Ellenzék, 1941. november (62. évfolyam, 251-274. szám)

1941-11-08 / 256. szám

m 19 4 1 november & aasoBsamtmi ELLENZÉK A kolozsvári Nemzeti Színház ünnepéhez teta: Gyalul Farkast ß/itH iii resol '-in eíű >03 §3ül > Biaiibs ,y 'd rmj, Aíni i|a.i i- eIjjvO Km .síül dd ibiöi ,a<>qsbijd 1 öbapal >iserln isa m3 llOSE ifilaoin & íübsciüís sßrlnisa 'fŞBU 9n iieIeí 1 ißmißb t^yi icvşţ dlá •daéíassy! 3 dwíiEl fivgsin ß 1 tß nod b .odiosa tiu sA nÎEynem ioI sv bo •Si auia n lodds iißJiOii[il 51 .ÍÍÖio EVsSoIod s fa raB" 3d e Iot fbsB doî [Uso man [Gfi rm£î a e n»d >bi3 ii» ? îodoyl Jian doi > 9ÍIÍÍ9V §9âtf§aâ \ .JÍBQ •Âabnbsa-Ă A„ CE E fol :ÖjÍ S39Í .oHsnol ibdăss Oii dog A dând 3 .dd^». ißd 3 xa ddss loaboB daiodM t oiiyii 3 dííÜA .[ü Sä üííoiii iöb.\üil jhs.crfjßi íiasvfs 3 S5HÎ I VJSOi! I tbßi! ifin oá î tl9S enínq □ notf 3ÎÎ9Î jído3 9m önül «Î3 ás m ” 'ÓBlfÓ Abi» lova isiéi Na felEjfss efí m3, szombaton a mátyás Király Diákház nagytermében ZATHUStECZKY EDE hegedű-hangversenye. jegyek már csak korlátolt számban kaphatók az ék kömvesh Kolozsvár, Mátyás király-tér 9, szám. Telefon 1199, Kezdete pontban 8 órakor, (A hangverseny kez­detekor a nézőtérre vezető ajtókat bezárják!) Ellen*»» Hogyan épült fel a most yjjáéMő kolozsvári Nemzeti Szinbáz? na io H smí nőd bn< iont Olll in isi 23 ila 9f HHR6ULHT. JAZZ, S ZŐZ-PííRíÍaÉ ! chanson­és jizz-énekesnő a lüfíSYfíEY 3liDrr SUS06Ó<l«ÉTTEREIRBEg!l Szolid árak ! §5 Unió u ca 14. szám. li'ryawyreKgMPgrifl^ cutarmunr. ____________i a LÖnnvebbeu küzdjük le, az egeszséiret barna" abb szerezzük vissza, ha gondos táp'álko* ássa!, mindennapi táplálékunk célszerű ki* mvitésével fokozzuk táplálékainkat, «vara* jitjuk az élet és egészség erőforrásait. Ezt i cél: a legkönnyebben azá!ta: érhetjük el, ha reggelire és uzsonnára 1—2 csésze §BMm i ugyasztunk. Az Ovomaltine bőségesen tar’ almazza mindazt, a táperőt, amelyre a szer* rezetnek szüksége van ahhoz, hogy elvesz” lett sejt- és szövetállornányát helyreállítsa. \z Ovomaltine ezenkívül nyújtja mindazt az életfontosságú amely nélkül n!ncs élet nincs egészség. Ovomalt-ne rövidesen helyreállítja a beteget! Napi használata csak fi lérekbe kerül. : titokzatos alap tény eg jelentékeny vagyont j képviselt Terjedelmes — mintegy 1200 ka’ 1 lasztrális hold —- földbirtokból és erdőségből i állott, de hogy mi lett vee, az még ma sinc3 I tisztázva. Tény, hogy még öt évvel az nj j színház megnyitása után is csak odáig jutott a hivatalos eljárás, hogy árlejtést hirdetett a színházi alap birtokára világos tehát, hogy az építés teljes költségeit a színigazgató tör” -esztette, akinek szerződésileg megállapított segélyéből erre a célra 1904 óta évenkint 38 ezer koronát vontak 1c. A hivatali bürokrácia ilyen formán elintéz’ te az építési költség fedezetének kérdését, határozni ke-iett tehát, hogy hol épüljön jel az ü] színház? Kolozsvár közvéleménye, amely minden színházi kérdést szívügyének tekintett, pár­tokra szakadt. A város különböző pontjait tartották alkalmasnak. Szenvedélyes viták és érvelések csatáztak a hírlapokban, z városi közgyűlés termében, gyűléseken. * A sok terv közül kettő jegecesedett ki: vagy a Széclienyi-téren. vagy a Hunyadi-téren kell felépíteni az uj színházat. A Széchenyi” tér a város szivében volt, a vasút fele vezető ut mentén. Hatalmas, rendezett terület, ahol, 'egélénkebben lüktetett a város életének vér­keringése. A Hunyaditér elhanyagolt sár* tenger, fapiac, vásári árusok letelepülő helye, kissé távol is a város szivétől. Volt ugyan egy harmadik vélemény is. amely szerint leginé több megoldás az ienne, ha a rég‘ Farkas-utcai színház heívére emel” nék az uj épületet. Milyen kár, hogy ezt az okos, ezt a múltat tisztelő és jövőbe néz>5 megoldási tervet olyan könnyű taglejtéssel utasították e . Régi, szent templomot, régi, tisztes színházat sohasem szahud lercmbolni, A Farkas-utcai színház élet-gyökerei a nem­zet vágyakozásaiból, a nemzet múltjából és a nemzet reménységeiből táplálkoztak. Kár volt ezeket a gyökereket meglépni, uj ta apba fúrni, 9 műszakilag is szükségtelen a olt. hr szén ennek a tizennyolc évig éniilt színháznak mély fundamentuma, robusztus falai évszáza­dok vili arával, a földrengés erejével is daco ni tudtak volna könnyedén elb'rták volna te­hát az uj idők furását faragását, technikai beépítéseit. Mag yar kezek nem is nyúltak ezekhez a fa­lakhoz- Tiszte eladással, áhita.os főhajtással mentek el mellette a kolozsváriak és halkabbá váltak a lépések, suttogóvá csöndesült a szó. amíg előtte jártak. Tizenöt éve ragyogott már az uj "színház Fata os pompájában s az öreg kopott ház még mindig áilott mé tóságteije* sí o. múltakról regélőén 1934-ben a megszállok romboló ösztöne kelt bírókra az ódon fa akkal s ledöntötte a régi templomot. Mialatt a legkülönfélébb érvek csatáztak Kolozsvárott az uj színház he ive ki riii. az i aiai t Budapesten S~e>( h álmán miniszterel­nök. mint belügyminiszter felszólította a hé' Hatvanhét esztendeje annak, hogy a ko­lozsvári Nemzeti Színház főzi épületébe, mely ina már csak emlékezetben és képben van meg. édes anyám mint gyermeket egyik elő­adásra elvitt. Azóta rajongója színházba járó híve voltam és maradtam ennek a nem­zeti intézménynek. Diákkorunkban L. Kovács Gyula által tanítónk, nevelőnk vo i a szín­ház. mely álla) megismertük i magyar és kül­földi klasszikus müveket. Később a helyi és budapesti sajtóban, összegyűjtve kötetekre terjedő cikket, bírálatot, ismert© c«t rtam a színházról és a színház ügyében. Amit csak azért említek föl. mert meg kel! állapítanom a mostani nemzeti ünnepnek, e színház, fel- szabadulásunk után való megnyitásának a színház történetére vonatkozó egyik foníos,- nagy jelentőségét, melyet az újabb nemzedék talán nem ismerhet. Egv régi küzdelem dia­dalmas győzelmét: azt, hogy a Kolozsvári Ma­gyar Nemzeti Színház végre vatahára a ma* gvar állam kezébe került és teljesen állami kezelésbe jutott. Évtizedek kiizde mét foly­tattuk e cé- érdekében, nem sikerű.t. Most a magyar állam végre keblére öleli évtizede­ken át mostoha kézben, a vállalkozni rend­szerbe. dajkaságba kiadott gyermekét. Az újjászületett színház történelcre, hagyo­mányaira és viszontagságaira jeüemzo képet és va'lomást idézek föl 1906-ból. 1821 már­cius 12-én nyitották meg a régi színháznak akkor uj épületét. 1865-ben kitatarozták, át' ujitották. Ettől az épülettől harmincöt év előtt, 1906. szeptember 7-én este vált meg a kolozsvári közönség. Ez alkalommal búcsúz­tam el a Budapesti Hir'aphan a régi színház­tól a következő cikkemmel, melyei azért lá­tok szükségesnek most felidézni, mert benne nem csupán a magara egyéni érzéseit tolmácsol­tam, hanem főleg a hagyományokat, melyek­ben a mi nemzedékünk nevelkedett, melyek­ért Erdély ezt a színházat létesítene és me­lyeket tisztán, megalkuvás és üzlet’ tekinte­tek nélkül módjában és lehetőségében áll kö­vetnie és megvalósítania a magyar állam teljes segítségével, most már a felszabadult «zinház- □ak. Isten segítse meg e kötelességében és szándékában. vándorapostol volt. Erdély városai, Debrecen Miskolc, Nagyvárad, Szeged színpadán egy eg' palántáját ültette el a magyar sz'uészetnek. mikor még magának sem volt hajléka. De az utóbbi évtizedein a kísérletezés, a habozás, hogy mi e színház rendetetést: modern ni a gánszinházi adminisztrációja legyen-e, va>M állami egészen, mindezek töméntelen kor mánynyilátkozatot. ankéiet és egyre ujabli rendszert hoztak világra. Az eredmeuy: hogv ez a színház, mint nemzeti intézmény lesu lyedt, rendeltetését nem tudta teljesíteni- nem volt egyéb, mint udvari és á lami segítséggé* felruházott magánszínház, melyben magánvál­lalkozó adatta azokat a darabokat rosszul, amelyeket a budapesti magánszínházak szub­venció nélkül jól adtak e ő A válás és a búcsú pillanatában elsóhajtva e bajt, nem a panaszkodásért újítjuk fel sé­relmünket. Talán a sors akarta. Iiogv küzde­nie keljen ez intézménynek, nehogy eler- nyedjen egészen. Ám ugv érezzük, hogv a most felidézett régi emlékek, sok porladó ha­zafi és egykor lángoló költő’ és míivészs/iv megdobbanása e napon paranrso'jálc nekünk, hogy ennél a színháznál a jövőben kövessük és követeljük a most fe uj toll mult hagyomú nyait, melyeket ha ismét elhagyunk, csak al" tutink' a/ nrc7Ú<rn.t a/M I hn»v itt a nemzet­nek egy bástyája van c színházban. 1 sál. nr: . Lat óh oly lesz. biz ez- Pedig a régi erdei), m j szággyülés a magyar nyelv pa tarozásának esz- j közéül épittelte. amikor még inas nyelv cr.<k , fenyegetett, de itt éppen nem terjedt úgy. mint ma És a jó erkölcs erosb-téseiil ren- delte, amikor a hazállansagot »ein mertek büszkén a tudomány mezébert s a munkás zubbonyban is kiáltani1 Mondjon mis bármit, | mi. akiket e vén fa ak közé mini g\ ennek- j két édesanyánk vezetett kézenfogva s akik j akkor megerősödni és inkább okúin1 köny i j nyék közölt, min', kacagni jártunk e szinhá/- ' ha: mi szerepét, föladatát most is csak anna.-v j találjuk és kívánjuk, aminek annyiszor hirdet" tűk: Nemzeti müintézetnek. mely mindaddig, : inig országos, vagy fejedelmi segítséget kan, ' nem nyit kaput a léha irányzatnak Hanem I mint a hegyi folyamaink medréből \ Hamos j sággal világosságot é3 erőt vezetnek a házak* j ha. ugv kapcsolja be a színház magát az egesz ! magyar drámairodalom folyásába s minden ! idők és nemzetek költői legje eselibjeine.v j szellemét, a mienk után segítségül hiván, tér- i jessze ez országrészben a magyarságot es a j magyar nemzeti érzést. Így parancsolja mull : ja s igy a mi nemzeti jövőnk, mely e helyen ! nem né'külözheti még azt az erőt, amit egv j színház tud, hivatott vezetéssel a magyarság i érdekében kifejteni. A vén színház összeomol­hat, de a hozzáfűzöd« hagyományokat és ! kötelességeket át kell vinnünk és szolgálnunk j és ápolnunk az uj épületben mindad Jíg, naig j a magyar szent korona ékc-siti ezt az épü elet j s mindaddig, rnig él bennünk a köt*-!ességtu- ’ dás e helyen: őrhelyén és végvárán a régi 1 Erdélynek és az uj nemzeti államnak A kolozsvári régi színház „A kolozsvári Nemzeti Színház ven épületé' lől a mai napon végső búcsút veti ez ország­rész közönsége s vele a megnyitáskor még kii- önálló. ma már eggyévá t hazának túlsó lé- izéből jött képviselői. A most folyó ünnepsé­gek között •— szabad-e megváltani? — ne­vünk kolozsváriaknak ez a Iucsuzqs jelentő' lebb. Szivünket ez az elvá ás dobogtatja meg, 5 bár örömre volna okunk, mert uj, fénye sebb színházhoz jutunk, most a búcsúnál Föl­dednek ehhez a vénséges épülethez fűző em- ékeink s megdletődéssel érezzük, hogy meny* iyire fényesebb, pompásabb és nagyobb ne­vünk ez az épület a maga avatagsáeál an. mint íz uj. Egy darab régi Erdély, mondhatnám, az itolsó a régiből, kerül csákány am. Építtetői, vüzdói és művészei a megnyitás idején, por- adnak. Maga az épület is, bizony, nagyon dvéniilt. csak az isteni ' gondviselés őrizve neg a bajtól. Mert azzal tisztában voltunk, icgy ha ebben az épü ethen, a kiszáradt- kor- iadt fatömeghen valahol tűz támad, máglyára terülünk mind. És fényes, tűzbiztosnak neve* lett nagy színházak pusztultak el, míg ez a latnarkáhs vén színház aggkori gyöngeség* ien múlik el, mint az a generáció, mely épi* ette és amely még a ig ismerte az uj korszak okféle, hamar pusztító nyavalyáját. Mennyi lelkesedés, mennyi küzdelem, hány orrő diadal fűződik ehhez a házhoz, a ma* 'yar színészet e bölcsőjéhez. Roppant küzdel” nek közt épül föl, nehéz viszonyok, országos íhsé? és pénzdeva váeió csapása közt. De az rrdélyi társadalom az önfenntartás, a nemzeti ryelv védelmének tiszta kötelességiadatában étesiti és mint védőbástyát közpénzen emeli, >rszáyos költségen rendeli. Maga az erdélyi vri rend nyitja meg s mily őrein szó' P. -Horváth Dánielnek, az erdélyi színészet e luzgó támogatójának előszavában, midőn !el* cesen tudatja, hogy a magyar múzsa jaiékaii, nely díszes, szép épületbe határozta. Ennek nár lé'andősúgu édes reménnyel biztathat, nondja tovább és mennyire csalatkozott! Az íj epiíleiben és később a megvénüllben is a izinmjiveszetnek sok-sok a küzdelme. Csak a egutóbb', majdnem harmadfél évtized, mely dalt e lapokban színházunk küzdelmeiről, lem egyszer számot adtunk, szintén mutatja, íogy ez a mi színházunk tu ajdonképpen nég a mai napig se érte el azt a végleges hi- tatást, amiért építették. Volt ez vátasztmá- ivGS, vállalkozói, félig udvari színház, diosJ- éget adó nevelője művészi generációknak: sak éppen minden izeben s egészen nemzeti zinház nem, állandóan. O-y nemzeti színház, nely as egész erdélyi részekbe világítson a nagyar szmrmíirGdalom és a magyar művészet írejével. A szazUgennégy éves erdély • színé* izet (1792—1906), melyet az erdélvi ország- ,*yülés 1792'bea fe^kajvE fiatalabb korában A századév elején négy építési probléma izgatta a kolozsváriak érdeklődését: uj vá­rosházát. uj vigadót, uj színházat és uj egye­temi könyvtárat kívántak- A két első pro­bléma még ma is megoldásra vár. az egye­temi könyvtár az állam áldozatosságábó' ha­marosan felépült, az ' u j színház körül azon­ban szenvedélyes viharok dúltak évek hosz* szu során át. W Mint nagy, szürke madár, vihartépett szá­zados fa ágán, úgy gubbasztott a néptelen, csöndes emlékeket lehe'ö Farkas-utca során a kiérdemesült öreg színház. Minden évad elején, araikor meg akart szólalni színpadán a magyar szú, megjelentek a hivatalos urak: szigorú tűzoltók, figyelő rendőrök, szakértő mérnökök, aggodalmas orvosok és ité őszéket ültek felette. Le kell bontani, mert tűzveszélyes — ez volt min­dig az ítélet. A komoly hatóságok nem en­gedték meg, hogy az előadásokat megkezd­jék, de szerencsére a minisztérium mindig megsemmisítette a halálos ítéletet s a szülé­szek zavartalanul játszottak tovább az ősi hajlékban, Szürke, öreg, tépett to lu madár nem vé­dekezett a bírói Ítélet ellen. Hangtalanul tűrte az ócsárlást. Hogy kopott, hogy rozoga, hogy megfakult, hogy egy könnyelműen el­dobott gyufaszál lángra obbantbatjaf A múlt­ra gondolt: Mennyi tűz lángolt és világított azokon a deszkákon izzón, forrói»., sisteregve • ha azoktól nem gyulladtak meg a szuette deszkák, éppen egy eldobott gyufaszól sz íja majd lángra őket­Állott nyugodtan, mint kiszolgált obsitos s várta a sorsát. A vakolat hiányok sötét folt­jai m in d in e g a ii n y í érdemrendnek tűntek fel a vén harcos mellén. Körülötte pedig mind magasabban taraj- ■attak a közvélemény hullámai, A hatóságok tiltakozása daeára. @ beíügy' miniszter minden évad elején megengedte ugyan a ..tűzveszélyes" Farkas-utcai színház megnyitását, de a felelősség súlya mégis csak a kormányt terhelte, ha esetleg valami ve­szedelem támad a színházban A minisztériu­mot tehát erősen fog alkottatta az uj szín ház kérdése Kolozsvár városának törvény­hatósági bizottsága, sajtója, országgyűlési képviselői is, állandóan ostromolták a kor roányt, úgy, hogy végre minisztertanácson került szóba a kérdés, ott pedig úgy döntöt­tek, hogy a színházat a legsürgősebben fel kell építeni, azonban nem évén reá költség vetési fedezet, az építkezés kiadásait más for­rásból kell előteremteni. A költségvetés keretein kívül miféle más források állhatták a kormány rende kezésére? Az egyik: a kolozsvári színház igazgató’ jának állami és fejedelmi szubvenciója, a má­sik a kolozsvári színház .»Országos alapja“. A színház igazgatója évenkint 4C.G0Ü ko róna állami segélyt kapott és 40.000 koronát a fejede mi udvartartás folyósított a színház­nak. Ezzel a támogatással szemben igen ko moly művészi feladatok megoldását kellett vállalnia a színháznak. A minisztérium hi­vatali szobájában azonban Ko umbus tojása' nak tartották azt az ötletet, hogy y színház­nak juttalott anyagi támogatásnak majdnem felét, pontosan évi 38.000 koronát egysze­rűen az uj színház építési költségeinek tör' lesztésére fordítsanak s ennvivel csökkentsék a segélyt. Az anvagi fprrás másik ága a . Ko­lozsvári Színházi tjrszágos -Wap“ voD Ez a

Next

/
Thumbnails
Contents