íahonnan — mondja Juci s nem i.s tudja, nüj'ven igazat mond. Az anyjuk nézi őket.-— Mi bajotok van? — kérdési. —- Olvott sápadtak vagytok'...

Mikor kimennek a folyosóra, egy uis- aaszony bdasasó! nekik, hogy menjenek be az irodába. Bemennek. A kisaeiszonv megnnondja. hogy mibe kerül az opera“ ciő. Meg a Icórházi e(!á*ás. Bólintanak 3 meírigérik, hogy másnap behozzák a pénzt,)

— Neked van spórolt pénzed? — kér* de-í tani.. mikor kimennek a fc-ívosóra*.

— A karácsonyi persely — felel * hn£*t.

— Id«? kell adj«d Az ínyemből acm futja.

— Persze, hogy ocfaadoui — feleli Juci. — Anyuért a hdkeinot is odaadnám. Mit számit a pénz?

— Ez igaz. De akkor az idén nem ve* betűnk neki karácsonyi ajándékot.

— Nem — komorul ei Juci arca,

Mennek lefelé a lépcsőn.

— Te —- *ólfd me£ újra Juci —. láttad az anyu kezét? Milyen szép finom lett. Még sose volt ilyen puha és fehér. Mindig volt rajta seb, kisuroha, meg kimosta, meg tţijţrakâsnâl megégette éí mindig foltos k-tt a zöld<ségtÍ3*titá$íól. Most egész kifinomult az anyu keze itt 3 kórházban...

—• Szegény snvu — mondja komoran jani — még sose volt egy rendes téli“» kabát ja. Azt is vehet iáink volna neki. Most karácsonyi ajándékul ezt az operációt kapta...

Hazamennek. A fconvhán át belépnek a paránvi kamrába. Ninos ott jóformán semmi. "Eery''kiló liszt, félkiló cukor, né* hány üveg lekvár, meg savanyúság. Olvan a kamra, mint a hél s^ükesztendő. S fenn. o legfelső polcon két kis csomag. Egy kék. meg egy fehér.

Juci, meg Jani nézik a csomagot *1 ügyet gondolnak. S forrón hálás érzésű kot a naav isineretlen Jóság iránt Juci mondva ki:-— Te. Jani... gondold cd. hogyha nem jött volna többet haza... igazán... hidd el... ez a n;i legszebb karácsonyunk...

Marion UH.