Ellenzék, 1941. november (62. évfolyam, 251-274. szám)

1941-11-22 / 268. szám

/* éjm S&zG+yUwiití be&zélyziés£tUát fe-WMttl UoíO’Xst/'áci ßfnicUeit&i \«tiuli iiiu/iiLumA 'I ui kcit\rîi»k < ■ mitul ;i* *ok '/tímára, akik a/ álotvi ariu»:utií a;,, melódiák.ii '/rí: ik t „y iuli'ri'.dr/rt( I rliá* 1 * ■ >r Lehár Leivii'- »/emélvcs vrzi iivIcm* mellett iiiiitdijf a iignavyidii* éliuéuy. Hu dapest ' rL.i.'.lútúrat<» hö. üi»«ci * lumt rön I időköz ben bét /cr i- kivette diliül részét. V du'zvar Miivé öllé* ll.t/a a/, október 111 jki l.ehar t.'tei a ..tahitin há/ra való tel.intettel" I,. nappal kcMibh mt'j'.i'íué telt«-. Nem volt I “'étiéit üresen hagyott hc!> nem - amikor a kormány/o l.rliáruak tapsolt, a nézőtér kő oiix- e leit hatatlan elkcsed«vtI iiiniepdte a \ ijt özvegy 'i*úgh-rii >i’.crxóji ' Kolken <tiih Lehár Ki roneot m ekei tek napv dfogiultsúzn mellett, <ton.ii kívül. uiomi* luO ,-l uéhanv érdekességet ami jöv»< uiunkxs várat es terveit i Iot». I j operán, var\ operetten sajnos *»em do isi»/, hatom. Nines időm erre. Mimién szabad pen intet lekötik:/ Európa k tilönhö/.o városaiban rendezett hangversenyek és m n tlcn váróiban a/t szeretnék, ha mattam vezé­nyelnék. Í zt akárhogy is szeri tnék n ..1 tu‘ dvai nitsvahisitani. v ..(.arain nen: Jiákró » tauoieieu joli'uu rí. „C.'iuáftvszert'leruről” r< annak hmlape-li bemutató jan i uem nyilat déleken, Kolo/svánn file-tllan .. miif: Méír a \ ihishábei it előtt, a jo békéd lúgban la .m l'MJ Imi palám Knior«MÍron, ahol a I nvemhur;/ p.rófjííl rnagiMi vezényel rém. Kímontlliutailaii -ikerben volt részem. Kolo/-var s/inliá/i es /cud I.nu ki 1 idomult kú/i o >i ;te o ii v ünnepolt hogy azi a rövid dot. amil; közöttük voltam, a.t ,i né lián \ nupuL .miit ott eltöllöttein. sohasem Imiom e feledni. Fgi./'ni különös chnénv volt szá­momra. Lehár kissé elgondolkozik és emberekről I»I■ s/éI, akik valamikor t magyar zenei kút tm .i és s, iiimiiv I w/( t világhírét mecilupozták. Vannak kiöiiliik. akik mar a ..halottak élén' é ik heluthntntlan ■ idlcmédctiiket. Szép emlékeket hoztam ríni ;atniual Ko Iu/.-várról — büszkéikéi! k Lehár. Janovies igazgató ur vendégszereplésem nlkahn tíhól egv diaz.e- arr.riytollal ti,/leli nirj. V toll ;n erdélvi föld parányi rögét o//i. Lnnél /ehh ajándékot sohasem koptam. íz. a tol most I- "ti dis/.eh-; le»ki (ívesebb cin lékeim között. , V helveilerei dőilté- alapján Kolozsvár újra lu kape-olodbato.lt a magyar kultúrába, a ni a jani re-/eről. ve«« nt-rléií. üs/ntru ■szól­i : f r / V, (^ <. /< ( S. kmdiálóui J téren az Opera dönt Döntést <■1 pedig !wír volna részemről nyilatkozattal ..elébe vágni.'" A munkálatok folynak Külön­böző tervek, elgondolások vannak. Remélem, a biker — ennyi nlapos ilökéaíüle! után ujoít vein fos elmaradni. Némi büszkeséggé mondja el Leljár — és joggal . hogy minden dalművét megfil- »fiezték, — A legnagyobb filmsikerem a . Víg öz" v egy‘"gyei volt. Jeanette Macdoluad és Ch'- vidlier axerepiéséve . — Küiönbeu száiaonira olyan mindegy, hogy film, vagy színpadi műről vau szó. \ ;éiryee; a zene. A jó muzsika. Ez mindennél íontosabb. A jo muzsika biztosítja az. operett továbbfejlődését is. Tévednek azek, (s ezt nyomatekkaí mondja) akik azt hiszik- liogy cíz operett ..agonizá .* Korántsem. Csak jo kezekre, tehetséges művészekre kell bízni. Amikor megkérdezzük tőle: mikor járt Lr­va. nagyon is örültem. Beszélgetősünk során kiderii1, hogy Lehár végtelen örömmel venné, ha Kolozsváron újra vezényelhetné- va amelyik müvát. I —- Talán a Garabonciás diák lmdapoti ope' rtházi bemutatója után. ha meghívnának, hát nnkor szívesen mennék. Lehár Erdélyről úgy beszel, luintiia sj iát szülőföldje lenne. Ismeri a Királyhágó é> Hargita vadregénye- szépségeit, hisz valami­kor magába szívta Erdély levegőjét. Akik Ceiiár Ferencet ismerik tudják, hogy- a vi*í- o;oa alig van hozzá hasonló zen. i nagyság, aki hu valamit ftegigér. azt valóra is lálljj. — Kolozsvári ujsbb szereplésein jövő hanar verseny-programom egyik <«kérdekesebb úilo- masa lenne. Búcsúzóul papírra rótta a Garabonciás diák néhány ütemét, amit üdvözletnek azaut a ko' lozsvinaknak — előlegül. Móréi Viilor. Bozödi népmesék: A vakembör Bozödi György gyűjtése Lécül vót, hol uem vöt, hetedliélorsz.ágon luk vót éggy nagvgazda embör. Annak a nasv gazda mik a fe’c-íége e- -etai'Colí a pappal A nagyggzda elmöiit a;; erdőre, hazait'ügyei 11 ;>/ erdőről, niongya a fcleséglnek:- - Te jeleség, én megsyőntam, ászt iuor- gva. és n r.i vagyok bűnös. Te saßretnöNc meggyonni?- fgön. — ászt mongya az asszon, • — A!o ha igön, ■— asz moogya, ezöa az utón ínönny el né, mikor beérsz a . erdőbe, £•/ ut mellett van éggy’ udvas fa. Abba vat» a katolikus pap, hajtogasd meg magadot » kő' ->.öonv a fáuak Oszláu amit tő cd fcerdöznek, te felej réja. \z a^saon fc. is üiözört voőírí;upiisoín. eluiiku ut erdőre. Ászt az udvas fát megtalálta. Amic- odamönf, a2 ura hamarébh odamöní, mint 5, oelebutt a iának az udvaba. Az asszon kö­szönt neki. ó lógatta. Kérdi tőle; az urán küjjel valakit szeret-é. ~ ígön — ászt mougya, a réformátus tisz* te’etös urat.- Hát maga szeretné, ha az vua megva­kulna? •—• Igöu. — ászt raougya. — Noliát akkor luöimyön éj baza, óggy C- - kbó 'zaionuát vágja bt. é a lábasba, tizenkét tojást üssön rója, éggy liter bort toaryöa a/. ;»t-£tarra. .Ászt o> L enkét tojásból rátotlát y/. urával étesse meg, attól az ura tejjeeÖn meg jössz vakolva. Elmon hazá> megcsinálta a tizenkét tojás­ból rálottát. az urával rnegétette, éfgj bter bort rnegitatolt vélle Ászt mongya az ura; — Te feleség hol vagy? Ászt mongyu az asszon: — Hát nem lát, hájjá? — Ha) te, úgy megvakultam, nem bitók éggy csöpöt se. Te fe c-ség, fogjál meg ingü HiOi, vezess el s ültess le aherre a tüzhörré. Megfogta s el is vezette s leültette. Szól io­cs a, hát nem szól. — Mag3 nem haT, haja! ■—• Hej te, már meg is vakultam, meg is ‘süketültem. Az asszon kimonyön, a papot a reformátust nie« találja. Ászt mongya ueki, tiszteletű« ur, jöhet nálunk bátron, az uram vak ja. sü­ket is. nem lát, nem halk Deák Fasm-Tca 13. TD.DeiYDESZl bUTODGYÄD D-T MADOSVÄSADUELy n inlólermeiben Kolozsvár, Szenievykáz- u ca 2. c.zám. — Tdtfongzám : 24— 23. vry a r í - jruinvai Appán Gyu!a A paj> . hnönl o«1 n. a/ o<izon héültett/- a/ a -xtal rri<*gi, eleihhc főtte a palacsintát. No ti'/trleie* ur, faletozrék, én monyok horér. hozzak bort is. A pap falatozott az a-o-tu1 megüt', a/ aí' <nai elmöot bon-r. Ami" az áss/m l»or.;r j.irr addig a Vakembör fókát, a pnpo. ug/ nieciitotte az a-/tal megölt, ég^ybe racghólt a pap. Palacsintával a -zaját lueggyurta. el- möDt s leült a tüzherré. Az astzon viszi u bort. meglátta a fiapot. begy meg v?n halva a pap. elkezdi; jaj istenem, kár vót, hog' !»<órittani ide. Kérdi a vakrmbür: mit fceog? — A tiszteletű- «irt bfhittam, vét éjrgv kicíi palacsinta, hogy falatozzék belőle, • !* inör.icrn borér. amíg borér jártam, addig igön nagyol iáit, megnyiívmit benne. Most m;! r»i' riájunk vele, hova töityiik rl? Monta a vakembüi az avi/onnalc. k:gy est/ , amikor lcc^öndö-ődnek a népek. ;ügye föl a hátára, ötöt ve/.*«.««* el un* Gvl -zi va' ahova. 1 -te mikor a népek lccsöndövödtck. föltött.* .u urának a hátára r az urát vezette. Talál­koztak a bakterrel. Kérdö/*c j h-i! ter;- llő állj. miféle vagr.' \-zt rr.ongya; én ördög • liát mit vissz? — Papot. — Vigyed pokolba. Elmönt a zsidónak az ajtajába, kéri zott Ló. •— Korcsomárc- ur, cresszCn hé­Ászt laoügja a zsidó, most möjcyön cl iiaza, nem eresztök hé eünkb, mci zártóra van. — Ercsizön be. mer ha hé nem ereszt, föl­akasztom magam. Ntem crciztöttc bt. A papnak czgy kötőt akovztott a nyákéba s a/, ajtó sarkára föl­akasztotta. *— Nro feleség, vezess cl haza. Elv /cue haza». Köggöl jókor a zsidó nyicesa meg az ajtót, hogy raömiyőn ez tizlcí. Hit az ajtó nem nyílik jól hátra. Nézi a zsidó, hát a pap ott fityong a nyakánál fogva. Mou' Jjya ;• zsidónknak: né látódé, az e*tc nem oresztöuük hé a papot, most folakcsztotto magár A zsidó jó kemény embör vő», a pa- pöl felemelte s kiakadt az. ajtósorkából. Bó- vitte a korcsomába s éggy szögeidbe foî* álitotta. Böggc jókor mönlc-k oda valami puskaoo* ro= szekerek, szállították a puskaport. B"' mürítek, hogy igyanak éggy-éggy dec» pálir.- kár. A z-jdó r. papol megfogta, (ivitte ki s éggy údára föltötte. Éggy pipát a szájába nyomott. Mikor az rmbörök kimentek, raorr ?ya az éggyik: — TiM-teletös ur, rnágáníik csak annyi esz** van, föliil oda pipázni, hátha fölrobban a pus­kapor! Kapta a pistajál, úgy meglőtte a papot, hogy éggy be leesöít a pap Ászt moagys a másik: —- Meglőtted, immár mit csiuáltz véle? Kapta az embör a papot, föltötte a sarog1 jába. Mikor a falubó' érkeztek véna ki, az ut mellett vót éggy knt. A papot levette a sze* kérről, elvitte, a kút mellé fölálliiotta a a vidröt adta a kezibe. Éggy asszon mönl vízér Ászt mongya: — Tiszte'etös ur, ha inya akar iayék, ha­nem münnyön eí onnat, hegy meticcsek vizet. De a pap nem moot sú»ya. Onahitta bz urát, ászt mongya. Tisztcletös ur ha ínnya akar, jgyek, ha­nem möötiyon el onuét hogy r íeleségüm me- rithessön vizet. Nem fogatta meg a szót, az embör úgy megütötte, hogy abba a hejue fülüöngurö- (lött. Ászt. mongya az asszon: már ndcsinálsz vél­le, már agyonütötted. Az embör megfogta a papol, elvitte a vízbe, éggy tutaj ki vót köt­ve, a tutajba beléiiltette. lapátot adta a ké­zibe, a tutajt megeres/tiitte. s pap roöndc- gélt lefelé. Ecrür mönyöu a tmajos. ac*t mongva: l i-/te ttös ur, magának csak annyi tsz' vau. maga megereszti a tutajt? Hátba va­lahol i.-lmerülne a tutaj, akkoi mit f.;iii.ilna> Száj jón ki onnét, hanem mingyárt kilövöm. Kapta a pistajt. úgy meglőtte a p*pot-. hogy a pap beléc*5tt a vízbe. Akk .r réjatzü költ a tutajra, a tntoj: kikötötte. Töt mult az üdő. a vakembörnek a füliljc mönt. hogy a pap a vízbe hot \t/t mongyi a vakembör a felcséginek1 — Vak I«, síiket /« vagyok, vezess e‘ ingem b tá.-zicrs belé abba a vizJbc. Motmyek én »» a pap után. haljak mer. A/ asszon az ur;!» ilvezetle a vic ineRr A/t moncya: — No Inrold meg magad jó meisze. on ont fn-í iickötn, tai/icc- meg jói mönnyek jól belé a vízbe. Az ai'zoti arra mcgfarolta rnágát. nekifu­tott. Az embör férrekapta magát, aicgragadtJ a/ :‘.;-/.»;nt. • belé vágta 3 ciziic.-— No szeretted s ertggy ;e is. A vakembör ei iiönt haza, otthon megliiza- rodutí. cíináltak éggy nazy lakadalirot * még élnek, ha meg neu. hóttak. 'iur.dmta Uuşşi .tűnő* 66 cccs. iiőzQd, 1941. > Hú. gztímu feiudíúiiY. Dr. Lrdey AUidár-Xó 1 (ÜudajHrt). \ ilágos: Kgl, Va8. Fc2 és cő, Hbl éá c3# gy: dd, dó, g3, H4 (10 dnrab*. Sötét: Kc-3. Fh7. Hg7. gy: b2. c4, c5, c6, g-4, h5, I16 (10 darab). Matt 2 lépésben, (iíegi’ejlési határidő bá­rom hét.) Az október 25-én közölt 132. sz. feladvány (Dr. Freistadt) megfejtése: 1. Vh2—ki. A következő játszmát Budapesten, 1939* ben játszották: Világos: Sicdermann Á. Sötét: Dr. Ó-iodi h (Sic líai védelem ) 1. el. c5 2. Hf3, Hc6. 3. dl, cXd4. 4. HXul, Hfő. 5. Bc3, dő. 6. Fe2, g6. (.Az u. n. .,sárkány‘;-váltoKat, me y /.ötéinek tömör liadú lást ad. viszont a pozíció kissé zárt t's rcliézkesen kezellielő.) 7. EV3. FgT- 8. Vd2 (Szokásosabb itt Hh3. A tett lépésre sötét Hglel folytathatná.) 8. ... 8—0. (Ivockázsi* los folytatás). 0. hl, a6 10. h5. Fd7. li. hXgO, i'Xgó. 12. Fc4*r, Kb8. (Sötét rosszal áll; a világos támadás iu'exÖs) 13 Heő. FXe6. 14. FXeG. bő. Î5. Fh6, He5. ló. FXg7-f, KXg7. 1T. Vhó-r, Kh8. IS. tV-O— Ll. 19. Hd5, Jla7. (A fenyegető HXfő ellen nincs más.) 20. Yjx5, HXe4. (Sötét Le’eesett a csapdába.) 21. BXL7-H ób matt két lépés­ben. LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a leg» választékosabb kivitelig’, legolcsóbban az EI.LCNZÉK könyvosztályában, Ko* ióz?vár,. “Mátyás király-tér 9.

Next

/
Thumbnails
Contents