Ellenzék, 1941. december (62. évfolyam, 275-298. szám)
1941-12-24 / 294. szám
V f A > 6 JlCffl ri2lÍ3§SÍ 1 A -$£a ;* *>q ■^-'Jî>sOSi d inöx* asiíog «ES 1035 áanaa t 3 «Í9ll *8 053 Jósain fcí'faysít Ißii is.-t ÜOiIITOi ÓÓ ISy^ ^aßfgli i SílÓb E sdtta sb-m s/. Jss »J sdíc is / i sxsorí • iCűffi lójuT rr^dí»!» ÜtS-SŐ asrasttí E:ÍB Sfi Ofi 0-270* líliijj3íl ífcl S3 viÓblH éínsiél fci) ffl&d ÍStííDo' »’TíIOfi,-{ üE<ÍÉg SS.Víl') sfsieil meii« .u>-ózu öaisvbí Tökéi 73g!>ITÍ 3SaYB‘> nßsiill I USB îl liljÍT-) , deiOá E fid 9^Í9T .vínn? VSOíl /gßm ío'ffiy bilisé 3KÍ9S ííiijÍí !od?:dtfsa ín ág ÍÍ7TJ X3lé r foíTl ;Í)B; ííí bs» n a ’?S? "ÍTT í £*45- «?.<? mio&e j4o ELZIPNÉéR ■aMBBgBggseaa^ w'MwryţiMii'iimiiirr '■TilWi'i’iüa gy év után lyias ALBH.ECHT DEZSŐ Egy év eltelt. As első.’magy**• ősjü után eV mait a második is- Az első •;■> 'felszab ad it hú? »agaiméval, boldogságával - volt tele. Naponta kóstolgattuk: hogyan lesz a/: álomból váló &ag. A másodikban megritkul! ak aa Unnepna pok é* megszaporodtak a hétköznapok.- Me;;* szoktuk s valóságot s hogy tovább léphes* sank: most már a valóságbe1 kell új álmot szőni, hogy az is valósággá , ál has son. .1 * •■; Sokan marasztalták;el az erdélyi magyarsá* got amiatt, bogy nem .vállalta upegdöateoi azt a természeti törvényt, hogy * rész nem végezheti el az egész feladatát. Arra a — különb" sen az első időkben----mindenfelől' nekünk szegzett óhajra gondolok, amely szerint » szenvedésekben megacélozódoll erdélyi erők- .vek haladéktalanul fel kell vonulniuk a reformok frontján és ki kell hareolniok a ma gyár életnek annyira esedékes átalakulását. Ugyanezzel a várakozással fogadták a felvidéke is, akik rögtön belevetették magukat ebbe a küzdelembe, de fel is morzsolódtak- Az erdélyi magyarság- igen helyesen, mezé re// te azt, hogy ahhoz, hogy országos feladatot vállalhasson, szükséges, hogy előbb rendbe-* hozza a saját állapotát. Ez volt az eísó fel adat. Tájékozódni kellett elsősorban a magyar életben és ez a tájékozódás nem voU egyszerű Ismerkedni kellett emberekkel és intézményekké!. belülről kellett neegismernünk az állami organizmust, amelyet kisebbségi sorsban csak .kívülről és ellenségesen szemlélhettünk. Szemléletünket egyszerre szűkíteni és tágítani kelletett. Szükiteri, mert egész . Erdély beívelt a kérdések megoldásánál csak íélérdélyhen gondolkozhattunk és tágítani tér- l>e!n és tartalomban. Térben Sopronig, tarla" ‘ontban a 'többségi létig. Az idősebbeknek ez könnyebb volt, bái számukra is a csonkasá- gában e-aőt nyert é? öntudatosodott Magyar? urszág sok meglepetést tartogatott. Nekünk fiatalabbaknak, ez. nehezebb volt. Minket : z állam és az állami intézmények mindeddig csak abban a vonatkozásban érdekeltek, hogy milyen lehet velük szemben a legeredményesebb védekezés, figyelmünk és gondunk ■ kizárólagosan a-társadaiom. ,s nemzeti ólet . felé. fordult és azt akartuk mindenképnf» megerősíteni, elléiúíl’óvá ar'éloziu. 'fis aabikor egyszerre kitárultak előttünk- a kapuk. « miénk leit az egyetem, városháza vármegye- háza és az állami intézményei:;, ezernyi lehető sége, kissé--egyensúlyunkat veszítettük. Am értékelés egyensúlya; bomlott meg. Kisebbségi sorsi..n az volt egyetlen örömünk, er ősi tőnk-, ha a magunk erejéből valamit: iskolát, szövetkezetét, napközi olntbont létesíteni í adtunk. .Most jött a magyar állam s egyszerre —' hogy a csak a kulturális téren maradjunk — a magyar kultúra szolgálatúira úliilott egyetlen váv-o.shan. Kolozsvárt: egyetemet, nemzeti színházai. Erdélyi Tudományos Intézetet, múzeumot, gazdasági akadémiát, zenekouae.r v a ló - viuniot s löbb. mint XÖ közép iskolái! és szakiskolát. ilyen arányok mekeit természete-, ui eltörpültek azok az eredmények, amikre kisebbségi sorsban mutathattunk.' reá s á ma- gunk erejét az 'Tárni lehetőségekhez viszo- nyitva hirtelen .-.kicsinek, sót feleslegesnek éreztük. Ez aztán, törést, okozott .abban, ami- ben az erdélyi magyarság, a legerősebb voii ş melv legnagyobb értékének -tekinthető: a társadalmi öntevékenység kifcitésúbeíi. Azok s. itt elsősorban a falusi érí.e'uuségi'e: á; lelkészekre és a tanítókra »ondolerk. akik edeiiir azt érezhették, hogy az G váíla'kon nyugszik a nemzet sorsa, a tehertől megszabadulva e<ry' szerre feleslegeiner" érették magnkai'. intézményeink vezető' helyesen israerték fék hogy eiffiimek a társssdalsEiá öntevékenységnek fenmíaí’- fásia nélkül az erdélyi kérdések' aligha oldhatók meg s mindent elkövettek, hogy biztoaió- fák, továbbra is aaokat a keretekéi', »melyeik’' közölt ez az öntevékenység munkáját kifejtheti. Egy év otiu tisztábban láthattunk e téré® is. Mo6t már nagyjában e'döln mi' az állam feladata és mi marad meg társadalmi feladat» nak. As állam is felismerte, hogy Erdély különleges viszonyai között a tán? axial mat kelS egyes kérdések mesrcldására segítségül hívnia, másfelől a társadalom előtt is nyilvánvalóvá vált, hű'gy nagyvonalú és Erdély életére kiható tevékenységet csak az á''am segítségével tudhat kifejteni. Megterenüíéldik tehát az napnyira szükséges e-ígyenáuly sz allam és tár»' dalom között Türelmi évnek tekinthetjük és annak h kell tekintenünk a* elmúlt esztendőt. Türelmi évnek, mely alatt feladatunk a tájékozódás a tennivalóknak megállapítása, az intézmények szerepének átértékelése és a magyar állnia egységébe való beillesztése vök, S türelmi időn ek kell tekintenünk amiatt H, hogy » társadalmat alkotó egyéneknek majdnem mintiigyike elhelyezkedését, munkahelyét, jö vője biztosítását kereste. Régi é* megszokott munka közös ségek hwölotlak fel. az rlhelvez- kedés ezernyi lehetősége szétszórta » régi munkatársakat, az uj munkakörök uj kötfős" sépeket teremtettek! a társadáhöi életben is mozgásnak indult minden: rési együttesek bomoltak fel és újak keletkeztek, egyszóval az első idők Jnetamorphosisa oly- erős és mindenkinek életére, a közi)letekére és egyénekére egyaránt ’ iható volt, hogy az erdélyi magyarság szerepének és feladatainak újraértékelése és az nj helyzethez szabása news következhetett be- . A türelmi időnek azonban vége. Az egyesek elhelyezkedtek, az, intézmény k beillesz/ kedté.k. az állami szervek uuiukábá íílorttak: a magyar élet Erdélyben megindult. Az adóit- súgókkal és a lehetőségekkel megismerkedtünk s a -szükségszerű kiábránduláson is tül* e&tiink, ide je tehát, hogy szét tekintsünk saját portánkon és tisztázzuk feladatainkat úgy ar egyetemes magyarság, mint önmagunk irányában. Hiszen, aíni eddig Történt, csak előkészület volt: .az előfeltételeket teremtettük meg csupán ahhoz, hogy igazi feladataink vég* ízeséhez hozzá1 áthatunkBizonyos türelmelleuvég és/íeíhető az erdélyi magyarság soraiban s ez a türelmetlenség egészséges. Arra utál, hogy az emberek figyel me a saját, sorsuk elrendeződése után. újra a • magyarság kérdései fe'é fordult és az erők felszabadultak arra, hogy közösségi feladató" kát vállalhassanak. Eggryel miiuleuekelőtt tisz iában, kell lenni: Erdély nemzetiségi megoszlása nem engedi meg a macy; rság számára a külön utakon járást és az erők szétl'orgicso lását, hanem az erők legjobb felha&ználását és a magyarságnak nagy nemzeti céljaiban való össze forradását követei meg. Az áiüzeu- vedett huszonkét év felnyitotta az, erdő' i magyarság szemeit: tisztán látjuk pusztutú- íunk okait, de az újjáépítés útját is. k hu* szónkét év nemcsak a gyenge pontjaiukra nia- tatott rá, hanem az erőinket >s megismertette velünk. Ezekre az erőkre támaszkodva és ezeket az erőkert kifejlesztve érhédink esté; el er-diuényl. Ilyen erő a nép. Nem maradhattunk volna meg magyaroknak és magyarokul, ha a rus gyár nép Uem vállalta volna- minden elnyomás, ígérgetés és csábítás, ellenére a magyar sorsot. Értelmiségünk legnagyobb része repatriált*. a nép egyedül maradt, de állta a vihart. Hia^uzü-iszeeedetl fninocityktH lU&züíí ____ _ „ *, W» <«*> »vi* msssü s a QDÉLYQÉS21 BUÍODGYAR D-T NAQ03VÄSÄDUELY gyári- rnanyai nnintalerne'ben Kolozsvár, Szénié?yház- utca 2o szám,- ”- Ttlefonszám: 24—23, íuiiiil a tölgyéruő. A kisebbíógi sorsban jófor r.-áu egy osztályúvá egyszerűsödött- társadalmunk, mintha kezdene ívv^i, „.«Wv.'A A igyaz- zonk, hogy a közösségi életnek azok az -egyszerű és természetes formái, amelyékben az egymás iránti felelősség annyira élő vök, inogj ne változzanak. Vagy ha kényszerűen váltóénak is. tartalmukat ae veszítsék. Erdély «jjáépitcsét csak a magyar nép felerősítésetek erejének megnövelésévé! felfok ozásával és hódításra indításával lehet elvégezni. ilyen erő a szellem, mely rabságunkban világított. Költőket adott, ak'k a meredélyeken, ahol a józan ész torpanva állt meg. hí tűkkel átvezettek: 'rókát, akik n helytállás kötelességét öntudatosito-tták; tudósokat, akik kisfezerü viszonyok között is erdélyi elődeik nyomán járva a .múltat tárták ét* jövőt építettek. Lelkészeket, akik Istennel a aiagyar sorşot 'dézték és tanítókat, akik a „aeinzet ibolyáiból“ a magyar • nyelv apostolaivá nőt- • (de ■ liyeu erő. az ember. ,4 közösséget szoigib;. roagái áldozó, de mégis öutudatosan gonrioi kozó, luagiuosgágáiiáH is a sors&al dacoló ember. Az Ember, akiről « tömegmozgalmak olyan szívesen felejtkeznek meg, de akinek críékét és jelentőségét éppen a kisebbségi elnyomás mutatta meg. Hiszen egyegv vidék egész élete, jó vagy rossz sotsa azon fordáit meg, hogy akadt-e megfelelő vezetője. Ilyen erő a közösségi érzés. Milyen össze* kapcsoló erőt jelenteit a/ a/ egyszerit tény, hogy mindnyájan magyarok vagynuk! Belii- ..onyosodott, bógy a nemzeti közösség a legerősebb és a leg téma és-ae tesehb közösség és háttérbe kellett szorulnia fel kellett bomlani a azzal széni ben" tntndé-ú másodlagos társa* djilmt. svsrgy osztályközösségnek. A nemzet; közösség cisőhbrendüségéről, az egymás iránti felelősségről, a nép, a nean/ét jelentőségéről- a tárf adalmi és ósvtál Vivien tétek lebon isárói olyan felfogás hitt 'uralkodóvá és a közösségi életnek olyan egyszeri! és természetes formái alakultak ki, amelyek alkalmassá tették a magyarságot a nemzeti ellenállás végrehaj tására. ilyen erő a társadalmi ön tevékenység, mely a mimlenre kiterjedő román állami el- nyomással szemben napont;i bizonvitotta be az erdélyi magyarság életei éjét és alkotó képes ségét. Erdély sorsa és jövője iránti felelősségről az erdélyi magyarság akkor sem rrtoudot! le. amikor ki'-brudalták azokról a helyekről ahonnan ezt iutézlielle volna, hanem társadalmi utón oldott meg ál1 ami feladatokat. \ magyarság államalkotó ereje társad almi szervezetekben élte ki magát és ezekben a társadalmi szervezetekben nem önző játékot űzött, hanem példát mutatott arra. liogv egv nép az á bamba talon: elnyomása ellenére s teljesítem tudja kötelességé! a föld s -annak értékei h unt melyet hazájának érez. Ezekje az érőkre kell táruuszkodni a jövőben is. Ha hisszük azt. hogy semmi »em hiábavaló, ami történik, úgy hinnünk kei!, hogy. az erdélyi magyart ág két évtizedes kál vártája sem volt hiábavaló és felesleges. Talán. arra volt jó, hogy összekovácsol jón minket egy nemzedékek erejét igénybevevő műn kánra: Erdély újjáépítésére. Erdély földjében és 'természeti kincseiben adva van a lehetőség. hogy virágzó gazdasági élet támadjon; az erdélyi ember le eménycKsége és inuaka- birá^a pedig biztosíték arra hogy ezekkel a lehetőségekkel élni Js tud. Erdély ősi knliu rája és a leggazdagabb népi műveltség örök séget hordozó népe önként kínálja az alkal c®»t. hogy a történelmi és népi műveltségnek ebből az összefonódásából uj ma-gyar »ü veltség szülessék. S végül Erdélynek gazdag hagyományai » közötte az a nemes hagyomány, mely nem egyizben képesítette árrá. hogy a saját adott súgaihoz alkalmazkodva megelőzze Európát Ösztönzik arra, hogy megteremtse azt a magyar közösségi életformát amely azáltal, hoşrt magyar, emberibb » mivel emberibb: a jövőt hordozza magában. Virágzó és gazdag magyar élet teremtő«* a fdadat s- e feladat megvalósítása az erdélvi m*gvarságra vár. köhögés rekedtség .*v221SS^.eLLEN *■- ne fekíid, $0 c^Uotko, te^^x ve&idí Nyiro József, bt\ Kemény János* Reményik Sándor, Kiss JenO novelláit és verseit találjuk az V? Aral P. KAPHATÓ MINDENÜTT! ««wíwmBWiziiw^
