Ellenzék, 1941. december (62. évfolyam, 275-298. szám)

1941-12-24 / 294. szám

El I I: N Z JS K

164 t Úti

■MMM

'// I/ á r

an*»»/

I !

t

t’ter

1

/

\

.:V.

Ü

VIRTUS

Irta: P s 11a ö» »aívá ti

Sí ».unhat soit. v.- Mubat •>!«'.

\ korc.stuuas/ial » It nyújtó Akoiloli vu közepén. Kajta pálinkás pohmak a pálinka tócsák csillogtak Körülötte ei <lóból bejött faragó emberek ültek. 1 e »* tűkön ing. aton heti szerűi) s a posztó uij’ac A /.éles bárdokal, a tömzsi fejsz* két, meg a uagVfogu fűrészeket iir. is o < gyik honiéi)osabb sarkába állították <ín re a v.üzuu átalvetőikkoí cgyülí.

lírák a palink >f, egymás szájából vet lék s adtai, a szót. Lehettek vagy tizei - ketten.

V terein faláról feuyőgalyak v rikító /inii papírszalagok tifyegtok.

Az ivó fényesebb felén, melyet fenve- »sebbé a barna gerendáról lelógó korún)1- petróleumlámpa ■ a király képe tétt. k> nc bb asztal állt piros abrosszal b-ieritvi Ott ült az öreg igazgató tanító, a falnbiró s .t nyugdíjas szemlész. Előttük bor. must' taS keverve

Jókora embr: volt az iguzgalótanitó. Ősz bajusza széle nedve- volt a bortól, sárga a nikotintól. I 1| az avzía) mtd-b-11 bölcsködöft: lelik az idő. Löwe,

mintha vsuk ellopnák!..

l opja a halál s az ellen nincs'n or íó... — bólogatott a sovány szemlész. láb-.- taténak” csúfolta ,i falu. feleségei „Édes rnamánákA Így becézték :*gv mást. inikor veszekedtek is.

V horssru aszta) melleit hangos volt a

/siva». . . .

\ égy »g> hirer te is!... Na, U* osz- íau fÖKven vagy... • botránkozot.l meg cr • tömpe orrú legény szomszédé- tár •.zii. ki óvatosan szedegette dé /■seiikea* döjlébe kötözött pénzét. •

Drígasszony jött a koré/mába.

J'estétí eresztette *; ' esen »lese u a hangja'. Egyik kezét köíénv» alá »lug* dosta. A petit elé suhogott. A kötény alól üveget .tett a pultra. - • Egy k ys üveg -ztszt. Lukács ur... — dünnyögte. Aztán f ríhendöje. alól végLevígyiláJta az ivót.

Az ajtón csizmá- ember jött be. l. ji *

I :;~>~izonek c jizépnúves Céh ftiadtr 'tiltútt iuygjpl°nt ..Üröm“ című norrlíás hoteléből.

íz ■ ni.ber neuniri, amuţi a áH az uj égzen' gésben és lűrteleneben nem tudja, merre neizcn. }}inHenüft ég .a vdág. S az ember öfumigái kt-resi benne. > Európában éppen úgy. inini Amerikában, Ázsiában, Afrika bán,' iusztr áliában és <t i eh pereken &zét- -sári rengeteg sók szigeteken önmagát keresi az ember. Soha nem tapasztalt mer hó tággal retjük magunkat a térképekre. (Jf' száv&li’kavarognak'a szörnyű havai* hadban: élettér, érdekterület, támaszpont. nyersanyag] S tí térkép megmutat mindent. Feltárja « hibaka'. A térkép bizonyít: a mostani tiszti ó vihar a világ jóra inak igazságos elosztásáén folyik. Ezért hallgatott ci a csendesóceáni sziget holdfényes éjszakájában u melegdalloniii. iágyanzengö hau'Uii gitár. Ezért szólalnak meg éjszakánkénf elsötétíted világ túrósok felett a vészszirénák. Ezért száll- na]; szerte szét a világon a bombavető repülőgépek. Ezer süllyednek el « hajók o tengereken. Ezért borult sötétség az üt, világrészre. Ezért hunyt ki a fény. Ezért hiányzik a bőség. Ezért lelt kisebb óz idén a karácsonyfa. Ezért nincs béke a földön... f

íz emberiség most uj földrajzot tanul s csak egyet akar: élni! A térképen is látjuk: a föld óriási, mindenki számára jutna kenyér $ ez olyan egyszerű volna. Istenem. Csak egy kis megér és, őszinte, becsületes számvetés kellene — és egyszerre elhallgatnának a fegyverek, visszatérne újból a fény. távoli tengereken szabadon szállítanának árut a hajók és meg* születne az uj térkép, amely Európa és a világ népének egyik legfőbbet forgatott könyvé volna, mint a biblia. Amelyen a. városok, hegyek és tengerek, amelyek most a szörnyű kataklizma színterei, képeketépítészeti remekeket és elbűvölő iá jakot jeleznének.

Ez az uj térkép, ez <tt uj világatlasz egyformán volna az enyém... tiéd... mindnyájunké. S összegyűlve egyetlen, óriási karácsonyfa alá, ölelnénk szivünkhöz mindörökre, amíg csak a csillagok ki nem alszanak,..■ á« •;*«)«»íM/ábk, kés un*n v«e»'i

Lg \" decivel. Luké tv, ül . ..

Lukác,> ur őre**! tett o véinc-e-zouy eU.

Égy pakli dohányt it?'-. kerté

m csendesen.

villás ember ránézett az üveg

Csecset vÉ2 az urának. Matiné?.. Kedvet csinál neki estére, ugvi...

Menny, bolond!... Mennyi les»/., Lu kórts ur? . .d:ipo'..m megszámlálva tel t<- ío pénzét ;« pultra. Felvette » dohányt, lisescl a köténye a»a dugta a khueut

A villás ember kézfejével végigtöröl te száj ál, aztán a ho*s*uny*ku decidbe kortyolt.

A kis HükZ.tálnál u tanító a inul lat * ruk 1» getíi . főbb v«»11 régen... niou<lt.\ ki kurtán.

liiza jobb... - bngyta ra a biró nem naţv meggyőződésnek Kein is olvan reg a vasúthoz, járt napszAinka.

Mások voltak a/ crnberrk me- redezett a vwímlé-sz. Más volt a ^ii* t aVág...

Bi.Vl más helyeselt a tanító. Igazad van. .ló//:. \ íiüosoí ak. mngvnrnb* hak... .Például a «legény lum... Mindig a fiával bozak»xlott elő. :iki a bábomban < -e!( \ ».»)t ei. íbi-zélt hat a fiáról. S s/cmiész s a bir,» hallgatta.

A páiinknzók egvrésze óntke-Jn i kf/y dett. A tömpe urru lc-gény furcsa. vé>k<»nv liancon mint '. g'v klarinét sikollozoU :»*• enc-kbe K*nyúlva, mint y tekeredelt

a nóta

A tanító r zsivajt bxlkiaháJva magy.r- rázott a fsáról.

...Hát •! vállglkoVott... WiuduU...

CVris.'.ott'!náa:.oU. men! ,iho«> tüdőt! Fiég az. hogy **iert egy szőlős <^é( ott egy nagy présházhoz... Nézi... Hát ott t “épfegyver, áru t keres... Akkor még hadnagy volt... Elég jz. hoey b-k<‘>dött a ve* uyiprek mögii!. Holdvilág volt. öj a köz 1* heu egyse... A .-;n gondolták. o Jiunerési kedilc valaki... \a, csak fejáilt, a nyitott ablakon éppen belátott... Az ob-zok b nt iiitek jámboran .-»/ s-vt-oi körül ^ élte-1 . Szende az. ablakkal, mondta a fiam, egy Cafat t trí iá tv bit. iek»-tc göndör hajjal... Akkor iw.».i: »vlé**Atf- ő a kcz.itránálov... Eiévf.ttv. kihúzta a njnóit, a/.tan eitty. . hé az ablakon... utána a másikat ahol a k«-nfcaryver állott.. ;. szaladj... Azt mon.i fa: volt villás, mint disznóöléskor...

— Mibnap hz, egész zzáza/1 c-lötf kéz* i főttől f vele íz ezredes - egy bét múlva főhadnagy volt... \z volt legén\. ugví...- - feszült ki véli tanító büszkén. Mint kapiíúny hall meg. -zegénv komovodott el iiiriekti Éppen levfclet •rt, mikor meglőtték.

Elhallgatott.

A másik asztalnál is. c?«:udesedeti az ének. A tömpe orrú legény felállt 8 kiment az udvarra nyíló aj1 ón. Mikor be- jött. észrevette a villa« embert & oda- szólt neki:

— Szemst. Mihály! Hogy nem jöttél i héten?...

— Nem érkeztem, komám.

— Hétfiin jössz?...---- Héífiin?... Heţfiin igen.

— Ülj ide te! — tuvitáiUa a legény magukhoz.

Az nerc sokat gondolkodott, villáját a falnak támasztotta & leült a komája mellé. A másik oldalon egy simaE&ju, nagy derék legény az öccaének magyarázott. A/ az asztalra könyökölve hallgatta.

— ...Hát azt tudod-e, mikor Andriskái Dénes csutaknak nézte Csata Laji hát?... Úgy volt. te, hogy iiliiak a kaliba élőit, én, Páll Náci, Cvki Imre s Csata Laji bú. Este volt, beszélgettünk... Egvsaer csak jc kt Ándrieka Dénes a kalibából nagy álmosan... Nézzük, ez rnit akar?... Csak megy egyenesen Laji bának. Olt megáll s matassa magát... Laji, bá még jól odahajol hozzá, gondolta, ejszg mondani akar valamit.... Hát csak felszökik nagy hamar s káromkodik... Mii csühaLz, te, a szén ősegedet!... Csutaknak nézte. Kacagtuk, hogy raajd megnyivadánk.

A zsivajon át oda hallatszott a tanító dicRékedése. — Három széket U felemelt rgv kézzel... ,

A faragók közül többen odafigyeltek

— Ember is.ült rajta, ueyi, tanétó ur?

— kórdezíy «jeg az egyik nagy ártatlanul.

»VII l 1)1 •

egv »omis; lábán.

A Umtó végignéate: - Hát pedi* clhi* Áfcí ti.

Húszéin én, uram, lím/vui moiuU.i

sunyin v miuvku bajuszát végigiöruUi

\ bortól vöröv tanító c** l. íclugr» tt r/. .,t,ztaítól e fcb jüU fordult:

Hé, fudnu t.gv ).», zx» l bárkin ■ <■» kel felemelni? . ■ • 1 ;> s,jk w.ik, liudd iám!

Kn c.-ak a pohimiJ »uiiiadok, c'yiv moudta a macjkabajui.zu. Moudasu után rncgnyívlíu ez/ijat ii))o-ah.al pislarc tolt. A pálinka már a -/A-mén ült.

A fiatalahbuk vigyorogva úUták körii! a már egviuásni rakott .«/vkiskri.

.... Mott elválik, etUdek-e nézte

őket a biró.

.Na, Cyuu m»t tue« ? !>»/liitta-szemlélsz a tömpe orrút.

Az a fejéi vakarta, a/láu tétován a í'é' ke-khez hajolt.

Hó, hó!... .Nem úgy hé. n<.a»i víg)! A lábánál fogva, legény... -,/óH ra a tanító.

V legén» nokivöröí»ödve fogta jn>% az ak-xj -zék lábát s emelni próbálta. ezekek billegtek. ViísurjletU*.

( gyelj, még trl“r«vded .

fik.

AHj c<ak! tolta f«-Jr cmhíír. kinek böcskor volt a Dp ó sotu birt a székkel A siuiidiaju legény kcs/iilt hát neki. 11^-^ talnms kezével megmarkolta u laoS.m. oc lu zen. de felemelte.

Jól van legény!... dű+érlrk

öt ötmncl.

I^etett*» a székel. pirosán büszkén vb.y/aiiit az avzijlboz.

Utána a villás enib» r próbálkozott. IK‘ k“lv/er fogott neki. Miig hanuad-zor u- !ahogy ő )*■ f**lein*-lte.

De rajtuk kívül azután senki.

IX. a tanítónak' ez ^rin tetazeft biz.'!. »-*»ak biuntiiögött ? hogy vereségét ivplc«- ze. italt r<-ndc*li a kettőnek ~ >'»s-/aiih a piros abro-zhoz.

k faragók is ittak tovább.

\ tanító rosszkedvűen hallgaíotl.

A szőlész csakhogy mondjon \alu:uü a tanítóhoz fordult. - - Azért legényt erősebbnek tartom.

A tanító rögtön vitatni kpzdte. — S/.ó 'inc- róla, NJibály. :o keményebb!

Nem hinném állt a í»/euiléw. pvrt» já-a a hiro.

A tanító a/.érl svm Itagyia. ' végén oda «roit a villái »TabrrmJ. v7.-- Hallod Mihály, a?.* tartják. ATó/?i küményehb, mint te . . .

Az csak a vállát vonta. Lehel. Meg nem küzdöttünk.

I gv lűszeiii odatenne... - nézte végig a b-ru. — Odalépnéd, ugy-c? . . .

A legény mosolygott. - - 0 sem hagyná ruagát cjsze ...

Mások is ln-lc-vcg)iiitek a vitába. Egy* részük Mózsi, másrészük Mihály-párti leit. — Küzgyelck meg! — biztatták ókét. A legény s az ember csak nézték egy4 mást. Tréfával szerették volna elütná a dolgot. Egyikük sem akart birkózni, de nern akartak gyáváknak nem látszani.

— Itt mar íohet kiizdödni — próhéb kozott szépszerével a legény.

— Félsz híres * annyi! — legyistfelf a tani te.

— Én? . . . Éu aztán senkitől. , . vö* rösödött cl a fiú.

— Na Mihály!. ... -- biztatták érre a Biásikah

Az tétován felállt e a legéü're kivágott. — Gyere tőocsiik kedvük.

A legény is felállt » levetette Baagáróí P? ujjast. Az ember is le. Egy szabadabb helyre mentek s ö&szefogóztak.

Keményen markolták egymást. Hátak.»} kipupositx'a próbálták a másikat betöm: ..

Egyik sern engedett. Forgatták, erói4‘,ék egymást, fújtak, izzadtak.

— Nó. Mógsi, no!... — buzdított s bíró — Szőried legény, ezorisd! ...

— Ne hadd, Mihály, ne hadd! ... - - toporgott a tahitó.

Végül iá a legény megragadta 5 másik harisnya szijiát, felemelte s hirtelen cd- dali diitöite. Mind a ketten a főidre estek. A villás ember alól, a legény felül.

— Ügyi mondtam! — feszült ki a biró. A tanító mérgesen pro testált. — igen,

csak a Mózsi akasztott' . .. Birkózzanak mégegyszór, rendesen.

A szénái ész a bíróra nézett. — Nem láttam. hogy akasztott rolna. De jó. birkózzanak mégegyszer ...

A legény az izzadt homlokát törölgelte. — A pap se prédikál kéy^zor. tanító m ... mondta s nevetett

Lh P .<* #i*/.loll;d, i’-.-gr.iiy!

V v>|t«a richer a fr*f«ujtott Cff

pobi«* italt.

A faragói %\v \*v «» ejj uâiut^vzc

tWt&k*>»oU.

Tán fél t Mo/.ii? ke» ó» /.!» a :»i; o

\ f'-géiiN int j i»». ulí* UiUi-jÍ: Még

a/ Ivtcnto* ii^! j,i l -vk -w iu Cút-hA löbbct! uvcmtatcknl *v/ asztalra f

Nine*-' rgekben wrfua... ‘f%yu !»lt a tíinúó v li ült Ujia b»*ro/xii.

A nagy oszlalnál azuiibüo toválT» f<»lvt i viiu. (éufoltáic u -»it.;ás «uWrt, aki minri HÜriilíbeu uajtogatlu a poharai.- - Úgy néztél l»i, miül Amid j. muvLnuir

buuyorgot.t rj cseudc/*n u tömzd-for

uía faragó

A tömpe orrú ráröffool: Mit tud-)/

!*• ahhoz. Dádácíi! a csúf neve- volt annak.- - llát tv' nőt tudsz, I ilibbk! - - volt az vó-sv*.

Vada mi ott lógod jelcitlüL, mini éret: biua felett u yég.

Nagyokat ittak. u-iuU c-ipötebhtk I ’

■ V

A viliái-. lUíb'-r részegen ocsargett:

S/e ujy vá-riám oda, iuvjcv iiten ve sze*t • né év./»*! . . . - S c-ak nézte konokul legény 1.

B»v: wr H/’ari odament hozzá, . alán i torz mosollyal az. ureán.

Gyere legény, kü/djiiuk mégegya»:! (uomlt.* r i nem élven ott iih az ördoc.

Netn én. Mihály'- xuzei} azrácrő»a:-n.

fiát riku.-ztani l:uL-j--»? , . . legény vállára tette u kc/é1.

— A/ At én bajom, teetvér!

A többiek feszüiten balLattáb őket, r> S4‘St volt valamennyi.-- Jössz trt>tvér, vagy vágy rick!..,

>» két kezével rurgmarkolta a legény nv^; lén a kabátot.

— Ülj vcJi/lrg te-üvéí! • - ráotottfl ?/ IC magát diihöíeu.

Abból c.vak kiugrott a düh. — Na, u -//cncwgedelmondta •> öklével a ií* fény arcába vágott, .A/. nekioMHt ;«>j Oí-/' lalnak, meglódulva. De kiugrott, azíán öklével in-kt d? emberitek. —- AutiNteni* az any adnak!...

\z ember ne kibukott a falnak orrubó* preckelt a v ér.

A tömpe orrú legény oda szükótl, d* ir.ielóít a legényhez ért volna, valaki h&^ jába uaarkoií s lerántotta a padlóra.

Ét összefutottak mind, vadul károm kodva

Lukács ur szálé dt j c^eo ti örökért. A i/emlész, az utána menekült. A bDó » t tsniló még választani próbálta őket.-— Emberek &z Utenit, hát van maguk* uak eszük? ... — ordította a biró. De üveg zugvtít el előtte. Hatráio: kezdett hát, feje fölé tartott kézzé*.

A tanító a siuiabuju legénybe LapaSi* ködeit: — Mózsi fiaw., legyen eszed'.. Hst állatok vagytok te, állatok? ...

Feketéo a dühtől taszított rajta a legény. Vérbeboruh szemmel egy széket ragadott fid. A villás miber a zsebébe nyúlt. Egy páran a sarokba rohanlak, ahol a fejszék álltak.

A tanító futva bukdácsolt a biró utávp ki *'.? útra, ahol összegyűlt emberek figyeí- tek a korcsma felé. Btiaenai nem mert senki ,

Bent mar egy ordiló gonsoryag vált C.s hó. Székek emelkedtek s reccsentek széf, » lámpa lobbanva ingott-harangozott, kor^ toos Füstöt fújva.

A simahaju legény leervszístte a széket » csodálkozó xzeauuei ilif egy dar:t= Nyakából dőlt a vér. Düiíngézve fűtői próbált, de csak megroggyant s arccal a padlóra bukott.

Csendőrök tódultak Lé. Puskáius^al - Lik»csőkkel hadonásztak káromkodva.

A inaoiikub&ju^/u üres faragó négy késláb igyekezett a?, eldőlt padok közi az udvarra öyüő ajtóig. Gyér haja közül vér szivárgott elő, le végig az arcán. Le- íbászótt három lépcsőfokon, ott nehéz'' késes felállt s a ház falába támaszkodva nádra támolygotl. Ott nyögve behúzna magát a szénás csűrbe.

A csendőrök közrefogva kísérték a vé rés. kalapnélküíi embereket. A korcson előtti ácsorgókat rnéigesen hajtotta e! az ajtó előtt hagyott csendőr.

Az ivóban korm»oéan pislákolt a iámpe. uiinvlia csak ráhünyorgott volna a sima hajú Xgépyre, aki ott feküdt elgurult pálinkás poharak között, a piros abrosz letakarva,